Ellenzék, 1938. november (59. évfolyam, 249-273. szám)

1938-11-18 / 263. szám

áM 3 LEJ Szerkesztő rég és k i a ó ó hivatal: CKij, OJey Modor 4. TeVfon: n—09. Nyomda: Str, I. G Duói No. 8 Fiókkiadó hivatal é jj könyv osztály: P. Uniri: 9. Telefon 5199 JU5k ÉVFOLYAM, 263. SZÁM. ALAPÍTOTTA BARIBA MIKLÓS JjS Felelős szerkesztő és igazgató ! I93g TFb Cluj.) Előfizetési áraik: havonta 80. DB. GROIS LÁSZLÓ negyedévre 240. félévre 480 egész évre 900 lej. ..^'^XSi!!£SWEiSSSMBSigfS3SliS^JiSIXJSW^SMIE/Tli!MSeS!ISTrS?-t7C- ":iV_Jf^'iS^SS‘-: SS K«aBB^^^IWT1MIW>riWllllóllWIIIMIB PÉNTEK CLUJ, 1938 NOVEMBER 18. m ÉLJEN NAGY BRITANNIA! ■--------»—p—BWwiw.. ...... Pompás ünnepségek Londonban Ölehége és Mihály nagyvajda tiszteleiére* « Lelkes hanga- Iáiban zaj oü te az Uralkodó és Mihály I ópörokös látogatásinak második napja* «* Történelmi je eníőségis beszédei mondott ŰJ dsége a londoni lordmajor diszebédjén ~~~~““““■bbe®®*mbb™»-m——— ©felsége tegnap díszvacsorád adott az angol uralkodé-pár tiszteletére Őfelsége és Mihály nagyvajda látogatását London lakossága lelkes han­gulatban ünnepli. Egymást követik a pazar ünnepségek: jeléül annak a rendkívüli fontosságnak, amelyet Románia uralkodójának angliai látogatása jelent. Szerda délelőtt 11 órakor Őfelsége IL Károly király a Buckingham-pa- lotában a londoni diplomáciai testület tagjait fogadta. A diplomatákat Gri- gorcea, londoni román követ mutatta be az uralkodónak. A fogadáson részt- vett Petrescu-Comnen külügyminiszter, Cesianu köveíségi titkár és Petrescu- Comnen kabinetfőnöke, őfelsége barátságosan elbeszélgetett a diplomáciai testület tagjaival. Díszebéd a G LONDON, november 17. őfelsége II. Károly Király és Őfensége Mihály nagy- vajda trónörökös liszibel elére a londoni főpolgármester tegnap délben a Guild- hnliban rendkívül fényes és káprázatos fogadásit rendezett. A fogadáson és azt követő disz ebéden résztvett a királyi ven­dégeken kívül a gloucesteri hercegt lord Halifax, London érseke és aZ angol fő­város legelőkelőbb személyiségei, a lord- major még a délelőtt folyamán megér­kezett a városháza gyönyörűen díszített és román-angol zászlókkal fellobogózott nagy könyvtártermébe, hol baldachin alatt két trónt helyeztek el Őfelsége és Mihály nagyvajda számára. A városháza elölt gránátos diszszázad tisztelgett az érkező Uralkodó elölt, kit a vörös egyenruhába öltözött glouccsteri herceg fogadott. A íkmUmajar és felesége bemutatkozása uán Őfelsége és Mihály nagy vajda elépelllü a>, királyi gránátosok disz- százada élőit, miközben a zenekar a ro­mán himnuszt játszotta, őfelsége a Mi- hai Viteazul-rend lovagjainak fehér gal­lérját viselte, mely alól látszott a térd- szalag-rend mellyel György király teg­nap tüntette ki az uralkodót. Mihály nagyvajda a hegyi vadászezred egyen­ruhájában VO'lt. A királyi menet ezután betért ai Guild- hciiba. A királyi vendégek a két trón- székben, a kurd major és felesége pedig a trónszékek meleti levő és London cí­merével diszltetil karosszékekben helyez­kedtek el. A Guildhall mars állj a marsall- botját a hagyományok szerint három­szor a padlóhoz ütötte, jelezve, hegy csendet kér és a loirdrnajor a hagyomá­nyok tisztelő ben tartásával istenhozottait mondott Románia Uralkodó jónak és trónörökösének, A fő polgár mesíter mély megtisztelte- lésnek adott kifejezést, hogy őfelsége kegyes volt a londoni városházán láto­gatást tennâ,. Ä lordmajor beszéde — Mi ennek az országnak lakói — hangoztatta Lomdon főpolgármestere — tisztában vagyunk azzal a nagy szemé­lyes érdeklődéssel, melyet Felséged or­szága nemzeti életének összes ágazatéi iránit Jjaayusit ás csodálafelal tekintettünk arrai a/, energiára és bölcsességre, mely* lyei Felséged országa ügyeit vezeti. A le- hangolás, melyet valamennyien éreztünk akkor, mikor Felséged néhány hónap­pal ezelőtt elhaiasz'otta látogatását, ma sokszorosan visszatérül' azáltal, hogy Felséged ezekben a feszült időkben al­kalmat talált, hogy meglátogassa, orszá­gunkat. Itt. London szivében természe­tesen érdekelnek bennünket azok a ke­reskedelmi és ipari kapcsolatok, melyek országainkat összekötik és tieljes szívből reméljük, hogy a kereskedelmi csere* forgalom a jövőben még jobban fejlődni és virágozni fog. Beszéde végeztével a lordmajor arany- kazettában a város címerével lepecsételt húdolómjilatkozatot adott át Öjlcségcnek. Az Uralkodó mosolyogva fogadta az a iándékot. őfelsége II. Károly király a lordma­jor beszédére következő szavakkal vá­laszolt: — Lordmajor Ur! Nem tagadom mély megindultságomat, mely elfog, midőn most önök körében és az an­gol birodalom büszke fővárosának la­kossága körében ennyi melegséggel fo­gadnak. Ezért első szavaim az őszinte és meleg köszönet szavai mindazok­hoz a hivatalos személyekhez és a néphez, mely lelke melegségé­vel nem nekem, de országomnak, Ke­let kapujában a nyugati civilizációért küzdő népnek adta meg a hódolatot. Ehhez a fogadtatáshoz az a tény is hozzájárult, hogy ereimben ugyanaz a vér csörgedez, mint az önök uralkodó­jának ereiben. Nem volt vájjon az édesanyám az edinbourgi herceg leá­nya és vájjon, nem vagyok-e én uno­kája a nagy Viktoria királynőnek? Ez az első és egyik legerősebb kapocs, mely engem ehhez a néphez köt. Az­tán az újabb időkben sem én, sem né­pem nem feledte el, hogy Románia egyik részét képezte egyazon nagy hadseregnek, a szövetségesek hadsere­gének és ugyanazért az ügyért és ugyanazért a célért harcolt. De amint népek történelmét nem egyetlen év­században írják, úgy emlékezem én is, hogy a XVI. század végén Anglia pol­gárai együtt harcoltak Mihai Vitea- zullal, a mi nemzeti hősünkkel Ro­mánia hegyei között és egyesek el is estek Mihai Viteazul csapatainak so­rában. A mainál nem találhatok szebb alkalmat az ő tetteik és neveik felem- Htésére: Baskerfield, Hardwick, Tho­mas Miîemer, Robert Mullineus, Tho­mas Bishop, Francis Copmton, George Davison, Nicholas Williams, ők jelen­tik azt a közös és első áldozati kapcsot, mely hazáinkat összeköti. Attól kezd­ve a Románia és Anglia közötti kap­csolatok arra voltak hivatva, hogy más területen, a béke és a gazdasági hala­dás területén fejlődjenek tovább. Aki tud történelmet olvasni, látni fogja, mi volt az én országom szerepe a ci­vilizáció terjesztésében. Mint említet­tem, a nyugati civilizáció egykori ha­tárain századokon át az én országom lakói feszítettek mellet a barbár be­törésekkel szemben. Európa legfonto­sabb közlekedési utjának kapujában állott népem s a Dunáért és a nemzeti élet fennmaradásáért nehéz harcot kellett vívnia. íme, a mult nehézségei, íme, azok az alapok, melyeken a alig elhunyt és mai nemzedékek dolgoz­nak, hogy hatalmas, civilizált és vi­rágzó államot teremtsenek, melynek ilyen szép múltja van és amely tudni fogja, hogy hazafiassággal és mély akarattal teli erővel mutassa meg bé- keszeretetét is. Ha ily szorosan össze­kapcsoltam ezt a két fogalmat: béke és gazdasági fejlődés, ezt azért tettem, mert nem látom az emberi civilizáció más két oldalát, mely annyira szoros kapcsolatban állnának egymással, mint ezek. A gazdasági felvirágzás hasz­nosan nem fejlődhetik, csak a béke megőrzésének erős akarása mellett és nem lehet jobban megőrizni a békét, mint lojális és méltányos gazdasági csereforgalom fejlesztésével. A gazdasági együttműködés útja Mély meggyőződésem, hogy abban az esetben, ha elhatározással és szere­tettel követjük ezt az utat, gyorsan jutunk a minden nép által annyira kí­vánt célhoz: az országok közötti ba­rátság és együttműködés céljához. A különböző népek szükségeinek alapos ismerete, a helyes gazdasági forgalom, tehát a barátság és együttműködés biztos alapja. Nagy fontosságot tulaj­donítok e kapcsolatok fejlesztésének, mert a népek közötti béke szolgálatá­ban nem látok hasznosabb és bizto­sabb követeket, mint a kereskedőket. Románia biztosította Önöket, hogy kész alkotni ilyen programot abban a pillanatban, mikor elég és hasznos együttmöködésre talál. Uraim, hallhatják tehát, hogy sza­vaimban országom ma a gazdasági ala­pokon álló béke, megegyezés érdeké­ben beszél. Teszem ezt azzal a meg­győződéssel, hogy a legbiztosabb mód­szer ez az emberi civilizáció fejlődé­sének előmozdítására. Teszem továbbá azért, mert Romániának mindenek­előtt békés légkörre van szüksége, hogy fejlődhessék és anyagi erőit meg­feszítve, az erkölcsi és intellektuális fejlődés érdekében vívott harcban jó eredményt érjen el. Egy országnak nemcsak katonai és gazdasági ereje ad fényt, de kulturális erőinek értéke is. íme, az a Románia, melyet én né­pemmel együtt határozott és törhetet­len elhatározással készítünk elő a hol­napra. íme, az a Románia, melyet be akartam mutatni ma önöknek. Meg va­gyok győződve, hogy ez a program, melynek a civilizáció terjesztése a célja, még jobban elősegíti országom és az angol birodalom közötti barátsá­gos kapcsolatokat. Bár Románia, Eu­rópa másik szélén fekszik, mégis ta­lálni fogunk közös érdekeket és közös célokat, melyek gazdasági és intellek­tuális téren megengedik a szorosabb kapcsolatokat. Befejezésül mégegyszer legmelegebb köszönetemet fejezem ki mindazok­nak, akik olyan kedves fogadtatásban részesítettek úgy Engem, mint Fiamat. A fogadásnak ezzel vége is volt és megalakult újból a menet, őfelsége a lordmajor feleségét vezette asztalhoz, míg Mihály nagyvajda a lordma jctrral lépett be a banked-terembe. Fogadás a román követségen LONDON, november 17. Őfelsége Károly király és Mihály nagyvajda tisz­teletére tegnap űéütán Grigorcea londo­ni román követ a követség épületében fo- gadást rendezett. A fogadáson több mint száz angol és» román meghívott előkelő személyiség vett részt. Az Uralkodó ez alkalommal a román újságírók csoportját is megszólításával tüntette ki. Ezután az Uralkodó és Mi­hály pagyvajda megtekintették a követ­ség épületének többi termeit és 17 óra 30 perckor visszatértek a Buckingham- palotába levő lakosztályaikba. őfelsége díszvacsorát adott az angol Uralkodó pár tiszteletére LONDON, november 17. Szerdán es­te 20 óra 30 perckor a londoni román követségen Őfelsége Károly király díszvacsorát adott az angol Uralkodó pár tisztele­tére. (Folytatása az utolsó oldalon) őfelsége bókesxóxata

Next

/
Thumbnails
Contents