Ellenzék, 1938. szeptember (59. évfolyam, 197-222. szám)
1938-09-04 / 200. szám
Ä____________ ELLENZIK 193Sazcp1cmf>*r 4 iiMiH— iBiiM i muiiiinmnumi n—iimniniimh ......... millimhiii iwiiiiiiBBrwwwMnWiirwiriiwBwww i marr,n——r »je «4 ■■mu---------------------------I non BABOS SÁNDOR TRAN SZILVÁN 1A1 REFORMÁTUS MISSZIONÁRIUS EREDETI TUDÓSÍTÁSA AZ ELLENZÉK SZÁMÁRA ÉN IS VOLTAM MANDZSÚRIÁBAN... (IV. Közlemény) BUDAPESlEi AZ István Király Szálíodíákan I (VI. Podmaniczky-u. 8) kaphat minden igényt kielégítő, mérsékelt áru szobát. Teljes kényelem, központi fűtés, állandó meleg-hideg folyóvíz, lift, telefonos szobák. Telefon 202-43,294-24 Közeledett a vasárnapi isten-tisztelet ideje. A hívek rendre jöttek he a szó- bankba megrémült arccal és részvéttel a hir hallatára. Egyik öreg presbiterünk sirt, mint egy gyermek. Nem tudott szóhoz jutni. Bejött a szobánkba. „Tiszteletes ur, békesség, béke . • •“ de már nem tudta befejezni az üdvözletét, mert el kellett forduljon, hogy köny- nyeit letörölje. Úgy sajnáltam a híveket, olyanok voltak, mint egy megriasztott nyáj, de össze- kovácsolódva a szeretetben, a rémületben, a részvétben. Az eset csak áldás volt nekik is, mert mindannyian megtanultunk szenvedni és imádkozni. Most elmondtam nekik az elindulás előtti levélváltás furcsa történetét. Az evangélistanő odajött hozzám és arra kért, hogy figyeljek meg két fiatal embert, akik bár nem keresztyének, de nem rég óta eljárnak az istentiszteletre, mert ez a két egyén nagyon hasonlít az általunk leirt éjjeli látogatókhoz. Miután a gyermekeknek vas-iskolát tartottam, megkezdődött az istentisztelet. Huang tiszteletes ur prédikált. Én hátul ültem a padokban. Végre jött is a két fatalem- ber, a két jó barát. Ugyanaz a kopasz fej, mint szemöldök, mint az éjjeli banditáé és szerencsétlenségre a barátja kék kínai ruhát és barna európai kalapot viselt. De világosan láttam, hogy nem ők. Csodálkoztam volna is, hogy merszük lett volna eljönni a templomba. De megrémültem, ha arra gondoltam, ha esetleg nem jönnek el a templomba és nem látom őket, mi pedig elmegyünk innen, a leírásunk után nincs ember, aki kifejezze az ő ártatlanságukat, mivel történetesen sok minden egyezett közöttük és az éjjeli látogatók között. Azon az éjszakán erre a két nagyon szegény, rongyos fiatal fiúra gondolt az evangélista, amikor leírtuk neki a rablók alakját. Nem győztünk eléggé bizonykodni, hogy nem ez a két fiatal fiú a rabló. Ez aztán őket is megnyugtatta, mert tényleg reájuk gyanakodtak, tudván nagy szegénységüket. Hála Istennek, hogy nem ők voltak s igy nem esett semmi szégyen azokon, akik csatlakozni akarnak az egyházhoz. Kiszáll a rendőrség Istentisztelet végeztével megebédeltünk és készülődtünk az útra. Hsiao Pei Hőből átszaladt biciklin Huang tiszteletes ur gondnoka, hegy lássa a papját. Az ügyet rni nem akartuk jelenteni a katonaságnak, de a hívek rajta voltak, hogy ezt meg kell tenni. Telefonálták is az esetet a mintegy tiz kilométerre levő helységben levő katonaságnak, illetve rendőrségnek, ahonnan nemsokára megérkezett az adminisztrációs tiszt vagy tíz fegyveres katonával, jegyzővel, falubiróval és egyéb feles.eges személyiségekkel. Kifejeztük nekik, hogy kár a munkáért, mert úgy sem fogják megtalálni a banditákat; védelmüket se kérjük, mert mi az Urban remélünk védelmet és nem emberben. De azért csak írtak mindenfélét össze-visz- sza s végül is kiszállás fejében vagy hatvan ejt kértek. Gondoltam magamban, igazán mindegy, hogy a bandita ordítja relém: pénzt, vagy a hatóság kéri az adminisztrációs költségeket. Ez is, az is pénzt kér. Mind a kettő a zsebemre megy, csupán a módszer különbözik. Ezek után a kocsi is már készen állobt. Egymás vigasztalásával elbúcsúztunk nivúnkíf-vitól és nemsokára már az országúton voltunk Hsiao Pej Ho felé. Egész uLon az esetet beszélgettük, én, Chin ur és Huang tiszte.«les ur. Nevettük a nyomorúságunkat és rémületünket, Yang urai. aki mint egy béka elterjedve, a földön feküdi a banditák lábai alatt. Azt is megláttuk, hogy máskor jobb, ha haligafíunk arra, amit Ur Jézus rnoudoft a tanítványainak, aniikor-őket kibocsátotta az evangélium hirdetésére, hogy t. i.: „Summit az útra ne vigyetek, se pénzt, se két-ké ruhátok ne legyen...“ () bizonyárai jobban tudta és tutijai, hogy mint kell csinálná még Mandzsúriában is, mint mii. Mennyi mindennel indultunk cl nri missziónáriusok Mandzsúriába. Áruikor hazulról elindultam, azt hittem, hogy igen sok mindent hozok magammal, de nagyon nyomorult) koldusnak láttam magamat, amikor láttam, hogy ezek a többi uuw.iúnúi'iiisok mi mindennel néni indulat; el útjukra. De azért, Ina mégegyszer elindulok Mandzsúriab:ii, még annyit se fogok magammal hozni, minti amennyit hoztam. Megérkeztünk még napvilág Hsiao Pei Ilo-be, ahol már tudott volt az égé“-/, dolgunk. A rendőrség felajánlotta, hogy őrizlek ha akarom. Nem akartain. Itt nincs miit félni, mivel fallal körül vett, rendőrséggel rendelkező város ez a hely. De a rendőrségen keresztül mási is meg- szimatoMunk. A rendőrség már az iránt érdeklődött, hogy mi célból lesz' a hat- napos összejövetel, ki fog prédikálni és m t fog prédikálni. i történi ftfiifkdenhen? Ez már az állam belekontárkodása az egyház doígaiibai. Az a szél már Mukden- böl fuj. Nemsokára levele# hozott a posta. A számomra is Lfacyangból. Dr. Young küldötte, melyben értesd, hogy ő sajnos nem jöhet Hsiao Pei Ho be és hogy kedd reggelre ho zavarnak. Csak Huang tiszteletes urnák adtam valamit tudtul ebböi a titokzatos levélből, ume y azt jelentette, hogy az utazást félbe kell szakítani, rögtön ház: -kell jönni a missziói állomásra, meri bajok vannak. Mindkettőnket az ügy felizgatott. Vájjon mi lehet Mukdenben a keresztyenekkel? Vagy Liaoyangban vagy más he veken? Sajnál iám Huang tiszteletes urat, mert ilymódon nemcsak hogy az orvosi rendelés elmarad, de az evangelizációs héten se tudunk segíteni neki. Pedig ugyancsak készültünk erre és nagyon mellette volt, hogy én segítsek neki. Az Ur terve más volt. Úgy határoztuk, A jósltai beáefjesü i Délután megérkeztem Liaoyangba. Siettem felkeresni Mitchell urékat. Mitchell ur nem volt otthon, csak a felesége. Nem akartam semmit elmondani az esetből, mer# tudtam, hogy éjszakára csak kis gyermekével van egyedül a házban és egy ilyen banditás történet csak felizgatná őt. Szerencsétlenségre érdeklődött az utazásom felől: „Na Szándi, hogy telt Chiang Ciliin Fang-ban?“ „Nagyon jól...“ — de szerettem volnál már kivül lenni az ajtón, hogy nehogy elszóljam magamat. Hamar jó éjszakát kívántam neki és egyedül hagytam. Másnap reggel, siettem is hozzájuk. „Ne haragudjon, Dzisin, hogy az este olyan kuríán-furcsán felelgettem, de ezért és ezért (itt elmondtam a rabló históriát) volt minden. Nem akartam kitömd felesleges izgalmaknak.“ ■ ClIOfâSlNI Nincs kötve senkihez, indulhat bárm ikor 1 !! Fekete-tenger gyöngyén: H? Nincs kötve senkihez, indulhat bármikor!!! Fenti áraktan következők foglaltainak benn: lakás Carir.en-Sylva legszebb szállodájában, a Grand Hotel Movi!a-ban, folyóvizes szobákban, napi háromszori kitünó étkezés a Movi!a-étte- remfcen (étlap szerint), összes borravalók, kurtaxák, adók, stb. betudásával. Az indulás időpontja 5 nappal előbb bejelentendő (szobalefoglalás végett) és az ellenértólc fenti táblázat szerint lefizetendő am Vidéki utasok posta- utalványon beküldhetik a pausálkura ellenértékét és a pau- sálkurára j o gosit ó utalványt postafordultával kapják 1!! Vidéki utasok postautalványon beküldhetik a pausálkura ellenértékét és a pau- jj sálkurára j o gosit ó b utalványt postai or- f dultával kapják!! ! hogy hétfőn korún- reggel visszaindulok Liaoyangba. Izgatott a dolog. Hétfőn reggel jött) a hir, hogy Chin ur is siessen huziai, meri a katonaság házkutatás;' akart tartani ai gyülekezetében és k. akarja hallgatni egy s másfelől. Ez csak növelte az aggodalmunkat. Muk- denből újabb bebörtönzések hire jött s a, dolog vége lett, hogy az egész evangelizációs hetet elhalasztótok békessége- sebb időkre, ami? én nem nagyon irtain alá, mert utóvégre nekünk nem szabad meghátnálin holmi viilági félreértés és tévedés előtt. Még azért is sietem haza, mert Yang ur vasárnap egy levelet menesztett) Liao yangba, elmesélvén a banditás történetet. Tudván pedig, hogy a hir hamar terjed, egy Levél meg nem elégséges minden megmagyarázására s igy féltem, hogy a misszionárius társaim csak izgatódni fognak a nagy bizonytalanságban. „Csodálkoztam is magán nagyon az este. Mind azon tűnődtem, hogy vájjon mivel bánLhattaim meg, hogy olyan hideg voll: és furcsa, de nem tudtam okot reá Uaijálni, meg aztán azt is tudom, hogy maga nem olyan hamar megbántható ember.“ Tőlük egyenesen Rutherford misszió- númisnőhöz mentem. „Na Szandi, hogy telt Chiang Chün Fang-bani?“ — volt neki is a legelső kérdése. „Dorottyái, felcsaphatna jósnőnek“ — volt a válaszom. „Miért?“ — kérdezte csodálkozva. „Hált a/ banditák ... amit jósolt, beteljesedett . ..“ „Ó ne mondja ...“ „De bizonv mondom . ..“ És mond iám. MEkoir c: szolgámnak is elmeséltem az no-fcA tágranvi ■ szemekkel hallgatta. „S meg is verték a tisztetetes urat/“ — kérdezte s szemére szomorúság borult. A m Lssz i óállom ásón mindnyájan u éra/.tük, hogy ez esettel kapcsolatban rn senkit sem okolhatunk, se Mctchelléket^ akik mondták, hogy ne menjek, se dr« ] Youngéket, akik mondták, hogy csak! , menjek, mert nekem határozott érzésem volt, hogy mennem kell. A mi aggodalmunk uiz elindulás előtt nem a banditák voltak, hainem inkább a testvéreink be- börtönüzése, mert úgy éreztük, hogy-ilyen, nehéz időkben nekünk missziónáriusok-! nek otühon kell) ülni a missziói állomáson és készen lenni minden eshetőségre. Hála Istennek a keresztyének bebör- tönözésénidk az ügye föbbé-kevésbé enyhült, bár még máig se tudja senki, hogy mi van ai háttérben. Nekünk négyünknek az egész ügy csa<k áldásul szolgáit, kivéve a verés fájdalmai, mert Chin urnák még most is vannak fájdalmait a verés következtében. Ez eset után nemsokára dr. Young egyik missziói állomásunkon voLt a leányai meglátogatni, mely alkalommal a rablók a kórházból elvittek magukkal egy öregembert és meg is ölték. Ez a missziói állomás messze van a vasútállomástól, ahová csak két fegyveres ka- tonákkall meg öltött autóbusz között ha. ilaídó autóbusszal lehet eljutni s ahol a misszióállomás inkább egy erősséghez hasonüt. De eddig még békét hagytak a misszionáriusoknak. Az udvaron egész éjszaka egy őr sétál, kis fadobot verve, igy mindenki tudja, hogy nincs semmi haj az állomáson, se a kórházban. Igen ám, de a banditáknak is van eszük, mert azon az. éjszakán a banditáknak legelső dolguk volt óvatosan megközelíteni az őrt és ráparancsolni, hogy most pedig verd továbbra is a fadobot. Ö szegény fejének pedig vernie kellett a dobot a rablók segéd leiével. A mssziónáriusok pedig hallván a dob hangját, nyugodtan maradtak szobájukban, gondolván, hogy nincs semmi baj, csupán az orvos lett ama figyelmes, hogy a kórházban hol kialszik, hol felgyűl a villany és igen nagy a jövés-menés. De nem volt mit tenni, mini!’ szépen, nyugodtan kivárni a reggelt és tudomásul venni ,a, dolgokat. Visszaérkezésem után harmadnapra egy közeli melegforrásu fürdőhelyre mentem két napra, hogy távol mindentől egy kissé rendbehozzam a csendességben .j idegei met“, ahogy mi mondanánk ezt otthon. De két hét után már nem még riadtam fel éjjeli álmomból. Utóvégre gondolatban még odahaza gondoltam én efféle eshetőségekre. A tavaly Hailung- ban közel voltunk a banditákhoz, de mégis a személyes tapasztalat valami más, múntbai csak gondolatban érzi ma. gát az ember banditák közelében. Otthon valaki csúfságból azt mondta rólam: „Ez a Babos fanatikus, mindenre képes, még majd kardot fog nyelni és tü zet okádni, ha hazajön Kínából.“ Hát már lehet, hogy effélékre nem leszek alkalmas, de hogy ilyen rabló és egyéb esetek csak edzik. az ember hitét, odaadását, lelkét, az bizonyos, melyért én csak nagy hálával tudok vitetni az Isten iránit. Bárcsak mások is, akiket próbál az Ur különböző módokon, alázatos hit általi csiak erőt, törhetetlen, meg nem alkuvó, be nem saivanvodó, magukat odaadó, odaajánlkozó erőt nyerhetnének és igy lenni ujjongja az Isten rabszolgájának. Mandzsúria, Liaoijang. ___________ (Vége.) Uf beifomiiienyészíés Irta: Winkler János. Harmadik kiadás, 181 ábra, több szines kép, 250 oldal, 252 lej az ELLENZÉK könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel iá uäónnal szállítjuk.
