Ellenzék, 1938. július (59. évfolyam, 145-171. szám)

1938-07-10 / 153. szám

PII P N 7. fi K

193 fi fu II un 10.

Haimiilió

S ekeleinges ...

Ă lasisztá utánpótlás sorsa

KÓMA, július hó.

A Marcia su Roma XV, évfordulojá- I ah ünnepségei és Mussolini beszédének hatalmas visszhangja közepette, csaknem cv.rcvítlenli: m: radt az uj fasiszta esztendő elfő i;j>í antkabb eseménye, a fe- h.Teinges utánpótlást nevelő Opera Na- /.onále baldiának nagyjelentőségű megreformálása. Az ONB eddig önálló szervezet volt, főnöke Renato Ricci közoktatásügyi államtitkár címével felruházva névleg ugyan minisztere alá tartozott, a valóságban azonban teljesen függetlenül intézte «. nagyon fontos alakulat ügyeit, amelyekről csak magának Mussolininek tartozott beszámolni. Hattól tizennyolcéves korig az olasz ifjúság az Opera Balilla vezérlete alá tartozik és tizenegyeves szakadatlan munkával Ricci el is érte, hogy ma már ezeknek az korosztályoknak kilencven százaléka az óriásira duzzadt szervezetben tömörül. Tizenyolceves korban vette át eddig a párt az Opera Balilla tagjait és az ifjú fasiszta, vagy az egyetemi szervezetekbe sorozta be, majd huszonegyedik évük, azaz nagykorúságuk elérése után a Fasiszta Párt valóságos tagjai lettek.

Amikor tizenegy évvel ezelőtt az Opera Balilla megalakult, egy olyan intézményt akartak látesiteni, amelynek segítségével az ifjúságot gyerekkorától kezdve átitathatják Mussolini és a fasizmus eszméivel. Az uj olasz gyereknek bátornak, harciasnak és harcrakésznek, fegyelmezettnek és engedelmesnek, önállónak kell lenni! — adták ki a jelszót. Tizenkét esztendő alatt az ONB-nek tökéletes fasisztákat és tökéletes katonákat kellett nevelni, hogy amikor az avangardistából a fasiszta sorozások alkalmával „giovane fascista“ lesz, a párt már egv politikai és világnézeti szempontból tántorithatatlanul hűséges és alaposan előkészített tagot nyerjen. Ennek a nem csekély feladatnak az Opera Balilla, Ricci vezetése alatt, tökéletesen megfelelt.

Fennállása óta milliós tömegeket adott tovább a pártnak. Olaszországban köztudomású, hogy a szervezet hatalmas sikereit elsősorban magának Riccinek köszönheti. Az ifjúság körében csak Mussolini népszerűbb és tiszteltebb nála. Kétségtelen, hogy egy Riccinél gyengébb pedagógus a mai eredményeknek töredékét sem tudta volna elérni. Vezetése alatt az Opera Balilla nemcsak fasisztákat, hanem kulturembereket nevelt, nemcsak jövendőbeli hadianyagot gyártott, hanem megtanította a legfrisebb olasz generációkat a mod ern civilizáció számos, sokáig nélkülözött elemeire. Ha van a fasizmusnak egy követésre méltó intézménye, úgy az Opera Balilla szociális szervezete az. Ma már több mint hatmillió gyerek és fiatalember tartozik kötelékébe és ezeknek jórésze csak az ONB otthonaiban ismerkedett meg a szappannal és a meleg fürdővel, ezekben tanult meg enni és viselkedni, sportolni és olvasni egyaránt. Ricci nagy érdeme, hogy az intézményben magához szívta a nagyvárosok, kisvárosok és falvak legelhagyatottabb rétegeinek gyermekeit, összegyúrta a közép- és- itt- ot ta felsőbb osztályok ifjúságával, ilyenmódon pedig egy uj szociális érzés alapjait verette meg. Ma még persze nem lehet tudni, hogy ez az érzés megmarad és kifejlődik-e, vagy pedig elhervad, de az alap megvan és tovább lehet épiteni rajta.

Az adott körülmények között érthetően nagy feltűnést keltett az a hir, hogy Mussolini felmentette Riccit állásától és az uj fasiszta év első napjától kezdve a Fasiszta Párt, illetőleg annak főtitkára, Starace rendelkezik az Opera Balillával. A suttogások természetesen megindultak cs annak ellenére, hogy a Duce nagyon meleghangú levélben búcsúzott Riccitől, egyik leghűségesebb munkatársától, mégis az ONB feje és a párt egyes vezetőtagjai között támadt személyi ellentéttel magyarázzák a hirtelen változást. Cáfolni, vagv megerősíteni a dolgot lényegénél fogva nem lehetert és a találgatások csak akkor kezdtek elhallgatni, amikor Ricci miniszterének, Bottainak lapjában a Critica Fascistában, állítólag a laptulajdonos tollából származó, de magasabb helyről sugalmazott cikk jelent meg a rendelkezés valódi okairól.

dmmiconfla

SĂRĂCIEI

numai un loz dela

smrisiö

JjoteiM/x JU Stai.

 múzeumok százada

Korunkat bátran nevezhetjük a múzeumok századának gombamód szaporodó rengeteg múzeuma és kiállítása miatt. Mikor a régi művelődések már sok újat nem teremtenek, természetszerűleg indul meg a lajstromozás és a dokumentáció munkája s a civilizáció gépezetének nagyrészét veszi igénybe az emberi világra és életre vonatkozó dokumentumok összegyűjtése. A fejlett művelődési korszakok eredményeit mind nehezebb számon tartani s a részletekben és részeredményekben könv- nyen elvesz az áttekintésben gyakorlottabb szem is. A civilizáció segítségére siet a művelődésnek s osztályok és alosztályok s ezer szempont szerint megkezdi a csoportosítást, a táblázatok, ábrák, grafikonok, ruhák, szobrok, képek, tengerfenékről felhozott kincsek, hajómodellek, egykori női fűzők, játék- és hangszerek, stb. gyűjtését. Minden valamire való iskolának tárain kívül meg lesz a saját múzeuma, mint ahogy meg van a könyvtára, aminek gyűjtését szintén a konzerváló muzeális gondolat indította el, de közvetlenebb és gyakorlatibb célkitűzésekkel. A

művelődés anyagi állaga annyira felhalmozódik, hogy elhelyezésére, bemutatására külön pompás épületek szükségesek, a muzeum, mint olyan, külön tudmány lesz és kutatók raja igyekszik kipótolni hézagait.

A gondolat talán már akkor ott csírázott a lélekben, amikor a homo faber kezdetleges életmódjához szükséges szerszámokat mind el tudta készíteni s amikor meg volt már a lélektani ideje arra, hogy eszközeit diszitőelemekkel lássa el. A kezdetleges ember zsákmányolt koponyákból állított dicső galériát sátra, vagy faluja köré s voltaképen a „posthumus" görög művelődés idején a telitett levegőjű, túlérett és büszke világváros, Alexandria sem tett egyebet, mikor muzeumo- j kát és könyvtárakat állított:, hogy tudó- I sai felhígíthassák a vérbeli görögség cso- j dálatos edényében egykor oly sűrűn fel- j pezsdült italát.

S Páris sem tesz mást ma, amikor vi- : lágkiállitásokat rendez a nyugateurópai I művelődés bomlásának erjedt levegőjében, kiállitja a felfedezéseket s az emberi élet

Eszerint az Opera Balilla ugyan kitünően működött, de a mai helyzetben, amikor a fasizmus egyre élesebb harcot folytat a bolsevizmussal, gondoskodni kellett arról, hogy az ifjúság világfelfogását egységesen irányítsák. Az ONB — mint mondottuk — tizennyolcéves korban adta át a pártnak neveltjeit és célravezetőbbnek látszott, hogy éppen a legkritikusabb korban kikerüljék ezt az átmenetet. A fiatalságot alaposabban ki kell oktatni a politikai doktrínák terén, mint ahogy azt eddig tették, az iskolával való szoros együttműködéssel nagyobb hatást kell gyakorolni politikai lelkiismeretükre és erkölcsükre.

A nagyon illetékesnek látszó akisből azt lehet kiolvasni tehát, hogy az ifjúságot az eddiginél jobban belevonják a politikai életbe. A fasizmus vezérei bizonyára jobban tudják nálunk, hogy szükség és lehetőség van-e erre? Az Opera Balilla eddig játszva nevelt fasisztákat az ifjúságból, amely sport és szórakozás közben észre sem vette, hogy egy politikai iránnyal és egy világnézettel jegyezte el magát. Alig hihető, hogy erről az irányról eddig keveset tudott volna, hiszen nevelői ebben a szellember éltek és csak ezt adhatták tovább. A fasizmus, de egyúttal az olasz nemzet számára is csak előny volt eddig, hogy az iskolákban a tanulás és nem a politikai doktrína szerepelt az első helyen. A szerepek felcserélése — ha az ONB uj vezetői ilyesmire gondolnak — aligha lenne szerencsés.

De ezeket a problémákat természetesen az illetékeseknek kell meoldani. Feladatuk nem könnyű, hiszen az uj vezetőknek a legérzékenyebb műszerrel, gyermekek és egészen fiatal emberek leikével, érzéseivel kell dolgozni. Felelősségük pedig óriási, mert munkájuktól függ egy sokat vitatott, támadott, de kétségtelenül számos sikert is elért politikai rendszernek jövője. Barcs Imre.

mm

múltjának minden megfogható, anyagba lehelt lélek részccskéjét.

A lapokból olvassuk, hogy aGalliera múzeumban megnyitották a francia ruhak- állitást, mely csodálatos élclhőségben mutatja he az öltözködés változásait I. Ferenc király uralkodásának idejétől. Filmrendezők, szabászok, történészek, festőművészek, diákok tolonganak a múzeumban, e némaságában is pompás, beszélő tárlaton, valami ősi dyonizicus princípiumtól hajtva: most megnézzük, hogy milyen volt az emberi élet Ferenc király korában s a francia renaissance atyamesterétől kezdve napjainkig. Az öltözködés változása maga az élet s az élet formájának változása s nincs izgalmasabb és hangosabban beszélő történelmi lecke az üveg- szekrényekben páratlan Ízléssel és szakszerűséggel elrendezett ruháknál. A felöltöztetett babák is csupa remekművek s olyan élőképeit mutatják például a iS. század vége és a következő század eleje polgári életének, mint amilyent még esik Balzac mutatott hasonlóan tökéletes elrendezésben cs mozgalomban. A francia múzeumnak meg van az előnye minden más muzeum felett, hogy nem száraz és hideg dologi elrendezése csupán a múltnak, hanem valóságos Ízlés- és erkölcstanulmány, igazi színes mű, komédia’ itt vannak azok a színes, selymek, bársonyok, csipkék és brokátok, amelyek keretet adnak az életnek ebben, meg ebben a társadalomban s ilyen takarók alá húzódott ekkor, meg ekkor ez a kifürkészhetetlen, találékony és változó, de rejtelmes fenevad, az ember.

Alighogy Rivet megalkotta ugyancsak Parisban az Ember múzeumát, ezt a sajátságosán francia múzeumot, amit a mu- zcumszerüen tele agyú Montaigne bizonyára ,,1‘école du commerce des hom- mesc‘-nak nevezett volna, máris újabb muzeumalapitásról érkezik hir. Feállitot- ták a Nemzeti Fonotékának nevezett múzeumot, amely hivatalos gyűjtőhelye lesz mindazoknak a hanglemezeknek, melyek a nemzet életének és művelődésének fontosabb eseményeit örökíti meg. Micsoda széles, egyben terhes kilátásai az emberi művelődés anyagszerü meggazdagodásának a renaissance óta, Kamikor elősző* kezdtek lázasan kutatni az ókori görög emlékek után s amikor az olasz paloták megteltek az ókor szobraival, koporsóival, sisakjaival, roncsaival s a roncsokat cs torzókat márványlapra helyezték a fejedelmek s a gazdag gyűjtők.

A könyvtárak és levéltárak kiegészítik a ruhamuzeumok, a múltban lepergett élő beszéd múzeuma, a felfedezések, a filmre felvett események múzeuma, a képtárak, butormuzeumok, a hadimuzeum 25 terme, melyben 36 ezer tárgyat, 10 ezer kötetet, 47 ezer elnyomatot és 4 ezer aláírást gyűjtöttek össze, hogy a huszadik század kezdetén bármerre kirándulhassunk a megelevenedett nyugateurópai múltba. Nem kerül semmibe s lehet futó kirándulás, lehet egy egész élet gyötrelme: vájjon a tudós pontossággal és szemléltetéssel bemutatott művelődés így szegmentumáéra osztva közelebb visz-e a nagy egész összefüggéseinek megértéséhez? Valószinüleg még akkor sem, ha mindezeknek betetőzéséül megtekintjük az emlegetett Rivet-féle múzeumot, amely a történelmi embernek éppen ezekre a civi- lizatórikus összefüggéseire van hivatva rámutatni. Ám a nagy tömegek számára éppen az utóbbi viszonylatokat bemutató tár mond keveset. Hol talál eligazodást az egyre élesebb profilú tömeg embere, XIV. Lajos udvari sakkjátékosának maszkja, Napóleon austerlitzi kardja, vagy akár Goya és Greco képe, Leonardo da Vinci repülőgépmodellje s Lindbergh de Bourget=i megérkezésének filmje között?

Általában az öregedés jelének tekintik azt, amikor féltékenyen kezdünk őrködni fiatalkori emlékeinken s szekrényünkben külön megbecsült helyre tesszük az -gy- kori diáksapkát, vagy az itatós közé préselt rózsaleveleket . . . Szabó István.

Kőnyveiap Í95B

Jöhalffiör: ffe&eîe gufimäisl»!

A magyar iró-fejedelem legnagyobb regényének olcsó könyvnapi kiadása szenzáció! A két kötet, 400 oldalon, egybekötve, ízlésesen karbonálva, csak 92 lej az ELLENZÉK köngvvsztúlgában, Cluj, Piaţa Unirü. Vidékre utánvéttel is azonnal küldjük. — Kérje a könyvnapi könyvek jegyzékét