Ellenzék, 1938. szeptember (59. évfolyam, 197-222. szám)

1938-09-25 / 218. szám

I ELLENZIK rm ______imiiuiin Wim.■Iliim«......................uMmmmmmmmmmmammMmmmmmmmtmmmmmBmmm 1 9 3 H szeptember 2 5.. ■K****rv > Színes élmények Balcicban, a festők városában dón, ahoi még nem háborgatják régi szokásaiban az őslakó törököket BALCIC, szeptember hó. Athéni útja előtt a Transilvania, a Dá­niában készült hófehér luxushajó, a 1 :g- szebb román tengerjáró az Ezüstpattra, Balcicba vitt utasokat. Alighogy megjelentek a constanta! ut­cákon a plakátok, ahogy megtudták a k; rándulás hirét Eforiában, Carmen-Sylván, Mamaiában, Mangaliában s végig a parton, az emberek megrohanták az utazási iro­dákat. Mindenki helyet akart kapni a Transilvanián, mindenki el akart utazni Balcicba, a festők, a szépre szomjasak, a különlegességet látni akarók városába. Utolsó percben helyet kapunk a csillo­gó, fehér, hatalmas hajón mi is, carmen- svlvai fürdővendégek. Lengyel társasággal utazom. Carroen-Sylvában a kirándulás idején már csak külföldiek vannak, fs annvi a lengyel, hogy csak lengyel szóc lehet mindenütt hallani. Lengyel uti'társak Három lengyel nő és három férfi az : utitársaim. Varsóiak. Vidám, modern', dol- 1 gozó fiatalok, akik gyerekes boldogság- j gai élvezik a vakációt. Már előre alku- , doznak, hogy ők legalább három napig maradnak Bakiéban, majd autón jövünk haza. Tartsak én is velük. Megígérem, hogy velük tartok, mert akkor még nem sejtem, hogy az autó defekter kap szaka­dt) esőben, a vigasztalan dobrodgoi steo- pén. A három leány, Danuta Jezewska, Mi­rosawu Grazlewicz és Margerita Zigtkow- na, azaz röviden Danuska, Myra és Rita pizsamában vannak, olyanok, mint három karcsú fiú. Az urak: Roman Bozyskawski, Henryk Schmiedke és Riszard Herbst sportruhában, fényképezőgépekkel s pé- dekkel alkotják számukra a diszkiséretet. Az utón fényképezik a hajót, a ten­gert, a távolodó partokat. Mire Balcicba érünk, Roman .gépében egyetlen film sincs már. Szemüvegét a homlokára tolja és kétségbe van esve. Az Ezüstpart panorámája Talán egyetlen hely sem érdemel­te ki igy az elnevezését, mint az Ezüstpart. A hely fekvése, a fénytörés, a kiima és a tenger valami csodálatos mó­don ezüstté varázsolja az egész világot itt. Gyöngyházszinü a part, a hegyek, a haza­kon tükröző napfény, az ég, a halvány­kék tenger is ezüstös. Itt csak gyönyör- köidni 'liehet, csodálkozni és lelkesedni a természet nagyszerűségén: szavakba fog­lalni a hatást s az elénktáruló szépséget lehetetlen. Talán nincs part még, ahol ilyen való­színűtlen, ilyen megdöbbentő lenne a fény s a tenger szépsége. A fehéres, haj­nali szinekben csillogó hegyeken úgy la­pulnak a kis török házak, mintha egy ha­talmas kéz odaillesztctte volna őket. A tengerről tisztán látszik a királyi kas­tély. Hófehér tornya, mint egy keleti me­cset minarétje néz le a vizre, széles abla­kai, tündéri kertje most elhagyatottan és szomorúan gyászolja a melegszívű, költő- lelkű nagy király asszonyt, aki úgy szerette ezt a szép helyet s akit itt úgy szerettek. Minden Mária királynéról beszél itt, róla emlékezik és őt siratja. Az ő müve és el­gondolása- a kastély kertjének legkisebb virágágya is. Ró’h. mesél a török negyed­ben egy szegény asszony, aki látta egyszer és akire rámosolvgott. Elmondja, hogy a felséges asszony rendkívül szerette az an­tik török tárgyakat és személyesen vásá­rolta össze őket a törököktől. Beszél a királyné magános sétáiról a tengerparton és arról, hogy mint gyászol Balcic a fc- jedelemasszony halála napján. Ott áll Bal­cic főutcáján a királyné bronzszobra, a szép, nemes, komoly arc messzire előre­néz, a talapzatát friss virágokkal borítják el ismeretlen kezek. A szeretet és 'szépség volt Balcic Mária királyné életében, tudta ezt s