Ellenzék, 1938. november (59. évfolyam, 249-273. szám)

1938-11-13 / 259. szám

1038 november 13/

E tLEN Z éK

Irodalmi betegségkutatás

Fejezetek az írók betegségeinek történetéből

Az utóbbi időben gyors egymásutánban kerültek a közönség elé olyan könyvek, amelyek a nagy emberek betegségeivel, halálának okaival foglalkoznak. Valósággal történelmi „betegségkutatás'' bontakozott k: a különböző államokban —- csak .kapásból négy ilyen témájú német, francia és angol .könyvre tudok hivatkozni — és az így előbányászott adatok valóban érdekes és uj szemüvegen keresztül mutatnak be sok történelmi eseményt,

sok érdekes életpályát.

Az irodalom történetének több, eddig homályban volt fejezetét is más színben tüntetik fel ezek a kutatások. Hiszen ezen a területen különös jelentőségük van az írók betegségei kinyomozásának — ezeit döntő módon befolyásolják az irói alkotást mennyiségben, minőségben és irányban egyaránt. Éppen ezért talán az irodalmi betegségkutatás tartozik a problémák legérdekesebbjeihez.

Akik aggkori gyengeségben haltak meg

A halá'okokat csoportosítva mindenekelőtt természetszerűleg a magas korban bekövetkezett halálesetek ragadják meg figyelmünket, ahol a felbomlás a szervezet általános elkopásának következménye. Természetes, hogy ez az általános elhasználódás esetenként korábban is bekövet- kezhetik és van rá példa, hogy egész fiatalon költöznek el az élők sorából emberek, akikről azután kiderül, hogy szervezetük teljesen felhasználódon éi felőrlődött.

Az előbbiek közé, akiknek élete csodálatos életerőről tanúskodik, egyike a legérdekesebb irodalmi alakoknak kétségkívül Voltaire, aki 84 éves korában ha’t meg, de utolsó napjáig folytonosan dolgozott, sokszor 18—20 órát is és még az alvást is sajnálta szervezetétől. Másik hasonló példa Goethéé, aki mint tudjuk, ugyancsak majdnem az utolsó pillanatig szorgalmasan dolgozott, egészen 83 éves koráig, még ebben a magas korban sem

használt szemüveget s életének sem szervi baj vetett véget. Tolsztoj is csodálatos szellemi frisseséget mutatott 82 éves korában bekövetkezett haláláig, az orvostudomány'- igazi csodája azonban Newton vök, aki olyan gyenge szervezettel születet*, hogy alig néhány napot jóso’tak neki, ezzel szemben egész életén keresztül nem volt komolyan beteg és mindvégig, 8y éves korában bekövetkezett haláláig, csodálatos- ellenállóképességnek adta tanuje- lét. Ebbe a csoportba tartozik Grillparzer, aki 8 r éves korban agyszé'hütiés következtében hab meg, vagy Cervantes, akt 68 éves korában ért utói ez a sors. Ezzel szemben találunk szép számmal olyanokat is, akiknek életereje fiatal korban használódott el. Csak egyetlen példát említve: Jean Paul alig mult el 60 éves, amikor már teljesen vak volt és egyéb szervei is százszázalékosan felmondák: a s?o'- gálatot, úgyhogy aggkori gyengeségben ha'lt meg.

Az erőszakos halál áldozatai

Külön fejezetbe tartoznak azok a hires emberek, akik erőszakos halál áldozatai lettek. Seneca, a filozófus, öngyilkossági kísérletet volt kénytelen elkövetni, mert összeesküvés miatt halálra ítélték. A császár azonban szerette és megengedte neki, hogy a halálnemet ő maga válassza meg- Fel is nyitotta ereit, de ez nem érte el a kívánt céh. Azután mérget vett be. ez is eredménytelen maradt. Végül mégis másoknak kellett őt az életből való elköltözéshez hozzásegíteni. Shelley, a hires angol költő, alig 30 éves korában a tengerbe fulladt, a hihetetlenül termékeny Kot- zebuet, a tizennyolcadik század hírhedt regényíróját, politikjai okokból meggyilkolok. Puskin 38 éves korában párbaj áldozata lett, Kleist öngyilkosságot követett el, Zola pedig egy máig sem egészen tisztázott eredetű széngázmérgezés áido- tata lett.

Rák és tüdővész

Igen sok áldozatot követelt a rák is, a mai idők legfélelmetesebb és sokszor bizony gyógyíthatatlan betegsége. Ezeknél az eseteknél azonban bizonyos óvatosság szükséges, hiszen itt csak visszafelé következtetünk és a leirt tünetek alapon, állapíthatjuk meg a rák diagnózisát. A történelem leghíresebb rákbece'ge tudvalevőleg Napóleon volt, aki ugyanúgy, mint apja és nővére, gyomorrákban halt meg, de az irodalom területén is bőségesen találhatunk effajta példákat. Gyomorrak vitte el 65 éves korában Ludwig Ganghof ért, a népszerű irót, valamint 63 éves korában Strindberget. így pusztult e! Andersen is, a naeseiró, Turgenyev pe- dig majrák operáció következményeként halt meg: az operáció sikerült, de sziv- gyöngeség lépett fel és aa Író hamarosan meghalt,

Mialatt a rák — különösen ha már bizonyos fejlődési fokot elért — mindenféle alkotómunkát lehetetlenné tesz, addig az ugyancsak rendkívüli mértékben elterjedt tüdőbaj gyakran az életkedv és életerő fokozását vonja maga után. Erre is sok példát hozhatunk fel. Ott van például Schiller, aki egész fiatal korában szerezte a tuberkulotikus féltőé est, mely azután 4y éves korában véget vetett életének. Goethe már hosszú évekkel előbb említette Eckermannak, hogy Schiller folytonosan betegeskedik. Halála után pedig megállapította róla; „Amikor először láttam Schillert, azt hittem, legfeljebb négy hétig élhet még“. Gégetuberkiuózis volt Bürger és Chamisso halálának oka, az oroszok közüli pedig Lermontov, Csehov, Arcübasev és mások lettek a tüdőbaj áldozatai. Részben ide tartozik Dosz* tojevszki is, aki egész sor betegséggel küzdött. Egyrészt hagyományos volt családjában az iszákosság, másrészt hosszú ('veken keresztül epileptikus rohamok kínozták, idegei erősen meg voltak támadva és fiatalkora óta megállapították nála annak a tüdőbajnak a tüneteit, amely végül is halálát okozta.

Sok áldozatot követelt a vérbaj is. A régiek közül ez pusztította e! Rotterdami Erasmust, az újabbak közül Heine és Sue is ennek az áldozata. Paralizis okozta E.

T. A. Hoffmann halálát, ebben pusztult el 3 j éves1 korában a kalandos életű német költő, Grabbe, továbbá Maupassant, akinek egy korai fertőzés egész életét tönkretette, bár a tulajdonképen kifejlődött paralizise csak 17 hónapig trtott. Nietzsche 44 éves korától 56 éves korban bekövetkezett haláláig kínlódott ezzel a súlyos betegséggel. De hasonló eredetű infekció okozta Lenau és Baudelaire halálát is.

A lélek betegei

Le;kibajok, szellemi abnormitások j’s sok esetben döntő szerepet játszottak. Gogol, a hires orosz iró, számtalanszor mely letargiába esett, amikor is képtelen volt akar csak egy rövid levelet megírni. Ö maga mondja el valahol, hogy Holt lelkek cimü világhírű regényének írása közben szinte minden szót harapófogóval kellett kihúznia magából. Hölderlin, a hires költő, életének 73 évéből mindössze t;z évig tudott dolgozni, a többi időt idegbaja tönkretette. Ugyanez volt az eset Scheffelnél is, aki azonban érelmesze- sedés következtében halt meg. Tasse üldözési mániában szenvedett, gyakran kapott rohamokat és hét esztendőn keresztül a legszigorúbb felügyelet alatt állott. Ez az idegbaj komplikálódott egy hirtelen fellépett lázas betegséggel, ez okozta halálát. A szatirikus Swift idegbaja ellenére 78 évet élt, élete végén azonban már a teljes elmebaj tünetei mutatkoztak nála. Viszont Pascalt idegbaja már fiatalon a sirba vitte, Poe delirium tremensben halt meg, Verlainet az abszint vitte a sirba és Fritz Reuter is az alkohol áldozata.

