Ellenzék, 1938. szeptember (59. évfolyam, 197-222. szám)

1938-09-18 / 212. szám

PLLRNZfiK fsßiam I 93ff szeptember 1 ff. i—mmi Zsákutca Irta: SZABÓ JÓZSEF Tizenegy nsszonyi esztendő lepergett iKipjintiak egy-egy magányos ónjnbnn solkszor próbált választ találni magának Magdolna arra. hogy tulajdonképpen miért gyűlöli; ilyen meddőn, harc és eb mállás nélkül Mihály édesanyját. Ha sarkára állana az öregasszonnyal szem­ben. bizonyosra vehető győzelme, tálén kitörölné lekéből a gyűlöletei is. Mert gyűlőüe anvősál. E/l legtitkosabb ón* maga előtt is bt' Kellett ismernie. Ma­gánya tűnődésedben nem kötötte a Mi- háiv iránti becsülő szeretet és a kirob­banásokat gyerekei előtt visszafojtó erős akarata. Mindig arra gondolt különben, hoiöv ka és Misiké szeretik a nagyma­mát, miért okozna hát nekik fájdalmat, ha megtámadja! adott esetekben az öreg­asszonyt? Ez. a mindig visszatérő kérdés aztán meggyőzte őt arról, hogy alapjában tisz­ta lélek, az otthonról hozott türelmes szerefcetét őrzi magábatn s a. hiba sem benne van. Kifelé meg éppen türelemmé» viselte az öregatsszomy jelenlétét. Látszó, lag érdeklődőén figyelte például, amikor anyósa a íz ebéduténók hangulatában a csemegének szánt régi történetekbe kez­dőit. fárasztóan qglyhangu beszédével és fontoskodóan egyengette kesernyés voná­soktól ráncoJít szájászolét, ha arról adott elő legapróbb részletekre is kiterjedve, hogy kilenc éves korában milyen szép kiskoszorus volt ő « nagynénje lakodal­mán. És hogy nagynénje alig tudott vá­lasztani. mert egyszerre tették neki a szé­pet a faluban a tanító és a nagyvendéglős huszártiszt fia, — aki akkoriban éppen szabadságom volt — no mega csatornázó társulat fiatal mérnöke, a mostani ipari államtitkár. — Tudod kislányom az államtitkár, mérnök korában úgy oda volt a Miluska néniért, hqgjy ... Ha egyik napon valamiért megszakadt a mese, Magdolnának másnap elölről kel­lett ugyanezt hallania. Persze egyetlen szóra se figyelt soha., csak valami kény­szerű hallásból maradt meg emlékében ez-amaz. Szemét is bátram behunyhatta velina, az öregasszony úgyse ellenőrizte, figyelik-e. csak beszétt és beszélt s Mag­dolna ebben a kábulatában leánykorá- oak szép napjait látta maga elolt. Mintha csufolkodáaln lebegtek volna, szárnyakat illegetve elérhetetlen és mégis kínálkozó gyönyörű fehér madarak. Azok a napok voltak ezek. amelyekben Mihállyal meg­szerették egymást és elhatározták, hogy együtt folytatják életüket. De a fehér madatrak mögött mindjárt olt csattogtak Lalánk fekete torztostüek. Vijjogásukból anyósa, gyengédnek tűnő. mégis bántó és sebelü'tő hangját hallotta újra, amint barátnőkkel, mosdasszonyokkal, Mihály régi dajkájával üzengeti} házukhoz, hogy neki bizony kevés a nyolcvanöt hold ho­zomány, a házzal. Még hal gazdag is a töd és iij a kúria. A Major-család fia kaphat ma feleségnek ezer hoüdas birto­kos lányokat is. A gyakorló orvos nélkülözhetetlen szakkönyvei: i Müller Vilmos, Klinika diagnosztika (2 kötet, 970 oldal, 165 kép, 38 táb­lázat), vászonkötés — — Lei 1000 j Frigyesi, Nőgyógyászat (512 oldal, 299 szövegközötti