Ellenzék, 1938. október (59. évfolyam, 223-248. szám)
1938-10-23 / 242. szám
8 ellenzék 1938 október 2 3. A ® r BUDAPEST, öklébe: hó. Vonalon utaz I uu harmadosztályon. \ ko- l.vog vegyes volt: méltóxágos úrtól U*tel'e, urak, hölgyek, emberek, aivs-zonyok V tetmes kocsiban hangosain beszéluk, résiz* Inul u vonal /akelolása mintii, ix'v/ben nieg- s •okasi'nó . \z egyik rekos/il>en vxléki un- einl>enfelo nuigve.ázott valamit hasigosam Ci;y noi Uirxáiságuak. \imii 'erlebtem., nul. do lxvs/útlt-hi U| c.;\ szó ii tó tio 1 v»< *fţ i:jci) sürüli a fiiUiuu'l: ,,l>oc sulele rare!" A vonal megállt, a férfi búcsúzott, szaladt kifelé, a/, ajtóból a ónban mór* \ s-s/a kiállóit. „Okwfclou gyertek o! hozzánk! ..BeesiileUunre!“ (.ivermekkori jóim'atomi iitl velőin wem- Lui.', aki a/. ' Nkoll.tibaii' 'latinltól, sva m tain IxW gyengéinek bizonyult és négy gimmni/ium- i náitlia inai ui vasul szolgatatáim lé|xTt. Szeretettel emlegettük gyermekkori közös élményein kot. a /-sivárvkal. vi vaikhuszári, a „vs/ed u- ipötkkom“ s egy1'b játékaMnikat. ...Emlékszel? — szólt — póldá Ili lxűürfom <</ a hla - kok'a't!“ — S amikor meglké-ide/le.iii, lu>gy meninyi a fizetés»', így felett: „Hál például havi 180“. Étteremben üil'tem, este t.iz után. Éjfél tájban vidám, bohém tAnsaság érkezett. A tár- sasiig együk tagja leülvén ellkurjnnlolta magát: Se máj se liba? a pincér ho/olt neki egy fröccsöt. A következő vasárnap délelőtt benéztem ugyauobhe az élicrembe Az mént említett vendég k' sőbb érkezett. Amint leült, rászólt a pincérre: „Se máj, se liba?“ S azonnal hozták neki a pohár sort. Egyik legkitűnőbb festőnknek az :r szavor járásai hogy ,,az Istenit neki!“ A nyáron társaságba volt hivatalos. Amikor u házigazda bemutatta a feleségének. a festő igv kiáltott fel: „Ejnye, de szép felesége van magának, az Istenit neki!“ Esze ágában som voíit megsértető a húzágnzdét, még kevésbé a háziasszonyt. Sőt, igen előzékeny a,kart lenre, bókolní, hódöl'nd alkart s ez teljes mértékben sikerült >ie*. meat a háziasszony megértette, hogy az emphatikus ,,»z I stood neki!“ itt nvanialMékositó szó. illetőleg szólás volt. Amikor agrár-szerkesztő voltaim, sűrűn érintkeztem ajgrá arusokkail, csiizmástokkoil, vasalt, nadrágosokkal, egyetemet végzőit szaktudósokkal és gyakorlati gaizdákkall, Feltűnt nekem, hogy a ztergetoWas, pörgő,kalnpu gazdúszok nagyon szeretik az idegen szava - kot, a latinokat és a máméi eket. Az egyik gazdász lepten-uyomon ilyeneket mondott: „für alle Fälle“, „oh schont, ob Regen“ „aller Anteilig ist schwer“. Egy alkalommal egy ■német gazda meglátogat te sze'kcsz.Kiségün- ket. Véletlenül férni volt ruálimk a német szólásokét kedvelő magyar gazda 'barátom is. Nagyon megörültem, hogy el német gazdát egy kitűnő gyakorlati magyar gazdával hozhatom össze. Bemutattam őket egymásnak és kiderült, hogy* a magyar gazda csak ezt ® pár szót tudja németül. Néhány nap mutata gazdiász barátom nép gyűlésen szónokolt. Nem nagyon figyeltem ode. hogy mit beszél. .Egyszer csak holtom, amint azt mondja: ,,Qb schön, oh Regen!