Ellenzék, 1938. július (59. évfolyam, 145-171. szám)
1938-07-03 / 147. szám
9 1938 jullus 3. ELLENZÉK Törvénykezés Rovatvezető: DR* KÖVESS ISTVÁN M unkaszerződés feltételei. (Cluji Ítélőtábla No. C. II. 294/397. sz.) A cluji munkabiró- ság előtt felperes pert indított 5 millió lej tőke és jár. erejéig, alperes cég elten azon címen, bogy . rá s beli szerződés értelmében követ, homokot és egyéb anyagot! szállított részére s a számlázott összegből kiegyenlítetlenül maradt a kereseti összeg. Az alperes cég «. tárgyaláson pergátló kifogást emeffit azzal, hogy nem & munkabíró ság, de a rendes bíróság illetékes. A munkszerződésekről! szóló törvény 37. szakasza s az ehhez tűzött joggyakorlat szerint ugyanfis két elengedhetetlen, félté bele van a m an, ka, szerződésnek: 1. Munka teljesítése valamely ellenszolgáltatással szemben, 2. Alárendeltségi viszony a munkát teljes:tő és fizető fél között. Miután a felek között létrejött szerződés anyagszálli tásra vonakozott., a/, anyag leszállítása pedig csak mellékkötelezettségnek volt tekinthető, — az ítélőtábla az alsóbi- róság .Ítéletének megváltoztatásával helyt adott a. pergátló kifogásnak s a munkabiróság ellőtt indult pert megszüntette. * <$£> Ü GYVÉDI PERKÖLTSÉG ÉS KONVERZIÓ. (Timisoarai Ítélőtábla No. C. I. 1843/937.) A timisoarai járásbíróság 557 lej perköltség erejéig folytatólagos végrehajtást rendelt el alperes ellen, akii felfolyaimodta a bíróság végzését a törvényszékhez és a II bíróság úgy döntött, hogy az 1934 április 7-ién kelt konverzós törvény kedvezményeiben részesül az alperes, mert a .tőkekövetelés 1931 december 18. előtti időből ered, a perköltség pedig csak járuléka a tőkének. Az ítélőtábla 'ellentétes álláspontra helyezkedett s 'leszögezte, hogy a perköltség és tőke között nincs „anyagi kapcsolat“, miután az alperes „bürie“ és az általa okozott peres eljárás szülte a költséget. * K özkereseti társaság tagjainak TARTOZÁSA. (Cluji Ítélőtábla No. C. I. 613/937.) I. R. dr. annak megáll,aipitiását kérte a iturdai törvényszéktől, hogy a gazda- adósoknak nyújtott konverziós kedvezmény reá üs vonatkozik. A törvényszék eluasitotta kérelmét és indokolásában megállapította, hogy I. R. dr. közkereseti társaiság tagja volt, — a társaság tartozásáért vonták felelősségié, ami kereskedelmi jellegűvé leszi a követeöést, melyre a konverziós kedvezmény, a törvény 69. szakaszának b) pontja értelmében nem vonatkozik. Az ítélőtábla nem fogadtai el a törvényszék érvelését. A tábla szerint ugyanis kereskedőnek az tekinthető, aki, saját nevében és személyesen kereskedelmi üzletekkel foglalkozik, igy a közkereseti társaság tágjait nem lehet kereskedőnek 1tekinteni. Igaz, hogy a, kereskedelmi) törvény 88. szakasza szerint a közkereseti társaság tartozásaiért a tagok teljes vagyonukkal egyetemleges felelősséggel tartoznak, ez azonban •— hangzik az Ítélőtábla döntése — nem állapíiltja1 meg a társaági tag kereskedő 'jellegét. A konverziós kedvezmény megélését egyébként az ítélőtábla, felfogása szerint — nem a végrehajtást szenvedő személyit minőségétől, de a követélés természetétől kell függővé tenni, 'ennek alapján a tábla azzal küldte vissza azi iratokat a törvényszékhez, hogy ilyen értelemben hozza meg uj átél ebét. * V ASÚT KÁRTÉRÍTÉSI KÖTELEZETTSÉGE. (Timisoarai Ítélőtábla No. C. III. 233/936.) Az Oradea—Arad közötti vasútvonalat keresztező ut egyik pontján hiányzott a sorompó, csupán nemzetközi figyelmeztető tábla volt egy oszlopon s a téli ködben ezt sem lehetett észrevenni. Ennek következtében a teljes sebességgel robogó vonat elütötte a felperes nő férjét és a felperes