Ellenzék, 1938. december (59. évfolyam, 274-299. szám)

1938-12-25 / 295. szám

1&3 8 Uffrv & mH $ t 2 «fU

'BZZTBNZ'BE

— Elbeszélés — Irta: MÁRA! SÁNDOR

I.

Egy júniusi reggel lehiv«iiták * várkapitányhoz. A kisérgdő profosz udvarias igyekezetéből látta, hogy szenvedései véget értek. A rezesorru tcmföcigazgató a bo.t- íves irodaszobában fog-’-dta, melynek rácsos ablakán át a napsütötte völgyre Iá- ?ot. Esztendő előtt látta utoljára a mun’ kácsi völgyet'; e lank ás táj utjain, Kufsteinből és Pesten át jövet, terelitek őt és tár* salt uj börtönük, a munkácsi tömldc felé. Esztendő előtt látta a napot utoljára, a napot, ezt az arany ömlést és lobogó boldogságot. Sápadtan, de egyenesen állt, kihúzta magát és hunyorgott. A várkapr tány teljes katonai díszben parádézott a napfényes szoba közepén. Kesztyűs kezében összegöngyölt iratot szorongatott.

— Franciscus Kazinczy — kezdte olvasni.

— Én vagyok — mondta nyugodtan s örült, hogy nem reszket a hangja.

A bilincset rögtön levették lábáról. A profosz átalakult rabtartóból szolgává; hajolgatva kisérte vissza tömlÖcébe, sietett szolgálatára, ruhát hozatott a város* ból, csizmát az elnyűtt helyett, friss íe’ hérnemüt. A várkapitány a kapuig kisérte, kezét szorongatta. Egyszerre társadalmi volt, egyenrangúan társalgóit a magyar urrail, aki reggel még csak börtön tölt el ék* nek és rebellis magyarnak számított. Marengo és a Luneville-i béke emléke kísértett az ijedt osztrák szavai mögött. Ezek a forradalmárok az utolsó években, min’ denütt a világon, lebontottak már néhány uömlöcöt,

A menekülőt a várkapuban kocsi várta; a városban már tegnap híre ment, hogy a lázadó iskolafelügyelő, kinek hírét a nyomtatott szó vitte szét az országba, Hajnóczy, Laczkovics, Verseghy rabtársa ma szabadul. A várkapitány visszatért szobájába s a boltíves, rácsos ablakból nézett a város felé gördülő kocsi után,

— Jelentse — mondta, vállán át, az irodavezetőnek —, hogy Kazinczy Ferenc, a lázadó, egészségben elhagyta börtönét.

—- Egészségben —■ hangsúlyozta.

—• Igen — mondta a hivatalnok. — Csendes rab volt. Bolondos volt. Mindegyiknek van valamilyen fortélya. Ezek a magyarok mind bolondok. Ez mindig csak írni akart; irni és olvasni, örökké tintát kért, tollat és papirt. S ha nem adtunk, vérével irt.

... Vérével? — kérdezte a várkapitány

és felfigyelt. A szó ismerős volt; a szakember szimatjával figyelt reá.

— Vérével — mondta a profosz is, aki alázatosan á®ot& az ajtóban és, vállát vo” nógatta. — Vagy rozsdával. Leáztatta a bilincsekről a rozsdát, szögekből faragott írószerszámot, úgy irt. A homályban :s tudott irni.

— Mát irt? — kérdezne a várkapitány.

De a hivatalnok és a profosz nem tudtak válaszolni. A rabok, a politikai foglyok irodalmi müveit Becsben cenzúrázták, a titkos irodában.

— Csak úgy irt — mondta az iroda3 igazgató titokzatosan és fontoskodva. Irt, nappal és éjjel, mint egy háborodott. Ezek a magyarok . . .

Igen, igen — mondta a várkapitány.

Kesztyűs kezével intett s elfordult, mozdulattal és testtartással jelezve, hogy vege a kihallgatásnak. így állt, csípőjén nyugta» tort kezekkel s nézett a rácsos ablakon át a napfényben fürdő tájra, a kocsi után, mely, sebes görbüléssel vitt egy embert a rabságból a szabadság tájai felé.

n.

Szeretett volna Kassán át utazni; de nem futotta idejéből. Anyja és öccse már tuatak szabadulásáról és várták Rcgme- cen. Váltott lovakkal utazott, útközben csak rövid időre állott meg, leszállt a kocsiból, fel és alá járt néhány lépést, nyup tóztatta gémberedett tagjait. Még nem tudott örülni a szabadságnak. Min: a nagy* beteg, aki a ilábbadozás idején járni lanul, oly óvatosan illesztgerte lépteit, szoktat* ta szemét a fényhez, a világhoz.

A kocsiban összefont karokkal, csukott

*) Székfoglaló a KMaAidy'-Tarsaisá<gbaíu.

szemmol ült. Kocsisa azt hite, bóbiskol- így utazott, az ismerős tájon át, A^ homályból érkezett, a nyirkos odúból, o Spielberg, Kufstein, az obrovici fcnyPo ház, a munkácsi tömlöc patkányfeszkei- ből. Kétezerháromszáznyolcvanhét napot és éjszakát kellett elfelejteni, kétezerna- rcmszáznyolcvanhél' hajnali, amikor nem látta felkelni a napot, éjszakákat, ammor ncm látta a csillagokat, megszámlálhatatlan sok órát s perceket, melyek hosszabbak, üresebbek és kinzóbbak voltak, mint e hét esztendő minden szenvedése. Most csodálkozva érezte, hogy az időt nem lehet kalendáriumi tartalma szerint mérni. Ez a hét esztendő nem illett semmiféle ka* lendáriumba; nem tudta volna megmondani, rövid szakasza volt-e az életnek, vagy tálán már el is múlt az élet? Hét évelőit, mikor börtönbe vetették, futal' ember volt, tele becsvággyal és csalódás* sál. Bacsányi! — gondolta, csukott sze* mekkel és mosolygott. Mennyire gyűlölte az ósdi ellenfelet s mennyire nem érti ma e gyűlöletet. Mintha az idő, ez a hét esztendő, megtisztított volna minden indulatot salakos tartalmától. Már csak az ügyre emlékezett, amelyre szövetkeztek valamikor, Barótj Szabó rendetlen szerzetesi cellájában, ahol tűrhetetlen voir a büdösség, melyet a vOli jezsuita rigójának rothadó huseledele s az olajmécses pörkölt kanóca terjesztett. Itt kapuk először össze s ide ballagott át egy napon Bacsányi, megkérni a fiatal szerzőt, fizesse ki a könyvnyomtatót, és égesse el uj munkájának nyomtatott íveit a kézirattal együtt. Emtékszik'e még valaki „Bácsme* gyei összegyűjtött leveleire?“ . . .— gondolta és mosolygott.

ö maga sem emlékezett már pontosan az ifjúkor kísérleteire; mintha vastag fátyol borítana mindent, ami valarrrkor becsvágy volt és hevület, dadogó kísérlet és kiabáló lelkesedés; fátyol, melyet hét esztendő tömCichomályának titkos anya“ gából szőtt az idő. A kocsiülés alatt, egy foltozott isvakban, vitte a zsákmányt, e hét esztendő vaskos munkájának szamár- füles papírlapokra rótt emlékeit: néhány kísérletet, Sallustius, Ossian munkáinak. Metasasio drámájának fordítását, néhány apró rajzot, jegyzeteket, Moliére, a nagy Goethe, a bölcs Lessing müveiből fordított szemelvényeket. Ez volt minden, amit meg tudott menteni e hét esztendő vak robotjából. Ez volt minden, amit ha- hazavitt mos» a börtönből. —- Már nem vök fiattal, a börtönből tartott most hazafelé s nem tudta eldönteni: most kezdődik ayj élet, vagy már véget ért? . . . Néha felnyitotta gyulladásos szemhéjjait s hunyorogva bámulta az ismerős, régi, kedves tájat. De aztán megint lehunyta szemét és inkább a múltba nézett.

A kocsi Z'örgött a rossz utón és dobása gyönge, törődött testét. De a nap melegen sütött arcára, közönyösen és jóságosán, mintha begöngyölné a hazatérőt egy melegebb, emberibb áramkör vonzásába. F.z az áram lassú sugarakkal hatotta át testét és eszméletét. Az élet mozdulatai lassan tértek vissza, a lélek még riadtan és sér tetten szunnyadt az emlékek alvilági rejtek ében. Dékeié tisztáson állott meg a kocsi, az erdő szélén s a fenyvesek árnyékából, amíg a lovak abrakoltak és a kocsis kiteregette az élelemmel tömött iszak táplál máit, lenézenií a zempléni völgybe. A Táj derűs közönye meglepje. Minden meg* lepte ez órákban 9 csalódással töltötte el a bölcs közöny, mellyaî az ismerős 'világ a hazatérőt fogadta; nem csodálkozott volna, ha mindenütt, amerre áthajt a szekér, zúgni kezdenek a harangok s ünneplő* be öltözött emberek integetnek a meg® térő felé. Ez a várakozás gyermekes volt. Lenézett a sugarakban fürdőző tálra s mosolygott, látta önmagát és a világot, megértette az érzések aránytalanságát, minden emberi várakozás és indulat reménytelenségét, megértette e pillanatban sorsát és mosolygott. De éppen e pillanatokban, mikor az ismerős táj kitárult előtte, úgy érezte, mintha felkiáltana benne, vagy a közelében valaki. Ez a kiáltás harsány volt, félelmes. Állt a napban, esi“ pőre tett kezekkel, sápadtan, és őszesen s megborzongott.

E pillanatban megértette, hogy mindennek, ami történt, valami célja volt. Mikor lemásolta a Martinovics*kátét, még nem értette ezt. Álomban cselekedett, inkább csak engedelmeskedett egy érthetetlen parancsnak. De most értette. Valami cega volt mindennek s <1 borzongás, mely egész testet áthatotta, ez a forró-hideg remegés, mely végigfutott erein, mint a vált-óiáz árama, egyszerre üzenet is volt, szódon érintés. Mos: megérhette, hogy mindaz, ami történt, helyesen és szükségesen történt, megértette, hogy a lázadás és a börtön, a szenvedés és a kétség, a csalódás és a halálos magány feltétele és eszköze csak valaminek. Ezt soha nem értette eddig. Most kitárult előtte az élet, mint egy csodálatos táj, melynek igazi méreteit és tartalmát nem is látta addig. „Elát ezéri veit minden!“ — gondolta sáppadtan és nehezen lélegzett. Megértette, hogy »z élet titokzatos eszközökkel előkészítette és felnevelte valamire.

„írni fogok“ — gondolta most s állt a körmyü, fodros, nyári szélben s arcán könnyek peregtek végig. Ezért vol: minden, a gyermekkor magánya, az ifjúkor perzselő becsvágya éá csalódásai, ezért volt a férfikor minden szenvedése, a börtön, a kétezerháromszáznyolcvanhét éjszaka. E pillanatban megértette, hogy mindaz, amu eddig alkotott, a kísérletek, a fordítások, a versek, minden, amit témával és lúd tollak de néha vérével és rozsdás szögekkel papírra vetett, előjáték volt csak s *z gazi feladat most kezdődik majd. Ezt a feladatot nem látta tisztán. Érezte erejét s érezte azt is, hogy eddig tévelyegett, hamis ábrándok után futott, költő ózere'eti volna lenni, vagy nagy regényt és drámát irni, mint Goethe, vagy tanulmányt a szépről és az Örökről, vagy a drámairól, mint Lessing, mint a legnagyobbak. Lenézett az ismerős tájra és mintha szédült volna e pillanatokban. Most látta az arányokat és érzékelte erejét: a hang, ez a parancsoló és félreérthetetlen hang most értésére adta, hogy nem költő, mint a nagyobb s nem író, mini a nagy eszmények példája szerint szeretett volna lenni. E pillanatban megértette, hogy más a dolga: s ez a pillanat arcába kergette a vért, boldog és fájdalmas izgalommal hatotta át testét. A tájat nézte, az ősi tájat s megértette, hogy ő, az ember, aki a börtönből, a homályból és a kétségek közül' érkezik s a férfikor fanyar verőfényében ál! e dombtetőn, ő lesz hivatva megtölteni ezt a tájat eleven magyar beszéddel, ő adja vissza e tájnak és az embereknek azt a magyar nyelvet, melyen minden időben, könnyen és erősen, 'tisztán és érzékien ki tudják majd fejezni c táj és az idevaló óiét tartalmát. Megértette, hogy most kezdődik az élet, mert most ismerte meg feladatát.

Csendesen állt és nehezen lélegzett, A feladat, melynek körvonalait e pillanatban 8átni vélte, emberfeletti volt. Meg kell tanítani egy néma világot a könnyű, a sima, a városi, az örök magyar beszédre, gondolta. Meg kell tanítani őket olvasni, hogy egyszer aztán irni tudjanak. Meg keli tanítani őket magyarul, hogy egy napon, a veszély és a kétség órájában, nagy erővel és iga/ szóval tudjanak szólam a maguk igazáról a világhoz. Mindezt értette moc, Talán ezért volt a börtön, gondolta. TV Ián ezért volt a sok kétség, hamis 1 ecs- vágy, tétova kísérlet. Látta a fdloda* méreteit s egyszerre mély alázatot érzett. Már nem akart költő, már nem akart író lenni. „Most hazamegyek Regmecre“ — gondolta — „és hívom őket.“ Megértene, hgy müve és sorsa minden íróban és költőben élni és hatni fog, aki valaha megszólal magyar nyelven. Ezért volt minden. Egyideig állt még, nézte az otthon Gk;- pét, égő és lassan elhomályosuló szemekkel. S mint akinek sürgős a dolga, mint aki megismerte minden emberi feladat sürgősségét, mint aki egyetlen percet sem mulaszthat többé, ha idejében és jól akarja elvégezni a feladat, melyre egy kegyetlen és mégis fölemelő, ismeretlen szándék kijelölte: sietve indult kocsija felé és parancsot adott az indulásra. Egyszerre ügy I érezte, rengeteg a dolga. Otthon akart lenni. Az asztal fölé akart hajolni, leveleket akart irni, el akarta kezdeni a munkát. Sápadt arcán két tüzes folt püciodotL

— Haza, Regmecre — mondta a kocsisnak. — Siessünk.

III.

A tornácon anyja és László öcc^e várták

Vacsora után a társalgóban ültek, 1 fehér zománcszögekkel kivert, zöldhuza os cseresznyefa bútorok között. Délután pihent, rendezkedett. Most, remegő kézzel, iratait kereste elő és terveiről kezdett Be* szelni.

— Feladatom -— mondta —, melyre elhivattam, hogy életre keltsem .1 magyar nyelvet . . .

László a fehér cserépkályhának -ámasz- kodotr. A tornác üveges ajtaja nyitva állott s a szobába besallatszott a sötét mezők j halk lélegzetvétele és a tücskök oktalan zenéjeJ —Feladatod —- mondta László ing . rültén —, hogy megfizesd nekünk mindazt, amivel tartozol. Feladatod, hogy megtérítsd a kincstárnak ellátásod kéltségeit. Ör száz forint tartozásodat már behajtották rajtunk.

Sápadtan nézték egymást, gyűlölettől é*- ídegcnségtől tszikrázó szemekkel.

Aztán Ferenc lehajtania a fejét:

— Igen — mondta, kéziratait bámulva. — Bocsáss meg. Erre nem gondoltam.

Egyszerre megint a börtön: vélte ütni a nyáréjszaka sötéjében.

— Persze — mondta még nagyon csöndesen. — Igaz, iga®. Nem elég élni, alkotni, meg is kell élni.

Lehajtotta fejét, szórakozottan végigment a szobán, a néma és ellenségesen hallgató családtagok között s negyvenkét éves korában, kétszerháromszáznyolcvan hét setét nappal és sötét éjszaka árnyaival szivében, legnagyobb meglepetésére, c pillanatban honvágyat érzett a börtön után

A karácsonyi könyvpiac legnagyobb szenzációja:

a csillőQofc

A „Réztábla a kapu aiaü“ világhírű szerzőjének uj könyve, — ha ez lehetséges — még érdekesebb az előbbinél is. Hozzánk már csak a második kiadás jutott. Két kötet 800 oldal, i’ilzve 314, kötve 414 lej. Kapható az Ellenzék konyvosz- tályában Cluj—Kolozsvár, Piafa Unirii 9. Utánvéttel is azonnal szállítjuk. - Kérjen azonnal ingyenes újdonság jegyzéket.

1