ezért kivánta, hogy szivét idehoz­zák vissza az Ezüstpartra, az ő Balcicjába. A kikötő, a plage, a város A kikötő, a messzire nyúló mólóval nem nagy, ahogy nem nagy az egész Ezüstváros sem. Kicsi a plage is, eredeti kabinjaival. A kabinoknak nincs ajtaja, hanem színes függönye, emögött vetke- zík-öltözik az ember. A homok is ezüstös, a viz nyugodt s ha mélyen úszik bele az ember, egész Balcicot látja, a félkörben nyugvó hegyeket, a házakat, a mecsetek hegyes, fehér minaretnek. Valami egész sajátos, egész különleges- couleur locale-ja van a helynek. A turisták elözönlik most a várost, a mi társaságunk is kettészakad. Danuta, Rita és Myra nekivágnak a he gyen elterülő török negyednek, a többiek velem együtt úsznak egyet a plageon, az­tán a kikötőbe megyünk. Régi halászbár­kák s pár kis kiránduló hajó olyanok a távolabb lehorgonyzón Transilvania mel­lett, mintha gombostűket szúrnának a minaretek mellé. Aztán nekivágunk Bal­tiénak. Azonnal mellénk csatlakozik há­rom parányi cigánygyerek. Kicsik, sová­nyak, óriási fekete szemekkel és még óriá­sibb szempidákkal. Teljesen egyformák. Testvérek. Iskolába nem járnak, amint mondják, hanem vezetik az idegen ura­kat és égésien szépen keresnek Minket is elvezetnek a centrumba, a nagy térre, ahol vendéglők, cukrászdák, bizárok vár­ják az embereket. Rengeteg bucureştii és külföldi autó. Köztük egy hatalmas ame­rikai túrakocsi. Különös keleti típusok: török asszonyok betakart arccal, bogvogó- ban, nehéz vizeskorsókat cipelve. Férfiak fezben, turbánban: hisz ez itt egy darab tradícióit megőrzött Kelet, hova nem súj­tott le Kemál pasa józan, minden ősi szo­kást elsöprő ökle. Itt olyan török a török, amilyen ezer éve volt, olyan a viseleté, a szokásai, az életmódja. Buzgárok, örmé­nyek, görögök is sokan vannak és teszik felejthetetlenül színessé az utca képét. Egv üzletben a lengyel urak fezt vásárolnak, a kereskedő neve Ezeregyéjszakaszerüen romantikus: Ali Ahmed. A legtöbb üzlet­tulajdonos török, vagy görög, román ke­reskedő elvétve akad. A postahivatalban kinai tisztviselő ragasztja fel a bélyegeket a képeslapjaikra. Annyi szin s a fajok anv­nyi változatossága szerepel itt, mint egy távolkeleti kikötőben. A postáról jövet, a központi téren az amerikai turisták egy rendkívül érdekes figurát fényképeznek. Török férfi, vörös fezben és bugyogóban, keresztbe tett lá­bakkal ül és nevet. A foga hófehér, a sze­me valószinütlenül fekete, hajlott az orra és tü'tétbarna arcában valami koboldszerü gúnyos, csufolkodó kifejezés. Minden fényképért tiz lejt kér. Csak úgy hulla­nak a kezébe a réz pénzdarabok s ő be­tanult! mcvsollyal pózol, mint egy elké­nyeztetett film primadonna, aki nem is­meri a szappant és a kozmetikát. Aztán feláll és produká'lni kezdi magát. Ezt a produkciót nem lehet táncnak nevezni, mert a török egyáltalán nem tesz tánc­lépéseket. De mégis táncol. Két karját kinyújtja és zümmögni kezd valami időtlenül régi, szomorú, egyhangú, dallamtalan ázsiai dalt, amelynek meló­diája szakadatlan ismétlődéssel kiséri moz­dulatait. Közben csettint és uiiait pattog­tatja s mozgatja a felsőtestét, de csak alig, valami kigyószerü, fantasztikus, utánozha­tatlan és eltanulhatatlan módon. Az ango­lok nézik, tágranyik szemmel, mint kis­madarak a kigvót, 5 pedig a "szemükbe nevet és bűvöli őket. Egv darab Ázsia igy ez a férfi, misztikus, rejtélyes és egzotikus. És sok hozzá hasonló egzotikus lény jár­kál a meredeken szökkenő töröknegyed zegzugós utcáin, ahol csacsifogatok, viz* hordók, szőlő nugát, rahát és halvaárusok iárnak sietés- nélkül, elnyújtott kiásással árulva csemegéiket. A házak ablaktalanok, kicsik, primiţi vek, misztikusok, de mind­egyik belsejébe van valami régről meg­őrzött kincs: színes keleti szőnyeg, ara­nyozott pipa tartó, a narghilénak, arany- himzéseis/ vánkos. A gyerekek az utcán látszanak, a férfiak méltóságteljes pózok­ban pipáznak cs keveset beszélnek. Színes, keleti kép: csak nehezen járni a sikátorok­ban, a köVek között s el is tévednénk, ha a három kis cigánygyerek nem iárna kutyahülséggel a nyomunkban s vissza nem vezetne újra, meg újra a mecsethez, amelynek környékén minden házon ren­des nagyságú ablak van már, de ezek az ablakok is sürü vasráccsal védik magá­nyukat idegen szemek elől Hazafelé autóval Három nap érdekességekkel zsúfolt he­lyen — három pillanat. Egy Constantái taxin indulunk haza, kitérővel, a part leg­szebb látványossága, Capul de Caliaera felé. Capul Caliaera. Megdöbbentő élmény. Óriás fehér és vörös sziklafalak alatt vég­telen mélységben nyújtózik a F’kete-ten- ger. A túlsó parton kékilő part Bulgária, a divatos tengeri fürdő, Várna. Itt a ma­gasban kis katonai erőd, a volt bulgár ha­társzélen. Vad, ősi, félelmetes szépségű hely: a tengerbe nyúló sziklák élesen ki­rajzolódó körvonallá Hal, a hely elhagyott- ságia, magánya, története. Egy fehér to­ronyból a legenda szerint, negyven bul­gár leány ugrott a mélységbe régesrégen, hogy nehogy az ellenség kezébe kerülje­nek. Egy regi szent, Nikoláj remete is itt alussza örök álmát a tenger felett. Kis szentély a sírja, kopott, bizánci képpel, kőszarkofággal, kettős kereszttel, két örökméccsel. Zarándokolni jönnek ide és írják be nevüket a sziklába vájt kis ká­polna könyvébe. Az egyetlen itt lévő ház­ba, amely mellé kertet is teremtett az emberi szépségrevágyás, kedves fiatalasz- szony hiv be s elmeséli, hogy a szent csontjait állítólag visszavitték Bulgáriába s a koporsó valószínűleg üres. Csacsifogat jön, egy katona friss vizet hoz a caliacrai kis ház lakóinak, akiken látszik, hogy elé­gedettek s nagy magányukban is boldo­gok. A közelükben a néhány katonán ki­Kedvezményes gyógykori Budapesten Gellér,-fürdőbe ! hivatalos pengő Árfolyamon Az IBUSZ álltai kibocsátott szelvényes .jegyfüzeteSt alapján alább rendkívül mérsé­kelt áru gyógykurák vehetők igénybe: 2 heti időtartamra 8.530 tej. mely összegben következők fogta Itattalak benin. 50 százalékos vasúti kedvezmény magyar ha­tár—Budapest és vissza, vagy tovább bár- i mely magyar határállomásira, komplett pan- ; zíó (lakás és napi háromszori étkezés, elő­ír >: esetén diétás koszt is) választás szerint a Lukács-fürdőben, vagy a Pala timus margit­szigeti szállóban, főorvosi vizsgálat, 2 heti orvosi felügyelet, gyógyfürdők 2 hétre, két autókor járat, összes borravalók és adók. — i Ugyanez kísérők számára, orvosi felügyelet 1 és gyógyfürdők nélkül csak 6.950 tej. Háromheti időtartamra 12.600 tej, mely összegben a fent részletezett ellenszol­gáltatások foglaltatnak bent 3 hétre. Ugyan­ez kísérő számára orvosi felügyelet és gyógyfürdők nélkül 10.300 lej. Ugyanezen el kiszolgáltatások a GeWiért Nagyszállóban, vagy Svábhegyi Szanatóriumban 2 hét 12 ezer 350 lej, kisérő számára 8.300 lej. 3 hét 17.985 lej, kisérő számára 11.950 lej. Indulni lehet bármikor! Az összeg lefize­tése ellenében a kedvezményes jegyfüzetet azonnal kiszolgáltatju az ELLENZÉK könyv- osztáilya Cluj, P.ieta Unirii. Vidékre utánvét­tel its azonnali küldjük, részletes felvilágosí­tásokkal válaszbélyeg ellenében azonnal szodgáljuink. viál senki élő, csak egy sírkereszt van tő liik néhány lépésnyire a v/iklán, egy Bt meghalt bolgár katonáé, akinek fény képi az. üveg alatt büszkén és fiatalon moso­lyog. itt a csöndben és halhatatlanságban. Mig élt, Szx-.rgcj Tufán volt a neve — most ő is örök és hozzátartozik a termé­szethez. Sokszáz lépcsőfokon egy kiálló sziklá­hoz megyünk le, ahol a kő mesterséges viaduktot alkot. Innen nézünk le a ten­gerre s látunk valamit — amit soha sem fogunk elfelejteni. A tengerben egy kiálló sziklán renge­teg madár ül s várja az erre úszó halakat. És körülöttük játékosan ugrálnak a víz­ben a felbukkanó feketetengeri fókák. Igen — fókák, kedves, bolondos tengeri állatok, melyekről azt hittük eddig, hogy csak a Jeges tengerben élnek. Nem, Capul Ca/íiacra környékén a Fekete-tenger is el- dicsekedhet fókáival. Még az allatkertben is mulatságos és érdekes látvány elnézni- okát — de itt, otthonukban, igazi ele­mükben, a végtelen vízből kibukva, víztől csöpögő bajusszal, alámerülve, az­tán egymással játszva, példátlanul érdeke­sek. Sokáig, nagyon sokáig ülünk a tér­ni észetalkotta pádon s nézünk le a vizre, a fókára s a zsákmányt leső halakra és va­lamit megerzünk a végtelenből. Ez a szín­játék igy folyt le ezer évvel ezelőtt is és ezer év múlva is ugyanígy folytatódik. A tenger, a sziklák, az élet örök s a termé­szetes erődön megtelepült ember megdöb­ben rajta, mint mindenen, ami végtelen, és isteni. Negru Vodan és Mangalián át haza A lengyelekkel együtt alig tudunk el­szakadni a fölséges helytől. Roman Bozy- skawsky szerencsére uj filmeket vett Bal­ekban és igy megörökítheti a sziklafala­kat, a fókákat, a tengert, a csacsikat, az: autónkat s mindent, amit akar és amit szabad, mert a kis katonai erődöt termé­szetesen nem szabad lekapnia. És miután minden filmjét újra elpazarolta, elindu­lunk a kanyargós utón és nemsokára el­marad a tenger, hogy újra valami egész különlegeset és szokatlant nyújtson a vi­dék. Vörös steppén haladunk. Ameddig a szem ellát, vörös agyag a föld, amelyet nagy szürke és fehér kövek pontoznak a láthatárig. Sehol egy fűszál, halott, kopár,, ázsiaian félelmetes vidék. Aztán a föld lassan szürkébe olvad és fetünnek előttünk a kis dobrudzsai faluk. Jellegzetességük, hogy minden ház, minden gazdasági ud­var, minden csűr és istálló alacsony, óriás kövekből rakott kerítéssel van körülke­rítve. Mint hosszú, kanyargó, fehéres­szürke vonal, úgy vonalozzák be a falva­kat ezek a szürke kőkerítések. A falvak nagyok, szétszórtak a házak, lompos ku­tyák vadul ugatják az elhaladó gépkocsit. Országimra érünk, végtelen kukorica- földek közé. És ekkor elered az eső. Nem esik —- zuhog, patakokban. Meg kell for­dulnunk cs Bazargic helyett más utón ha­ladnunk, mert a sofőr nem garantálja, hogy a tapadós, agyagos utón nem aka­dunk-e el és haza tud-e szállítani. Egy Casin nevű helyiséget keresünk, embere­ket szólítunk meg, akik készséggel útba­igazítanak. De annyi az. uit s főleg a ke* resztut, hogy minden öt lépésre újra kér­dezősködni kell. Végre megtaláljuk Ca- sint, görögdinnyét is veszünk s ettől mind­járt jobb lesz a kedvünk. Rita rezgő kis cérnahangján énekelni kezd szomorú szláv dalokat. Egyszerre elakad a hangja és el­akad az autó. Az egyik kerekünknek vé­ge, egy szegbe szaladtunk. Defekt. A so­főr szerencsére hamar szerel, de ki kell szállni a zuhogó esőben. Aztán tovább. Esteledik, az eső szerencsére eláll, egy kis városban, Negru Vodában megpihenünk. Díszes,- aranyozott kupolás temploma van Negru Vodának, remek szőlőt kapunk itt, kétlovas kocsik zörögnek az utakon, díszes szerszámú lovakkal, élénk jövés-me nés az utcákon. — Most kezdődik a korzó. Aztán innen is tovább újabb gö­rögdinnyékkel, almákkal és körtékkel fel­szerelve. Rossz az uit, kerülővel megyünk haza. Mangalián át. Itt, Mangaliában van a part legnagyobb, legszélesebb plázsa, mely most elhagyott, ezen a holdfényes szeptemberi estén. A kis téren fehér villák között katona szobra áll. Egy cukrászdá­ban vacsorázunk kávét, vajat, mézessüte­ményt. Holtfáradtak vagyunk és nagyon boldogak ... Marxon Lili. LEVÉLPAPÍROK egyszerűtől a ieg- választékosabb kivitelig legolcsóbban! az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Plata Unirii.

Next

/
Thumbnails
Contents