Ellenzék, 1938. december (59. évfolyam, 274-299. szám)

1938-12-25 / 295. szám

ÜLZEffZSit

19SI Zee*mb ét árai

kiegyenesedve o sapkájukhoz n-yullltafc. Jő- eiejpol, kegye'm es un.

Az öregur barátságosam mosolygott-. ü is a sapkájöhoz emelte a kezét.

— Ne., fiijuk', megy a munka?

—- Megy, kegye'mres ur —- fotellé Sándor fnamciául és visszanézett a felszántott rétre. Az öreg herceg követte a tekintetét és bólintott.

— Jól 'vám, fiúik. Egy kiesni etehéz mtunkia, de Ibiába, el kefil végezni.

— Nehéz? — a tfllu elmosolyodott. — Tudja Isten, kegyelmes uram, sokszor szán-le jól esik, ha nehéz. Amikor a fogolytáborból ki-, jöttüök, o-z-t hittem, nem fogom- birui a arankát.

— Én is azt hittem —« bőfatott az ör-egru jóőmdulatiulaigi.

— Most sziiinle jót érzem magam benne. Szívesen csiinállom.

— A mezei munka egészséges — vélekedett a herceg, amire a fin eUgondo'ikozvn bő- Mntott.

— Tulajdranképen nem üs aiz m fontos-. Bz a mnjTiika megnyugtat, békét teremt a bensőmben, az idegeimben, -talán azjért nem nehéz. .Kegyelmíösiséged ezt sohasem, érezte még?

Az öregur elmosolyodott.

— Maga, fiaim, városi ember. Én sphs<- sem szakadtam el n kis- földemtől annyira, in-irnt maga, 'asz ón számo-m-nái ez nem is i>j- sú.lg). Maga most vfes-zailér- a földhöz egy időre, atafg itt van nákmik, azért más érzés ez magáinak,

A fiú ugyanúgy mosolygóit, mint az öregur, Csöndes egyetértésben á-líllifiík -most egymás-sál szemben-, egy pillanatig egyik sem gondolt arm; mélyen, sok mindéin választja el a másiktól.

—Igen, az. ilyen visszatérés bizonyára esek az idővel telic'séges. Most miég. meg is- nehe- ziti a honvágy, a háborús lelik! felkészült- . aég, az aggodalom, miegyéb. Komplikált emberek vagyunk, tailisíiigosain komlpblkál lak, «ei a baj, kegyelmes u-rmm.

Az öreg herceg kiegyenesedett,. ic:'ssia merev-ve vá’t u tartása. Talán még sem tetszett neki, hogy így egjnifct emlegetik , hadifogoly" béresével-. A fiú nem vette és-zre a változási;,, elgondolkozviai -besiz-élit tovább.

Kegyelmességed talán cml-éfeszik a Ka»- -renrirtít Aínna egyik részileiére. Tolsztoj i-r üe hason-' ó / lelk'Ydtapotot.

— Tolsztoj? •— kérdezte o herceg és elő- rehajolt. Érdekelte ez a bé icsiruhába öltözött, frame,áuí beszélő fiiéibaJember, aki lovait igiondozaa és -a- ffiölldj-ét szántja, ugyanekkor o-zonbaln- ránézett Fer-eai-c bács-ina,, a pihenő ekére és clkomo lodoli. Ferenc bácsi e.g-v szót sem éélet i a beszélgetésükből és nyilvánvaló nem is volt kiváncsi sfammi-re, tiaígy nyugalmasain áOldogáilt a közelükben és, jól érezte mannát. Az öreg paraszt elvi á-l’á'spowt- ja volt, hogy minél kevesebbet kell dolgozni u muszka e-’ilicnfs-cgnek, ol-yá'mi't te érzett, hogy elcruíljai m saját kis földjét, amelyben hiten tudja ki dolgozik, bogyam* do’igoKtk' odahaza, amíg ő itt az idegen földért tŞ-i-i magát. Neigy lelkinyu-gálcm,mal élvezte a vá- iv't’ari pihenőt, az öreg sztratöszba azonban meiLrezfe a. herceg elégedetlenségét', fürgén fereíkta furkósfootját a földre és e’löugirott.

