Ellenzék, 1938. november (59. évfolyam, 249-273. szám)

1938-11-06 / 253. szám

8

TILL B N 7. A K

I ‘) 3 8 november ó.

nrawom

Az élei megy tovább

Hajnali félhomályban érkeztek meg u Dc- 1 pályaudvarról, álmosam!, gyűrötten próbál- li.Iv ki koszolódni egy harmados/tálvii kocsiból a lioss/u személy vomat közéjre táján. A gyorak. feli« almit még, bclekapat-v/kodoll a/, anyja- kézéire és majd lolui/ta u földre, a másuk kezében játék gerebl'vét szorongatott. Az asszony megállt a kocsi ajtajában, m kis nevess»lirot, meg u gyékl.iívfonia'los kosarait, amelyet magaC'peJti, ileraikta a földre. ta- nacvtokainil bámult bele a kavargásba*, í Helyire hirlelctr belekerült, megint összepakolta n eső magjait és riadta,a beszéli a gyereknek:

— Conic, darling. Behave yourself quiet cely.

— Mami — nyöszörgőin ni gyerek és ne- kitámaszkodott a kocsin j tűnőik. Akkorra hirtelen feltilnfc két-három cmlrcr, akik lármásan nek késtek, ‘Rokonok várták őket a pc-sifi pályaudvaron és rájöbbe-k, bogy csak ük lehetnek ni Sanghajból érkező isme'ellem rokonok. Misinka, drágám, lelkendezel l egy szürke nnvkusbundás s/épejsisizociy és lentről, n perronról feléjük nyújtotta n karját Egy avu ga, vékony fiatalember felkapaszkodott a lépcsőre, átölelte és leszedte <n gyereke!', ezután a csomagokat is lerakta. *ós nézte, mi volna még lehozni való. Az asszony leszállt, összeölel kozott a sziirkebuivdás asszonnyal, esőkre nyújtotta az arcát tv fiúnak is, azután beszélt bo/zájok angolul, oroszul, de hogy nem értették meg, egymásra nevettek és bólogattak. A gyereket is mcgölelgcfték, de az csak lehunyt szemmel, mozdulatba mii tiirt mindenb. lm elenged k, biztosan r\égíg- esik a főidőn.

— Nagyon fúrcidt szeglény — sajnálkoztak a pestiek és megsimogatták vigasztalón. Négy és féléves kisfiú volt, szőke, kekszeméi , nagyon sápadd, majdnem áttetsző űz arcéi, álmos kis angyalnak látszott a pályaudvar vásári kavargásában. Megint az anyjával pcóbálták megértetni magukat, németül beszéltek, mert külföldi ember mégis csak könnyebben érthet németül, miért magyar nyelven, de úgy sem mentek semmim az asszony bánócstalenn 1 bámult reájuk. Végre integetuQ. mutogatni kezdtek, és legalább valamit elértek vele,

— Nincs több ipodgyászuk — állapította üreg a bundtós asszony és M-adt pillantást vetett a kis necessa're, nreg a gyékény-kosárra. — Szegények, nem sokat hoztak magukkal. Hozd i.v gyereket, induljunk.

Kövön utak a pályaudvar elé, taxiba. ültek és robogtak hazafelé, Otthon borzasén, álmosam, bosszú házikabátban: fogadta őket a férfi. Megölelgette az uj 'rokonokat, aztán angolul szólt hozzájuk:

— Welcom, Misinkül Are you tired, little boy?

Az asszony area felderült, valóságos szó- áradűtbuin tört ki örömébeni, hogy végre megérti valaki. Ó, hogyne, nagyon fáradt szegény, egész 'éjszaka alig aludtak valamit, lefeküdni se tudtak, olyan sokan voltak a vonalion-. Nem haj. most miár semmi sem baj, hogy igazán megérkeztek, hiszen sokáig szinte úgy érezték, hogy Budapest nincs is1 o világon, csak utaznak végtelenül, céltalanul a nagy űrben, tengereken és száraizföldeken. át. Lulkám, szivem, köszönj szépen a bácsinak, a pesti nagybátyádnak. Ne nya>- f'gj d-ág-a. mindjárt le fekszel és alhatsz, amennyit akarsz.