ábrával) fűzve 1023 -el, kötve Lei 1083.) Faynal, A szív és vérerek betegsé­gei (488 oldal, 216 szövegközötti ábrával) fűzve 957, kötve — — Lei 1023 Rosenthal, Az emésztőszervek beteg­ségei, kórisméje és gyógyítása (670 oldal, 216 ábra, 38 táblázat, 29 gra­fikon) kötve — — — ——— Lei 1360 j Müller, A bei gyógyászat kézikönyve ("862 oldal, 38 táblázat, grafikonok - kötve — — — — — — — Lei 753 j Hajós, A belsősekreiiós betegségek (Endokrinológia) (420 oldal, 76 ábra) kötve — — — — — —■ — Lei 825 > Boros, Haematológia (272 oldal, 16 szevegk özötti ábrával, 6 szines táb­lával) kötve — — — — — Lei 561 i Müller, Klinikai recipekönyv- Hato­dik bővített kiadás (2 kötet, 1740 oldal) — — — — — — — Lei 1485 j Kaphatók az Ellenzék k5nyvoaztályában Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel is azonnal szállítjuk. \ Esküvőjük lilén mintha változóit volna :iz öregasszony arca. Enyhébb tett és kedvesebb, bár sokszor úgy hitte Mag­dolna, ez is csak azért van, mert látja már, hogy úgyse tehet semmit. Mihály keményen bántott szándéka mellett és szerelemből! nősüli. Tépő kérdések támadnak Magdolna szivében, dalián i'Ut szakadt volna meg a szeretet? Ezért öl: tizenegy év után Ls izzó tóirelmetUenséig? Megtalálta! a választ. Külön kellett vó’. na élniük. Apáék már az esküvő előtt tanácsoltak Mihálynak s ez is volt a ter­vük Már he is rendezkedtek igy, ők ide a régi házba, az öreg Majorok meg az uj kúriái foglalták el, mivel ez nekik kisebb méretei miatt kényelmesebb volt. De fél­év múltán hirtelen elhalt Major nagy­apa, rájuk szakadt hát az öregasszony. Mem is volt más választás. Mihály meg­magyarázta, hogyha anyja ('gyedül ma­rad. nyomban hazaköltözik testvére Józsi, az ingyenélő ősjogász és it'lhon folytatja, fővárosi urizálását, kaszinói kártyaasz­talnál, hajnalokba nyúló cigányozássail, tánccal, sőt' sz in társulatot is hozat mind­járt. mert a komediázás tartja benne az életek — Bár ne tartaná már semmi! fa­kadt ki Mihály, emlékezeti a jeleneire Magdolna1 — ilyen testvérért a kutya se bánkódna ... Aztán mind járt sz.óbakerii!|. Zso’mayék neve is. Zsolnav festő volt, Mihály húgá­nak férje, öttagú család leje. Énekesből Lett festő. Az éneknél bevált, neve left s akkor tért át hóbortból a festészeire. Kotntárntak. Félrecsapott tehetségnek ál­modta iriagát, mivel egyetlen kép t se vették meg a tárlatokon s nyomorából, amit a csekély operai nyugdíjjal egyen­getett, Miliályék támogatása emelte em­beribb sorba — Ha manna egyedül van, izek is ide­telepszenek. Helyük volna .. A házat aztán bérbe is adlak és mama beköltözött közéjük. — Vizet se zavarok ám én gyerekeim — foga dko zott. Ami az Ígéretére vonatkozol!, abból annyi teljesült, hogy az anyós csak éppen a vizet nem háborgatta a ház körül Né­hány hél visszaivomiltsága után minde­nütt Magdolna nyomában, járt. Nem iát szólagos szándékkal, csak éppen mint mondogatta, mindig véletlenül. Ha születésével az öregasszony befo­gadta leikébe menyét. Három évvel ké­sőbb Misiké bevonulás^ a vén falak közé véglegesen megteremtette Magdolna tekintélyét anyósa előtt. Az anyaság az­tán az npnó hosszan kodásokat is elal­tatta.. Különben is az öregasszony kí­mélte, becézte. — Csak le neveld kislányom a gyere­keket. Elég az neked — mondogatta — és maga járt a ház. teendői után. kardos­kodott a cselédek fölött. Am egy napon Magdolna öízj! vette észre, hogy kiszakadt kezéből az irányítás a házban. Úrnő volt, de minden úgy történi, ahogyan anyósa rendelte. A francia kertet at régi. szerinte avult stilu.su és romantikus bokros luga­sok váltották föl. Uj egyenruhát kapóit Ferenc, a parádéskocsis, a sujíásos ne- hézcsákós, már lomtárba dobott mun­dért vették elő és anyósa fogadta föl a cselédeket. Pusztai lányokat hozott, bi­zonyos elvekre hivatkozva. Tavalyelőttiig ment minden igy. Mi­hály, ha panaszkodóan emlegette neki a? ilyesmiket, csak mosolygott: — Édes szivem! Hagyd játszani a ma­mát! Nem fontos dolgok ezek... Igaziaft adott az urának. De amint az anyaság első évei után mindinkább visz- szaíért a ház napi életébe s napról-napra minden zugban, mozdulabah felismerte anyósa rendszerét, kezenyomáf, intézke­dését, a háttérbeszoritottság dühe rázta meg. Fejfájós 'lett, ai cselédekhez türel­metlen és keserű és a történtek miatt az anyósa iránti gyűlöleten túl sokszor már Mihályra is neheztéléssel gondolt. — Ha Mihály erélyesebb lenne ... — ismételgette egyedülléteiben, amikor dél­utánonként a gyerekek nagymamával mentek aludni és Mihály a földekre ko- csiizott. ő pedig teljesen saját énjével fog­lalkozhatott, Magdolna ekkor harminc éves volt , 2. Egy szeph inbervégi napon, bár addig évek óta nem jutott, eszébe a lovaglás, váraikul ötlettel elhatározta), hogy lovon megy ki a fácánosba. Egyszer régebben, almikor 11a születését várta és kisétált er­dejüknek erre a tájára., annyira megra­gadta a csöndnek ott uralkodó fáradt hangulata, hogy ez lUz emlék most íöl- ébredit lelkében. Szerette volna, hu Mihály Ps vele megy, de urát nem találta a házban. A lovász aiz öreg hálást nyergeüte föl, nehogy út­közben haj történjék. Már kétszer körüllovagolta az erdőt, amikor a szokatlan sporttól fáradtan Le­szállt a hüségesszemü sárgáról, megol­dotta a. hevedert, kizja Elázott és legelész­ni engedte ú paripát a zölden maradt pá­zsiton. Gyalogosan vágott a sűrűbe. A fák között egyre rövidebb lett a ko­ra őszi nap bemerészkedő sugárkája. Elö- repülanlva, a! hallgatag avar fölött aÜg látható tejfehér párafoszlányok lebeglek, mint suhanó koszorúslányok, pompás es­küvői menetekben. Az egyik fa mögü'l mi Tus ugrotil riadtan s egy kései szarvas, bogár zizegve húzóit el feje fölött. A/, erdészház felé ment. Amikor köze­lebb ért, látta, hogy az erdészeknek ven­dégük van. Yissza> akart fordulni, de Ko­vács, a kerülő és felesége is, már föláll­tak a* kerti asztalka mellől s az asszony elébe is indult. A vendégről első pillanatban látta, hogy városti, sőt fővárosi ember. Csak fővárosi emberek tudnak ilyen egyszerű, természetes kényelemben asztalnál ma­radni. Iiai nővendég közéül, A nyár érett szineit arcán viselő vendég könnyű vá­szonul ad ragban. nyitott fehér ingben és mezítlábasán borozgatott az erdészekkel. — Az öcsém, ha megengedi nagyságos asszony... — mutatnia he Magdolnának az erdész. — Öröl'ük. Mikor jött hozzánk? — Magdolna csupa kérdés volt, kedvesség és az idegen kezére pillantott, amely a test barnaságától teljesen elütő fehér és ápolt ké.a vol’Jt. Minden!1 megtudott. atmi csak érde­kelte. Kovács öccse tegnap érkezeit, szabadságon van. egy hétig marad itt, aztán megy a falujába a szüleikhez, onuain vissza. Néhány szava egészen föl­kavarta Magdolna érdeklődését. — Elűzött a városi zűrzavar. Az erdő ilyenkor megnyugtat újabb egy észten* döre. Magdolnái arra gondolt, hogy idegzete megnyugtaitására ő is megpróbálja az erdőt. Biztosan hasznúi az ő fejfájásai és türelme Fensége orvoslására az erdő. Félredobjál azt a sok cifranevü orvos­ságot, amit Derecskéi, a kövér körorvos irt föl neuraszténiájára. Szamárság volt szednie Őket. Neuraszténia!?... Amikor elbúcsúzott később és kiért lo­vához a tisztásra, már csillagok églek fönt a sötétbemerült boltozaton és a sár­ga féÜábon bóbiskolt'. Két nap irtán úgy érezte, meggyógyult. Mihálynak sommit se szólt, bár észre­vette, hogy Mihály is látja kedélyének nagy javulását. Hát még mennyire meg­lepődik majd, ha elmondja neki gyógyu­lása í'itkát1, az erdei csavargásokat. Az öregasszonyt is úgy hallgatta már har­madnap. mintha a legizgatóbb regényt mondaná el s amikor a következő dél- előttön jelenlétében szidalmazta1 a vin­cellért a hordók felületes kénegezése miatt, nevetve hagyta ott kettejüket vi­tájukban. — Valamj történt — és egészségesen, lányos gondatlansággal maga elé neve­tett. Kovács Laci — már igy nevezte — jutott eszébe. Az első találkozás óta na­ponta látták egymást. Nem előzetes megbeszélésre, bár abban se lett volna semmi, Kovács Laci kellemes fiatalem­ber, oklos dolgokról beszélgettek és jól elszór akoztak. Tegnap kissé későre el­maradt. örült a végén, hogy Mihály odaát vdflf Galambos Feriéknél a szom­széd birtokon valami közös szállítás megbeszélésére. Nem szerette volna, ha a legkisebb félreértés támad közöttük különös elmaradása miatt. Laci ki is ki­sérte a tisztásig. Ma korábban eljön. Gondolnia ke® Kovácsékra is. Egyszerű emberek a fiatal erdészék, még majd... De ezen az estén mégis kilenc órán túl kint feledkezett. Az erdészék már le is feküdtek s ők ketten ültek a sötétben u nádfomitüu asztalnál u kényelmes fo» MOttazékckbon. Laci hamyattdölten eiga. n-Mázott és beszélt a városról. Ilyenkor ha valakinek b«--,/élhetek róla, — mondta -s iái cigarettája para/vi meginyulDott szippantása nyomán — itt, a csöndben újra megszeretem falait, u lük tatásét, mindent, ami a város és amitől még cgy-két napja elfutottam. Ön megért engem, asszonyom... Hi.v.en ha ön mel­lett ... — Mit akart mondani?... az ujja hegye Is megremegeltt, amint előrehajolt. — Mondja csak ki... mondja . . . meg­értem magát. A férfi megm/rz dúlt: — Nem mondhatok semmit. Bolond dolog úgyis. Ismerem önt, asszonyom, annyirai, hogy nem mondhatok ilyent. Éppen önnek. Es az nem is megy ugv. Három-négy nap alatt nem szerelünk bele senkil>e. Nem. Ez, ami itt most en­gem ért, több a szerelemnél. Viszont tudom, hogyha ott lönt látnám.. min­dennap... ha úgy találkoznánk, mint igy itt... akkor... az.., az lenne a,,, Ott állt MagdoLna előtt s az asszony is ijedten emelkedett fői! ültéből. Egv félig pislogó cigarettavéget látott repülni. Bor- zongott a gondolattól, hogy most idegen férfinek az ölelését fogadja.. De még csak annyit hallott: — Utazzék föl néhány hétre... Hagyja itt ezt a csöndet... Most... az kellene ma­gának... hagyjon mindent... meglátja, ki. cserélőd.k... Érzékei eltompultak a pillanat súlya alatt és ernyedt beleegyezéssel engedte száját az idegen csóknak. Máris űzötten menekült. Futott a valksotéilben és el­hagyta a háta mögött törtető férfit. — Maradjon! — szólt vissza, amikor még mindig úgy hitte, hogy a dobogó lépések a nyomában vannak s pillanatra zihálva megállt. A lovat verejtékezve hajszolta hazafelé. Vágtafás közben szinte gondolatok nél­kül ölelte át az állat nyakát. Pedig a megrendüMiség. a bizonytalanság érzete rázta egész valóját. Mit mondjon Mihálynak?, Napok óta későn megy hßza.. Es az öregasszony... Ha a cselédek besúgják neki titokzatos kései hazatéréseit... Az uj cse'édek már az öregasszony rettegő)’. Öl csak kiszol­gálják sunyi alázatossággal... És a csók!... Megcsalta vele Mihályt?... Hogy jutott eddig? Több, mint szerelem — azt mondta Laci. Több. A kétség rosszabb, mini ha tudná, hogy nem szeret már mást, csak Dacii. És ha kiveri magából ezt a pár napot, megnyugszik-e Mihály mellett a gyermeknevelésben és életében az anyós uralkodásával?... A ház már pihent. Csak Mihály várta ébren. Asztalinál ült >ai kisdolgozőban, a i háló szomszédságában és lámpája fénvé- I be merül ten költségvetést készített. Amint j belépett hozzá, fölugrott asztala me’iől. i — Úristen Magdi!... Az arcod... Csupa j kairmolás vagy... mi ez?... Hol?.., j Ekkor érezte, hogy vérzik. Persze... i Futás közben a bokrok ágaitól... igy. J lehetett. ; — Eltévedtem — mondta hirtelen j nyugalmat erőltetve a hangjára, amely ! mindén szálában rémüli reszketés és I feltörő sirás volt. A lihegés is fojtogatta, a batzugságérzet pedig elviselhetetlen kí­nokat ébresztett szivében — tudtam, hogy későn lehet... az erdőben jártam... siettem hát... Mihály kétség nékül' csókoita meg és szótlanul indult alvásra. Magdolna ki­égett lélekkel! és zuhanó érzések közepet­te nézett utána. — Zsákutca — fordult el, hogy maga is lefekvésre menjen majd. de előbb a gyerekszobát nézze meg — nincs belőle ... nincs... menekvés... És reggelre holtan találták szobájá­ban. Minden orvosságát bevette. A tra­gédiát senki nem értette. Népszerű arcismeret: Minden az areunkpa van is?va ••• Irta: Dr. Müller Vilmos. „Minden embernek a lelke az arcára van irva“ ez a bölcs sokratesi mondás ennek a szellemes fizionómiai műnek a mottója. A 203 képpel illusztrált kitűnő könyv a magyar könyvnap egyik legnagyobb si­kere. Könyvnapi ára rövid ideig 99‘— lej az Ellenzék könyvosztály á- toan Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre után­véttel is azonnal szállítjuk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents