Ellenzék, 1938. október (59. évfolyam, 223-248. szám)

1938-10-23 / 242. szám

1938 október 23.

ELLENZÉK

ÉH mm ttot najq Kudarcai

XIV. Lăţos születésének húromszázad&k évfordulója

PÁR IS, október hó.

Franciaország most ünnepli XIV. La- v°(, josmaik, a Napikiiraly születésének három- századik. évfordulóját. 1638 ban született XIII. Lajos és Ausztriád Anna gyermeke, a!ká háromnegyed évszázadot élt. ebbö! pedig több, iiniiinili öli és fél évtizeden keresetül intézte nemcsak hazájának, de nagy mértékben Európának sorsát is. Huszomhároméves volt, amikor — tizen nyolcesztendő névleges uralkodás idán — 1661 március 10-én, Mazarin bíboros halálának másnapján magához rendelte Fouquet pénzügyi fő intendánst, minisztereit és ákamtitlkárait, hogy röviden közölje velük: „Mostanáig szívesen biztatni ügyeim vitelét a kardinális urra; itt az ideje, hogy magam kormányozzak, önök akkor segítenek majd tanácsaikkal, ha erre feJisiztódttom11.

,,Az állom én vagyok1'

Ötvenhat esztendő telt el' ectői a naptól XIV. Lajos haláláig és ezalatt Franciaország uirtallkodója ritkán kérdezett és ritkán kért tanácsokat. Ötéves korában lett király és név élői mindent megtettek, hogy erőszakossá, gőgössé, tehát spanyol értelemben igazi uralkodóvá fejlesszék. Még gyermek volt, amikor az abszolút, Isten kegyelméből származtatott monarchia fogalma kezdett kikristályosodni és a kis királyban kiválasztottságának hitét buzgó katolikus környezete, személyének embereken és törvényen feiiil álló öntudatát a bizamtinikus hódolathoz szokott spanyol-osztrák. any jaj az egyedül kormányzásnak, a „decider moi mérne1 nek előnyeit minisztere, Mazarin egy életre meggyőződéssé kovácsolták l>enne. Or szagának ő ura és nem vezetője volt. A neki tulajdonított hírhedt mondás: „az állam én vagyok!'1 alkalmasint sohasem hangzott el ajkáról, de uralkodásának öt és fél évtizede folyamán különböző változatokban gyakran ismételte meg azt, amit egyik könyvében irt Ximwegenbe, amikor a brandenburgi választóval nézet" eltérésed támadtak. „Adja tudtul — irta —, hogy én alkothatok szabályokat, de nekem e földön senkisem szabhat meg

■■■■■■■■■■■■■——— I I ii I, um hi ii mim

mát. Azonban semmittevő léha udvaroncokká sülyesztellte az arisztokráciái, amely minden kapcsolatát elvesztette a nemzet többi részével és a. Napkirály halála utón néhány évtizeddel véres lóira- dalomba kergette az országot. Rülpolik- káját eLvakito.fia a Habsburgok iránt érzett gyűlölete és az első két hódító hadjárat sikerei után ez a gyűlölet tette tönkre. Az első hadjárat alkalmával megszerezte Lillet és még tizenegy megerősített várost. 1678-ban a nimwcgeni békével végződött második háború meghozta Franche Condót és számos fontos várost. A harmadik azonban már balul ütött ki. Kimerítette Franciaország erejét, tönkretette hajóhadát, elkótv3ve’ryé 11ette gvar- m«itlalii:i és ezzel megaliaoozta az ango' világbirodalom njaigyságát.

Az öregedő kiinály nem vette észre, hogy lassanként megváltozik a világ. Nem látta, nem építette meg, hogy egy uj haflalom kristályasodflk ki. Egy habarom, amely megfoghatatlan és legyőzhetetlen, amelyet már nemcsak érdekek, hanem magasabb szempontok vezetnek. Egy hatalom, amelyet úgy hívnak: Hazafiság! Hollandia és Anglia, a német fejedelemségek egy része 'ennek az uj és meglepő erkölcsi erőnek, at nemzeti érzésnek birtokában bámulatosan oltentállókká válnak és megtörik rajta, a francia király lég y ő z h été lile runek hitt seregének ereje .s. De más fontos események is elkerülik a figyelmét. Nem érd meg, hogy a Habsburgok, akik a westifáliap béke után Iái hatóan lemondbaik a számukra reménytelen németországr államokról, a pássá* rovici békekötés után a legyőzött törökök nyomában uj célok felé törnek és Ma gyaroirszág bekebelezésével egyelőre még a homályban tapogatózva, megkezdik azt, amit két évszázad múlva majd „Drang nach Osten"-ma(k neveznek. A Habsburgok elleni küzdelmében megpróbál Keleten szövetségest talárnii, támogatja a magyarokat, Thökölyit, Rákóczit, hogy a császár seregének e|gy részét lekösse és ezzel tradicionálissá íeszi a keleti szövetséges szükségét, de Bées iga.zi okart (ás céljait nem tudja meglátni.. Nem veszi észre, hogy Brandenburgban egy uj halta lom kezd kiviirágozni: a porosz király sá g.

•Amilyen naggyá, erőssé és félelmetessé telte XIV. Lajos uralkodásának első időszakában Franciaországot, olyan gyülolt- té változta Ma a másodikban. Az évek mu- ’íáisával ellen sédéinek száma egyre nő és lassankónl! a lg van európai fejedelem, akivel ne volna viszálya. Bár buzgó katolikus. még a római kúriával is viszályba keveredik. Egyeljen abszolút uralkodó, egyeltem diktátor sem vise" el az egyháznak államok feletti hatalmát és a francia király, a legkaiolikusahb uralkodó. aki nem csekély mértékben gyón- tiailói befolyása a állt áll, 1682 ben határozatot hozat a francia klérussal az egyház és az állam elkülönítéséről. Tgmz: tizenegy évvel később visszavonatja és ,.el nem h nifá roztato inaknak" jelenti ki iái francia főpapság döntését, söl jezsuita gyónta tóinak, Lai Chaise páternek és utó» dóinak. Le Tclfli'emek rábeszélésére, erő teljesebb megtorló intézkedéseket kér a Port-Roynl aiszkéttikus- pietista szektája, a janzenisták eliten.

A protestáns-üldözés következményei

Ebben az. időben — 1713—14 táján — már lassan elcsitulnak a másik nagy felekezeti harcnak* a nantesi edictum visz- sz a vonását követő protestáns üldözéseknek következményei. Az edictum vallásszabadságot és biztonságot garantált a protestánsoknak; visszavonása törvényen kívül helyezte őkét. A katolikus többség mindig gyűlölettel tekintett a kétmillió- nyi protestáns kisebbségre, amelyet a nemzőt testétől különállónak, külön érdé. keket követőnek tartott. XIV. Lajos sem nézte jószemmcl, hogy a protestánsok a haza „veszélyes ellenségeivel", angol és holland hit testvéreik kel szoros kapcsolatokat tartanak fenn. Az arisztokrácia, a polgárság és a városi csőcselék pedig irigykedve tekintetitek a hugenoUákrai, akik — miután ki voltak zárva minden állalmi áldásból — az iparra, kereskedelemre és tudományra vetették magukat; és miiindháromban igen jelentős sikereket értek el. A protestánsok a XVÍL század második felében Franciaország leggazdagabb polgáraivá lettek; vagyonuk lehetővé tette, hogy gyermekeiket külföldi egyetemeken taníttassák, idegennyelv ü könyveket hozathassanak. Két évvel Col- bért halála után a protestánsok elleni izgatás. minden vadás ziniiség szeri te a királyi udvar tudtával) és beleegyezésével, Olyan méreteket öltött, hogy a nantesi edictum visszavonása „mámoros lelkesedést.“ kolbte egész Franciaor szagban. A protestánsok vágy katolikusokká leltek, vagy elhagyták az országot, ötvenezer család vándorolt ki, köztük Franciaország legképzettebb tudósai, legügyesebb kereskedői és kézművesei. Ezek a „re- fugiék", akik a Németalföld Ön, Angliában és Brandenburgban telepedtek le, hamarosan felvirágozitaftták a holland, av gol és porosz ipart, kereskedelmet, tudományos életet, Franci a ország nagy kárára .

A polgári jogok, amelyeket XIV. La jos megvon)!) a protestánsoktól, a franciák többi része számára sem voltak túlságosan széleskörűek. A Napkirálynak a hadseregen és az egyházon alapuló nacionalizmusa éppoly kevés szabadságot juttatott az egyénnek, mint az aj gondolatoknak. A képzőművészetek, amelyek XIV. Lajos udvarának fényét emelték, virágoztak ugyan, de a szellem csak óvato-, snn próbálkozhatott uj utakkal. A cenzorok egész serege őrködött a veszélyes hollandi, angol kiadványok terjesztése felett, az egyre divatosabb Írott hirterjesz- tés életveszélyes foglalkozássá vált. Mindaz. anri a királyság és az egyház szempontjából gyanúsnak látszott, nem jelenhetett meg. Corneiüle, Racine, Boileau, Bousset és Fenolon csak óvatosan, vagy burkolni allegóriákba, csomagolva Írhatták meg gondolataikat. Descarfes-nak, az európai filozófia ujja terem tőjének pedig egye'ülőn írását sem nyomtathatták ki XÍV. La jós birodalmának határain belül.

És mégis: a francia király omnipöten- ciája ellenére a nagy XVIII, század nagy volt Franciaországban is. Angliába« Shakespeare és Milton költöttek, Newton magi óla a. Princip iát, Rembrandt, Rubens, Van Dyck, Ruysdael és Franz Hals fes'f- ményoi ragadták el a müértőket. Az olasz operai elindult ragyogó pályafutásán és miejgiszólait. Stradivari hegedűje. A mindennapi élet kényelme elmélyült, gazdagodod, az előkelő világ ekkor kezdetit teát és kávét inni; feltalálták a pezsgőt és a fagylaltot. Iránytűvel utaztak a föld körül, az állami hivatalokban ekkor kezdtek statisztikákat készíteni cs Locke meg Leibniz nyomán a szalonokban az ember'« észről villái Okoztak a semittevéstól a művészetek ás tudomány felé fordult arisztokraták és széplclkek.

XIV. Llaljos udvara mindebből bőven kivette részét. A század fordulóján, amikor a 'történelem mutatója a nagy XVIII-at kezdte mutatni, a Napkirály körnvezetc már érezhetően eltávolodott a Main toman asszony jóvoltából vakbuzgón vallásossá vált) öreg uralkodótól, akinek meg kellett érni azt, hogy miután a spanyol örökösödési háború következtében összeroppant katonai ereje, az angol király lord Boli ngbroke utján azt az üzcik'- tet küldje: szívesen támogatja a spanyol örökösödés'’ háború előnyösebb befejező seben, mert „már nem fél többé a fran cia király hatalmától". Négy évvel halála előtt elvesztette egyetlen fiát, cgv év mul- v3i unokáját. 1715 szeptember elsején halt meg. egy kiskorú uralkodót, egy háborúktól kiszipolyozott országot és rothadó közállapotokat hagyva az elkövetkező nemzedékekre.

semmit“. Ennek a palástodat lanul önimádatban csúcsosodó egocentrikus kor Hiányzásnak eredményeképpen írhat1 a pár évvel később Fenolon a nevezetes sorokat: ,,A király minden és az állam már semmi. .. s a francia udvarnál a király személyes érdekeinél, nagyságának és dicsőségének szolgálatánál már nem j ismernek egyebet'1.

Parancsoló akarattal párosult szenvedélye és türelmeken dacsőségvágya, mely első rablóhadjáratalinak sikere után jeges gőgbe dermedt, megakadályozta, hogy sok mindent megértsen, amit pedig nemcsak h atsz nos, de szükséges is lelt volna, megértenie. Uralkodásának kezdeten még volt érzéke az önálló nagy szellemek iránt és munkatársait a „rotoré“, at nem nemeseik tegki valóbb ja i közül választotta. Ilugues de Liomne, a nagyszerű diplomata, Colbert, a, francia gazdasági élet zseniális ujjáalkotója, Le Tellier és fia, Louvods, a kiváló hadseregszerve- zők, a várépítő Vasúban ragyogó elmék voltak. Mint Jnsserand mondja: ..Colbert előtt senkinek sem voi]:|i tiszta képe a hajó, a kereskedelem, a gyarmatok, az egészséges pénzügyek, az utak, viziutak, csatornáik és hajózás fontosságáról". Col- hertnek valóban mindé TŐI tiszta képe vo.'tt és tizen négyéves működése arra az eredményre vezetett, hogy Franciaország kigyógyul'i az előző évtizedek gazdasági baljaiból'; és előkészüli XTV. Lajos szerencsétlen háborúinak gazdasági, erőfeszítéseire De amikor ez az első garnitúra távozott, XTV. Lajos nem választott hasonlót. A zsenik helyét udvaroncok foglalták el és ez végzetessé vá't Franciaor szágra is, uralkodójára is. XIV. Lajoson is bekövetkezett az abszolút uralkodók I végzete: nem tűrt meg maga, mellett a I középszerűnél nagyobb egyéniséget.

Súlyos tévedések

Súlyos tévedéseiért súlyos árat fizetett. (Élete végén éppie.n személyes dicsőségét kezdték ki sorozatos kudarcai.» Igaz, letörte a fő nemességet és ezzel megszüntette a nemzet érdekeitől, távol álló. mos célokat követő társadalmát osztály batal

jen el valami távolit. .. vailam® kedveset. Műhiba kicsiny gyermekiét ringatná n térdón, madonna..