Mire mindezt elmondta', már körül is fogiák őket minden oldalról, mentek ki a fürdőszobában. ahol készen állt e< jó meleg fürdő. A gyerek lehunyt szemmel csöndesen, nyafogva t-ürte a uaigy súrolást, amelyet* át kellett esnie, eiz asszony boldogan, merült meg a forró vízben és mosolyogva', integetve köszönt meg mindern't. Ah, pompás*. Miiven jó meleg viz. A gyékény-kosárból piros íelvempizsamát szedett elő, abba bujt bele a fürdő utáiTb. arra felvette miéig a1 pesti asszony világos pongyoláját, úgy vonult be a S'Zobábai © reggelihez terített asztalhoz. A gyerek aludt már felkelthetétlenül, amire túlesett a fürdésen, egyenesen az ágyba kellett vinni, ott icisszekuporodott a takaró alatt,, elégedetten szusszant egyet és aludit szépen, édesen. Az anyja is csak néhány fellatot evett, azután sietve lágyba bujt. Egymás mellett feküdtek, az asszony ia< nagy diófa* ágyban, a gyerek melletfe egy keskeny tábori ágyon, mied ai ketten szőkék voltaik, kék szeműek, bágyad lak és sápadlak, a ház- beliek ott álltak mellettük egy darabig és meghatottam nézték őket.

— Milyen szolid, kedves kis fickó — lelkesedett az eisszony. — Igaizi k'-s angyal, ezzel ugyani nem lesz semmi baj.

A 'S2.őke asszony hálásan mosolygott, mintho megértette volna, miiről van sízó, azutáni ő is mondott valamit. A férfi cm fejét csóválta, amig lefordította a:z angol beszédet ö többieknek.

— A nagy bőröndjük e1 veszett útközben, amikor Hongkongnúi ai parthoz vágta őket a vihar.

Ida: THUKV LAJOS

— Tájfunt mondott — állapította meg az asszony.

— Igen', 'tájfunt. Borzasztó, mi mindenen mentek át szegények.-—■ Rettenetes — sajnálkoztak vuUcnieiiyi. cn. Közboi* a smmghúji asszony is lehunyta a szemét és mosol yogvai elaludt. Er'e sietve kivonultak ai szobából, magukra hagyták a vendégeket.

Késő délutánig «vagy csend volt a házban, akkor kezdtek a vendegek ébredezni. Elsőnek a gyerek nyílói In ki’ a szemé i. Csodálkozva bámulta nun go körül az ismeretlen szobát, aizntán kimászott az ágyból és hát* •ran nekiindult a* világnak. A küszöbön mindjárt elfoglak, .szidták, hogy -mezítláb jár a hideg padlón, mindjárt az első napon •meghűlt» nu.igát. A gyerek elutasítóan legyintett és a ingóiul felelt i.vkik.

— A gereblyiéjét kéri — tolmácsolta a férfi.

Előhozták 0' goreb’.yét <n. sarokból, u gyerek jól niegintKkolla. nem is a*koirtnn kiadni a kezéből lobivá, de a medvéjét is követelte. 'Kinyitották a ncoessairet, talált* k benne egy la Irdal1, meg egy barna mackót, azt odaadták neki. Imii megnyugodva tűrte, hogy felöltő/lessék, es. *k a goreblyétől nőm akart megválni köz Íven «omuniúron. Nagy nehezen

mégis ráadtak a ruhát, mcigiP’.sülték a szőke hajéi, ekkor megállít szélvelelt lábakkal a férfi elolt és Ix-srAlt hozzá bálran. minden megil’elödül Lség, vagy feszél vezet tség nélkül.

— Milyen helyes kis oibesz-pofa — lelkesedlek a ház-beliek, nmeit huIiLgüMöik. A férfi mosolyogva bólogatott és egy egy szóval magyarázta, hogy miről beszél.

— Nagy hajók jöttek Sanghájlva-rr, mzt mondja, ágyús hajók és repülőgépe ki meg mindenféle automobilok. És sok-sok ember volt az utcán, rengeteg kind, tele volt velük az egész Nanking-road.

A gyerek beszélt, sebesen, nagy lendülettel, a*/után liirte'en az állához emelte a go- rebJyét, mintha puska volna és nagyot kiáltott: Pufi', puli. Mindenki megértette, hogy lövöldöztek Sanighájbami, a háborúról beszél. í:s azutiám- hogy zúgtak a szirénák, hogy kclpta fel öt Zsorzsi pírt>a éjszakának idején és szaladtak le a lépcsőn a pincébe. Olt kuksoltak órákoui át, míg odakint 7lIS' lak a repülők. Puff, pulf — mondta megint és irti.linn mély hangon kiáltott: Bumm! Ah, bombák, persze, a< bombázásról beszél. A gyerek körülnézett nagy nckibuzduklsábnn, ■meglátott egy nagy üvegbamutartót az asz" tüi'on,. lecsapott ni teljes erőből a gereblye nyelével és megismételte: bmmn. így törött össze minden, ablakok, székek, porccUán- edények. Valeimeiinyien riadtan felkapták a fejüket, egymásba bámultak, azután nagyot neveltek.

