Ellenzék, 1938. december (59. évfolyam, 274-299. szám)

1938-12-25 / 295. szám

ÍH T I L P S 7 r fC — .4 » M. ** 19 3 8 Jecouibcr 2 5. MBammmmmmmmmmammt man \ «:ap cppen ceric a látóhatár szelei, <ti­uii rőt vörös fénybe bődtőlIák égbolt lelőj.iţi nsy.ó felhőket, (tinikor ;i/ t>r*.‘K sctá- roszkt megjelelt a kerti lei/ obiuika tilult és bekopogott. Odabenn semmi sein mu/golt. az öreg türelmesen kopogott másodszor, sót hormadszor és, akkor végre megs/ó'di egy iiliuos, kedvetlen Imiig: — Rano 1‘áiijj Korán van még. Keil je tok IVI), lünk — felelte a/ öreg v.ilu s/élölog. — Fnis.se«> ugorjaitok ki a/ ágy- 1 tói. Dolgozni kell. Ómaga ment tovább a dolgára. Keresztül’ •rágott a míjgy gyűinölesösker Un l, szaporán szedegette a lábát és a ke/V dörzsölne, ou t fődet le ii fejjel járt kabát nélkül és a kel­tet ugyancsak végigső|pör,k; a hiilvös őszi szól, sárgult faileveleik boszorkány láncát kavarva fel maga előtt. A kis hâzbasu vagy félóra hosszat cserül volt még, csak egy1-egy sóhaj­tás hallatszott, vagy dov/kiák locsogásé, am«i( egyik-másik ember fordult egyet, a négy sarokban felákátott prdccsekeu. Végre mégis •megmozdultak. — Hát keljünk fel — mondta kennie bá­csi — hiszen igez, elég késő vein már. — Keljünk — hagyta rá Sándor, a fialni önkéntes és nyomban ki is ugrott n takaró alól. U Jdpett elsőnek a rozsdás lódogmos- dóhoz, gyorsan megmosta ibenine orcát, kezét és már indult is kifelé. Neki mvg extra- nmniWája volt reggeli előtt. Egyenesen az istállóba mont, hagy’ utána nézzen a lovának. Eeliérre iues/eJ t falu, hosszú épület ivóit az istálló, egészen elfogta n négy gazdasági udvar dó i oldalát. Az egyik része csak nféflc nyitott karám volt. oszáö- pokra rakott Jécíkorhilokkul körülvéve. Itt álltak a lovak, f élen-nyáron műidig u sza- ívadEism, tólen sokszor méteres hólxrn, ke­mény 1 Idegben, össze 1 fenek ellen Kárban, po csolyában. Tíz, vagy tizenkét kanca iXdogált fázósan dderegve, az első hűvöseid) éjszaka idán. Elég szép, erős testalkatú lovak vol­tok, sokkal ruagyoblrailc és szebb mozgásnak, mint a párásatok apró termetű, girhes gebéi a faluban, de ápolatlanok, elhanyagoltak voltak, ez orosz nem sokai törődik ni bar- maivfil. A másik sarokban, egy csomó hóka ácsorgóit, aránylag jobb kedélyű tlaipntban. ők jobban birlák a hideget. Benn a fedett istállóban két telién áldott, amelyeket az ura - súg, a hercegi familia számára tartottak, azután egy h alaki nas, sőrénvü tenyészbika >s Lord, u, tellvér caigol mén. Nagyon szfp, magas, karcsú állat volt, csupa könnj’edség és mégis csupa erő. Még szebb lehetett, fia­tal korában, amikor a moszkvai és szenttpé- terváni gyepen nyert versenyeket. Az öreg herceg néha, bejőitl *az istái lóba, ulóum nézni, mit csküálmk az emberei, ilyenkor sokat tu­dott beszélni Lord djadaláról. Azóta már ■megöregedett, meg ás csöndesedéit egy k‘:csil, ile még mindig messze ívidíéken ö 'volt a 'leg­gyorsabb és legi\esiz,edeiiriKísebb mén. Sándor különös barátságban állott Lord- <lai. Az első időben, amikor odakerült o bei cég birtokéra és neki kellett etetn ie « lo­vat, ugyancsak tartott tődé. Lordnak vesze­delmes hí re volt, Max, a nagysza k állu kis é«.siegenv mindig emlegette, hány lovászt ru­góit agyon és hányat tett nyomorékká. Lord is, mintha sunyi módon, ravaszkod va pislo­gott volna, hogy mikor kaphatja