Ellenzék, 1938. július (59. évfolyam, 145-171. szám)

1938-07-31 / 171. szám

fí ELLENZÉK fűik ASZTALOS ISTVÁN: FÖLDRONGYOSOK A hepe-hupás főid elnyujtózva melen­gette magát a kora márciusi napon. Rt- ott csupaszon látszott már bokros-bozon­tos, fekete bőre a szétszakadó, piszkosan fehér hó-inge alól. lirjedt, párázott a teste s feszült életre szökkenőn. Olvadt a fagy s indult a lankák tele. Az egyik domb alján magas mart emel­kedett mélyen aláásva. Itt a domb hónal­jában szerénykedett a föld étősdije, az ember. Vasutat építettek, kígyózó sinpáru vasútvonalat. Bányakocsik hosszú sora állt a sárba sülyedt keskeny vastraverzes síneken. Rozsdás torkukat mohón kitárva nyelték a földet. Sovány, inas karok, ökölbe szo­rított. csillogó lapátokkal etették őket fá­radhatatlanul s a tele kocsikat mint jólla­kott dögöket kínlódva taszították végig a sáros síneken, ki a töltésre. A kocs'k terhüket kiokádva, éhesen szaladtak visz- sza a sorba. Megesett, hogy a tele kocsi le*ic ugrott az imbolygó sínről. Embere ilyenkor tér­dig a sárba állt s faruddal inaszakadtáig emelve tette vissza. Aztán szederjes arc­cal az emeléstől leült a kocsi aljára r ön­kéntelenül az öléhez kapva tapogatta ma­gát, hogy nem szakadt-e meg? Baritz Mihály, az idegenbe szakadt szé­kely, társa, az öreg Bódi Mózsi mellett ás­ta a földet. Hatalmas lapátja könnyedén szaladt be a csákánymarta földbe. Furcsa ember volt Baritz Mihálv. Úgy dolgozott, mintha el akarta volna hányni a hegyet. Ö volt legelői a sorban és sok­szor megtette, hogy kétszer járta meg az utat, mig a többi egyszer. Megbubojázta a vagont. Neki feszült bika villáival s csikorgott a vaspánt a ko­csi alatt. Mig a többi megrakott egy ko­csit, ő kész lett a másodikkal is. Nem virtusból tette. Hanem pénzére. Vagonszámra fizették őket. Neki meg pénz kellett, pénz! A tavalyi rossz termés . . . Elmaradt az adó ... A ház megy össze, ki kéne Javí­tani . . . Azért jár kétszer, mig a többi egyszer. Azért ereszkedett le a bércek kö­zül az idegenbe. Hej, mert az lett a módi a faluban. Té­len a fél falu idegenben kergeti az adó­pénzt s a vetőmagot. Oda az erdő, oda. Letarolták deszkának. Régebben meg er- dőlhetett a székely. Volt fája. De jöttek a fatermelők, a nagy gáterek. S ahogy fo­gyott a havasok fája, úgy nőtt meg n szé­kelyek gondja. Kopasz a „Bucsitető“, a „Hollósarka“, a „Vadmihály“ . Télen a székely capina meg fejsze he­lyet botot fog a kezébe, van dombot DL. Megy idegenbe s töri magát tavaszig. Asz- szonya, férfia egyformán. így került el ide Baritz Mihály az öreg Bódi Mózsival, erre a soha hallott helyre. Törték magukat, ki sem lárszodva fi fekete mart alól, hajladoztak szaoorán, meggörnyedt háttal. Hiába sütött erősebben már a márciusi nap. A reggeli fagy úgy megkötötte a föld felületét, hogy szikrázott a csákány akár csak sziklába vágta volna az embe*. így hát beásták magukat, úgy, hogy mint egy eresz nyúlt ki a fejük felett a ke­ményre fagyott méteres föld. A lapátok ontották a földet, f.-ketén merültek el s csillogóan lendültek f?l újra meg újra. Megvetett lábakkal álltak az emberek s derékból hajlongtak Hl-le. Egy lapát, két lapát . . . tízszer tiz lapát . . , egy vagon föld, .két vagon... tiz vagon és eltelt egy délelőtt, egy keserves de!- előtt. — Huja hej! Huja! — Hangzott a delet jelző káltás. Az öreg Bódi Mózsi leeresztette a lapá­tot. öreg derekát két felől megfogva egyenesedett ki. „A nemjóját“, sziszegte fejét csóválva. Lassan ki ment a mart alól. Félszemmel Baritz Mihályt nézte, nogy jö*n-e. Dehogy jött. Előbb még telerakta a vagonját, jól meglapogatva a lapáttal. Csak azután jött ki a Mózsi bá által már megrakott tűz mellé. Mózsi bá nvársba húzott szalonnát forgatott a tűz felett. — „Mán megérem, ho ma-holnap két lapáttal mered egyszerre“ — fogadra az öreg. Baritz Mihály csak morgotc, nem fe­lelt. Kenyeret szelt és nem még bajlódva a megsiitéssel, csak úgy nyersen rágta a fe­liér szalonnát, sietősen. Nagyokat falt a kenyérből, amely nem sokkal volt fehé­rebb, mint a maguk ásta föld. Az öreg ránézett. — „Be meg éhükéi hallod. Marod, mint a kutya, még jó, hogy nem morogsz hezzá. Nem es mond­tad mit írtak hazulról.“ — „Hát mit írtak — szólalt meg az kelletlen. — Jól vágynak, csak még nem enged a fagy. Apám szántani akart a „Ga­zosba“, oszt el es rittyent az eke vasa. Most nincs mivel szántson, ha enged aa iidő, hogy mennyek mán haza, vagy k ül gyek pénzt ekére. A szentségit, mint ha itt csak úgy teremne, manna módra“ — fakadt ki belőle a keserűség. — „Pedig teremhetne az ántiját, amennyit ássuk, te Mihály. A derekam szakad kettébe. A gúnyámból már ki vet­keztetett, mán csak a bőrünkből kell ki- koptassam a lapát“ — nézte végig az. öreg a gatyáig súrolt harisnyát, amelynek az oldalán bánatosan fityegett a dis/itő fe­kete zsinór. Bakancsáról meg úgy leko­pott a talp, hogy a kapcán járt már a vén székely. A posztó ujjasról is rég levál­tak már a gombok s drótokkal helyette­sítette őket. Baritz Mihályról is ’■ongyok- ban csüngött a ruha. Bele is kötött az öreg. — Még elveszíted a komagyüjtőJet I te — mutatott a rongyos harisnya ellen­zőjére. — Menjünk haza , mig tart a bő­rünkből, hallod?“ Baritz Mihálv nem felelt. Gondolata a házán járt, mely dől össze s még nincs ki a pénz, mi megtámassza. A földjére gon­dolt, mely erjed a tavaszban s nincs mit vetni belé. Pénz kell oda! — „A rossz nyavala szók ja meg cm te Mihály — rezzent! fel újra a Bódi Mózsi hangja. — Mennyünk már haza, ássuk a mü fődünket, hagyjuk a másét. A papunk es azt mondta, hogy ne menjen a székely másfelé, üjjön otthon a hegyei közötc, meg liven egyebeket még. Ejsz^ jól mondta Miháj“. — „A főd az pénzt ád". PÁRIS, julius hó A palesztinai és általában a közelkeleti arab mozgalmak, függetlenségi törekvé­sek, merényletek és tömegfelkelések érde­kes kulisszatitkait leplezi le a Paris-Soir. A lap kairói tudósítója, Pierre Artigue beszámol arról, hogy az arab független­ségi mozgalmakat egy dúsgazdag ameri­kai nagyiparos, Charles Crane támogatja, aki óriási összegeket fordított eddig is nagystílű elgondolásai megvalósítására. — Charles Crane világtörténelmet akar csi­nálni az apai vagyonnal a Közelkeleten, részint érzelmi, részint pedig üzleti okokból. Keleti zavargások — amerikai pénzen Charles Crane, akinek apját a „fürdő­kád-király“ jelzővel ruházták fel Ameri­kában, eddig is lelkesen támogatott min­den függetlenségi mozgalmat. Ö finanszí­rozta a tripoliszi felkelőket, amig ezek fel nem adták a harcot, Abesszíniában pedig a négus harcát támogatta tekintélyes ösz- szegekkel, amikor a négus már teljesen j magára maradt a harcban. Érdeklődése előterében azonban az arabok állanak, akiknek Legfelsőbb Bizottsága mindig meghallgatásra talál nála kéréseivel. Charles Crane=t semmiféle családi kap­csolat nem fűzi Palesztinához, Tripolisz- i hoz, Sziriához, vagy Abesszíniához. Csa- j ládi kapcsolatuk akkor kezdődött a kö- j zelkeleti népekkel, amikor apja egy jóté- I konysági akció során nagyobb összeget j adományozott a közelkeleti amerikai ala- 1 pitványu iskolák fenntartásához. — De leveszi a bőröd, t«! — A többi es leveszi csak úgy ingyen.“ — Felállt komoran s lerázta magáról a morzsákat. Majd felkapta a vizes vedret s ivott, nagyokat kortyintva. Szaja két sze­lén kicsorgott a a viz, végig a vedlett ujja­son, a piszkos harisnyán és peregve, mint a gyöngyszem, sietett le a földre, amely felitta nyomtalanul. Aztán rnegrángatva a nadrágját, a vagon felé indult. — „Má mensz? — fortyant rá az öreg. — Pihenj te bolond egy kicsidég. Be jó dógu vagy. Erősen szerecc a lapáttal ba jolni, ejsze?“ — „Szeret a snj. Sze‘ csontig hasadt a tenyerem. De a pénz kell nekem — mondtam. — Azért kaparom ezt a dom­bot. De mit firtassa maga azt, amit úgy es tud?“ — „Tudom Miháj, tudom. De szél el­len héjába a por vetés, hidd meg. Mert csak annyit ér a mi dogunk.“ Baricz Mihálynak kemény lett a hang­ja. — „Azétt kell a főd papó, lássa, azért. Mert főd nélkül úgy vagyunk, mint a farkas fog nélkül, éhen halunk. A íőd tart fenn csak. A főd egyedül. Más sem­mi, senki.“ Bódi Mózsi elgondolkozva ült tovább a tűz mellett. Baritz Mihály meg kiguri- totta a tele kocsit és visszatolva üresen, beállt a mart alá, hogy amig delelnek a többiek, ő rakja meg mégegyszer. Lapátolt egv darabig, majd csákánnyal esett neki a földnek s kemény ütésekkel bontotta a mart alját. A déli map megnehezítette Mózsi bá hátán a posztót, ugyannyira, hogy az öreg kicsavargatta a gomblikakból a dró­tokat s levetette miagáról az ujjast. Majd lassan cigarettát sodort s a tüzes nyárs hegyével meggyujtva, nagyokat szívott be­lőle. Az erős napsütés felolvasztotta egészen a fagyot. A mart tetejéről csepegett a hóié. Mózsi bá lassan íclballagctt a martra s ott megállt szemlélődni. Jobbkéz felől, nem messze tőle, egy füzfabokor piros lőtt. Ágain duzzadva feküdt a rügy. A bokron fáradhatatlanul szökdécselt egy szénemke. Fel-fel pittyent a hangja. Az­tán „huss“, tovasurrant szapora szárny- rebbenéssel. A bokron tuí, az ut mellett szántott egy ember egy nagycsontu, sárga lóval. 1 — Hejsz ne, hejsz! — hallatszott a nóga­A fiatal Crane diplomáciai pályára ké­szült és a háooru után különböző oizott- ságokkal tanulmányozta Keleten a béke­szerződések áital teremtett helyzetet. Mi­után ellenezte Amerika beavatkozását a török kérdés megoldásába, kivált a bizott­ságból és magánemberként megkezdte nagyszabású karitativ tevékenységét. Te­kintélyes összegeket fordított a nyomorgó benszülőtt lakosság élelmezésére. Később Szíriában felszerelte Feysal csa­patait és a függetlenségi mozgalom egy éve alatt ő viselte a hadjárat minden költ­/ r seget. A lázadók seregének mintegy ezer em­bere elmenekült és azóta is állandóan nyugtalanítja a gyarmatot merényletekkel, a termés elpusztításával, a békés lakosság terrorizálásával. Azután Francia-Sziriában is felkelést szervezett Crane, aki itt a dru- zokat támogatta és elő akarta segíteni Lot- fallah emirnek trónra jutását. Támogatta az iraki nacionalista mozgalmat és felajánlot­ta segítségét az egyiptomi Wafd-pártnak is. Segítő keze elnyúlt természetesen Pa­lesztinába is, ahol 1929-ben és 1932-ben az ő pénzén szervezték meg a zavargáso­kat. Idealizmus, vagy üzlet? Charles Crane, az üzletember és — a francia lap tudósítója szerint — a szadista keveréke. Idealista, mert nem hanyagolta el az arab lakosság kulturális színvonalá­nak emelését. Iskolai missziókat szervezett és támogatja az Amerikába emigrált szi- riaiakat. De a távolkeleti mozgalmak tá­mogatását betegségnek is lehet tekinteni. A „FÜRDŐKAD-KIRALY“ FIA világtörténelmet csinál MIÉRT TÁMOGATJA AZ AMERIKAI MILLIOMOS A KELETI FÜGGETLENSÉGI MOZGALMAKAT 1938 lullua 31. ammmtsmmmmmmmmmmmmammm tása. A ló kipaiposodva ment a nagy hú­zástól. A melegtől tarkóra tolt, kopott báránybőr sapkával követte az ember, erősen ráfeküdve az eke szarvára. Mózsi bá figyelt. — „Itt es úgy van, mint nálunk. Csak nálunk az ökörnek mcmgyják, hogy „hájsz“. Oszt ott feke­tébb a főd.“ — Aztán arra gondolt, hogy jó volna már szántani a határban. Vágy fogta el az ekéje után. — „Hej, csak igaza van Mihájnak — bólogatott csendesen. — A főd az ad. Ha főd nem vóna, mi lenne? — okosko­dott. — Ha nem vóna az a keshedt két hold a düllőbe, meg a kaszáló a „Köves patakon“, mi lenne? — eheti vesznék, ej- szc. A főd minden. Igaza van Mihájnak“ Neki is indult az öreg, hogy meg is­mondja neki: — „Igazad van, Mihij. — De valami neszre lett figyelmes. Lenézett a földre. Nem messze a lábától egy vé­kony fekete hasadás keletkezett halk ro­pogással. — „Mi a szent-e?“ — kövült meg Mózsi bá. A hasadás feketén szélese­dett. — „Miháj te, Miháj! — ordított fel az öreg elfehéredve. — Szaladj te ki hamar... omlik a mart!...“ Egy tompa, döbörgő dobbanás válaszolt szavaira. Iszonyodva hajolt le. — „Miháj te, Mi­háj!“ — kiáltott le rekedten. Csak a csend felelt vissza s a saját szive verése. — „Emberek, emberek, gyertek, a tár­samat megütötte a főd!“ — kiáltozott a többiekhez s roggyadozó lábakkal sietett le. Mikor kiásták az összenyomott embert, zsibongva állták körül. Ott feküdt véré­ben a földön. — „Meg kell várni a ko- missziót, addig nem kell hozzá nyúlni“ — mondta az egyikük. Aztán szétmentek szánakozva. Munka közben aggódva te- kinigettek fel a fejük felett csepegő fekete földre. Bódi Mózsi ott állt a halott mellett. Fekete fájdalom égett szemeiben s tenger keserűség. — „Pusztulunk, veszünk. Ki főddel dolgozik, hamar főddé válik. S te a fődé lettél. Miháj testvér, a fődé. De hát én mit mondjak odahaza, te!*'... Baritz Mihály nem válaszolt. Félig nyílt, üveges szemekkel bámult a martra. Szája sarkából vékony, fekete vércsik kanyar­góit végig a nyakán. Befelé görbülő ujjai­val görcsösen markolt a puhán elomló, fekete földbe. miután bizonyos szadizmus van abban, hogy elősegíti a gyilkolást, amikor tudja, hogy a terrorizmus nem alkalmas a füg­getlenségi kérdések megoldására. Viszont a nagystílű üzletember tulaj­donságait is megcsillogtatja, ha igaz az, hogy az arab Legfelsőbb Bizottságtól ha­tározott Ígéretet kapott különböző gazda- i sági előnyök tekintetében arra az esetre, j ha az arab ügy győz Palesztinában. Idealizmusa, „szadizmusa“. vagy pedig üzleti- fantáziája késztette Charles Cranet arra, hogy egész vagyonát az arab ügy­nek szentelje és ennek érdekében még egyetlen leányát is kitagadta örökségéből. 1936-ban tanácsadójának, Chahbandar dr.-nak véleménye alapján megtagadta a< segítséget az arabok általános sztrájkja szá­mára. Támogatása nélkül az arab sztrájk tiz nap alatt összeomlott volna, az ameri-' kai milliárdos támogatásával azonban hosz- szu időre biztosította volna a sztrájkmoz­galom sikerét. A sziriai felkelés két vezére, Fawzi és Kawakadg közbenjártak a milli­árdosnál az arabok érdekében és Charles Crane megváltoztatta elhatározását. Charles Crane igy mozgatja óriási va­gyonával chikágói irodájából a közelkeleti- véres eseményeket. Az idő fogja megmu­tatni, hogy különös mecénása tevékenysé­gét ideális elgondolás, kegyetlenkedés! haj­lam, vagy nagystílű üzleti elgondolás irá­nyit ja=e... Bútorasztalosok f így elmébe I Uj színes butoralbam Most jelent meg 3 gyűjteményben, re­mek színekben, 14 modern hálószoba, 8 modem ebédlő, 12 kombinált úri* és ü ló­szoba, 5 modern előszoba, 10 modem konyha, 4 modem gyermekszoba beren­dezés. Külön füzetben a szabásrajzok A teljes gyűjtemény ára csak 350 lej. — Kapható az ELLENZÉK könyooxztó- lyában, Cluj. Piaţa Unirii. Vidékre után­véttel s azonnal postázzuk. Pénz előzetes beküldése esetén portómentesen küld jűk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents