Ellenzék, 1938. szeptember (59. évfolyam, 197-222. szám)
1938-09-18 / 212. szám
to »Eft'yjiffli'irvaíiif J. '..‘-'«n« ellenzék MV r.*5JS»MMBpr*; MM 1 9 3 H szeptember I H. ' : é: jég birods imában A '.I oi lépíen-nyomon„fehér hmmvár a vigyázatlan 1 iElLIGFNBLUT, szeptember hó. Hogy a szavak milyen kevéssé tudjak még csak megsejtetni is a valóságot, csak most láttam igazán. Meri a prospektuson v’ineshangu reklámjai, sokatigérő hirdetései bizony csak frázisoknak tűntek fel előttem, ahogy az autóbusz — a Postver- wa'.Tung egyik hatalmas kocsija — végigröhögött velünk Európa legszebb alpesi utján, a Grossglockner-Hochalpenstrassen. Linzből indultunk el, átjutottunk a szelíd ankáju Iselsbergen, elhagytuk a szépfekvésü Winklernt, végigrohantunk a vízesésektől szinte folyton dübörgő Mölltalon és elhagyva a kis Dölsachot, beleértünk az igazi hegyek birodalmába. Az ut kétoldalán fehér szirtek ragyognak, a magasból lehulló apró kis erek és patakok svétporzó vizgyötngyei, mint valami fehér párafüggöny lebegnek a sziklák ’lábánál. Már érezni a havasigyopár édes, kesernyés illatát, a borókabokrok és az olajzöld havasi fenyők gyantás, álható szagát. Minden pillanatban változik a kép, a hegyek alakja, a szintek szeszélyes csipkéi, a zugó, rohanó folyó a Moll kanyarulatai, minden, minden .. . És bizony szavakkal hiába akarnám lenni ezt a csodás megkapó látványt, csak lemosódó vagy hazug, vagy giccses képet kapnánk. , Hát inkább nézem én is, mint az uti- társaim, mindannyian a sokszínű, tovasuhanó filmszalagot — mert csak a filmhez tudnám hasonlítani ezt az egész utazást —- és hallgatunk némán, mozdulatlanul. Á hegyek királya j nem tanácsos, de egyenesen veszedelmes j itt kirándulásokait tenni . . . Mert, kérem, j száz és száz veszedelmet rejt magában minden szírt, minden hóval fedett ösvény és jogosan nevezik a turisták a Glocknert és a környékét a fehér halál országának . . . Évente sok baleset történik, persze legtöbbször elővigyázatlanságból, vagy vakmerőségből... Poharazgatás közben szakszerű előadást tart a különböző lavinafajtákról, úgy hogy ugyancsak borsódzik belé az-* ember háta. A legegyszerűbb a „Grund-la- vina“, amely szikla, illetőleg földcsuszamlás következtében áll elő, ez egyike a leg- i veszélyesebbeknek, mert akiket elsodor, legtöbbször életüket vesztik. Hatalmas sziklagörgetegek zúdulnak le a völgybe, elég egyetlen egy meggondolatlan, vigyáA vezetőnk szólal meg, de ő is csak azért, hogy fölhívja a figyelmünket az utunk következő állomására: — Most jön, kérem, a világhírű Hei- ligenbhit... Mindenki előrenéz, mégegyszer felzug a motor és a következő pillanatban még az a flegmatikus szomszédom is, aki Lienz- től idáig a Völkischer Beobach tért olvasta, csodálkozva, meglepetten néz fel: — Ez aztán igen .. Bizony, lenyűgöző látvány,... A völgy kissé kiszélesedik, egész kis katlanná, de a hegyek koszorúja még élesebb, még meredekebb, tetejükön fehér hótakaró, amely most ebben a különös megvilágitásban szinte úgy tűnik fel, mintha égne, lángolna. A völgy közepén a falu, alig tiz-tizenöt ház. mindössze, közöttük a templom karcsú tornya, mintha fehér kristályból faragták volna ki és a háttérből komoran, fenségesen emelkedik ki a hegyek királya, a Hoche- Tauern legmagasabb csúcsa, a majd négy- ezerméteres Grossglockner. De rohan tovább az autó, változik a kép és mire felocsúdunk az ámulatból, már ott is állunk a kis falu közepén, a „Hotel zur Post“ előtt. hegedű, ískotakoita £ legolcsóbban a# ttlenzék könyyoszlí lyába 35, Caij zoicfan lépés és kész a baj... Nem kevésbé tragikusvégü szokott lenni a ,,Staub-lavina“, ameiy akkor követkéz k be, hogyha a hó, amely a s/.iklatetőr:: és sziklaiélekre rakódott, elves/iti tartási', és a sima talajon legördülve a mélységbe rántja azokat, kik nem vigyáztak c'Vgé Ehhez hasonló lavinafajta a „Schnee l>re> ten“, amely azonban kizárólag az időjl- rá.stól, illetőleg a hóolvadástól függ. , — Különösen arra keli figyelni — folytatja olyan nyugodt hangon, mintha a legjelentcktclencbb kérdésekről értekezne — hogy nem következik-e be újabb lavinaomlás. Nemrégiben az Innsbruck melletti Patscher-kofel mellett történt egy ilyen katasztrófa, a lezuhant turisták megmentésére indult egész expedíciót elsodorta egy újabb lavina . .. jelzőállomás, men to csapatok Hinden ház — vendégfogadó Az első, ami meglep itt Heiligenblut» ban, hogy minden ház vendégfogadó, hotel, vendéglő. Azt sem tudja az ember, hogy melyikbe menjen és legjobb, ha rá- bizza magát, illetőleg a bőröndjeit a hotelszolgákra, akik egymás között elosztják — néha nem is a legbékésebb módon — hogy melyik vendéget melyikük vezesse haza. Végeredményben egészen mindegy, hogy melyik hotelben szál! is meg az ember, mindenütt egyformán szives és figyelmes a kiszolgálás, kedves és barátságos a szoba. Szinte otthon érzi magát az ember. Az első kérdés, amelyet hozzánk intéznek, hogy parancsolunk-e hegyivezetőt, j mert egy ilyen élményt, mint a Glöckner- ; csúcs megmászása, igazán nem szabad el- j szalasztani. j Arra az aggályunkra, hogy talán nem is jut elég vezető, hiszen a társaság, amellyel jöttünk, mind külön programot dolgozott ki magának, csak mosolyogva legyintenek: — Ugyan kérem, itt Hdligenblutban ' minden ember hivatásos vezető, a postamestertől egészen az utolsó hordárig mindenki ... Valóban, itt a hegyekből élnek. Annak köszönhetnek mindent, hogy itt az óriási hegyek lábáná.- *ez a kis település nagyszerűen virágzik, hogy ügyes üzleti érzékkel kihasználják az ugyancsak erős idegenforgalmat, hegyivezetők, hoteltulajdonosok és bazárosok, az emberek mindnyájan. A legkülönfélébb emléktárgyakat, érmeket, plaketteket, fafaragásos képeket, cizellált fadobozokat, préselt havasi virágokat és más legváltozatosabb semmiségeket árulnak, szinte „kartellsze- rübn“: mindennek szabott ára van, de amiből „kizárólag az ön kedvéért“ mindig engednek egy jelentős százalékot. .. A- „Hotel zur Post“ barátságos szobájában beszélgetek Stefen Wanke-val, az egyik leghíresebb hegyivezetővel, mi sem természetesebb, hogy a holnapi kirándulásunkról folyik a szó. — Bizony — mondja a hegyivezető — hivatásos vezető nélkül nemcsak, hogy Wanke, aki nemcsak a legkiválóbb hegyivezetők egyike, hartem számos men- tőexpediciót is vezetett, igazán megkapó j szavakkal mondja el, hogyan zajlik Le egy ilyen mentés, amely nagy bátorságot, óvatos kölrültekintést és bizonyos lelkes önfeláldozást követel. — Ma már nagyon jól megszervezett alpesi turistaegyesületek vannak — magyarázza a „bergführer-király" — ezek számos előadásban, vetitettképes oktatófilmeken magyarázzák meg tagjaiknak, mire kell különösen ügyelniük, ha alpesi túrára indulnak. így aztán elméletileg alaposan felkészülve, nehezebben kerülhet sor balesetre. De emberek vagyunk, esendők. Itt pedig, a hegyek országában erős, kérlelhetetlen törvények uralkodnak, elég egyetlen elhibázott lépés, egy rosszul megvetett kötélhurok, egy meglazult sziklagerinc és megtörténhet a szerencsétlenség ... De a legfontosabb, hogy ha már baj van, gyorsan tudjunk segítséget nyújtani. Éppen ezért minden alpesi faluban úgynevezett „Melde-station“, lej- zőálilomás van és az első hivójelrc, szervezett menlöcsapatok indulnak a szeren, esetlenség színhelyére. Nappal még csak könnyebb az eset. világos van, jól látni a friss lavinaomlást, de sokkal körültekintőbb és nehezebb a mentés éjszaka, amikor bizony csak gyantás fenyőha. sábok világítják meg a kutatók útját... Ha megtaláltok a lavinaomlást, vasru- dakk'al kell át és átdöfködniink, próbálgatni vájjon nem indul-e meg megint az cymlás. Nagyon óvatosan kell ezt foly. látni, nem tudja az ember sohasem, vájjon hol vannak az eltemetett áido- 1 zatok.. Huszonci év múlva tolóitok rá egy lezultanrf torisiára Azután következik a munka legnehezebb része, mindenki lapátot ragad és bizony néha 5—6 órát kell dolgoznunk, amíg megtaláljuk a szerencsétlenül jártakat .. És ha szerencsénk vök, még életben vannak ... Mesterséges légzéssel, hódörzsöléssel, runnnafi kíséreljük meg, hogy elveszett eszméletüket újra visszanyerjék. — A legérdekesebb esetem — néz reám Wanke — nemrégen történt... a Gleesés erbe befagyva találtunk egy embert. Amikor óvatosan kivágtuk és megtisztítottuk & jégtől, zsebében iratokat találtunk. amely szerint huszonöt éve zuhant le az egyik csúcsról. Bizonyára hóomlásba kerülit, azután firn takarta el, belekerült a gleccser útjába és ilyen hosszú ideig tartott, amíg megtette ezt a szomorú utat, a megmentéséig.. Mindezt olyan kedélyes, barátságos hangon mondja eS, mintha; valami vidám történetet mesélne, de az ember önkéntelenül is hidegséget érez a hátában, amikor arra gonxiol. hogy holnap reggel hajnalban elindult a Glöckner, csúcsra, az Alpok egyik legkomorabb, legveszélyesebb hegyére... Csupán az a gondolat vigasztal, hogy a vezetőm ez a Wanke lesz... ő pedig ember a talpán... Ha valalmi bajom esne, talán nem vár huszonöt évág a megmentésemmel... Pados Pál. A GYÓGYSZER Irta:FODOR ANTÓNIA Ostendeben ismerkedett meg Anna a kis francia patikussal. Kedves, vidám, szőke gyeitek volt és szellemes, mint a legtöbb francia. Némi flamand vér is csörgedezett az ereiben és ez olyan szentimentálissá tette, mint egy germánt. — Mire jó ez a kis nyári regény? — kérdezte magát Anna, amint a homokban fekve hallgatta a fiút, aki francia verseket Olvasott fel. De jó volt gyengédséget, törődést érezni; melegedni a napsugárban, amely a fiú fiatalságából áradt. Néha az anyjáról mesélt a fiú, aki korán özvegyen maradt cs nagy-nagy szeretettel) nevelte fel egyetlen gyermekét. Szavai nyomán megelevenedett a leány előtt a vörös'légliaházas, kis északfrancia város. — Nem szabad játszani ezzel a fiúval — nyitóiba fel a szemét. — Holnap elutazom. De sehol nem várták, sehova nem vágyott, 'tolfáradt volt bármi elhatározásra és maradt. Egy nap Anna maigáról beszélt, gyermekkoráról és a férfiről, aki mint égő üstökös rohant keresztül az életén s romokat, halott hamut hagyott maga után. Egy este Brugebe vitte Jean Annát és a Szerelem-táva partján, a virágzó hársak alatt megkérte a kezét. Anna nevetni próbált. — Szegény barátom, miiiti csinálna maga az én beteg szivemmel. Van talán valami gyógyszer rá a patikájában? — A szivemben talán és az anyám szivében. Másnap reggel szokása szerint holtfá- radtan ébredt a leány. Kint ragyogott a nap. — Az élet csodálatos szép — mondta ai fiú, amint a hotel előtt karját a ’ány karjába fűzte. — Otthon a kert tele van rózsákkal. Tegnap este írtam az anyámnak, nagyon fogja magát szeretni, Anna. A tenger szép voöi: és békés. — Lehetséges lenne uj életre ébredni? — kérdezte magát a leány. — Azt akarom, hogy megismerje a hazámat — rajongott a fiú, — Érzem, különösen Azurországob fogjál szeretni. Lenn délen egész beláthatatlan virágerdők vannak, a parfőmgyárak földjén. A karácsonyt a Siaivoje-ban fogjuk tölteni, meg kell tanulnia síelni és a havasi levegő pirosra fogja csipni az arcát. Tavasszal Bretagneba megyünk, a trouba- durok, a költészet hazájába, ősszel Nor- mamdiát látogatjuk meg és friss alxnaI bort iszunk a füstös halászcsárdában. I Meg kell ismernie Touren.net, amely í Franciaország kertje és a Loire völgyiének romám tik us várait. Az anyám majd zarándokúinál viszi a lourdesi Szűz grot- téjához s Lisiieux-be, ahol kis Teréz élte mosolygó virágéletét. — Tallán mégis Lehet uj életre ébredni — gondolta Anna este a tükör elölt, amint arcára kente a krémet. — Ölelő karral váriak benneteket — irtai a fiú anyja — különösen Annát, a leányomat. Kiváncsi szemek "leskelődlek a szom- szédházak csipkefüggönyei mögött, amikor Jean autója megállt az özvegy háza előtt. Sirva-nevetve rohant ki az asszony és kis, vékony karjait a lány köré dobta. A házban ragyogott minden. A köpadlós ebédlőben Krisztus Király népe függött a főhelyen. A szalonban rádió szólt, mindenütt csokrok mosolyogták. A kertben virág. A vendégháló a kertre nézett, az éjjeli i szekrényre egy rózsafüzért: és Jean gyerI mekkori képét készítették a gondos anya. I kezek. Mikor magára hagyták, Anna i égő homlokát az ablaküvegre nyomta. Végtelen béke, csend fogda körül és a ház józan levegőjében egy csapásra eltűnt az utóbbi napok öné mi tás a. Tisztán látta, hogy nem Lőtt volna szabad élete j romjaival betörni ebbe a kiegyensulyo- ' ! zott, dleriis világba. Délben az asztalnál, í j a fiú szőke feje felett találkozott a két asszony szeme. Megértették egymást. De i a fiú semmit sem vett észre az árnyék« bői, amely a házra borult* * 1. Boldog volt és mit sem sejtő, mint egy gyerek. Estefelé a patékába vezette Annát. A kassza mögött ültek le és mohó ajkai boldogan tápadtak a leány kezére. Anna fáradtan fordította el a lejét, a fiú brillantinának illata el émelyítette. „Ez hát az orvosság, hajpomádé?“ kérdezte magát gúnyosan. Előtte, a falipolcon hidegen. fehéren, kihívóan karcsú üveg csiülcigott. A címkéjén piros betűkkel i állt: Méreg. — A gyógyszer, a gyógyszer! — villant át rajta. — Jean, egy piHanoiira, drágám! — haöalfcszott a konyhából. A fiú kipirult arccal, nevető szemmel ugrott fel. — Nem szabad tönkretenni ezt a gyereket — mormogta Anna. Kézitáskájából kis köllnivizes üveget vont elő, amint Jean eltűnt az ajtó mögött. Tartalmát a hajárai öntötte, a polchoz lépett és a i kis palackot szintíltig töltötte a méreggel. 1 — Holnap este Svájcban vagyok — gondoltai. — A hoteltulajdonos vigyázni fog. hogy ne legyen botrányt, Jean nem fog megtudni semmit. ' Másnap reggel az özvegy házában üres volt a kertre nyíló háló. Az idegen leány ‘örökre eltűnt. Csak a gyógyszert vitte macával és ai rózsafüzért.