Az asszony mozgaJtni kezdte két térd'ét egyre hevesebben, léha dalt dúdolt, majd nevetett és keoéran nézett a férfira.

— Jó lesz így, mester?

Az fáradtan leengedite kéziét. Váltózatlanul s^eMd volt ai hangja^ ahogy esdekelt:

— Donna Gáoconda, gondoljon valami szépre, aimi nemes, fenkölt lelke mélyén ék

— Unom magam — rántotta fel vállát az asszony.

Akkor 'belépett az apród és donnái Lucre- tiát jelentette. Kövér, idős, hölgy lépett a szobába és mély bókkal üdvözölte donnái Giocotidát. ük! felugrotii helyéről.

— Mily rágétia kívánkozom látni kegyedet, donna, Lucretiai, micsoda öröm! Amite', adj széket donnái Lu creţi árnak.

A vendég mézédes hemgon válaszolt, közben kíváncsian körülnézett. Hogy egész Firenze 'panaszkodik donna Giocondáres, aizt mondják, visszavonul az emberektől. Hogy délutánjait még mindig készülő képének szenteli. Lehetséges, hogy még mindig nem készült el a festm'ény? A mester már valóságos műtermet rendezett itt be magának.

— Én rendeztem be a mesiternek — mondta' donna Giocond'a.

— Kegyed szép és ifjú — bókolít a másik asszony. — Milyen szépek ezek a zöld kövek remekül illenek a ruhájához.

— Régi apróságok.

A vendég kezébe vette Gioconda csipke- kendőjőt, ujjaival érintette a hrokátruha kelméjét és szemében egyre tombolóbban égett a kíváncsiság.

— Kegyed aztán ért az öltözködés művészetéhez. A firenzei asszonyok igyekeznek is utánozni, de egyiknek sem sikerül. Nem ismerik f óriásit, ahonnan remekszép selymeit, brokátjaik szerzi. Kegyed nem árulja el titkát.

— Nincs titkom, madonna' — mondta Gioconda ártatlan arccal. — A kelméket útközben vásárolgatom össze, magam sem tudom, honnan való egyik-másik.

— De bizonyosan Itáliában is 'vám állandó szállj tója,

— Mint mindenkinek — mondta Giooon- da óvatosan, minden szavát megfontolva és elnézett a vendég feje fölött. A mester fürk'ászőn nézett az asszonynál és felvette e esetijét.

Donna Lucretia hangjában fojtott izgalom érződött, ahogyan; könnyedén mondta, hogy tegnap este a- ház előtt ment el hin.tőjával és akkor arab árust látott he térni ö hátsó kapun. Bizonyosan selymeket hozott. Később ■megint erre vitte az utjai. Az arab öszvére még n késő éjszakai órákban is itt várakozott gazdájára. Gioconda csodálkozást színlelt. Igaz,, egy arab kalmár valóban befurakodott a palotáiba. Néhány apróságot vásárolt tőle.

— De gyakran jön kegyedhez — vallatta 'tovább donnái Luonetiia.

— Ő azt mondja, járt már itt egyszer. Én nem emlékszem rá.

Tűnődve és1 álmodozva nézett maga elé. Egy pillanatig csend volt, melyet csak az a zaj tönt meg ahogy az ecset smrlódott a tvfezonlhoz, azután Lucretia. Isimét megszólalt:

— Azt mondják, a francia selyem nehezebb a többinél. Kegyednek mi a véleménye ?

Alkony bori tofcta a szobát és1 a lebukó nap fényében tündöklővé lágyult Gioconda arca, ahogy suttogta :

— Nem tudom. A selyem szép. Mindig szép, akárhonnan kerül az emberhez. Nehéz és mégis puhái, leomlik a* földre, lágyan körülöleli a lábat, suhog ési hullám zik.

Földöntúli vágyakozással kulcsolta össze két kezét.

— Azt mondják, valahol messze készül egy anyag, amely minden' eddiginél finomabb. Azt beszélik, olyan könnyű és suhanó, mint az álom. Az embereknek, akik ké- síziiitlik, sárga' az arcuk, ferde vágású a szemük. Hónapokig kell utazni, amig az ember eljut abba az országiba. Madonna, szeretnék egyszer odautazni. Csak látni szeretném azt a kellmét, megsimitami. «az ujjammal • • • Azt hiszem., akkor boldog len nek . . .

Csend volt és egyszerre megszűnt aiz ecset féktelen munkájának zajai is. A mester mámoros hangon suttogott:

— Madonna, láttam a lelkét, nem éltem hiába.

Donna Lucretia felugrott, kiváncsion az állványhoz sietett. Hirtelen megállt, ámultán és elismerőn mondta:

— Mester! Milyen csodálatos ez a mosoly!