Ellenzék, 1938. november (59. évfolyam, 249-273. szám)
1938-11-27 / 271. szám
1938 november 27. ELLENZÉK . . . . mert fcérsjer annyi ideig tart, mint bárm ^ más közönséges fogkrém. Tartsa «am előtt: .él centiméternyi egy száraz kefére kenve eiogenaö. Kolynos tudományos tapasztalatok alapján készített olyan koncentrált fogkrém, amely behatol a fogak legapróbb réseibe is, eitévoktja a csúf sárga foltokat és a bomlásnak induló ételmaradékokat. A fogas romlását előidéző veszélyes szájbaktériumokat biztosan elpusztítja. Kolynos használata után örömmel fogja megállapítani, milyen egyszerű és ragyogó fogsort, rózsás és egészséges fogbust kapni. ■ Növelje mosolya varázsát Tckacekcsliadian és vátúroljoa - • — ■ n«?y íufcui Aatiszaptikus FOGKRÉMET A különc Napilapok különcnek hmják azt °z az embert, akiről ezeket a sorokat irom. Nem értem azonban, mi a különcség Ham Dietrich nagyon is könnyen érthető magatartásában. Ez a Dietrich a görög kormánytól megvásárolt egy magányos szigetet és ott élt, az emberektől távol húsz teljes éven út. Senki sem háborgatta nyugalmában, mig egy szép napon hadihajó nem jelent meg a sz;get előtt és legénysége partra akart szállni. Dietrich rászegezte egyetlen ágyúját a matrózok csónakára és tüzelni kezdett. Szabályos harc fejlődő t ki. amelynek során Dietrich súlyosan megsebesül. Végre is az erőszak és a túlerő győzött. Mint mindig... Ez a különcség? Egy ember — oz egész világ ellen. Egyetlen, de a magányosság fegyvereivel felvértezett ember szemheszáV.t az otromba. embertelen világgal és védte a maga kis birodalmát a betolakodók ellen. Védi a maga igazát és hallandó életét is feláldozni érte. Egy embernek meg lehet parancsolni, hogy alávesse magát a 'ársadalom törvényeinek, de nem lehet megtiltani, hogy ne undorodjék az emberektől, akik ezeket a törvényeket ráerőszakolták. Az i egyedülmaradni-akarás legszen ebb joga mindenkinek. Az ember mindig úgyis egyedül van egész életében, hiába minden kísérlet, minden fellobbanás, lázadás, téboly és ökölbeszorított kéz, változtatni a világ rendjén úgy sem lehet. Mit adhat a világ annak, akitől mindent elvett, mindent megtagadott1?... Egy nő csókját, egy rózsaszirom hamvassá- gát, a Mont Blank csúcsának felejthetetlen fehérségét, egy daliam iéiekbe simuló rezgését, a tenger mélyének átlátszó csillogását?... A csók izét megrántja a kiábrándulás, a rózsaszirom elhervad, a Mont Blank csúcsán is elolvad a szűzi hó- a daliam elvész az éther hullámain, a tenger tükrét felborzolja a vihar.. De az emlék azonban megmarad. Az egyetlen jó, mely végigkíséri ez embert pályáján. De ehhez magányosság, tiszta és minden betolakodástól ment, zavartalan nyugalom kell. Magány, amely az embert visszavezeti legbelsőbb önmagához és tepattogtatja a lélek zománcáról a rárakódott salakot. Sajnálom ezt n Dietrichh Es mégis megérdemelte sorsát. Szem.beszá'di az egész világgal, hadihajókkal és ágyukkal, tankokkal és világnézetekkel, világ- gazdasági tervekkel ér világmegváltókkal. akarnokökkal és könyöklőkkel és a végén még ö csodálkozik, hogy ahil maradt. Nem hitte el, hogy nem az a bolond, aki igazán bolond, hanem az. akii az emberek annak tartanak. Ó. L A szavaló kórus közösségre nevel irta: Árvái Tamás A színház halhatatlansága és ölpuszt-.':- hatatlaq volta abban rejlik, hogy eredői lenyúlnak, az emberi lélek 'legmélyére. Nincs jelensége a színháznak, amit ne ma gyarázhatná meg az emberi közösségek életéből s nincs az európai színház nagy forradalmai és megújulásai között egy sem, amely ne esne egybe az európai szeljem fejődésével. A színház jelenségeinek vizsgálatánál tehát súlyos hiba minden felületesség és könnyelműség. Meg kell keremi azokat a néha igen mélyre nyúló és nehezen kinyomozható kapcsolatokat, amelyek az európai embert a színházzal, szellemének egyik legjellegzetesebb megnyilvánulásával, egybekötik. A szavaló kórus lelki alapja Közhely, hogy a XX. század nem az 1900-as evekkel, hanem a világháborúval kezdődött. Valóban, a mult század individualista embere elesett vagy legalább is súlyosan megsebesült a szervezett tömeg gyilkosságok közepette- Helyét mindinkább a koliektivum foglalja el, aminek