Ellenzék, 1938. november (59. évfolyam, 249-273. szám)
1938-11-06 / 253. szám
ELLENZÉK t U .1 ,H n o r c m t> e r 6, WtimmmmmmPVVAtmmiKa Sikátor (Részlet Marton Lili vígjátékéiból, amely közelebbről szín rekerül a Magyar Színházban) ii. felvonás. I. kép. (Fii/ossy Mária Magdalén', az a’te'lmi s*ukácsm> tiszte kis konyhája Hasonlít n berendezése a Kovácsék konyhájához, csakhogy ez kisebb és takarosa!)!), latszik, hogv ö egyedül1 él bonne. Milon a> függőm' felmegy, Rómeóié egy konyhai széken ül, ölében újsággal, orra hegyére tolt szemüveggel és olvas.) Re me c né (jellegzetes külvárosi pletyka- nénike. liléié, boldogsága és főfoglalkozása a niás emberek dolga. Kis, szürke* kendős, meghatározhatatlan korú. Iskolásgyerek módra olvas lel Magdaléna- ivak): Egv szó ára két lej, úliástkeresőknek vgv lej. Dij előre fizetendő. Eladó egv háromméteres gyönyörű perzsaszönveg, o m könyvosziályban. Tiszleségcs, jól főző házvezetőnőt keresek nzonnalm. Jelige: 13 ztos állás.,. Keresünk uzonnaira gyermektelen házmestert... Magdaléna (felpillant a horgolásából): Mit olvas lelkem? Rcmecné: Ha már megvettem az njsá- got k’olvasom az utolsó belliig. Szegény asszony vagyok, én nőm dobálom ki a pénzt az ablakon. Magdaléna: De ez nem érdekes. Remeené: Nem? llát akkor ideiudlgas- son. Mondok én egyebet1, ami érdekes. Tegnap éjjel egymásba karolva mentek nz utcán a Molnár Józsi, meg a Kovács jány. Az öreganyjuk látta. Magdaléna (egyszerre izgatott lelt): Na és? Más nem látta? Remeené: Nem tudom. Mért? Tán nem elég az öregasszony? Magdaléna: Nem biztos a tényállódéba. Folyton iszik. Remeené: Azzal ment be ma a fűszereshez, hogy a Jucit veszi el a Molnár Józsi. Magdaléna: Szépen! Szc a Józsi a leggazdagabb kolozsvári asztalos fia. Csak látogatóba van itt annál a nagy dáma nővérinél. Remeené: Hát én se nagyon hiszem. Magdaléna: Éjjel mentek karolva? Remeené: Pontban éjfélkor. Magdndéna: Akkor a szerelője. Remeené: Biztos? Magdaléna: Tisztességes lány ércaka nőm karol. Remeené: Legfeljebb a szerelőjébe. Magdaléna: Ha elveszi — amit nem hiszek — jó! jár aiz a penészvirág. Nagy n szegénység náluk. Tegnap, mikor náluk jártam, láttam ott három-négy kis csirkét, a mészárosék fajtájából. Beker gette az uccáról az asszony, aztán cU fogta. Remeené: Ne mondja! Magdaléna.- De ezt csak magának mondom Remeené. Bűn. de az Isten tán megbocsátja. Nincs azoknak betevő falatjuk. Az asszony tegnap nem is főzött. Krumplit meleigitett fel ebédre. Remeené (undorral): Másodnapos krumpli. Pfuj! Magdaléna.- Kénytelenek megtűrni a házukbam azt «a jó pipát. Azt a Rózsit, a sárgahajut, a Grünbaum szeretőjét. Remeené: Jaj, jaj! Csúnya világ ez. Mindig is mondotta szegény Elvirám: Marnia, ne higyjen senkinek. Becsapják, ügyeljen mama, senkibe se bízzon mama. így mondta szegény Elvirám. Magdaléna: Hát bizony, senkinek se könnyű máma. Remeené: Szóról-szórás. F.mlékszek, Kolozsváron llaktunk a Király-ueeában. Én is abból éltem, hogy albérlőket tartottam. Jött egy csinos, szolid lány. Úgy biztam benne, hogy beengedtem Elvirám; hoz, mert nagyon szeretett vele játsza. dozni. Még szerencse, hogy Elvirám ö’.'yiain kicsi volt. Szépeket tanulhatott volna Hőíe. Magdaléna: Az is Rózsikat fajta volt? Remeené: Rózsika fajta. De hatósági engedéllyel. Magdaléna: Hej, hej. Rcmecné: Szegény Elvirám. Arra ment rá. Madaléna.