Ellenzék, 1938. november (59. évfolyam, 249-273. szám)
1938-11-13 / 259. szám
Lengyel expedíció Grönland jégmezőin VARSÍ*), november hó. — Egv nagy jégmezőn éltünk Őrön kmdban, jó messzire az Artersiorlik nevű tail ír* ól — meséli Zovadski ezredes, aki nemrégiben tért vissza a lengyel Grönland expedicióvail, amelynek egyik vezetője vott. — Furcsa volt az élet ezen a jégtömbön, hamnadniagammal. távol az emberektől, állmoktól, kultúrától Vz első napokban minit valami lidércnyomás nehezedett rám az az érzés, hogy nagy, fehér, .jeges sírban fekszem, ahova élve eltemettek. Hogy megszabaduljak a ke''emetlen gondolatoktól, vidámságod erőszakoltam magamra, ami különben eszkimót«rsaiio naiv, gyermekes Iminora mellett könnyen sikerült. Három hónapon át nincs éjszaka... — Vattával bélelt zsákokban aludtunk, a fejünk állá gumivánkost tettünk De baj vöt az alvással. Hogyan hunyhattam le a szemeimet, mikor nappali fény vett körül? Az északi napfény három hónapon át világított., három hónap alatt nem volt éjjelem. Szó sem lehetett at ró!, hogy munkai- és időbeosztással éljünk, hogy a nap égjük felében dolgozzunk, másik felében pihenésre térjünk, mint ezt Európában tesszük. Ettünk, mikor éhesek voltunk és dolgoztunk addig, inig fáradtam, á'imosan le nem dőltünk. Az idő múlására, az óra járására senki sem ügyeit, egyikünk sem tudta sohasem, hány óra van. Kezdetben kissé- elárasztott ez a rendszertelen időbeosztás, de egyébként is nagyon furcsán éreztem magam — olyan érzésem volt, minlha az idő és a távolság feneketlen örvényébe zuhantam volna. Az vigasztalt csak, hogy egyszer rosszabb érzés lehet, mikor az északi fényt az északi éj sötétje váltja fel. — Amikor tehát elfogott az álom, úgy összeguborodtaan, hogy a fejemet is be tudtam huzni a zsákomba. De ebben a helyzetben sem aludhattam sokáig, mert nem tudtam léL'agzeni a zsák fÜÜedt levegőjében. — Az itt töltött napok egyikén ezeket irtam úti naplómba: ..Imént fejeztem be az ebédemet (vagy vacsorát?). Meleg ételt ettem. Naponta kétszer eszünk meleget, ..reggel“, azaz mikor zsákágyunkból kibújunk és ,.este“, mikor aludni térünk. Munkakö/ben hideg ételt veszünk magunkhoz. Ma eredményes napom volt. Két foío- gramebrikus állást fejeztem be. A reggelit és a munkámhoz szükséges előkészületeket magamnak kellert elvégeznem, mert a hozzám beosztott két eszkimó úgy feküdt a sátorban, mély álomba merülve, mint két zsákba varrt halolt. Mikor már minden kísérletem meghiúsult, hogy felkeltsem őket. végső elkeseredésemben teljes erőből kiáltottam feléjük: — Cigaretta-mik! Ami cigaretta szétosztását jelentette. Erre ugv felugrottak, mintha rozmár csiklandozta volna agyarával a talpukat. A cigarettát persze dolguk végeztére ígértem, aminek megvolt az a hatása, hogy eszkimóim egész nap serényen dolgoztak. Teljesen kimerülve bújtunk vissza a sátorba;. Félórával később én a meleg étel, az eszkimók a cigaretták holde» tulajdonosai voltunk/' — Munkám haladt szépen előre, az idő kedvező volt, megjött a jókedvünk is, amit azonban egyik nap nemvárt esemény rontott el. Amikor ugyanis ..reggel“ kidugtam fejemet a zsákból, meglepetéstől elállt a lélegzetem: amerre csak láttam, a sátort, a zsákomat, minden tárgyat valami nyüzsgő rovarféle lepte el. Marókra véltem belőle, szemeim elé *ar tóbiam, hogy jobban lássam hát közönséges szúnyogok voltak. Szúnyogok Grönland szigetén, az Északi sark közelében! E lepték aiz arcomat, szemeimet, orromat, nyüzsögtek a. ruháimon, a műszereken, bele pötty a utak az ételbe, a nyitott kon- zervekbe Grönland lakó' nem a fagytól, nem a hóviharoktól, hanem a szúnyogoktól szenvednek legtöbbet, melyek időm időre mint valami süni felhő, hatalmas rajokban jelennek meg és lepik el a sziget partjaik Valószmüleg meleg légáramlat hozza >ket magával enyhe éghajlatú világrészekből. Az eszkimók barátja és ellensége Köteteket lehet irni — és bizonyára irtok is már — <aiz eszk'mók ('-'étéről, szokásairól. Grönland szigetén tizenötezer eszkimó él. Protestáns vallásnak. Minden kis falunak megvan a maga temploma é* iskolája. Annak ellenére, hogy Dáma a gondos anya szeretőiével és figyelmessé- géval karolja fel őket, lassanként kihaló- félben levő nép Kedvezőtlen klimatikus viszonyok, hosszú téli hónapok, naphiánya. megfeszített munka, harc a zord természet ellen, mindez felemészti a ben- szülött lakosság elIenáV'óképességét Bár Zavadski őrnagy elbeszélése kutató útjáról a családok népesek, a halálozások ‘-zárna, főleg a gyermekieknél, igen nagy. — a tenger partján egymás mellett alacsony faházikók sorakoznak. Itt laknak az. eszkimók egész télen. A házikók Dámából érkeznek, teljesen készen lei - épüve, itt csak fel kel) ti Iliül ni. A módosabbak fészert is hozatnak. A tél el- mu Iával az eszkimók apraja-nagyja, aki csak munkára kapható, elhagyja a faliáztat és fürge kis kajakján vagy nagyobb lad kban vadászni, halászni megy Elkalandoznak az „élet is halál határán“ túlra és fókára, rozmárra, rénszarvasra, sarki szárnyasokra, különböző sirályfajtákra vadásznak. Néha feltűnik n levegőben egy-egy sarki héjjá is. a tengerpart sziklás odúiban nedig kék és ezüstrókák húzódnak meg. A rókákra az eszkimók úgy vadásznak, hogy észrevétlen megközelítik őket vagy tizenöt tépésre s onnan rendkívül ügyes kődobással terítik le. A tengerben annyi a hal, hogy bőven jutna még azoknak, is, akik nem olyan ügyes halászok, mint az eszkimók. Kajakban ülve hegyes szigonyt röpítenek a hal irányába, mint azt egyes afrikai néptörzsek teszik, csakhogy azok állva vetik a szigonyt, aim sokkal könnyebb. Az Életfontosságú hoiah — Az eszkimó legfontosabb és légnél külözhetetlenebb tárgyra, úgyszólván ék-í- társa»: a kajak. Az eszkimógyermekek játékszere, mely a fiuknál a fapuskát, lányoknál a babát helyettesíti, az eszkimókamaszok sportja és szórakozási, a felnőttek közlekedési eszköze és munkaszerszáma, fiuk szerelmese, lányok ideálja, melynek egész életre hűséget esküsznek, melyet becéznek és ápolnak, se jóban- se rosszban nem hagyják el soha: a kajak, ez a hegyesorru, keskeny „vlzijáirnü“. Felül vízhatlan Kártyával van fedve, csak a kellő közepén van akkora nyilas, hogy a kajak tulajdonosának törzse éppen belefér. Mindenkinek megvan a saját