Ellenzék, 1938. szeptember (59. évfolyam, 197-222. szám)

1938-09-11 / 206. szám

ELLENZÉK 1 Szmmaiáng Két evvel ezelőtti együtt utaztam az erdélyi magyar kisebbségi oktatás egyik ^legtekintélyesebb vezetőjével. Beszélgetés közben elmondioitíllalm neki egyik nagyon szomorú, d!e napjainkban rendkívül jel­lemző élményemet. Elutazásom előtt való este nagy társaságba voltam hiva­talos. Lehettünk együtt valami ötéenen, fiatalok és öregek vegyesen. A társaság egyik része törtiénellfesen irodalmi vitába keveredett. Köícseynek valamelyik lanul- mánya körüli támadt nézeteltérés a vitat­kozók közöUlli. Semmiképpen sem tudták eldönteni, hogy kiírnék vau igaza. Egyi­küknek azután mentő ötlete támadt. Nem kell megvárni a másnapot, amikor hiteles forrásmunkák segítenek a vita eldöntésében. Hiszen a társaság tagjai között olt van ügyvéd barátunk fia. Az apja büszkén amiiteile ai bemutétkozás- nál, hogy a fin most érettségizett. Ha valakinek, úgy ennek a fiatalembernek — áléi most jött aiz iskola padjai közül — bizonyosain tudnia kéül, hogyan is.állt! a dolog ezzel a Kölcs'eyda n uim á n n ya 1. A diák egyszeriben az érdeklődés kö­zéppontjába került. Hogyne, hiszen, ha> va/n megfelelő alany rá, mindenki sze­reti fitogtatni az irodalmi vagy történel­mi tudását. Már-már sajnálni; kezdtem magáimban a szegény fiúd, bogy itt amolyan póiérectisiégi-félének teszik ki, amikor meghallottam hihetetlenül hang­zó feleletét/ aiz első kérdésre: — Ne intézzenek hozzám mnqyar ir o- dalmi kérdéseket, mert sajnos, egyelőre tökéletesen tájékozatlan vagyok a ma­gyar irodalomban. Egyszeriben dermedt csönd támadt a teremben. Mintha jeges szél csapott vol­na az arcunkba. Nehezen lehetett tudo­másul venni ebben iái szimm'agyar társa­ságban, hogy a jónevü magyar ügyvéd fiának halvány fogalma sincs a saját nemzete irodlailmáról. Maga az apa, ször­nyű zavarba jött. Rekedt hangon törte meg a csendet; — Tudriiillik úgy áll a helyzet, tudjá­tok, én állami iskolába járattam a Ban- dikámat, mert azt akartam: tanuljon meg tökéletesen romámul. így nem jutott idő a magyar irodalom és történelem tanulmányozására. De éppen nyáron pó­tolni fogja az elmulasztottakat... Izgatott hangzavar volt a válasz erre a gyenge érvelésre. Az apa egyszeriben a kámadások pergőtüzébe került. Ráol­vastuk a példákat a román történelem, bői. Bebizonyítottuk, hogy fia hiányos magyar kulturisimereteiért egyedül ő a felelős, mert az áll'atmhaitialom nak semmi kifogása sincs az ellén, ha a szülők ma­gánúton a saját nemzetük történelmére és irodalmára is taníttatják állami osko­lába járó gyermekeikét. Közel két évti­zed muLasztásalüt akartuk pótolni egy­szerre ezen azi estén. Mindenki előállott valami jót öftlétlüeli, hogy mit kellene fenni ennek a nemzedéknek érdekében, amely nem tanulja kötelező tantárgyként a magyar föpíiénelmet és irodalmat. Én magam megígértem, hogy megrázó erejű cikkben mutáltok rá: felnő közöttünk egy nemzedék, amelynek tagjai nem tudják a magyar helyesírást, szanszkri- tül van számukra minden, amit a ma­gyar történelemről és 'irodaiamról halla­nak. Legfőbb emberi kötelességünk kell, hogy legyen ennek az állapotnak meg-, szüntetése! Pel kell hívnunk a magyar társadalom figyelmét a légkézenfekvőbb példára: a románok 'történelmére. Ami­kor a románok éltek kisebbségi sorsban Erdélyben, legalább annyi román diák járt állanái iskolába., mint most magyar. De a rondám szülőknek volt gondja arra, hogy gyermekeik salját nemzeti múl tjük­kel' ffezitában legyenek. Ezt a példát kell nekünk is követni. Tettvágytóll lelkesed­tünk náindannyiajn. Bennem még égett ez a hangWalflgníáLsnap is, amikor a vonaton a tekintélyes öreg professzornak elmesél, tem az előző este történetét. Az örtegur mai gyón figyelmesen és na­gyon megértőén végighalOigatoílt). Azután ^LEVÉLPAPÍROK egyszerűtől a Jeg» választékosabb kivitelig legolcsóbban az Ellenzék könyv osztályában. Cl aj. Pú** jjtfrgL szomorúan légy intett a társaság nagy akarásainak hallatára. És egyetlenegy szóval] válaszolt: ,,Szalmaláng!