Ellenzék, 1938. július (59. évfolyam, 145-171. szám)
1938-07-03 / 147. szám
fí ____ ELLENZÉK 1938 I uliu» 3. á Napkeleti legenda I.Zoguról, az albánok királyáról BURGAJET (a Mati-i hegyekben), július hó. Paris n ost pás la hrance — mondja minden francia az idegennek. És Tirana — nem Albánia. De én bevallom, megszerettem Tiranát. Tarka múltjával és zavaros jelenével, széles bulvárjaival és a mecsetek tövén épült modern minisztériumaival, kanyargós ba- /árnegycdével, templomaival és felemás r,épével, színes cigányaival s európaiasko- dó leányzóival, megszerettem .1 franciául beszélő miniszteri titkárait, akiknek szemében még a mult lángja lobog, forradal- mároskodó ellenzékiéit, költői nagyurait és goromba, de szótartó kocsisait; megszerettem iskoláit, hol rosszulöltözött, de ambiciózus kis gverekhad igyekszik méltóvá válni Albánia jövőjéhez; megszel ettem sötét és gyanusktilsejü kávéházait — I. Zogu király szülőföldjén járunk- -A.zon a vidéken, ahol különösen nagy a l ecsülete a Zogu névnek. Ahol az eskiivő- iinnepségek három napján százhúszezer puskalövés dördült a levegőbe a lelkes matibelick puskáiból és hatvanezer vendég fordult meg azok mellett a dúsan rakott asztalok mellett, amelyeket a király nagybátyja, Dzsemal herceg téríttetett a király földijei számára .. . Mert Zogu király „próféta a szülőföldjén“. Igaz, nemcsak szentimentális szálak, nemcsak a vidék lakóinak büszkesége fűzi a kiráiyt falubelijeihez, hanem egy okos és albán módszerü diplomácia is, amelyet a király elsősorban a földijeivel szemben alkalmaz. Ennek a vidéknek fiai megkülönböztetett elbánásban részesülnek a hadseregben. Egykori törzsfőnökei valamennyien a hadsereg törzstisztjei, minden hónap elején a királyi adjutanturán, a palota melletc. kapák meg a maguk és csapataik fizetését. Albánia egyéb vidékein is, de fekép a Maţi hegyek vidékén szinte csorbicatlanul él még a feudális rendszer: a nép hűségesen követi vezéreit. Akiknek pedig hive a vezér, azt követik a csapatok is. Nos, a Mati vidékén Zogu király hívei a csapatok és a vezérek egyaránt. Még azok a nagy családok is, amelyek valamikor riválisai voltak, ma behódoltak és lojális támogatói. De ezen a vidéken valahogy önérzetesebb a paraszt és nagyobb ur az ur Mintha csak nemesek élnének a völgyben szétszórt nagy majorházakban, amelyeknek mindegyike egy-egy kis várkastély, önálló kis erődítmény. Ezek a hegvek itt mird a Zogu-család dicsőségéről beszélnek. Nem csoda, hiszen minden ut- fordulóboz, minden hegyszoroshoz, vagy hcgyiösvcnyhez hires, a török, vagy a szerb hóditók ellen vivott harcok emléke tapad, amelyekben a Zogu-család vezette az albán harcosokat. A hegyek szikláiba vésett, tiz-tizenöt méteres vagy még nagyobb betűk hirdetik: „R. Z. I." — „Roft Zogu I.“ — Éljen Zogu király. Hideg rizses ürühus, savanyu rizskása, mézes lepény ... E nagyszerű vidék házaiban, amelyekbe betértem, újból éreztem azt, amit part- aszállásom óta sokszor éreztem: olyan földön járok, amelyet régen szeretek. Amikor az elem: iskolát tekintettem meg, azt hittem, hogy alföldi tanyai iskolában vagyok: a gyerekek egy jólismert daliamra énekelték albánul: „Repülj, reeepülj, kis madááárka. . .“ Amikor a rubiguti kolostor vendégkönyvében lapoztam, egyre- másra magyar nevekre bukkantam, a háború alatt errejárt magyar tisztekre, magyar katonákra ... A rubiguti barátok is énekeltek nótákat. . . Ugyanebben a kolostorban magyarul is beszéltem egy zom- bori asztalossal. A régi monarchia tradícióiba, magyar emlékeibe ütközöm lép- ten-nyomon, ez a tradíció keveredik török és albán tradiciókkal. LEVÉLPAPÍROK egyszerűtől a leg» választékosabb kivitelig legolcsóbban az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii. megszerettem Tiranát, mert tarka mintakollekció az albán mult és jelen keveredéséből. — De ha igazi Albániát akar látni, menjen fel a hegyekbe. Ezt a tanácsot ezerszer hallottam. Szót fogadtam tehát és elindultam ismét az albán hegyek felé. Autóval men uink. Az albán kormány egyik büszkesé ge. hogy az elmúlt öt év alatt 3000 ki lOméter urat épített. Ha meggondoljuk hogy nyolc méter széles ut építése (tér mészetcscn betonbontás nélkül) a rette nctes hegyi vidékeken kilométerenként 80.000 arany frankba, tehát 5 millió lejbe k-riil, akkor elnézőbben kell kezelni ezek. -t a durva kavicsokkal kirakott, nem egészen sima, de széles és feltétlenül járható autóutakat, amelyek az albán rónát és a hegyvidéket összekötik. Mindenütt uj l. Zogu szülőföldjén Igaz, csak férfiakat látok, mert az asz- 'zonynépnek vendéglárogatáskor az asz- szonyházban a helye. Eölreteritett juhszörü subákon ülünk, cigarettázunk, kávézga- i'jnk és házigazdám mesél. Harcokról, hőstettekről, győzelmekről és vereségekről. így volt. úgy történt, Allah így rendelte, Allah, vagy a Megváltó úgy parancsolta ... (A vallási meggyőződések itt egymásba olvadnak, tradíciók összefolynak és nem ritka a keresztény, aki mohamedán módra él, vagy a muzulmán, aki a keresztény iinepeker is megünnepli.) Kávé után természetesen ennünk is kell, hozzák is már a kézmosó tálat, az alacsony Kerek asztalt megrakva a benszülött csemegéivel: hideg rizses ürühus, savanvute- es rizskása. mézes lepény. Esszük, ceremónia nélkül, a nagy tálból, ki kézzel, k' villával. Hafuz Musaj, a burgajeti imám mesél ... így járjuk házról-házrai a környéket. Már mindenkit jattunk, mindenkit meghallgattunk. Egy embert nem tudtunk csak elérni. Hafuz Musaj-t, a burgajeti nnámor. Hiába jártunk a háza felé, péntek volt, bement Bőreibe imádkozni a mecsetbe. Szerencsére egyszerre csak ösz- szetailálkoztu.nk vele az egyik hegyi ösvényen. Az öreg szakállas bölcs, Mekkát árt turbános „hodzsa“ leszáll a lováról, Jtteriti imaszőnyegét az egyik kiálló szik- lacsucsra, letelepszünk melléje, köréje vajamennyien: magyar és angol, albán és vendég, fiatal, öreg, újságíró és oaraszt, utazó és kecskepásztor. Körülöttünk végeláthatatlan hegyek. Kecskék legelnek a távoli ormokon. Kis cigányképü fickó tereli teheneit, azután ő is letelepszik mellénk — mesét hallgatni. És lassan kibontakozik előttünk Zogu király napkeleti legendája: — Fenn a burgajeti hegyek ormán, régi kastélyában élt egy pasa. Dzsemál Ismail h dak, viaduktok utkorlátok. Ez mind- mind nem volt még tíz évvel ezelőtt. Akkor még életveszélyes volt a romlado- 7.Ó fapallókon átkelni a rohanó és néha k lométer szélesre duzzadt hegyi patakok felett, amelyek, ha jókedvük volt, szőrös ről-bőrosről elvitték magukkal a pallót, azzal együtt, aki éppen rajta volt Most azonban félkeményre fújt gumikkal aránylag kényelmesen kapaszkodunk fel Szkutariból Kruján keresztül a Eani folyó völgyéig. Másfélnapi autó- és lovastura után felérünk az igazi begyek közé, oda, ahol kétezermétcrcs havasok alján Bure! és Burgajet lankás dombjai hullámoznak. Oda, ahonnan két évtizeddel ezelőtt Dzsemal pasa ősi burgajeti várából elindult egy húszéves fiatalember, hogy kivívja Albánia függetlenséget cs akiből Albánia első királya lett. volt a neve, mindenütt beszéltek bátorságáról, kardja erejéről. Tisztelték is a föl- dijei, egészen addig, amig meg nem házasodott. Mert Dzscmál pasa nem követte az ősi hagyományt és nem ment el mesz- sze földre feleségnézőbe. Ezt nem bocsátották meg neki J Mati völgyéber. és esténként a tűz mellett sokat suttogtak emiatt. De a pasa dacos ember volt és amikor első felesége meghalt, ismét csak a közeli falvakból keresett magának élettársat. De ez a második frigy sem járt szerencsével. A pasa hamarosan ismét özvegyen maradt. És ekkor Dzsemál pasa így szólott kedves emberéhez, Mehmed Rizvejánhoz: — Ülj lóra, Mehmed Rizveján és készülj útra. Három nap és három éjjel tart majd az utad, amíg Tiranába érsz. Ott él a Toptam nemzetség, vagyon és gazdagság messze vitte hírüket. Térj be majd Adhem Toptam" házába és kérd meg lányát számomra. De mert a Toptaniak dc'lyfös és ^őgös fajta, ha nem adná lányát, látogass el Emin bej Toptam házába is. ö is Toptani, ha nem is a főágból való, de a lányáról, Sadijc-ról már sok jót hallottam. Ö talán kevésbé gőgös, mint a többi Toptani, akik nem is igen szoktak kívülről házasodni, hogy szét ne szóródjon a hatalmas Toptani-va- gyon. De Emin bej nem kap a vagyonból és talán ideadja a lányát. Minden úgy történt, ahogy Dzsemal pasa bölcsessége előre látta. Adhem Toptam" kacagva utasította el a nem túlságosan gazdag basa követét. De Emin bej házában vízzel, sóval és kenyérrel fogadták és másnap vihette is a jóhirt urának, megkapja Emin bej lányát. . . Sűrűn hullottak Sadijé könnyei, az utón Tiranától Burgajetig. Nem örült a férjnek, akit atyja bölcsessége szánt neki. Micsoda öreg ember lehet Dzsemal pasa, akinek ő lesz a harmadik felesége! De megérkezve a burgajeti várba, örömre ÉJSZAKA Néha oly hidegek a csillagok. Sugárzásuk messzi, s olyan végtelen, Hogy beleremeg a lélek, s úgy érzi, meg kell semmisülni A végtelentől, az űrtől, a semmitől, A Távoli világok elérhetetlen, irtózatos magányától, Amit emberi szó nem tud kifejezni. » Meg kell semmisülni, s porrá kell omlani a gondolattól, Hogy olyan hidegek a csillagok És hogy én is egy csillagon vagyok. Fénylő kicsi bolygón, mely épp úgy világit a végtelenben, Mint a fehér tejut. És néha félek a csillagoktól, Ha csöndes, mélyfekete éjszakán Felnézek s reszkető ragyogásuk hidegen pontozza tele a sötétet Ilyenkor félek. Mintha egyedül lennék és egyedül viselném a létet Ezt a megmagyarázhatatlan, titkos, gyönyörű és fájdalmas terhet, Amit rámmért Valaki. És néha-néha barátaim a csillagok; Nyári éjszakán, mikor a béke csöndje terül a világra S a fák lágyan mozgó lombjai közül, Mint pici gyémántszemek, égi porszemek tűnnek elő. Ilyenkor csak nézem a csillagokat, amelyeket nem értek S úgy érzem, gyermeki hittel s alázatosan Hogy Valaki vigyáz rám a csillagok közü.. MARTON LILI. gyulladt Sadijé szive. Ott várt. :i kapubai rá egy délceg fiatal harcos; ^ férje. Sadijénak fia születik Egy évvel a házasság után, megérkezett az. első gyermek. Dz-scmál pasa nagy lakomára hívta a Mati vidék előkelőségeit, várva az utód érkezését- De a lakomára összegyűlt előkelőségek szomorúan távoztak: az első gyermek leány volt. Amikor Sédijc másodszor várta a gyermekáldást a burgajeti várban, Dzsemál pasa nem hivott vendéget. Pedig ez alkalommal már volt ok az ujongásra: megszületett Achmed Zogu, Albánia mai