Ellenzék, 1938. november (59. évfolyam, 249-273. szám)

1938-11-06 / 253. szám

ST xÄ »xzib i leinx ÍTTJBSg bnirn 'tei Xß ßj >Íp9V '®BV- ßxrr novrr nklöí 29lox xA iiXIU.T 1 sal nah otei naşii >Ixiuî 9 <?.i îiryPi nete ÖS2ÍO ß int' teßi ’ 19<í ßtein dßhl ümß 57911 sqb/I Ü3Dß Isv ion I« mater 79tl ßtSß ,209iil •ŞO'lI intri trial) iSßn rrran ./Ißt lir/ ßSißt ÜDÍ9 Slßifl 9r/3 »tri m soq hißt ßsa 7TO fed fiai reá am 3S2 liiiV ißt’ (n >S2 od 7IT >a éa bo - 3Í 3 at jî ti (7 q ß d o t t Í 1938 tíoveai'B'ér & ELLENZÉK VASÁRNAPI KRÓNIKA írja marai Sándor A palackposia Az amerikai viliágikiállitos most épülő diszcsüirnokának alapkövében egy acél­hengert helyeztek ell s ez acéltok tartal­ma) hivatva lesz késem korok embereinek számat aduxi a jelenkor kultúrájának minden jelentős vívmány áröl. Az emlék­iratot ,ai kiáLlitos elnöke személyesen zár­ta az acéltokba s aztán kidobta az idők végtelen tengerébe, hlgyszer, évszázadok vajgy évezredék múlva, mikor már nyo­ma sem Lesz a kiáHutásnak, igen, talán nyoma sem Lesz e civili/.ác ónak, az em­lékirat tanúskodni fog e korszak jelleg­zetes a Hivatásairól. Ez aj palackposta, me­lyet a jelenkor embere küld a jövőnek. Az acélhengerbe zárt emlékirat szósze­rinti tartalmát nem ismerjük. Valószínű­leg részletes és potato« ez az irásmü; min­den iró becsvágyai lenne hasonló emlék­iratot szerkeszteni egyszer, mintegy meg­üzenni a végtelenségnek, hogy itt vol­tunk, igy éltünk, ilyenek voltunk. Végül is, ez miden irodalom igazi tartalma NyuigaLmiastbb és ráérőbb időben kitűnő társasjáték lenne egy körkérdés, mely olszóLitja az emberiséget, nyilaIkozzék, mi az, amit a korszak jellegzetességének tart? A filozófus és ti fűszeres, a sportem­ber és az iró, a sofőr-ember és a huma­nista eltérő válaszainak összegéből talán, kialakulna vaUamiilyen közös vélemény, amil, általános szóval, világképnek lehet nevezni. Az ötlet csábit a kísérletre. El­képzelem, hogy engem bíztak meg az acélhengerbe zárt emlékirat szerkesztésé vei s 'iparkodom megszövegezni az utó­kor számára ez emlékiratot. Ezt írom: ,,Kedves Utókor! Ez az irat Krisztus utáni 1938-ik esztendőben készült, októ­ber halvában. Először töltőtollal írtam, aztán leg’ép elitem egy kis, hordozható nrqgépen. Elmondom, Kedves Utókor, hogyan éltünk és milyenek voltunk? Ko­runkat mély várakozás hatotta át. Min­denfélét vártunk. Egyre többen éltünk nagy városokban s e városokat már csak­nem tökéletesen csatornázták és vlágitol­ták. Az élet sok vonatkozásban rendkí­vül egyszerű volt: a kényelem és a. tisz­taság átalakultok pénzkérdéssé. Száz év előtt még hiába volt pénze valakinek, a házakban nem 'Ismerték a vízvezetéket, gyertyával világi,toültak és az emberelv meghaltok cukorbajban, veszettségben és (Mteritiszben. A kor, melyről e palack - postában hirt adok, sok betegséget le­győzött már s az emberek átlagos élet­tartama mintegy kél évtizeddel meghosz- szabbodott. Már vidéken is voltak fog­orvosok, mégpedig kitűnőek s a legszegé­nyebb néposztályok számára is akadt le­hetőség, hogy a betegségekre jól felsze­relt egészségügyi intézelekben orvoslást