— Igazán* szelíd kis fickó — vélekedett a férfi. — Valóságos angyal, semmi baj nem lesz vele.

Az asszony igyekezett megmagyarázni Lu- iliirak, hogy nem kell ilyen szemlélte tőén előadni eiz eseményeket, a. gyerek azonban csak legyintett fölényesen és tovább rnagya- >’ ázol t. A japán ha jók otrtá 1 l tok a rakpartnál, repülőgépek égve zu he utak le a levegőből és százezernyi ember szörnyűségesen ordítva menekült szanaszét. Tágranyilft szemekkel bámultak az apró gyerekre és komoran bólogattak; a' néhány gyerekes szó, a'Z üveghamutartó sze-terepülő szilámkjaii többet megéreztettek velük a távolban zajló rogy tragédiából, mint minden egyéb, emit eddig hallottak.

Nemsokára a sangháji asisizony is felébredt, akkor odafelepedtek az 'ágyai köré, kérdezgették: hogy érzed magad, Misiinkül? Az asszony lehunyta a szemét, mosolygott és azt

lato? csend. Tudjátok', olyan ez. az egész, amilyen a menmyország lehet annak, tiki a pokolból érkéz k.

Hlér/ékenyülten simogatták, biztatták; jól van, Mivieika, most már tnlvagytok a bajokon. Most már majd csak lösz. valahogy. Zsorzvi is hazajön barnarosan ugy-e, itt majd ctóldegétlek sjzépeu, csendesou. Kégy nyugodt,, ne félj semmitől.

— /.soizsi — ismételte tíz asszony ás már tele volt, a szeme köti nyel. Ki tudja, rni lesz Zsorzsival, mikor jön haza, jötv-e egyáltalán. S' nighájbau), tudjátok... Ixihunyta a szeméi, ez arca eltorzult, amint újból Sangháj jutott eszébe. Próbált nem gondol- ei"r rá, de csak besi/k'lni kellett róla, nem lehelen elkerülni. Zsorzsl próbál megmenteni valamit a kevésből, amijük vo't. de nagyon nehéz, a helyzet, borzasztó nehéz. A bankból nem lehet pénzt kajmb a követelésekből. járandóságokból s<>mmit sem lehet behajtani. Az emberek menekülnek, eltűnnek a városból, vagy nem fizetnek, mert nincs

i.-iböl. A huvzezerdo'láros’autójuk rt kétszáz dollárt sem akarlak adni, 1 Háromezer dollár eilekii ékszerre nem lehetett ötven dollár kölcsönt kapni. A drága, szép kínai bútoraik •nem értek semmit, a sok ruha, a rengeteg selveinho'.mj olt hever a lakásban, ki tud ja, mi lesz vele. Zsorzsi nagynehez.cn szerzett valahol ez utolsó pillanatban egy angol fontot. 3'zt nyomta az asszony kézéire, amikor elbúcsúztak egymástól, a kikötőben azután indult ez olasz hajó, o Conte Biancamano. Éjszaka volt már, a város vörös fényben oszolt, lángolt is szikrázott az egész kaiba - tar. C'apej égett. Puliing fölött vöröslőit az ég. Agyuk dörögtek tompán éj modenféle motorok berreglek egyhangúan, részvét len ül az őket kezelő emberek szenvedései bánt. Oh. Seingháj, micsoda szörnyű cin lék, füstfelhő, tti7, menekülés, halottak, üres lakások. nx'gdcetncdl élet. Sanghájban mittden- nek v<íge. .

Másnap Mi-inka nyugodtan, mosolyogva űl-lt az élet különböző problémájával! szem- ÍH-n, egy ongol font készpénzzel a vsebél>en. Kiderült, hogy az asszonynak a rajta levő ruhája minden vagyona, azonkivü/l némi se- hemnemii és néhány pár harisnya volt « bőröndjében. A gyereknek vátta-níívaló fehérneműje sem volt, mindenük ott mai-adt valahol o, hongkongi partokon. Óh, az sem vo't valami sok, legyintett az asszony, csak amit úgy hirlolenébcn össze tudtak kapkodni otthon, mert csak estefelé szóltak, hogy egy óra múlva indul a Conto Biancamano. n-agyon kellett s'etní. A sok s?ép holm] otthon maradt o szekrényekben, ládákban, padláson szanaszét, de nem bajt, Zsorzsi majd elkü'd mindent egy nagy-nagy csomagban, amint lehet.

— Istenem, itt a tél — sopánkodott a pesti ft'íis-zony — mi lesz ezekkel szegényekkel, de Misiinkn csak mosolygott, vett e gyereknek egy pár cipőt huszonkét pengőért az egy angol fontból, irt a barátnőjének San Franc’scoba.. hogy küldjön neki selyem- barisny.'.'kn't borilékban. minéli előbb, mert úgy szokták mindig, egymásnak küldöznek ilvon apróságokat « Csendés>*óceánon üli. örvendezett. hogv cigányzenére ntigys'zerücn lehet táncolni, sehogy sem akarta megérteni, mi az a> szigorú tél és bárminekóloldahi« levelet int Zsorzsinak, furcsa formájú nagy chilibe tűkkel. Zsonzsi. akit annakidején' még Gynrinek hivtalk. oros.z had fogságból került vafaimikor n háború végefcöé Sanghajba és olt-.agodt egészen a mai napig. Olt házasodott össize MLsinká'val, aki egy orosz vasúti mérnök leánya ivóit, Kimában született és olit is nevelkedett angol intézetben*, hogy- kalandos bolyongás után mini magyar állampolgár érkezzen meg Budaipestre.

— Nincs* ill ez autótok ? — kérdezte, j amikor először Indult el pesti rokonaival !

hazulról év .szörnyen < odáll.o/.olI, hogy egyáltalán nincs nolójuk. Óh, Islenem > ntnu. lyau imrntljutok? lg</án J<-b<-t*/g<--. volna? Se hogy.sem akart,,i megért«-ni, hogy 'll uz emlx-.ck nem öltöznek xn«uh-n <-.sü- íiakkl/i, esls-lyiiuhába és m-in meiwu-k hárha, hotellje táncolni, u levetett haiasnyiát jx-dig : < m «lopják el, lujiiem kim«/ yi'ik, m« g-lopjx/lják. óh, nulyetL furcsák a magyarok és milyen fur- C4iin élnek. Igazán m/s«:ih liittc volna, ho^y így legyen/ itt Európában.

Kassait eljött a, téli, Misinka megtunuita, mi ü hó és mi iL hideg. A gyereket hamarosan felöltöztette a "okoíiság, kél nugyn ni arra is* elszánta magút, hogy téli kabátot vú «'iio 1 Mis*:Ilkának. Óh, nagyon, nagyon kedvesek vagytok, mosolygott u 3*nngháji asz- szony és nien't velük az üzletbe. Ráadtak egy csomó kabátot, egyikre sem szólt egy szót .sem, de olyan szerencsétlenül, c-ügged- len ádildogált Ix-nniik, liogy egyiket sem le k-helett megvenni. A két nagynéni kénytelen volt rászánni magát egy lxinda megrvásár- Jására. Misii lka szürke mókusbmulál kapott és olyan büszkén, jókedvűen járt benne, hogy mindenki mosolygott, aki látta.

— Olyan, mint egy «agy gyerek — töprengett rajta pesfi sógornője. — Klkényez- t :lebl, rossz gyerek, mégis liihctetloiiül sok életerő van benne. Milyen' jó képpel viseli ezt a sok bajt', szegénységet, megpróbál* t állást.

— Furcsa ólet lehet az övék odakint, már a mi fogalmaink szerint furcsa — véleke- delt n férfi. — Angol gyarmati élet, egészem más világ, íruis felfogás-, mint a mienk.

Lassan vége fék* járt az esztendő, arrikor mi'gérkezett az első levél Zsorzsitól. Az is sóit vagy harminckét oldal, ck ill bel ük kel irvo, Mhéiika este olt ült oz asztal ml.iett, sé/gomőj nk virágos pongyolájában, amely már átment az ü tulajdonúba, ócska vászon- • c ipővel u lábán amely a házicipő szerepét játszotta. Fázósan dörzsölgctle a kezeit, meq mindig fázott, u kályha melleit sem tudott átmelegedni és részleteket fordított le Zsorzsi leveléből. Zsorzsi ment az autóján és lecsapott mellette egy gránát. A légnyomás megái-! i lot la a kocsit, minden ablakot bezúzott, Zsorz-ii a reál-kezét össze vagdaltak az üvegcse' epek. Egy nagv hajó elsülyedt, olyan borzalmesan üvöMött a sok ember, hogy az úgyudörgtis közl/en is csak az ő hangjukot lehetett hallani. A csomagol Zsorzsi elküldi a napokban, most már lehet, úgy ha'lják, a* posta megint elfogad csomagokat.

— Istenem., mit fog összeszedni ez a Gyuri — nevetett a pesti asszony. — Fél pár cipőket, felemás* szoknyái-kabátot, nta<jd meglálj'á'tok.

Misinka rábámult, aztán szinte sé'tödöt- len tiltakozott. Nem. Zsorzsi nagyon ügyes, tudja, ü, mit kell elküldeni, hiszen meg b mondta neki, amikor együtt mentek a kikötőbe. A ruhákat küldi, o mennyit lehet, néhány pizsamát, pongyoáP cipőt, a gyereknek ped g mindent, amije van, ebből semmit sem fog elfelejteni.

— Sanghajban már nincs háború — jegyezte meg « férfi. — A japánok benn varrnak a városkái», a kinuia-k visszavonultak messze, jó ni'húnyszáz kilométerre. Azóta, hogy Gyuri megírta a* levelét, talán már helyreállt valamennyire tíz élet.

Az asszony ránézett, nem felelt semmit, de szinte csodálkozó au col vágott. Rendes élet Sanghajban, ugyan micsoda képtelenség. Sangháj csupa füsf és lámg. aknák robbanása, vészszirénák vitásul*, ágyubömbö- lés. Sangháj nevének említésl-Ve is* megbor- ztid az ember. Gyurit csak úgy látja maga elölt, amint a rakparton, távoli 'tűzvészek vöröslő visszfényében, vagy ahogy a pincében ülnek és figyelik a Értről behangzó robbanásokat. Egy puliiémalira- elsápadt, szinte kiült az arcára minden, ami az agyán áüviÜatri't, azután a lábába nézelt, az ócskává szó ne iipő re és eine vette maigát,

— Hat pár házidlpőm van* ollhon, — mondta panaszosan — meg egy gyönyörű kínai papucsom. Nagyon szép papucs, ittég nem is volt a* lábamon. Az utolsó napon vásároltuk Mauddal, ő is vetít egy párat, tón is egyet. Maud a legjobb barátnőm. Mindig egriilt jártunk mindenfelé, társaságba i®, nagyon szép asszony és. aranyos, kedves teremtés. ő választotta ki a papucsot, majd meglátjátok, milyen s-zJép. Zsorzsi biztosan elküldi, nagyon a* -lelkére kötöttem, hogy el ne felejtse. Amire hazahozták az üzletből, már nem voltam otthoni, siettünk felszállni a hajóra.

— Egy fillérjük sem volt, menekülésre készültek és akkor még papucsot vásárolt — elégedetlenkedett a sógornője, a férfi ózonban mosolyogva legyintett. Mind olyanok vagytok, egy szép cipőt hajlandók vagytok megvenni bárhol és bármikor. Ne bántsd szegényt.

Újév is elmúlt, január is, február is, Misinka mfétg mindig az ócska vászoncipőben járt otthon és a* szürke mókusbundában az utcán Néhány angol tanítványt szereztek neki, napközben jókedvűen talpalt együk leckéről a másikra*, emit keresett, azt nyomban elköltötte a fodrászra, harisnyára, mí.n- d g kevesebbet beszélt Songba iró.' és Zsor- zsiról, estémként azonban néha V v -k momo ndta>:

— Milyeo csend van. Itt, milyen csodáESTI DAL

ó, éjszaka, kegyes, nagy éjszaka, omló függönyöddel takard be lelkünk, adj békét nekünk, akik élni mertünk ma is még.

Adj nyugodalmat, hogy békére lettünk, hitesse velünk legalább az álmunk, ha nappal kényszeredetten vitáznunk adatott.

Ébrenlétünkben sok poklot bejártunk, álmunk legyen most egy kicsit mennyország, viszálytalanul boldog békeország, nem ismert.

Kiket meghajszolt vitázó botorság, adj nekünk, szegény, ijedt embereknek, körűi a földön minden embereknek te békét.

HÓBAN JENŐ.