Ellenzék, 1938. november (59. évfolyam, 249-273. szám)
1938-11-27 / 271. szám
10 /? L LU N Z fí K I 93 A november 21. Uj utak l napokban itnwrikW i:ii érdekes jelenetnek lehettek tanúi Kolozsváron. A most meg. nyila nagy árulni: elárusítóitokét toborzott JS-—ÍÓ évesig, tehát nagyon fiatalt s lehetőleg nagyon csinosát l'öbbszázan jelentkeztek Csupa izgatott' munkára, elhelyez kettesre szomjas fiatal lány, a társadalom legkülönbözőbb rétegeiből. Volt boltilányok, ipa- rosesaládból származó dolgozni vágyók s érettségizett urilányok várták, hogy a zsűri elé kerüljenek. A kép veszedelmesen hason, ütött egy szépségverseny előjátékához: a zsűri elé kerülök rúzzsal, púderrel szépítették moyukat, mintha filmre készülnének leszerződni, nem eyy ameri köti stílusú és tipusu nagyáruház kiszolgáló pultja mögé vágy nótánk * kétségbeesve igyekeznének megfelelni a követelményeknek: szépnek, fiatalítok, intelligensnek lenni. Elgondolkoztató látvány nőit a rengeteg kipirult és részben k(pirosított fiatal arc, a hangok áradása, a: ambíció, az akarás tüze, amivel a fiatal teremtések munkát akartak és részben kaptáik is. Érdekes volt a válogatás munkája, az áruház vezetői tudják, hogy a közönség szívesebben vásárol, ha üde, fiatal a\rcok mosolyognak rá. Amerikában minden kiszolgáló kisasszony gondosan kozmetikázott, csinos, egyenruhás górt s Európa nagyvárosaiban i* átvették a szokást: fiatal és csinos legyen az áruházi alkalmazott. De ez csak külsőség, fontos tulajdonképen nem ez. hanem egy másik világjelenség, melyet a józan Amerikától lassan álvesz o finnyás és konzervatív gondolkodása Európa [s. És ez az uj és forradalmi jelenség nem más, minthogy az ipari és gyári munkásnők és bolti alkalmazottak köz( egyre több lesz IntellektuéJis foglalkozású apák uj utakra térő lánya. Az elkényeztetett urikisasszony, aki ma már hála Istennek nem is elkényeztetett, hanem okos és józan, takarékos polgár, aki tisztában van azzal, hogy jólfizetett kiszolgáló kisasszonynak lenni egy nagy áruházban van olyan előkelő, mit irodában kör mölni havi kétezerért. Ez a mai lány olvasta hogy Amerikában mindennapos dolog a milliomos ügyvéd áruházban dolgozó lánya. Nálunk — hol az ügyvéd nem milliomos — még nem mindennapos ez a dolog, de májd megszokják. És azt is olvasta az uj utakra térő úri kissszony, hogy az Amerikába szerződött bá- rónő-irónő lánya Newyorkban alkalmazkod- iKi az oltani szokásokhoz — leszerződött boltilánynak egy áruházba. És tud a: angol miniszter lányáról, aki turista-korcsmát nyitott és tud a gróf kisasszonyról, aki érettségi után suszterinasnak ment. Mindez ma még elszigetelt jelenség, kicsit excentrikusán is hangzik — de egyre gyakoribb. Józan, egészséges, okos, demokratikus dolog az egész. Valami forr, mint anyag a: üstben, amely szinte észrevétlenül változik uj anyaggá — és lassan megszüink egy indokolatlan és belénknevelf előítélet és lassan megváltozik a dolgok szemlélése. Ez haladás, tehát okos dolog. Itt van előttem egy sudár, szőke húszéves lány], nagymultu, előkelő nevű, régi erdélyi család legfiatalabb tagja. Boldog, mert át. ment a „sorozáson“. — Nem volt könnyű, — nevet — sokan voltunk, tulsokan. De sikerült! Van munkám! — Mit szólnak a szülei? — Anyám megért, rámbizta már érettségi óta hogy magam rendezzem be az ételemet. Két éve végeztem a gimnáziumot, ez a- első állásom. Pénzt fogok keresni! — És az édesapja? — ö még nem szokta meg n gondolatot. Kicsit régimódi. De örül, hogy itthon maradhatok, mert azt akartam, hogyha itthon nem sikerül elhelyezkednem, külföldre menyek szerencsét próbálni. — És a b°rátai? Fénylő szemmel, okosan Cámnéz. — Akik számítanak, akik mellettem maradnak — azok a barátaim. Akik lenéznek, mert boltban dolgozom — azok eddig sem voltak azok, azokért nem kár. Csönd. Komolyan mondja: — Ne higyje, hogy nem tudom: lesznek keserves pillanataim. Mondjuk egy fiú, akivel együtt táncoltam valami teadélutánon, bejön egy nővel. Meglát, zavarba jön, nem tudja, mit mondjon, hogy köszönjön Nem meri mondani, mint eddig: kezétcsókolom, mert mit szól akkor a vele levő hölgy? Mégis egy kiszolgáló lánynak. De olyan mindegy. Külföldön sehol se köszönnek ilyen buta módon ... És az emberek lassan beleélik magukat, csak nekünk, úttörőknek nehéz. Csillog Q szeme. Ha az a fiú lennék, áki- vel táncolt a teadélutánon és akire gondolt -— nemcsak mondanám, de meg is csókolnám a dolgos kezét a bátorságáért — tiszteletből. (M. L.) FÉNYKÉPALBUMOK már 28 lejtől kezdve, a legkülönbözőbb árban és választékban, az ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN. Cla/, Piais Unirii kaphatók! ^ " ÁT A HEGYEN A tüzJic'ly fotelt gömbölyűdült a wigy husii, fekete üs . Benne pityóka lóit héj- jóban. Vargyus Balázs lehúzta tetejéről a rongyot) s megvigyá/.kodte. Némelyik már széltliasaclt a lövés erejétől, mint a bimbó rózsa. Levette az üstöt, kivi te. Leöntötte ai krumpliról a vizet. Szétnézett az udvaron. - Andriska, le, Andris! • - szólította fiát. Aztán bevitte az üstöt, leüli egy kis nsztialllka inéi lé, hámozni kezdte se pityókát s nagyokat fuj! rajta. Nemsokára egy ki;, ö éves ferma faicska jött be. Piszkos ingecske vo't rajta, melyből térdén felül kilátszott két soványka lába. Nagy lompos kutya követte, de aiz nem jött csak a küszöbig, ott vakarózva ült le a farkára A gyermek hátra lett kezeikké1 állt meg az apja melleit, szüntelen arcából csak szemel világítóinak ki, mint két szép nefelejts. Az apja ránézett: — Hol kódorogsz, te? Gyere egyél! Sze mind dughatlak, ha egy percig nem ülsz veszteg. Andriska teült az asztal mellé. Az ember hagymát vágott a krumplihoz. A gyermek evés közben az apját figyelte. Bámuflfoa apja herctvála lan arcát, amelyben furcsám mozgott evés közben a két kiugró pofacsont. Nézte a nyelés közben fel-le járó ádámcsutkát az apja nyakán., majd óvatosan a saját nyakát simította végig. Kuncogva szólalt meg: -— Édesapáin, látom a pityókát a nyakában! Vargyas Balázs meg sem haüölta a fia szavát. Esze a Izom az Íráson jár’., amit egy hete hozott a rosszlábu falubak'er. — A ba.j sán án r-s el jő —mormogta dühösen. Ingerülten törölte kezét a vedlett harisnyaszárhoz. — Sze* nem futok el, tudhatnák! Soha sem lesz nyugtom, ej- sze‘ — dohogott. — A'ig dugom bé ae egyiket, i»t a másik. Fgyél te mamlasz! — förmedt a fiára, ki m kutyát csalogatta egy krumplival. Az apja szavára ijedten kezdetit majszolni a fiú. ő tovább lépelődött. A termést eladta, a tehenet is... szorították adóért. Kapott oszt értük annyi írás), hogy három puliszkát meg lehet főzni a füzüknél. Tele a kórood papírral. Ami tecsi maradt a pénzből, azon, gondolta, vesz egy malackát. Hát nem kijött újra az áldás. Csak mos'! a banktól. Révedezve evett. Szeme megakadt a füstös falu, bogjas kemencén, melyen már csak itt-ott látszott ;l, meszelés s he. lyenkéní lyukakat rágott belé az idő. — Tapasztalni kéne. Bajos asszony nélkül •— sóhajtotta. Ugv nő fel a fia. mint az útilapu, gondozatlan... Akkor kezdődött a bank is... A temetés... A rossz termés... — eh, előtte... Most csak lesz valahogy... Elintézi ezt is. Lesz valahogy -- gondolta/ újra. — Ott a sárga is — derült fel az arca. — Jó‘ huzó ló az... Az- ér! kerülget az öreg Ambrus Dénes... Deholgiy adja... Hogy adná? Kell a pénz a télen... Huzatás lesz az erdőn. Egy pityókát odavetett az ajtóban ülő tempósnak. Az felugrott fogkafantva s egybe lenyelte a krumpft, majd visszaült s üreseket nyelve, tovább várakozott. Vargyas Balázs nyújtózkodva áll fel. Végigsimitoitta a bajuszát s kimeru bátra az istállóba. Andriska játszani kezdett a kutyával. Egy öregasszony jött be a, kapun. Fekete rokolya volt rajta, a fején kendő. Szigorú arca volt, a száját mindig össze- szoritva tartotta. — Hol az apád? — kérdezte a fiúcskát. Az hátra mutatott, ahol apja sovány lovát hámozta fel s fogta a szekérbe. A vénasszony há'tea csoszogott s ott szőtteméi állt meg a szekér előtt. Az ember arca elsötétedett. Nem nézték jó szemmel soha egymást. Ingerülten nógatta lovát. — Curuk nye'Ku'yának való! — A 'ló toporogva) farolt hátra a rudak közé. Az öregasszony megszólalt; — Mán mensz, Balázs? — Megyek — válaszolt az kurtán. — A bankba? — Oda. Az öregasszony hallgatva állt. Szeme, mint ai gyik futkározofc'- végig az udvaron, ahol nagjr össze-visszaságba.n ült a szegénység. Ott állt a roskadt tetejű, rozoga ház, a\z üres disznóól oldaldeszkái is rongyosan szomorkodtak. Az is'álló előtt kuporgott a szalmás ganédomb. A düüngező kerítésre két cserépcsupor volt huzva. Az öregasszony, imóhi a lánya meg- hiiiiM, még a szemét is oibord a volna ve- jénok. Mindent elvitt, mire csak kezet tehetett. Közben őr'zte a veje özvegységé' . Féltette <i házal!) s a két holdat. Hogy egybe maradjon az Andriskának. Kémkedett. Asszonyokkal veszekedett. Nem közeledhetett lány, vagy asszony Var- gyiais Ballázshoz, olit állt az öregasszony, mint egy tilalomfa. Vargyas Balázs megtapogatta a lovát. Bement a házba,. Mikor kijött, egyenesen a vénasszonyhoz fordult. Estig megtérek. Andriskát addig vi gye magához. -— A lova: kivezette aiz. útra. oft felült a szekérre. A lompos kuvasz ódategva nézte a gazdát, az rápáttt hatott az. ostorral. — Mars be, te dög! Itt hagynád a házat, he? — Az farkát behúzva iramodo t be a kapun, ahol a vénasszony éc Andriska nézett a döcögő szekér után. Lassan poroszkált ai sárga utón. A ősz már rálehelt a határra. Vargyas Balázs feje fölö t, mint elhajított fekete rongydarabok, szálltak lomhám a varjak a szép- temberi szélben, ö az osíornyéllel clgon dől kozva piszkálta bakkancsát. Nemsokára elérte ut mellet1’i földjét, amely még az apjáról ma-ra lt rá Embermagasságra nőit rajta a kukorica, melyet már szárítani kezdett a pardtesompirosi'ó vénasszonyok nyara. — A jövő hónap bon tördelhetünk — nézte végig. Beért egy baktadó, átaivelős embert. Megismerte. Köllő Orbán volt. Megállította a lovát. — Ülj fel, Orbán, vagy sietsz? Az a vállát vonogatta £ keserűen felelt: — Üdőm a<z van, ha egyebem nincs es. — Odalépve, előbb az átalvetőt tessékelte a szekérre, azután ó is felkapaszkodót Vargyas Balázs mellé. Jó darabig hallgattak egymás mellett. E borhot'a őket a csend és az útról felszálló por. Vargyas Balázs megnézte a púposodé átalvetőt. — De neki indultál, Orbán — szólalt meg. — Én neki, az úristenül — válaszolt Köllő Orbán sóhajtva. — Aztán hova* te? — Moduvába, át a hegyeken, jó pénz» fizetnek ott, úgy hajlom. A sárga trappolva igyekezet1-. Vargyas Baüázs lelassította. Előkotorászta az ülött- vert diózni., rágyújtott. Amikor kifújta az első füstöt, szembefordult a másikkal. — Rossz kutya az, aki otthagyja a házat. — Minek kutya, ha ház nincs — felelt vissza ingerülten Küllő Orbán. — Hác elvetők, te? — El azt, Baóázs, még egy macskám sincs. — A bank? — Az. Tépelődve hallgattak. Nemsokára elérték a hegy lábát, ahonnan ut mászott át a, hegyen. Köllő Orbán ott elköszön'. — Na, Isten áldjon Balázs! Köszönöm, hogy elhoztál. — Nincs mill). Járj szerencsével. Az levette az átalve/ot s vállára iga- ziVa, neki indult a hegynek. Vaigyas Balázs utána kiáltott: — Te Orbán, ai ganyét ide adhatnád, a bank úgysem veszi hasznát s te még úgysem. Köllő Orbán gondolkozott. — Mennyi’’ acc érte? — kérdezte aztán. — Hát amennyit te adtál, annyit én es adok — felelt az óvatosan. — Nem igen sok, habod’ . Különben vigyed, bánom es én. — Elindult. Hároméra lehetett, mire Vargyas Balázs beért a városba. /lötyögve haladt szekere a krumpliköves utcákon Egy helyen mezítlábas cseiádkéí látott, ki kis kutyát sétáltatott pórázon. A szeptember még elég meleg volt, de a kutyán már kis poszlótakaró feszül:. Ide oda rángatta a lányt s minden fát megszagolt, lábát emelgetve. Vargyas Balázs elkacagta magát - - Gombold ki le.kem a nagyrágjál, mer még essze vizeli magát szegént De mire a bank elé ér', eltűnt a jókedve. Szorongva olvasta a fehltest: — „Gazdák bankja“. Ostorral! a kezében, félénken ment vé gig a puha szőnyegeken. Kalapforgatva állít meg a bank szemüveges jogtanácsosa« előtt, ki Íróasztala mellet ülk — Na, mi jót hozott Vargyas? fogadta a tanácsos. — Egy küs pé/.t istálom, — .számolu le az elhozott pénzt. — De jó ember — komolyodott cl az ügyvéd —, hisz/Cn ez még a kamatokat sem futja. — Hogy lehet a Doktor ur? — ije lt meg az ember. — Sze nem sokkalta volt több, amennyet kaptam! — Hej barátom, már jó pár éve vo’t /, maga hol törlesztett, hol nem. A kamat az gyü.t. Mit csináljunk — tárta két fele a karját — legalább a felét fizesse ki. mert baj lesz. Vargyas- Balázs összegörnyedt. — Doktor ur, nem lehetne egy kis haladékot — úgy tavaszig? ... — Reménykedett. — Sajnálom, nem tehetek semmit. Itr a bank dirigál. De csináljon va:amit, az Isten áldja meg. Nem tréfa. Adjon el, -mit eladhat, mert bizisten ház nélkül marad — Mit adjak el uram? A termést, a fát eladtam. A tehént eladtam. Adjam el azt a rossz lovat? . . . A tanácsos vállát vonogatta: — Lássa ilyenek maguk. A pénzt felveszik, aztán a fene egye a bankot . . . Nem tudok csinálni semmit . . . Vargyas Balázs kitámolygott. Ostorát szorongatva kezében, ment és ült fel a szekérre. A sárga bóbiskolva lógatta a fejét. Vadul rántotta meg a gyep.őt. S ostorával végig vágott a lovon. Az o;tor szisszent a sárgán, hurkát huzva a bőrén. — Gyű! hogy a nyüvek egyenek meg! — Gyű! . . . A ló ijedten topogott. Aztán neki ugrott a hámnak kaluppolva. A hegy mögül hunyorgott vissza a nap, mire haza ért a megkergetett lóval. Az anyós nyitott kaput. Lopva kémle - te a veje arcát. Az komoran hámozott !e s vitte a lovat az istállóba. Onnan kijöct s egyenesen a kapunak tartott. — Egyél előbb te. Hova mind mensz? — szólt utána a meghökkent vénaszony. Az meg sem hallotta, csak kiment s neki vágott az aíszegnek. Egy piros foltos tehén jött szembe vele. Duzzadt tőgyéből csepegett a tej. El-el bődült mummogv.'. Valaki ráköszöntött. — Jó estét! — Elment a templom mele tt. Ambrus Dénes kapuján benyitott. A gazda éppen vizet húzott itatni. Köszönt. Kezet fogtak. — Hallom eljártál. — Eb Csend volt egy darabig, aztán V. B. kínlódva megszólalt. — Megveszi a sárgát Dénes bá? — Ha eladod. Sokáig alkudoztak. Mikor megegyeztek, Vargyas Balázs hazaindult. Az öreg Ambrus Dénes vele tartott. Ment a lóért. Lassan opózott előre az este. Előbb az üres istállót töltötte meg sötétséggel, majd ráült feketén a falura. Vargyas Balázs ráhúzta a reteszt az istálló ajtóra. Aztán á lt s nézte a házát, mely alacsonyan bujt meg az estében. Úgy nézett ki, mint egy meglapuló bogár. Valami fojtogatta. A télre gondolt . . • Az e:adott lovára. Az udvaron ott piszmogott a vénasszo-iy. Mind a vejét kémlelte, nem tudta mire vélni a dolgot. — Mit csinálsz ló nélkül Balázs? -- kérdezte sirósan. Az a vállát vonogatta. — Ejsze elmegyek Molduvába. A lompos kutya farkcsóválva jött elő a csűrből s a tépelőaő gazda felé tartott. Ott leült, vakarózott. Az révedezve nézte egy darabig. Aztán teljes erejéből belerúgott. — Mars, hogy a dög verjen le! Mars! — ordította. A kutya felhengeredett viny- nyogva. Vargyas Balázst rázta az indulat, mint a hideglelés. Lehajolt, felkapott egy ökoi= nyi követ s nagy erővel a futó kutya után dobta. A kutya újra felesett. Amikor felkelt, szűkülve huzta-vonszolta hátulsó részét a földön s lassan, kínosan behúzta magát a csűr alá. Vargyas Ba ázs fáradtan ment b: a házba. Három hét múlva átalvetővel a vállán, ott állt, ahöl Köllő Orbán tőle elköszönt. Cigarettát sodort. Lenyálazta. Rágyújtott. Kalapja alól egy pillantást vetett a faluja felé Nem sokat látott abból, eltakartak elő e az októberi szében didergő zíraz kűkorica kórók. Egy ökörnyál szállt a szemére. Végig törölt a szeme előtt, z- tán elindult, át a hegyen. Asztalos István.
