Ellenzék, 1938. december (59. évfolyam, 274-299. szám)
1938-12-25 / 295. szám
ÍH T I L P S 7 r fC — .4 » M. ** 19 3 8 Jecouibcr 2 5. MBammmmmmmmmmammt man \ «:ap cppen ceric a látóhatár szelei, <tiuii rőt vörös fénybe bődtőlIák égbolt lelőj.iţi nsy.ó felhőket, (tinikor ;i/ t>r*.‘K sctá- roszkt megjelelt a kerti lei/ obiuika tilult és bekopogott. Odabenn semmi sein mu/golt. az öreg türelmesen kopogott másodszor, sót hormadszor és, akkor végre megs/ó'di egy iiliuos, kedvetlen Imiig: — Rano 1‘áiijj Korán van még. Keil je tok IVI), lünk — felelte a/ öreg v.ilu s/élölog. — Fnis.se«> ugorjaitok ki a/ ágy- 1 tói. Dolgozni kell. Ómaga ment tovább a dolgára. Keresztül’ •rágott a míjgy gyűinölesösker Un l, szaporán szedegette a lábát és a ke/V dörzsölne, ou t fődet le ii fejjel járt kabát nélkül és a keltet ugyancsak végigső|pör,k; a hiilvös őszi szól, sárgult faileveleik boszorkány láncát kavarva fel maga előtt. A kis hâzbasu vagy félóra hosszat cserül volt még, csak egy1-egy sóhajtás hallatszott, vagy dov/kiák locsogásé, am«i( egyik-másik ember fordult egyet, a négy sarokban felákátott prdccsekeu. Végre mégis •megmozdultak. — Hát keljünk fel — mondta kennie bácsi — hiszen igez, elég késő vein már. — Keljünk — hagyta rá Sándor, a fialni önkéntes és nyomban ki is ugrott n takaró alól. U Jdpett elsőnek a rozsdás lódogmos- dóhoz, gyorsan megmosta ibenine orcát, kezét és már indult is kifelé. Neki mvg extra- nmniWája volt reggeli előtt. Egyenesen az istállóba mont, hagy’ utána nézzen a lovának. Eeliérre iues/eJ t falu, hosszú épület ivóit az istálló, egészen elfogta n négy gazdasági udvar dó i oldalát. Az egyik része csak nféflc nyitott karám volt. oszáö- pokra rakott Jécíkorhilokkul körülvéve. Itt álltak a lovak, f élen-nyáron műidig u sza- ívadEism, tólen sokszor méteres hólxrn, kemény 1 Idegben, össze 1 fenek ellen Kárban, po csolyában. Tíz, vagy tizenkét kanca iXdogált fázósan dderegve, az első hűvöseid) éjszaka idán. Elég szép, erős testalkatú lovak voltok, sokkal ruagyoblrailc és szebb mozgásnak, mint a párásatok apró termetű, girhes gebéi a faluban, de ápolatlanok, elhanyagoltak voltak, ez orosz nem sokai törődik ni bar- maivfil. A másik sarokban, egy csomó hóka ácsorgóit, aránylag jobb kedélyű tlaipntban. ők jobban birlák a hideget. Benn a fedett istállóban két telién áldott, amelyeket az ura - súg, a hercegi familia számára tartottak, azután egy h alaki nas, sőrénvü tenyészbika >s Lord, u, tellvér caigol mén. Nagyon szfp, magas, karcsú állat volt, csupa könnj’edség és mégis csupa erő. Még szebb lehetett, fiatal korában, amikor a moszkvai és szenttpé- terváni gyepen nyert versenyeket. Az öreg herceg néha, bejőitl *az istái lóba, ulóum nézni, mit csküálmk az emberei, ilyenkor sokat tudott beszélni Lord djadaláról. Azóta már ■megöregedett, meg ás csöndesedéit egy k‘:csil, ile még mindig messze ívidíéken ö 'volt a 'leggyorsabb és legi\esiz,edeiiriKísebb mén. Sándor különös barátságban állott Lord- <lai. Az első időben, amikor odakerült o bei cég birtokéra és neki kellett etetn ie « lovat, ugyancsak tartott tődé. Lordnak veszedelmes hí re volt, Max, a nagysza k állu kis é«.siegenv mindig emlegette, hány lovászt rugóit agyon és hányat tett nyomorékká. Lord is, mintha sunyi módon, ravaszkod va pislogott volna, hogy mikor kaphatja el e, nagy fogairai, mégis etetni kellett Lordot, azután ki tellett vinni az is állóból és meg kellett járhatni, kantárszáron vezetve. Lord ilyenkor veszedelmesen, tombolt, egy árny ők látta a, vagy egy tyuk kotkodácső'ásóra már ágaskodott és nagyokat horkantotb Sándor rászánta magát, hogy csend esi tőén meg veregeti a nyakúit, ivfcigy az oldalát és meglepve tapasztalta, hogy a ló csakugyan lecsillapodik, csöndesen megy tovább melilicitte. utéha meg ránéz, valami furcsa ellenszegülést és mégis jóindulatot kifejező tekintettel. Ereznie kellett, hogy bizonyos hatalma, van Lord fölött és ez meglepően jó érzés volt. Most már mod gyakrabban megsimogatla, vagy raegvakargaifer & homlokát és egyáltalán nem félt tőle. Egyszerre, váratlanul elfogta a vágy, hogy felüljön Lord hátára és megpróbáljon lovagolni. Az öreg herceg azt mondta, hogy’ kockázatos dologi, de odaadott «neki egy régimódi magasbátu nyerget, két- három helyien összevarrt hevederekkel. Sándor megnyergelte a lóval lés ^áült, az egész udvarból mindenki összefutott bámészkodni', bőgj’ Lord milyen, békésen 'tütri a hátán a fogoly ausztriekit és milyen szépem járkál vele. Eleimbe csak lépésben mentek, mert kegyetlen ül rázott a ló, a fiatal önkéntes kézzel1-lábbal kapaszkodott, ágy äs eilig tudott nyeregben maradni, de herraads'/orra, Elegyedsz erre már be'etamuJt. — Sóim sem húttem volna, hogy ilyen. Sóra termett fajba vagyok- — mondogatta csodálkozva a 'többieknek, akik elismeröcn bólogattak. — Ä magyarnak vérében! vám az ilyesmi — vélekedett Pista, a debreceni Ijajdiu-bafcs,. de ö maga azért feil mun üli volna Lordra. Sándor India már, hogy valóban .sok-sok generációvá1 előlié éti öleinek lovas \i i'O ütközik ki he: ne, e/éi-l ivati, valami megmagyaráz hatat leim belső ka|j>.c solul k'öi/.le és I .nrd közölt. Most jnár nagyon szerelte <t lovát. Nem engedte, hogy Lonlol is a -lobbi Jósak mis-any kosziján, uo/sitarával meghintett nedves szicíliai kim t;irfi.uk, zabol és knko- ricát lopott neki a. raklturhól, még p<vdig 1 hí - sége.sea. Lóv alkarét is kerilcM valahol a házban és minden reggel megtisztogatta, a lovát, hogy minit fényesebben ragyogott a süléi «szö'e. Lord ipedig ióiiul/ullaituaíu tűrte a kaparást, süt iiitia odálókletle száraz, arány* talanul kis lejért a fin vállára. Amikor kinn ■voll-a siz«i hadban Sí undornak csak szólnia kelleti: I.ordl — és a mén ínyomban. felkap- la a fejéi, ment lio/.zá, loinit a kutya ci gazdája hoz. Sándor megl/sz tógát In, megetetik; a lovai, azután lyoni tel a szt'ároszta házábai. Mig átment az udvaron-. tompa dübörgés hód Látszott messziről. ,\ fin megái ’t és érdeklődve figyelj. Még miauiig -verekszenek odabenn a városiban, most mtärr harmadik napja. A többiek már majdnem végeztek a reggelivel:, amire ő megérkezett. Már csak Ferenc bácsi ömlött le egy csésze aljúra való gyümölcsteát, a szájálra vett morzsányi, cu- kor<larabkán át, (izmién Pista kivette a he- inencábftl a sülit krumplit, előkereste az üveget is, amelyben' a n:nprafoigómaglui 1 sajtolt okijai tartották, megöntözte a burgonyát olajjal, de csak óvatoson, minden csepp re ügyeli ve, hogy maradjon délce a sárgakásá- hoz. Visszatették a burgonyás tálal a keinen, lébe, hadd p-iruljom egy k:<-sit a/ olajjal, közírón Sándor is megóvott