“ * Szalmaláng! Úgy éreztem, hogy ez az egy szé), Ibi harsogja a vonat dübörgését. Vádo'iöao és halálosam komolyan csen­gett a sok minden átélt öreg professzor szájából a magyar ember természetének ez a gyönyörű és mégis százszorosán bű­nös sajátossága: szallimiailláng! Végigvonul ez a különös lelkesedés egész történel­münkön. Rapsizódikusak vagyunk az el­ható rozásajilnkban. Meg tudunk halni egy szép hangulat hatásai alatt. Világraszóló telteket is képesek vagyunk elkövetni egy eszméért, ha nem kelül szembeszálla- numk az idővel, amely minden akará­sunkat legyőzi. Szalma láng! Lovagi as, letűnt korszakoknak ibtim.aria.dt kísérteié. Emléke azoknak aiz időknek, amikor még nem kellett kemény küzdelmet viv- j ni mindem falat kényéiért. Szalmaiáng! j Olyan tulajdonság, amely magkü!önhöz- ; téti a magyar fajt Európa minden népé­től. Égig törő érzés, ami oly olyan igazán csak bennünk van meg, ahogyan azt el­nevezése jellemzi. Pompás görögtüz, amelyet a saját ereje öli meg. A vonaton azonban nem hagytam meggyőzni magiam. Ékesszólóvá tett az a bizonyos száll ma láng. Magyaráztam, hogy ebben a/i egy kérdésben nem lesz közö­nyös a magyar társadalom. Mindenki magához fog térni dermedtségéből. Tan­folyamokat fogunk szervezni a nem ma­gyarnyelvű (iskolák magyar diákjainak számára. Hivatalos részről', ez elé semmi akadályt nem gördítenek. Meg kell mentenünk a magyar kultúra számára ezt az érzéseiben hozzánk tartozó, de tudásában a mi hibánkból a magyar kultúrától távol állító nemzedéket Ez lesz minden magyar ember legfontosabb pro- j ! blémájiai Én reméltem, hogy sikerülni j fog. Közben a vouat berobogott arra/ az. j állomásra, ahol az öreg professzornak le keltett szólítania. Azzal búcsúzol- el főiem, hogy szereilné, ha nekem lenne igazam. Ha ezúttal nem lenne szalma­láng ötven magyar ember elhatározása. Sok szerencsét, kívánt és buzdított a ma­ga részéről egészen addig, amig a vonat újra indult... * Két év pergett le azóta. Amikor haza­tértem utazásomból, megírtam a cikket a>z- érettségizett diákról. Szerettem volna, hal valóban ,.megrázó erejű“ lesz. Lehet, hogy a cikkben volt a hiba, de bizonyos, hogy a.z akció nem sikerült. Kaptam ugyan néhány barátságos biztatást és lel­kes hangú levelét a szerkesztőségbe, de a visszhang korántsem volt olyan, ami- lyet vártam. Hasonlóan szomorú volt az eredmény a barátaimnál is. Az ötven tagú társaság a telkes hangulatban le­folyt este után szeríeszétédt Mindenki­nek megvannak a maga dolgai a min­dennapi életben. Egyikükjmásikuk meg­tette még azt, hogy felkereste tanár is­merőseit és éppen úgy figyelmeztette őket az együttt! tapasztalt szomorú té­nyekre, ahogy ón beszéltem professzor rommal a vonaton. A magyar szakos ta­nárok szomorúan mondták, hogy azt hitték: nagyon sok idejüket igénybe fog­ja venni az állami iskolák magyar nö­vendékeinek oktatása a magyar iroda­lomra. Kolozsváron azonban egyetlen magyar tanárnak sem akadt olyan állami is­kolába járó növendéke, akit szülei a magyar irodalom szépségeivel akartak volna megismertetni. Pedig az impé- riumváltozás húsz éve állott a kolozs­vári állami iskolákban is nagyon sok magyar diák