Ellenzék, 1938. november (59. évfolyam, 249-273. szám)
1938-11-04 / 251. szám
1938 november 4. ELLENZÉK Falon — az embermajom Az őserdőből idekerült fenevad egy orvos-család meghitt környezetében emberré nevelődött és magáévá tette szokásainkat: fesztelenül mozog a társaságban, étkezés közben a legkisebb hibát' sem követi el, előzékeny és kedves. *» A majomtó' származunk? — Orvostanárok a pávián betegágyánál KOLOZSVÁR, november 3 Egy orvos barátom hívta fel a figyel memet a müncheni Állatorvosi Hetilap '(Münch. Tierärz^. Wochenschrift • oktár beri friss számára, melyben egy sziléziaii orvos, dr. J. A. Hoffmann egy csimpánzról mesei el érdekes dolgokat. Tiz évvel ezelőtti — igy szól a cikk — dr. Mennerarth nevű állatorvosnak, kó- zépafrikai kutató utján, az őserdőben sikerült elfognia egy alig két esztendős csimpánzt, amit aztán visszatérésekor magávall hozott Európába). A fiatal majmot megszerette és „befogadta“ a család s úgy bántak vele, mint egy intézetbe kerül gyerekkel. Ápolták, becéz? ték, nevelték s minden apró mozzanat, mely ai vele való foglalkozásra irányult, kimondottan emberi volt, hogy fokozatos fejlődésével mindinkább feledtessék állati mivoltát s igy beilleszkedhessék az általános emberi szokásokba Tehát nem idomitásról volt szó, hanem nevelésről. Eminek a kfltünő állatorvosnak, dr Menne- raithnaik, sikerült. Csimpánzát, „akinek“ egyébként a Fatou nevet adta*, szépen fel- öltöztette: kényelmes kabátot adott rá, könnyű és szellős nadrágot és vitorlavá- szönból készített félcipőt. Külön szobát bocsátott rendelkezésére és csinosan berendezte: egy asztal, egy hintaszék, egy ágy, egy ruhafogas és egy gyönyörűen, csak erre a célra kiesein pézetl fürdőkád Fürdés előtt Fatou maqa engedi be a > i- zet a kádba, megvizsgálja annak hőmérsékletét, szükség szerint igazit az összetételen, aztán megfürdik. Utána lepedőbe bújik, törlőkendővel megszáritja magát és felöltözik. Mindezt olyan pontosan és fegyelmezetten, mint egy jólnevelt polgárAz egész lakásban szabadon jön-megy, mint aki „otthon“ von, semmit be nem piszkit, meg nem rongál. Ellátogat a konyhába is s olykor még az éléskamrába is bekukkint, azonban semmihez sem nyúl hozzá. Szóval megbízható családtag. Csak akkor különítik el, ha ,,pacienseket“ hoznak a családfőhöz. Ezt is csak óvatosságból, nehogy megijedjenek tőle a kezelésre váró állatok. Dr. Mennerath — mondja a cikkíró — nemrégen áiiatkutatók, orvosok és a sajtó képviselő; részére vacsorát adott, melynek előre benemjelentett szenzációja természetesen Fatou volt. Amikor a vendégek az asztal körül élhelyezkedtek, kinyílt az ajtó és kévlábon, egyenes testtartással bejött Fatou, a csimpánz. Maga után csendesen betette az ajtót s aztán, mint egy jólnevelt fiatalúrhoz illik, vendégtől vendéghez. ment, megállt, mélyen, de szelíden szembenézett s amikor helyette Meune- rath doktor bemondta a nevét, gyengéden kezetszoritori újdonsült ismerősével. E formaságok után, elfoglalta kijelölt helvét és a vendégekkel együtt vacsorához látott. Most jött a meglepetés. Fatou tár- saságképesen fogyasztotta a levesből, halból. zöldségből és desszertből álló vacsorát, pontosan, egy időben szomszédaival s az evőeszközöket is olyan kifogásta'an úri stílussal kezelte, mint az asztj társaság bármelyik tagja. Ami Ízlett — abból I ismételt: a gyümölcsből és zöldségfélébe' j háromszor is vett. Ö szolgálta ki magát, ü Szomszédjától átvette a tálat, lányéi,ára I adagolt, aztán tovább adta. Közben persze borozgaitak. Itt is mértékletesnek és jólnevehnek bizonyult. A pohirat nem fogta marok) a. csak néhány ujjávai, ahogyan illik s jóllehet szemmelláthat ''an ízlett neki a bor, a mohóságnak még; csak nyom; sem volt. Szabályos időközökben, éppen a szükséghez mérten hörpmtett az italbó' A desszertnél aztán történt valami. Fatou hirtelen felállt, Mennera’hnéhoz ment, kezével gyöngéden átfogta az asszony vállát s tisztán, értelmesen, hálásan és meghatottan szólott; Mama! Mama! Az asztalon bontatlan bordeiuxi bort vett észre Érdeklőén mutatott rí és kö- nyörgött szemével: csak egy pohárral. — Persze kapott. A vacsora végefel * közeledett. A kávénál dr. Menne rá th így szólt: Nos ura m, most gyújtsunk rá egy szivarra. A figyelmes és udvarias Fatou I szónélkül a TTszekrényhez sietett s egy doboz szivarral és egy skatulya cigarettával tért vissza. Körbekinálta a vendégeket s üzembehelyezett öngyújtójával] mindegyiknek nyómbam tüzet is adott. Aztán a maga részére kivett egy cigarettát, rágyújtott, leült a kerevetre, keresztbevetette lábait, magaeíé tette a hamutartó" s isteni nyugalommal füstölni kezdett. Avégigszr vott cigarettát a hamutartóba gondosan belefojtotta. Eddig szól a történet, melynek hitelességéhez nem fér kétség. A pávián „befutott** Fatou, a pávián, az éktelenül csúnya majom valahonnan Guineából kerü1 hetett ide — említett cikkben errevonatkozólag nincsen utalás — esetleg még messzebbről, hiszen ma már tudjuk, hogy hazája nemcsak a Sierra Leonától a Kongóig terjed, hanem be'ienyulik Afrika belsejébe is, mélyen be, a Nagy tavak vidékéig — befutott. Talán közhely, többé-kevésbé elcsépelt már ez a szó, hiszen századunkban oly sok jelentéktelen személy van, akire, mint sztárra, ugyanezt a jelzőt használjuk, de úgy érzem találó ide, hiszen arról van szó, hogy egy némikép emberi formára hasonló fenevad, aki írni, olvasni nem tud cs „műveltségét“ autodidakta alapon, becsületreméltó akarással és vasszorgalommal elsajátította, minden állati mivolta ellenére beilleszkedett társad-'* inunkba, úgy, mint illik, még szalvétáját is ölébe teriti, nehogy az istenért bibi essek az előíráson, szóval nemcsak mímeli az embert, hanem éli az embert s a különbség, ami közte és a vendégek közt mutatkozik, látszólag csak abban áll, hogy arc- szine, minden ápoltság és higiénikus életmód mellett szennyes bőrsárga, tulszéles arcához, orra aránytalanul kic?i, mellső végtagjai térdéig hullanak s hogy roppant szőrös mellének koronáját, az an át szegélyező barkóc nem divatból hordja, hanem, mint a természet pompás adományát, amihez holmi fehérköpenyes figarónak stuccolási lehetősége nincs. Egyébként, ha kozmetikai bűvészkedéssel ezekről a külső jellegzetességektől megfosztanék, a!;g különbözne az embertől. Hogy gon.lo'at és érzéscn’ágában talán más képek rajzanak, mint az emberében, nem merném biztoK-é siy vnap fóliái Ufóé: Fedele «gyémántok A magyar iró-fejedelem legnagyobb regényének olcsó könyvnapi kiadása szenzáció. A két kötet, 400 oldalon, egybekötve, ízlésesen kartonálva csak 92 lej az Ellenzék könyvosztályában Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel is azonnal küldjük. — Kérje a könyvnapi könyvek jegyzékét san állítani, mert amiképen spirituális elképzelésen nyugszik az egyik, éppolyan fedtét.: e; tseker áll a másik. Téa/l.gescn belelátni egykbe se tudunk. Azt keh hinnem, hegy igazuk van a nyugatafrikai benszülótteknek. akik mai napig is azt vallják, hogy a csimpánzok egyko.-. törzsük tagjai voltak, de durva, erőszakos hajlamaik és emberhez nem méltó magatartásuk miatt ki kedett közösítmiok. a maguk körébő*. A majomtól származunk? Nézzük csak. Az ember származásáról ma két nézet áll szemben egymással. Az egyik, vmelyet Darwinnal az élen Huxley , Haeckel. Cuinugham és Turner is vallanak íz, hogy jóllehet az állati származás törzsfájának legfelsőbb hajtása az ember, még sem származunk a ma is élő ember- szabású majmoktól, mert ezek nem őseink, és nem elődeink, hanem az ezekkel közös ősünknek oldalágon való leszármazottjai volnánk. Tehát közös1 törzsnek két ága: egyik az ember, a másik az ember- szabású majom. A másik felfogás, amelyért Topmard, Alsberg, Cope szállnak síkra, már valószínűtlenebbnek látszik, mert j ők a közös törzs lehetőségét kizárják s úgy az embert, mint az emberszabású majmot külöri-külön ágból származtatják, melynek idejét és motívumait az eocén kor ősemlőseire vezetik vissza. Afölött meg vita van, hogy az ember- szabású majmok közül melyik hasonlít leginkább az emberhez. De az kétségtelen, hogy a gorillával, vagy pláne az orángutánnal, de bármelyik antropoid majommal szemben határozott eHnyc a an a csimpánznak, arányosabb végtagiai, koponyája, fogazata, medencéje s mit tudom még mimindene miatt. Olvastam róla, hogy a kifejezése szelidebb, mint amazoké s derű} tekint étéből és szép, meleg, barna szemeiből értelem sugárzik ki. Léiét, Ha cirkuszok és állatseregletek ketreceiben láttam is ilyen állatokat a rács mogör ugrándozni, játszani, vagy perecet enni, min- * den szembetűnő különféleségük mei ett I sem jutott cszc-mbe, hogy az egymáskö- j zötti eltérésükből az eredetre következtessek, mert mindenkor kielégített az. hogy a fejlődés bélyegei minálunk határozottan előnyösebb külsőt adnak. Szóval úgy néztem, mint polgár a látványosságot és nem, mint az antropológus a rokont. Csak é^aiosan... Ml r.zt mondjuk, csimpánz s egy úri társaságban névvel tüntették ki, mert úgy hívják: Fatou. Hogy ez a lágyan hangzó bece név valójában mit jelent, nem tudom, ele bizonyára meg van a értelme s ha ez a kedves állat tiz esztendei távoliét után visszakerülne őshazájába, a bozótos- rengetegbe, talán ki is nevetnék kollégái és a benszülöttek úgy tekintenének rá, mint akiből csúfot űzött az emberi civilizáció. Mer- egyszerű nyelvükön csak „barrisz“ volt, vagy „insziego“ vagy „Ku- lu“, vagy „bám“, vagy „usziko“, de ez nem „őt“, az „egyént“ jelentette, hanem a fajt, mint olyant, amely nem díszítésül, hanem megkülönböztetésül kellett Nem tudom, mi iesz a sorsa Fatounak; Európában rendszerint tragikus módon fejezik be életüket, bár vallószinünek látsz;k, hogy az ő esetében kivétel van kialakulóban, hiszen annak ellenére, hogy alig z— 3 esztendei európai fogság után rendszej rint tuberkulózisban kimúlnak, ő immár I io esztendeje makkegészségnek örvend, S mondom, nem tudom, mi lesz a sorsa Fa- i tounak, de talán, ha végzete egyszer visz- szaveti őt a Tanganyika tó mellé, vagy odébb, a Nyám-nyám forró földjére, amit őszintén kívánok neki, mert ott belső forrongásait nem kell takarnia csikós nad= rággal és marc«ngolásra vágyó ökleit nem kel1], kesztyűbe vagy vitorlavászonból készült topánkába bujtatnia, ott ösztönei szerint élhet, egyszerű, de őszinte társaságában s ez Ie ki'leg bizonyára előnyösen hatna rá. Dc\ ha itt akar maradni köztünk, Isten áldását kérem rá, érezze jól magát, vigyázzon egészségére s ismeretlenül üzenem: az emberi cselekedetek utánzásánál is legyen mértékletes és körültekintő, miként az étkezésnek rrue^t bizonybizony mellékvágányra csúszhat. Brehm, a kitűnő állatbuvár meséli, nogy farmján ő is tartogatott néhány „A siker nemcsak hogy szeriölött kielégített, hanem gyakran egyenesen bámulatba ejtett“ — írja dr. W. P.-ben a HlRISAN-PASZTÁ-ról. Ekcémánál, mindennemű bőrbajok és bántalmaknál felülmúlhatatlan. Tubusok 44 és 85 lei árban gyógyszertárakban és drogériákban. Képv.: Mr. G. HI ETSCH, Sibiu. csimpánzt, amelyek közül az egy k különös értelemmel birt. Bármit mondott, neki, megértette, engedelmesen alárendelte magát a magasabb szellemnek, az embernek, viszont annál élénkebben mutatta fölényét és önérzetét a náila alacsonyabb- rendünek vélt állatokkal szemben. Iia jókedvű volt, kacagott, ha szomorkodott, bánatos hangokat adott, arca eltorzult, kézzel-lábbal hadonászott 9 tehetetlen fájdalmában a haját tépte. Úgy járt-kelt otthon a szobában, mint a háziúr. Ügyelt a rendre és arra, hogy a kályhában frissen ropogjon a tűz. Ha egy-egy étel különösebben Ízlett, gyöngéden megölelte gazdáit, kezet fogott és arconcsókoka őket. A finom vacsoráért lelkesedett. Ha a szakácsnő késett, az ajtóhoz ment és erősen kopogott. De amikor a párdlgó étellel megjelent, összecsapta tenyerét és elragadtatva szólt: Oh! oh! — és kezetnyujtou neki. A nagy beteg, Olyan volt, mint egy jó gyerek. A teáját mindenkor ő maga készítette el, nagyon édesen cs sok rummal. Éppúgy a kávét is. Étkezés után sohasem feküdt le nyomban. Előbb szórakozott. Sajnos, korán kimúlt. Nyakmirigy daganattal párosult tüdőgyulladás elvitte az élők közül. Betegágyához a legkiválóbb orvostanárok sorakoztak fel., de hiába. A halál erősebb volt, mint a tudomány. Megható az a leírás, amit kezelőorvosa, dr. Martini emlékirataiban ad erről a szegény betegről. A csimpánz, rettentő fájdalma ellenére, szinte mozdulatlanul feküdt ágyában s csak szomorúvá torzult arca és fehfeltörő köhögésekor mellének sípolása jelezte a súlyos kórt. Az orvosi tanácskozás alkalmával megfogta az orvosa két kezét és torkához vezette. Ekkor tüzetesebben megvizsgálták s megállapították, hogy a gégefő előtt és mögött, nyilván a nyakmirigy megbetegedéssel kapcsolatosan, egy gennyel telt daganat fészkelte be magát, mely könnyen fulladást okozhat. Gyors műtétet határoztak el. Négy markos férfivel lefogták a beteget s megkísérelték ... de fiaskóval végződött. A testében legyengült csimpánz, irtózatos erőfeszítéssel úgy dobta el magától ezeket az embereket, mint a lapdíkat s kézzel-íábbu'J gesztikulálva követelte azonnali eltávolításukat. Amikor ez megtörtént, dr. Martini odahajolt hozzá és gyöngéd szavakkal magyarázgatta az operáció szükségességét. A szép szó hatott A csimpánz ellenkezés nélkül hagyta, hogy ölbevegye s torkán a műtétet végrehajtsa. A fájdalomtól csak szemét húzta ősz- sze, de egyetlen hangot sem hallatot:- Amikor a feszülés érzése a műtét után megszűnt, hálásan tekintett orvosára és gazdájára; megölelte őket és köszönetképen megrázta kezüket. Az operáció sikerült, a seb be is gyógyult, de szervezete a tüdő- gyulladással szemben már nem bírta a harcot. A leggondosabb gyógykezelés ellenére is meghalt. Vannak vigasztalóbb esetek b. Itt-ott olvashattunk róluk; a szomorú véget gyakran derűs epizódok váltják fel. Egy azonban kétségtelen: a családtagnak _ befogadott csimpánz megérdemli a bizalmat, azzal sohasem él vissza s a rápazarolt figyelmet és szeretetet busásan meghálálja az emberinél őszintébb szerétével. Jenei József. A könyvTX°p szenzációja! Egész tudományos könyvtári pútól! KIS ENCIKLOPÉDIA (A tudományok és művészetek összefoglalása.! Világtörténet. Vallások. Filozófia. Lélektan. Társadalomtudomány. Közgazdaság. Csillagászait. Meteoro'ógi». Föld- fan. Biológia. Állattan. Kémia. Fizika. Orvostudomány. Technika. Irodalom? történet. Zene. Képzőművészet. 700 sürü szedésü oldalon, tarlós vászonkötésben. könyvnapi ára Lei 224.— az ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel is azonnal szállítjuk.