gyermekek édesanyját: — a családfenntartót. A kártérítés iránt indított perben a vasút nem tudta igazolni, hogy az illetékes hatóSzemben a tükörrel S*auaMaa*ahsa Úgy kezdődött, hogy öngyilkos akartam lenni. Az idő csigalassúságra fogta járását és unalmasan nehezedett ra az életre. A gondolat érzésekbe ütközött s az érzések magyarázatokká sorvadva értelembe fulladtak. Az élet látni akarta önmagát és tükörbe nézett. Ö és Én álltak egymással szembe: ő: (Kajánul vigyorog). Látni akartál? Itt vagyok. Én: (Kételkedve nézem tükörképem). Ki vagy? Beszélj! Hallani akarlak' Ő: Parancsodra. Figyelj tehát! Nevünk közös, szivünk is az. A tükör előtt állj, ha látni akarsz! Én: így nem ismerlek. Mit akarsz? ő: Magadat megmutatni, ahogyan kívántad. Ha nem akarod, fordulj el a tükrödtől. Én: Nem, beszélj! Hallgatni fogom. Ő: Ahogy kívánod. De vigyázz. Kést szurok szivedbe, ezzel tartozom neked. És ez önzetlenséged gyenge hajtásait azonnal megöli. .De nincs szándékomban téged rossznak beállítani. Tovább mentem ennél, örvendek, hogy benned megtalálhattam azt az életet, akitől félsz te, én = magam. Te, aki önzetlennek hiszed magadat, de itt a tükör előtt meglátod a valóságot. Itt vagyok, beszélni fogok: önző vagyok és érdekhajhászó. Amit nem érdekből teszek, a kényszerűség ruhájába öltöztetett közömbösségem jellemzi. Nem tartozom az ideális álarcosbál mulatói közé, mert félek, hogy mulatság végeztével álarc nélkül kell szembeállnom ráncosommal. Nem szeretem a vándor gólyamadár dédelgetett csoportját, a csókák fekete seregét keresem fel. Megtanultam károgá- sát, velük repülök a légben és velük csapok le károgva, éhesen, gyűlöletesen az érett kukorica-táblákra. Sokan szeretik a békacombot, ezért megátkozzák még az eszményitett gólyamadarat is. A legtöbbje a kukoricát szereti, ezért a csókát át= kozza. Ha már átkot szór a világ felénk, legyen inkább feketelelkü csóka, jól kiérdemelt átok hordozója. Kár, kár, hogy igy kell élni és mégis osak igy élhetek. Környezetem elmetszette belém nevelt önzetlenségem utolsó szálait is. Csak később jöttem arra rá, hogy gondos kertész módjára fiatal vadhajtásokat nyesegetett. Mert maga a gondolat is vadhajtás, ha érdek nélkül telepedik rá az élet fájára. Tapasztalatok árán megtaláltam az egyetlen útirányt, melyet már a rómaiak is felfedeztek: először én, másodszor is én és csak legvégül te. A nagylelkűséget nem ismerem. Csak alamizsnát osztogatunk önlelkünk megnyugtatása végett. Felebarátunknak a 1c- rágott csontot dobjuk. Ha ez nagylelkűség, akkor olyankor is azok vagyunk, amikor zsebünkből kirázott hulladékot a hangyáknak szórunk. Az önzetlenséget csak mint fogalmat ismerem, melyet támadó és védő fegyverül használok. Ha jól irányitom golyómat, támadó fegyver. Szomszédom szivét találja el, ki halálos ágyamon felkeres, megsebzett szivéből egy csepp vért csepegtet belém reménységképen és ez egy óráig meghosszabbítja életemet. Védő fegyver, melyet szivem felé tartva, megjelenhetek az utolsó ítélet előtt: amit lehetett, megtettem és szívdobogás nélkül nyelem le a bírói szavakat. Én: Miért mondod ezeket? Hát érdek- nélkül sohasem tettem, sohase szerettem? Akkor miért kábít el egy ártatlan hang, egy mosoly, egy melódia, májusi est orgonaillata? Hiszen voltak perceim, amiságok felmentették a sorompó építése, ültetve a forgalom zavartalan menetét biz ősi tó technikai munkálatok végzése alól. Azt sem bizonyitol'ta, hogy kizárólag a tlragikus végű férfj hibájából állít elő a, szerencsétlenség. Az ítélőtábla a CFR védekezésével szemben meg- álilapito'ta, hogy az 1874. XVIIÍ. te. értelmében a vasút „veszélyes üzemnek“ tekintendő, igy köteles az összes óvintézkedéseket megtenni. Amennyi ben pedig ezt elmulasztja telje« kártérítéssel tartozik, annyival is inkább, mert országúiról vol! szó, hol „nagyobb a valószínűség.