Ellenzék, 1938. október (59. évfolyam, 223-248. szám)

1938-10-21 / 240. szám

ELLENZÉK

1 938 október 21.

mmmmmmmummwmmmat

Ucţjt-iiy I

Irta: THURY ZSUZSA

|övő hétre itrando’ást b es/cl vek

dií;:, egész napi kirándulást a Dunán. 1 ki- rom Kín\ és három fiú. A lányok dirnuli- be mennek Ha Anna megengedi, felvenné az 6 kék pettyes tiroli ruháját, szeretne úgy öltözni, ahogy a többiek. Anna sietve beleegyezik. Vegye fel nyugodtan, És a jövőben is, amire szüksége van. Azért van ott az a sok vacak. Hirtelen a szekrényhez megy, kalappal a fején leakaszt ruhákat, harisnyát nyálából fel, fehér cipót. Nem járhatsz úgy, mint egy ágrólszakadt

— ismétli Éva szavait. — Miért nem szólsz, ha kell valami? Terka boldogan szalad befelé az ajándékkal, Éva utána. Anna áll a szekrény előtt és bírálón gondolja: szeszélyes vagyok, nyugtalan es kapkodom. Vénlány, aki dobozokat gyűjt . . . Mintha idegeinek feszülő szijjai megereszkednének az utóbbi időben es szeme alatt értelmetlen, semmivel sem indokolt könnyek sokasodnak. Nagyot nyel, bevágja a szekrényajtót. Feri all mögötte.

— Az osztályban van egy fiú, aki akkor is sir, ha mást fényit meg a tanito ur — mondja a gyerek lassan, válogatott szavait rakosgatva egymás mellé. Kezet Annáéba csúsztatja és egyideig még ott á lanak ketten, szó nélkül, az előszobában.

4Ujházy Pista részletesen és angol vér- mérsékletének megfelelően hideg külső mögé rejtve felháborodását, beszél a történtekről. A textilvállalat tizennyolc alkalmazottja közül minden reggel ő érkezett elsőnek a négy héten át. Leült íróasztala mellé, megkezdte a napi munkát. De minduntalan felállították. Az árut neki kellett átvenni, felügyelt a raktárban, számlázott, könyvelt — egyszóval jobb meggyőződése ellenére mindent megtett, amit csak kívántak tőle. Egyik dolgával még el sem készült, már másfelé szólította a főnök, mellesleg rosszmodoru és nyers ember. Úgy szalu dgáltatta, mint valami kiíutófiut.

— Természetesen nem emeltem kifogást — mondja Pista méltóságteljesen elzárkózva pipájának füstpáncéljába. — Azt gondoltam, hogy idővel egységesebb lesz a munkaköröm és ő is belátja, hogy eredményesebb munkát végezhetek az íróasztalom mellett, mintha apró-cseprő rendelkezéseit hajtom végre. Arra semmi esetre sem készültem, ami ma történt.

Az történt, hogy a négy heti próbaidő után elbocsátották állásából.

— Azt mondta, fürgébb és fiatalabb munkaerőre van szüksége, akit mindenre fel tud használni. Hogy végeredményben tőlem nem kívánhatja, hogy ,a végeket cipeljem a raktárból az üzletbe. Már pedig ha úgy adódik, azt is el kell végeznie.

— Még rrut nem — méltatlankodott Éva és vérig sértve simogatta az ura kezét. — Tudtam, hogy ez nem neked való. örülök, ha nem jársz be többé. Majd csak lesz valahogy.

Elhallgat és tanácstalanul iszáguld fátyolos, tétova és fáradt tekintete az asztal felett, a falakon át, a jövendő napokat átugorni akarón. Pista többé nem hozza haza a kétszáz pengőt és a bankban hetekkel ezelőtt vette fel az utolsó betétet. Anna is hallgat és fanyarul arra gondol, hogy Pista tizennyolc éven át ült egy széken. Ezt a széket kihúzták alóla és most nem képes másik széken kényelmesen elhelyezkedni. Feri, mintha a súlyos helyzet megoldását remélné megtalálni, azt kérdezi, hogy szakállas ember-e a főnök. Ezen nevetnek és egy pillanatra enyhül a feszültség. Azután mintha nem lenne érdemes további erőfeszítéseket tenni, mindhárman átadják magukat a szorongásnak, amely az elmúlt esztendő során csak a felszín alatt lappangott. Anna növekvő haragot érez: Pista nem tulajdonit túlzott fontosságot a felmondásnak. Arcán elterül a nyugalom leplezetlen derűje, testét elereszti, szélesen terpeszkedik a karosszékben békés füstfelhőit eregetve. Éva gépies mozdulattal nyúl háztartási könyve után, ceruzával számokat ir egymás alá: házbér, gáz, villany, mosás. Áthúzza a számokat, innen elvesz néhány pengőt, onnan is lecsíp valamit, azután áthúzza a mosás-rovatot megváltozott,

érdes kezének egy erélyes mozdulatával. Viola negyven, pengő — itt me^áli. a

mélységes töprengés megnyujtja vonásait, orra furcsán megremeg. Ferka mar egy esztendővel ezelőtt abbahagyta zongora- tanulmányait, a kislány legteljesebb megelégedésére. Anna ránéz, arca elszánt és hangja erélyes:

— Violát ezentúl én fizetem.

Éva bólint. Magától értetődőnek veszi, hogy Annának éppen olyan fontos a gyerekek sorsa, mint neki.'Tovább számol és Anna újra kimondja:

— Ezentúl egy tál ételt főzöl ebédre, ló, tápláló főzelékeket, főtt tésztát.

Egyikük sem beszél arról, hogy miből főzik a jövőben az egy tál ételt. Pista nem szó* 1 bele a beszélgetésbe, ásit, szinte vidáman sóhajt: ha ja jaj!

Másnap Anna hazahozza fizetését és az egész iSo pengőt átadja Évának. Az asz- szonv megsimogatja húga karját és ncki- viduba, kissé szelesen, buzgón lát főzéshez. Mintegy jutalmazásként most már napi életük minden apró-cseprő ügyével siet Annához tanácsért. A nyári hónapokban talán elég, ha csak felsurolja a szobákat. Ősszel újra bee reszt i a padót. Nem gondolja Anna, hogy egészségesebb is, kevesebb a por és a bacillus. Fontosko- dón áll, választ vár, bekötött fején szürkül a kendő, meztelen lábán Feri régi, kitaposott papuisa, hajdani szép, fehér antilopcipő. Egy délután végigbotorkál a folyosón a teknővel, amit a mosókony- hábó! cipelt odáig. Pista az ablakból észreveszi, elébe siet, szolgálatkészen elveszi tőle a teknőt, a konyhában megáll: hova tegyük? Már természetesnek találja, hogy a felesége mosni fog. Leül a konyhaszékre, megtörni pipáját és megkérdezi:

— - Van mindened? Lemegyek, járok egyet vacsora előtt, előbb felhozhatom, ami kell.

Szappant, szódát vásárol, visszajön vele,

kedvesen jó munkát kíván és lesétál a budai l)ün;itpartra. Éva vizet ereszt a ukno- be, azután tehetetlenül nézi, ahogy végig- csorog a kövön a forró viz. Anna felrántja szobája ajtaját és nagy izgalmában kiabál:

Nőm engedőm, hogy moss. Mcglxx- londii ftiíVli? A beik nőt különben is egy nap l>;iil Hűbb be keli .áztatni, másképpen folyik. Hagyd bőkében azt a ruhát, majd 1 Huzalunk mosónőt.

Éva fiitakozott. A pénz kell egyébre. Mari mindössze egyszer jött ál mosni, u/óla oitiink Már néni is folyik. Fürgén szakid, a mosóin/.ókba vizet ereszt, meggy ujl ja a gázt. Valami rémlik, távoli esztendői, műiéi«*: Mari néninél hatalmas üstben főz lék a ruhát, nagy fakanállal kas arg dák. Mit tesz az ember a forró viz.be? Szaladgál, izgatott, Iába a térdéig lucskos, arcán .szappanhab fénylik, szeme ködös és álmodozó és Anna kétség beesetten inig a felhalmozott piszkos ruhába. Éva szelíden elmosolyodik és I i tok - /latosan súgva mondja:

Tulajdoniképpen én nagyon szerelek mosni.

Amikor a tanár becsengetett az clüszo- bniajlóa, Terka vezeti a kis szoba felé, a konyha süni ködpáráján áttörve. Anna keze remeg és mintha egész testéi vihar tépné. A férfi zavarban van, körülnéz, hová üljön a kis szobában. Anna hallgat, végre ott ülnek egymással szemben és a férfi beszélni kezd. Nem gondolta, hogy ilyen hossz náluk ai helyzet. Ha Anna nem akarja, nem beszól róla. de véleményt* szerint ez tarthatatlan állapot. Annának nyugalomra van szüksége, saját otthonra, kényelemre. Végeredményben a csa'ádjá* neun tudja egymaga eltartana, és snjátmagát is tönkreteszi. Kél hosszú kezét ütemesen ossz eilleszti beszéd közben, lassan, megfontoltan pergeti a szavaikat és Anna szeme elölt ismét gyülekeznek a hainag megvadult vörös karikái. Hagyja abba — gondolja —, mi köze

Az ELLENZÉK panaszos-ládája

Rovattunk népszerűségére jellemző az a körülmény, hogy már nemcsak a kolozsvári de a vidéki po’gárak is felkeresnek bőrünket panaszaikkal, tudván azt, bogy az Ellenzék mgy nyilvánossága utján az illetékesek íel-tótlenül tudomást szereznek úrról és keresik aiz orvoslás módját. Mai paintrs'z- csoknmk a következő:

jl. Tordai autótaxisok panasza.

Igen tisztéit Szerkesztő ur!

Legyen szives tegye közzé alábbi párna- szarukat., amely nemcsak Tor da. de Kolozsvár lakosságát is* érdekli. Arról van szó,

I hogy mióta a Kolozsvár Is Torda közötti autó személyforgalmat a CFR vette át, ezerféle (kellemetlensége támadt a taxisofőröknek és a taxik utasainak, mert a CFR rém tűri el eu kankaarrenci'át. Azok a* taxisofőrök, akik a, GFR rendelkezései miatt nem vállalhatta vak utasszáUátásf Tondáról Kolozsvárral, vagy Kolozsvár* ól Tordiára, e miaitt súlyos anyagi helyzetbe kerülitek. Egyidőben létrejött egy megállapodás a taxisok és a GFR között, hogy bizonyos összegű üdéteknek esetrőteesetre vbSó lefizetése után — amit •az államépüészeti hivatalnál kellett befizetni — Utasokat szállátbhatok a vánosközi

forgalomban. Ez ta megállapodás azonban igen rövid idő múlva megszűnt, mert kiderült, hogy ezen i^ebékniek. a GFR áttol történt igénylése törvényteden. Amióta a> taxisok nem fizetik az allét éket, ismét megkezdődött a zaflöattás. A GFR aJ Kolozsvár—Torda országúdon külön szolgálatot tart fenn, amely a béngépíkoGsáikEjt fetortózítatja. azok tifkrjdorBosaüól elveszd a hajtási sgejzökvünyt, egyszóval minden lehető módon akadályozza őket kenyérkeresetükben. Az elkeseredett tordai texiautásioík most azzal a gondolattal foglalkoznak!, 'hogy emlékirattal fordulnak, a királyi helytartóhoz és1 tőle kérnek oltalmat a. GFR eljárásával is'zemben.

Egy elkeseredett tordai axdóHa-xifutojdonos.

2. Válasz egy panaszra. j

Igen itiis'Zftebt Szerkesztőség!

Nagybecsű lapjuk egyik októberi számában valaki panaszkodik a vidéki gépkocsik állomáshelyie miatt és annak a Piait®. Uiniriá- rőli való (kiföeffieptésiét követeli. Almliiroltt régi autód, akinek 11 évig Budapesten, 3 évig Berliniben volt automobilja, jelenleg 4 éve Erdélyben tart autót 'és azzal gyakran látogatja, Kolozsvárt, kérem, hogy állapítsák meg a következő'ket:

Nem igaz azon* 'áöü-itfcási, hogy a Szent Mihály--székesegyház mellé beálló vidéki géjpr kocsik ócska1 régi dragacsok. A régi rossz ástak megölték $ régi koos&kat és igjy régi

ócskái dragacsok nincsenek. Természetesen egy vidékről é kező automobil nem lehet olyan fényes, mint egy kolozsvári garázsból kigurnlő frissen mosott kocsi. Teljesen nevetsége azon állítás, hogy az autóból olaj ■s benzin csepeg, mert senki sem tart üzemben olyan kocsit, amelyből komolyabb meny- cőrségben folyik az üzemanyag. A legmodernebb és legjobban ápolt automobil is ejthet le pár csepp hűtővizet, vagy olajait, illetőleg megmelegedett zsírt az alváz zsírozott részeiből, de hogy olajból, vagy benzinből komolyabb mennyiség folyjon, amely tócsát vagy bűzt idézne elő, teljes lehetetlenség. Hogy a személyzet szemetelne és piszkol- na, igazán nem tapasztaltam, a forgalmat pedig, az állomáshely szerencsés fekvésénél fogva, oem akadályozza. Amennyiben rendetlenségek tényleg előfordulnának, azt köny. 'nyen meg lehetne szüntetni azzal, hogy a főtéri rendőrposzt egyike 2—3 óránként az állomáshelyet meglátogatná és rendbeáilita- ná a kocsikat. Lehetne úgy is, mint más városban, • fehér vonalakkal!1 meg jelölni az autók helyét és így a túl zsúfoltságnak is elejét lehet venni.

A rendőrség büntesse meg azokat, eíkik bánmilyeiD módon szemeteknek, vagy rendetlenkednek, alkosson szabályzatot az állomás helyére és az ott levő táblán tegye közhírré. Egy pár szagom ellenőrzés és egy pár 500 tejes büntetés hamhr kioktatná az esetleg rendetlenkedő sofőröket1. Teljes lehetetlenség egy úrvezetőnek, vagy sofőrt tartó tula j do- nősnek megparancsolni, hogy távoleső, vagy félreeső helyen várakozzék kocsija. Ami pe- cEg a legfontosabb, kérdem: lehetne a posta- hátomögőbfii téren az automobilt csak 15 percre is őrizetlenül hagyni? Parancsoljatnak komimé zni, hogy milyen elemek ^csorognak állandóan a postaimögötiti térségen. Megállapíthatja mindenki, hogy a vidéki autók nem szereznek semminemű tekintetben o-lyanmíé- retiü eflkaimaitlanságot a 'főtéren hogy kitele-' pátésük szükséges voJba. A vidékiekre szükség van, mert Kolozsvárt a vidék teszi naggyá. Ez a dolog pedig nemcsak egy szőkébb kör, hanem a -negylközönsiég szélesebb rétegeit ér dekli, mert nemcsak, az autótulajdonosokról, haintem az utazóközönség nagy százalékáról van szó. Tapasztalatom szerint sokam közösen bérelnek autótaxit, hogy Kolozsvárra utazzanak, mivel ez olcsóbb és gyorsabb, mint a- vasút ési a visszautazás is tetszés szerint tő'ténik. Kérem a Tekintetes Szerkesztőséget, adjon helyet ezen Írásomnak, nehogy sí hatóságok csak az előző panaszt olvasva, helytelenül intézikedjenek.

Teljes tisztelettel:

Egy vidéki autós, aki gyakran ion Kolozsvárrax

hozzá. A férfi tovább Ixrszél. Az ember nek szüksége vuwi Ifpnii egészségin üli zésre. Ez az alapja- minden viszonylagos boldogságnak. Annának elsősorban ön magára kell godolnis. () már kezdetben helytelemiiitiette az együttlakást, de tenné szelesen ötévi barátság nem elegendő ok arra, hogy véleményt nyilvánítson.

— Különben, Anna tette hozzá ko inoilyan , niaigai bizonyosan azzal is számol, hogy a cselekedetével szavuk nélkül is kimondotta számomra a nemet. Mert ilyen körülmények között természetesen egyikünk sem gondolhat csa- ládallapitásra.

Maga szerin:I, mit kellene lennem?

— Elsősorban vissz.as/.erzni a függetlenségét. Ne vegye rossz néven Anna. de amit maga csinál, ainmak kissé könnyelmű színezete van. Rokonok között egészen szokatlan a segítésnek ez a módja. Az ember ad ui feleslegéből, de nem dobja oda saját, létalapját.

Anna torkában szavak gyülekeznek, régen hallott mondatok, amelyek valamikor viharos jókedvre derítették: a le neved hallgass... fogd be a szád... Mit szólna Gaák ha Mari ném tünderi nyugalmával, mély zengéssel hangjában. megszólalna: eredj a pokolba. Nagy cinkostársi hűséggel gondolt most Mári nénire, aki anyjuk temetése után olyan magától értetődően fogta meg a kezüket és vezette őket a Póterfia-utcai házba, kercsztülnéz- ve Laci bácsi zord fején. Szerette volna, most elmesélni ezt a/ jelenetet Gaálnak. De eöbb el kellene magyarázni, ki volt Mári néni, szavakba foglalni hatalmas alakját, amely tömör volt és méltóság- teljesen hömpölygő — nem érdemes. Csak annyit mondott, határtalan magasságból:

— A mi családunkban ai segítésnek egyedül ezt a módját ismerik. Nem gyújt rá?

A férfi elé tóba a cigarettásdobozt és a gyufát. Kinyitotta a konyhaajtót és vidáman ragadta magához az ablakpárkányon gubbasztó Ferit, diadalmasan vezette a tanár elé.

(Folytatjuk.)

ezc//

hogy a váradi sajtó is nagy cikkekben számol be a kolozsvári színházi szezon megnyitásáról és meleg szavakkal méltat- ja a Thalia Lihomfi előadását;

hogy Bizet szüleilésének százesztendős évfordulóját ünnepli a zenei világ. Ami■ kor a világhíres Carment 1875-ben Parisban bemutatták, az opera olyan csúnyán megbukott, hogy Bizetet az eset idegileg teljesen tönkretette. Bizet a Carmen áldozata volt, az opera bukása után néhány hónappal, csalódottan és boldogtalanul', súlyos beteg lett és meg is halt. A zenei világ egyik legmegdöbbentőbb esete volt ez, hiszen a Carmen világhíres lett s ma állandó kedvelt müsordarabja a világ minden operaházának;

hogy Elynne Troy, a szépségéről hires revücsillag olyan eréllyel ütötte pofon szerelmesét, Jack Doyle boxbajnokot,- hogy a sportember orrvérzését csak orvosi segítséggel lehetett elállitani. Elynne kijelentette, hogy Jack megcsalta s a pofont megérdemelte. Az eset nyilvános helyiségben történt s most egész Kewyork azon mulat, hogy a liUomkarcsu színésznő, akit Szép Heléna névvel ismernek Ameriikában, knockautolta a hatalmas erejű boxolót;

hogy Erzsébet angol hercegnőt, akinek kedvenc tantárgya a földrajz, legközelebb világkörüli útra küldik, hogy „eredetiben“ tanulmányozhassa kedvenc iskolai tárgyát;

hogy nagysikerű és magasszmvonclu irodalmi est volt Brassóban, az ottani unitárius templomban, amelyen Szentim- rey Jenő, Tompa László, Járossy Andor, Tabéry Géza, Molter Károly és Szemlér Ferenc szerepeltek. Kovács Lajos esperes és Kacsó Sándorné rendezték a gyönyörű élményt adó irodalmi estet, amelynek műsorán ezek a szavak voltak nyomtatva: „Templomban vagyunk, kérjük a tapsok mellőzését“;

hogy Pia Így, a nagyszerű operaprimadonna a jövőhónapban visszajön Kolozsvárra' és az itteni Operában a Lakmé cimszerepét énekli el.

Az emitea* magányos