- Mire? Rcmecné: Hát a>z albérleti ügyre. Az egyik szobaurra. Belehabarodott Elvirám, a fiú & kézit is megkérte. Hat évig a mianyasszony, ős jogász vót a fiumennyil zabáit nálunk uramisten! ö ette nneg a/ összes dunsztosaimat, el! halt az édességért. Aztán egy s/.ép napon clulu- Z'Ott Euyedre. Sose jött vissza, l’ed g mennyit tiruktá-lain! Elvirám meg csak busuiit. Ezért kapott vesebajt. Magdtdéna: Szegény. Remeené: Bizony, bi/onv. Mondolta is mindig szegény, jó Elvirám: Mama, ne higyjen st akinek, becsapják, ügyel jen mama, senkibe se bízzon mama. Igv mondta szegény, aztán mégis a veséjire menü az a gazember. Magd<dénn: Szomorú eset. Remeené: Akkor smerle meg, mikor a Nagyék unokahugi. a Btj'a Feri ák jött a Lakatos Jenő mostohaanyjától és azt in ondón hogy.., Magdaléna: Hiába ineséb ezt lelkem. Egyet sem ismertem közűtek. Remeené (sértve): Hát aztán? A Nősz ty tini, meg a Tóth Marii sem ismerte, még« érdekes. Magdaléna: Az mis, az. könyvbe van kieszkábálva ügyesen. De ezt már any- nyiszer cl'mondtu ,.. Hanem --- biztos, hogy éjfélkor karonfogva men lek? Rcmecné: Biztos. Az. is biztos, hogy az öregasszony azt mondta, hogy elveszi. Magdaléna: Mást nem tud? Remeené: Semmit a világon. Magdaléna (hirtelen): Na, én átmegyek a szomszédba Tarpataki nénihez, Viszek szegény öregnek egy kis maradék káposztás kockát... Megvár Rcmecné íe.kem? ,.; Rcmecné: Nem lehet magát megvárni. Ha egyszer beül a nénihez, nem jön maga vissza esteiig. Ismerem magát. Magdaléna (csípősen', llát b’/.a lelkem, kell is, hogy valaki törődjék a szegény, gyámo tadan öregekkel. Éhen halna nélkülem. Remeené: Dehogy halna. Van Annak több, mint magúnak. Csakhogy titkolja, meg a templom perselyébe adja, meg Szent Antal szegényeit gyámolitja. Hi: szén nagy gazdag fia van Kolozsváron, nem hagyja az éhen halni. Magdaléna: Sokat beszél maga Remeené, ha a nap hosszú. Remccné: Megmondom én az igazságot, még ha rövid is. Magdfdéna: Jó. jó. Hát akkor megyek. Szóvá] a lányt veszi a Molnár Józsi. Ki is hirdették? Rcmecné: EzI'et nem mondtam. Magdaléna: Azért kihirdethették. Nem fognak mindent a maga orrára kölni. Na Isten áldja. Remccné: -Megyek én is magával. Nem lehet magát kivárni. Meg is mondta szegény Elvirám: Mama csak maga ne higy? jen senkinek. Ne bizzon senkiben mama. (Elmennek.) Változás. (Tarpataki néni kis szobája Tele szentképekkel. Asztal, székek, régimódi ágy, szekrény.) Tarpatakiné (nagyon öreg, szenteskedő kis néni. Nagy örömmel fogadja a kis tányért hozó Magdalénát): Ó, drága telkem Magdalénám! Hát itt* van? Mindig csak gondot a> szegényre. Hogy az Isten áldja meg a jó szivét. Magdaléna (leteszi a tányérkát): Itl van tégy kis káposztáskocka, tudom sze. réti. Hát hogy van néni drága? Tarpatakiné: Köszönöm, drágaságom. Jaj, de jó lesz, felmdegitem. Hanem tudja-s hogy nem járok többel Szabóék- hoz? Pediig az asszony ott is mindig juttatott nekem egy-egy jó falatot. Magdaléna: Hát mért nem jár? Tarpatakiné: Ne is kérdezze telkem. Pldyká/oll nz asszonynak a szakácsáé. Az'.' mondta', hogy én olt náluk a. konyhában csúfakul mondtam,I hogy én ni ko/ódiam. Ilyet mondott lelkctm, hogy én átkozódt'Onn, én, aki csak áldom ;i jó emberiket, ukteck egy gyalázkodó szó sose jönne ki a száján, aki csak imádkozok a jó cm be re kór. Rámtog'a lékem, s az asszony látni se akar. De hogy az. igazságos Úristen verje meg azt a gyalázatos szakácsnál, hogy ne legyen neki soha egy jó napja,, hogy Isten átka legyen minden dogún — még hogy én átkozó dók I Magdaléna: Na, ne vegye úgy a. szivére néni drága Aztán különben hogy van? Egészséges? Tarpatakiné: Hók gyengülök, biza már nyolcvanegy vagyok, kezdek é:i is öregedni. Vót am ma is a sekrestyés nr nál a reggeli mise után. véltem egy k's szenteli vizet, hogy behintsem vele a párnámon, ha tefekszek. Adói mingyárt megnyugszok. Magdalén'1: Hát... mi újság néni? Tarpatakiné: Hát mi lenne idein öreg asszonnyal. Megyek a templomba, hallgatom azt a drága szép, bagó orgonát, climádkozok ennél a széninél, annál a szentnél, kis Teréznél. Antalnál, Józsefnél, mikor melyiknél. Gyónok is néha, mikor kell Elmondom a Toz.salii/.órl, s hazajövök. Mi újság lenne egy ilyen öregasszonynál? Magdaléna: Hát ón tudok valami újságot. (a Sz.emzáció izgalmával) Ismeri Tarpalaki néni Molnár Józsi*? Tarpatakiné: Hogy ismerem-c? Hát hogyne ismerném. Jó barátja nz én egyetlen Unjoskámnak Kolozsvárt. Hm zed is tőle üzenetet, (dpityered k) Még szép ajándékot is hozott. Gyönyörű ot- dalszalonnát, meg zsirnakvalót. MngdcrJénQ: Hát azt tudja, a néni, hogy nősül a Józsi? Tarpatakiné: Ne beszéljen’ No nézd a huncfulját, s nekem nem szólt egy szót se. És kit vesz el? Magdaléna: A Kovácsék Juciját. Már kétszer ki is hirdették őket. Tnrpalakinc: Azt a szép kis jány l? Szép pár, szép pár... Magdaléna: De nehogy azt higyje, hogy szépen megkérte a szüleitől, ahogy illik és úgy került sor a jegyességre. Szó se róla. Tegnap éjjel is látták a lányt, ahogy kijött a fiú szobájából. Tarpatakiné (rémüldözve): Jaj jaj, ne is mondja! Magdaléna: A fiu ház aki sér te. mert már hajnalfelé járt. \ lány nagyanyja, az öreg Kovácsné meglátta őket Látta, hogy a Józsi megcsókolj*, megöleli a lányt Q kapuban. Elmondta a Juci szüleinek, mert már régebbről figyeli őket. Így derűit ki, hogy mért kérte meg Jte zsi a lány kezét. Tarpatakiné: Mért kérte? Mi derült ki’ Magdaléna: Hát bizony ez szomorú. Úgy áll a dolog, hogy a lánynak gyereke lesz ... Tarpatakiné: Ó. ó. sziizanyám . .. Magdaléna: Igv aztán most sürgősen el kell vegye a Józsi. Amit főzött, egye meg. Tarpatakiné: Ki hitte volna., hogy iíyen a jány, ki gondolta vóna ? Magdaléna: Ilyenek ezek mind. Tarpatakiné: Ó, Istenem. Imádkozni fogok, hogy a jó Isten nocsássa meg a bűnüket. És hogy áldja meg a házasságukat. Magdaléna: Már megáldotta előre. Tarpatakiné: Istenem, Istenem, milyen csapás lehetett! a szegény Kovácsné- na.k, mikor megtudta. Magdaléna.- Kétszer ájult el. Úgy kellete fellocso'lni. Tarpatakiné: Ţeremto szent AtyámI És atz ura? Magdaléna: Megverte a lányt. F.Hörte rajta az esernyőjét. azD mondják. BUDAPESTEI AZ István Király Szállodában (Vi. Podmaniczky-u. 8) kaphat minden igényt kielégítő, mérsékelt áru szobát. Teljes kényelem, központi fűtés, állandó meleg-hideg folyóvíz, lift, telefonos szobák. T8Î8Î0B 20.7.-43, 794-24 Fájdalommuntonltó^ !l I SZÉP LÁBAK néhány porc alatti! Azonnal megszabadulhat a napi fáradtság- okozta fájdalmaktól, dagadó bokáktól, a tyúkszemek makacs nyilallá.saitól, ha vesz egy |ó mele# tábliirdőt, melyben előzőleg néhány gram valódi Szt. Rókus lábsót feloldott. Ebben a milliónyi oxigénbuboréktól dús, jóté-kony iürdőben áztatja lábait vagy KJ percig. A láradtság rögtön megszűnik, a bőrszövetek megnyugodnak. — Elmúlik a lábfej és bokák duzzadtsága. A bőr, lábak felfrissülnek, miáltal az egész testet jóleső, bizsergő érzés járja át. A tyúkszemek ée borkeményedések annyira megpuhulnak, hogy kézzel eltávohthatók. Valódi Szt. Rókus só beszerezhető Lei 10, 25 és őü. Szt. Rókus lábíürdö csodát müvei az elfáradt, fájós lábakkal. Tarpatakiné: Szegény jány. Pedig sose verte, ugv tudom. Magdaléna: Nem is rosiz ember a‘. No de ilyen esetben ... Tarpatakiné (obégat): Ilyen eseti Ilyen eset! Magdaléna: Bizony, ilyen botrány nem volt nzóte, hogy a kocsmáros rajtacsipte feleségét. Tarpatakiné: Ö bűnök, ó bűnök! A sátán müve ez, a sátáné! Megmondta a tisztelendő ur. M°gdaléna: De aztán cl ne mondja senkinek I Tarpatakiné: Én, dehogy mondom, dehogy is mondom .. . adja csak ide szívem a nagykendömet, oU van, ott az ágy fejinéi... Mngdaléna: Hova megy néni? Tarpatakiné: Csak ide megyek át egy kicsit a mészároshoz. Megerőltetem az egyik legénnyel a zsirnakvalómat, meg a mészárosné is mindig hiv, hogy menjek á! hozzá diskurálni... Magdaléna: Na, én meg hazamegyek, eleget ültem itt... Tarpatakiné (vállára kanyarilja a kendőjét): Várjon csak lelkem egy percre. Csak azt akarom kérdezni: fiú e vagy jány? Mngdalénn: Kicsoda? Tarpatakiné: Kicsoda? Teremtő szent atyám! Hát annak a szegény törbeejktt kis Kovács jánynak a gyerekei (Függöng > Hi lălăita fel a puskaport? Tulajdonképen az idén kellene ünn**- pelm a puskapor feltalálásának évforduló- jác. A régi puskapor-tudósok ezt az átkos anyagot kénből, salétromból és szénből állították elő. Az emlékünnep azonban némi akadályok miatt alighanem elmarad, mert egyes népek maguknak tartják fenn a puskapor feltalálásának dicsőségét. Az angolok Roger Bacon dominikánus szerzetesnek, a németek pedig Bertnolcl Schwartz ferencrendi barát érdeméül tudják be a puskapor megszületését. Ez utóbbi a puskaport állítólag 1313 körül taláít-a fel s az 1346-os crecyi csatában már javában dörögtek az ágyuk. Az emlékünnepélyről tudomást szereztek indiában is. mire a benteesi hindu fő* iskora egyik tanára, egy régész azonnal jelentkezett, bebizonyítva, bogv a puskaport 1313 előtt jóval, körülbelül hatszáz évvel, már vígan használták — a hinduk. Az egyetemi könyvtárakban számos adat ál! rendelkezésre arról, hogv mikor a hinduk és hátsóindia-tk nagy csatái fo'ytak a félszigeten, a hinduk, n? nem is ágyukban, de robbantásoknál igenis használták a puskaport. Ha ez a tény igazolást nyer, akkor a puskapor feltalálásának esztendeiét és magit a teára i;ót nem Európában kell keresni. VaLószinü, hogv 12 emlék- ünnepély ilyen körülmények között elmarad. LEVÉLPAPÍROK, egyterűtől a Ifi-gr» választéko&xhé kividig !«-£<>lcs6b&>«4 az Eiienzék: LLaiciL * é
