Ellenzék, 1938. július (59. évfolyam, 145-171. szám)
1938-07-03 / 147. szám
1938 /alius 3. ELLENZÉK PRIVAT ÜGY Irta:HUNY ADV rw -L. *■ > /x7îc**-f-» ■*. Megjártam Párisi. Újra 1idehaza vagyok, mint Durbints sógor a falujában. De ennek a történetnek még van kapcsolata ctz írttal. A vonatom — a trieszti gyors — na- gyon korán reggel indult. Olyan korán, hógy nem Is volt érdemes lefeküdni este. Gondoltam, keresztülbumblizom az éjszakái Álhatóm majd a kupéban amennyi belém. fér. A jegyem meg volt váltva, a holmim bepakolva. (Minek keljen föl miattam reggel ötkor a szobalány?) Vasárnap este volt. Elmentem vacsorázni. A zsebemben a Nemzeti Bank által kiutalt frankokon kidül volt még negyven pengő. Úgy számütottam, hogy a felét ellumpolom, a másik fele elég lesz taxira, hordárra, ásványvízre és sonkás- zisömlére °z utón, ide-oda, még haza is hozok belőle, ha vigyázok. Vacsora után leültem kártyázni. Mit j kerülgessem sokat, hajnali négyig nyertem hatszáz pengőt. Ne gondoljon rólam rosszat a nyájas olvasó, nagyon vacak, gyáva, kis kártyás vagyok, de ezen az éjszakán egészen az ölembe ült a szerencse. Arannyá vált, amihez hozzányúltam,. Nyertem romín, dardlin, kaszinón és piketen. Pötyöghettem kicsit a smen- asztálnál, ott 'is nyertem. Persze, nagyon boldog voltam. Részben a csupasz pénz miatt, részben, mert rendkívül bóldoqitó érzés a nyerés azért is, mert ilyenkor azt hiszi az ember, hogy a jó Isten viszontszercti. Az állomáson azonban a trafik előtt, amikor gyufát vettem, a szivembe, mart: hiszen ez a pénz most csak baj és teher. Nem vihetem magammal. Nem lehet a határon átvinni. És én nem vagyok csempésztermészet. Reszketek a finánctól. A fene egye meg! Huszonöt éven át szakadatlanul vesztettem. Éppen most nyerek? Bajnak! Hova az ördögbe tegyem ezt a büdös pénzt? Reggel fél hét. Haza menni már nem érek rá. Nincs sem bank, sem hivatal. Mindenki alszik, akit ismerek. Hagyjam ott a határon? Nem tudom, lehet-e? Meg aztán hátha nagyon hosszadalmas az eljárás, amíg visszakapja az ember. Ilyen gondok közt őgyelegtem a per- ronon, amikor egy magas, fekete, ismerős alak tűnt fej a tömegben. Némethy Vilmos, az országgyűlési képviselő. „Na háta az égnek! — gondóltam — talán rásózhatom megőrzésre a hatszázat. Honatya/ Kötelessége a polgárokon segíteni.“ Oda iis mentem hozzá. Üdvözöltem és tüstént közöltem vele, hogy mekkora szószban vagyok. Savcmyuan húzta a száját. Megértem, emberi dolog, hogy nem akart takarék- pénztár lemül. Hiszen szívesen vállalná a pénzt, hanem ő iis elutazik, ki tudja Pesten lesz-e, amikor visszajövök? Azonban itt az állomásfőnök. Neki régi barátja. Bemutat. Biztosan meg fogja tenni, szívességből, hogy pár hétre kvártélyt adjon a pénzemnek. Éppen jött is a főnök. Frissen, fehér sznrvasbőrkesztyüvel a kezén. Megállítottuk. „Kérlek, kedves barátomI“ — „Parancsolj, kedves barátom!“ ... satöbbi, satöbbi. Nehány udvarias mondat után rendben volt minden. Átadtam a hatszázat. A főnök zsebrevágl'a, meg sem számolva Ilyen gavalléria után én is fölháborodva tiltakoztam, amikor cédulát akart adni róla. Megköszöntem a szívességet. Kezet- figtunk. Fölszálltam NémethyVi'Imossal együtt a vonatba. Budafok után megkérdeztem a képviselőt, hogy hívják az urat, akinél ottmaradt a pénz? Nem tudta. Régi barátja, tisztelője. De a neve kiment a fejéből. Mily magyar Cdog ez. Itt nálunk sokszor húszéves puszipajtások sem tudják egymás nevét. De biztosan a főnök? Hogyne. Arany- gallérja van. Kicsi? Nagy? Némethy kicsinek ttctiálta, én középtermetűnek. Nem tudtunk megegyezni a külsejében sem. Az diákja eltűnt. Szóval ez volt a helyzet. Hogy otthagytam hatszáz pengőt a délivasut pá- lycaidvarán, ' minden írás nélkül, egy szarvasbőrkesztyüs úriembernél, aki vfilosz inüleg állomásfőnök. De azért csöppet sem nyugtalankodtam. Sőt, amikor