Ellenzék, 1938. szeptember (59. évfolyam, 197-222. szám)
1938-09-04 / 200. szám
1938 szeptember 4. ellenzék mmmmmammm vmmtmmiaai NAGYOBB VILÁGOSSÁG fűévé? nénkékf': (dMim&fí 4^ Az eredeti amerikai tükrök behelyettesítése BOSCH íényerősitó tükrökkel — amely munkálat pár perc alatt, csekély költséggel végrehajtható—jelentékenyen emeli ■fényszórójának világitó erejét. Ez az átszerelés nagy mértékben lecsökkenti az éjszakai utazás veszélyeit. A BOSCH fénytükör ecős-de nem vakitó-fényt ad. Kérje’ az Ön kocsija számára megfelelő' tükröt. LEÓÉIBA & Co. és fiókjai-nál és az ország összes szsfcwEr.-UHiß».-SZEMMEL» Szeptember Plusz év távlatából jutott eszembe ez .az idézet: „Az őszi kikirics Lilás-kék virá- jgai hírül adják a diákoknak, hogy itt a - szeptember és nemsokára kezdődik az iskolai évcc. Természetrajzköny vünk szerzője (ha agyonütnének, akkor sem iutna eszembe a neve) ezt a népszerű hasonlatot választotta arra, hogy az ősznek, az elmúlásnak és a tanulásnak hírnökét minél könnyebben emlékezetünkbe véssük- Hogy a hasonlat nagyon szerencsés volt, ezt ezennel igazolhatom. Nem vagyok nagy botanikus. Szégyellem, de erős a gyanúm, hogy elégtelen osztályzatot kapnék a növénytani vizsgán. Az őszi kilincsről azonban mindent tudok. Pfogy évelő virág, amely nagyon szapora és nem tanácsos sokáig kézben tartani, mert mérges a nedve. Mindez pillanatok alatt elevenedett fel bennem, amikor a napokban nagy sétát tettem városunk gyümölcsös negyedében és a kerítések mögött szemembe ’ötlött ez az ismerős virág: az őszi kikirics. Rég elfelejtett vakációk jutnak az eszembe. Milyen keserű is volt a gondtalan nyaralások után ismét hazajönni! Akkor őszintén, tiszta szívből gyűlöltem ezt az őszi virágot, amely alig látszik ki a földből és mégis feltűnőbb, mint a legpompásabb rózsa. És fellebben a feledés ködfátyola néhány pillanatra egy régi szép idillről: hogyan intettem a szerelmeseimet, amikor egy csodálatosan szép szeptemberi délutánon vidám nevetéssel hatalmas csokrot gyűjtött Ö9sze az ősz virágaiból a gyümölcsös-kertünkben! Most újra látom ezeket az illattalan virágokat. Nem felejtettem el: „hírül adják a diáknak, hogy itt a szeptember, nemsokára kezdődik az iskolai év". Visszavonhatatlanul benne vagyunk az őszben. A természetre nemsokára) ráborul a her- vadás palástja. Ezzel ellentétben közéletünkbe friss vérkeringést hoz a nyári pihenés befejezése. Uj tervek csillannak meg előttünk. Tettrekész, lelkes fiatalok akarják kiharcolni az élettől az érvényesülést. Ilyenkor érdemes seregszemlét tartani az újságírónak és mérlegre tenni az uj események lehetőségeit. * Megkezdődtek a beiratkozások az iskolákban. Egyelőre csak a helybeli diákokkal és hozzátartozóikkal telik meg a tudomány hajlékainak előcsarnoka. Vidékről még késnek a növendékek. Szülők és diákok utolsó pillanatig ki akarják élvezni a boldog együttlét örömét. Felekezeti iskoláink életében nagyjelentőségű a mostani szeptember. Mert már érvényben van az a rendelkezés, hogy a szülők szabad akarattal és legjobb meggyőződésük szerint-választhatnak iskolát a gyermekeik szamaira. Ez a rendelkezés, éppen úgy, mint 'Szamos hasznos más közéleti újítás, a jelenlegi kormányrendszer tárgyilagosságát és megértését dicséri. Magyar iskoláinkban mám érződik a rendelkezés hatása. Számosán érdeklődnek a beiratkozási lehetőségek iránt. Az iskolairendelet- nek külctoösen két fontos részletkérdésére kiváncsiak a szülők: i. Hogyan történik a beiratkozás a középiskolák első osztályába? Minden szülő abba az iskolába irathatja=e be a gyermekét, amelyikbe akar- j ja? 2. Milyen feltételek mellett lehet át- j irni egyik iskolából a másikba a nővén- j dékeket? Miniszteri, taníeiiigyelőségi engedély kell-e hozzá, vagy elegendő az egyszerű szülői nyilatkozat? Felekezeti iskoláink vezetősége minden esetben készséggel áll a szülők rendelkezésére. Mindenkinek pontosan mindent megmagyaráznak. A tanárok az uj munkarend összeállításán dolgoznak, amely már a kormány által megkívánt, a testnevelésre különös gondot fordító, uj szellemben történik. Nemsokára megkezdődnek a PAvételi és javító vizsgák is. Verejtékező diákok állanak szivszorongva szigorú professzoraik elé, hogy kivívhassák a megváltást jelentő varázsigét „felsőbb osztályba léphet". Olyan az isko'ák vidéke, mint a megbolygatott hangyaboly . . . Mindenki siet. Lázas, égető munkában vannak tanárok és diákok: itt a szeptember. * Nem is olyan régen az erdélyi színészet berkeiben is uj elhelyezkedési lehetőségeket, nagy változásokat jelentett a szeptember. A Newyork-kávéház és a boldogult ujságirókilub úgy nézett ki nálunk, | mint valami szinész-tőzsde. A kolozsvári \ Newyork igyekezett híven leutánozni j nagyhírű budapesti névrokonának szerepét. Idegyültek a magyar színigazgatók és színészek az ország minden részéből. A vidéki direktorok rendesen az ujságiró- asztainál helyezkedtek el. Legnagyobb részük jól megtermett, barátságos ur volt. Hatalmas füst-felhők barrikádjaival védték magukat a szinészek ostroma ellen. Annál jobban tevékenykedtek a titkárjaik. Minden pillanatban hallatszott, hegy J „Kérlek egy pillanatra direktor ur!" Szerződési blanketták kerültek elő és a kávéházi asztál mellett azon melegében elkészült az uj szerződés. Nagyon sok szi- nész-karrier indult igy el és még több színész érkezett ide vissza csalatkozva a következő szeptemberben, hogy „most már igazán nekivaló" szerződést kapjon. Amilyen gyorsan teltek az évek, úgy fogyatkoztak meg a vidéki színigazgatók. A kedélyes, joviális urak eltűntek. És velük együtt lassanként letűnt a Newyork hatalmas szeptemberi konjunktúrája is. Pedig nem is olyan régen vidéken olyan színtársulatok működtek, amelyek felvehették a versenyt a kolozsvári színházzal is. Jól emlékszünk még a vásárhelyi színházra, amikor még lécfalvi Bodor Pál állott a színházat támogató mozgalom élén. Fekete Mihály, ez a nyugtalan vérű szi- nészzseni éveken át olyan nívós szán- társulatokat szervezett, minit akármelyik állandó magyarországi színház. Több, mint tíz éven át neves színigazgatók voltak Fehér Imre és Gáspár Imre. Ezeket a neveket a gazdasági válság éppen úgy letörölte a magyar színigazgatók névsorából, mint későbbi kollegáikat a jószándé- ku és tehetséges dr. Faranczy Gyulát, Hevesi Miklóst és számos más művészembert, akik megpróbáltak Erdélyben vidéki színházat csinálni. Egészen a legutóbbi évekig csak az aradi színház tudta tartani magát, amelyet a több évtizedes színigazgatói múltra visszatekintő idősebbik Szendrey Mihály vezetett és a Szabadkai József vezetése alatt álló szatmári színtársulat. Sajnos, a mostani szezonban ez a két társulat is felbomlott. Részint anyagi bajok, részint egyéb akadályok okozták a két nagy társulat csődjét. Nem kutatjuk az események rugóit. Elég, ha leszögezzük a szomorú tényt, hogy egy-két kisebb és jelentéktelen vidéki szintásurlattól eltekintve ma már teljesen megszűnt Erdélyben a magyar vidéki színészet. Legbeszédesebben a kávéház bizonyítja ezt, ahol hire-pora sincs a vidéki direktoroknak és színészeknek. A kérlelhetetlen gazdasági válság rányomta bélyegét a színészetre is. Ma már nem akadnak olyan vakmerő vállalkozók, akik komoly pénzt fektessenek bele vidéki magyar színtársulatok szervezésébe .A mult szomorú tapasztalatai viszont a színészeket is kioktatták arra, hogy elővigyázatosak legyenek az alkalmi színigazgatókkal szemben, akik minden komoly anyagi alap nélkül léptek tőke erős vállalkozók helyébe és jó előre tudták, hogy semmi baj nem érheti őket, mert ha nem sikerül a színház, úgy sincs miből ráfizessenek. * A kolozsvári magyar színtársulatnak eddig is döntő jelentősége volt Erdély kulturéletében. Ez a történelmi múltra visszatekintő színház nevelte fel a magyar szinészet legjobbjait. Köztudomású volt a régi Magyarországon is, hogy a kolozsvári színháztól már csak egy ugrás a budapesti szerződés. Ma is alig van olyan budapesti színész, aki rövidebb vagy hosszabb ideje ne lett volna tagja ennek a színháznak, amely az idők minden viharában teljesitete nagy feladatait. A jelenlegi adott helyzetben még nagyobb felelősség hárul a kolozsvári színházra. Elvitathatatlan tény az, hogy a komoly magyar színházi kultúrát ma már egyedül ez a színtársulat képviseli Erdélyben. Csak ez a színtársulat tud olyan előadásokat tartani, amelyek bátran kiállhatnak minden kritikát és csak ez a színház tud anyagi biztosítékokat nyújtani színészei megélhetésére. Ezzel a ténnyel ma már Erdély több városaiban is számoltak. Azok a sorozatos botrányok, amelyekkel az utóbbi években a különböző színházi vállalkozások végződtek, elvették a magyar közönség kedvét a vidéki színigazgatók támogatásától. Hiábavaló volt nűnden áldozatkészség, ha egyrészt a társulat volt gyenge, másrészt pedig még sem sikerült olyan tőkét összehozni, amely az egész színházi szezonra biztosította volna a színtársulat megélhetését. így az egész erdélyi magyar közvéleményben az a meggyőződés alakult ki, hogy a kolozsvári színházra kell bizni a magyar kultúra terjesztésének szent feladatát minden nagyobb erdélyi városban. A színház játékterületéhez Kolozsváron kívül eddig Brassó, Nagyvárad és (alkalmilag) Marosvásárhely tartozott. Most komoly mozgalom indult meg Aradon és Temesváron, hogy a kolozsvári magyar színtársulatot kérjék fel bizonyos számú előadás tartására. Az aradi közönség a nyár folyamán nagyon megszerette a kolozsvári színészeket, akik júliusban három hétig ott vendégszerepeitek. És legszerencsésebb megoldásnak azt tartanák, ha sike- rüine a kolozsvári színházzal megálLapoKönyvesemények legjobbja: Madame Cume, a rádium iiöse Eve Curie, a nagy tudósnő gyermeke e könyvével a gyermeki szeretet legszebb emlékoszlopát állította fel. Ízléses vászonkötésben 234 lejért kapható az Ellenzék könyvosztályaiban Cluj, Piaţa Unirii. Vidéki megrendelést utánvéttel azonnal intézünk. dást kötni az aradi és temesvári magyar színjátszás megvalósítására. Tény az, hogy a vidéki színtársulatok megszűnése veszteséget jelent kisebbségi kulturéletünkben. A színházak a magyar kultúra végvárai és gyengeségünk jele, hogy fennállásukat nem tudjuk biztosítani. De ne ringassuk magunkat felesleges illúziókba. A mult tapasztalatai szomorúan igazolták, hogy országrészünk leszegényedett magyar közönsége nem tud egynél több nagy magyar színtársulatot fenntartani. Inkább legyen egy életerős és nagyvárosi nívón álló színtársulatunk, mint több olyan színházunk, amelyek néhány hetes vegetálás után részvétlenség miatt kénytelenek beszüntetni működésüket. Vegyünk példát a szászokról. A sokkal virágzóbb anyagi helyzetben levő erdélyi szász kisebbség csak egyetlen szintársulatot tart fenn. Igaz viszont, hogy ennek a társulatnak fenntartásához minden tehetős szász polgár hozzájárul. Pontosan meghatározzák a társulat játékrendjét és a német színház működésének egyetlen-egyszer sem voltak anyagi, vagy erkölcsi nehézségei. A kolozsvári magyar színtársulat ma olyan művészi nívón áll, hogy a legkényesebb ízlésű közönség sem találhat kivetni valót előadásaiban. Erdély színészeinek legjavát szerződtette a színház, amely műsorát is úgy állította össze, hogy megfeleljen történelmi elhivatásárxik. Ha a színház Araddal és Temesvárral is megállapodást köt, úgy valóban egyedüli képviselője lesz az itteni magyar színházi kultúrának. A nagyvárosok közönsége viszont nem lesz színházi botrányoknak kitéve és néhány hétig valóban művészi értékű előadásokat kap a pénzéért. * Ez a megoldás természetesen nem jelentene színházi monopóliumot. Tisztában kell lennünk azzal, hogy erre a megoldásra nem a kolozsvári magyar szintár- sulatnak, hanem az erdélyi magyar közönségnek van szüksége. A kolozsvári színházat — hála Istennek — eltartják jelenlegi állomáshelyei. Túlterhelést jelent j úgy a színészeknek, mint a vezetőségnek, I ha még két nagy várost felvesznek játék- rendjükbe. A magyar kultúra érdekében azonban számolni kell ezzel a lehetőséggel. Nem szabad kockáztatni azt a lehetőséget, hogy két nagy város lakossága esetleg színház nélkül maradjon, mert olyan vállalkozókat engednek színházat csinálni, akik sem művészi nivó tekinte- ben, sem anyagilag nem tudnak biztosítékot nyújtani. Ami a vidéki kisebb társulatokat illeti, ezeknek fennállása továbbra is létszükség. Itt is kellene azonban valami olyan megoldást találni, amely meghiúsítja alkalmi szélhámosok vállalkozásait. Mert sajnos, ilyenekből is bőven akad. Nagy kontúrokban ezek azok a problémák, amelyek szeptember elején a magyarságot foglalkoztatják. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy legfontosabb kisebbségi kérdéseink, mert a magyar oktatás és a színjátszás jövője mindannyiunknak szívügye. Amikor „ujságiró-szemmel" felvázoltam ezeket a kérdéseket, bizó hittel remélem, hogy amig az ősz szomorú virágának megjelenése a természetben elmúlást jelent, addig a kisebbségi kulturéletben izmos akarásokat és eseményekben gazdag uj korszakot hoz. Végh József. Francia regény: Pourtalés: Csodálatos halászat. Athe- naieum-kli/adás. 453 lap, kve 17S lej. Földi Mihály: A miniszter, kve 119 lej, Stella Adorján: Én, Viola 59 lej. Erdei Ferenc: Parasztok, fve 165 lej. — Könyvnapi Ady összes versei kve 158 lej. Móricz: Légy jó, fve 59 lej. LEPAGE-nál, Chij. Postán utánvéttel. Kérjen teljes jegyzéken