Végül a halált előidéző okok közé tartoznak egyes krónikus betegségek. Darwin életét évtizedekig elkeserítette egy igen fájdalmas gyomorbaj, Béranger halálát gyakran visszatérő, egy alkalommal végzetessé vált fulladásos roham okozta.

Szívbaj vetett véget Schopcnheuer, Balzac, J. H. Voss életének, Petrarca-t holtan találták íróasztalánál és szívroham pusztította el1 Flaubert-t, csakúgy, mint Victor Hugo-t, Dickens-et, mint Thake- rayt. Ami pedig a végzetes kimenetelű akut betegségeket illeti, legtöbb áldozata az influenzaszerü bajoknak volt. Ilyen eredetű tüdőgyulladásnak esett áldozatul Hebbel, Lessing és Moliére, tiíusz ölte meg Dantet, Shakespeare-t és Ariostot, kolera a lengyel Mickíevicet és Hegeb, a filozófust. Lord Byron-nak pedig a malária vált végzetévé.

Néhány magyar példa

Kiragadott adatok, ezek csupán, de igy is jellemzőek. Ami pedig a magyar írókat illeti, egy röpke áttekintés megmutatja, hogy tüdőbaj vitte el Csokonai Vitéz Mihá'yt, Eötvös Józsefet, Dayka Gábort, Kisfaludy Károlyt, Reviczky Gvulác, Tóth Edét. Az idegek betegségének á'do- zata lett Ányos Pál, Bajza József, Kemény Zsigmond, Tompa Mihály, Vajda János A nyomorúság vetett véget idő előtt Garay János, Katona József, Rudnyáuszky Gyula, Vas Gereben, Virág Benedek életének. Járvány vitte el Czuczor Gergelyt, Madách Imrét, Mikes Kelement. Baleset áldozata lett Zrínyi Miklós, börtönben végezte életét Szentjóbi Szabó László, a bitófán Listius László.

Tarka felsorolás ez és sok következtef 5

• elegáns ^ H

núrtd«*' V ö^obb*ar,qu '

n

A MEGBÍZHATÓ PElSZERElES MINDEN GÉPJÁRMŰ SZÁMÁRA*1 LEONIDA & Co. Bucureşti és fiókjai

BOSCH SERVICE:

L e o n i d a & Co. SiicureştJ Soc. Actinrjlafcop, Timtsoaars H. DaneU, Bpaşov Müller & Lorenz, Sibiu

test lehet levonni belőle. Érdemes vo:na egyszer már pontosan és oknyomozoan megírni a magyar irodalom betegségtörténetét is.

flegény 8

Sai«ttiiiih.jirtiiaTwn H

Irta: THURY ZSUZSA

Anna intett; szívesen. Becsukta az ajtót, visszament a szobába, tétován kezébe vette a tollasbotot. Semmi, csak a báróné megrendelte a Cornevillei harangokat. Terka előkereste a kótát, Feri a zongora mellé állt, halkan dúdolt. Éva leütötte a bevezető hangokat, újai eltévedtek, nevetett:

— Lámpalázam van — mondta.

— Majd én megpróbálom, anya — ajánlkozott Feri. Helyet cserélt az anyjával, komolyan nézett a hangjegyekre, néhány pillanatig várt, azután intett Annának: kezdhetjük. Pista is közelebb jött. Terka lelkendezve, túláradó érzéssel hát- bavágta az öccsét. A gyerek játszott, pontosan, erőteljesen, határtalan biztonsággal és Anna szinte sírva énekelte a szegény szolgálólány-grófkisasszony nelépőjét. Vihar tépte, jajgató, kopasz fatörzsek hajladoztak mellében, szél seperte por kavargóit szeme előtt, keze reszketett és szája széle megvonaglott, ahogy szédülten, önkívületében is megtéveszthetctlen pontossággal ütötte a taktust. — Lemegyek — sírta — nem bir'om elviselni . . .

Majdnem éjfél volt, amikor a hideg decemberi éjszakában becsukta maga után a kaput. Lehajtott fejjel, kétségbeesett szégyenkezéssel lépett be a forgóajtón. A férfi elébe sietett.

— Órák óta várlak. Hát való ilyesmit csinálni? Hol jársz ilyenkor? Gyere — karolt belé mdlegen és kabátját kérte a pincértől.

— Várj — mondta erőtlenül1 a lány. Nem engedte el Pálffy kezét, húzta maga után az asztal felé. — Még nem mehetünk haza.

— Miért?

— Nemrégen feküdtek le . * , Talán még fenn vannak, meghallhatják . . .

A férfi kelletlenül beleegyezett. Konyakot rendelt. Anna mohón felhajtotta az italt, újat kért. Megkérdezem, hogy hol volt három napig, gondolta, azután mégsem szólt. A férfi úgy viselkedett, mintha tegnap váltak volna el. Sokat és élénken beszélt és türelmetlenül nógatta a lányt: menjünk . . . menjünk már, drágám . . . Meleg tenyerébe vette Anna kezét, hetyke arca lágy volt és gyengéd és Anna elrémülten gondolta:

— Hiszen szeretem . . . Hiszen én szeretem őt . . .

3Anna a hegyi utcán sétált felfelé. Egyszerre útját állta valami: két rövid láb, tiz fekete köröm kapaszkodott a szoknyájába.

— Béby! — súgta.

Lehajolt, megsimogatta az állatot. Béby komolyan és hűségesen nézett fel rá, akkor sem mozdult, amikor felhangzott a cselédlány sikolyszerü hivása. Elindult Anna mellett, sehová és mindenkihez tartozó biztonsággal. Amikor a cselédlán.v utolérte és nyakába kötötte a pórázt, még állt a kapu előtt és mereven nézett Anna után.

Anna lassított régi lakása előtt. Kér, csukott ablaktábla, csend és idegenség. Ki lakik a szobában, hogy él, miről álmodik? Béby! , . . régi és távoii hangokat hallott, az éjszaka felfelé kapaszkodó autók zaját, a szemben lakó cipész énekét, az utcán játszó gyerekek lármáját. Mintha esztendők tolakodnának a két ház közé; régi s uj otthona között tilosra állított sorompó, amely szigorúan útját állja. Mint a kettészelt anyaföld elvesztett és áhított területe és a másik oldal — az is hazai föld, otthoni levegő, mégis félelmes, nyugtalanító és idegen.

A kis fíiszerkereskedés kirakatában karácsonyfadíszek, aranyhaj és csillogó csokoládéfigurák. A fehér párás ajtó mögött a kövér füszeresné fehér köpenyes körvonalai. Anna ismerte ennek a köpenynek liszt, burgonya és zöldségillatát és szimatolva lassított az ajtó előtt. Szinte hallotta, ahogy ámuldozva össziecsattan a két vaskos tenyér és felsikolt az anyáskodó, meleg hang: Anna kisasszony! Tovább ment és ahogy maga mögött hagyta a házat, csodálkozva emlékezett, hogy percek óta nem gondol Pálffyri. Kellemetlenül fogadta a minden egyéb gondolatot leigázó nevet, mint zajos látogatót, akitől most órákig nem szabadul. A látogató elfoglalja helyét, szélesen magától értetődően és senki mást nem enged szóhoz jutni. Anna szorongva enged, sóhajt és megadja magát. Tiz nap óta nem látta. Visszafelé halad a napok utján, számol. Ma péntek .. . mult hét keddjén járt nála utoljára. Már világosodott, amikor elment. Mikor látlak? — akarta kérdezni Anna, de már a folyosón lopakodtak előre a férfi léptei. Tiz napja, igen, másnap szerda volt, azért is emlékszik ilyen tisztán, mert az egyetlen nap, amikor Páiffyné nem jön be az iskolába; ő még elalvás előtt örült a tudatnak, hogy másnap nem kell szembenéznie a barátnője virrasztásról panaszkodó tekintetével. Hat napon át minden este bement a kávéházba, az elmúlt kedden pedig megkérdezte Pá1- ffynét: (Folytatjuk.)

fókái Mór: Feícele gyémántok

A magyar iró-fejedelem legnagyobb regényének olcsó könyvnapi kiadása' szenzáció. A két kötet, 400 oldalon, egybekötve, Ízlésesen kartonálva csak 92 lej az Ellenzék: könyvosztályában Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel is azonnal küldjük. — Kérje a könyvnapi könyvek jegyzékét.

Az ember magányos