kajakja, gyermekkoruk óta mind maguk készítik, pontosan a termethez szabva, hosszának és szélességének, de még oz evezőlapátmaik is arányban kell lennie a bentülö termetiével. Ünnepi alkalmakkor a kajakok százai évieké'nek a viz tükrén, mókás mutatványokkal szórakoztatják a parton állókat. Sebesen néhányszor ,,c»gânykereketi“ hánynak, miközben oldalt dűlve tengelyen fordulnak, úgyhogy az eszkimó feje egy pillanatra a viz alatt, a kajak feneke égnek fordi'va áll De mindez olyan hirtelen történik, hogy aliig érinti: viz az eszkimó arcát. — Az eszklmókajak legnagyobb ellensége: ai rozmár. Ez a nagy lomha állat a partra mászik, ahol a kajakok szép sorban száradnak a napsütésben és mintha csak kamaszcsinyrö! volna szó. vé gigdöfi aigyarával as kajakok fedőhártyá- ját, aztán, mint aki jól végezte dolgát, odébbáll. Az ember nem is hinné, milyen ravasz, a mi rozmár barátunk. Mikor látja, hogy' valaki közeledik, belefurja magát az iszapba, aztán a veszély elmúltával felemeli gömbölyű bajuszos harcsafejét, óvatosan körülnéz és agyarával, — mely nem felfelé kunkorodik, mint az elefánt agyara, hanem egyiknél félhold alakban befelé hajlik, másiknál egyenesen áll ki, mint két hatalmas, vastag metszőfog — zsusz! beiedöf a kajakba. — Hogyan értettem meg magam a hozzám beosztott két eszkimóval, akikkel hosszú heteken át éltem a jégmezőn? Megtanitattam őket néhány lengyel szóra, egyik-másik műszerem nevére, aztán én. is eltainulitam tőlük néhány szót eszkimó nyelven. E nyelvnek körülbelül 10—12 ezer kifejezése van, egy eszkimó nyelvtudása azonban mintegy háromszáz szóból áll Megtanítottam őket két lengyel kafio/nadalra Is, azokat énekelték munkaközben egész nap. A szövegnél, igaz. beletört a nyelvük, de a dallamo*- baimair elsajátították, mert kitűnő zenei hallásuk van. Hangjuk is feltűnően szép. Grönland liakói halászatuk gyümölcsét kizáróag saját élelmezésükre fordítják, jövedelmük a. vadászatból van. De csak dán prémkereskedöknek szabad eladniuk, különben is az egész kereskedelem mo noposzeriien a dánok kezében van. A szigeten cserek eres kedeiem folyik, az eszkimók soha életükben nem látnak pénzt, nem is ismerik annak értékét. Azért van mértékük a gazdagságra: a sarki kutya. Minél több kutyája van valakinek, aimál nagyobb a vagyona. Eszkimó-ktiltura Gyakran hal lot am Európában, hogy az eszkimó vad nép. Pedig nemcsak, hogy nem vad, de még a szorosan vett primitív népek közé sem sorozhatjuk őket, mert aránylag magas műveltségi fokon állnak. Vegyük csak tekintetbe, hogy minden falunak, minden telepnek, van iskolája (még az öreg civilizált Európában sem találjuk ezt mindenütt), egy havonta megjelenő újságjuk is van, az „Atuegagdliutit“, melynek szerkesztősége ai kéthetenként érkező dán hajóval kapja a legújabb híreket. (Emiatt is jelenik meg a lap aszerint, ahányszor a hirt hozó hajó érkezik.) Ez az újság — nem akarom még egyszer kiejteni a nevét, mert beletörik a nyelvem — igen jól vau szerkesztve és minden világesemény iránt élénken érdeklődik. Évente huszonöt eszkimó férfi és ugyanannyi nő utazik Dániába, ahol háziipari, kézműipart, betegápolást tanulnak, egyesek tanítóképzőbe járnak. Szívesen és könnyen tanulnak. Az eszkimó munkaszerető, ügyes, hihetetlenül becsületes nép. becsületességénél talán csak a naivitása nagyobb Gyakran gyerekes játékokat rendeznek és oly egyszerűen, oly természetesen és szí vböl jövőn játszadoznak, mint a-z igazi gyermekek. Kedvesek és örökké mosolyognak. Mmdern mosolygó emberben barátot, jóakamót látnak és a bizalmatlan ság Legkisebb jele nélkül közelednek feléje. Naiv nép, amely még nem tudja, rrnermyi hitvány gondolatot tud mosolya mögé rejteni a kulturált ember. Szófogadók és tísztességtu dók, mint a jólnevelt gyermek, hozzá nem nyúlnának u világért sem, ami nem az óvók, még a pálinkához., vagy a cigarettához sem, melyeket pedig már szenvedélyükké tett a „fehér civilizáció“. — Nem mosakodnak. Én sem mosakodtam. mert aa "lyen kulturális ,,túlzás“ fájdalmas börrepidé-sekkel végződik. A nyári napsugarak tisztító hatására bízzák testük higiéniáját. Egy szép „meleg“ napon, amikor már nagyon megkívántam a fürdőt, mégis a tengerpartra mentem, levetettem a ruháimat és fejest ugrottam a vízbe. Három fok me leg volt a viz hömérsék'eie A parton szempillantás alatt uagv csoport eszkimó verődött össze Izgatottan viselkedtek, lármáztak, ujjal mutogattak felem és mikor a víz alá merültem úszás közben, többen kajakba vetettek magukat és felém eveztek, hogy — kinn cívisének. Még soha életükben nem láttak uszá ^mbtrl! Azt hitték, hotgy örökre elmerültem! Az eszkimó, ez a bátor, ügyes halásznép, nem tud úszni! Az államilag propagált csók Az már általánosan ismert dolog, hogy az eszkimók nem csókol ódznak, csak az orruk hegyét dörgölik egymáshoz. Még mielőtt utrakettünk Grönland szigetére, egy lapban olvastam, hogy az eszkimók a mindgyakrabban játszott amerikai filmek hasa alatt, áttérnek a csókolódzás- ra. Valóban, én is láttam, amint egy eszkimófiu gyerekesen, ügyetlenül szá- jon,csókot egy festeni való eszkimószépséget, de rmegesküszöm rá, hogy sem a fiú, sem a lány még életében nem volt moziban. A csókot — a dán kormány propagálja. Az eszkim<'»k, tudvalévőén, roppant érzékenyek betegségek iránt A legkisebb nátha náluk ep'démiaszeruen lép fel és elfajulva, tömegesen szedi áldozatát. Emiatt nem akar a dán komány Grönlandból idegenforgalmi látványosságot csinálni, emiatt tiltja meg1 Dánia, hogy Grönlandiban idegen hajók kikössenek és emiatt propagáljál a csókck az orr- dörzsölés helyett, mint a szeretet kifejezését, abban a hiszemben, hogy a csóko- lódzás kevesebb veszélyt rejteget magában, mintha két orrhegy érintkezik egymással!. S. Raff ay István: VERSEK N0 VEMBERI MELANC B Úl.J.4 Be jó, ha nincsen senkid, kandalló szélre dűlve — úgy nézni a líizbe... Be jó, ha nincsen senkid, gondolni régi láv;jra, mintha várna... Be jó, ha nincsen senkid, hinni egy kis asszonyba1, aki volna... A sir, ha nincs is senkid, megoldja bus miérted s eljön érted... ŐSZI RÓZSA Ma őszi rózsa lettem: mindenkinek viruló. utolsónak viruló — csábitó menedékül. Már holnap hullni kezdek; lehúz, mit a tél rám mért nyárizü, csókos számén s elhullok önfeledten.,.