ölt-hat crésze teát. Jlcjölf Mar topogva verte le csíziil..járói a sarat, letette földig érő, fnggyuszagu himdá- jút, a kezét dörzsölte jókedvűen és odaült az asztal végéhez. Odabuziu maga elé külön kis szamovárját, éppen csak tizennyolc busz csésze melegv-lzet lehetett Jx-löJe ereszteni, am-c.ntíj-1 Maxpaik kellett a reggelijéhez, Guk- ioí vett a szájába és» mig leá1 forrázott egy k,s cserépböigrébc-n, élénken íá ’-algott. — Halljátok az ágyúzást, fiuk? Jó világ van odabenn a városban, az már igaz. — Jó — bólintott Pista, mig a többiek váraikozóar» r-éztek a kis oroszra. — Nagyszerű élet — lelkesedett Max és csámcsogott, .miközben az első csusza- teát leöntötte. — Tegniaipelőtt feltörték a nagy szeszToktárt, lenn a Volga partján. Hu, hogy ömlött a szesz a t'olgába. Mindenki ott feküdt- a parton és tócsákból, patakokból itták a. szeszt. Csupa- jó, finom spiritusz volt, ivodka. hiszen értitek. Azután reggelig nem is harcoltuk tovább. Ott feküdtek az utcán egy rakáson, Vörösek, meg fehérek is. Ezen jól mulatlak, o-zulán Max titokzatosan, suttogni kezdett. Fontoskodott a kis. ember. — Vigyázzatok fiuk, mert a vörösök győznek. Én mondom nektek, asz ő ágyúik szólnak megint. Vas-zili, az öreg falusi sztárosz- ta odabenn járt a városban, azulUtni, armi-nt hazajött, összebivtöi a parasztokat. Most tanú. csőt alakítanak. Az cceg Vaszbi ţpedig -tudja, arra- lehet adni, amit csénál. — Nem hiszem — mondta Kálmán- és el- lémségesen nézett a ki-s ácsna. — Rablók azok te, nem rendes emberek. Majd jönnek a kozákok, meg a. -többi katonák és ebátj'k a bajukat. A kis ember i-éiniLMcii pis-logoli é^ a/ ajkára lellr a/ ujj I, közlxín le'nyé'U- egy da- ixi-l'baLii a ruknil é--. «-lU'Vll fuUlokoKa krá-ko- golA liadiiloglyok nevellek rajta. Sándor ki jr.leiiU-t le, hogy «“inui esetre sem győzhetnek a komumiwslák. Ipa-ii nnnikás nagvon kevés vacp Oro - zországlxi'i», li óbor Uh gondolái. hogy vetiik akar uralkodni valaki, .ilyen óriáséi orv/.ágbau. Kál-mán és 1 ’isten helye.sel- l(k, l o ene Jiáf-si váfiat vont. EgyáIllatukban min l.irlolla fonlosíiiaik. hogy m-|: cs-málnáik a/ o-ios/ok maguk Közölt. \’égre eliivi-lIé-.k a burgonyát, Icrtették az •asztal közepére, nicgnézeg<-Iliik alaiposiaui és szakértő megjegy/cseket lellek ni. M nlha tegnap több leli volna vaiLumi- vet — vétekeilcll J ereiic láics.i. — Szép piros, a megsüli — ái-liupitolla meg n Pista fiú. Kálmán, a kaposvári önkönles egyet é tolt -vc'e. \z. Jó ropogós a teteje. Ezek után mindenki belenyúlt j Jcinnki- val és eltek. Szé’jicn, laiasan.. nyugódban étiek. mlndc-fiki l-ii ni előleg mu lati«, hogy nem habzsol, nem akarja megrövidíteni u többieket. Így is egy-kettőre kiürüli a tál. Ferenc bácsi szomorúan csóválta a fejék, Pista lc-kö- n vök ölt az osztaérm, úgy bámul L lxJe az üres láll>a é;s nagyot sö>hajtolt. — Ez is megvolt — állapította meg Fe- :cnc bácsi és nekivetetle a hátát a falnak. Akkor már jöitt is ez öreg- sztarosztc év h.i- vogalta éiket. — Gyertek, fiuk. későn vatj. már, pedig sok a dolgunk odakiun. — Hiszen megyünk mán — b.kélüenke- "det-t Ferenc bácsi, de nem mozdult, rágyuj- 1 o!t még. Kockára vágóit mahorka-dohányl töltöHek Kis fxtpir zacskóba, azutáni feJiá- pész.k odUik. dolog? Az öreg szta'-'oszta fürgén tipegc-Lt előre, mutatva az utat és közben