Ellenzék, 1938. november (59. évfolyam, 249-273. szám)

1938-11-06 / 253. szám

193S november 6.

irodolt egy k® rossz-ékben -a kályha /mellett, sokáig szótlanul' bámult, mágiái elé. Ilyenkor negvou fáradtnak, csüggedtnek, ijedtnek látszott.

— Zsorzsiért ne aggódj — próbáitt egyszer tíiéfálrtr vele ai sógornője. — Sömgháj- ban már megint vígan élnek a>z emberek, ki itudj1», melyik bárban mulat most éppen.

1— És kivel mulat — tóditottn a férfi. Misinka azonban csak bámult rájuk idegenkedve és a fejét náztu. Ah, Sanghajban nem mulalnűk, Sanghaj a pokol, olt vége mim'd ennek.

_ Egyszer ezit-án megérkezett a' postán egy holalimast, mtndenflóíe cédulákkal tele raga,sütött ládái. Sokat kellett szaladgálni, amíg elintézték az elvámolást, de vfétgjü 1 otthon, volt o, láda, ott állt az ebédlőben Os az egész család izgötoitan szaladgált körülötte. .Kalapállak. rángatták, végire lefeszítették a idejét éis Misinka izgalomtól, örömtől kipirulva nekieshetett a 1ur túl mának. Rengeteg ruhanemű került elő a iádéiból, selyemkombimék és ruhák, cipők, kalapok egy gomolyagbnn, összegyűrve, nagy összevisszaságban. Misin- ka nevetett, panaszkodott, hogy a legszebb és legjobb ruhákat nem küldte el Zsmzsi, a pestiek o' fejüket csóválták. Úgy lát.szik", Zsorzsi mégsem túlságosan ügyes a csomagolásban. A láda fenekéről végre előkerült cgyr k’s csomag, Misinka fellépte és buldo- gan fcl'kiiá'.MoM:

— Nézzétek! A kínai papucs!

Mindannyian odanéztek és elismerően bóQogflíltak: szép, nagyon szép. Kék selyem- papucs volt. amelyet valósággal elborított a sok fantasetikus, színes himzés. Kissé ide- genszerü, túlságosan egzotikus. de igazán szép. Misiinka gyorsan lerúgja lábáról a cipőt és próbált belebujni papucsba; nem sikerüli. Elcsodálkozva leült, még egyszer megpróbálta, azután megdöbbenve bámult a szi- t •ms papucsra; G Iáiba begyére is alig ment rá Jó három számmal kisebb volt a lábánál. Mindenki csodálkozva figyelt és Misinké. zavartam, tanácstalanul ideit. Nem érti, m! történhetett.

— A barátnődnek, Maiidnak kis lába van? — érdeklődött a sógornője. Misin ka Umezeli, először hweiasan nagyot villant a szea?rr 'ekztsr

me, azutáni csak vállat vont és csüggedten letolt. Igaz. nagyon kis fiáiba van. A ruhákat, cipőket bedobálta egy szekrénybe, rá se nézett többé semmire Egész nap nagyon csöndesen, le ver ten járkált a házban. Este oda- kuporodott -. kályhái mellé, szótlanul üldögélt sokáig, ezután nem tudta tovább magába fojtani a nyugtalanságát és odafordult a többiekhez:

1— Maud papucsai — jelentette ki iz,gátolta n, -— Egés-zem biztosan az övé, nem az enyém. Vájjon, hogy került Zsorzsihoz?

— Ugyan — legyintett a férfi bizonytalanul. — Valahogyan elcscrtéllé'k. Ki tudja', rnj óörténheleft.

A legjobb barátnőm volt 1—•’ panaszkodott taia asszony és szinte segélytkérőeo. nézett rájuk. — Hogy került Zso zs-ihoz?

— De Misinka. — A sógornője hirtelen boává tkozott, még pedig sokkal ügyesebben, mint az urai. — Jól megnézted azt a> papucsot? Volt az már valakinek ű lábán agyába lám ?

Misinka nem tudta biztosan. Előhozták a 'papucsot, megvizsgálták. vitatkoztak rajta' egy darabig Mis-inka azt állította, hogy mát' használták, csuk. .nem sokat és persze szobában. szőnyegen', azért alig látszik rajtm- valami. A pestiek vitatták., hogy a papucs teljesen iij, használatlan. Világos az eset. az üzletben elesoréflék a két papucsot. Maiidét küldték el Misinka cimiére.. Az asszony kétkedőéin- vor.'ogatta n. vállát, de lassan -lásson jobb kedvre derült, végül mát nevetett is az eseten.

— Igaz. Lehetséges. Talán úgy van -— hagyta rájuk elgondolkozva. — És lulo-j- donképm mindegy, nem fontos, de nagyon- nagyon furcsa volt az egész. Tudjátok, hogy ..Sanghajban megint talál koznak egymással az emberek, az a furcsa. Együtt wci- n-ak. jenuek-menn-ek. papucsban járnak é? talán, úgy van minden, mini valamikor -volt. Semmi sem ér véget, ha az ember kilép belőle, fiz élet megy tovább, velünk egyáltalán nem törődik, értitek, ugye, mit akarok mondaná? Csupa láng és füst vo’t minden és most megint elindulnak esténként az o-mbe rek az éttermekbe Ezt nem tudtam volna megérteni, ha nicies ez. a' papucs hi-sló'ia .. .

Gyászol a „Kék Madár“

Jushnijnah, a „megszólaló élőkép(ímegteremtőjének halálára

Nem véleíienség, hogy évezredeken át töméntelen badarságot és szivárványos aranyálmot szőttek Ázsiáról. Annyi mindent kaptunk innen: India nehézdlalu fűszereit és szikrázó kincseit, a bölcs öreg K'na tudományát és puha selymeit. Véreztünk kiálló pofa csőn tu, kegyetlen mongol ördögök nyilzáporátői s a délceg török rablók ostora csattant európai rabok hálán. Mégis, ennyi találkozás és kapcsolat után ás Kelet, a nagy nyugodt, monumentális Ázsia mindig idegen marad előttünk. Kelet a szemle.ődő, odaadó nagy vallások hazája, mig Nyugat diadalmas örömmel rombolja a mítoszt. Európában minden és mindenki tudni és tenni akar. Ázsia üröknyugaónu istenei, ferde szemeikben a minden dudás és a felüliomelkedettség kielégítőit mosolyával csendesen és talán egy cseppet gúnyolódva» is szemlélik a mii örök nyüzsgésünket. Kelet az öröklét világa, mi az idő rabszolgái vagyunk.

Minden keleti művészetre jellemző a sik és ornamentális kidolgozás s ez tulajdonképpen mindig csak jelez, kiindulópontot ad, ahonnan a keleti ember elindulhat, számunkra mindörökre az ismeretlen Mtokzaltosság fátyoUíba burkolózó útjaira. Ezzel szemben Európa művészete a térbeli valóságra, plasztikus megfoighalóságra», mélységre, térre, levegőre vágyódik. Itt minden művészet drámai, sőt a toatrá'.itás felé hajlik. Ezért találja meg az európai ember maradéktalanul lelkének kifejeződését a színpadon. Ugyancsak ez az oka annak, hogy Kelet színháza sohasem lesz drámai, főkép a mi szemünkben nem. Érdekes és különleges, de a mi európai színházunkat egy lépéssel sem viheti előre.

Aho! Kelet és Nyugat keveredik

Kelet és Nyugat ellentétes világérzése keveredik örök kiegyensúlyozatlanságban az orosz népben. Végeláthatatlan szteppekről, a jobbágyság állati sorából, az őspaszta keleti nyugalmából indul el s a gyér, szétszórtan fekvő városok felületesen nyugati civilizációjában jut látókörünkbe. Oroszország, hasztalan minden küzdelem, mindörökre Ázsia marad. Lehet magas kultiuráju, nagyszerű és müveit, de nam tartozik hozzánk. A szinpompás, csupa robbanóanyag vegyidébe •a népeknek, amit Európának nevezünk, együttesen éhe meg és fejlesztette ki azt. amit ma európai szellemnek nevezünk. Az európai kulurközösség, minden látszólagos ellentét és szellemi lokálpatriotizmus ellenére, nem agyrém. Yalamenynyien. Ízleltük Apolló tökéletes formákba ötit.ő fehérséget és a szdlökoszcru/.ta esten, Dyonisos őrjöngő mámorát. Horatius érckemény sorai benne lüktetnek valamennyi európai kultúra vérkeringésében. A középkor égbesóvárgó aszkézise, amelynek fényénél átlátszóvá válik a matéria, az é’otvidúmságió! duzzadó renaissance, a drámai, anya górná dó és mégis vakbuzgón vallásos barokk, a romantika ember- gyilkolásai és werthöri sáppndozása átsuhant valamennyi európai nép lelkén. Ez és ni kullura alapvető fogalmainak közössége formálja szélbonhalatűm egységgé az európai kultúrát.

Ez a szellem az oroszok számára1 mindig idegien maradt. Mindaz, ami nekünk hagyomány, az számukra érthetetlen, e'- lenszenves, sőt nem egyszer gyűlölt. Az erős kört éne1 mi érzék, egyik jellemzője az európai kultúrának, ismeretlen előttük. A mi aktiv-plaszlfikus szellemit színházunkat is hamis komédiának érzik. Csak a jelent, a meztelen, meghamisitatIDŐVÁLTOZÁS

HÜLÉST és GRIPPÁT

HOZ

ANTI- m

NEVRALGIC

lain valóságot akarják a sz'inhá/tó1, minden mást hatalmas fantáziájuk pótol. „A színház Oroszországban határozottan többet jelent, mint a föld bármely más pontján, mert sokkal magyobn, talán a legnagyobb helyet foglalja el a szellemi életben.“ (René Fülup-Miller.) Ez magyarázza az orosz sz-mházkultura igen magas színvonalaié Edward Gordon

Craig már 1910 ben messze feleUeállónak találja az egész nyugab színháznál s erről a színvonalról mind a mai napig nem süllyedt alá. Sehol a világon olyan önzetlen, odaadó szi-nészgárdát nem lehet találni s ez helyénvaló, mert igazi színész számára a színház nem üzlet, szórakozás vagy játék, hanem szükségesség, egyetlen lehetséges mód.

Az orosz színházi szellem egy jellegzetes

képviselője

Ennek a mondhatnák misztikus orosz színházi szellemnek legjellegzetesebb kép. viselője volt a most elhunyt Jushnij, a „Kék Madár“ kabaré megszervezője és igazgatója. A krimi származású .1. í). Jushnij Tavrionben születet1 1881 május ő-én. Tizenkilenc éves korában lépett a színpadra s azóta, több mint ha-tvari különböző orosz s megszámlálhatatlan idegen színpadon játszva, egyetlen pillanatra sem lelt hüllen művészetéhez.

1910-ban alapította Moszkvában, isme- rétién fi-ahy művészek közreműködésével a „Kék Madár“ kabarét. „Törekvése, a pillanat sajátos és egyszerű hangulatának, helyben és időben gyökerező lelki tartalmának cigy tableau-szerü je’enetbcn va.ió megragadása.“ (Tiszay.) Művészete műfajilag meghatároz ha latin n Néma já - lóknak, szinielőadásnnk, kabarénak, táncnak különös végvidéké, „megszólaló élőkép“, amelyben mindenül végigvonul Jushnij vezérelve: , a ritmuson felépülő színjátszás.

A lársutet leghíresebb müsorszámai — Esti harangszó, Kínai ballada, Ijar American, Kozákok, Perzsaszomjeg, Szent Pélervár 1825, Canale Grande, Egyiptomi freskó, Schubert és a eégi Pécs, Kéqij gavallér szerenádja, Handel — tulajdonképpen semmi -ismert műfajba nem sorozhatok. Jushnijék elvetik a ,,műfaj“ fogalmát, ekivultnalk larí iák. Színházuk

nem irodalmi színház, a szó közkelelü őrlőimében, mellőzi az irodalom segítségét, teljes értékűt tud alkotni más mür fajtól kölcsönvett elemek nélkül is. Művészetük corn media de 1‘arta s tudjuk, hogy a színház virágkora akkor következik el, amikor önmaga todja műsorát megalkotni

Ez a com media azonban csak látszólag rögtönzés. Jushnij Kemény munkával, hosszú hónapok során át idegzi be .színészeibe a játékot, ami aztán a közönség ele kerülve, a rögtönzés játékos gör- clülésével hat. Hogy turbulens, bohóza- tos-akroba't.ikus játékmódja hiány nélkül érvényesülhessen, uj szinészíipust kellett teremtenie. Színészei egyforma tökéletességgel szavalnak, énekelnek, akrobaliz.nl- nak, kupléznak, zsonglőrködnek, és vívnak. Tainul lak mozdulaímüvészetef, rec? tálast és táncot. Vezetőjük különleges súlyt helyezett a 'tost fölötti tökéletes uralomra és rümusér/ékre. Ez*- magyarázza-, hogy minden produkciójuk befejezett egész volt, elvenni vagy hozzátenni nem leheted volna semmit, elgondolásban és kivitelben egyaránt a tökéletesség látszatát keltették. Az előadás hatását jelentős mértékben fokozta a. jelenet szelleméhez kifogás talanul hozzáilíeszkcdő színpad. Színpadképeik erős szinhatáso* kon felépülő .stílusát Batest, századunk tehets ges tervezőművésze alakította ki.-Sztár“ nélküli színház

A >,Kék Madár“ nem ismeri n -.sztár“ fogalmát. Az, aki tegnap főszerepben ágált, ma esetleg a tömegben statisztál. Ez alól még a primadonna, Dela Li- pinszkája sem volt kivétel Aki nem szerepel, az díszletez, súg, kellékéz s így a társulat kebelében olyan testvéries, egyöntetű szellem alakul ki, amire mi csak irigységgel gondolhatunk.

A névtelen, fiatal színészekkel nyitó ,.,Ké*k Madár“ hamarosan Moszkva szenzációjává válik s 1917-ben testvérszin- háza is nyitók. Sikere nem csökken a forradalom vérzivataros napjaiban sem.

Az ország legszerencsésebb sorsjegy-föelárusitója

Banca Româna Je (otnerí

•p

Az október 15-iki húzáson nálunk: lata ztak ki:

3 darab 1,000.000 lejes és 7 darab 100.000 Iejes nyereményt.

1^© v'Giîîîi&CB' ’IS-élS BIS Jul az erősen módosított Uj fátéílí " Négy osztályon át 200.000 sorsjegy és 201740 nyeremény, összesen: 392,472.000«— lej értékben ! !

Vegyen azonnal sorsjegyet a Cíuj—kolozsvári megbízottnál:

ELLENZÉK KŐNYVOSZTÁLYÁNÁL CLU|,

Pl ATA UNIRII No. 9- — Vidéki megrendeléseket is azonnal intézünk. — Sorsjegy ír ak :

Most vagy soha SS5R

___________________egy negyed sors“ jegy 203*— lej! !!

A ,,Kék Madár“ Moszkva kedvence marad egészen 1919-ig, mikor a szovjtl- kormány mindkét színházat kisajátította. Ekkor Jushnij társulatával Berlinbe tette .át a székhelyét és két évi szervezkedés és előkészület után .világkörüli útra indult. 1921 óta járja a ..Kék Madár“ az egész világfát, mindenütt osztatlan sikert aratva.

Jushnij halálával, ami nyilván a társulat bomlását fogja eredményezni, a háború utáni színház egyik különleges és utánozhatáblán értéke vész el. A „Kék Madár“ több, mint nagyszerű nemzetközi társulat az orosz művészet mmhivnta- los. de annál hivatottabb nagykövete voll, amelyik sajátosan orosz művészetének csillogó és elragadó virágait dobálta szét, pazar bőkezűséggel, az egész világon.

Jushnij a nagy szinpadmüvész.ek. a Sztaniszlawszkiak, Mayer! i old ok, Tai puffok fajtájából való. Sorsa példázza mindnyájunk számára, hogy igazi művész és igaz ember, érheti bármilyen, méltánytalanság, nem idegened hetik el, mert ez/cl nemcsak n fajához kapcsolódó szoros kötelékeket szakítaná el. de önmagái is elvesztené. Midőn Európa metropolisaiban kilépett a í ügeön.v e’é, hogy elmondja nemesen fanvar h*»moru lievnye'ö T, a k «ufóit termek tapsorkánja nemcsak in vonjnsk. a ki^M-des nagv művészi:<'k,. öt* az utók minden viharát kiálló (iCivéoe’nek m szólott Halálával

az oros,- i’mhá? “v? vik t/<rpt<d>t)

h'iTe. *.«t Üo.u > l t profé’'- V, t,J#

S'iiyj i-’tk.