Párisban eszembe jutott a dolog, még örültem, hogy nem bankban van a pénzem vagy otthon az ingek között. A lakás leéghet. Nem lehet jobb helyen az ember vagyona, mint egy gentleman Íróasztala fiókjában. És a szarvasbőrkesztyüs főnök igazán gentlemannek látszott. Az arcára nem egészen jól emlékeztem, de remek, peckes, egyenes stellungja volt, mint egy huszártisztnek. Végül elköltöttem Párisban a frankjaimat. Hazakocogtam. Délelőtt tízkor érkeztem meg Budapestre, megint csak a délivasutra, kétnapos, keserves ut után, kinőtt szakáitól, egy huncut vos nélkül. Hát megint ott volt a főnök, fogadta a vonatot, arany gallé rosUn, kezén a tiszta kesztyű. Köszöntöttem, eléje álltam: — Tetszik még emlékezni rám? — kérdeztem szerényen. összehúzta q szemét. Zavartan mosolygott. Látszott, hogy nem emlékszik. Kicsit szivembe szúrt a drukk: — Én vagyok az, oki itthagyott három hete hatszáz pengőt! A főnök arca felragyogott: — Hja, persze! Kérem! Tessék! — bevitt az irodába. Ideadta a. hatszázat. Nagyon jó szemem van a pénzhez, meg tudom különböztetni egymástól a százasokat, mint a juhász a juhait. Az én régi bankóim voltak, el sem keveredtek másféle pénzzel. tv* Dr. Gust in nevét viseli ss igazi Lithinés v\ V''ÍÍJ I’* f'henőrizze a dobozon a Dr. Gustin feliratot. Ez a legfőbb biztositéka annak ho§y egeszeget megóvja egy kellemes itallal. Azok az előnyök, amiket a ii limes áuD © • 1 hm használata nyújt betegnek és egészségesnek eg\ aránt, eme .speciali1. s.Dtanozhatatlan összetételének, valamint az alkotó anyagok tisztaságának köszönhető. LITHINÉS^ du Dr. GUSTIN nélkülözhetetlen az összes vese— be! — és ízületi megbetegedéseknél jujj N LITHINÉS du Dr. GUSTIN-r ' előállított gyógyital igen ízletes ivóviz, m dus szensavtaFtalrau, kitünően ke verhető bármilyen itallal, különösen borrat |I és szörpökkel, amelyeknek kitűnő izt ad. II °la stUetaan gâpszarflaifvs évente tfitib millió litert állítanak elfi és tiaezRálnak el ebből a osoúálatas üaibo* V*nécJcég&. „A. £. F. R. Bucureşti, Str. Costache Bălăcescu. 23 A főnök mosolyogva nézte, ahogy szá- mólatlanul elteszem a pénzt. Éreztem, hogy még mindig nem ismer meg teljes bizonyossággal. Mégis ló adta a hat száz pengőt. Ez csak természetes! Ha egy úri ember kéri tőle. Melegen kezet szorítottunk. Távoztam, a szivembe zárva a délivasut állomásfő- nökét, aki ilyen ceremónia nélkül tett baráti szolgálatot egy holtidegen embernek. Kis ügy. De annyi érdekessége van, hogy talán csak nálunk történhetett meg. Meghalt Angliában az afridák egykori királya dezte Mortont, nem lehetné-e hibáját, amit a hazával szemben elköveted, azzal jóvá, ha az afridákat alávetné w, angol uralomnak. — Meg lesz, őrnagy ur! — hangzott a válasz. Másnap a tizenkétezer afrida harcos Morton király vezetésével bevonult az angol táborba. Az afridákat azután szétosztották a különböző indiai hadseregekbe. Mortont viszont elismerésként! kapitánnyá, majd őrnaggyá neveztek ki. Ezzel lie is fejezte működését, visszavonult egy kis angol' városkába és ott élt a napokban bekövetkezett haláláig. LONDON, julius hó. Érdekes ember hai't meg a napokban Angliában: John Morton ezredes, akinek elhunyfcáviaii kapcsolatban feleleveni- t,k most egészen csodálatos karrierjének történetét. A világháborúban nagyon kitüntette maigát John Morfon őrmeser. Az Ypeirn mentén kemény harcokban vett részt és szinte csodaszámba ment,, hogy nem sebesült meg. Amikor bevégződött: a» világháború, Morton beállt egy gyarmati seregbe, amelynek székhelye a hindu—afgán határ közeliében volt. 1921-ben nagy felkelés tört ki az ott élő afridák között. Az angolok büntető expedíciót küldtek kői, amelyben résztvett Morton is. Az afridák tőrbe csalták atz angol csapatot és csaknem az utolsó emberig lemészárolták. Nagyon kevesen kerültek fogságba és ezek között volt Morfon, aki iátta, hogy élete nem sokat ér. Merész tettre határozta el magát. Azt kérte: vezessék az afrida-tönz'sfő elé. Kívánságát teljesítették és Morton ekkor azt ajánlotta a törzsfö- | nek, hogy a harcosokból rendes hadsereget szervez, amivel győzhetetlenné teszi őkel. Az afridák fejedelmét annyira meglepte aiz ajánlat, hogy elfogadta és megbízta Mortont a hadsereg megszervezésével. Az őrmester tényleg jóit fegyelmezett és átütő erejű sereget szervezett a vad alfridákból és az újjászervezett afri'da sereg már néhány hónap múlva ki is állotta volna a próbát. Az afridák háborúba keveredtek békétlén szomszédos tör- i zsekkel, amelyek számra nézve jóval nagyobbak voltak, de a Morton által modernizált afrida sereg könnyű győzelmet átütött. Ekkor kiderült, hogy Morton nemcsak jó 1 hadvezér, hanem tehetséges államférfi is. Bevezette az általános védkötelezettséget, újjászervezte ázi adózást, behajtotta a hai- díilsarcot a legyőzött törzsektől, fegyvereket vásárolt s nemsokára tízezer kitünően felfegyverzett harcos állt az afrida •törzsi önök rendelkezésére. Az exőrmester győz és királlyá kiáltják ki 1927-ben, amikor Morton tekintélye a 1 tetőponton állott, meghalt ay afrida fejedelem. Mortont közben annyira megszerették az aifridák, hogy a törzsfö halála után királlyá kiáltották ki. Nem volt sok ellensége, mindössze vagy száz ember, ezeket meg titokban kivégeztette. így azután teljes rend és nyugalom uralkodott országában. A királlyá lett egykori őrmesler közben nagyravágyó terveket kovácsolt. Modern Dzsingisz kháin akart lenni és egy hatalmas ázsiai birodalmat akart alapítani. Sőt arról álmodozott, hogy elhódítja Indiát az angoloktól. Az angol gyarmati, hatóságok persze értesültek Morfon szédítő terveiről, erős csapatokat szerveztek és megindultak az afridák birodalma ellen. Morfon ekkor vakmerő lépésre szánta rá magát. Telje- sen fegyvertelenül átjött az angol táborba és a parancsnok iránt érdeklődött. Az öreg angol őrnagy, a csapatok parancsnoka, bűvösen és barátságtalanul fogadta. Morton közölte vele, hogy 12 ezer kiválóan felfegyverzetH embere van és nem volna nehéz dolog az angol csapatokat tönkreverni. Viszont nem akar honfitársai ellen háborút viselni és épp ezért azt javasolja, legjobb lesz, ha az angőlok békében visszavonulnak. Ekkor egészen váratlan dolog történt. Az öreg őrnagy felugrott asztala mellől és ráorditott Mortonra: — Mi jut magának eszébe, Morfon őrmester? Egyáltalán, hogy mer maga feljebbvalójával ilyen hangon beszélni. Nincs semmi tárgyalnivalöja velem, tessék megcsinálni a raportót. Az erélyes hang csodát müveit. Az egykori őrmester összevágtál bokáját és igy felelt: — Parancsára, őrnagy ur. A KIRÁLY BEHÓDOL AZ ANGOLOKNAK Az őrnagy ordítozott, de utóbb enyhébb hangot használt és végül megkér/I LÁNY Legenda csak, hogy a lány, valamennyi, valahány, kifestett, vagy halavány, csupa rejtelem, talány. Mindük olyan egyszerű, gyámoltalan, mint a fű s bogár, avagy nagyszemüM ostobácska s nagyszerű. Lékük kicsi, halk virág, min hiúság férge rág, de sugárzó napvilág álmuk: külön nagy világ. Kár töprengned, bókot, vagy neki komoly lelket adj, ne nagyítsad: elég nagy s ne kicsinyítsd: övé vagy. Mit hencegsz? A hideg agy kínoddal magadra hagy, de a nő. hogy meg ne fagyj, melegít, ha nő a fagy. S ha gonosz, te tetted azt, gazként kezeli a gazt, de, ha jó vagy, mély malaszt óv a bajtól, véd, virraszt. Szegény, arról nem tehet, ha nem kap, csak rossz teret s ha a férfi, kit szeret, jóságához rossz keret. Az, akfvé te teszed, cinikus, híg élvezet, de, ha segíti kezed, éden, hova elvezet. Legenda csak, hogy a lány. ualamenyi, valahány, kifestett, vagy halavány, csupa rejtelem, talány. Nem vámpír és nem talány, nem méreg és nem csalány: csodaváró valahány, ember, árva, halavány, kit becsülj és szánva szánj!..: BÁRD OSZKÁR.