“ Sőt beszéde Végén, igy szólt: „Kurz um, le kell szál- 1‘i'tení az odót!“ A finnugor nyelvtudomány megn/lía|pitóia Megyairországon Bilden z József volt. Ki fii nő tudós, elsőrangú nyoilvféhekség. Nénnet- orsizágból már felnőtt korában származott át, de nyelvünket hümaix'osan és kitünően megtanulta'. Egy ideig Székesfehérvárott volt gimnáziumi támlán, aztán el Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában szolgált, míg végre a. budapesti egyetem meghivtn e finnugor nyelvészelii tanszékre. Sze.mic3ye.sen már nem. vo’t szerencsém ismerni, de tn.nit- ványaitól sokat hallottam emlegetni. Külö- n ősén sókot ibeszélt róla Tolnai Vilmos, a pécsi egyetemnek tavaly elhunyt kitűnő irodalomtörténész professzora, oki fiatal korá- bnrr mydl vésznek készült s a nyelvészeten, magyar filológián keresztül jutott él; az Po- daíiomitörlléne'üi sziinítlézl'siig. Kévtés) tudós ismerte u.gy a magyar múlt Írott !-'s nyomtatott emlékeit s elmúlt emberekről senki sem őrzött fejében annyi 'apró, érdekes emléket, mint ő. Tőle hallottam, hogy Budenz Jó- Z‘?efn;ek e szavajáiiásQ' aiz voit: hadin. ..A finnugor nyelvek, hadin a vogul. osztják, zűrjén., votjálk isittb.“ A hadfin az ő kissé németé s kiejtésén azt jelentette, hogy hát im, hát íme. A legtöbb cniillennek van ilyen beszéd közben viss’zmllérö 'idegen., vagy magyar szar V«. (iysM’iiieikikoronilból emlékisizöm w. ergo, ■simpliciter, rogo lvtumiU'uue szója fásokra., ma ez utóbbi helyett ci kérem, kiérem szépen, képein ássoiii, kérem u lásson, kérném alázattal hasznláltalosniik, orz. ergo helyett sokam a/, ailoi-s-t also t használják.. Sokam kér- dés'-kel iiité/oek előadásuk közlien ahhoz., akivel beszélnek, anélkül, hogy feleletet várnainak rá: tudod? „Tegnap vadászni voltunk, tudixl, és nyolc foglyot lőttiink. S tudod, amikor jövünk visszafelé, elkezd szukda.ni a zápor. Tudod, úgy niegáztumik, mint a fene.“ Egyik nemnégiiilHui elhull,yt kitűnő hó- tii-.usÚtink a tudod ot ludod-te ailmkhain hasz- Tudod-te, k1 szem •vagyok u regé- j Jiyemmel, tudod le. Több. mimt busz iv, tu- ! dodtte. I udod le.1 A másik nak erre az, n vzójárásos válaszú: ..Na hallod!“, vagy „Ne mondd!'' — beszéd közben szavakat keres/) emlberek különösen szeretek az ilyen, az előadó v ér!•.síiméhez s/’iikségteleri szoivaktil: izé, hogy is hívják hogy is mondjam. hogy is csak? Vagy akik gyakran 'bcszélinek ní-im- till inwigvaj- lx‘s/ediik közben is néuvet'iil keívs'Uv a niegifelollö szuivnlkat: Ding, wie ftiagt inad'? J•:zek a wulíytiuiliniii, az előadás értelmiét z<-jii nem tisztázó, scan mem zavaró .szaivnk arra valók, bogy a gondolkodás kőzJxeJi tlátmiidó irövdi/árkulok, kis .szakia<lá.sok bézagalit ki' tötl.si k. iKevési eanlx-r vatni, uki Ix-széd köz- Ixmii ni«.' mer áildiui, saiiiiertiet mór teirtanii. llozizá vagyunk szokva,, Jiogy ®i Jxsvziéd f<>- lymuulakKS. Már