királya. Már gyermekkorában nagy akaratról tett tanúbizonyságot Dzsemál pasa fia. Hatéves is alig volt, mikor esténként édesanyja háremében meséket hallgatott, Musa Eusáj történetét, az árulóét. Dzsemál pasa kedves embere volt Musa Fu- sáj. De elárulta testvéreit a törököknek. Elfogták. Felakasztották. Ezen az éjszakán egy halálmadár kuvi- kolt a fiatal Zogu ablaka alatt. A kisfiú fellármázta a szolgákat és üldözésére indult. Mert ez a vésztjósló madár csak Musa Eusáj átvándorolt lelke lehetett- Hajnalig üldözték, mig nyomára akadtak. De a hatéves fiú addig nem akart lefeküdni, amíg meg nem fogták a madarat. Ugyanarra a fára, amelyen valamikor Musa Eusáj lógott és amelyen a madár kuvíkolt, ugyanoda akasvttatta Zogu a vésztjósló madarat. Mert csak így találhatott nyugalmat 6 és a családja. Az erős akaratú fiúból erős akaratú férfi lett. Ezerkilencszáztizennégyben, ti- zenkilencéves korában, diszes kísérettel, gazdag albán ruhában vonult be az akkori ideiglenes uralkodó, Wied herceg udvarába. Zogu lojálisán viselkedett a herceggel szemben, anélkül, hogy túlságosan exponálta volna személyét mellette. Wied herceg nem tudta megtartani az idegen trónt és a fiatal albán tötzsfőnök- ből az összes albán önkéntes csapatok fő- parancsnoka lett. önkéntes csapatoké, amelyek hivatalosan az osztrák-magyar hadsereg oldalán küzdöttek, de amelyeknek fegyvertényeit nem eléggé értékelték Becsben. Zogut Becsbe hívták és ott is tartották a háború végéig. Nem volt éppen fogoly, de nem is mehetett haza. A háború végén albán belügyminiszter lett. Már 1920 óta egyre emelkedett csillaga. 1922-ben levert egy lázadást és miniszterelnökké választották. 1925-ben- köztársasági elnök lett. 1928-ban pedig az alkotmányozó gyűlés elhatározta a monarchia helyreállítását és Zogunak ajánlották fel a királyi koronát. így lett a független Albánia első nemzeti királya. Mérgező rododendron 3000 méter magasságban KABUL (Afganisztán), julrus hó. A Hindikus-hegységben, Kuhir-Baba 5700 méteres magasságában érthetetlen körülmények folytán, tafvaly nyomtalanul eltűnt a tizenhat emberből álló amerikai. Morrow-expedició. Pedro Griljalva spanyol származású kábuld exportőr fiútestvére is az elveszettek között volt, mire Gráljaivá 1000 amerikai dollár jutalmat tűzött ki a titok megfejtőjének. Bár a pénzre senki sem tart számot, maga a rejtély máris megoldódott. Tristam de Nuno, a Griüjalva-család rokona, az Európában is jólismert biológus harmad- magával megmászta a Kuhir-Baba hegységet és több ládában, az onnan hozott termőföldben néhány nyeszlett rododendron-bokrot szállított be Kabulba. 3000 méter magasságban, miután áthatolt a Gordon Dewar-hâgpn és a Radzsj Kuk- szoroson, kiterjedt, lapos fensikot talált, melynek közelében nyoma sem volt hónak. A közelben emelkedő roppant hegyeik zárt kört alkottak a fensik körül s igy lehetséges, hogy ott a legkáprázatosabb miniatűr növényzet élhet. A fák, füvek, virágok a rendes méretek harmadrészét teszik ki bár, de színükben és illatukban a mélyföldek növényzetével azonosaik. Egy rododenxom-Ligetben látszott a nyoma a Morrow-expedició pusz7 hálásának. A kabuli botanikus-kert tudósai alapos vizsgálat alá vették a behozott bokrocskákait és megállapították, hogy ezek virágainak kilehelése fölötte mérgező hatású. Nitncs kizárva, hogy Morrowék ennek a kellemes, bóditó, de halált okozó illatnak estek áldozatul. Egy példány kuhiri bokrot sürgősen Párisim küldenek.