végzett. Szalmaiáng! ősi magyar átok, amely fogékony minden szép terv iránt, de meghátrál 'abban a pillanatban, ahogy a kivitel nehézségekbe ütközik. így bukott meg már csirájában az az akció is, amely most vádjolóan ismét ai nyilvános­ság élé kívánkozik belőlem, mert két év után a véletlen ismét összehozott utitár- sanniirKal. Úgy lászik mindketten a vona­ton folytatott beszélgetésre gondoltunk, mert a kölcsönös üdvözlések után az öreg professzor mindjárt rátért a tárgyra és ugyanaz a szomorú mosoly ült ki az ar­cára, mint két év előtt, almikor megkér­dezte: — Nahát, ugyebár megmondtam Ön­nek, hogy szalmaiáng$ * Most ismét uj tanév megnyitása előtt állunk. Napról-napra élénikebb lesz a város forgattam». A faltai elküldi fiataljait az iskolába, hogy tanultabb, acélos aka­ratú utódok lépjenek majd az öregek helyébe. Ez a, szeptemberi hangulat és a véletlen találkozás az öreg professzorral! ismét aktuálissá Heszi ai tárnát, amelyet két évvel ezelőtt már felvet etetni az El- J lenzék hasábjain: Mit tesz a magyar tár­sadalom orrnak érdekében, hogy a román tanítási nyelvű állami iskolákba járó magyar diákok a magyar helyesírást, irodalmat és történelmet megtanulják? Gondolnak-e arra azok a szülők, — akik gyermekeik jövőjét úgy látják biz- tosótva, hogy .aízt állam nyelvén taníttat­ják őket — hogy magyar fajuk iránti legfőbb kötelességük gyermekeiknek a magyar kuli cur aJ iránti szerotetet is meg­tanítani? Eszükbe jut-e .ai román példa, hogy a magyar impérium alatt, nem volt egyetlen olyan román fiatalember sem, alki ne ismerte vo’lh.a pontosan a; román nemzet irodalmát és történetéti akkor, amikor elindult az életbe? Akad-e közöt­tünk olyan áldozatkész férfi, mint ami­lyen a magyar éra alatt néhai Mihali Tivadar, a későbbi kolozsvári polgármes­ter voita,, aki egymaga húsz román diák iskoláztatását fizette és személyesen vi­gyázott arra hogy nemzeti szellemben neveljék őket? Ebben a kérdésben igazán csak önma­gunkat vádolhatjuk. Az állam hatalom sohasem szólt belle abbai, hogy gyerme­keink oktatását hogyan akarjuk tökéle­tesíteni! Senki sem akadályozta meg ab­A hegyeiken — a tengeren Önöket ón őrizem Állandóan tartson magánál. ban a magyiair szülőkét, hogy gyerrm- keiket a magyar irodalom remekeivel megismertessék és tökéletesítsék helyes magyar nyelvtani tudásukat! Hogy az állami iskolákba' járó magyar gyerme­kek mégis nélkülözik azokat az ismerete­ket, ezért egyedül a saját nemtörődöm­ségünket ültethetjük a vádlottak padjára. Ujrai a nyilvánosság elé hozom ezt a kérdést. Magyar fajunknak egyik legége­tőbb problémáján Hátha most szélesebi?* körű megértésre talál, mint két év előtt Nem lehet minden jóindulatú akarás szalutálláng, amely kialszik az akadályok előtt. Tartsuk lelkiismereti kötél észé­giünknek felébreszteni a szülői lelki sroe- reitet és a faji öntudatot! Azok pedig, akik utánunk következnek, felejtsék cl a magyar sziallmaláugort. Az uj nemzedék nehéz életküzdelmek között indult el a kenyérkereseÉTitján. Megtanult; kitartóan és türelemmel küzdeni. A türelem és a szorgalom pedig a legkisebb sikert is megbecsülik, mert nincsenek a könnyű gvüzemekhez hozzászokva,. Az uj idők miaigyar fiataljai nem lelkesülhetnek a szalma lángért, mert a sors nem is adta meg nekik azt a lehetőséget, hogy pilla­natnyi hangulatok hatása alatt az eggt akarják megvívni. . . Végr/i József. „VISSZA AFR Tizenkétmillió négert áttele­pítenek Amerikából Afrikába NEWYORK, szeptember hó. Theodore Bilbo, amerikai szenátor tervet dolgozott ki airra, hogy az Egye- sülili-Államok területén élő 12 millió né­gert költöztessék vissza ősi hazájukba, Afrikába. A szenátor a nagy afrikai néger biro­dalom megteremtését azon az alapon képzeli, el, hogy Angliái és Franciaország háborús tartozásaik törlesztéseképpen adják át Amerikának a mostani egyet­len független néger ország, Libéria kör­nyékén fekvő gyarmataikat, A számitésbai jövő gyarmatok a kö­vetkezők: Francia Guinea, a Francia Aranypart} továbbá az Angol Aranypart és Sierra Leona. A négy gyarmatot Amerika összeol- vaszitaná Libériával és így hatalmas birodalom állana rendelke­zésére az amerikai négerek letelepí­tésére. Tiz évig az uj néger birodalom az Egye­sült-Államok fenhatósága alatt állana,, de azután teljesen függetlenné válnék. Ez alatt a tiz esztendő alattit végrehaj­tanák a koionizálást, utakait építenének, hadsereget) szerveznének, gyárakat ala­pítanának és egésiz, városokait építenének. A szenátor szerint ennek a tervnek ke­resztülvitele nemcsak a háborús adóssá­gok kérdését oldaná meg, véglegesen, ha­nem egyben az Egyesült-Államok faji J problémáját is. Együtt járna vele az af- j rikai nyersanyagtermelés növekedése, J ugyanakkor pedig az amerikai árucikkek \ számára uf piac nyílnék Afrikában. A háborús adósságok súlyos problémáját nem lehet csak valami ilyen módon meg­oldani, Bilbo elgondolása szerint. Az adós­ságok aranyban való visszafizetése gya- korMilag kivihetefllen, ha pedig Amerika adósai árucikkekben fizetőmének, az ame­rikai piiacdf elárasztanák a\z olcsó külföldi gyártmányok és ezzel csak az amerikai munkanéküliség növekednék. Az a ja­vaslat, hogy a háborús adósságokat Ír­ják át magánadósságokká, a gyakorlat­ban nem jeléntene semmi különbséget és nem oldaná meg a kérdést. — A háborús adósságot csak gyarma­tok átengedésével! lehet megnyugtatóan rendezni, — áltatja a szenátor. — Libé­riának 1,800.000, Francia Guineának 2.095.000, a Francia Aranypartnak 1.725.000, atz Angol Aranypartinak 3 mil­lió 164.000 és végül Sierra Leonénak 1,769.000 lakosa van. Ha ezekhez hozzá­számítjuk az Egyesült-Államok területén élő 12 millió négert, 22 millió lakosú hatalmas néger biro­dalmat kapunk. Ne felejtsük el, hogy az uj afrikai or­szág kétszer olyan nagy lenne, mint például Németország. — Téljesen tisztában vagyok azzal, hagy egyelőre még igen nagy akadályok tornyosulnak tervem kivitele elé. Elő­ször is meg kell győznünk az amerikai négereket arról, hogy az uj néger biro­dalom nagy fejlődési lehetőségekkel ke­csegtet. Kétmillió amerikai néger már írásban kötelezte magát, hogy nyomban hazavándorol Afrikába, mihelyt ott élet- lehetőséget nyújtanak neki. _ Ha a washingtoni kormány abban a helyzetben van, hogy Alaszkában nagy telepítési akciókat hajthat végre, ezt meg kell tudni tennie Afrikában is. Az ame­rikai négerek nem találják a helyüket az Egyesült-Államokban, ment a lakosság nem hajlandó asszimilálni őket. — Ezer évig élhetnek a négerek Ame­rikában, akkor sem remélhetnek semmit a jövőtől. Ezziel a négerek is tisztában vannak és az utolsó időben erőteljes nemzeti mozgalom indult meg az amerikai négerek között. Ez a mozgalom nemzeti állHamot követel és jelszava az, hogy: „Vissza Afrikába'“ Bilbo szenátor tervét nem fogadják lel­kesedéssel. Nemcsak a délit gyapot ter­melő államokban, hanem az ipari áll­mokban is döntő tényező az olcsó néger munkaerő. A gazdasági étet nttá\ fél. hogy ha a négerek visszavándorolnának Afrikába: a munkabérek hirtelen a ma­gasba szöknének. Bilbo szenátor mindezek ellenére to­vább folytatja a propagandát és igv alkalmasint: a szenátus is foglalkozni fog a tervvel.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents