Ellenzék, 1938. szeptember (59. évfolyam, 197-222. szám)
1938-09-18 / 212. szám
ÚJSÁGÍRÓ-SZEMMEL... Manciből művésznő Mancit, akibői művésznő lesz, nincs x szerencsém ismerni. Aggódó édesapja azonban mégis hozzám fordult, hogy ad- jak neki bizalmas tanácsot, mert hát ,,ő nem ismerős az afféle művész-körökben, ahol a szerkesztő ur bizonyára otthon van.“ Az édesapa tisztességes, derék nyugdíjas. Kis tisztviselő volt valami állami hivatalnál. Egy élet robotjának nyugalmát élvezi most, amikor szerény nyugdijából tartja el magát és családtagjait. Illetőleg csak szeretné, ha a nyugdíj elég lenne a megélhetéshez. Sajnos azonban, a család nagy és a nyugdij még a mindennapi kenyérre is kevés. így hát a gyermekeknek is dolgozni kelül, ha nem akarnak éhenhalni. A nyugdijas három gyermeke bele is tölrődött abba, hogy proletársorsban kell leélni az életüket. De a legfiatalabb, a negyedik, az más. A ti- zenkilencéves Mancinak különb álmai vannak. Öt még nem törte meg az ^let. Tizenhétéves korában kivették az iskolából. (Nem futotta a szülőknek a tandíjra.) Azóta várja a mesebeli herceget. Nagyon szép és feltűnően kedves. Valósággal ellágyul és megnemesedik az apa arcai, ahogy róla beszél. Manci a család szemefénye. Amolyan külvárosi hercegnő, akit istenítenek az udvarlói és egyhangúlag megválasztják bálkirálynőnek a tánciskolában. Noshát, Manci megunta már a mindennapos krumpliÜevest. Gyűlöli egyszerű és kopott ruháit. Manci hű olvasója a budapesti színházi szakközlönynek (egyik udvarlója minden pénteken ezzel kedveskedik neki) és úgy érzi, hogy az élet igazságtalan vele szemben. Otthon hiába mondotta el nagyratörő álmait. A mindennapos életküzdelmekben kimerült szülők fáradt kézlegyintéssel intézték el. így hát az udvarlóival folytatott tanácskozásokat. Ezeknek a tanácskozásoknak végül is az lett az eredménye, hogy Manci megismerkedett egy fiatalemberrel, aki az akrobatikus táncok okleveles professzora. A jólfésült és csinos fiú kifejtette Manci előtt, hogy a jövőjét a kezében tartja- Mert minden szép lány a tarsolyában hordja a marsallbotot, csak bátorság kell hozzá és megvalósíthatja álmait. Manciből röhdd hat hét alatt művésznő lehet. Nem kell hozzá egyéb, mint ötezer lej és egy estélyi ruha. Az ötezer lejt a mesternek kell adni, aki Mancit betanítja egy .akrobatikus táncra, amellyel elindul a művészi pályára. Estélyi ruha pedig azért szükséges, mert csak az olyan művésznőnek van sikere, aki ezzel a kellékkel feltétlenül rendelkezik. Ha mindezek megva.nnak, Mancinak már nem kell tovább tömi a fejét. A kedves fiú, a pio- fesszor arról is gondoskodik, hogy elhelyezze. Azonnal „sztárt“ csinál belőle. Kezdjen hát bizalommal és bátran a tanuláshoz. Manciéknál azóta felborult a családi békesség. Szépszóval, sírással, veszekedéssel azt akarja elérni a kedvenc gyermek, hegy tegyék lehetővé számára a művészi karriert. Az anyánál már el is érte a jóindulatú semlegességet. Sőt négyszemközt a nyugdijas felesége ilyeneket mond az urának: „Talán Mancinak van igaza! Mit lehessen tudni? Minek nyomorogjon ez a szegény gyermek egész életén keresztül! A szinházi lapban is olvashattuk, hogy házmesterlányokból nagy művésznők lettek! A mi Mancink hat gimnáziumot Mindenkinek nagyon fontos! Írom uj munkafőrveny is járt, a jó modort pedig megtanulta a gyerekszobában! Bármilyen nehéz is, kerítsd elé a pénzt a tanulásra, meg az estélyi ruhára. Ne állj a szegény gyermek karrierjének útjába!“ Az apának azóta álmatlan éjszakái vannak. Habár nem is ismeri az éjszakai életet, mégis sejti, hogy nem lehet valami rendes dolog, amikor valaki egyik napról a másikra szolid polgárlányból művésznővé avanzsál egy tánclokálban. De az örök emberi optimizmus azt súgja neki. hogy „hátha talán mégis az asszonynép ségnek van igaza!“ . . . Ennek a sok tépelődésnek eredményeképpen kapcsolódtam bele én is a Man- ciék történetébe. Felületesen ismertem az aggódó családapát, aki minden kertelés nélküF elmondta a problémáját. És felkért arra, hogy teljesen őszintén mondjak véleményt; mit tegyen ebben a nehéz helyzetben. Annyira fontosnak tartom a Manciék családi ügyét, hogy érdemesnek tartottam újságcikk keretében foglalkozni vele. Mert Manci este a tánctanárral és a rózsaszínű álmokkal': — sajnos — nem elszigetelt jelenség. Az utóbbi években gombamódra elszaporodtak nálunk a lelkiismeretlen lélekkufárok, akik csillogó jövendő reményével jobb sorsra érdemes, hiszékeny fiatal leányok egész tömegét csábították a rossz útra és döntötték szerencsétlenségbe. Első pillanatban talán anakronizmusnak tűnik fel, hogy most — amikor idegizgalomban él az egész világ a nagy horderejű események forrongásában — ilyen kérdéssel foglalkozunk. Mancinak és a Mancik megszámlálhatatlan seregének azonban a saját sorsa a fontos. Fontosabb, mint a csehszlovák kérdés, sőt — Isten bocsáss meg — talán a háborús eshetőségeknél is jobban érdekli őket. A hatóságokat viszont annyira igénybe vették, hogy az utóbbi időkben nem volt idejük kellő eréllyef belenyúlni a tánclokálok „művész-világának“ dzsungeljébe. A Mancik „jóakarói“ zavartalanul működhettek. Éppen ideje a nyilvánosság elé hozni azt a kutmérgező munkát, amely minden városban a hatóságok szemeláttára folvik és amelynek tragikus következménye, hogy az utóbbi időben annyi meghason- lott, kettétört életű fiatal leány dobta el magától az életet. . . * Ismét önmagunkban kell a hibát keresnünk. Mert azért, hogy a minden erkölcsi érzésből kivetkőzött kufárok ilyen szemtelen vakmerőséggel működhetnek, egyformán felelősek: a sajtó, a hatóságok cs a szinész-szövetség. A törvények nagyon bölcs előrelátással igyekeztek megakadályozni a lélekrontást. Szigorú rendszabályok Írják elő, hogy nemcsak a színpadon, hanem a tánchelyiségekben is csak olyan tagok szerepelhetnek, akik letették a müvészvizsgát és a színész-szövetségtől működési engedélyük van. Régebben a hatóságok minden városban szigorú ellenőrzést gyakoroltak a színészed főfelügyelőség bevonásával és minden visszaélési kísérletet csirájában elfojtottak. Ez a szigorú hatósági ellenőrzés ma már a mult idők zenéje. Ma már senki sem akadályozza meg a fiatal leányok megrontóit, hogy áldozataikat „elindítsák a karrier utján“. Ez az „elindítás“ abból áll, hogy a gyanútlan fiatal leányt elszerződtetik valamelyik távoli város tánclokáljába „művésznőnek.“ Megmagyarázzák neki, hogy egyelőre csak első szám lesz, de egyszeriben senki sem lehet nagy művésznő. Akiből ennyi tehetséget sem néznek ki, annál nem is fontos az akrobatikus tánc. Elég, ha tangózni tud és van estélyi ruhája. Esténkint be kell ülnie a lokálba és hajnalig táncolni a mulatni vágyó vendégekkel. Természetesen mindezeken kívül a legfontosabb kellék, ; hogy inni is kell tudni, mert enélkül. 1 nincs művészet. Karrier csak azok számára nyílik, akik holtrészegre képesek inni magukat és széles jókedvükben „hangulatot“ csinálnak. Dehát ezt igazán könnyű a Manciknek megtanulni. És ha egyik lokálban már megismerték az éjszakai életet, akkor már köhnyü a haladás a további „karrier“ utján . . . Kelet tárt karokkal várja az idegenből bevándorolt „művésznőket“, szerződés mindig bőven akad. Csak éppen az árát kell megfizetni ennek a csalóka ragyogásnak. * Megmondtam a meztelen igazságot a Manci édesapjának. Elmondottam, hogy véleményem szerint a leghelyesebb, ha rendet csinál otthon és teljes apai tekintélyével véget vet az asszonyok mütvészi ábrándozásainak. A becsületes apa szive összeszorult, amikor a legkeményebben megmondtam neki, hogy Mancijának „jóakarója“ kegyetlen keritő, akire látatlanban rásóznának három évi börtönbüntetést. Beszélgetés közben eszembe jutott egy régi hires könyv. Pásztor Árpád a könyv szerzője és „Vengerkák“ a cime. Ajánlottam az aggódó nyugdíjasnak, hogy olvassa el ezt a könyvet, ha kiváncsi, hogy milyen sors vár a leányára. Az apa megköszönte a jó tanácsot. Szentül fogad - kozott, hogy ezek után szó sem lehet Mancijának terveiről. Sajnos ez a lélekemelő bucsuzás engem B'^rfiTrfraaiaKB3!BagEa5qEwaBii3SKixwa»TB5^.»Krjg3i:''rr--*-‘''TTi'‘j*T'-riiii i«w hí/ AZ UTOLSO ALBATROSZ — Kihalás lett 0 sorsa az albatroszoknak, a Csendes-Óceán- mélfóságos repülésü madarainak. Ezekről az óriás-madarakról mesélik, hogy ha reggel AuszLrá- Jióbó-l elrepülnek, délre a Jóreménység.foknál száNnak le és estére a Hormf okhoz, Amerika legmélyebb pánijához jutnak el. Lezanne szigetén,a Qsende\s-Óceánon volt ezeknek a madaraknak a tojáskiköltő helye. Egy japáni vállalkozó azonban expedíciót küldött a szigetre, albatrosz-toliak beszerzése végeit. Ez o'z expedíció véres munkát végzett ott, amelynek sok ezer albatrosz esett áldozatul. Az amerikai kormány, melyet időközben figyelmeztettek rá, egy hadihajót küldött Lezanneba, de az már csak a pusztítás nyomait találta, a japáni expedíció eltűnt onnan. A •szigetlakók azonban elmondották, hogy a madarakat meg sem ölték, hanem élve ütötték te baltákkal a szárnyaikat. Jaj! Vége. Szétrombolva már a fészked — Szállj! Szállj száguldva albatrosz-madár, bogy délre Afrikában megpihenhess, majd éjszakára Tűz föld szírt je vár. Ne higyj, ne higyj a gonosz Idegennek, — mozgósítson bár egy hajóhadat — zsákmányt keres s ha megnyerte a prédát üldözni fog majd utolsó-magad. nem győzött meg arról, hogy Manciből nem lesz művésznő. Nem bízom annyira az öreg ur tekintélyében, hogy akaratát otthon érvényesíteni tudja. Az asszonynépség jobban birja érvekkel és idegekkel. És az apának is jól. esik hallani, hogy mindaz igaz lehet, amit az újságíró mondott, de Manci az nem olyan leány, mint a többi. Ö tud vigyázni magára! Itthon mi lenne belőle? Legjobb esetben ezerlejes fizetésű tisztviselőnő, amíg akad valami vékonypénzü udvarló, aki hajlandó megosztani vele nevét és szerény jövedelmét! Manci feje felől tehát nem múltak el a kisértések veszedelmei. A színes hazugságok mindig jobban a szivekhez jutnak, mint a józan igazság komor megállapításai. Félek rajta tehát, hogy Manciből mégis művésznő lesz és az öreg nyugdijas ezután messze kikerül engem az utcán, nehogy megkérdezzem, vájjon megfogadták-e otthonában a tanácsomat. Mancin és számtalan társnőjén csak az segíthet, ha a hatóságok végre rendszeresen kezű kbe veszik az úgynevezett művészek és művésznők ellenőrzésének nehéz munkáját. Késő bánat akkor siránkozni a szomorú közállapotok felett, amikor egy-egy kirobbanó tragédia leány- kereskedők nyomára vezet. A lehetőségét is meg kell akadályozni annak, hogy fiatal leányok a jobb jöVő és könnyű megélhetés reményében rossz útra térjenek. * Korkép ez az egész történet, amelyet itt felvázoltam. Megváltozott idők megváltozott erkölcsének beszédes jelensége. A régi boldog világban a középosztály leányai könnyen férjhez mentek. Nem vártak a mesebeli hercegekre, hanem, megbecsülték azt a pénzügyőrt, vagy állami dijnokot, aki oltárhoz vezette őket. Igaz, hogy ezekben az időkben a családapákat sem érhette szemrehányás, amiért nem tudnak gondoskodni a mindennapi kenyérről. Bizonyos fokig tehát nem lehet csodálkozni azon, hogy a nélkülöző és magukat háttérbe szorzottnak érző Mancik nem idegenkednek a kisértésektől. Ezért van tehát a legsürgősebb szükség arra, hogy a hatóságok teljes eréllyel vegyék kezükbe a „művészi karrierek“ ellenőrzését. És követeljen érvényt törvenyadta jogainak a színészek szövetsége is. A törvény ugyanis a szövetség kezébe tette le azt a jogot, hogy vizsga után működési engedélyt adjon a színész- és artistajelöl'teknek. Befejezésül) még csak rövidke történetiét idézek a müvésznőjelöltek számárai. Hunyady Sándornak egyik remekbeszabott írását aiz éjszakai életről. A riportban azt irja meg Hunyady Sándor, hegy Budapest egyik legelők előbb lánclokáb jában összeesett asz éhségtől az egyik művésznő. Tévedések elkerülése végett nem olyan táncosnőről van szó, akit csúnyasággal} vert meg a> sors. Az éhes táncosnőt a természet minden külső kel lem mél1 felruházta. Szép volt, csinos és feltűnő. Azt sem lehetett elmondani róliai, hogy „más volt, mint a többi“ Ellenkezőleg. Számi'tSó, ravasz ésszel gon* dclkoKott ia szegény kis táncosnő, aki az éjszaka minden csillogását odaadta volna a,zi összes pezsgőfröccsökke} együtt egy adag jóízű tormásvirsliért. Melegen aljáín’om az összes Mancik és család tagjaik számára, hogy gondoljanak erre a történetre, mielőtt lándzsát törnek „művészi pálya“ mellett. És ha az erkölcsi bizonyttókok ereje nem használ1, higyjék el aiz éjszaka régi ismerőjének azt az örök igazságot, hogy „nem mind arany, ami fénylik!“ Végh József. Ismertető az iparosok mestervizsgáiról; Iltmaíafú iparoséit €§ munhásoK szamára A vasárnapi munkaszünetiről szóló törvény módosiltása. A munkaszerződésekről szóló törvény módosítása. A kereske- <Mmi vállalatok irodái és az üzletek záróráiról szóló törvény. Teljes magyarnyelvű fordítás, magyaráz átokkal], kommentárokkal és bírósági joggyakorlattal. Gyárosok, kereskedők, iparosok, magán- tisztviselők és munkások részére nélkülözhetetlen. 20 lejért kapható az ELLEN■ ZÉR könyvosztályában £luj-Kolozsvár, Piaiba Unirii. Vidékiek 25 lejt küldjenek be, pénzben vagy; posiabéiyegbea. Nézd, nézd a tenger hogyan háborog még — Albatrosz-csonkok piros vére ott s a parton péppé taposva tojásod, amit szép, szerelmes párod rakott. Lezanne-szigetén vége már a csóknak: vijjogó párzás a múlté marad — Fel, fel madár! — Még be nem éri zsárnyad gépalkotmány. — A levegő szabad! Lenn a „jó szív“ is rabkerttel jutalmaz — Szállj, száguldva szállj albatrosz-madár! Jóremény-fokénál majd megpihenhetsz, napnyugovóra Tüzföldszirtje vár. RAFFAY ISTVÁN. a tanonc szegődtetésére, segédi és mesteri vizsgákra, iparengedély elnyerésére vonatkozó tudnivalók, az összes s/iikséÍges kérvényformulákkal, valamint a képesítési vizsgák anyaga, általános kérdések és válaszok, szerszámok, nyersanyagok és szakkifejezések, román és magyar nyelven, munkaköltségc’.őirány- zatok és leírások. Ára 30 lej és kapható az ELLENZÉK könyvosztályábnn, Cluj* Kolozsvár, Pia’m Unirii. Vidékre 35 lej pénz vagy postabélyeg beküldése ellené* ben szállít iuk
