Ellenzék, 1938. december (59. évfolyam, 274-299. szám)

1938-12-18 / 289. szám

ELLENZÉK

*•" '■ ^'bsammfr,

^Gyógyíthatók a tüdőbetegségekt

Mindazok, akik asztmában, tüdőcsúcshurútban, idilli köhögésben, nyúlkálásban, vagy hosszasan tartó légcsőhurut- ban s en vednek és eddig hiába kerestek gyógyulást\ portómentcsen megkaphatják tökéletes felvilágosításul szolgáló és több képpel ellátott „ Gy gy it hatók a tüdőbetegségek* cimli könyvünket. 7 lejjel felbélyegzett levelezőlapok tisztán kiirt címzéssel : PUHIMAMN A CUE. BtRLIN S50. MUGGELSTRaSSE 25—2S/a alá küldendők.

I 9 JŐ J e t 0 m b • r IS.

Érettségi póttalálkozó

irm: fancsali Sándor.

rulajdonképen a helyes chii „Érettségi időközi találkozó“ lett volna, de az „időközi“ szó fogalma lassacskán, egészen átér- iékelődött. Mostanában t. i. a városok élén időközi tanácsok ülnek, a nyomorúságot repülőbizottságok állapítják meg s az elhá- asodotr páncélszekrényeket alkalmi betörők fosztják ki — de ezek egytőbegyig állandó jelleget öltöttek.

A meddő bölcselkedést az. alatt az idő alatt izzadtam ki magamból, amig Tóni cs Karcsi éppen olyan ösztövér vitát folytattak Werfel könyve felett, amelyik „Érettségi találkozó“ címen az utolsó csepp szenteltvizet is elirigveli az ilyen természetű összejövetelektől.

Karcsi, mint megrögzött borúlátó, Wer* fellel tartott:

— Igaza van a német sógornak, mert egy ilyen találkozó veszedelmesen alkalmas arra, hogy keserű mérlegeket termel' jen ki; olyanforma gondolatokat ébresz- szen, hogy: mi voltam én az osztályban a másikhoz képest és mi 6 most hozzám képest.

— Nincs igazad, — vetette ellen Tóni, a csökönyös derülátó — mert az ilyen számbavételen újból annak érzed magad, aki voltai! valamikor s a másik szívesen elfelejti, hogy szerencsésebb lett. mint te. Ha megengeded, egy nehéz súlyú tapasz' ráláttál igazolom állításomat, melyet nemrég nyertem, mikor Pestre ruccantam ki.

— Ahogy én téged ismerlek, testvér, h* nem engeded meg, akkor is elmondod: Isten neki hát, beszéld ki magad.

— Olyan szerencse ütött kupán — fo_ gott Tóni a bizonyításhoz —, hogy a más pénzén láthattam meg újból a Duna drágagyöngyét. Rangrejtve, azaz harmadosztályon való utazásom közben arra a visz/ -szaemlékez.ésre is telt az időmből, hogy valamikor — mondjuk, ezelőtt évvel — Szögedében mintegy hatvanan állottunk az érettségi gátakadálya elé. A io éves találkozót még sikerült ugy-ahogv nyéibs- iitnünk, de azóta úgy szétszóródtunk, mint a Kain átkát viselő garabonciás diá" kok. Közben innen'onnan megtudtam, iogv volt osztálytársaim közül legalább riz tengeri kényelmes életét Budapesten s ezek között van egy nagyszerű s még nagyobb jövedelmű orvos, aki a tanulóévek alatt véd- és dacvzöveWégcsem volt. Nem nagy nehézségembe került a címét kikaparnom s egy szabad délutánomon helyet foglaltam a várószobájáén. Amíg azon tűnődtem, hogy némely szerencsefia a rendelőiéből talán unottan tekintgei ki a zsúfolt váróterembe, inig más szegény flótás a párnázott ajtó szűk nyílásán áhi- tatosan kacsint a szentély felé; rcndre elfogytak az előttem ülő asszonyságok (női orvos vök az. istenadta s én csak ott jöttem rá c titokra) s végre felém zengett a hízelgő bariton:

— Parancsoljon kérem!