“ Az- Ítélethozatalkor — a tábla szerint — ez ti a körülményt s nem a fő-, vagy mellékkor éreztem, hogy lelkem mélyén van egy rés, ahol időnként gájzirszrrü meleg forrás tök elő és elönt mindent, ami ész, ami magyarázat. Ha csilingelő gyermekhangok ütődtek szivembe, ha az édesanya gyermekére pazarolt szeretetéből el-elloptam egy-egy mosolyt, ős érzések törtek elő lelkemből és döntötték önző énemet. Ilyenkor elválva a testtől, fenn a magasban, légváram erkélyéről kikönyökölve tekintettem alá a mélybe, ahol porszemnagyságu énem pocsolyában fetrengett. ő: De csak egy pillanatig tartott ugyebár? (Gúnyosan nevet.) Én: Úgy van. Miért nem tartott tovább? Ő: Mert nevettél. Saját hangod felébresztett és újból gondolkoztál. Nevettél, de már nem fenn a magasban, önző lényektől s magadtól távol, hanem lenn a mélyben szomorúan, ahol már széttört edényként csörömpölt a gyermek hangja: anyukám drága, csak úgy szeretlek, ha cukrot adsz. Fia cukrot adsz — ütődtek a szavak az anyai szívbe s a visszhangot csak te hallottad: jól van gyermekem, ha jó leszel, cukrot kapsz. A „csak ugy“, a „ha“, követelő, kérő, óhajtó szócskák, kizárták a tiszta önzetlenség csiráját még az anyai szívből is. Ekkor aztán egészen felébredtél. Vagy nem igy volt? Felelj, ha tudsz! Én: Ajkamra fagyott a szó. Késed talált. Jól irányítottad. A szerelemben ;s önző vagy? Ő: Ugy van, csak ugy szerethetek valakit, ha viszonylagosan számomra a legtöbbet tudja nyújtani. Ha kielégíti tudatos, vagy tudatalatti önző vágyaimat. Ha csápjai mélyen belekapaszkodnak önző énem örökké lesben álló csápjaiba.' Én: Nem igy képzeltelek el. így gyülö- letie méltó lennél önmagad előtt is. Ö: Csak hiedelmedben csalódol. Ilyen voltam és vagyok: Életet élő. A legrosz- szabb és a legjobb. E kér valótlanság közti isteni valóság: folytonosság. Énszereretem létkérdésemnek alapja és a lélek uralkodó alapvonását jelenti, tehát sem gyidöletre, sem szeretetre méltó nem lehet. Belülről kifelé ható erő, mely állandó harcban áll a kivülről jövő észszerüség adta, önzetlenségre törekvő áramlatokkal. Az alapot kell megérteni, amely táplál. A talaj mérgezett, ahonnan énszeretetemet, mint egyetlen táplálékot szívom. A nagy hal megeszi a kicsit. Az élet önzetlenséget nem ismer. Nem a csalán a hibás, amely szúrásával fájdalmat okoz; szúrós ruhája eszményi fegyver környezete ellen. A vércse veszedelmes karmai, az úgynevezett csupa sziv és lélek-embert juttatja eszembe. A vércse karmait használja szive helyett, ez meg szivét használja karmai hijján, de mindkettő közös nevezője: először én. Egy jól meghatározott ponton túl már nincs különbség ember és ember között. De nincs különbség közöttünk sem. Köztem és közted az ideál és a reális világ megszemélyesítője között, önző vágyainkat hiába tompítjuk le, érdekeinket hiába próbáljuk az eszményiség magaslatáról ideális galuskák alakjában beadagolni; fenn a magasban a csóka károgása összeolvad a gólya kelepelésével. Én: Mi hát értelme mindennek? ö: Értelmet keresni az életben nem érdemes, de értelmet adni szükséges. A kaméleon példája szerint minél jobban el kell rejtőzni. A zöld levelek között, a ziöildszinü ruha a legjobb védő és támadó fegyver. Ha sziveket tépő vágyaidat szelíd vasútvonal meghatározást kelteit figyelemre méltatni. A va/süt! ugyanis bármily pályán halaid, egyforma veszélyt jelent azokra, akik a pályát keresztező országúton közlekednek. Az sem fontos — áPilapiltjai meg az ítélőtábla —, volt-e a lovaskocsinak világitő lámpája? Mert a robogó vonat ugy sem áll meg emiatt s tovább folytatja útját. Ami pedig a nemzetközi jelzőtáblát illeti, ez sem menti a vasutat. Ezzel az inJdlokolássál az ítélőtábla havi 533 Hej életjáradékot ítélt meg az özvegynek és havi 266 lejt állapított meg a szerencsétlenül járt földműves kiskorú fiainak, mig 18 éves életkorukat betöltik. mosoly takarja, gyermeki ártatlansággal \ emelkedhetsz fölfelé, az emberi méltóság csúcspontjára. Ha gondolkozol, ertelmet ; kereső magyarázat zagyva keveréke kabit I el s mindennek értelmét két szóba pré- : seled: gondolkozó élet. Én: (összeszoritott ököllel.) Betöröm I vigyorgó képedet. j Ö: Megteheted, de előbb gondolkozzál! ! Mit akarsz, hiszen látod, arcodat a halál félelme már eltorzította. Melyik emberibb, mit gondolsz? Fellázadni életed ellen s nemes szívvel feladni a harcot, vagy összetört lélekkel is, de tovább küzdeni és észszerűen, megfeszített izmokkal az utolsó lehelletig harcolni? Az utóbbit válaszd. Nehezebb, de emberibb! Én: (a szörnyű képet látván, megborzadok s a tükö'r elől gyorsan elfordulok). És ekkor mintha rossz szellem lenyűgöző varázserejétől szabadultam volna meg, boldogan megállapítottam, hogy nem látom önmagamat. Ablakom párkányára hajló orgonavirágokat megcsókoltam örömömben és ezeknek bóditó illata feledtette velem a szép és jón kívül álló éle tét. Miért, mi volt ez? Narkotikum? Üdítő szédület? Vagy az elnyomott lélek, a jó és szép iránti vágy tört utat magának Nem gondolkoztam. A perc rabul ejtett és csókot szórtam a fehér orgona-életre. Forró szeretetem elől egy fecskefark pillangó menekült. Biztonság kedvéért tá volabbi virágra szállt. Ezüstporral bébin tett szárnyán megcsillant a napfény. Ő is tükörbe nézett: — a nap isteni tükrében illegette-billegette magát. De ő nem ugy. mint én: ő szép akart lenni. És gyönyörűnek is láthatta magát, mert nekem is tetszeni akart. Ingerkedve, a lemenő nap sugarát szemembe tükrözte. Egy pillanat .. . és szivembe fúrta örömét. És ekkor ugv éreztem, hogy ördögi megvilágításba került életemet isteni fénv ragyogta át: beleszerettem életembe. Solymossy Olivér. A világ csodamotorja RTETI (Olaszország), Julius hó, Érdekes, hogy a műszaki világban is irtóznak az emberek a merész újításoktól, akárcsak a divat terén, vagy az ideológiák berkeiben, szeretünk megszokott, kitaposott mesgyéken járni. Nem gyávaság ez, vagy kockáztatástól való megfutamodís, inkább megbecsülése, értékelése a réginek, amit továbbvinni, fejleszteni érdemes. — Annyi fáradsággal, odaadással és szivós kitartással, amivel a szóbanforgó csodamotor elkészülhetett, lehetett volna pl. olvan motort is csinálni, ami nem forgóerővé alakítja át a különféle erőforrások energiáit, hanem — mondjuk — előre- hátra tolató erőkké. De a konstruktőr nem uj csodát, hanem a meglévő csodálatos változatát szerkesztette a világ bámulatára és inkább szórakoztatására, min: hasznára, olyan parányi modellt készített, ami csodaszámba megy, emberi kézzel szinte kivihetetlennek tűnik. Amadeo To- massini mérnök motorja 200 munkaóra alatt készült el, de súlya csak 0.16 gramm, átmérője pedig egészen kis távolság, 3.6 miliméter. Ilyen ici-pici nippet könnyű játéknak elképzelni, de elhinni, hogy ez 3 gépi mii 46 alkatrészből áll, tágabb képzelet kelj hozzá. Pedig ez a valóság s a csöpp motor fordulatszáma percenként 25.000, kifejtett teljesítőképessége pedig 0.000S lóerő, olyan miniatűr adatok, melyek inkább a törpék meseországába valók, mint a valóság mesterművei közé.
