Ellenzék, 1938. szeptember (59. évfolyam, 197-222. szám)

1938-09-20 / 213. szám

1 zt J ö a z c p i o m o e r 2 0. FLLFHZEK Mki menekül as ősz elöl Evekkel ezelőtt egy kis németországi fürdőhelyen minden májusban rendsze­resen felbukkant egy idős, gazdag asz- S'zony. Szobáit béreit az egyik szállóban, mely egy hatalmas cseresznyeidietvény kel.'ős közepén állt, mögötte gyönyörű bükikerdővel. Naponta órákhosszat tart- t őrködött az erkélyen, tekintetét merően a vúrágzó cseresznyeágakra szegezve; szemlátomást hem birt betelni a cseresz­nyefák pompájával. Minden nap kocsi- derékszámira hoiz/altlba szobájába a vira­gos ágakat s mindem tenyérnyi helyet elboritoílj velük, úgyhogy szinte elme­rült a virágpengetegben. Hanem mindez csak addig tartod/mig a cseresznyefák elvárégoztak. Amikorra, a bükkös pom­pás nyári zöldjébe öltözött, az asszony sietve összecsomagoltál számos bőrönd­jén és elniHazott. A városban ismerték •már s Indiák, hová siet. Oda, ahol tava- szodik. A tavasz' szerelmese volt. Egész éllettében folytonosam utazott és San Franciscotól az Északi fokig csak olyan tájakat keresett fel, ahol éppen a tavasz vök soron az évszakok rendjében. Mint maga cs bevallotta, azért, inert csak ,,ta­vasszal tud élné“ és nem bírja az őszt. Menekül előle, mert az öregséget, az el­múlást, a halált jiiöttáitja eszébe. Vagyo­na megengedte, hogy szabadon éljen ta- vatszt-üldöző és ősztől menekülő szenve­délyének. Idegbaja azonban, melynek ez a szen­vedély csak egyik tünete volt, végül is annyira elihialitalmasodott rajta, hogy té­bolydába kellőit smElita.ni, a csendes el­mebetegek osztályára. Most már nem kergdtlhettle tovább a tavaszt a Földgolyó körül és szembe kellett néznie, amitől egész életében annyira rettegett: az ősz- szél Mikor az első őszi eső cseppje-n do* bolni kezdtek a betegszoba abíláktáblá- itn, sirógörcsöt kapott. Azóta, minden ta­vasszal szinte újraélted, ép ember benyo­mását kelti, de minden ősszel kóros bús­komorság leni meg, mert ekkor „észre­veszi, hogy megöregedett“. Ez a szerencsétlen nő természetesen csak beteg idegrendszerének áldozata s esete szélsőség. De lélekbúvárok állítják, hogy kisebb-nagyobb mértékben, öntu­datlanul, anindannyhinkbaji él az ide­genkedés ,ai rettegés a® ősztől. Meg is magyarázzák, miiért. Nemcsak, mert nap­jaink múlására emlékeztet. Régebbi év­ezredekben, .mikor a technikai müveit- ség eszközei nem védhettek annyira az embert az időjárás szeszélyeitől, mint ma. sokat szenvedett az ősz viharaitól s a béli bidegétől-faigyától. Ez a két év­szak cSFJk nélkülözést, betegséget, halált jelentett számára. A babonás ősember azt képzelte, hogy mindezt láthatatlan démonok, gonosz szellemek idézik fe­jére s hiedelme &z örökké borongós ég­bolt, a ködös nappalok és a végnélkül! éjszakák 'altattt csak erősbödött. Riadtan menekült előlük barlangja mélyébe s ott várta szorongva, mig a Nap elűzi a föld­re szabadult gonosz hatalmakat, a vilá­gosság újra jogaiba lép és kitavaszodik. Az ősembernek ezt ia: szorongó rettegését kapluk örökbe mii, huszadik századi nemzedék s alz él, tudattalanná tompul­va. még ma is bennünk. Holott most már semmi okunk sincs rá, hogy ret­tegjünk az ősztől, meg; a téltől. Hiszen a Nap százezer esztendőkön át szénbe, kő­olajba tárolt: sugarai, a hatalmas ormok­ra emelkedett tudomány jóvoltából, most már ősszel s télien is nyárias fénybe és melegbe borítanak bennünket; háza­inkban örök tiavaiszitj és nyarat teremthe­tünk magunk körül. A nagyvárosok fűn- déri fényjátéka éppen ősszel és télen bontakozik ki, teljes szinpompájában és mindaz az a szépség, kellemesség és szó­rakozás, amit a mai embernek a városi élet (nyújt, igazában csak az eszitendőnek ebben & borús szakában éri el zamatai- nak 'teljességét. Igaz, hogy a fűtés a vi­lágítás, a meleg ruházkodás pénzbe ke­rül és sajnos, még ma is sokan vannak, akiknek a két barátságtalan évszak eb. if rr vaumé ro emberrablás Amerikában NEW YORK, szeptember 19. A küíkfo ridai Yuba City kölnnyékthi vaitósé/giosi hoid.iáilOapo't tot 'teronTtett egy vaJkimerő emüiermaiblási. Kot század fel fegyverzett katoncnság, detektívek, rend őr csapatok, cserkészek és. önkéntes nyo­mozók szécai hajszolják azt a két fiatod ban­ditát, akik drámai körülmények közt elhur­colták Meeksnét, egy ottani dúsgazdag föld- birtokos feleségét. WiüVJiiami Meeks és felesége fényes estélyen liá'libálk vemidl'lgiüfl! a 'kiöuinyék eliőkelősógieit.. Az est tótiümiö biaimgiiillaitibain telt el és- amiikoir tmiár o társaisláig utoYsó taigjia isi eUiávozotti, két álarcos bandita rontott be a lakásba és tete- perle, guzsbakötötte a házh&párt, — Hol tartjátok a pénzt? — kérdeztél!:, nevolllvet:lükkel hadonászva!. Az laisisizoiny vâHiasizolt: — Pénzünk a bankban van.. Safnos most a lakásunkban nincs egy cent sem. I Az egyik rabló felkacagotf. — Azt hiszitek, túljárlak az eszünkön? De alaposan tévedték. A bandita^ a guzsbakötött fö VI bír tokoshoz fordult: — A feleségedet elvisszül: zálogba és csak akkor adjuk ki, ha lefizetsz érte nekünk tizenötezer dollárt. Meeksi1 kényitokra volt telieiMilieimifl ivégiig- xnézinil', hogy bi banditáik feltnyialáboiják tűs el- hnrcoliják. felesiéglélt. Azt is haJlolla, hogy a rablók öi gunávslba memibelk és a család autó­ján elrobogtok. Meeks csuk körülbelül fél­óm múlva tudott nagy nehezen kiszabadulni kötelékeiből. A shenilffhez síiétőlt és megtette feiljelienitiéséit. Azótiai Yuba City és környéke hiadiálapotbain) verni. Megkezdődött « nagy bíijtóiyad'ásr/iait o klót vmlkimierő bandita után, de eddig nnég: ni nagyszabású hajtóvadászat­nak nines semna eredménye. Teherautón szállítják az angol testőrezredek lovait LONDON, szeptember 19. Hat hete folynak már Angliában is a nagy őszi hadgyakorlatok és ez az idő már elegen­dő volt arra, hogy a hadvezetőség bizo= nyos tapasztalatokat leszűrjön. A kitűnő angliai úthálózat mellett a gyorsaságnak döntően fontos szerepe volt és a hadve- zetőség igyekszik most még jobban meg­gyorsítani a csapatok mozgását. Ennek egyik következménye az volt, hogy most már az angol gyalogosok megterhelésén is könnyhenek és a „hátbőröndöt“ a jö­vőben a gyalogságot kisérő motoros jár­müvek fogják szállítani. Menetelés és harc közben az angol gya= legos csupán egy könnyű hátizsákot — vagy talán inkább kenyérzsákot fog hor­dani, amely egészen magasan lesz a hátá­ra csatolva. Ebben viszi magával a leg= szükségesebb felszerelést, azonkívül a csajkáját, kulacsot és tisztálkodási, vala­mint tisztogatási felszerelést. Természete­sen ennek a megoldásnak ig vannak hát­rányai, még pedig elsősorban az, hogy időveszteséggel és fáradsággal fog járni a moltöros jármüveken szállított felszerelés kiosztogatása, illetőleg összegyűjtése. A másik érdekes tapasztalat, amelyet az angol had vezetőség az idei őszi had­gyakorlatokból levont, az, hogy még a két megmaradj lovasezred is lassan mo­zog. Az egész angol lovasságot motorizál­ták már és csak két testőrezrednek hagy­ták meg a lovait. Ezek már tradícióból is lovasitottak maradnak, azonban a jö­vőben ennek a két ezrednek a lovait kü­lön autók fogják szállítani a menetelések során. Hatalmas teherautókat építenek, amelyekben 6—7 lónak lesz helye és ter­mészetesen a lovasoknak is. Erre már csak azért is szükség van. mert ma a lo­vasság óránként nyolc kilométeres sebes­séget tud csak elérni, ugyanakkor, ami­kor a motorizált csapatok az országúton óránként 20—25 km.-es gyorsaságot is el­érnek a terepen pedig 12 —13 km.-t. Â kormány fejleszti és ellenőrzi a fegyverkezési ip@r ferraseléséá Nyugalmas és öíibizalmai növelő intézkedések BUCUREŞTI, szeptember 19. A Miron Cristea pátriárka-miniszterel- nök vezetése alatt kfolilyt minisztertanács határozatait már eleve az ország egyhan­gú és határozott helyeslése fogadta. Egy­részt a fegyver- és lőszergyártó ipar ter­melése fokozásának szükségessége, más­részt a román üzemek teljesítőképességé­nek, személyzetének s felhasznált anya­gának ellenőrzése teljes mértékben igazol­ja a kormány rendelkezését, hogy köz­vetlen ellenőrzés alá veszi a hadianyag- gyárak működését. Nehéz órákat élünk, melyekben a né­hány nyílt viszály, vagy lappangó nyug­talanság ái’tal előidézett nemzetközi fe­szültség őrködésre kényszerít Mi sem maradhatunk összefont karokkal, mikor az államépüilet fedelét a kitörni készülő konflagráció lángokkal fenyegetheti. Az ország semmiképpen sem csökkentheti a helyzet által követelt éberséget annak el­lenére sem, hogy Románia a jelen ólában egy oldalról sincs közvetlen fenyegetés­nek kitéve és hogy jó szomszédi viszo­nyát minden országgal megszilárdította. A kormány tehát a lakosság legmesz- szebbmenő helyeslését birja, mikor meg­kettőzi erőfeszítéseit és áldozatait. Csak bői szempontból komoly gondokat okoz. De a társadalmi berendezkedések és a technikai eszközök mégis olyan védel­met nyújtanak a m!a;i, embernek, amire őskori elődje legmerészebb lázálmaiban sem gioindolhialtotk S igy most már job­ban felfigyelhet! a pergő falevelek, a fa­kuló színek, az eső, a homály, a hideg, J elismerés illetheti a kormányt az állam mai szilárd és egészséges pénzügyeiért is, amelyek gyors és nagyarányú fegyverke­zést tesznek lehetővé. Azt lehet mondani, hogy a román kincstár sohasem voit al­kalmasabb a fegyveripar fokozásának vál­lalására, mint a külföldön is elismert pénzügyi megszilárdulás mostani éveiben. Az államhatalom idejében intézkedett úgy, hogy bizonyos korlátlan jogot gya­koroljon a hadianyagok felett. kivéve a magánosok kezéből egy olyan termelést, amely közvetlen kapcsolatban áll az állam ellenálló erejével. Különben Franciaország is a legutóbbi években oldotta meg a fegyveripar álla­mosításának kérdését. Olyan cselekvési kör ez, ahol csak a politikai helyzetek felelősségét viselő állam szeme hivatott a mindent látásra <s az okok ismeretében a kizárólagos irányításra. Az intézkedések hírére az ország la­kossága visszanyerte nyugalmát s bizalom­mal tekint az események fejlődése elé. A kormány ily módon hozzájárult a lelkek megnyugtatásához s az önerőbe vetett bi­zalom növekedéséhez a világ egy tragikus órájában. a borii közül elcsFdogó szépségekre. Mert vanniaQc az ősznek és a télnek szép­ségei is; nemcsak a Természetben, ha­nem az emberi életben. Csak fel kell fi- ■gíyelnj rájuk, meg kell ismerkedni ve­lük, élvezni őket, elmerülni bennük. De erre csak az képes, aki derűs cs bölcs beletörődéssel néz az ősz és a tél elébe, A repiálíigép — a I&éke jelképe Az általános feszültség az utolsó na­pokban olyan csúcspontot ért el, mely­hez 1914 óta nem volt hasonló. Egyik óráról a másikra várták a helyrehozha­tatlan kirobbanását. Úgy látszotr, hogy a lelkeket annyira hatalmába kerítette a Németországban, vagy a szudéta vidéken, Csehszlovákiában várt robbanástól vaió rettegés, hogy csak egy szikra kellett vol­na, hogy minden a semmibe omoljon. S ekkor a drótnélküli táviró hullámai vi­lággá röpítették Chamberlain repülőgé­pének Berlin felé indulása hirét. Az an­gol miniszterelnök repülőgépe a világ minden sarkába enyhülést hozott: az em­beriség még nem veszítette el a béke rQ- ményét. A láz csökkent. Legalább is egy pillanatra. Az emberi szervezet magához tért. Nagyszerű vállalkozás ez a viharok­tól szántott, sötét magasságban való re­pülés! A népek békeszomjas tekintete a csodálatos gépre szegződött, mely felől a megenyhülés és a jövőbe vetett bizalom sugarai hulltak mindenüvé. Chamberlain repülőgépe a légkör megbékésitésének .szimbóluma. Nem tudjuk, mi történt vol­na a londoni repülőgép nélkül. Ez a re­pülőgép az ész diadala a forró szenvedély fölött. Mint utolsó pillanat mentségét in­dította el a vállalkozást Daladiernek, a francia kormány erélyes vezetőjének egészséges Ítélete, aki a sok politikai ve- zetőférfibői hiányzó jóérzést és erkölcsi erőt testesíti meg kortársai között. S a nyugodt, hidegvérű angol, Chamberlain felismerte a Daladier által tanácsolt lépés helyes voltát és végrehajtotta azt: repü­lőgépre szállt Berlin felé. Megindidtság- gal tele, történelmi pillanat: az emberiség felismerte a tudomány értékét, mely fel­találta a repülőgépet s a népek között, olyan hatékony eszköz lehet, me'y elolt,, ha csak időlegesen is, egy kitörőben levő- tüzkatasztrófát. Hogy holnap mi törté­nik, nem tudhatjuk. Minden az emberek idegeitől függ. Egy napig azonban örül­tünk. S ez a nap örökkévalóságnak tű­nik. Érdekli talán. hogy Tileanu Eugen sajtó és propagandaügyi miniszter Puscariu Mihály sajtó ügyi aligaz­gatót a minisztérium mozgókép igazgatóságá­nak vezetésével bízta meg. Az uj igazgató ha. táskörébe a ifilm és mozgóképszínházak te­vékenységével kapcsolatos ügyek tartoznak: hogy az 1938—39 sziniszezonra Jódy Ká­roly megkapta a játszási engedélyt Bánffy humjad. Szamosujvár és Medgyes után most Segesváron játszik telt házak előtt a jól szer. vezeti társulat. A társulat névsora: Tóth Bus, Bross Irén, Jancsó Joly, Tóth Ica, Sugár Ica, Kősó Rózsi ka, Fülöp Erzsi, Bárdi Anci, And­rási Lili. Földes Aranka, Jódy Károly, Bőgi László. Senkálszkí Endre, Román Sándor, Varga József, Salyó Jenéi, Hagy István, Kál­mán Márton, Balogh Tibor, Földes István, Rcviczki Ferenc és Szepesi Sándor. Segesvár után a társulat Fagarasra megy; hogy Chasrli Chaplin négy év után ismét hallott magáról. Charli Chaplin mindegyes filmjének női főszereplője. nemcsak a filmen, hanem Charli életében is főszerepet ját zott. Ki hosszabb, ki rövidebb ideig. Eddig négy alkotással lepte meg Chaplin a világot és négy,szer igyekezett a főszereplő nőben meg­felelő élettársert találni. Az utolsó film fősze­replője Gogdrt Paulette volt, de ö sem bizo­nyult olyan nőnek, aki Chaplint magához tudta volna kötni. A néma film felejthetetlen hőse most uj film alkotásra készülöd'k és már hozzá is kezdett az uj filmhez, melynek főszereplője Linda Winters néven mutatko­zik be a nagyvilágnak. Linda Winters valódi neve Cammingors Dorothy, egy gazdag ame­rikai szépség, akivel Chaplin az idén nyáron ismerkedett meg a Santa Barbarai strandon. .4 készülő ,filmremek cime ,.Ar ötödik pro­dukció“ öt remek alkotást jelent ez. öl feje zetet Chaplin életéből és öt uj főszereplőt\ úgy a filmen, mint a nagy művész magán­életében; aki megbékélt mosollyal fogadja moz­galmas és színes nappal után a pihentető élb'Jal'Jkoinyt és nem fut, nem menekül előle — a kikerülhetetlen elöl — értel­meden, rettegő, riadt lázadozássa!, mint ez a szánalomramé 11ó idegbajos asz szoory, az elmúlt tajvasz reménytelen sze relmese... (.—)

Next

/
Thumbnails
Contents