Ellenzék, 1938. július (59. évfolyam, 145-171. szám)

1938-07-24 / 165. szám

I 8 _______ — •■Tiitfin "■Tr"Yinr,K‘^¥ ubiiimi i iiiiiiiiiiii ellenzék mmmr^ésmaaummnL otwmh 143H /ö7?flt 24.f Finn vendég városunkban Érdekes beszélgetés Ullönen Reino-vaj a fiatal finn lelkészei aki nyilatkozik a finn—magyar testvériségről, tapasztalatairól íranszilvániai utjának céljáról és végül hazájáról: Suomiről Ékben a forró kánikulában kellemes Észak-hűvös honára: Suomira gondolni. Hátha még az embernek olyan ritka él­ményben van része, hogy magyarul be­szélgethet egy finnel, aki nem csak „töri“ nvelvünket, hanem meglepően tisztán és zamatosán ejti ki a magyar szavakat. Éppen kürtöskalácsot sütünk, amikor halkan és finoman kopognak az ajtón. Középtermetű fiatalember nyit be. Hal­lom, hogy engem keresnek, Felugróm. Is­merős arc társaságában szőke és magas férfi lép be. — Jónapot! Magát keressük — mondja az ismerősarcu. (Gondolkozom, hogy honnan olyan ismerős? Aztán eszembe­jut. Két évvel ezelőtt találkoztunk az egyik vidéki városban tartott IKE meg­beszélésen.) — Kérem, parancsoljanak beljebb! Amikor bemutatkozunk, akkor derül ki, hogy a szőke finn. Kigyul az arcom az örömtől. Mindjárt magyarul kezd be­szélni. — Onni Talos-nak, a pesti finn követnek üdvözletét hozom. Üdvözli és ezt a néhány fényképfelvételt küldi Suo­miről. Üzeni, hogy köszöni a Kalevala emlékünnep alkalmával neki küldött üd­vözleteiket és meleg szeretettel olvasta az itteni lapokban megjelent Suomiről szó­ló megmlékezéseket, ismertetéseket. — őszinte meglepetéssel és örömmel vette tudomásul, hogy finn—magyar kultur- társaságot akarnak megszervezni és alapi tani. Üzeni még, hogy bármindenkor készséggel fog rendelkezésükre állani . . . Boldogan hallgatom. Csodálom, hogy ennyire jól beszél magyarul. Bámulom a gyönyörű felvételeket. Az elsőre Helsin­ki: Satama van írva finn nyelven, de alat­ta svéd szöveg!: Helsingfors: Hamenen. Napsugaras fényben ragyogó kép. A finn tengerpart főváros kikötője. Háttérben, messze uralkodik a finn építőművészet egyik csodálatos alkotása, a Miklós-temp- lom. A másik kép is a kikötőt ábrázolja távolabbról. Pompás felvétel a harmadik: Imatra. Aki ismeri Suomi földrajzát, tud- ia, hogy az Imatra-zuhatag szépsége le­nyűgöző látványt nyújt. A következő kép kedvessége megkapó, jól megtermett finn asszony munka közben a „sütő“ előtt. Nálunk a sütő fedetlen. Ott fedett. Akár­csak Mari nénit látnám a falumból, amint a sütőt „hevíti“. Elárom karfa mögül jel­legzetes suomen táj mosolyog elő. Grá­nitsziklás domboldal, bokorrengeteg, feny­ves futja körül a tavakat. Ez a kép Kuo- pic vidékéről való a következővel együtt, amely téli tájat mutat be. Középen falusi gőzfürdő. Világhírű látványossága Suomi- nak az Au lanko-park. Remek felvétel ez az utolsó. A mi Szent-Anna tavunkra em­lékeztet . . . Megköszönöm az üdvözletét. Aztán ro­hanok ki. IVlosolyognak mind a ketten, amikor visszatérek a kürtöskaláccsal. — Á ez az, amit ott kinn csavargattak a fán? Bólintok. — Te Reino! Ilyet még nem ettünk!... — Igen, ez idevaló különlegesség. Más­hol nem sütik. ízlik. — Hát mondja csak, hogy jutott eszé­be, hogy minket felkeressen? — Meg akarom ismerni az egész rokon­nemzetet. Most a nyáron Sopronban vol­tam. Lelkész vagyok és elhatároztam, hogy bejárom azt a földet, amelyen a mi testvéreink laknak. Csütörtökön érkez­tünk meg Debrecenből. Megnéztük a vá­ros nevezetes részeit. Már ismerem a vá­ros nevét egyháztörténelemből. Otthon sokat tanultunk azokról a küzdelmekről, amelyeket a rokon magyar nép végighar­colt a keresztyénség vélelmezéséért. Beszéd közben fel-felcsillan a szeme. Csendes, nyugodt a hangja. Most alapo­sabban megfigyelem. (Még nem láttam finnt. Kedves olvasóim közül se láttak sokan!) Dsréktermetü. A haja szőke. Szürke ruha van rajta. Egészséges megje­lenés. — ...Suomi büszke a suomen — ma­gyar testvériségre. Nagyon szeretjük a magyar zenét és irodalmat. A barátság, amely az utóbbi időben kifejlődött és egyre jobban erősödik, bizonyítéka annak, hogy a testvériség igaz tény. — Holnap kimegyünk és megnézzük a criseui istentiszteletet, a falut, a népvisele­tet. Reino tanulmányozni akarja őket — mondja régebbi ismerősöm, a teológus. — Hova mennek még? — Megtekintjük Brasovot is. Aztán meglátogatjuk a Tara Barsei-i csángókat is. Reino már sokat olvasott még odahaza róluk. — A Székelyföldre nem mennek? — Sajnos, csak oda mehetünk, ahol lu- teránusok vannak. (A finnek luteránu- sok.) — Nagy kár lesz, hogyha a székely me­gyéket nem tekintik meg. A székely szónál felcsillan a szeme. Ér­deklődve kérdi, hogy milyenek? — Hát városiban olyanformák, mint én — mondom kacagva. De falun keli és lehet őket igazán megismerni. Talán Suo­mi egyik tartományához, Karjalához ha- solitható a Székelyföld. (Karjala egyik ré­sze ma is orosz fennhatóság alatt van!) A székelyek sokat küzdöttek, harcoltak... Aztán beszélni kezdek a székely vér- mérsékletről, szokásokról, tehetségekről, a székely szerepéről nemzetünk életében, életképességéről... Érdekes esetet mesél el. — Amikor megindítottuk az egyházi ifjúsági munkát, mindenüvé 'elkes tábort toboroztunk. Természetesen képzett veze­tőkre volt szükség. Hamar összeszedték őket. Amikor aztán megszerveződött minden, akkor adatokban számoltak be arról, hogy melyik országrész, milyen arányban vett részt a munkában. Kide­rült, hogy a savo-i fajta volt a legseré­nyebb. Történt egyszer, mindjárt az ada­tok közlése után, hogy nagy vita indult meg azoknak helyességéről. Pohmanmaa-- ban voltam akkor. Az egyik gyűlésen be­számolót kellett tartanom utamnak ered­ményéről. Természetesen szigorúan meg­bíráltam a falumunkavezetők működését. Felemlítettem, hogy nem szabad ennyire hanyagoknak lenniök, mert például Savó­ban sokkal jobban folyik a munka. Szót kért az egyik fiú a hallgatóságból. Azt mondta, hogy ez az állításom nem igaz, mert ott, Pahjanmaaban is nagy a szerve­zési munka. Sok a szervezőjük. Ekkor megkérdeztem, hogy kik azok? Mikor vidék szerint számoltuk meg őket, kide­rült, hogy a legtöbbjük savo=i. Nagyon eleven nép a savo-i. Külföldre is járnak Suomiből. A hämee-i mély vallásos fajta. Jó sportoló. Sok hires suomen verseny­ző kerül ki onnan. De a savo-i sem ma­rad alul a versenyben. És ezt nem azért mondom, mert véletlenül én is savo-i va­gyok — fejezi be Reino. Nevetni kezdünk. Kellemes társalgó. Közben a teológus búcsút vesz és elmegy. Esküvőre hivatalos. Reino még marad. A „Luther“ otthonban lakik. Felhasználom ezt az alkalmat és behozom eddigi finn „kincseimet“. Csudálkozik, hogy mennyi mindenem van. Megmutattam a finn nyelvtant. Beszélek arról, hogy itten a vá­rosban sokan akarnak finnül tanulni. — Ezt a néhány suomen képes újságot csak két napja kaptam kézhez. A nyelv­tant is. De szótárom régen van. Megkérem, hogy olvasson nekem a „Suomen Kuvalehti“*ből. Majd az „Uusi Suomi“-ből. Legvégül a „Naamio“-ból ol­vas. — ...Kotimaisen ohjelmiston merkeissá ja näyttelijävieraihi. „Suomen Kansallisteaterissa on esitetty Aleksis Kivi-kilpailussa zoisen palkinnon saanut näytelmä, Arvi Pohjanpään kolmi- näytüksinen Jumalankäskynhaltija. Kirja- ilija, tunettu lakimies, on siinä käsitellyt oikcusspsykologisia oneglmia sellaisella asi- antuntemuksella, ettei maallikolla ole sen suhteen mitäänsanomita....“ Feszülten figyelem. Elhallgat. Kérdezős­ködöm, hogy ezt a betűt, meg azt, ho­gyan kell kiejteni. Szívesen felelget. Majd megkér, hogy olvassak én is. Udvariasan javítgat. Megkérdezi, hogy mennyire ha­ladt a suomen—magyar kukurtársoság ügye. Elmondom, hogy már nagyon sok az érdeklődő lelkes ember. — Rövidesen meg fogjuk alakítani a kulturtársaságot is. — Nálunk, Suomiban, majdnem min­den városban van suomen—magyar kul- turtársaság! Az én városom Kuopio. 80 ember tud minálunk már magyarul! Ál­landó nyelvtanfolyam van. Kuopio szelle­mi központja Savó tartománynak. Szép fekvésű, tiszta várska. 24 ezer lakossal. — Milyenek a népesedési viszonyok Suomiban? — 1935 december 31-én Suominak 3,786.844 lakosa volt. (1,896.105 férfi és 1,917.739 nő.) icoo lakosra 18.5 születés esik 1935-ben. A városi lakosság az egész nép 20.5 százalékát teszi ki. A finn váro­sok kicsinyek, de nagyon népesek. Ma gyorsan fejlődnek. Amíg Helsinkinek j 1840-ben csak 16.572 lakosa volt, ma már ' 272.427. A nagyobb városok Viipuri 72.154, Turku 69.466, Tampere 59.184, Vaasa, Oulu, Kuopio, Lahti, Pori, Kotka, Lappeenranta, Mikkeli, Hämeenlinna. Tízezernél kevesebb lakosú Rauma, Jy­yskkyla, Kokkola, Manko, Savonlinha, Ka- jaani, vtb. A falusi lakosság az öv,viakos ■s'ág 79-5 százaléka. Népsűrűség 1934-ben 10.8. Ami a vallást illeti, majdnem egész Suomi luteránus: 96 százalék. A többiek: 1450 katolikus, 1757 zsidó, 2742 rnethó- dista, 2260 baptista, (4321 különféle.) Nyelv szerint (1930-as népszámlálás ada­tai): Finn 3,022.757, svéd 342.9x6, orosz 8716, német 3719, Lapp 2113, másfajta 1523. Oroszországban 150 ezer finn él, Svédországban 25 ezer, Norvégiában 8000 Amerikában, ahol 250 ezer él, virágzó te­lepeik vannak... — Jöjjön el az én hazámba! Nem bán­ja meg! — Úgy hallom, hogy Suomi fogja meg­rendezni az 1940-ik évi olimpiát. Akkor elmegyünk! Sokan fogunk elmenni. Megadja a cimét. — Keressen fel Kuopioban’, szívesen fogom várni! — Ha addig éltet az Isten, elmegyeid Már készülődik. Még megkérdem a finn szokásokról. A finn vallásos nemzet! Népünk tiszta tervekkel küzd az emberiség nagy céljáért: a világbékéért. Országunkban igyekszünk az erkölcsöknek és a jognak az alapjaira építeni. A férfiak és nők teljesen egyen­jogúak. A finn nő szellemi életet él. Ak­tiv és passzív választójoga van nálunk a nőnek. Minden 21 éves nő szavazhat. A szavazás általános és titkos. A finn nő ma­ga válsztja pályáját. Csak lelkész és kato­natiszt nem lehet nő. Mindenki olyan pá­lyát választ, amely lelkének, tervének és hajlamainak megeflel. Miniszternő is volt már nálunk. Miina Sillanpää. Erről a mult héten beszélt a rádióban Lemmikki Talas, Onni Talas neje. Hallotta-e? — Kik ma Suomi irodalmi nagyságai? Gondolkodás nélkül mondja: — Alek­sis Kivi. De a fiatalok közül Sillanpää iz­mos tehetség. Meg persze Koskenniemi. Az uj Soumi hatalmas iramban halad azon az utón, amelyet az élet számára ki­jelöl. És ez az ut a munka útja... Kezet fogunk. Mosolyogva búcsúzik. — Jó munkát kívánok! —Üdvözlöm a Suomibelieket! Üdvöz­löm a kuopio-i nyolcvan magyarul tanu­lót! — Viszontlátásra Suomiban! — Viszontlátásra! — Hvvää päiväö1 — (Hüvee peivee — Jó napot!) Sz. Nagy Géza. Rabló vezér, vagy államelnök? Rafael Trujiíló különös életregénye NEWYORK, julius hó. Négy évvel ezelőtt Rafael Trujillo ke­rült hatalomra a Haiti szigetén elterülő Santo Domingo államban. Trujillo eredeti­leg egy ismert és félelmetes rablóbanda tagja volt. Első nagy tettét akkor követte el, ami­kor 1918-ban San Cristobal postahivatalá­ba nagy lopást követett el és hatalmas összeget rabolt el közpénzekből. Később néhány hónapot ült is a börtönben kü­lönböző hamisításokért. Később elhatározta, hogy állami hiva­talnok lesz belőle. Sikerült is neki titkos ügynöknek bejutni állami szolgálatba és szakmája sem volt éppen megvetendő. Öt bízták meg ai santo domingói örömtanyák felügyeletével, ami jól jövedelmezett, mert Trujillo hatalmas összegekkel hagyta megvesztegettetni magát. Néhányszor meg is büntették erőszakoskodás és rab­lás miatt, de az ilyesmi Santo Domingo állam törvényei szerint összefér az állami tisztviselők méltóságával. így azután né­hány éven át boldog kettős életet élt BUDAPESTEM AZ István Király Szállójában (VI. Podmaniczky-u. 8) kaphat minden igényt kielégítő, mér­sékelt áru szobát Teljes ké­nyelem, központi fűtés, állandó meleg-hideg folyóvíz, lift, telefo­nos szobák. Telefon 20243,294-24 Trujillo, mig azután hirtelen villámgyor­san emelkedni kezdett karrierje. Kinevezték a nemzeti gárda főparancs­nokának. 1930 februárjában megbuktatta a nemzeti gárda segítségével a kormányt, kikiáltotta a katonai diktatúrát és kiírta a választásokat. Rafael Trujillo, mint elnök sem tagadta meg régi szokásait. Kilenc éves fiát kine­vezte tábornoknak, az ország fővárosát, és egyik tartományát pedig nevéről ne­vezték el. Ezenfelül pedig rengeteg kitün­tetést kapott saját kormányától és más országok kormányaitól. Trujillo hiúságá­nál csak gyávasága nagyobb. Ha látogató­kat fogad, a szoba sarkaiban lövésre kész gépvegyverek állnak. A legutóbbi elnök- választáson ő volt az egyedüli jelölt. A választást a következő jelszóval pro^ pagálták: „Isten és Trujillo“. Azóta a san? to domingói újságok igen sűrűn írnak aŞ Istenről és az elnökről. Hasábokon át ma? gasztalják az Istenhez hasonlatos Trujilloft Trujillo személyisége érthetővé teszi az? a különös incidenst is, amelyről annak idején beszámoltak .a lapok. Ekkoriban a santo domingói határon ötezer haitibe­lit gyilkoltak meg: nőket, férfiakat, gyer­mekeket vegyesen. A holttesteket gazo­linnal öntötték le és meggyujtották. ,N¥ pokig égték a szomorú fáklyák a hata* ron. Alighanem felkelést, vagy lázadást szerveztek néhányan Trujillo ellen, aki igy, fojtotta vérbe a megmozdulást. LEVÉLPAPÍROK egyszerűtől a le** választékosabb kivitelig legolcsóbban az Ellenzék könyvosztályában, Clnj, jPiata Unirü. - - x v , v , j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents