Ellenzék, 1938. szeptember (59. évfolyam, 197-222. szám)
1938-09-11 / 206. szám
FT. FE NZ ÉK A főpclsIeHii*©! és a fájdalomcsillapításról Irta: DR. KOLESZÁR LÁSZLÓ (Előadás az EME tordai vándorgyűlésén) I 0 3 H Hzeptcm her i iAmilyen régi a földön az állatvilág, cpoly régi a>' állatvilágnak egy közös tulajdonsága: a fájdalomérzés. Azok a behatások, melyek fájdalmat okoznak, rendszerint veszélyt is jelentenek. A fájdalomról magáról és lényegéről ismereteink igen hiányosak: Wundt szerint a fájdalom olyan érzet, mely kellemetlen érzelemmel van összekapcsolódva. A fájdalom^ egy meghatározott érzésfajtának tudatossá válása. A fájdalom biológiai és teológiai szempontból véve mindenek között legfontosabb élményünk. Goldscheider szerint a fájdalom a természetnek kegyetlen, de hasznos törvénye, az élő szervezetnek őre, védője és fenntartója, a kultúra fejlődésének leghatalmasabb rugója, az emberi művészetnek, erkölcsnek és vallásnak forrása. A fájdalom a faj és az egyén életében egyaránt rendkívül fontos. Testünket ért fájdalom jelzi, hogy veszedelembe kerültünk 9 menekülni kell: az izomzat önkéntelenül is akcióba kerül a fájdalomérzésre. Ha ujjúnkat valami forró éri, még mielőtt a fájdalomérzés kifejlődhetne, már elkapjuk egész karunkat. Az alvó embert és állatot is elsősorban a fájdalomérzés védi, figyelmezteti a veszélyre, ébreszti fel, a fájdalomérzés őrködik1 az alvó fölött. Fájdalomérzésünk a legnagyobb jól - tevőnk. A sérülés utáni fájdalom figyelmeztet, hogy a sérülésünk további gondozásra szorul. Sérülés meggyógyulása után, amikor az újonnan képződött szövetek: a hegek még gyengék, az erősebb mozgáskor jelentkező fájdalom akadályoz meg a szóban levő testrész szokásos élénk használásától, mindez a teljes gyógyulás érdekében van így. Csípős, szúrós gázzal telt helyiségbe lépve szemünk és orrunk nyálkahártyáját a vegyi anyag fájdalmasan csípi — önkéntelenül is elmenekülünk onnan. Tulfáradásnál az izmokban jelentkező fájdalom késztet a pihenésre. A régi j rómaiaknál a maratoni futók közül nem egy halt meg a célnál, mert a fáradtság által előidézett fájdalmat elfedte náluk a dicsőség vágya. A fájdalom az orvostudomány szövetségese. A fájdalom az, ami az orvosoknak Útmutatásul szolgál a betegségek megállapításában. A fájdalom elmúlása jelzi a legtöbb esetben a szervezet egészségi állapotának helyreállását. Általában azt mondhatjuk, hogy a legtöbb betegség főtünete a fájdalom. Sajnos, az emberiséget ma legjobban tizedelő ráknak a kezdő szakában éppen ez az értékes figyelmeztető: a fájdalom hiányzik. Később, amikor a rákbetegség kiterjedt, nagyságánál fogva, esetleg helyzete s a szomszédos szervekre gyakorolt nyomása folytán már szintén rettenetes fájdalmat okozhat. A fájdalomtól meggyötört rabiátus ember is szófogadó kezes bárány lesz a fájdalom hatására. A sokféle fájdalom A fájdalom minősége szerint lehet: szúró, szaggató, nyilaló, égető, kopodó, tomna, éles, hasogató, cikázó stb. stb., de ezen kifejezésekkel az összes fájdalmi típusok korántsem nincsenek jellemezve. A ho- moepaták 270 féle fájdalmat jelölnek meg. A fájdalom feltétlenül célirányos jelenség olyan értelemben, hogy az egyént figyelmezteti a bajára és sokszor annak fészkére. Nagyság^ nem áll mindig egyenes arányban a baj jelentőségével. A fájdalom nagyságánál az egyéniségnek, az alkatnak is nagy jelentősége van. A nagyagyi kéregből eredő fájdalmi gátlás foka rendkívül változó. Ez függ elsősorban az akarattól, figyelemtől, melynek eredője a lelki gátlás. A hangulatnak is van kihatása a fájdalomérzékenységre. A bus, de- pressziv egyének a legkisebb fájdalom iránt is igen érzékenyek. Fcerster szerint a fájdalom az akarat utján befolyásolható és az akarat gyengülése pillanatában a fájlalom arányosan fokozódik. Érdekes, iOg,y függ az időjárástól, függ a vérnyomástól, sőt a nap szakától iv. A lájdalom erőssége nem áll arányban sem az ideginger erősségével, sem a jellegével. Fel kell tételezzük, hogy a fájdalom nagysága az idegrendszer ingerlékenységének fokától is függ, ami az embernek egyéni tulajdonsága lévén, igy nagyon változó. A testi fájdalom az érző idegpályákhoz kötött jelenség. A lelki fájdalom tisztára a nagy agykéreg származéka, mint ilyen nem alapul valamelyes anyagi sértésen, hanem bizonyos képzetektől függ, melyek lehangoltságot, egyre fokozódó szorongást előidéző kóros lelki állapotot létesítenek és ez már maga a lelki fájdalom. A fájdalomérzés szerve A fájdalomérzést külön e célra szolgáló szervi berendezés biztosítja. A fájdalomérzés úgy keletkezik, hogy valamely behatás testünk felületét, vagy testünk belsejét éri, a fájdalomfelfogó idegvégkészüléket izgalomba hozza, ez az ingerület végigfut az érző idegrostokon a központ felé a nagy agyba s a hátsó központi tekervényben elhelyezett dúcscjte- ket izgalomba hozza. Ez az izgalom a fájdalomérzés. Tehát a végkészülék izgalma, mint ideginger tevődik át a központ felé futó idegszálra, azon bejut az agy szürke állományában lévő dúcsejtbe, azt izgalmi állapotba hozza s ezen izgalmi állapotot fájdalomérzésként fogjuk föl. A fájdalmat felfogó idegvégződések, mint finom szabadon végződő fonalak láthatók mikroszkóp alatt, amint a bőr- rétegeket alkotó sejtek között felnyúlnak egészen a legfelületesebb rétegig. Minden egyes vonal egy-egy érző rosttal van ösz- szeköttetésben, ezen rostok összeverődve idegfonalakat alkotnak, melyek idegtörzsekké növekednek, ezek egy része a gerincvelőn át, másrésze egyenesen a nagy agyvelőben lévő dúcsejtekbe fut, az u. n. hátsó központi agytekervénybe. Fájdaloinfelfogó idegvégződéseink fó- tümege a bődben van elhelyezve, kb. négymillió a számuk, ezért legérzékenyebb testrészünk a bőrünk. A bőr minden négyzetcentiméternyi területén ioo—200 fájdalmi pont van, ezzel szemben csak 3 meleg, 15 hideg, 25 nyomási pont. Ha a bőrnek egy ilyen fájdalomfelfogó pontját megfelelően izgatjuk, fájdalom keletkezik (Schaffer). A fájdalomérzés felfogóit csak bizonyos behatások hozzák ingerületbe, pld. nagy nyomás, szúrás, hő, che- miai anyagok, de sem a hang, sem a fény nem. Tehát a fájdalom előidézésében az inger fajlagos kell hogy legyen. A fajlagos érző inger támasztotta ingerület az, amely a környéki érző pályák utján eljut az alacsonyabb, vagyis kérgi érző központba, ahol az ingerület fájdalomérzés formájában jut tudomásunkra. De ha a központot közvetlenül ingereljük, abban fájdalomérzést kiváltani nincsen módunk. Ezt gyakorlatban is tapasztaljuk, agyoperációknál az agyvelőnek ez a része mindenféle behatásra érzéstelen,. A lájdaloinérzés elhelyezkedése A testfelület különböző részei különböznek a fájdalomérzés szempontjából. Legérzékenyebb a szem szaruhártyája, tulajdonképen ez is bőrszármazék. Igen érzékeny az ujjbegy, az arcbőr, a végtagok bőre, érdekes, hogy itt is különbség van a hajlító és feszitő oldal között, a hajlító oldal érzékenyebb. Legkevesebb fájdalomérző pont van a hát bőrén. Talán atavisz- tikus szokás, hogy a fájdalmat hozó veszedelemnek az ember önkéntelenül hátát fordítja. A bőr fájdalomérzékenysége sem mindig ugyanaz1, mert pld. ha valami káros hatás folytán a bőr gyulladásba kerül, az az érintés, ami máskor csak tapintási érzést váitott ki, heves fájdalmat okoz. A fogak gyökerét bevonó gyökhártya gyulladása alkalmával tűrhetetlen fájdalom forrásává lesz a fognak legkisebb érintése is, arról pedig szó sem lehet, hogy azzal a foggal rágjunk. A dobhártya, ha lobossa válik, már a szájnak a kinyitása is heves fülfájdalommal jár. A bőr alatt levő kötőszövetben aránylag kevesebb fájdalomfelfogó készülék van. Az izmokat beburkoló bőnye szintén igen érzékeny a fájdalommal szemben, de lényegesen kisebb mértékben, mint a bőr. Maga az izomzat érzéktelen. A csonthártya jóval érzékenyebb, mint a csont. A csontról régen azt tartották, hogy érző ideget nem tartalmaz. Magyar kutató érdeme, hogy a csont érző idegeit ma ismerjük. A porchártya gazdag fájdalmat felfogó idegvégződésekben, ellenben maga a porc teljesen érzéstelen a fájdalmas behatásokkal szemben. Az ízületeket összefogó tokszajag igen érzékeny, innen van az, hogy az Ízületek legkisebb gyulladása is hihetetlen fájdalommal jár. Az orr és melléküregeinek a nyálkahártyabélése igen érzékeny s olyan behatás, ami a bőrön nem is jön számításba, itt a leghevesebb fájdalmat okozza. Az orr melléküregeinek a gyulladása alkalmával keletkező váladék, izzadmány, ha annak a lefolyása, illetve kifolyása a nyálkahártya duzzadása miatt gátolt, rettenetes és csaknem csillapíthatatlan fejfájást okoz. A mellkast kibélelő mellhártya rendkívül érzékeny. Ellenben teljesen érzéketlen a tüdőt beborító mellhártya. A tüdő érzéstelen. Az agyhártyák azon része, mely a ko- • ponyaalapot béleli, rendkívül érzékeny, ! a legkisebb gyulladásos elváltozás már heves fájdalmat okoz. Az agyhártva azon része, mely az agyféltekéket borítja, érzéstelen. Küílönlös, hogy az agy velő, ahol tulajdonképen létrejön a fájdalomérzés, teljesen érzéstelen mechanikai behatásokkal szemben. Az agvvelő vágható, szúrható, zúzható, égethető, fájdalomérzés benne nem keletkezik. Még nem is olyan régen azt tartották, hogy a hasüri szervek, gyomor, belek, máj, epehólyag, hasnyálmirigy, lép, stb. érzéstelen, csupán a hashártya, mely a hasfal belső falát kibélclí, ad izgalomra fájdalomérzést. Ezzel szemben a legújabb szövettani vizsgálatok a kutya és macska bélfalában érző végkészüléket, a hasnyálmirigyben Vater-Pacini féle testccs- kéket, a vesetokban finom idegrostot, a hólyag nyálkahártyája alatt Vater-félc tr.s- tccskékct találtak. — Tehát a belekből’, a hashártyábói, a vcsctukból is indulhat ki fájdalom. A sebészi tapasztalat szerint) a szerveket beborító hadiártya érzéstelen, ezért vágható a gyomor, a bél, a hasnyálmirigy. Azok a behatások, melyek a bőr ben fájdalmat okoznak, itt még nem váltanak ki fájdalmat, tehát itt a bőrben fájdalmat okozó behatások még az ingerküszöb alatt vannak s hogy fájdalom keletkezzék, vagy inger összegeződésekre, vág/ az ingerküszöb leszállítására van szükség, ami bizonyos kóros folyamatoknál be is következik. A húgyhólyag, a nemi mirigyek érzékenységle közismert. De igen érzékeny a nyelőcső, viszont a pofa nyálkahártyája érzéketlen. A szív nem érzékeny s hogy mégis hallunk 9zivfájásról, annak a szívben futó erek fájdalomfelfogó végkészülékeinek valamelyes izgalma az oka. Különben az erek nagyon érzékenyek a fájdalommal szemben. A fájdalomcsillapítás A fájdalomcsillapítás utáni vágv, a fájdalom megszüntetésének a kérdése éppen olyan régi, mint amilyen régi a ember. Csak 70—80 éve annak, hogy a fájdalomcsillapítást módszeresen kidolgozták s ez közkinccsé válhatott. Képzeljük el a szerencsétleneket, akiknek gyógyíthatatlan betegségét kiisérő rettenetes fájdalmát semmi sem enyhítette, csak a halál. Vagy milyen borzalmasak lehettek azok az operációk, melyeket okvetlenül el kellet* végezni életmentés céljából, minden érzéstelenítés nélkül. Régi háborúkban amputáltak, golyót szedtek ki zsibbasztás nélkül. Meg is maradt a régi idők emlé- keképen a műtétektől való félelem az egyszerűbb emberek között. Az orvosi tudomány főtörekvése a fájdalom megszüntetésében elsősorban a fájdalom okának a kikutatása és az ok megszüntetése. Ezt nevezzük gyógyításnak. A fájdalomnak bármiféle gyógyszerrel való ideiglenes megszüntetése az emberi elme bámulatos vivmánya, de ez nem gyógyítás, ez csak fájdalomcsillapítás. A fájdalomcsillapítás módszerei A fájdalomcjtés létrejöttéhez szükséges az idegvég-ké^ülék, a vezető pálya és a szürke agyállományban lévő érző dúcsejt és természetesen mindezeknek épsége is. Fájdalmat lehet csillapítani, ha az idegvégkészüléket tesszük a fájdalom felvételére alkalmatlanná (helyi érzésteltnités), vagy a vezető pályát tesszük a vezetésre alkalmatlanná (vezetési érzéstelenítés), vagy magát az agyban levő ducsejteket érzéstelenítjük. Legelterjedtebb s egyik legrégibb fájdalomcsillapító szerünk az ópium, illetve a morphium. A morphium fájdalomcsillapító hatása központi, vagyis a nagy agy szürke állományában lévő fájdalomközpont dúcsejt- I jeit bénitja. A lenyelt szer a gyomor-bél- < hazamból fölszivódik s a vér utján jut el ÉN NEM! Irta: THURY ZSUZSA nem tudom. Fel akarok emelkedni és nem megy. Mondd, mindez lehet? — Hogyne — bólintott az asszony. A férfi hangosabban folytatta és homlokán apró verejtékcseppek gyöngyöztek. — Nem lesz gondolat az agyamban. Betesznek négy szál deszka közé és leeresztenek a gödörbe. Rám hajigálják'a főidet és az alól nem lehet többé kimászni. — Nem is akarsz majd kimászni — mondta csendesitőn az asszony. — Nem tudom elképzelni, hogy ne akarjak kimászni! Ki akarok kerülni abból a szörnyűségből, amit végig sem tudok gondolni, mert remegek, jajgatok, a falat kaparom kinomban. Már na^al is üldözz ez a rémség. Megállók az utcán és arra gondolok, hogy minden igy lesz akkor is. Lesznek rikkancsok és gesztenye- sütők, sétálók, autók és villanyrények az üzletek fölött. Sőt, színházi és mozielőadások is lesznek és a vonatok másod- percnyi pontossággal befutnak és elindulnak és . . . — Bizony ez igy van, drága fiam. — De hát ebbe nem lehet ép ésszel belenyugodni. Félek, nem érted? Az asszony bölcsen és nagyon megnyugtatón mosolygott. — Mitől? — A haláltól. Nem tudom elképzelni, — Ideges vagyok — mondta a férfi és úgy simított végig homlokán, mintha kellemetlen és tolakodó legyet hajszolna tovább. — Ugyan, ugyan — csitította az asz- szony. — Mindenki ideges. A férfi türelmetlenül agyoncsapta a láthatatlan bogarat. Előrehajolt és szavakat keresett, amelyek kifejeznék idegeinek gőgös elkülönülését az általános kortünettől. Amikor beszélni kezdett, az asszony udvariasan összeseperte a paszianszkártyát és várakozón kiegyenesedett. — Egészen különös . . . Másnak nem is mondanám. De te olyan okos vagy. Talán tudsz valami megnyugtatót. Halálfélelmeim vannak. Elhallgatott, a feleségére nézett, várt, azután áttért halálfélelmének részletes ismertetésére. — Este lefekszem, közömbös napi eseményekre gondolok, üzleti tárgyalásokra, újságcikkekre, a filmre, amit láttam. Egyszerre eszembe jut, hogy igv fekszem majd a koporsóban, kinyújtott lábbal, összefűzött kezekkel, lehunyt szemmel. Lehetséges, hogy akkor nem tudok átfordulni a másik oldalamra, ha elzsibbadt a karom, vagy megfájdul a derekam5 És hogy egyáltalán nem fáj majd a derekam? Ki akarom nvitci a szememet és
