Ellenzék, 1938. augusztus (59. évfolyam, 172-196. szám)

1938-08-10 / 179. szám

ÁRA 3

Szerkesztőség és kiadóhivatal; Ciuj, CiJea Moţilor 4. Telefon: ír— 09. Nyomda; Str. I G Duo* No. S. Fiókkiadó hivatal és könyv osztály; P. Unirii 9. Telefon 1199

B£C72BaBESBK^\MEi[38tRfie3BB!NBS

LÎX ÉVFOLYAM, 17 9. SZÁM.

ALAPÍTOTTA BARIRA MIKLÓS Felelős szerkeszíő és igazgató :

DR. GROIS LÁSZLÓ

Z> /. íá i< U Ak

Kiadótulajdonos; ELLENZÉK R, T, Törvényszéki lajstromozási szám: 39 (Dos. 836/ 1933, Trib, Cluj.) Előf-zetési árak: havonta 7?> negyedévre 110, félévre 420, egész évre 840 lej.

CLUJ, 19 38 AUGUSZTUS 10.

'SEKaazr.v.v •.. uatsESxsazzz asoisassszís rasszsssmsBmrssaaEcassmss^

M iFiii f£l£fiffi€lll$

Úgy látszik az emberiség lassanként megszokja, hogy nincs zavartalan béke és mindig van valahol háború. Amikép a szervezet hozzászokik mérgező anyagokhoz, azonkép alkalmazkodik most már a politika is az állandósult háborús veszede- lemhez és a közgazdasági élet a békebizonytalanság okozta hullámzásokhoz. A háború után megállapították, amikor a legfurcsább és legmeglepőbb bonyodalmak támadtak a valuták, a devizák, a kölcsö- nők s az ércfedezetek dolgában, hogy megszűnt a régi közgazdasági törvények uralma. Most az események mintha csakugyan megerősítenék ezt a félvállról és gyakran odavetett kijelentést: nincs szilárd-törvény. Nemcsak a háborús jelenség, nemcsak az autarchia folytán megzavart forgalom, nemcsak az irányitott gazdálkodás, nemcsak a belpolitikai forradalom nem izgatja most már az uj szabálytalanság és törvényen kívül álló rendszert: „a teremtő rendetlenséget, az alkotó zűrzavart“, ahogy az uj politikai bölcsészek jellemzik az ismeretlent, hanem még pontosan meg nem állapítható egyéb tényezők, valami különös elváltozás a lelkiség ösztöneiben és a hanyatló sze” .miség lázas lük-wtéseiben valami uj iélektan és uj érzékelési mód. Valami rejtelmes, valami titokzatos, a huszadik század még megnevezhetetlen, talán föl sem deríthető mithosza. Nem a politikai vagy közgazdasági tudomány illetékes a magyarázatra, hanem talán a költészet, amely tülaj- donképp a rendetlen belső világ és a rendezetlen külső tünemények ismeretlen törvények szerint ösztönös összefoglalása 'és anyagba öntése. Verseket kellene írni a tőzsde drámáiról, az arany sugárzásáról, az árak táncairól, az acélos búzáról, az úri egykékről1, a kecses kamatlábra, a tőke bő idomairól.

Ebben a pillanatban a világ csupa izgalom. A spanyol polgárháború még sem akar a végére jutni. A köztársaságiak ismét szorítják a nemzetieket, a kitágult harmonika megint összeszorul és bőgő hangok helyett éles sikolyokat zenél a szorongó emberiség fülébe. Franco tábornok késlelteti a benemavatkozási politika érvényét és ezzel az olasz—angol földközi- tengeri egyezmény végrehajtásának megkezdését. Palesztinában egyre növekszik a nehézség és most már nem ildomtalan- ság, ha a világsajtó nyíltan vádolja Olaszországot, hogy az úriemberi és a Ciano— Pert-féle szerződés ellenére kellemetlenkedik Angliának. A távolkeleten is olyan események játszódnak le, amelyek az eddigi beletörődésünket fejetetejére állítják. Japán nem bír a kínaiakkal s uj támadót kapott a hires háromszögben; a most már közismert dombokért folyó orosz-japán közelharc esetleg világháborús bonyodalmakat idézhet elő. Egész bizonytalan a csehországi helyzet is. Németország ismét háborús vádat emel és Runciman küldetését nehéznek, hosszú lejáratúnak, végletesnek érzik az emberek, amely talán, esetleg néhány nap múlva Hodzsa jelenlegi kormányát követelheti áldozatul, most, amikor a bulgár—Balkánszövetség megnemtámadási szerződése után és a ble- di kisantant-értekezlet küszöbén a Magyarországgal való megállapodás esedékes, úgyhogy két uj fölfegyverkező tényező illit be a világpolitikába, melyben most már a jólelkü és nemes északi államok: Svédország, Dánia, Finnország is eldöntötték, hogy tetőtől-falpig fegyverbe kell Öltözniük. Ilyen jelenségek régebben, töHímciinan ma kezdi séf

érdemleges tárgyalásait

Prágában újra fölvették a tárgyalások elejtett fonalát. — Az angol parlament képviselői beutazzák a kisebbségvédelemre kötelezett országokat. — Attlee őrnagy Karlsbadban van. — Tüntetés a tót autonómia mellett a Rózsahegyen. — A mandzsu harctereken az oroszok fölénybe kerültek s Litvinov eílenjavas- lata lett az egyeztetési tárgyalások középpontja

Prágában tegnap gőzerővel megindultak a tárgyalások. Úgy Hodzsa miniszterelnök, mint lord Runciman visszatértek a hétvégi szórakozásaikról és megkezdték tevékenységüket. Hodzsa a gazdasági miniszterekkel tárgyalt, hogy az úgynevezett gazdasági jóvátétel és a nemzetiségek elhelyezésének pénzügyi vonatkozásait tisztázza. Hodzsa magyar és német képviselőket is fogadott, ezúttal a szepesstgi

! németeknek a magyar pártokkal való együttműködésből mandátumhoz jutott Nitsch képviselőt, ami azért jelentős, mert I a szlovenszkói autonóm mozgalmakkal ' függ össze. E ponton ugyanis a Hodzsa- kormány nehéz helyzetbe került s egyes hírek szerint lord Runcimannei is, nemcsak a nemzetiségekkel és a kormánykoalícióval, amelynek nézeteit vasárnap Kassán Dréhr igazságügyminiszter fejtette ki, aki a leghatározottabban kijelentette, hogy semmiesetre sem lehet szó az ország tartományokra osztásáról, mert jól tudják, hogy a kisebbségek jogait mostani területi rendszer fönntartásával is ki lehet elégíteni. A tót autonóm mozgalmak hevességére világosságot dérit az a prágai távirat, amely az amerikai tót küldöttség vezetőjének, Kmetko vezetésével egy nagy tót bizottság jött már hónapokkal ezelőtt Amerikából és elhozta a pitts- fcurgi szerződés eredeti példányát, amelyen Massaryk aláirása bizitbsitotta a tót autonómiát 1918 őszén, közvetlen a háború befejezése előtt. Ezt a szerződést bemutatták Benes elnöknek és a kormánynak is, most pedig az amerikai tót küldöttségek emlékirat kiséretében ismertetni fogják Genf főtitkári hivatalában s a hávestől megrázták volna világunk pénzpiacát s az egész közgazdasági életet. De most meg se kottyannak. A legutóbbi japán vereségekig a tekintély-elv alapján álló országok szinte szédítő sikereket arattak a külpolitikában, a belső forradalmasítások terén és a hadi szintereken, ami lendületet szokott hazahozni és a velük rokonszenvező világ csakugyan a szabadelvű demokrata nyugati hatalmak gazdasági, politikai és szellemi tündöklésének estéjét jósolta be. Nem igy van. Minden frankválság ellenére, a nyugati demokráciák pénzügyi és gazdasági élete egy pillanatra sem inog meg, sőt ellenkezőleg. Másutt vannak a bajok. Ellenben a török és a bulgár kölcsön jelzi, hol dereng az „arany“-hajnak Ebben a világhelyzetben ugyanis nemcsak nem romlik — a várt uj gazdasági válság megcsúfolására — a világ közgazdasága és különöskép nem gyengülnek meg a szorongatott nyugati demokrata államok, hanem a régi közgazdaság alkotmánykönyve — vagyis a legfontosabb törrom demokrata nagyhatalom fővárosaiban. Kmetzko azóta Szlovenszkóban tartózkodott és vasárnap búcsúzott el Hinka páter rózsahegyi plébánostól, a tót autonóm néppárt vezérétől, akinek kijelentette, hogy a viszonyok alapos tanulmányozása után senki sem vonhatja kétségbe a tótok követelésének jogosultságát. A tótok harca indokolt, ezért erőteljesen folytatni kell s ők Amerikából minden képességükkel támogatni fogják. Vonatra- száilásakor a hivatalos búcsúztatás alkalmából ezt mondta a tót közönségnek: „Ne hagyjátok megfélemlíteni magatokat, ne tágítsatok. Annyi jogotok lesz, amennyit önerővel ki tudtok harcolni magatoknak. Ne riasszon vissza az sem, ha árulóknak fognak nevezni“. Lord Runciman küldetésének jelentőségét most egy másik körülmény is kihangsúlyozza. Minthogy az angol alsóház nyári szüneten van, a képviselők egyrésze a kisebbségi viszonyok tanulmányozására Középeurópába utazott. Vasárnap harmincegy angol képviselő Attlee őrnagy, Őfelsége ellenzéki káderjének vezetésével Karlsbadba érkezett. Attlee segítségére van a munkáspárt nagy lapjának, a „Daily Herald“-nek a főszerkesztője és külügyi politikusa, Young, aki a kisebbségi jogvédelem leglelkesebb hive. Arról már megemlékeztünk, hogy Henderson Arthur is Prágában volt a mult héten s azóta egy másik utódállamban utazik, majd visszatér s Runciman segítségére lesz.

A Távolkeleten továbbra is zajlanak n harci, események. A többiek ellent, mondó hímből) ki lehet hámozni azt, hogy a vitás baítárháromszügben az oro• szoknak sikerült a japánokat kiszorítani s ez ele a harcok még mindig folynak,, főleg az, oroszok részéről, akik a: két ha- táxmenítii japán, vazallus országban repü. Tőgép támadásaikkal egyre tovább behatolnak és elpusztítják a. községeket. Á békülő tárgyalások azonban rendületlenül folynak Moszkvában Litvinov külügyi népbiztos és Sigemiizu moszkvai jrpán nagykövet között. Litvinov a leghatározottabban. visszautasítja a makacs japán követelést, hogy mind a két fél jókora távolságra vonuljon vissza a vitás dombvidékről s a. végleges határt vegyes bizottság állapítsa meg. Litvinov ellen javaslata az, hogy miután az oro. szók a váltás területet visszahódították és vonal,aiíkaitl előbbre is tolták, csak a japánok vonuljanak vissza s az uj határ, vonalát állapítsák meg ama orosz térkép; szerint, mely a kuncsungi 188(5-03 szerződés adatai alapján készült. A japánokat a kínai harctéren, is kellemetlen meglepetések érték. Ezek következtében kénytelenek a Yangcse mentén visszavonulni és hadi naszádjaikat' is visszafor« ditai. Bosszújukat Kanton újabb bőm* búzásával elégítik ki. Erről a bombázás ról újabb részleteket közöl egy Sanghajt távirat. A Japán légierő hétfőn hajtotta végre a íz újabb bombázást, amely főleg a kaszárnyák, a villamos és vízmüvek és hatósági épületek ellen irányult. A bőm búzásnak többszáz halottja és sebesülje van. Kilenc gép harmincegynéhány bőm hát doboitt Te és ezek közül három a frarv ciat misszió temploma mellett robban föl, úgy, hogy a szentélybe menekült (Cikkünk folytatása a: utolsó oldalon.)

vények összegezése — továbbra is szégyent vall. A Népszövetség gazdasági kutató osztályai szerinti váratlanul nagy a föllendülés. Mindenek előtt nyilvánvaló, hogy Roosevelt nagy terve egyes vissza- csuszások és egyes ingadozások ellenére most már teljes eredménnyel jár. Hiába volt a legfőbb törvényszék öregjeinek aknamunkája és hiába fogtak össze a Wall- Street pénzeszsákjai fölbujtogatott munkás tömegekkel. Az ipari termelés rendkívül fokozódik és nem érzi kárát, hogy épp a tekintély-országok kivételével a háborús nyersanyagok ára legtöbb helyt esik. Viszont megszűntek a világpiaci áresések: a buza, tea, rizs, vaj, selyem, kau- csuk terén, ami a hadi szükségleteken kívül eső területen a beletörődés, alkalmazkodás, talán a bizalom erősödésére és a jólét emelkedésére mutat. Főleg a emberiség titokzatos uj lelkére. A legkülönösebb, hogy az arany megint óriási jelentőségre kap egyes helyeken, még pedig nagyobbára demokrata államokban;

gyülekezik megint és nem búvik el ma** gántulajdonban, ami az általános rémület jele szokott lenni. Genf nem tudja, hogy Oroszországnak és Spanyolországnak most mennyi az aranya, de tudja pontosan a többi országét s megállapítja, hogy a nemzeti bankok aranyáliománya —■ melyeknek most nagyobb szabadságuk van na aranyfedezetek számos kalandja után — csak három utolsó hónap alatt is 170 millió dollárral emelkedett és összesen 13.789 millió dollár értékű arany fekszik a nemzeti pincékben. Nemrég olvastuk, hogy az Egyesült-Államok aranykészlete csúcsra érkezett: 98 millióval gyarapodott az urcKó három hónap alatt, A többi demokráciáknál is igy van. különösen Svédországban: csak Belgium és Svájc aranytakarója rövidült meg az utóbbi időben.

E zűrzavaros és izgatott világban ki tudná ezt a nyugalmi törvénytelenséget, ezt a biztató rendellenességet meggyőzően ismertetni és indokolni?

ú