keressenek. Feltaláltuk az insulint, a mozgóképet, a legkülönfélébb betegségek szérumait, a repülőgépet, az elektromos világítást, a gyermekágyi láz kórokozó­ját, a rádiót és a mérgesgázt. E találmá­nyok összessége egyrészt rendkívül egy­szerűsítette, másrészt nagy mértékben bonyolította az életet. Rendkívüli köny- nyen és gyorsan. lehetett volna Északról Délre, vagy Newyorkból Parisba repülni s igazán csali pénzkérdés volt az egész­ség, a higiénikus lakás, az öntudatosan célszerű táplálék és a mesterséges nap­fény. Igaz, a pénzzel állandóan baj volt. Ezt a bajt senki nem tudta egészen pon­tosan megmagyarázni. Már senki nem tudta, mi köze az aranynak a pénzhez, mert voltak pénzek, melyek kitűnőek voltak arany nélkül s aztán voltak más pénzek, amelyek rojgyásig telítve voltak arannyal s az emberek mégsem tudtak hozzájutni e pénznemekhez. E tüneteket ö; szakemberek Időnként megmagyaráz­ták. E magyarázatok nem sokat változ­tattak a tényeken. Minden volt, ami a boldogabb, egyszerűbb, egészségesebb és emberibb élethez kellet volna, sőt pénz is volt mázsaszámra, csak éppen az orga­nizációban volt valami hiba/.“ ' „A pénz mellett“ — imám — „ko- runk- egyik jellegzetes problémája volt az a tagad ha tat,lan haladás és műveltség, miaLy az emberség mind nagyobb töme­geit vonzotta bűvkörébe. Ez a műveltség egyre állltailánosabb volt, hála a sajtónak, a rádiónak és a mozinak, Aa emberek olyan dolgokat is megtudtak, olvasás, vagy rádió hallgatás közben, vagy a képes moeiilhiradók jóvoltából, melyeknek isr méretéhez azelőtt csak a szakemberek juthattok eh vagy azok sem. Az analfa­béták száma minden évvel csökkent, az Írástudók száma minden évvel emelke­dett. Általában korunkban mindenki irt, Kedves Utókor. Egyesek Önnek Írtak, az Utókornak, mások csak irtok, mert értet­tek a betűvetéshez s éppen ráértek: nyug­díjba mentiek, vagy olyan hivataluk voll, hioigy ráértek közben irná, vagy egy kis mellékkeresetet akartak, vagy azt gon­dolták: „not, úgy én is tudok, mint ezek az izék, az írók“ — s irtok. A világ meg­telt teleiratt és telenyomtotott papírral. A szavak lassan elvesztették eredeti értel­müket és értéküket. E tüneteik időnként aggodalommal töltötték el az Írás mes­teremberein, az írókat, igy ez emlékirat szerény szerkesz/tőjét is; de ez aggodal­makat csak életveszély mellett lehetett hangosain elmondani. Korunkban min­denki bátrain és hangosan gondolkozott, főleg azok, akik egy uraLmon levő esz­mét helyeselitek. A nagy tömegeknek a szabadijagról alkotott fogalma megválto­zott. Az élet megtelt apró, szükséges, kis itllalomfákkal: a civilizáció azzal kezdte, hogy senki nem lehet túlzottan egyéniség a másik kárára — s ebben igaza volt — s folyta itta ott, hogy tilos a fűre lépni, majd, hogy tilos az utca egyik oldaláról ötletszerűen átmenni a másikra, majd, hogy tilos... de ez emlékirat szükreszai- bott keretei nem nyújtanak módot min­den, korunliban időszerű tilalom pontos és részletes felsorolására. Az alapelv az volt, niagyoln helyesen, hogy általában minden tilos. Ennek az alapelvnek résein nőtt ki az egyéni szabadság, óvatosan és gyengéden, mint a szikla repedéseiből a fű.“ „A kor“ — imám végül — „kényelmes és zseniális volt, Kedves Utókor s telítve a legszebb lehetőségekkel. Csak éppen nem értünk rá kihasználni e lehetősége­MINDENT TISZTIT &lSp>osS.n kiét. Ez a korszak eltek azzal, hogy ál­landóan iparkodott minden ember meg­élni. Más, kevésbé fejlett korokban az embereik inkább csak ölni iparkodtak. Ez a szándék, a kor szigorúbb szemlélete szerint, egyszerű erkölcstelenségnek szá­mított. Az emberek, reggeltől estig ipar­kodtok megélni s közben világított a vil­lany, hideg és meleg víz folyt a csapok­ból, szólt a rádió, zúgtak a repülőgépek s zseniális emberek dolgoztak műhelyek­ben és laboratóriumokban a találmányo­kon, melyek mindenestül meghosszabbi- tották aiz emberi életet. De ez a meg­hosszabbított emberi élei is telitve volt a megélhetés elsőrendű problémájával. A művész, mikor munkája fölé hajolt, először megélni akart s csak aztán akart alkotni — s ez nem volt mindig igy. Na­gyon érdekes kor volt. Az emberek kissé már a mennyekben jártak s közben kis­sé még mindig a földet nézték és szivair- végeket kerestek. Soha nem volt az em­ber ilyen közel ahhoz, ami isteni benne s talán soha nem szenvedett ilyen re­ménytelen kötöttséggel attól, ami emberi benne. Ettől a kettős erő feszítéstől este­felé már mindig fáradt voltam kissé. A nap azzal telt el, hogy állandóan felké­szültünk egy gyorsabb, bölcsebb, értel­mesebb és egészségesebb életre; csak ép­pen az állandó készültségtől nem értünk rá élni ezt az életet. Ezt üzenem, Kedves Utókor, az acélpalackban, a végtelen időnek.“ Az egyetemi oktatás bajai és hiányosságai Armand Calinescu belügyi és közoktatásügyi miniszter nagy­szabású expozéja a főiskolák rektorai előtt BUCUREŞTI, november 5. Armand1 C-aUnescu belügyi és közoktatás - ügyi miniszter értekezletre hívta öiss-ze az or­szág főiskoláinak rektorait, atkák előtít a kö­vetkező beszédet mondotta: — Szükségesnek tartottam, hogy alz egye­temi év megnyitásának küszöbén eszmecse­rét folytassunk az egyetemi kérdésekről. Egy­úttal ismertetem önökkel az áltatom elkészí­tett törvénytervezetek szövegét, amelyekktíí kapcsolatosan örömmel foglom meghallgatni az önök megjegyziésieit. Ezek nem érinthetik természetesen a törvénytervezetek koncepció­ját, amely engem illet, minit törvényhozót és amelyért vállaltom bi felelősséget. Még emlékezni fognak atrroi, hogy uj irányt adtunk cu közkpiskolaá oktatásinak, a szakmai gyakonlkuLi kiképzésit) helyezve előnybe. Az eredmény az lett, hogy a*z úgynevezett el­méleti líceumokban' körülbelüli 14 ezerrel csökkent a tanulók szánna.. Ezzel, szemben a gyakorlati iskolák tanulói lényegesen meg­szaporodtak. Ugyaniakkor nyugldijazásiok és fialta! tanárok kinevezése utján felfrissítettük a tanári karit is'. Most egy lépéssel tovább megyek és megkülönböztetett gondot fogok fordítani a közép iskolai tanárok kiválasztá­sánál. Eddig minden diplomás aspirálhatott iáfllliásina a középiskolai oktatásiban, egy hozzá­vetőleges képeisáítléíslil vizsga alapján'. A túlzsú­foltság, folytán azonban évek telitek el. míg a jelölt katedrához jutott, közben pedig gyakran- elveszítette a kontaktust az iskolá­val. Emlőit a középiskolai tanárok minősé­gileg kívánnivalót hagytak maguk utásr. Most felsőbb tanárképző intézetet létesitettem. Ki­zárólag ennek végzett növendékei juthatniak katedrához ei jövőbeni, Három éves1 tacfolya - mot kell a növendékelvnek elvegezniök, majd újabb vizsgáit tesznek. A felsőbb tanárképző különös gondot fordít majd az eljövendő ta­nárok jeMemkJépzésére és erkölcsi életére. Három ilyen iskolát létesítek: Bucurestiben, Kolozsváron ési lasitea; a tanárképzők vala­mely .nagytekintélyű személyiség felsőbb irá­nyítása alatt fognak állni, technikai vezeté­süket ped-g legjobb pedagógusaink látják majd ell. Meg vagyok győződve arról, hogy e reform révén kiváló tanári kart fogunk 'ne­velhetni. Egy második törvény javaslat az egyetemi oktaitás rucionailiz állásával foglalkozik. Az egyetemek igen sok kritika tárgyát képezték. Én ezeket nem osztom maradéktalanul, mert véleményem isizerimt a* román egyetem jelen­tős eredményeket produkál. Végeredményé­be«! is egész intelligenciáink ezekről az egye­temekről kerül ki. Az egyetemi karban pedig olyain értékek vannak, amelyekre a bátoro­kon túl is büszkén1 hivatkozhatunk. Nem me­hetünk el azonbam az egyetemi oktatás hiá­nyosságai és hibái mellett sem. Ezeknek or­voslása eiz egyetemi presztízs felemeléséhez fog vezetni. Melyek volnának ezek a hibák? Különleges kulcs az egyetemi katedrák rendeltetésének meg­értéséhez Elsősorban is1 a diákok gyenge felkészült­séggel kerülnek ki az egyetemiekről. Anélkül, hogy szem elől téveszteném a társadalmi és politika] viszonyoknak erre gyakorolt be­folyását, meg kell mondanom, hogy maga o felsőbb oktatás jelenlegi szervezete is hozzá­járult ehhez. így például' a katedrák túl nagy száma nemcsak hogy növeli, de ellenkezőleg, akadályozza a diák megfelelő felkészültségét. Hogynem lehetséges uiz például, hogy cgv diák 30—40 kurzust hallgasson. Miit emészthet meg az ismereteknek ebből az ír racionális tultemgéséböl ? A katedrák száma nem tudo­mányos szempontok szerint határozta tolt megi; személyes' érdekek játszitok közre ebben. Csak néhány példát említek: X egyetemen van például egy közigazgatási jogi ketednia. Nagyon helyes. Hiszen egy alapvető jogtu­dományi ágról van szó. Jelentkezik azonban eav ui jelölt, akit ki kell elégíteni. Erre még egy (katedrát teremtenek, amely például a következő cimet kapja: „Közigazgatási jog, a közigazgatási törvények ismertetésiével1“ — mintha az első katedra haitáiskőrébe ez utóbbi nem is tartozna belé. De nemsokára megjelenik egy harmadik jelölt is, nkinek ka­tedrája) a következő cimet fogja viselni: „Közigazgatási jog gyakorlati és joggyakor­lati értelmezéssel1 ‘. a 'negyedik jelölt: ,,A közigazgatási jog áJltalános elmélete, különös tekintettel ej közjogra“ cim atott fog kated­ráit köpni. Hivalkodó elnevezéseket gondol­nak kit, hogy a valójában a tisztán személyes érdekek kiegészítését eltakarják. Ha valaki e fakultásokon előadott anyagok hasznossága feliül alkar meggyőződnii, nem elég, ha a ka­tedrák címeit olvassa el, hanem különleges kulcsra is ívom szüksége. Midőn például (az „aistrofizikan" katedra fenmitartiásának szük­ségességét fogják hangoztatni, a különleges kulcs megmondja, hogy nem astrofizi.káról van szó, hanem egy umokaöcesiröl. Ez a helyzet nem tartható fenni. Éppen ezért csak az alapvető (tudományi ágak katedráit tart-, juk fenn és megszüntetjük a feleslegeseket. Az oktatás eképen süiritettebb llesz és könnyeb­ben hozzáférhető a diákok számára. A diá­kok gyenge feJkészülitségén kívül meg kell említenem azt a körmyelmüsiéget is, amellyel ni felsőbb oktatásba igen gyenge elemek lle­juthattak. A jövőben katedra elfoglalása ki­zárólag pályázat Utján történhetik. Megtil­tottam, hogy tanárok a jövőben 'rokonaikat ajánlhassák asszisztenseknek, megtiltottam, hogy a jövőben egy (tanár két kated­rát foglalhasson el ési különböző intézeteket is vezessen. Tudok eseteket, midőn egy ta­nárnak két katedrá jöi volt, helyettesített egy hanmadikat és két klinikát is vezetett. Szankciók tanárokkal szemben Szia akciókat vezettem be azok elleni, okik nem tartják meg rendesen, előadásaikat. Egy egyszerű tisztviselő kirepüli, ha tíz napig mein jelenik meg híva italában. Egy tisztet 6 hónapi szabadság után rendelkezési állo­mányba helyeznek. Az egyetemi tanár azon­ban 15 évig állásában maradhat, ha ezalatt egyszer sem tette be a lábát qz előadó te­rembe. Ez erkölcstelenség és botrány. Ezért az összes1 tanárok, akik öt éven at nem tár­tainak legalább egy egész éven át előadást, lemond ottakmaik fognak tekintetni. Hasonló - képen eltekintünk azon tanároktól is, eleik kinevezésük után szegre akasztják ai lantot és nem folytatják tudományos' tevékenysé­güket. Halálba menekült a javítóintézet elől két fiatal lány. Aradról jelentik: Az el­múlt napokban Bába Pvózsi iy eves^ cs Varga Piroska i6 éves gyári munkáslá­nyok az Eminescu-parkban marószódát ittak, mert rossz magaviseletük miatt szü­leik javítóintézetbe akarták adni őket. A gyors orvosi beavatkozás eredményekép­pen az öngyilkos fiatal lányok már túl vannak az életveszélyen. Egyikük, Bába Rózsi, hónapokkal ezelőtt hasonló kö­rülmények között akart meghalni, ön­gyilkossági kísérlete azonban akkor is ku­darccal végződött. VASAS-TEA. A helybeli vasi- és 'fémmun­kások holnap (vasárnap) este fél 9 órai kezdettel teaestéiyt rendeznek m Catedmtci- utea 7. szám atott lévő saját otthonuk disz- ternnébcn. A vendégeket k liinü zene kel­lemes' meglepetések várják. öngyilkos lett egy tüdőbeteg fiatal leány. Bucurestiből jelentik: A •)S55; számú vonat e’.lé vetette magát a rahova: sorompó közelében Elena Voiculescu i6 éves bucureştii illetőségű fiatal leány. A szerencsétlen leányt a vonat kerekei ször­nyen összeroncsolták. Az ügyben vizsgá­latot végző hatósági közegek az öngyil­kos ruhájában megtalálták búcsúlevelét ;s, amelyben Elena Voiculescu elmondja, hogy gyógyíthatatlan tüdöbajban szenve­dett és igen nagy nyomorban élt, ezért szánta el magát öngyilkosságra. Az ön­gyilkos fiatal leány holttestét beszámítot­ták a törvényszéki bonctani intézetbe.

Next

/
Thumbnails
Contents