el e, nagy fogairai, mégis etetni kellett Lordot, azután ki tellett vinni az is állóból és meg kellett járhatni, kantárszáron vezetve. Lord ilyen­kor veszedelmesen, tombolt, egy árny ők lát­ta a, vagy egy tyuk kotkodácső'ásóra már ágaskodott és nagyokat horkantotb Sándor rászánta magát, hogy csend esi tőén meg vere­geti a nyakúit, ivfcigy az oldalát és meglepve tapasztalta, hogy a ló csakugyan lecsillapo­dik, csöndesen megy tovább melilicitte. utéha meg ránéz, valami furcsa ellenszegülést és mégis jóindulatot kifejező tekintettel. Erez­nie kellett, hogy bizonyos hatalma, van Lord fölött és ez meglepően jó érzés volt. Most már mod gyakrabban megsimogatla, vagy raegvakargaifer & homlokát és egyáltalán nem félt tőle. Egyszerre, váratlanul elfogta a vágy, hogy felüljön Lord hátára és meg­próbáljon lovagolni. Az öreg herceg azt mondta, hogy’ kockázatos dologi, de odaadott «neki egy régimódi magasbátu nyerget, két- három helyien összevarrt hevederekkel. Sán­dor megnyergelte a lóval lés ^áült, az egész udvarból mindenki összefutott bámészkodni', bőgj’ Lord milyen, békésen 'tütri a hátán a fogoly ausztriekit és milyen szépem járkál vele. Eleimbe csak lépésben mentek, mert kegyetlen ül rázott a ló, a fiatal önkéntes kézzel1-lábbal kapaszkodott, ágy äs eilig tudott nyeregben maradni, de herraads'/orra, Ele­gyedsz erre már be'etamuJt. — Sóim sem húttem volna, hogy ilyen. Sóra termett fajba vagyok- — mondogatta csodál­kozva a 'többieknek, akik elismeröcn bólo­gattak. — Ä magyarnak vérében! vám az ilyesmi — vélekedett Pista, a debreceni Ijajdiu-bafcs,. de ö maga azért feil mun üli volna Lordra. Sándor India már, hogy valóban .sok-sok generációvá1 előlié éti öleinek lovas \i i'O ütközik ki he: ne, e/éi-l ivati, valami megma­gyaráz hatat leim belső ka|j>.c solul k'öi/.le és I .nrd közölt. Most jnár nagyon szerelte <t lovát. Nem engedte, hogy Lonlol is a -lobbi Jósak mis-any kosziján, uo/sitarával meghin­tett nedves szicíliai kim t;irfi.uk, zabol és knko- ricát lopott neki a. raklturhól, még p<vdig 1 hí - sége.sea. Lóv alkarét is kerilcM valahol a ház­ban és minden reggel megtisztogatta, a lo­vát, hogy minit fényesebben ragyogott a sü­léi «szö'e. Lord ipedig ióiiul/ullaituaíu tűrte a kaparást, süt iiitia odálókletle száraz, arány* talanul kis lejért a fin vállára. Amikor kinn ■voll-a siz«i hadban Sí undornak csak szólnia kelleti: I.ordl — és a mén ínyomban. felkap- la a fejéi, ment lio/.zá, loinit a kutya ci gaz­dája hoz. Sándor megl/sz tógát In, megetetik; a lovai, azután lyoni tel a szt'ároszta házábai. Mig átment az udvaron-. tompa dübörgés hód Lát­szott messziről. ,\ fin megái ’t és érdeklődve figyelj. Még miauiig -verekszenek odabenn a városiban, most mtärr harmadik napja. A többiek már majdnem végeztek a reg­gelivel:, amire ő megérkezett. Már csak Fe­renc bácsi ömlött le egy csésze aljúra való gyümölcsteát, a szájálra vett morzsányi, cu- kor<larabkán át, (izmién Pista kivette a he- inencábftl a sülit krumplit, előkereste az üve­get is, amelyben' a n:nprafoigómaglui 1 sajtolt okijai tartották, megöntözte a burgonyát olajjal, de csak óvatoson, minden csepp re ügyeli ve, hogy maradjon délce a sárgakásá- hoz. Visszatették a burgonyás tálal a keinen, lébe, hadd p-iruljom egy k:<-sit a/ olajjal, közírón Sándor is megóvott ölt-hat crésze teát. Jlcjölf Mar topogva verte le csíziil..járói a sarat, letette földig érő, fnggyuszagu himdá- jút, a kezét dörzsölte jókedvűen és odaült az asztal végéhez. Odabuziu maga elé külön kis szamovárját, éppen csak tizennyolc busz csésze melegv-lzet lehetett Jx-löJe ereszteni, am-c.ntíj-1 Maxpaik kellett a reggelijéhez, Guk- ioí vett a szájába és» mig leá1 forrázott egy k,s cserépböigrébc-n, élénken íá ’-algott. — Halljátok az ágyúzást, fiuk? Jó világ van odabenn a városban, az már igaz. — Jó — bólintott Pista, mig a többiek váraikozóar» r-éztek a kis oroszra. — Nagyszerű élet — lelkesedett Max és csámcsogott, .miközben az első csusza- teát leöntötte. — Tegniaipelőtt feltörték a nagy szeszToktárt, lenn a Volga partján. Hu, hogy ömlött a szesz a t'olgába. Mindenki ott fe­küdt- a parton és tócsákból, patakokból itták a. szeszt. Csupa- jó, finom spiritusz volt, ivodka. hiszen értitek. Azután reggelig nem is harcoltuk tovább. Ott feküdtek az utcán egy rakáson, Vörösek, meg fehérek is. Ezen jól mulatlak, o-zulán Max titokzato­san, suttogni kezdett. Fontoskodott a kis. ember. — Vigyázzatok fiuk, mert a vörösök győz­nek. Én mondom nektek, asz ő ágyúik szól­nak megint. Vas-zili, az öreg falusi sztárosz- ta odabenn járt a városban, azulUtni, armi-nt hazajött, összebivtöi a parasztokat. Most tanú. csőt alakítanak. Az cceg Vaszbi ţpedig -tud­ja, arra- lehet adni, amit csénál. — Nem hiszem — mondta Kálmán- és el- lémségesen nézett a ki-s ácsna. — Rablók azok te, nem rendes emberek. Majd jönnek a kozákok, meg a. -többi katonák és ebátj'k a bajukat. A kis ember i-éiniLMcii pis-logoli é^ a/ aj­kára lellr a/ ujj I, közlxín le'nyé'U- egy da- ixi-l'baLii a ruknil é--. «-lU'Vll fuUlokoKa krá-ko- golA liadiiloglyok nevellek rajta. Sándor ki jr.leiiU-t le, hogy «“inui esetre sem győzhet­nek a komumiwslák. Ipa-ii nnnikás nagvon kevés vacp Oro - zországlxi'i», li óbor Uh gondo­lái. hogy vetiik akar uralkodni valaki, .ilyen óriáséi orv/.ágbau. Kál-mán és 1 ’isten helye.sel- l(k, l o ene Jiáf-si váfiat vont. EgyáIllatukban min l.irlolla fonlosíiiaik. hogy m-|: cs-málnáik a/ o-ios/ok maguk Közölt. \’égre eliivi-lIé-.k a burgonyát, Icrtették az •asztal közepére, nicgnézeg<-Iliik alaiposiaui és szakértő megjegy/cseket lellek ni. M nlha tegnap több leli volna vaiLumi- vet — vétekeilcll J ereiic láics.i. — Szép piros, a megsüli — ái-liupitolla meg n Pista fiú. Kálmán, a kaposvári önkönles egyet é tolt -vc'e. \z. Jó ropogós a teteje. Ezek után mindenki belenyúlt j Jcinnki- val és eltek. Szé’jicn, laiasan.. nyugódban ét­iek. mlndc-fiki l-ii ni előleg mu lati«, hogy nem habzsol, nem akarja megrövidíteni u többie­ket. Így is egy-kettőre kiürüli a tál. Ferenc bácsi szomorúan csóválta a fejék, Pista lc-kö- n vök ölt az osztaérm, úgy bámul L lxJe az üres láll>a é;s nagyot sö>hajtolt. — Ez is megvolt — állapította meg Fe- :cnc bácsi és nekivetetle a hátát a falnak. Akkor már jöitt is ez öreg- sztarosztc év h.i- vogalta éiket. — Gyertek, fiuk. későn vatj. már, pedig sok a dolgunk odakiun. — Hiszen megyünk mán — b.kélüenke- "det-t Ferenc bácsi, de nem mozdult, rágyuj- 1 o!t még. Kockára vágóit mahorka-dohányl töltöHek Kis fxtpir zacskóba, azutáni feJiá- pész.k odUik. dolog? Az öreg szta'-'oszta fürgén tipegc-Lt előre, mutatva az utat és közben szaíporán magyu- ■rázott. — Ti-, Sbefán és Kólóméin, szénát fogtok behordani a mezőről. Vigyázzatok, fel ne dűljetek megint. Siessetek, fogjátok lie a lo- vatkuit szaporán. Ti jöttök velem, majd én mindent megmu tatok. .Az öreg kihozatott két lovat az istállóból, •1 lefogták löket egy rozsdás ekébe, azután megindultak. Végigrnen’ek a gyümölcsös mel­lett az utcán, Ferenc -bácsi közbeet fejcsó­válva töprengett. — Ugyan hová készüli n ven bolond? Erre lefelé u mcsendk széimlóföldek, csak nem aksur a kertben, szántani? Azt akart pedig. A gyümölcsös tövében frissen ültetett csemetékért tekered zött, két- háiromnves a'inio- és körtefák hosszú sorai­val', közöttük a taé'aj erősenn -Letaposott, sűrű, de rövid füvei benőtt birka-legélő. Az öreg odairányiiitóttá az ekét. a-z első két fasor kö­zé, megmagyaráz La Ferenc bácsinak, hogy hajtsa a -lovakat egyenesen a sorok között, őmaga pedig megfogta az ékeszatrvát -és vé­gigmentek ;i soron. A nagycsóamás kis öreg­ember furcsán ugrándozott ide-oda az eke után, szemmeJláthatólng folytonos nagy erő- feszitésísel nehezedett rá az imbolygó eke szervára. A kert közepe táján hirtelen las­sítottak, megáMt a két ló, Ferenc bácsinak nagy ku-rjotnigla tá-sába, és g yeplőráng at ásóba került, miig el tudta i-n-ditaini őket. Sándor csodálkozva nézte a dolgot, nem értette, mert kell hozzá ilyen négy erőfeszítés. Fe­iern: hied íi/onhai) felháborodottan ctoiáHo St Kjét. Amint kíiér-UJc a .sor végére, li<;v< - sen iinigyai ázott i/i sztái i*A/1á-nak, aim oro z szol tudót ti, u z I i, ]>elek(vvrte nagyol>)> nyo- mnték miatt. — Nem jó lesz. ez igy, pán, nem birják «‘Zt a munkát a lovak. Miyvlöglo.^-k, t<- fm dúlnak «s ké1/. Nehéz, nekik ebben i gy/j| ben Jiiizni a/, ekét, Sándor megmagyarázta a sztáiov/Linak im , ni van $zé, az öreg a/mdxMi Cttk tégy,in Leli.- Bírják azok kruJönben is mit törődsz vele. 1.6 van elég, csak szaijtorán, ágyeke/­zele.k. Azzal elment, ottliagyta őket. Ferenc bá­csi vá hu t vont. — Nekem mindegy, csak gyerünk. Megfordították a lovakat és elindultak visszafelé. Most mér Ferenc t>.i c ä foeta az ekeszarvát', ii ugrándozott g&röngyről-gö- rongy re. Sándor tudomásul vette, hcxgy a ha. rálzdalxri) Kell lOir-la-ni n jobtx>ld<d.i lovat de nem nagyító boldogult iveié, a lovak re-./- kelő inaikkal:, mind keservesebb erőfesziU’-s- .«•1 huz.ták, sehogy .sem akarlak irányt tarla- ni, mindLm-talán botlottak, szuszogtak <-. imrg akartak állni. Folytonos munka volt lé- péslx;n tartani őket. Nagy nehezen mégis el­jutottak a txü ázd-a ‘végére. Ferenc bácsi nyóimban megállt, se liabát ujjával letörölte -.izzadó homlokát és mérgesen kéiromkodotl. — A keserv it ormok a muszka világnak, igv megkinozui cmltert, lövet, az egész kiész- -séget, ezért a nyomornságos Legelőért! — Olyan nehéz az ekét tartani? — cso­dálkozott Sindor, amire Ferenc bácsi na­gyon megmérgesedetli , — Pnibálja mega, ha nem nehéz, a keser­vül — esett neki kiméTetienül. Sándor nyomban vállalkozott. Megfogta az ckeszaTvát, csak úgy könnyedén <ís megint nekiiiadultok u mezőnek. Az eke már az első ltV)jésn<íi olyat rántott' -rajla, hogy majd ki­szakadt a karja, az eke vasa pedig fét-re fordult éí kicsúszott a földből. Meg Kellett alfitani a lovaikat, visszahúzni az ekét és újra nekiindulni. A fiú mosd már egész súlyával ránehezedett ez ekesza-vára és ke­ményen küzdött vele. A hideg vasfogantvu szakadatlanul remegett, imbolygóit, ide-oda rángatta, mig 02 életlen ekevas- hátik perce- gétsel vágta elöltük a gyepes földet. Ezer- nyi, vagy milliónyi apró gyök= rszá’at vágtak ál nyomról-nyornra és ez mind megérgelt az eke mozgásán, szinte lázas vibrálással átha­tottak a; fiú izmaiba, mintha ő maigiQ tűz­kődül t volna a földtől elszóld Lőtt fűszálak­kal az életért, amelyet tétlenül, passzívan és 1 mégis csodálatos szívóssággal védelmeztek, j Fgyeníetes tempóban haladtak. Az eke alól : kifordult a gyepes; föld és lebarnít a másik barázdn melllé, forgott-forgott foly Ion oson, mig Sándornak a túlságos erőkifejtéstől fá­tyolos left a szeme és mintha már beleszé­dült volna -a körforgásba. Még felénél sem járlak a Iraxázdáuak, na, végre, most, már a közepén vunnak, analyen messze még a fuitsó oldal, most mindjárt -k esuszik az eke- vas a földből; nem, na. még egy pár lépés; végre. Megállj! Megálltak. Ferenc bácsi elmosolyodott, amikor J-áLLa, milyen görnyed ten áll 0: fiú, az ekére támaszkodva. Lttközken rég lecsil- tapult már, jóindulatra is hangolta Sándor raiín.kak észsége. — Egy kicsit megpibenüKk — mondial csendesen. — Xc-m f zetnek .ezért többet, ha Főnjük magunkat, azután a lovak sem tárják, s-zegí’ny párák. Előszedte a dohányzacskóját, maboríkát 'tömött a pipájába-, azutár.% hogy’ már jól füstölt a készség, ostoné-vűíl odabökött • lovak felé. — Furcsán bánnak a lovakkal. Úgy áOlta- Lábtin nem rossz emberek ezek a muszkák, többnyire van bennük jóindulat, az igás ál- äoittat mégis úgy bánnak, hogy rossz nézni. Nálunk senki sem tartana ‘lovat igy, künn- a karámban, sárban, hidegben, de nem äs kí- nozfriéi ilyen munkával. Sándor élénken helyeselt. Igen, úgy van, ez a kultúra hiánya. Ferenc bácsi ránézett szemrehányóeini, azután megint csak a lova­kat figyelte. — Ez a sárga biztosan elpusztul holnap­ra. Lehet, hogy még estére felfordul szegény. Na gyerünk tovább. Oda akart állni az ekesz-arvához, de Sán­dor nem enged le. Nem, majd ő. Egészen jól ment és most írnák tellán könnyebb is lesz, megszokja az ember.. Az öreg paraszt rá­hagyta; csinálja, ha kedve van hozzá. Elin­dultak megint, végighuztak még egy baráz­dát &■ többi meÜé, azután megint mentek visszafelé lármás osíonpattogás és kurjon- ga-.tások (közben. A lovak fújtatva, zihálva húztak, Sándor pedig görcsöseaa kapaszko­dott mindinkább elzsibbadó kezével a szö- kadatlanul remegő, vibráló ekeszarvába. Tíz óra tájban soká pillén lek, azután megnt mentek tovább. Két fasor között már felszántották a gyepet és nekimentek u harmadik sornak, amikor megérkezett az öreg herceg. Hossza lengyel kabátban volt, prémes sapka a fején, areinykeretes pápaszem az orrán. Mögötte botorkált az öreg sztá- roszta, hatalmas furkós bottal a kezébe?! mint -Itestőrség, Pszt, sziszegett lármáséin Fe­renc bácsi 3,6/ lovak megálltak és ők kel^ BUDAPESTEM AZ Isiván Király Szállodába (V!. Podmaniczky-u. 8) kaphat minden igényt klelégitö, mér­sékelt áru szobát. Teljes ké­nyelem, központi fűtés, állandó meleg-hideg folyóvíz, lift, telefo­nos szobák. Teiefsn 20243,284=24 19Î8—59- é*i ■■■ téli idény legjobb hő-és sár cipői „CAUR0M­GYÁRTMÁNYOK. Elegánsait és tartósok. Mindenütt kaphatók / CT CT 9 Lo glásaz éjszakában! Irta: THUttY LAJOS J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents