Ellenzék, 1938. szeptember (59. évfolyam, 197-222. szám)
1938-09-04 / 200. szám
ellenzék /VASÁRNAPI KRÓNIKA 9%. ÍRJA MARA! SÁNDOR Az álomfrösztf Nem kell hozzá évtizedek távlata, a *0rtars is látja, hogy az, amit Roosevelt csinál Amerikáiban, fornaidlalloon: csak éppen nehéz megmondani e pillanatban, hol és méhen fonradriliom? Az eredmények eddig mellette szólnak. Nyolc év előtt az Egyesült-Államok ipartelepeinek bérkaszárnyáiban., az utakon és a gyárak előtt tízmillió munkanélküli ácsorgóit; az ország lakosaóuaik egynegyede ellátal- la/n volt; a termelés Lezüllött, az állami, társadalmi rend veszélyeztétve volt s egy kezdetleges kapitalizmus védbástyái mögött egy mindennél véresebb és puszti- tóbb szociális forradalom félelmes árnyéka vonult, nneig. Ez a veszély, a szociális forradalom veszélye, elmúl! Amerikai felől. A nagy és gazdag birodalom megint ki tudja aknázni természetes erőét s ha átmeneti gazdasági kedvöelenségnek bárányfelhői el is lioimállyosi'tják időnként a prosperity verőfényét, ha a nemzetközi helyzet gazdasági visszahatásai meg is tépázzák néha ai Wall Street értékeit, ha az ellenálló, Roosevelt szociális intéz kedéseit és gazdaságpolitikáját szabotáló trösztök időlegesen ellene is szegülnek az uj áramlatnak: a tárgyilagos kortársi szemlélő megállapíthatja, hogy Roosevelt forradalma visszaadta Amerikának természetes életlehetőségeit, visszaadta a tömegeknek & munkát és a kenyeret. A kenyér és a cirkusz, az örök tömeg e két örök igénye, e nagy és hatalmas, fiatal demokrácia társadalma számára nem az a veszedelmes jelszó többé, mint volt néhány év előtt. Roosevelt forradalma kenyeret adott a tömegeknek. A forradalmár most hozzá akar nyúlni a cirkuszhoz. A mozival verekszik Roosevelt, az ..álomgyárak“ cézánaiivaJ, Amerika e különös hatalmasságaival: s párharcra nagyon rokonszenves Európában is. Az ■amerikai mozgókép nem tengerentúli magánügy. Néhány magányos perlekedő évtizedek óta hangoz tatjai az Államokban és Európában, hogy amit a hollywoodi és kapcsolt részeken „gyártanak“ hódi ló- szerben, van olyam veszedelmes, nyugtalanító s az emberi kultúra szempontjából nemzetközien ártalmas, mint a kábítószerek, mint az olcsó, felelőtlen és demagóg világnézetek, mim minden, amánek burkolt vagy bevallott célja, hogy (act a kultúrát, mely az elmúlt négyszáz esztendőben el- foigjlalta és gyarmiabositobta a világ nagyobb részét s melynek végső kifejezése a nyugateuTÓpai és amerikai civilizáció — kifejezése tehát, nyugati gondolkodók szerint, sorsa is, ai szó baljóslatú értelmében! — meghiaimásitása. A tengerentúli mozgógép meghódította a világot. Ez a tény. Mezőkövesdén éppen olyan kevéssé tud elvonulni az átlagember a hollywoodi, vagy ntewyorki moziszemlélet hatása elloî, mini Sanghájban, vagy az izlandi mozábatn. A mozgóképet természetesen pénzemberek gyártják, a dolog természetéből következik, hogy a nagytőke, mely e finnyás és érzékeny iparágban keresett elhelyezkedésit, tömegárut termel. Ez meg nem lenne baj; Shakespeare is tömegáru, Chaplin is az, a nemes fra.n- * cia filmek is azok. Hangos és ostoba igazságtalanság lenne megtagadni aiz j álomgyáraktól az elismerést, hogy ipar- ! kodnak művészit produkálni: művészit, a szó óvatos értelmében Az igazi művészet mindig állásfoglalás. De az álom- gyáros semmitől nem irtózik úgy, mint az állásfoglalástól!, társadalmi, politikai, szerelmi, gazdasági kérdésekben vallott őszinte kinyiJatikoztatástól. Egyrészt az iigaiz'ság — rövid távra — „mindig rossz üdét“. Az emberek fanyalogva hallgatják és nézik. Legalább ők, aiz álomgyárosok s íróik, kürtöseik, igv mondják! (En nem hiszem ...) Aztán joggal hivatkozhat az álomgyáros a társadalomra, mely a magal hivatalos és nemhivatalos cenzúrájával minden országban, Amerikában is, megszámláldatatílan jogosult és jogosulatlan szempont szerint bírálja, nyirbálja/ a mozgóképet. Ugyanaz az Amerika, amelynek őrangyala, Roosevelt, most lángoló pallossal iparkodik kiűzni a f italgyártókat a mozgókép színházak birtokából; — meid a harc értelme ennyi — a társadalmi és az állami cenzúra minden, néha nagyon is erőszakos eszközével kényszeríti a* álomgyárost, hogy müvében megfutamodjék mindenféle állásfoglalás elől. Roosevelt úgy véli, meg kell fosztani a filmgyáros okai a mozgóképszínházak tulajdonjogától, mert az/ amerikai mozik többsége e hatalmasságok birtokában van s a közönség kénytelen-ík ellettem aizt a főz tét eszi. melyet e ravasz szakácsok feltálalnak. Ne lehessen szinnáztulaijdonos, aki gyártja a mozgóképet s azonnal emelkedik majd az amerikai film szintje! — ilyen egyszerűen, vagy ilyen bonyolultan látja Roosevelt és vezérkara a mozik érdest,-ma, Amerikában. Lehet, hogy ilyen egyszerű. Ami érdekesebb, fontosabb s nemcsak tengerentúli szempontból jelentős, hogy végre hatalmas távlatból, hivatalos messzeségből is látja e kérdést valaki. Ez a valaki Amerika különös, lehetséges, rendkivüli embere, a forradalmár Roosevelti!, a béna ember, akit karosszékhez kötözött a kegyetlen sors s aki a lélek erejével uralkodik önmaga és egy világrész fölött. Roosevelt elhatározása, kísérlete, akárhogyan végződik is, sorsdöntő pillanat a mozgókép életében. Ismétlem, ostoba igazságtalanság megvádolni az amerikai filmet, hogy azzal a felbecsülhetetlen anyagi erővel, mely rendelkezésére áll s mely szerződteti és elhasználja művészi, írói, technikai, rendezői tehetségek egész hadseregét, nem alkot időnként mulatságos, vaigy mqgható, szellemes, vagy tanulságos remekeket. \ viliág legjobb színészeit tenyészti, irókati megvásárol és kalitkába csuk, hogy neki; koholjanak és költsenek, neveli és biztat technikai zseniket s főként szórja a pértzíti, díszletre, pompás tájakra ás pompás testekre. A pazarlás, -rnéílyel dolgozik, kötelezi a őremi'Jéletre, mely ellen — Roosevelt lázadása az első jel, megjósolom! — kezd fellázadni a meghóditolt világ. Ez a szép, ezi a> sima, ez az erővel és tehetséggel alkotott amerikai film veszély — s veszély az európai film is, meiv hasonló szemléettel készül — mert megfertőzi a MEGNYÍLT SZOLID ARAK! ÁDÁM A SsrHdwntcíkhek tiegeSonyösehb bevásárlási he!ye ! FEHÉRNEMŰK MÉRET UTÁN - KALAPOK, NYAKKENDŐK 1 CLUJ, Pl • ŢA UNIRII 14. (VOLT HELYÉN) tömefgek művészi] igényéi, mikor desztillálja a produkciókból az,t a mélyebb, kényelmetlenebb és penetránsabb „emberit“, ami nélkül tartós művészet nincsem Megjósolom, hogy éppen a film, ez: az uj, egészen maii és egészen népies műfaj, nagy megrázkódtatás előtt áll, éppen, ment a szó mélyebb, felelősségteljesebb érteimében megtagadta és száműzte az emberit. Az amerikai mozi cézár, akihez nem jut e| szavam, e szavak hallatára feltenné lábát az asztalnai és röhögni kezdene. Én azt hiszem, nemsokára sir- ni fog; s netm éppen glycerin-könnyekke! fog sírni.. Mert a film, amely telesirta giycerin-könnyeivei és ál-érzelmességével a világot, kénytelen számot »vetni erejével és jelentőségé vei s ha továbbra is hatni akar, ami számára egyértelmű az üzlettel, meg kell keresnie azokat a szó csendesebb, keményebb, emberibb értelmében művészi eszközöket, melyek nélkül emberekre hatni végül is nem lehet. A francia film — néha — él már ez eszközökkel. Az amerikai film harminc éve blöfföl. Néha gyönyörűen blöfföl, néha érnélyegtetóen, de mindig naigyszabásua.n. Roosevelt lázadása az első komoly tiltakozás e blöff ellen, melynek igen nagy ára volt: nemcsak a> belépőjegy a moziba, hanem két emberi nemzedék kuíturigényének eddig, elképzelhetetlen méretű sülyedése és elaljaso- dása. „HfloJeia I*©I©zsYái,i lébérlő bőiéi me^Yásárelni az uj szeuiéiládái! — mondja magyarázó rendeletében a városi tanács. — Nem hajlandó visszavonni rendeletét a város vezetősége KOLOZSVÁR szeptember 3. A szemétládák kötelező beszerzése körül támadt izgalom még nem ük el. Egyaránt gondot ad a szemétládák beszerzése a háztulajdonosoknak -4s lakóknak. Különösen a háztulajdonosok kifogásolták a város tanácsa által kiadott rendelkezést és mint már közöltük, nem hajlandók arra, hogy lakóik ré= szére is ők szerezzék be a szemétgyűjtő alkalmatosságokat Kiderült azonban, hogy a háztulajdonosok aggodalma alaptalan és az csak a hármas számú rendelet teres értelmezéséből származik. A város polgármestere ugyanis tegnap hivatalos átiratban közölte a Háztulajdonosok Szövetségével, hogy a kiadott rendelet nem kötelezi őket arra, hogy lakóik részére is légmentesen záró és vaslemezből készült szemétgyűjtő edényeket készítsenek. Azt minden főberlő maga köteles beszerezni. A háztulajdonosoknak csupán az a kötelességük, hogy az előirt ládák beszerzésére lakóikat figyelme tessék és amennyiben ennek nem tennének eleget, jelentsék az esetet a város eg hzsegügyi hivatalához, ahol az illető lakók ellen a kihágási eljárást aztán megindítják. Itt írjuk meg, hogy a városi mérnöki h’vatal terve alapján készült szemetesládák mintája a város mérnöki hivatalában, a városi polgármesteri hivatal előtt az utcán és a Háztulajdonos )k Szövetségen ?k irodájában megtekinthető. Egyébként a szemétládák bevérzésével kapcsolatban a Háztulajdonos'*- Szövetsége közleményt adott ki, me'yben közli az érdekelt háztulajdonosokkal, hogy az uj egységes formájú szemétládák beszerzésére tagjai részére központi eladási és közvetítési irodát létesített amely minden jutalék nélküli, díjtalanul végzi egyrészt az ajánlatok közvetítését, másrészt a vásárlásokat is. Felhívja egvben a kolozsvári fémipari üzemeket és bádogosokat, adjanak ajánlatot a láda árára nézve, annak megjelölésével, hogy november i ng hány ilyen ládát készíthetnek el. Külföldön Samu lő gyermekének minden szak- és tankönyvét rendkivüli kedvezményesen LEPAGE-nál Cluj rendelheti. Kérjen ingyen jegyzéket. Cim: Lepage, Cluj. Hivai®l©s nyilatkozat a temető „kilakoltatásra“ ítélt lakóinak ügyéken A megvásárlás időpontjától számítják a tulajdonjogra előirt harminc évet KOLOZSVÁR, szeptember 3. Amióta közöltük, hogy a; temető felügyelősége a házsongárdi temetőben levő sírok közül azokat, amelyeknek tulajdonjoga lejárt, birtokába akarja venni, állandó a bucsujárás a temető gondnoki irodájában. Mindenki, akinek szerettjei vannak a csodaszép házsongárdi temetőben, igyekszik elhunyt hozzátartozóinak örök nyugalmát biztosítani, a sírhelyet újból megváltani, mert mint közöltük, 30 év eltelte után minden sírhely ismét a város tulajdonába megy vissza. Híradásainkkal kapcsolatban a temető gondnoka megnyutató nyilatkozatot adott ki. A nyilatkozat szerint a város tulajdonába visszaitélt sírokból az ott nyugvók földi maradványait — még ha a sírokat időközben uj tulajdonosnak is adnák át — nem távolitják el, hanem az újból eladott sírhelyeket lesülyesztik és az azokban talált csontmaradványokat a városi fórum jelenlétében ugyanannak a sírnak oldalában, vagy más részén ládába téve tovább is otthagyják. Előző tudósításainkban azt irtuk, hogy a sirok tulajdonjoga az utolsó halott eltemetésétől számított 30 év alatt évül el. A temető gondnoki hivatala azonban kijelentette, hogy az elévülési határidőnek ilyen formában való megállapítása téves. A 30 évi elévülési idő nem az utolsó halott eltemetésétől, hanem a sir megváltásának időpontjától kezdve számit. Ez a megállapítás rontja a helyzetet mert nagyon sokan vannak olvanok, akik bár ezelőtt 30 évvel vásárolták meg sirhe'y^* két, a sirokba még néhány évvel ezelőtt is temetkeztek és a sírhely ennek ellenére sem képezi ma már tulajdonjogukat. A temetőfelügyelői hivatal különben lapunk utján kéri az elhunytak életbenlévő hozzád tartozóit, tartsák rendben szeretteiknek sírhelyét és különösen ügyeljenek arra, hogy a sírhelyeket jelző helyrajzi számok megmaradjanak, mert ellenkező esetben a hely tulajdonosai annak teszik ki magukat, hogy sírhelyeiket gondozatlan siroknak minősítik és esetleg áruba bocsájtják őket. Kéri továbbá a felügyelőség a közönséget, hogy a temető bejáratánál balra levő táblán kifüggesztett hirdetményt olvassa el és annak rendelkezéseihez alkalmazkodjék. Közli tovább a felügyelőség, hogy a helyrajzi szám nélküli sírhelyek jogi helyzetének tisztázására a hivatalos órák alatt mindig készséggel áll a közönség rendelkezésére. Bű