szaíporán magyu- ■rázott. — Ti-, Sbefán és Kólóméin, szénát fogtok behordani a mezőről. Vigyázzatok, fel ne dűljetek megint. Siessetek, fogjátok lie a lo- vatkuit szaporán. Ti jöttök velem, majd én mindent megmu tatok. .Az öreg kihozatott két lovat az istállóból, •1 lefogták löket egy rozsdás ekébe, azután megindultak. Végigrnen’ek a gyümölcsös mellett az utcán, Ferenc -bácsi közbeet fejcsóválva töprengett. — Ugyan hová készüli n ven bolond? Erre lefelé u mcsendk széimlóföldek, csak nem aksur a kertben, szántani? Azt akart pedig. A gyümölcsös tövében frissen ültetett csemetékért tekered zött, két- háiromnves a'inio- és körtefák hosszú soraival', közöttük a taé'aj erősenn -Letaposott, sűrű, de rövid füvei benőtt birka-legélő. Az öreg odairányiiitóttá az ekét. a-z első két fasor közé, megmagyaráz La Ferenc bácsinak, hogy hajtsa a -lovakat egyenesen a sorok között, őmaga pedig megfogta az ékeszatrvát -és végigmentek ;i soron. A nagycsóamás kis öregember furcsán ugrándozott ide-oda az eke után, szemmeJláthatólng folytonos nagy erő- feszitésísel nehezedett rá az imbolygó eke szervára. A kert közepe táján hirtelen lassítottak, megáMt a két ló, Ferenc bácsinak nagy ku-rjotnigla tá-sába, és g yeplőráng at ásóba került, miig el tudta i-n-ditaini őket. Sándor csodálkozva nézte a dolgot, nem értette, mert kell hozzá ilyen négy erőfeszítés. Feiern: hied íi/onhai) felháborodottan ctoiáHo St Kjét. Amint kíiér-UJc a .sor végére, li<;v< - sen iinigyai ázott i/i sztái i*A/1á-nak, aim oro z szol tudót ti, u z I i, ]>elek(vvrte nagyol>)> nyo- mnték miatt. — Nem jó lesz. ez igy, pán, nem birják «‘Zt a munkát a lovak. Miyvlöglo.^-k, t<- fm dúlnak «s ké1/. Nehéz, nekik ebben i gy/j| ben Jiiizni a/, ekét, Sándor megmagyarázta a sztáiov/Linak im , ni van $zé, az öreg a/mdxMi Cttk tégy,in Leli.- Bírják azok kruJönben is mit törődsz vele. 1.6 van elég, csak szaijtorán, ágyeke/zele.k. Azzal elment, ottliagyta őket. Ferenc bácsi vá hu t vont. — Nekem mindegy, csak gyerünk. Megfordították a lovakat és elindultak visszafelé. Most mér Ferenc t>.i c ä foeta az ekeszarvát', ii ugrándozott g&röngyről-gö- rongy re. Sándor tudomásul vette, hcxgy a ha. rálzdalxri) Kell lOir-la-ni n jobtx>ld<d.i lovat de nem nagyító boldogult iveié, a lovak re-./- kelő inaikkal:, mind keservesebb erőfesziU’-s- .«•1 huz.ták, sehogy .sem akarlak irányt tarla- ni, mindLm-talán botlottak, szuszogtak <-. imrg akartak állni. Folytonos munka volt lé- péslx;n tartani őket. Nagy nehezen mégis eljutottak a txü ázd-a ‘végére. Ferenc bácsi nyóimban megállt, se liabát ujjával letörölte -.izzadó homlokát és mérgesen kéiromkodotl. — A keserv it ormok a muszka világnak, igv megkinozui cmltert, lövet, az egész kiész- -séget, ezért a nyomornságos Legelőért! — Olyan nehéz az ekét tartani? — csodálkozott Sindor, amire Ferenc bácsi nagyon megmérgesedetli , — Pnibálja mega, ha nem nehéz, a keservül — esett neki kiméTetienül. Sándor nyomban vállalkozott. Megfogta az ckeszaTvát, csak úgy könnyedén <ís megint nekiiiadultok u mezőnek. Az eke már az első ltV)jésn<íi olyat rántott' -rajla, hogy majd kiszakadt a karja, az eke vasa pedig fét-re fordult éí kicsúszott a földből. Meg Kellett alfitani a lovaikat, visszahúzni az ekét és újra nekiindulni. A fiú mosd már egész súlyával ránehezedett ez ekesza-vára és keményen küzdött vele. A hideg vasfogantvu szakadatlanul remegett, imbolygóit, ide-oda rángatta, mig 02 életlen ekevas- hátik perce- gétsel vágta elöltük a gyepes földet. Ezer- nyi, vagy milliónyi apró gyök= rszá’at vágtak ál nyomról-nyornra és ez mind megérgelt az eke mozgásán, szinte lázas vibrálással áthatottak a; fiú izmaiba, mintha ő maigiQ tűzkődül t volna a földtől elszóld Lőtt fűszálakkal az életért, amelyet tétlenül, passzívan és 1 mégis csodálatos szívóssággal védelmeztek, j Fgyeníetes tempóban haladtak. Az eke alól : kifordult a gyepes; föld és lebarnít a másik barázdn melllé, forgott-forgott foly Ion oson, mig Sándornak a túlságos erőkifejtéstől fátyolos left a szeme és mintha már beleszédült volna -a körforgásba. Még felénél sem járlak a Iraxázdáuak, na, végre, most, már a közepén vunnak, analyen messze még a fuitsó oldal, most mindjárt -k esuszik az eke- vas a földből; nem, na. még egy pár lépés; végre. Megállj! Megálltak. Ferenc bácsi elmosolyodott, amikor J-áLLa, milyen görnyed ten áll 0: fiú, az ekére támaszkodva. Lttközken rég lecsil- tapult már, jóindulatra is hangolta Sándor raiín.kak észsége. — Egy kicsit megpibenüKk — mondial csendesen. — Xc-m f zetnek .ezért többet, ha Főnjük magunkat, azután a lovak sem tárják, s-zegí’ny párák. Előszedte a dohányzacskóját, maboríkát 'tömött a pipájába-, azutár.% hogy’ már jól füstölt a készség, ostoné-vűíl odabökött • lovak felé. — Furcsán bánnak a lovakkal. Úgy áOlta- Lábtin nem rossz emberek ezek a muszkák, többnyire van bennük jóindulat, az igás ál- äoittat mégis úgy bánnak, hogy rossz nézni. Nálunk senki sem tartana ‘lovat igy, künn- a karámban, sárban, hidegben, de nem äs kí- nozfriéi ilyen munkával. Sándor élénken helyeselt. Igen, úgy van, ez a kultúra hiánya. Ferenc bácsi ránézett szemrehányóeini, azután megint csak a lovakat figyelte. — Ez a sárga biztosan elpusztul holnapra. Lehet, hogy még estére felfordul szegény. Na gyerünk tovább. Oda akart állni az ekesz-arvához, de Sándor nem enged le. Nem, majd ő. Egészen jól ment és most írnák tellán könnyebb is lesz, megszokja az ember.. Az öreg paraszt ráhagyta; csinálja, ha kedve van hozzá. Elindultak megint, végighuztak még egy barázdát &■ többi meÜé, azután megint mentek visszafelé lármás osíonpattogás és kurjon- ga-.tások (közben. A lovak fújtatva, zihálva húztak, Sándor pedig görcsöseaa kapaszkodott mindinkább elzsibbadó kezével a szö- kadatlanul remegő, vibráló ekeszarvába. Tíz óra tájban soká pillén lek, azután megnt mentek tovább. Két fasor között már felszántották a gyepet és nekimentek u harmadik sornak, amikor megérkezett az öreg herceg. Hossza lengyel kabátban volt, prémes sapka a fején, areinykeretes pápaszem az orrán. Mögötte botorkált az öreg sztá- roszta, hatalmas furkós bottal a kezébe?! mint -Itestőrség, Pszt, sziszegett lármáséin Ferenc bácsi 3,6/ lovak megálltak és ők kel^ BUDAPESTEM AZ Isiván Király Szállodába (V!. Podmaniczky-u. 8) kaphat minden igényt klelégitö, mérsékelt áru szobát. Teljes kényelem, központi fűtés, állandó meleg-hideg folyóvíz, lift, telefonos szobák. Teiefsn 20243,284=24 19Î8—59- é*i ■■■ téli idény legjobb hő-és sár cipői „CAUR0MGYÁRTMÁNYOK. Elegánsait és tartósok. Mindenütt kaphatók / CT CT 9 Lo glásaz éjszakában! Irta: THUttY LAJOS J