— Drága Doktor Ur! — fogtam a bevezetéshez — a várószobában eszméltem rá, hogy női orvoshoz, kerültem, én pedig tudomásom szerint csak otthon 'ar- tozok a gyengébb nemhez, ahol a feleségem képviseli az erőt és hatalmat. Mégis nem tkok előttem, hogy Uraságod egyetemes orvosdoktor, ami ugyancsak arra jogosítja fc' e cint viselőjét, hogy semmihez se értsen úgy. ahogv kellene; de v,- szont mindenhez konvitson, talán még ahhoz is, amihez szem kellene. Erre való tekintettel ....

— Egyenesen meghat a csepegő dicsé rete kedves uram — vágta ketté türelmetlenül ömledezésmet az én kedves pa,tá- sont —, de szeretnem tudni, hogy miféle célt szolgál ez. a szokatlan bőbeszédűség, mert a perceim nteg vannak számlálva.

— Mindig hadilábon állottam a kétszerkettővel s ugv látszik, hogy most is túlméreteztem a drága időt; rátérek tehát a tárgyra . . . Vissza lehet-e igazítani az elferdült arcot? Mert amint tetszik látni, én ebben a testi hibában szenvedek s csak most történt meg velem az a hihetetlen eset, hogy egykori kenyerespajtásom, jó és balsorsom osztályosa, akivel ezelőtt évvel találkoztam utoljára — nem ’Smert rám az eltorzult ormányom miatt.

— Öh kérem — hangzott a megszel i- dült válasz — ez ma már csak gyermekjáték. Nekem ugyan nem szakmám, ue olyan orvoshoz utasítom, aki reményen felül fogja teljesíteni uraságod óhaját— Hálásan köszönöm a doktor ur kivételes jóindulatát, irt a névjegyem, talán les/, szives arra ráírni a cirnet.

Bandi barátom kezébe vette a kartont pót és vilió tekintete végigszaladt a nevemen. U|ra elolvassa ráncbaszedctt homlokkal, aztán ráinnéz, megint visszap lant a névjegyre s onnan ismét visszaiopa- kodik «/. arcomra végül hirtelen elrik- kantja magát:-— Hogy a/, a jóféle ördög vigyen el! Hát te volnál? . . .

— Dehogy pajtás! Én már sajnos, nem én vagyok, de te most is te vagy, mert azóta még annyit sem változtál, mint egy jól kendőzött öregedő menyecske.

Könnybe pattanó szemmel borult a nyakamba, én meg nem engedhetem, hogy leteperjen s vizenyőssé vált orcával markoltam vissza.

— No komám — áradozott Bandi, ahogy sikerült egymásból kibontakoznunk — ma este összejövetel lesz a te tiszteletedre Vagyunk itt régi osztálytársak vagy tizen.

S már rohant is a távbeszélőhöz.

— Halló Jani! Te vagy ott?

— Hát ki volna’ Mi bajod van? — hangzott az udvarias válasz.

— Ma este pontosan 8 órakor a ,,Hungáriádban jelentkezel.

— Igen. ha én arra volnék berendezkedve, hogy kizárólag a te j>arancsaidar te! jesitsem.

— Hát pedig most kizárólag az én parancsomat fogod teljesíteni, mert ott lesz Valentiny Tóni is.

— Csak nem az a gézengúz volt osztálytársunk?

— Teljes életnagyságban, kibővítve rgy orr-hosszuságga] és re él ességgel.

— Az már más Ott leszek még kimrr radási engedély nékül is.

Ilyenformán folyt ir a beszélgetés a többiekkel is. azzal a szelíd változattal, hogy akit nem talált otthon, annak a részére szigorú rendelkezést hagyott hátra az asszonyán, vagy szobalányán keresztül a jelzett helyen való jaontos és feltétlen megjelenésre.

*

Bármennyire, próbálnám, megközelítőleg sem tudnám leírni azokat a sorravaló jeleneteket, melyek tizenegy öreg diák meglepetésszerü találkozásából szövődtek. Talán Werfel volna képes rá, hogy sv.incs tollvonásaival megközelítse a valóságot, de ő az előzmények után nem szívesen

Minden hétfő este

•*csó utaciis Bucuretéihe 1

Rendezi: Mezei Menetjegyiroda,

Cluj—Kolozsvár.

Részvételi dij:

Clu j-Kolozsvér- Bucureşti és vissza, gyors- _ ____

vonat 111. osztály lenn- i 071^ tartott helyeken — — ér M V

Indulás hétfő este 20.30 órakor. — Érkezés Bucurestibe kedd reggel 9.12 órakor. Vissza Bucurestiből csütörtök este 22.10 órakor. — Érkezés Cluj—Kolozsvárra péntek reg'el 9.18 órakor, elentkezések minden hétfőn déli 1 óráig az Ellenzék könyvoszlályábnn Cluj-Kolozsvár, P. Unirii. Telefon 11-99

vállalkozott erre a szerepre. Nem is erőlködöm tehát ilyen lehetetlen feladattal, hanem csak n-nnan folytatom, amikor már _ kifáradtunk egymás dögönyözésében s valamennyire Ichiggadva, értelmesebb beszélgetésbe foghattunk.

— Édes fiaim! — nyitottam meg a hec- cclődés zsilipjét, mint főünnej>elt — amint látom közöttetek nemcsak nagyságok, de méltóságok, sőt Uram bocsa' - — még egy kegyelmes is akad. Hanem azért mi is tartunk egy olyan rangot, amit ti sem helyezhettek soron kivül . . . Kinek van közöttünk a legidősebb unokája?

Biztos voltam a dolgomban s ennek okszerű következménye volt a rám nézve kedvező eredmény, hogy a megjelent pályatársak közül rajtam kívül még csak egynek volt unokája <? az is lemaradt másfél évvel az én három esztendős „öreg“ Gyurikám mögött.

Azonban hát a „tizek tanácsa" sem akart egészen alul maradni. F.z hamarosan kitűnt az ellenkcrdésből. amit a mellemnek szegeztek, hogy t. i kinek van a legkisebb fia. Mert 2 voltra még a tót sem ad sokat. Fő a jelen. F.z adja meg az igazi próbát. F.bben a versenyben már csúfosan lemaradtam az. egyik csillogó szemű osz.rálytársam mal sv.cmben.

Az ilyen összejövetelek ritka alkalmak arra, hogy a kisemmizett szeretetnek némi elégtételt adjunk s ezt a makacs vánJort bár néhány pillanatig eltűrjük magunk között. Idestova csak emlékeink maradnak velünk, mint szétszórt szentjáno-.bo- gárkák, melyek ha rejtelmesen is, de ftl- íelvHannak sötétbe vivő utakon s ingyen mécseseikkel fényeskednek arról, hogy a szeretet soha el nem fogy, még akkor >cm. ha azt annyian meg annyian olyan fáradhatatlanul csipegetik- Mert a szeretet olyan, mint. a Prometheus mája: mindennap újra kinő . . .

MASSIMO BONTEMPELLI

ANYAI BOLDOGSÁG

Az. Anya o't áll a kis reálon ja ablakában, pár méterrel az utca fölött. Az utcában már mindenki ismeri és az odalent! járókelők szomorkásán köszöivbiik. Szürke fejének egy- egv nemes és fáradt mozdulatává] viszonozza a köszöntlast, aztán tovább oéa az ut végét, u téren toil.

Együk-másik bök már zakói készül, mii- helyti elüti a delet. A boRajtók &salngá terei mögül is együ'térző moso'yok röppennek az Anya felé.

Az Amya fáradtnak látszik. Minden héten pár ősz szállal több van a hé jában. Minden hónapban tpár lánccal több az arcán;. Mégis nviitha nyugodt volna az élete: nincs gondja« a megélhetésre; egyetlen fia van, ifrzenbét- éves nagyon engedelmes fiú.

A levélhordó felmosolyog az tí'cáról és 'ilnyújt neki egy újságot Äs 'kél levelet; &zókozoitnn megnézi, bedobja az egészet az egyik székire; aztán megint kinéz.

Most a szmszéd házbó' kilép az ezredesi, föltek/im'. és megáüll, hogy tptár szót váltson az Anyával.

— Asszonyom. öi> Mariot várja.

— Igen, tizenkettő elöl' öt perccel jön ki a x iskolából, ti/zenitét óm tíz perekor itthon van.

— Még tizenkét .perc.

— Tudom, mér kezdek aggódni.

— Szegény «nagyságos asszonyom — mondja az ezredes és tovább megy/ csóválja

a fejét.

Mimdentki, akii csak megfordul óbban a só- bajos ködben, amely «a«/ Anya házából ki- áiad. mindig igy mondja: ..Szegény nagyságos asszony“. Nem nagyon tudják, miért,

*) Massámo BotitempeMi, a kiváló oltasz iré a napokban előadás'; tartott Kolozsváron,

. de ő szereti, nekik pedig kevés fáradságukba I kerül. Delet ü!.

Jön a szobalány, pár szól mond neki, a<z Anya szárazon felel: „igei1-, igen“, meg sem fordul; csakugyan megse Módik, hogy Gimlia bejött és« itgţy megzavarta bánata áradásán; egy anya bánatét'. aki várja a fiát aki esetleg késik

Mario nem késik. lUzetikéi óra bét perc és íme: máris felbukkan a tér szegélyén. Nincs egyedül, két isko.atársávai jön. Kényelmesen közelednek és minden lépéssel nagyobbak. Az Anya airca dikomorodik. mikor látja, hogy Ilyen kíséreltél jön. Mind fi hárma® nagyon jókedvűéi:, Mario nevet. MR nevet Mario? Az .Anya arca egyre jobban elsötétül.

Az Anya úgy fogadja Mariot, máméba távoli országokból jönne. Kikérdezi. A fin szeretne mindent elmondani, de sok mindent elfelejt. És az Anya előtt sok minden, homályos mainad és ijesztő. Egyszerre csak megkérdezi:

•— Mit nevettelek, mikor átmentetek a téréin?

Mario döbbenten néz rá. Nem tudja«. Iga j zá«n nem emlékszik «már rá. Az Anyja tudja, bogy a fia« őszúnie. De l evetett és ö nem volt o't; nem fogja isroenw, nem ismerheti meg soha fia «életének azt a pi.Mana'tát. És még ezer és ezer más «ilyen pillanatát. Minden nappal jobbam elmúlik t«:zenihétéves; ez túlságosan sok egy fiúnak. Mario minden reggel elmegy az iskolába; micsoda gyötrelem ez az Anyának.

— Feleltél?

— Igen.

Tehát mikor feleim;« kéllett. fölállt, aafcm Leült ás ö nem látta ezeket a Erozduiatah..

egyedül végez-e őket, né’kiilc, anyja nélkül ríHcsod.-i igaz ság1 i.'lamisstg szegény as?.«zomy.

Egymással szemben üllek ebédnél a hó fehér asztalnál, most szemben ülnek egv mással kiét kinyelmes karosszékben, az ab Iáiknál. „Milyen boldoggá teszem“ — gon dől ja magában az. Anya. A fin könyvben, la ipozgat’. ('» valami folyólralfd o-l-vas és mind untelan ránéz.

— Mi az a könyv?

— A kincses sziget, de most csak a képeke' nézem.

— Ha vám benne olyan, ami tetszik ne ked, mutasd meg.

Kisvárba «tv a Mario szólít je (de ő úgyis ré

sen van):

— Mama, ez reép. Az Jspanjota hajó, oldalról, a háttérben nádas. — Az Anya megnézi s felsóhajt. — Méri sóhajtasz, mama? — Fölösleges felelnie, egy fmu úgy sem tudja megér leaii.

Egyszerre, mintha csak most jutna eszébe., az Anya megszólal:

— Levelet kaptái. Marin.

— Ó. kától ?

— Nem néztem mag, félretettem.... most nem sízenetols fölkelni, majd később odaadom. — De rög'-ön elfogja a félelem, hogy Mario nagyon vágyik a levélre, belenyug- sz'k odamnriiat rá: — No nézd csak. Mario, hova tettem, arra a székr-?.

Mario olvassa a levelet, az Anya srivdo- bogva resá. Aztán Maró odaadja neki: jelentéktelen semmiség.

Negyedóráról negyedórára jobban mögté- hk a lakás sóhautózással

Mario «abg várja, hogy a szobájába mehessen tanulni; félhárom kői. még húsz perc. Mario nagyon rosszul érzi magái. Bűnösnek érzi; magéit, nem tudj» miben. Szégyeníti magát önmaga miatt. Ügy érzi, hogy az egész élete csalás« az anyjával szemben. Zűrzavaros érzés, nem tudná raegmagyai'á2.ni. Sőt Mario tudj««, hogy ez az érzés ala/plaian, mégsem tud megszabadulni tőle. (Lopv® az órára néz.) Igaz, van .sok olyan gondolata. rumit nem monduna meg soha ,, niaináíK»k (minden nap eggyehkollövel lobi)); bizonyosai) az ilyesmiket -fürkészi a mania benne, iu kor hideien mereven ránéz és nem szól semmit. És mikor megkérdőz.i: .Méri nevelsz, Mu rio?“, de hiszen ö nem is India, hogy neve- leM, ,,Szegény asszony“, mondja mindenki, m-ikor a mamáiról van sió És Mario tudja, hogy ö a bűnös, ebben n hangú kuliban él, ezj cipelj a hálán, miikor hazafelé ballag. Mikor nincs otthon és & cimboráival bezzéige r: nevetgél, nem érzi magát szörnye.1 égnék. Otthon igen, még most is, mikor egészen szabadnak hídja magát, hiszen félhánom és átmehe1, hogy elkészüljön a holnapi leckéből. Az Anya homlokon csókolja és sóhajt.

M«rio most a szobájéihan van, az. Anya az elülső szobákban rendezgeti a sóhajokat, amelyekkel elá«r«sztolla amelyekkel feldiszi- fette a laikád. Szép lakás, de hö valaki be- l)ép. rögtön elönti a Kínát ás gyorsan távozik.

A7. Anya. miikor végre elrendezte sóhajai kis időié eknerüii a szemlélésükbe. Egy«tk- másúk csak úgy el van szófia itt is, ott K- a bútorokon, mintha ott felejtette volna őket; aki leül abba a karosszékbe, okvetlenül hozzájuk dörgölöd;k, némelyiket közben össze is nyomja és hallani fogja a nyögést, miközben a háziasszony megkínálja egy csésze teával. Más sóhajok szép sorjában ott állmaik az ablakpárkányokon, kissé homályban. A legritkábbakat a zongorán helyezte el, visszatükröződnek fényes fedelén. Ez a zongora az Anya barna így-ii j temen vének egyik középpontja. Pár évvel ^zelö11 még zongo- ázott, énjeit is; mos«t már ki«nelv v - kedve énekelni, mikor igy nő ? fia, már tizenhétéves, aztán tizennyolc lesz, aztán busz? ... Micsoda szörnyűség; szegény asszony. Ilyen ér egyéb efféle gondolatok közben jöR e! az öt óra.

A legkisebb szoba .»árkában terít teteit ozsoiiöábctó: átmegy, bogy birja Mahok-