az iskr/láíba a .k-sz<Vktiatnek lHinmiiniket íurrót, hogy tiiluidozvai beszéljünk, s hogy elöwidósunk ugty folyjon, mint a |Xi- tialk, jiekieieszljük a tiyetvünket « amikor mein jut mindjl irt evzóiintklxi a megfelelő szó, •völgy haisoulwt, kmá'kogunk, miimtha eLrek/sd- tiiíiik volma (egyik ktliüíiiö «Ikadómtikus tu- dó.suirrk szálkás«)., '«így hnsz.tiáljuk aiz izé, hogy .is mondjam, kérem aláysiam súlytalan, hé/jeigilöMő iszavnkiii't, sokszor anláKküI, hogy és/ir<-vcn«nök. Kiitlönöseini ha sonlalokná 1 se- giUuek ik.i Ixsnnüinkeit a stereotip formulák: futt a szél,, minit a léne, pedig oi fene sehogy serm fu s nem rs futt soha, mert a fonie eredeti jelentése kutye (finim megfele- lője is pemi fene-kutya); úgy tud kártyázni, mint a pinty — hallottunn nem egyszer kártyások közt. S ez mefm azt jelentette, hogy vnilóbao úgy tud kai tyáznl, miint a pinty, azaz sehogy, hanem azt, hogy kitűnőm. Újabban a pinty szerepűt <* hnsonHuitb:im a vöcsök vette át. Úgy mcglanult angolul mint vöcsök. 1’1—— Ezek a/ éiöNvsxéd pongyola •»ág/iho/ t.» toziuklfl, ói'U-kéz/when, koiuo'y, 1 udomány<>» UVÜbOll eíiképzelbeU-tleinek NoveLli -tál. pi-f ■ ze hődéik lx-s/.ólclx u előnyösen lia-sznáiják löl jeli lem zés ül. A nVgi mag^u- ny^-lvlVíl ezeket a henye /javakat nanelyekre n lm- .széai értelme .szempontji.'.lf»ó4 vnmü z(Ük.vég ii/iuu?!, ki mii talmi nem tudom. Isiinek az «z oka., hogy j,álmuk n novella, regény hiá»vyábain olyan .szövegek, «amelyek az elő- bevzédet poutonnn adnák vivvZti, urncs*?nek. Helton Gávpái Me-.éi Ixrn és a Rétizegségi'öl szóló diaiógusáJ»jii vannak ugyan közvetlen párbeszédek, de ő még nem juU>tt el uiihoz ;i ncailiznausho/, amely értelmetűenül is umítí be^'/jéltehui y .sz/ereplöket. A imépnyelivekon oizontbam gyuikorituk az efé!ék. A jzara.sztavsz.ouy Így tud elő: , TaLáT koz-laim a vá-sóirhán az. ángyz/irmml. „Hogy- vagytok, aszfrnya“. — „Beteg a Risk« tehe- minnlk“ — mondok Mert léceik tumnyi marija vész vain nálunk, -zé. hogy is ui/ongyák. iui, száj fs körömfájás, léceik tunmyi.“ De vaneiuik felkapott zójárások is, a,melyeknek érU-'me nincs,, de volt, de elhomályosult. Diákkörömben Szcospaibaíkon, ha egy fparais/Meánytól megkérdezték: „hová mégy!“ — aiz furcsa ]íangliordozá'9sa>l igy felelt: „Megyek a hodályba!“ (Pedig a piacra ment). Ez tréfás szójárás volt és sokáig élt ;• «nép egyszerű, romié tton leányainak ajkán. Híres dîpîomâciai tolmácsok, akik a politika összes titkait ismerik LONDON október hó Rizotnyárai sok emberrek oszélx» jutott j már, vájjon a német francia, angol, olasz ! <* más álhitniférfink hogvan érlehlik meg egymást, am kor konferenciákra ütnek ösz- ; -s/.c. Azt ugyanis nem lehel követelni egyep I len államférfitől' sem hogy nyelv tehetség is ■ ügyen és az összes világnyelveket fol'yé.ko- I nyan beszélje. Erre a kérdésre észben meg- i adta a feleletet a neméá.g lezajlott müncheni ! értekezlet és nz előtt a béreliteagíuh'uvi és ; godesbergi megbeszé'éj ás, mert löszén nk- • koriban részletesen megírták a lapok, hogy ; a megbeszéléseken nagyon fonto- szerep ju- j tott dr. Schmidt német kővetségl tamicsos- n<ik, Hitler hires tolmácsának. Hitler kirlönöscn nxigyra becsüli Schmidt tudását, mivel köv»íi>s'ég' tanácsos rendkívül tisztán és [>r<*ci/xiir lo!tnán-.'olja idegen nyelven a kx'iMX'llár gondolatait. Sclnnidlet kfriöntx'.n a külföldi o’ki.k is őrömmel tiltják mert a tolmács s/xíré*iy év rokonszenves lé iiy<‘ iKJgyon kellemesen hat n táigvallámok j alkalmával és tudósát mindenütt elismerik.! I Amikor Mathicu csodálkozott A frOncfák hires diploma ta'-tolmácsx. Georges Mefhieu. aki már számos nagy nemzetközi tnnác.skozáJson iveit részt, és «mint! mondják, feladatát mindenko ■ kitünően ol-! dotta meg. Igen sokszor le is fényképezték működése közbem a hires francia tolmácsot. Egyik legismertebb felvétel aiz, amely’k M iiHhiout az okkori angol 'király, V. György mellett áibrázolj-ai Londonban, a nemzetközi világgazdasági kicnferendn alkalmával. A kép azt mutetja, hogy Mafhieu vakmin egészen megdöbbenve csodáilíkozott. Amikor később megkérdezték, miért vágotit olyan rendkívül csodálkozó ábrázaltot, .a- következőket mondotta: — Az történt, hagy az angol király egyszerre csak elkezdett kitünően franciául beszélni, még hozzá atyám jól, .mintha szülelett francia volna; és én a.zit hittem, hogy a király nemi ért franc iául. Matheu igen sok nagy és nemzetközi flotta tárgyailá-soni vett részt, úgyhogy ezen a téten évek során 'specialistává nőtte ki magát. Ilyenformán a, ha jóépités1, a tonna tarta - lom, a felfegyverzés és a világ különböző tengeri kádereinek összeállítása1 terén felvette a versenyt bármely szak emberrel:. Nem valami: könnyű volt Matbieu előtt bármit blöff ölni. mohai n«m az ő doliga, hogy az előhozott ßdaltokiat felülvizsgálja. A legkedveltebb argói konmiánytoknácsok egyike Alex Russel kapitány. Russel a nép- szövetségnél kezdte el pályafutását és sok évet töltött el itten. Legkitűnőbb sajátsága, hogy bámulat basán gyorsan fordít angolból más nyelvékre és vissz®. Ezért rendkívül nagyra becsülték ai Népszövetségnél. Russel kapitány amellett jőhumo”u ember is volt, ami olykor egész pomipásiain érvényesült! nehéz és felelősségteljes foglalkozásánál!. Róla beszélik az alábbi kis történetet: Gertiben tárgyaliáisok folytaik Anglia és egy kisebb európai állam között kölcsön- j ügyben. Elvileg létrejött) már a. megegyezés, j csak a módozatok körül merültek fél nehézségek. Már egy egész hete folytak ® tá'n- gyalásofk és végül szombait délelőtt léttt. Különösen aiz angol kiküldöttek gyűltek rossz t ! hangulatban össze, uiei-t ugv látiszoth. hogv olmor.Kl a weekend. Déli egy óra elölt egyszer esn.k szólásra eme kedett ír kölcsönt kérő állcmi egyik ki küldötte, akiről már mindenki íiuritci hogy nemikiviil Ijöbeszédü az angol urak elk«* semh'tte.ni vették tudomásul, hogy a, wo:k- end most már egész komolyan veszélyben forog. Mert nem elég a Ih-szóő, «le m g le !s kel! ford tani nngo’r:).. Amikor a beszéd végre végété.t, félem’kedetl Russel kapitány és miután végigjáratta' szeméi nz mákon*, mosolyogva c- következőket niondolta: — Urnáin egészen röviden szándékozom összefoglalmi azt amit «>.. kiküldött uc mondott, meri hsr jól őrlettem, azt javasolta, hogy ci IárgyaUV'okait napoljuk el a következő hétre. Amiből le mi‘-.s/el<-s<Mí egy szó) sem volt gaz, de mindenki meg rtelte o célzíkst. Az unnk uwgkiVniiye'bhiil'tei) sóhajtottak fel és iiNiyleg elnapolták a tanácskozást. A tehetséges manzetközi diploma la-tolmá- c«»k szsiUta igen kicsi«, meri erre a foglakozásra nem minden «-înlx-r való. Az még nem jelent semmit, hogy az eml»er kitünően tud xlxge.n nyelvekéi. A hires nemzetköz.! tolmácsnak nagyarányú alkalrreaizkodóképesség. gél kell rendelkeznie, lendkivül gyors felfogással!, erősen és tisztán kell lát nie és a-zonkivül precízen kell átültetnie 0> gondolo- tokat idegen nyelvre. A nüwnszok egy-egy nyelvben igen nagyok <’-s ugyancsak nagvok a nücciszok a -szavuk es u frgalmak között a különböző nyelveklx-n. Épp ezért minden alkahunkor rneg kel! találni a rnegfcdelő szót. mert különfieii esakhaimar kész a fél- rx-ént'és. Félreértéseken' pedig nemcsak konfenen riák hiuxiuliftik meg, h«mem véres konfliktusok is- törtek ki. A tolmácsok vállán óriási felelőisség nyugsz k. eme’lett visz.ont nagyon izgató, sokoldalú és érdekes a tevékenységük. A tolmácsok i'smerik a politika összes titkait, olyan dolgolcfl't is. amelyekről mások sohasem szerezned! tudomást. Ha. naplót vezetnének, nagyon érdekes dolgokat Írhatnának meg a nagy politikusok és államférfiak j előnyeiről 's emberi gyöngéiről. Annyi bi- I 7onvos. bog}- a diploma,ták jönnek és roen- I nek, felliinnek és eltűnnék, de a tolmácsok i redsze.r'mit hiivatalukhan manidnalk. mert ők tényleg iifitolhatatijanok. Lélek a ruha alatt Szélceiy szocîOiţS’rîîia : Bözönlá György: SZÉKEIY A főbb gyüjtőfejezetek címei: A székelyföld kapujában. Elfelejtett történelem. Kisgazdák pusztulása. Szétszóródás. A nagy változás. Udvar- nelymegye, Csíkmegye. Háromszék. ?65 oldal, 22 fényké? melléklettel 149 lej az Ellenzék könyvosztályában Cluj—Kolozsvár. Vidékre utánvétté is azonnal szállítjuk,Irta: Donni.) Giocondn a szokottnál is szeszé’ye- •óbb hangulatban volt. I.ebontott hajfürtokk<‘l állt a tükör előtt ás Anita hiába igye kezelt szoros fona,tokba szedni unnöje haját, a felső test szüntelen, huj la do zása, a hálna csavarodó nyak forgása kő/-bem azok mind- iintalam kiixunlottak. — Be-a trice, rah akarsz az.zal az unalmas zö’d posztóruháival? Megmondtam, hogy az ozüsthimzésü brokátruháit aikBirom, amit tegnap hozott Haisszáfiii, dz nrab kalmár. Anita, keresd össze, ami zöldköves ékszer vain a ládában. — Mndoema, a mester! ... Giocondüt legyintett: — A mester azt szeretné, be tinindig ugyanabba a zöld posztóba öltözném. Anitái, hová szaűadsz? Itt hagyja, szertesz.éjjel hajam, ő meg. csak szalad 1 — Madonna, az ékszereket kérte. — Beatrice majd kikeresi. Szorosabban fond a hajam, te leány! Hol vannak a, szem- csepp.jeim? Sohasem készültök el. Anita fürge ujjai a fül miögó erősítették e hej fon ajtókat ési fontoskodva mondta: — Ma szépnek kell lennie, madonna. Donna Lucretia fogja megtisztelni látogatásával. —• Honnan tudod? — kapta fed a fejét Giocondei. — Tegnap, miikor Hasszán! megállít öszvérével a kapu előtt, kocsijaival erre hajtatott donna1 Lucnetiiai. Úgy nézte Hasszán selyem rnel telt ládikájáít, hogy majdnem kipottyant hinítajábál. Az asszony nevetett, elégedetten és fölényesen. ÁJlmodozva nézett tükörképére, melyen szikráztak a zöldköves ékszerek. Csak akikor vált ismét nyugtalanná, amikor az apród a mester érkezését jelenítette. Felugrott, a köreveihez sietett, lehajn'yatlott a felhalmozott selyempámákra ési lehunyta szemét. Almikor e, mester belepett, bágyadtan és' álmosén mondta: — Még nem vfáírtam, mester. Borzasi vagyok, lompos, otthoni ölözókben. Korán jött ma, mester. A inester vászonnal ^fcakairt festöáílüvány babrált, Thury Z^uzsff hoz lépett, különböző tégelyekkel kezébe vette ecsetjét. — Elnézését kérem, mádon,na. Nem akadtam elmulasztani a mai gyönyörű alkonyaiét. Ezek o tempo színek felségesen keretezik l>o madonna nemes,, bel vány arcát. Tűnődve nézett az asszonyra, nehéz brokátból készült öltözékére, a csillámló ék- szerpompára. — Madonna, nem tehetné le ékszereit? — kérdezte bizonytaImnul. Gioconda leült az alacsony székre, türelmetlenül toppan tett lábával. — Nem — mondta. — Unom magam a dísztelen zöld posztóban. Három éve készül a képem. Hámmszor változott a divat azóta, a szék is elkopik, amj.n ülők. Azt mondják, kegyelmed egyik képét sem fejezi be. mert amit akar, az « lehetetlenséggel határos,'. A mester csendesen válaszolt: — károm, madonna, a pl'llapeftot, amikor lelke igazi képe lükrőződki vissza clz arcán. A lelke, madonna, amely tiszta, rejtelmes és vrarázslatotsi. Az asszony szelesen nevetett. — L'áitja, mester, lehetetlent kiválj), A lélek mélyen el van temetve a ruha olettt. — Én látom, madonno. Olykor megvillan a szeme sarkában, a szájé szögletébeni. És eltűnik . . . megfogheitaiblani. -. Az asszony legyintett: fontos, hogy szép legyen a képem. Tud je Isten,, a mester miket rajzol fel a vászonra. Hirtelen felugrott, 2i képhez szaladt. Szö'myülködve csaptai ősz-, sze két gömbölyű k:s kezét. Az o-r »vastag! A száj színtelen. És mi történt a kezeivel? A mester azonnal változtasson rajtuk. Az. ujjak legyenek hosszabbak), keskenyebbek, lágyan egybefonódók. A festő szelíden kérte: — Ha madonna kegyeskednék elfogleiln i helytlt.. . Gioconda durcásan a székre vetette magát. Donna Lucretia kárö:vendön nevetni fog, hai meglátja' képmáslát, amely dísztelen és fakó. — Madonna ma nyug talon. Könyörgök. nézzen maga elé szekdesi és lágyain.'. KépzelA szavajárása Irla: TRÓCSÁNYl ZOLTÁN