Ellenzék, 1938. augusztus (59. évfolyam, 172-196. szám)

1938-08-10 / 179. szám

ÁRA 3 Szerkesztőség és kiadóhivatal; Ciuj, CiJea Moţilor 4. Telefon: ír— 09. Nyomda; Str. I G Duo* No. S. Fiókkiadó hivatal és könyv osztály; P. Unirii 9. Telefon 1199 B£C72BaBESBK^\MEi[38tRfie3BB!NBS LÎX ÉVFOLYAM, 17 9. SZÁM. ALAPÍTOTTA BARIRA MIKLÓS Felelős szerkeszíő és igazgató : DR. GROIS LÁSZLÓ Z> /. íá i< U Ak Kiadótulajdonos; ELLENZÉK R, T, Törvényszéki lajstromozási szám: 39 (Dos. 836/ 1933, Trib, Cluj.) Előf-zetési árak: havonta 7?> negyedévre 110, félévre 420, egész évre 840 lej. CLUJ, 19 38 AUGUSZTUS 10. 'SEKaazr.v.v •.. uatsESxsazzz asoisassszís rasszsssmsBmrssaaEcassmss^ M iFiii f£l£fiffi€lll$ Úgy látszik az emberiség lassanként megszokja, hogy nincs zavartalan béke és mindig van valahol háború. Amikép a szervezet hozzászokik mérgező anyagok­hoz, azonkép alkalmazkodik most már a politika is az állandósult háborús veszede- lemhez és a közgazdasági élet a békebi­zonytalanság okozta hullámzásokhoz. A háború után megállapították, amikor a legfurcsább és legmeglepőbb bonyodalmak támadtak a valuták, a devizák, a kölcsö- nők s az ércfedezetek dolgában, hogy megszűnt a régi közgazdasági törvények uralma. Most az események mintha csak­ugyan megerősítenék ezt a félvállról és gyakran odavetett kijelentést: nincs szi­lárd-törvény. Nemcsak a háborús jelen­ség, nemcsak az autarchia folytán meg­zavart forgalom, nemcsak az irányitott gazdálkodás, nemcsak a belpolitikai for­radalom nem izgatja most már az uj sza­bálytalanság és törvényen kívül álló rend­szert: „a teremtő rendetlenséget, az alko­tó zűrzavart“, ahogy az uj politikai böl­csészek jellemzik az ismeretlent, hanem még pontosan meg nem állapítható egyéb tényezők, valami különös elváltozás a lel­kiség ösztöneiben és a hanyatló sze” .mi­ség lázas lük-wtéseiben valami uj iélektan és uj érzékelési mód. Valami rejtelmes, valami titokzatos, a huszadik század még megnevezhetetlen, talán föl sem deríthető mithosza. Nem a politikai vagy közgaz­dasági tudomány illetékes a magyarázat­ra, hanem talán a költészet, amely tülaj- donképp a rendetlen belső világ és a ren­dezetlen külső tünemények ismeretlen törvények szerint ösztönös összefoglalá­sa 'és anyagba öntése. Verseket kellene írni a tőzsde drámáiról, az arany sugár­zásáról, az árak táncairól, az acélos bú­záról, az úri egykékről1, a kecses kamat­lábra, a tőke bő idomairól. Ebben a pillanatban a világ csupa iz­galom. A spanyol polgárháború még sem akar a végére jutni. A köztársaságiak is­mét szorítják a nemzetieket, a kitágult harmonika megint összeszorul és bőgő hangok helyett éles sikolyokat zenél a szorongó emberiség fülébe. Franco tábor­nok késlelteti a benemavatkozási politika érvényét és ezzel az olasz—angol földközi- tengeri egyezmény végrehajtásának meg­kezdését. Palesztinában egyre növekszik a nehézség és most már nem ildomtalan- ság, ha a világsajtó nyíltan vádolja Olasz­országot, hogy az úriemberi és a Ciano— Pert-féle szerződés ellenére kellemetlen­kedik Angliának. A távolkeleten is olyan események játszódnak le, amelyek az ed­digi beletörődésünket fejetetejére állítják. Japán nem bír a kínaiakkal s uj támadót kapott a hires háromszögben; a most már közismert dombokért folyó orosz-japán közelharc esetleg világháborús bonyodal­makat idézhet elő. Egész bizonytalan a csehországi helyzet is. Németország ismét háborús vádat emel és Runciman külde­tését nehéznek, hosszú lejáratúnak, vég­letesnek érzik az emberek, amely talán, esetleg néhány nap múlva Hodzsa jelen­legi kormányát követelheti áldozatul, most, amikor a bulgár—Balkánszövetség megnemtámadási szerződése után és a ble- di kisantant-értekezlet küszöbén a Ma­gyarországgal való megállapodás esedékes, úgyhogy két uj fölfegyverkező tényező illit be a világpolitikába, melyben most már a jólelkü és nemes északi államok: Svédország, Dánia, Finnország is eldön­tötték, hogy tetőtől-falpig fegyverbe kell Öltözniük. Ilyen jelenségek régebben, tö­Hímciinan ma kezdi séf érdemleges tárgyalásait Prágában újra fölvették a tárgyalások elejtett fonalát. — Az angol parlament képviselői beutazzák a kisebbségvédelemre kötelezett országokat. — Attlee őrnagy Karlsbadban van. — Tüntetés a tót autonómia mellett a Rózsahegyen. — A mandzsu harctereken az oroszok fölénybe kerültek s Litvinov eílenjavas- lata lett az egyeztetési tárgyalások középpontja Prágában tegnap gőzerővel megindultak a tárgyalások. Úgy Hodzsa miniszterel­nök, mint lord Runciman visszatértek a hétvégi szórakozásaikról és megkezdték te­vékenységüket. Hodzsa a gazdasági mi­niszterekkel tárgyalt, hogy az úgyneve­zett gazdasági jóvátétel és a nemzetiségek elhelyezésének pénzügyi vonatkozásait tisztázza. Hodzsa magyar és német kép­viselőket is fogadott, ezúttal a szepesstgi ! németeknek a magyar pártokkal való együttműködésből mandátumhoz jutott Nitsch képviselőt, ami azért jelentős, mert I a szlovenszkói autonóm mozgalmakkal ' függ össze. E ponton ugyanis a Hodzsa- kormány nehéz helyzetbe került s egyes hírek szerint lord Runcimannei is, nem­csak a nemzetiségekkel és a kormánykoa­lícióval, amelynek nézeteit vasárnap Kassán Dréhr igazságügyminiszter fejtet­te ki, aki a leghatározottabban kijelen­tette, hogy semmiesetre sem lehet szó az ország tartományokra osztásáról, mert jól tudják, hogy a kisebbségek jogait mostani területi rendszer fönntartásával is ki le­het elégíteni. A tót autonóm mozgalmak hevességére világosságot dérit az a prá­gai távirat, amely az amerikai tót kül­döttség vezetőjének, Kmetko vezetésével egy nagy tót bizottság jött már hónapok­kal ezelőtt Amerikából és elhozta a pitts- fcurgi szerződés eredeti példányát, ame­lyen Massaryk aláirása bizitbsitotta a tót autonómiát 1918 őszén, közvetlen a há­ború befejezése előtt. Ezt a szerződést be­mutatták Benes elnöknek és a kormány­nak is, most pedig az amerikai tót kül­döttségek emlékirat kiséretében ismertetni fogják Genf főtitkári hivatalában s a há­vestől megrázták volna világunk pénzpia­cát s az egész közgazdasági életet. De most meg se kottyannak. A legutóbbi japán ve­reségekig a tekintély-elv alapján álló or­szágok szinte szédítő sikereket arattak a külpolitikában, a belső forradalmasítások terén és a hadi szintereken, ami lendületet szokott hazahozni és a velük rokonszen­vező világ csakugyan a szabadelvű demok­rata nyugati hatalmak gazdasági, politikai és szellemi tündöklésének estéjét jósolta be. Nem igy van. Minden frankválság el­lenére, a nyugati demokráciák pénzügyi és gazdasági élete egy pillanatra sem inog meg, sőt ellenkezőleg. Másutt vannak a bajok. Ellenben a török és a bulgár köl­csön jelzi, hol dereng az „arany“-hajnak Ebben a világhelyzetben ugyanis nem­csak nem romlik — a várt uj gazdasági válság megcsúfolására — a világ közgaz­dasága és különöskép nem gyengülnek meg a szorongatott nyugati demokrata államok, hanem a régi közgazdaság alkot­mánykönyve — vagyis a legfontosabb tör­rom demokrata nagyhatalom fővárosai­ban. Kmetzko azóta Szlovenszkóban tar­tózkodott és vasárnap búcsúzott el Hinka páter rózsahegyi plébánostól, a tót auto­nóm néppárt vezérétől, akinek kijelentet­te, hogy a viszonyok alapos tanulmányo­zása után senki sem vonhatja kétségbe a tótok követelésének jogosultságát. A tó­tok harca indokolt, ezért erőteljesen foly­tatni kell s ők Amerikából minden ké­pességükkel támogatni fogják. Vonatra- száilásakor a hivatalos búcsúztatás alkal­mából ezt mondta a tót közönségnek: „Ne hagyjátok megfélemlíteni magatokat, ne tágítsatok. Annyi jogotok lesz, amennyit önerővel ki tudtok harcolni magatoknak. Ne riasszon vissza az sem, ha árulóknak fognak nevezni“. Lord Runciman külde­tésének jelentőségét most egy másik kö­rülmény is kihangsúlyozza. Minthogy az angol alsóház nyári szüneten van, a kép­viselők egyrésze a kisebbségi viszonyok tanulmányozására Középeurópába uta­zott. Vasárnap harmincegy angol képvi­selő Attlee őrnagy, Őfelsége ellenzéki káderjének vezetésével Karlsbadba érke­zett. Attlee segítségére van a munkáspárt nagy lapjának, a „Daily Herald“-nek a főszerkesztője és külügyi politikusa, Yo­ung, aki a kisebbségi jogvédelem leglelke­sebb hive. Arról már megemlékeztünk, hogy Henderson Arthur is Prágában volt a mult héten s azóta egy másik utódál­lamban utazik, majd visszatér s Runciman segítségére lesz. A Távolkeleten továbbra is zajlanak n harci, események. A többiek ellent, mondó hímből) ki lehet hámozni azt, hogy a vitás baítárháromszügben az oro­• szoknak sikerült a japánokat kiszorítani s ez ele a harcok még mindig folynak,, főleg az, oroszok részéről, akik a: két ha- táxmenítii japán, vazallus országban repü. Tőgép támadásaikkal egyre tovább beha­tolnak és elpusztítják a. községeket. Á békülő tárgyalások azonban rendületle­nül folynak Moszkvában Litvinov kül­ügyi népbiztos és Sigemiizu moszkvai jrpán nagykövet között. Litvinov a leg­határozottabban. visszautasítja a makacs japán követelést, hogy mind a két fél jókora távolságra vonuljon vissza a vi­tás dombvidékről s a. végleges határt vegyes bizottság állapítsa meg. Litvinov ellen javaslata az, hogy miután az oro. szók a váltás területet visszahódították és vonal,aiíkaitl előbbre is tolták, csak a ja­pánok vonuljanak vissza s az uj határ, vonalát állapítsák meg ama orosz térkép; szerint, mely a kuncsungi 188(5-03 szer­ződés adatai alapján készült. A japáno­kat a kínai harctéren, is kellemetlen meglepetések érték. Ezek következtében kénytelenek a Yangcse mentén visszavo­nulni és hadi naszádjaikat' is visszafor« ditai. Bosszújukat Kanton újabb bőm* búzásával elégítik ki. Erről a bombázás ról újabb részleteket közöl egy Sanghajt távirat. A Japán légierő hétfőn hajtotta végre a íz újabb bombázást, amely főleg a kaszárnyák, a villamos és vízmüvek és hatósági épületek ellen irányult. A bőm búzásnak többszáz halottja és sebesülje van. Kilenc gép harmincegynéhány bőm hát doboitt Te és ezek közül három a frarv ciat misszió temploma mellett robban föl, úgy, hogy a szentélybe menekült (Cikkünk folytatása a: utolsó oldalon.) vények összegezése — továbbra is szé­gyent vall. A Népszövetség gazdasági kutató osztályai szerinti váratlanul nagy a föllendülés. Mindenek előtt nyilvánvaló, hogy Roosevelt nagy terve egyes vissza- csuszások és egyes ingadozások ellenére most már teljes eredménnyel jár. Hiába volt a legfőbb törvényszék öregjeinek ak­namunkája és hiába fogtak össze a Wall- Street pénzeszsákjai fölbujtogatott mun­kás tömegekkel. Az ipari termelés rend­kívül fokozódik és nem érzi kárát, hogy épp a tekintély-országok kivételével a háborús nyersanyagok ára legtöbb helyt esik. Viszont megszűntek a világpiaci ár­esések: a buza, tea, rizs, vaj, selyem, kau- csuk terén, ami a hadi szükségleteken kí­vül eső területen a beletörődés, alkal­mazkodás, talán a bizalom erősödésére és a jólét emelkedésére mutat. Főleg a em­beriség titokzatos uj lelkére. A legkülö­nösebb, hogy az arany megint óriási je­lentőségre kap egyes helyeken, még pe­dig nagyobbára demokrata államokban; gyülekezik megint és nem búvik el ma** gántulajdonban, ami az általános rémület jele szokott lenni. Genf nem tudja, hogy Oroszországnak és Spanyolországnak most mennyi az aranya, de tudja pontosan a többi országét s megállapítja, hogy a nem­zeti bankok aranyáliománya —■ melyek­nek most nagyobb szabadságuk van na aranyfedezetek számos kalandja után — csak három utolsó hónap alatt is 170 millió dollárral emelkedett és összesen 13.789 millió dollár értékű arany fek­szik a nemzeti pincékben. Nemrég ol­vastuk, hogy az Egyesült-Államok arany­készlete csúcsra érkezett: 98 millióval gyarapodott az urcKó három hónap alatt, A többi demokráciáknál is igy van. külö­nösen Svédországban: csak Belgium és Svájc aranytakarója rövidült meg az utób­bi időben. E zűrzavaros és izgatott világban ki tudná ezt a nyugalmi törvénytelenséget, ezt a biztató rendellenességet meggyőzően ismertetni és indokolni? ú

Next

/
Thumbnails
Contents