Ellenzék, 1938. november (59. évfolyam, 249-273. szám)
1938-11-13 / 259. szám
1938 november 13. ELLENZÉK A babérkoszo írta: HUNY ADY SÁNDOR M ipm '-O'/t nun VtiJq 3SÖÍ 3 Isim {»UV «[fi 7 ßVß.1 teád A >Í3flT >3 M bi ibqHs itxziJ A Ilii T jqád "8«»* i3 .ni b1 mist n o fi noxü M ilní 3 rí O-t ulob Múltkoriban temetésen voltam. És megpillantva a ravatalt boritó gyászfá- tyolos babérkoszorúkat, szájam, gyomrom és lelkem hirtelen megtelt a krumplifőzelékre, majd rögtön utána a babfőzelékre való igen élénk emlékezéssel. Ez nem a megfelelő kegyelethiány miatt tórtenlfc. Nem lebe fék róla, kénytelen vagyok mindig a babfőzelék izét érezni, valahányszor babérkoszorút látok, akár ravatalon, akár a dlicsöség szimbólumaként. A jelenség oka egy elmosna látóm gyer- mekkori él ményem Édesanyám színésznő volt és borzasztó régen, Kolozsváron, valami ünnepélyes alkalomból1 játszott szerepe után kapott tisztelődül egy halttal,más babérkoszorút. A babérkoszorú szalonunk falára került dísznek, körülrakva egy rsoraó fényképpel1, amelyek a ,, Szóki mondó asszonyság“ címszerepében ábrázolták anyámat. Én akkor még nagyon kis gyerek voltam, hátulgombolós nadrágban jártam, télen kis pamuilt muff lógott a mellemen. Borzasztó tisztelettel néztem a babérkoszorút, oltári áhítatot érezve előde. Nagyanyáim azonban nagyon gyakor- j lati szellemű asszony volt és nem t sztel- j te. sem a dicsőséget, sem a babért. Gon- > dúlom, minden kedden és pénteken, ami- I kor magyar konyh'aiörlénoti szabály értelmében babfőzelék vagy krumphfőze- lék került asztalunkra, kitépett egy levelet a koszomból és mogizes.tette vele az ételt. A babnak és krumplinak' nálunk kedves, élénk babérize volt, ami valami nemes míel'ékzöngót adott a tejfeles rántás és a füstöt thus zamaténak. Most visszaütnek emlékezetemben a régi szavak. A babért borostyán" nak, a babot ,jpaszuly“ nak, a főzeteket ,,vastagétetó- nek hívták nálunk, erdélyiesen. Hároméves lehettem, amikor a babérlevél, mint fűszer megjelent életemben. Múlt, egyik hét a másik után, a koszorú ritkult, kopaszodott, néhol már látszott a puszta drót. Anyám mosoHygott: „Végül meg fogjuk enni az egész dicsőségemet 1“ Aztán meghalt a nagyanyám és a szakácsnő, aki átvette tőle háztartásunk vezetését, babértalan főzési metódusra tért át. A végleg elszáradt koszorú is eltűnt szobánk faijáról1. De az élmény halasa megmaradt. És azóta nem tudok szabadulni attól a kényszerű érzéstől, bogy a dicsőség dolgaiban észre ne vegyem a gyakorlati élet nyomát, vagy olykor a közönséges élet sodrában a —- babért. „öli PONTI« „DU PONTI« „DU PONTI« A A legnagyobb amerikai vagyon regényes története :Á iß/T Ina G bioi 1 9T ]/[ afö'Gv BífOíi attoJ ,7-D-I E>xßig ílifiZO T [fi 7 2 tS92Í Knß't ard q o né’g A i'S»í mit a tíM I a ünr airI zsi fiit .cd r.iu a* " ß ■cin Off sot ori [os od au in rJ :v i ca o ZÜRICH, rnovembon hó. Az. elmúlt hetek háborús izgalmába,n sokai hallottuk emlegetni a Du Pont nevet. Géniben is, Zürichben is, főleg ipluriigyi körökben és a nagyiparral szorosabb összeköt tetést tartó táirsaságbatr egyre többen és egyre titokzatosabb «eckn fejez csekkel emlegették az ismeretlen nevet: „Du Pont“. Mikor ezután sízégjyens ze m re be kellett vallanom, hogy nem tu dóra. ki viseli ezt! a sokat bangozietott nevet: valaki igy világi- tolta meg előttem a helyzetet: — Amerikában' nem Ford, nem Rockefeller, nem Morgan és nem Vanderbilt a1 leggazdagabb emberek), hanem a Du Pontes aJád. A francia forradalom és a spanyol—amerikai háború Tudomásul Ivettem ezt a kijelentést és svájci nagyipari és pénzügyi körökből igyekeztem m-egkapr.li a magyarázatát, amely egy lanitaszitikus és ml’reteiben és elgondolásában grandiózus regény — a háború regénye, a pénz regénye, a mérhetetlen vegyou regénye. A Du Pont-csialád miai Amerika s » világ legnagyobb hadsenegszállitója, a legnagyobb cmerifkai had felszerelési gyáraik tulajdonosa. Mint a, legtöbb ilyen amerikai óriási üzem: a Du Pont-müvek és a lehelő legszerényebb műhelyből fejlődtek naggyá. A család őse, Pierre Saimuel Du Pont, Davoisiermak, a hires francia ké/miikusnaik ai munka társa, a francia forradalom elől menekült Amerikába. Olt, Wilmington városában — itt van ma is a legnagyobb hadfelszerelési üzem — egy kis puskaiporgyárat alapított, amelynek a vezetésiét halála után' a fia vette át. Ez a fiatalember nemcsak kiváló kémikus volt, hanem ezen felül ügyes és a politikai vtáll- tozásai kánt nagyon finom szimatu üzletember is. Már az amerikai polgárháborúban is sokat keresett, de az irtózatos Du Pont-vágyon,nak az alapjait a spanyol'—amerikai háború vetette meg. Miikor ez Egyesült-Államok Spanyolországnak megüzenték a háborút. a Du Pont-oég főnöke ezt a táviratot küldte az Egyesült-Államok elnökének: „A Du Pont-müvek ebban a helyzetben vannOik, hogy minden időben tets'zósszerinli mennyiségben robbanószereket bocsássanak u kormány rendelkezésére.“ A táviratnak meg is volt a kívánt hatása: az amerikai kormány igénybe vette a Du Pont-müvek szolgálatait 'ég Pierre Du Pont wilmingtoni puskeiporgyára sokszázezer dollárt keresett. Ennek nyomán a Du Pont-müveket részvénytársasággá alakították át és a válallat elkezdte érdekköreit mesisize, Amerika huitáiraiffi túl is kiterjeszteni. A világháború kitörésekor a w limitig toni gyár 5300 munkással dolgozott, egy év múl- rva a munkások száma meghaladta) a húszezret. A hamarosan legnagyobb hadfelszerelési vállalat fejlődése most már szédületes tempóban folyik tovább: a mór,kasok száma meghaladja a százezret, uj és újabb gyártelepek nőnek ki a földből, a részvények Titán már 1916-ban hatvanbárom százalék osztalék jáir. A Du Pont-müvek már nemcsak Wilmington városka szűk határai között, dolgoztak, hanem kiterjedtek az egész Delaware állaimra! is. Az egész állom olyan volt, mint egy óriási arzenál: éjjeli-nappal dübörögtek a gépek, épültek ai gyárak, uj vasutak létesültek, hetek, gyakran napok alatt. Minden ágyulövés, amely Európában eldördül, a Du Pont-család vagyonát szaporította. A vállalat fantasztikus méretekben- fejlődött és mesébe illő összegeket ke1 lesett: 1917 vég|e'n egyévi tisztái jövedelmét 400 millió angol fontra becsülték. A wümlngtoni puskaporává ros ivadékainak kicsivé vált Wilmington: nagyobb, gazdagabb és hatalmasabb üzemek után nézett és csakhamar irányító befolyásra tett szert az égés* amerikai hadfelszerelési iparban, Gázháboru és műanyag . -.. Amikor1 a világháború végétért és a háború újabb eshetőségei merültek fel a távoli láthatáron: Pierre Du Pont megsznmntnl- ta a kémiai háború lehetőségeit Ás lőszergyáraihoz egész sereg kémiai gyárat szerzett, amelynek titokzatos boszorkánykonyháiban, és elzárt laboratóriumaiban Ismeretien gázokat főznek és kotyvasztanak, gázokat, amelyeket Pierre Du Pont jó áron fog eladni a legtöbbet ígérőnek ... De Pierre Du Pont jói- tudjál, hogy a móriéi o háború nemcsak a csatatereken dől el, hanem a gazdasági élet egész területig' is fia tilsaik énnek ami „OLD SÁNDAL WATER* TÖKÉLETESEN KIELÉGÍTI toalettsScrek ezen arisztokraíá[a az 0 előkelő londoni körök kedvence volt _ <és az ma is. „Old Sanda! Wafer" —1 csakis a „vitorlással** valódi — több, mint illatos kölnivíz. Hála a természetes ébenfa, cédrus és egyéb exoíí* kus fakivonatoknak, „Old Sanda! Water." üdítő és mindenekfelett különleges illatú. „Old Sandal Water" kapható most már az ország minden szaküzleté ben, de csakis ere« rdeti üvegekben, amtal ílbtiT TÖBB A KOtNIVIZNBt GYÁRTMÁNY Icutiij folyik. Bámulatosan éles szimattal már ma azon törj fejét, hogy nyersanyoghiány esetéin mivel lehelne pótolni a legszükségesebb nyersanyagokat? Ezért már ma átvette az egcis'z amerikai müselyemiipiar vezetését és gyártóban műbőrt, mügumit és miiieleJPátnt- csontot álliittat elő. Elképzelhetetlen, hogy mennyi jövedelme van, de keresetének lágyrésze titokzatos csatornákon át vissizafolyik a közgazdasági éleibe, hada tows újság-konszernek ura, egész Amerikában több nagy rádiólársias'ág az övé és iái rádiókon' át irány ihm i tudja1 a közvéleményt, nemcs-ak Amerikában, hanem az egész világon is . . . . .. New Castle kikötője fölött, sziklába vájva1, mint valami hatalmas középkori vár, emelkedik a Du Pont-család kastélyai. Ebben a modern sziklafészekben tanyázik Pierre Du Pont. a két felnőtt fiával. — itt él Amerika leggazdagabb és leghatalmasabb nagyiparosa, uj terveken!, uj koncepciókon törve a fejét. Az egész világot megremegteti a fegyverkezési láz; csak Pierre Du Pout maradt nyugodt; ő tudja, hogy akárki nyerje is meg a háborút, ha kitör. — az igazi győztes mégis csak ő les*, Pierre Du Pont... R. Cg. Három hétig lolyik az olaj az iraki csővezeiékhera — ha ki nem lyukadnak a csövek LONDON, november hó. A Tigris folyam felső folyásánál terül cl a világhírű iraki olajmezó. amely természetesen angol tulajdonban van s mögötte Sir John Cadrnan, az angol—perzsa otajlársaság elnöke áll néhánymillió font alaplőkével. Ö kötötte meg a lenne* lésre és elszállításra vonatkozó szerződé seket az iraki kormánnyal, a paleszUnai- akkal, fransjordániakkal, franciákkal é-s az amerikaiakkal— és 1915 ben megnyitotta a tízmillió font értékű csővezetékeket. amely az olajmezők központjából. K'irkuk vámosból a francia-sziriai Tripoli, illetve a Palesztinái Ha:fa kikötőkig vezeti az olajat a szárazföld belsejéből. A megnyitáson nagy ünnepségek voltak, jelen volt Earl Stanhope és sir Fran cis Humphrys angol nagyköve*, valameuy- nyi környező államérdek el tség kiküldöttje, a bagdadi nábobok, akik repülőgéppel tették meg a> Kelet Szemének nevezett várostól Kirkukig vivő 160 mérföldes utat. Senki sem gondolta akkor, hogy a csöveket, melyeken át Kirkuklól Haifáig három hété«, áll folyik az olaj, mig a tankhajókra érhet — néha meg is fúrják, vagy felrohbautják. Akkor még béke volt Palesztinában. Ezorsizázötven mérföldes távon vezetnek át a csövek, Kirkuklól az Eufrátesz folyam völgyében fekvő Hadita városig egymással párhuzamosan, ott szétválnak és két ágban érik el a tengerpartot Az északi, sziriai ággal eddig nem történt baj. De a déli csöveiket számtalan helyen kilyuggatták és az blaj ezer és ezer tonna mennyiségben visszatért a lyukakon át az anyiaföldbe. Már most az angolok térképet készítettek a — lyukakról s rájöttek, hogy míg egy évvel ezelőtt csak a patesztinai területen játszottak az arabok lyukasztósdit, addig az elmúlt hónapok ban már a sziriai sivatagban is merényletek történitek a vezetékek ellen. Ebből az következik, bogy valamit sürgősen tenni kellll a déli vezetékekkel, hiszen az iraki olaj minden literje érték. Beirutban a mu'll héten összeültek aiZ olajforrások érdekeltségeinek vezetői és a kiszivárgott hirek szerint megállapodtak abban, hogy lezárják a déli vezetéket 8 csupán az északiban nyomják az olajat a tenger felé. Még végre sem hajtolták ezt az intézkedést s máris akadt újabb gondolkozni való: francia Szíria területén, Palmiránál, két helyen megfúrták az északi csővezetéket. Negyven tunna olaj ömlött a sivatagi homokjába. Mivel az angol haderő a palesztinul zavargások elfojtásához kell, aI franciák pedig Szíriában nincsenek berendezkedve olajcsövek védelmére: most nem tudják, miként is lehet megakadályozni a merényleteket, amiket gyorslábú paripákon vágtató sivatagi beduinok követnek eh. A tripoli vezeték tengerfelöK végén ál. ió gépházban egvre-niásra mutatják a feszültségmérő műszerek a csőben beálló nyomásminimálódást. Mint a napokban Bejrutból jelentették, valahol ismét kilyukadt a vezeték. Tessék a lyukat megkeresni — közel ezermérföldes távon!