magyarázata nem utolsó sorban az, hogy a világháború, minden borzalmával egyetemben kollektiv élményt nyújtott. A háborúból közös lelki élményekkel kikerülő tömeget elkapja a mindjobban gé- piesedő élet. A gép ülteme és melódikus zúgása vérükké válik, vezérmotivumkent kísérve végig életüket. Ennek az embertípusnak mély értelmű ábrázolója Chaplin a „Modem Idők“ gépi ütemre rángatózó munkáséban. Az uj, egyelőre még erősen zavaros lel- kiösszetéteiü ember, érzi clhagyatottságát és társtalanságát a viliág könvörtelen hat i- másságaival és gépeivel szemben, önkény- tdl'enül is bajtársi kezek után nyúl, igyekszik, elszemélytelenedve, beolvadni a kol~ kktivumba. Sehol sem jelentkezett ez olyan világosan, mint a legyőzött és megalázott Né- metorzság fővárosában. A háború és forradalmak sújtotta ország és forrongó fővárosa megteremtette az uj ember cisó szimbólumait: az uj építészetet és az uj -rámát, a német munkásság pedig megteremtette az uj, közösségi szinpadmüvészet egyik legjellegzetesebb megnyilvánulását, a szavaló kórust. Régi hátasok s az aj kórus Természetesen már jóval ezelőtt is működtek szavaló kórusok. A görögök eszményien tiszta égboltja alatt, az ókeresztény Róma sötét katakombáiban s a középkor égbeszárnyaló dómja előtt gyakran felzendült a szavaló kórus hangja. De ezek a liturgikus-misztikus élményalkalmak nagy mértékben különböznek a háború utáni szavaló kórusoktól. A régiket vallásos meggyőződés hevítette, ezt ma a tömegek fanatizált dühe helyettesíti. A tébolyult világ agyonkinzott emberének hangja szólal meg. A hang nem egyszer utcai és durván rikokozó. De nem is lehet más. Hatalmas szenvedélyek vxharzanak, a világ csupa zűrzavar, természetes, hogy művészete is kakofonikus. A politika szolgálatában A szavaló kórus hatalmas propoganv értékét rövidesen felismerik és a napi politika megnyergeli az uj művészi kifejező eszközt. Sajnos, a politika féktelen rombolásai közepette elvesz belőle minden emberiesség; ami megmarad, nagyobbrészt már csak dühödt rikácsolás. Akadtak azonban egyesek, akik, felismerve a szava= ló kórusban a kor lelkének kifejeződését, megértették és hirdették, hogy a szavaló kórus, helyes esztétikai mederbe terelve, újjáéledt formában és tartalommal, ntgy művészi értékek hordozójává válhat. Művészi hatásain túl, a szavaló kórus a nevelés erős eszközévé is lehet. Közreműködhet annak a hasadásnak eltüntetésében, amelyik a modern ember tragikuma, aki individuálisra szemszögből nézi az egyre jobban gépiesedő közösségi világot. Ez a súlyos lelki ellentét az oka innak a válságnak, amely elborította a szellem világát, irodalmat, képzőművészedet, tudományt, színházat egyaránt. Ez ellen harcolni és ezt kiküszöbölni a szellemi élet legfontosabb feladata. A szavaló kórus létének egyik legerősebb érve éppen az, hogy kitűnő eszköz a közösségi életre való nevelésre. A szavaló kórus a közösség érzését kelti Aki bekerül a karba, fokozatosan hozzáidomul a modern élet követelményeihez. Hallja, hogy időnként felcsattan egy hang, majd rövid szereplés után visszahull a tömegbe, melynek diadalmasan hömpölygő, áradó hangjai végüüs beolvasztanak minden külön hangot és szólamot. Egyben, a hangszinek és mélységek szerint szólamokra osztott karok és ellenkarok dinamikusan feltörő hangja, csodálatosan újszerű hatásokat válthat ki előadóból, hallgatóságból egyaránt s a szólamok vihar tó zűrzavarától mindig egy magasabbvendü. tisztább ő-rmónia csendül ki. Kétségtelen, hogy a ]él megszervezett és kiépített szavaló kórus tökéletesen egybeolvasztja a résztvevőket s így a közösségi öntudat emelésén hatékonyan közreműködhet;k. Az előadó közösség természetszerűleg közösségi lelkiséget fejez ki, az úgynevezett tömeglelket, amelyben Le-Bon tanúsága szerint, az intellektuális elem hátrányára túlteng az érzelmi rész. Tehát mindenekelőtt elsődleges, általános emberi érzelmeket, gondolatokat és szenvedélyeket kifejező költői müvek dolgozhatók fel be szelő karra. Az előadás tömegmüvészet és mai művészet 'lévén, természetes és egyszerű kell, hogy legyen. Minden keresettség vagy a tuüszövevényes hangszerelés artistamutatványa rosszul hangzik, mert természetes dinamikájától fosztja meg az előadást. Ugyancsak törvénye a szavaló kórusnak, hogy csak magánszereplők nem működhetnek; ez az előadás közössegét bontaná meg. A szavaló kórusban egyelőre még kiaknázatlan értékek rejlenek s lehetőségei messze meghaladják az előadó művészet eddigi határait. Olyan hatásokat nyújthat, amit az emberi képességek korlátozott Voltánál fogva a legnagyobb előadóművész sem érhet el. Ugyanis a szavazónak, akárcsak az énekesnek, bizonyos hangterjedelme van s mindig ennek határain belül kell művészi élménnyé tenni az előadandó miivet. Hangbelli képességeinek figyelembevételével kell tehát összeválogatnia műsorát. A fátyolos és gyöngéd hangú művész egészen természetesen más költeményeket fog válogatni, mint az, aláné k crces, dörgő hangja van. Ezzel szemben, a szavaló hónts az előadóművészét mieden lehetőségét kiaknázhatja. A legmagasabbtól a legmélyebbig, minden árnyalat, finomsága es erőssége kifejezésére meg vn a maga eszköze. Hangszépségben korlátún lehetőségei vannak, tökéletesen plasztikussá és eleven valósággá teheti a kö'lteménv gondolat és érzelemvilágát, maradéktalanul meevalósítva a költő szándékait. A megfelelően előkészített szavaló kórus úgy szól, mint egy jól szervezett zenekar s a különböző szólamok összecsen- düléséből a költő szava eszményi tisztaságban hallatszik ki. Éppen ebben van a szavaló kórus legfontosabb müvészpeda- gógiai feladata. Megértetni és megéreztetni a VUR-vó és előadó közösséggel, hogy 1 költő- em-éniség nemcsak önmagát, vágyait és szomorúságait fejezi ki, de a közössegei: is. Költészetté formálni a közösség művészi akaratát és érzelemvilágát, ez a mai költő feladata. Egyéni értelmi képességeik szerint, a beszélő kar művészi közösségének tagjai, saját példájukon keresztül rá fognak jönni, hogy az egyéni kiválóságnak csak abban ár esetben van értelme, H érékeit a közösség édekében hasznosítja. Minden erőfeszítése a közösség előbbrevitelét xeU szolgálja, mert ha az erős, úgy az egyén s szabadon és korlátlanul fejtheti ki kép:s- ségeit. Kisebbségi sorsunkban, ahol a kulturáltak különleges nemzetfenntartó szerepe is van, a kollektív nevelés és kultúra nem hanyagolható el. Ajánlatos volna e kétségtelenül nagy művészi lehetőségeket magában hordozó előadásmód minél hathatósabb művelése és elterjesztése kisebbségi életünkben is. Óriási sikere volt a krlnollnnak az angol udvari bálon LONDON, november hó. Erzsiébe: királyné visszahozta' a hatva- mais évek divatját: a krinolint. Az angol királyné már legutóbb is krinolmban je lent meg azon a jótókonycélu előadáson, amelyet a mult hétien a Col eseti inban rendeztek. Az aingoli társaságbeli hölgyek között óriási feltűnést kell tett a, királyné krino- Liinja és sürgősen krinolint rendeltek a maguk számára is. A most tartó t udvari bálon nemcsak Erzsébet királyné jelent meg krin alánban, hanem jóformán minden előkelő hölgy. A krinolint nem könnyű viselni. Az am goi dámáknak valósággal főpróbát kel- felit taromok az udvari bál előtt és a nagy londoni divatszalonok manökenjei iianftottiák be az udvari bálra meghívott hölgyek© arra, hogy miképpen kell jármok és viselkedniük a krinolinban. A modern krinolin külsőleg a'<ig különbözik nagyanyáink viseletét')!. Nehéz taft és selyem kombiné lólött viselik, sőt nem egy angol dáma külön tarló hálót készí tetett magának. A mostani krinoli- nok abroncsai vékoiny, hajlékony halcsontból készüllek, vagy pedig finom drótból. Az abroncsok olyan hajlékonyak és ruganyosak, hogy ha például szűk ajtón mennek keresztül a hölgyek, a kri- noTn nem törik be, hanem csak kissé „ á ram vonal a s a b b á “ válik. A legnagyobb gondot az udvari bál résztvevőinek a járás okozta. Bétán Tolták a dámákat arra, hegy- egészen apró lépésekkel, mintegy sik'ás- szerüen járjanak. A sik'áss/erii jár ás mód megköveteli azonban az nlars mvsarku cipőt is. Sok gondot okozod a krinoimos hölgyeknek a kezük is. Nem bocsáthatták le egyenesen az oldaluk melle't, mert akkor a krinolint betörtek volna Megtani- totiták a dámákaií erre is. A molett hölgyeknek nagy öröme! okozott a krinolin divat visszatérése, az udvari bálon a krinolinnak óriási sikere volt.