— Gyere, Frenz, hajtsd tovább a lovakat,

Ferenc bácsi ’beletörődőt-t a kedvezőtlen

Megráplí atilla 7

Akkor is

olcsón Kitti

jiMir

kAlgh&vaL

lö kilogram fával füt

egy normái szobát órán át! ;

Gyártja: Szántó 23, ós Fiat Oradaa „Elite“ tűzhely kályhagyára. — Kapható;mindenütt. ~~ Kérjen díjtalan árjegyzékét. ÍCépv.L „3ARZEL“ vaskereskedés, P. M. Viteazul IX

:i;y

fordiuHatl)«, összeszedte a gyeplőszá- akut és rászólt a Ip-vülkca. A szlratoszta megfogta az clics-zarvát,: elindultak.. Sándor olt maradt az öreg herceggel és irmn-danii valójától cLka-pat • va, szinte bizalmasan beszélt hozzál,

— A Xa-rfemiinö' Annában, van egy rész. a miikor Le win kaszál a pa-ms-z tóikkal, Nu- gyom nyugtalan, forrongó kök iái’a/potban vilin, tUMudonféle nehéz kérdésekkel kilz-kö- dik, amikor beáll! a- kaszások közié, a mező, a föld, a m.uko lassanként megnyugtatja-. Amíg -kissé helyreáll! benne a nyuga-lom, be- I-eteilát a k -zsásolc niimiusá-lxt, széip.-. egyenletes rendeket vág -vel-ük együtt; amikor a-z- uLúm megint fo-.ro-ng magáiban, sehogysem megy a dolog ritmikusén, simán-. Itt, az öklével valahogyan fordított üi helyzet. Az eke magától, is szépen, egyenletesen, változatta-n ritmusban forgatja a földel, o -lélek minden- riyugto-la-nsiégát elborítja a csöndes, zavartalan ri<timi$ávl‘. Jó iig,y. menni csöndesen, fáradtain az eke után.

Az öreg un egy pillanatig nagyon melege«, nézett a- fiúra-, aki csöndes jóérztésbe-n állott előtte---1 Tolsztoj mondta ei< herceg lágyan, «izin-le becézve; igen niáilánáil- többet senki sem tudott elm-ondamii az emberi lél-ök-ről. A fin zajosan belyes-elt, c.zulán a-z öregiur Pu.s- Jkiiml omilegotte, akit nyilván jobban szeretett Tolsztojnál év a fin elmondta neki or,os>zai'l Tatjana levelét, a nagy, köpés Anyagin-kö- Ictböl taBinilta meg, melyet egy héttői azelőli ka. pott kölcsön az öreg hercegtől ésnmróynck gyöngéd rímei még álmában- is n fii-lébe zsonglak. Az öregur egv-szer-egyszer közbe- szó’lt korrigálta -a- kiejtését, azután megelégedetten bólintott-. Bizony, s-zélp. ITiábai, Pustei ml esek or-őszül tehet megisimetmi. Azért nem becsülik «, -kü-liföldőn aeiaiyira. m’-nt a magy regényírókat. Ezután jött Ferenc bácsi, meg a sz-tratoszt-a az okéve’l, az öregur megint előkelőén megmci-ovédeti és hűvösen intett búcsúzóul. Gsaik s zápor In dolgozni, fiuk és Sándor megindul lassan- ez eke után.

Délig már rém sokéit végeztek, az ebédszünetet pedig nyújtották, amennyire lehetett. • Ivét óra is- elmúlt már. címűkor újból beteakaszíották. az ekét a gyTepbc. A lo vak mind nehezebben és- üa-sisiaibban húztak Sándor fáredtan, zsilüxdó karokkal terMotta az ekét, de panasz aéllkiiil, csöndes.- megnytag- váss-al haladt utána. Szinte öntudatlanul’ s7JáH u? ki óról. BolordRág, de hl álsa, minden asak az. M-i lesz a- vége Az ágyúzásnak, n gyep - szá-n-básiniaílc, 'Boteztojnak .., hová. vezet w egész iraigikomódia?

ír.

Másnap reggel nyo-mo-tl, ideges; hangulat irarr. vették körüli a hadii-fog!yo-k a szamovárt, Odakinix csend -volt, szőke ítlaini, várátlar csend. A városiban hn.jnaltájt megsiz-üiu ar ágyúzás, ezóta nem ha-llats-ziik semmit. A eser.id most egyszerre niyugitaloni-tóbb, ideg- i/ppilóbb vo-lt mint a tiégyn-a-pos ágyudörgés. Maxii láraiása-n hiirdebte, hogy a kommunisták győztek -ieverték a fehéreket, de a magyarok kedvetlenül --leintették. Hallgass már, bolond, nem tudsz te semmit, csak beszélsz. Egyébként nem is törődünk vele. A ti dolgotok, intézzétek el egymás között. Gyerünk tovább,

Fél -etették -a teáscsészéket', Pista, ment a kemencéhez a krumpliért. Félrerakta a ke men-oenyilâvt takaró bádog’oipot és benézett: a. krumpli-siói nem volt sehol, csak a déli káposzta-leves főtt odabenn fekete vasfazék ban.

— Ninos- kruin;dii — jelentette P-Lst-a és uiegd-oblvoiiit zugás tómadt a szobáiban. Pereme bácsi Verát, a szakácsnőt szidta. Az ördög vigye el azt a szuty.ko.y ostoba boszorkán vti csalk nem feledkezett meg a kru-mplú. róil-? A tti-sta gyerek káromkodott, n két ön- kén-tes is felháborodottan zöngött a könaIával, Maxi pedig őrömteljes teJkesedós-sel biztatta őket. Lármázzatok, fiuk, ne hagyjátok magatokat kizsákmányolni. Látjátok, ilyenek í., négy urak, nagytőkések, így bánnak a. szegény -inunkúsemberrol. Ferenc bácsi rákiáltott, hogy fogja be a Bízóját, hiszem semmi köze a krumplihoz, Pista pedig Veráért s«a- la-dit elő is' kedtette heimarosan. A kezénél fogva kellett ber.yxnszalrn i a szobá'ba nem akart bejöhnri, meg is kapaszkodott az ajtófélfában- és onnan kiabált rájuk puiTykiaimór- gesen. Ereg-gyetieír innen, ku-tyakölykök, hagyjatok engem békében. Nincs krumpli, a kegye'mos herceg- azt mondta, hogy nem is tesz többé. Igyatok tetátfc, egyletek kenyeret, faljátok tele o> hasatokat, de knunpáiit nem kaptok többé.

Fisba kilökte a dühöngő nőt a szobából és

bevágta liláira nlz a jtót. Egy piiükmatov csend Iá-mírrl!:, o -vihaioelőtti feszKiítség csendie. azlaaiigitlaí ?

Szép asszonyok és jó zene még nem elég' Még Rhein pezsgő is kell és akkor azonnal megjön a jó hangulat !

voit a szobabaeii. Az öreg még egyszer pn>- bálkozott, ha V.. két rubel brugoii.yaváiLságot ajáidott feL, ozu-tán, hogy erre sem kapott választ, lehetetlenül vállat vont és elment. Nemsokára maga az ö eg herceg jelent meg a kerti házban, a sztraitoszla követte, fur- ■kósbotjávaf a markában. Amikor belépjek a szobába, q magyarok egymásra néztek. Sán- d-oa felemelkedett a helyéről, utána ha-bozvu a. többiek is, szótlanul üdvözölték gazdáju kat. A herceg mogorva volt és rosszkedvű. A megjelenésének, volt valami megálizkodás jellege, amit kediveten, határozottsog-gaJ, majdnem gorombasággal akart (palástolni. Végignézett rajtuk ellenséges modorba«', a köszönésüket nem fogadta, úgy kezdeti beszélni,

j —- Azt jeten-tették nekem, hogy megtagad

' fák & munkóh a jelek szeaint ugv is van: hajlandók azonnal visszatérni a munkájuk hoz?

A hadifoglyok egymásra néztek, egy pilla-, nati-g csend volt, azután Ferenc bácsi vüstz- sznülit az ágyra, kezébe vette a.rongyos in-. get, jelezve, hogy ragaszkodik elhatározásához. Sándor kissé1 félszegen előadta, hogy ani-ig újból meg -nem kapják o reggeli burgonyát, nem hajlandók felvéteni a munkát. Az öreg herceg- sötéten ráncolta a. homlokát.

Kalapkereskedők, kalapos„FLÖitA“

mesí°rek, rnasamóJok kalapot és tompot legolcsóbban HELLE» & DEUTSCH

KALAP ÉS lOÜMYÄtiMi, OP A DÉ Al szerezhetik be.

mon tartotta magában: meig-n-t egy sor, megint egy barna sáv -a kopár, kiégett rét halványzöldjében és megint egy. Igen, így jól von;, szépen megy a dolog a maga utján.

Délután mégy óra tájban a (barázda közepén hirtelen megállt n sárga ikrirnca. egész testében megborzongott, oldalt dőlt és végigesett a földön. A társa is- remegve állt mellette, tágranyitva szomorú, homályos nagy szemét. Ferenc bácsi káromkodott és szidta a muszkákat, azután vállat vont. A fene egye meg, ök ákfeirták. Legalább nem kell tovább do-’igoznl az átkozott gyeppel. Kifogták a megmaradt lovat, az ekét ott hegy- 'iáik a kertben és csöndesen kocogva megindultak az- istálló felé.

Az öreg szt-a-loiszta már messzi-ről szaladt eléjük és siáípiítozva- csóválta a fejét, míg Fere mc -bácsi zaj'OSiain- szidta jó maigjya-r nyelven. Látod, bolond, mit csináltál? Megdöglött á drága, jó ló. A másik is megdöglik reggelre szegény pára jóformán menni sem tud már. A szita lösz la -legyán-telt: baj. baj. de hát mit csináljunk? Isten -így akarta. Ercggy, Froinz,- vágj egy kis fát a konyhára, holnap reggel majd kapsz másik lovai,

Fcr-etnic Irácsi, kedvelloniül, morogva elment fát vágni., Sándor pedig bement Lödhöz a/ isi:Vilóba. A mén ott álldogált az üres jászol elö't, nyugta'1 annak látszott, -idegesen hegyezte a fülel. Sándor s-zéinüit adott -neki, azután megtámogatta a nyakát, meg te ötletté és ái- ío-tt mellette jódarabig borús- hab gúla than figyelte, hogyan ropog a szárazz széna, a ló hatalmas fogai között,

—- A szegény sárga kanca elpusztult ímesélfe'- Lordmok. akii szőrében nem töltődött véle', esaik ©vett tovább jó étvággyal. •— Ném bánod, Lord? Te is érzéketlen vagy mások iránt?

’Hirtelen tudatára ébredt- a unok, hogy már •vagy ,-egíy órája . oiegln-t ágyúd ö gést Iraki messziről. ISfóg erősödött te.q tompa dübörgés, most mur .mir.tlia- szakadatlanul remegne tőle a homályba boruil-ő, nedves-párás levegő. Ugyan mit müveinek oda benn a váródban? Mi töd-én-ilk itt körülöttük, jóformám; a szemük előtt?

—• Embe-ek pusztulnaik —gomdoTta n-fiú. -miközben csendesen simogatta Lord nyakát — fo mi sem lörödü-ník vo’ük. Emberek is, lovak ks .p’rszlui-nak, egyGrámit oilttakmul. Ta- lán eTIous-ztul mindc-n< -semmi sem mu.atd mi meg közben -meg-megáttiunk és- beszélgetünk I Tolsztojról, a Föü-dhöz való visszatérés'nöl,

ulásn Ferenc -Ixicsd öÜcö-l’eJi nagyot csapott az

u.sztalm, csak úgy táncoltak bele a gyatti- latilan deszkán a t-ámyérok & evöeszQtözök. Az öreg para&z-t elkeseredetten kiabált:

— Nincs kramp Iá? Nobát okkor munka söios! Gyeaünk vissza1 a szobánkba: üres hassal mern do-gozunk I

Felkaiptüi a-z asztalról a bicskáját, összecsukta, zsebrevágta, azzal már indult is- kifelé, keményen dobogó lép lekkel. A többiek is csak egy p illanatig haboztak.-— Sztrájkoljunk? Nagyoo helyes—mond- tn Sándor, azutáni mentek ök is. Félre'öklük nz útjukból1 Maxit, aki a kapitalisták gonoszságáról akart elmondani egyet-mást úgy, ahogy a*z este hallotta a falusi niun-kás- t-aniá-cs' ülésén-, ez-zal o1 vonultak,, tünibetőfeg lasisiu Dópés-bei/ n gyümölcs-ősiként felé. A ház bejá lójábaeii -meg jelent az öreg sztratoszta és vaja mit kiáltott Utánuk, de rá ?e haTgatiaOí. nem te felelteik neki.

Odafent* a kis kerti háziján jódarabig fel - indultán jöttek-mentek- csapkodlak, egymást tüzel-kk m-étges kifakaKJá-saiíkkal. Már n krumplit is elvonják: miit gondolnak ezek? Teán, meleg vizen .dolgozzunk? - Vén, zsugori, még ez mondja -magát hercegnek! Nálunk odahaza 'minden jó gazda- bérese különben cl, mint önmaga. Szántson egyedül, hordja be a szénát a. m-ezőről és egye ineg a süli krumplit maga. Végre lecsíllMipödtalí és ke- Mastek magoknak m-usnkét a ház köral A Pista gyerek rézdarabokat szedett elő és a priiccsén d-oiligjózott, mert 'ves^édelmesien ingott már néhány nap óta, Sándor vizet kiűzött a dézsába Es neki vetkőzött hogy meg- tnosd'k alăposan.. Ferenc bécsi egy rongyos inget vett az ölébe, tüt 'cérnát,' fogott és va-rroga-tott csöndesen, eleinte dörmögőa -rosszkedvűen, fí.zaítári a tét’envég örömében mitudinkább felderülve. Nemsoká-a már du •dolgato-ti' te felhangon vafeani hazai nótát

Egy óra dpruljt eseménytvilenü'l. azutan megérkezott a szifaittmta. Jókedvűen, köszönt, igyekezett kedélyesen lcttogB*! oz ügyet. Fiuk, ne, bolondozzatok már. Tudjátok, milyen drága a krumpli és mindennap drágább tcs-z. A kegyelmes henceg nem tud már vcan.i nektek. Ugyan, gyertek, fogjunk neki a munkának. Odalenn u réten vár bennünket a sok szít;a, szántani kett. mindennel elímáii'adunk. Na, fiuk. fntesen előre. Délben dupla adag kását kaptok « krumpli helyett.

Senki sem felett etten'réges. hideg csend

— A reggeli- burgonya az Uprtava előtrásei szerint nem jár önöknek -— jelentette ki élesen. — A magáim jószán tábói adott élelmezési pótf’k volt, amelyet a -mai napípai megszüntettem. Megértették ?

Senki sem felelt. Ferenc bácsi Tud-oká kezdett, a Pista gyerek pedig elfordult, ucm határozottan -tte'zleletiienség volt. Sándor ha íárazatlanul a vállát -vonagetta. Hogy senki sem szólt, eldugott az öreg s-rtrátoszta és k ézzcí-lábbal nia;gyo rázó 11.

— Eredjetek, fiuk, frissen. Dolgozni keld. Örüljetek, hogy kenyeretek van ilyen- nehéz viliágban. Krumplira ne ás gondoljatok. A kegyelmes- ur katonákért fog küldeni, bekerülök az Uprava pincéibe, megkancsotkáz- nak benneteket, Mars, a-usztrickL kutyák, há- liáitlan .fickók, mert összetöröm a vsortotokat í

A fenyegetés «ein volt túlságosan komoly, ők maguk i-s csak túlzott szolga la tkészség- nök fogták fel, de azért hirtelen előreugrotl a Pista gyerek és úgy kirántotta- a sztratosz-Ui ■kezéből a furkósbotol, hogy az öregember majd hanyattesett.

— Ne ixüop.dozzatok, fiuk — motyogott az öreg ember, kicsit ijedten, a herceg pedig vállat) vont.

— Jó ahogy akarjátok — mondta írüvö- w, azzal sarkon fordult és k'-men-t a szoba- hód. Az öreg szlráloszta utánakocogott, még egy szomorú pillantást vetve a földön he- <verő í'u .ikősbolra.

Délig csöndesen- üldögéltek a szobában, a-zu-En tanakodni kezdtek, hogy menjenek-e a. majorba ebédelni. Mindjárt megállapodtak abban, hogy nem mennek fel, hi-szer, ny L vánval-ótag úgy sem kejpnsk semmit, csak Sándort küldték e\ nézzen körül odafeem. Jő sokáig elmaradt, azután- jelentette, hogy ebéd nincs. Vera még kenyeret sem enged kivünmi c kamrából, az urrságo-k megtiltó’ iák. A többiek megjegyzés nélkül vették tu domásul a rossz lri-rt, csak Ferenc bácsi dörmögött, hogy vén disznó az öreg herceg.' jóravaló ember nem bánik így a műn kásái - vak azután Ká’anán megkérdezte:

—* Hol -voltál ilyet: soká?

— Abrakot és1 friss almot adtam Lordnok -- felélte Sándor könnyedén. A többiek erre nem szóltak- semmit, de azúr érzett, hogy nem túlságosan helyeslik a sztrájk idején végzett munkát..

Délután nem jelentkezett újabb békéltető, vagy fe«ivegetö küldött és ők elszántan sö-