Ellenzék, 1938. július (59. évfolyam, 145-171. szám)

1938-07-24 / 165. szám

*■ Mf 'to 1938 Julius 24. ellenzék NYARALÁS Sffutosoíi! ^avitómüfyeíyek! ít így mondja el a "szegény asszony nya­ralásuk történetét, mialatt boldogan néz körül a négy hete itthagyott városi lakás­ban, a naftalinszagban, melegben, szom­széd-rádiója kíméletlen katonamuzsikája mellett. így mondja el nyaralását ő, akit y nevezzünk Kishivatalnoknénak, mert abból a társadalmi osztályból való, ahol villany- számlagondok, szakadt gyermekharisnyák, délutáni mozielőadások, kölcsönkönyvtári modern regények és soha nem teljesedő polgári vágyak között múlik el az élet. Abból a fajtából való ez az aszony is, akinek örök álma Páris, de aki megelég­szik végeredményben, ha az aradi rokonai meghívják két hétre, mert az is változa­tosság s nem is nagyon boldogtalan. Lány­korában szépen énekelt s műkedvelő elő­adások zsúfolt emlékű sikerei nagyvilági vágyakra hangolták, elképzelte magát vi­lághírűnek, körülrajongottnak, az igazi, diadalmas Nőnek, akit pompás és váloga­tott férfi-hadsereg vesz körül: grófok, diplomaták s világhírű arcképfestők. De végeredményben boldog, mert elveszi La­jos, aki becsületes, nem iszik, nem do­hányzik, nincsenek szenvedélyei s úgy­nevezett szolid fiú, akire szép jövő vár. A szép jövő ugyan nem teljesedik be, de Lajos az idők folyamán tökéletesen bebi­zonyítja, hogy csakugyan szenvedélymen­tes minden vonalon s még attól a felesle­ges szenvedélytől is szabad, amely a tehet­ség felfelétörő energiáját magasba lendíti. Nem, Lajos jó fiú, jó apa, Kispolgárnét szereti „a maga módján“, vasárnap s ün­nepelőtti estéken künn vacsoráznak, a gyerekeket fagylaltozni viszik, meg mozi­ba s ilyenkor Lajos sósperecet vesz, vagy tizdeka savanyucukrot s mindig megkér­dezi a feleségét, hogy ,,mit vegyek szivem-, cukrot, vagy perecet?“ És nyaralni is vi­szi Lajos az övéit, minden évben szabad­sága két hetét nyaralással töltik, ami „fel­frissíti a testet és a lelket“ — amint napi­lapok fürdőrovatai hirdetik. Egy ilyen testet-lelket felfrissítő -nyara­lásból érkeztek haza most is Lajosék. Az asszony lefogyott, az arca barna és finom ráncok szövik át s véleményem szerint sokkal fáradtabb, kimerültebb és idege­sebb, mint nyaralása előtt, de ezt persze gondosan titkolom. Csak átadom a szót Kispolgárnénak s mindjárt megértjük egy kicsit az egészet. — Az idén nagy tanácskozás előzte meg a nyaralásunkat — mondja, aztán a kisfiúhoz fordult s szórakozottan szól hozzá — Pistike, ne tedd a lábadat a szék karjára . . . Szóval elhatároztuk, hogy az idén nem megyünk fürdőre, mert tavaly nem volt ott, ahol nyaraltunk semmi nyugalmunk. A villánk a kurszai’ón kö­zelében volt, a nagy meleg miatt nem tudtunk másképen aludni, mint nyitott ablak mellett s folyton áthallatszott az örököis jazz.1 Tavaly augusztusban vol­tunk s mivel túl nagy volt a hőség, elha­tároztuk, hogy az idén későbben me­gyünk, de milyen a sors, az idén is ki­fogtuk a legnagyobb kánikulát. Maga persze erre azt mondja, hogy ez nagy­szerű, mert akkor a legnagyobb meleg­ben nem kellett a városban dolgoznunk. Hát most ezt hallgassa meg ... Pistike, ne harangozz a lábaddal, szégyeld magad, hogy a néni előtt folyton meg kell szó­lítani . . . Sóhajt és újrakezdi. — Micsoda buták voltunk eddig — gondoltuk —, hogy a legnagyobb gondot csináltunk magunknak a nyaralással, mert fürdőre jártunk, pedig a legideálisabb a számunkra egy kedves, csöndes, jólevegő- jü, szép falu, ami százszor olcsóbb, sőt jobbat is tesz az ember egészségének, mert tökéletesen lehet ott pihenni. így hát az idén falura mentünk... — Nagyon szép falu volt s olcsó. Ki­vettünk egy parasztgazdánál 5egy nagy, tágas, tiszta szobát. A felesége eleinte fő­zött nekünk, de ujjnyi hagymadarabok úszkáltak az ételében, nem bírtuk enni. Elhatároztam, hogy magam főzök. El­kezdtem főzni . . . Jöttek a házhoz asz- szonyok, veszekedhettem velük, kotlós to­jást adtak el nekem hétszámra . . . Pisti­ke. tedd le a néni rediküljét, mert a ke­zedre ütök .. . . — Szóval főztem, ahogy tudtam. Még én kínlódtam a meleg konyhában, az uram meg Pistike kimentek a folyóhoz fürödni, halászni, yagy az erdőbe gombát szedni. A gombát sose mertem megfőzni, féltem, hogy megmérgezem őket . . . — A főzéshez viz kell. Volt az udva­ron egy kerekes kút, majd megszakadtunk az urammal, mig felhúztuk a vedret. Le­ereszteni még semmi volt, de felhúzni! Városi ember nincs ehhez szokva, meg­ereszti a csapot és kész... — Szeretek rendesen fürödni, itthon is minden nap fürdünk. Este mindig insza­kadásig húztam az urammal a vizet, hogy reggelre a fürdésre legyen. Későn keltünk, 10 körül, addigra a nap meg is melegítette egy kicsit a vizet a nagy fakádban. Csak azon csodálkoztunk, hogy miért olyan zavaros mindig a viz, mikor ugyanabból a kutból ittunk is és mindig kristálytiszta volt a vizünk. Egyszer aztán véletlenül az uram korábban felébred, kinéz az ud­varra, hát a gazda két fia, a 12, meg a 15 éves két kamasz, nem benne fürdik a mi vizünkben, ott pancsoltak, hancuroztak a mi keservesen megszerzett fürdővizünk­ben s méghozzá, képzelheti, mindig me­zítláb jártak. Most már megértettük, miért volt olyan zavaros a viz... — Délutánra úgy kifáradtam, hogy leg­szívesebben csak otthon ültem a kiskert­ben. De estefelé be kellett menekülni s be kellett zárni az ablakot, mert a házunk előtt terelték haza a kondát, meg a csor­dát, meg a falu összes létező állatfajtáját a legelőről s a porfelhőt vágni lehetett... — Alig vártuk, hogy essen egy kicsit. Aztán esett is. Reggelre olyan agyagos, ragadós sár lett, hogy Pistike, mikor reggel kilé­pett a házból, térdig sülyedt az iszapban. Csak a kacsák örültek, olyan hápogást csaptak, mint tiz jazz-zenekar... ,&fein járhat rosszuí az, af<i aCEatresz váíasztásnáf az au toqyavosoQat utánozza . H A C E S. A. R. BUCUREŞTI - STRADA ATENA, 5 TELEFON : 4-71.78 EREDETI ALKATRÉSZEKET ÁRU­SÍT, mert ott szerzi be őket, ahol az outokonstruktörök íj vásárolnák. ★ THOMPSON PRODUCTS : dugattyúk, szelepek, speciális anyáscsavarok stb. ★ PERFECT CIRCLE : dugattyugyürük „70” és „85” A FEDERAL MOGUL: motor csapágyak, csapágy serét, stb. ★ SPICER-DETROIT: kardán csuklók, és hozzávaló alkatrészek ★ B E N D I X : legfekek ★ ROSS: teljes kormányszerkezeten és űkatrészek >4- STROMBERG: gázositok (karburátorok) és alkatrészek ★ T R i C O . elektromos ablaktörlők és alkatrészek. A kővetkező cégeknek szállítok. FORD, GENERAL MOTORS. CHRYSLER CORP, INTERNATI­ONAL HARWESTER, WHITE, STEWART, D1AMONDT, stb. stb. jutányos árak, garantált áruk. --------- Vidékre is szállítunk.--------­S5 Még mélyebben sóhajt. — Azt fogja mondani, hogy túlzók s mindez nevetséges. Mikor kivettük a szo­bát, kijelentettük, hogy nekünk csönd kell. Azt mondták, az ő fiaik egész nap a mezőn vannak s ez igaz is volt, mert csak hajnalban voltak otthon és sajnos, amit későn tudtunk meg — akkor is a mi tek- nőnkben. Különben csöndes volt a ház, de a szomszédban kisgyerek volt, egész nap ordító kisgyerek, igaz, rádió, gramo­fon és jazz nem volt a közelben. — így nyaraltunk. Ezért vagyok rossz színben. De most itthon vagyok és végre kipihenem magam. És jövőre — jövőre azt hiszem, a leghelyesebb lesz, ha itthon nyaralunk. Az embert legalább nem érik meglepetések, kosztét hozathat, nem kell főzni s a fürdőszobájában nem talál reg­gel kondásgyerekeket... (M. L.) * * STRADA ATENA, 5 ékscaa BUCUREŞTI Német tisztviselők, akik szabadságukat az épitőállványon töltik Családvédelem a munkanélküliek alapjából BERLIN, julius hó. Németország ipari fellendüléséről érdé» kés statisztika jelent meg a napokban, összehasonlitva a férfi- és női ruházati cikkek forgalmát, az utolsó két esztendő» ben kiderül, hogy kivétel nélkül minden téren 20—30 százalékos emelkedés ész- lelhető. Mennyire megnőhetett a jólét, ha 1936- ban a férfi- és gyermeköltönyökben 261.1 millió márka forgalmat csináltak, 1937- ben pedig már 348.9 millió márka értéküt? A női ruhákban az emelkedés valamivel kisebb volt: 344.x millióról 391.8 millóra. A többkereset nyilván kis­sé költekezővé teszi az embereket, példá­ul nyakkendőkben a forgalom két év alatt 36.5 millióról 43.6 millióra nőtt meg, nadrágtartókban pedig 14.1 millió­ról 18.6 millióra. E nagy számok az al­sóbb néposztályok emelkedő szükségletei­re vallanak. Viszont például a szőrme­árukban az emelkedés nem jelentős, t936- ban a forgalom 12.8 millió márka volt, 1937-ben 15.3 millió. Az Összes ruházati ipar 1936-ban 1500.8 millió értékű árut adott el, 1937-ben pedig a bevétele 1846.5 millió volt. Jellemző a helyzetre, hogy közben a kivitel e téren csökkent, tehát a belső szükságlet lett nagyobb, 1936-ban a kivitel az árumennyiség 4.5 százalék volt, T937-ben pedig csak 3.7 százalék. Hogy e A íéríigyengeség kezelése ,,A szervezet eltkinzása nem jelenti a untaik gyógyítását“, mondta egyszer a nagy Chair- cofc és ezt az igazságot semmire sem lehet jobban alkalmaz mi, mint a flérfigyengeség kezelésére. Ennélfogva ajánlatos a RETON-kuna, ezen tablettáik felfrissít k az idegeket, összetételük oJyaip, hogy erősRőleg hatnak az egész szer­vezetre. A RETON-t a következőképen kell beven­ni: naponta három tablettát, három héten át és azután egy nyota-trz wapos szünet kö­vetkezik. Egy RETON-tubus 25 tablettát tartalmaz, azaz egy nyolcnapos kúrára elegendő. A RETON tabletták használatát megenged­het magának, mivel leszállított ára tubuson­ként 98 lej. kép, mely a munkanélküliség majd teljes megszűntéből fakad, teljes legyen, hozzá lehet fűzni, hogy selejtes árut többé Né­metországban nem gyártanak. Mindez természetesen összefügg a mun­kaalkalmak szaporodásával. Hatmillió ember kapcsolódott be az utolsó eszten­dőkben az áruforgalomba, az a tömeg, amelynek hosszú ideig nem volt meg a lehetősége, hogy ruhaszükségletét kielé­gítse. Ma a munkás már annyit keres, hogy esetleg — drágább öltözetre is gon­dolhat. E fejlődési folyamatot a statiszti­ka a maga számításaival is bizonyítani tudja, 1932-ben a ruházati ipar forgalma Németországban 900 millió márkát tett ki, 1937-ben 1.8 milliárdot... »}■ Az egész világot bámulatba ejtette a tény, hogy a német birodalom a sokgye­rekes családoknak a negyedik gyerektől havi járulékot fizet, egyelőre tiz márka összegben. A múltban csak a hivatalno­koknak járt a gyerekpénz, most megkap­ja minden magánember, ha évi jövedelme nem haladja meg a nyolcezer márkát. De azonkívül a sokgyerekes családok külön nevelési pótlékot is kaphatnak évi jelen­tős összegekig, főleg, ha tehetséges ifjak jövendőjéről van szó. Jelenleg több mint kétmillió gyerek részesül e kedvezmény­ben, az évi kiadás több mint 300 millió márka. E milliókat pedig elő kell teremtem, természetes nem holmi kölcsönök utján, hanem előrelátott bevételekből. Van-e a német birodalomnak ily különleges bevé­teli forrása? Külföldön talán még a szak­értők is csóválják a fejüket. Miután a né­met költségvetést nem szokták nyilvános­ságra hozni, erre a kérdésre nehéz is vol­na a felelet. Pedig a dolog nagyon egy­szerű, egy miniszter ötletéből származott. A német törvények szerint ugyanis min­den munkásnak kötelessége jövedelme után biztosítási dijat fizetni esetleges mun­kanélkülisége enyhítésére. Ez a biztosítás természetszerűleg állandóan nagy össze­geket hozott az állam pénztárába, de még meg'közelitőleg sem fedezte 1928 óta 1934-ig a munkanélküliek segítségének kiadásait. A nemzeti szocializmusnak ha­talomra jutása előtt ezek a költségek; meghaladták a hárommilliárd márkát. Ma azonban nincsenek munkanélküliek, azaz, akiknek még nincs állandó munkájuk, vagy betegek, vagy munkakerülők, vagy pedig kötve vannak tartózkodási helyük­höz. Az uj helyzet egyik nyeresége vo:t, hogy az állam pénztárába felhalmozód­tak a milliók, amelyek a munkásbiztosi- tás céljaira folytak be és amelyekre belát­ható időben nem is lesz szükség. A leg­egyszerűbb megoldás lett volna tehát a munkásbiztositás dijait leszállítani, vagy azokat teljesen törölni. A pénzügyminiszter azonban szintén — csak ember. Ki mond le szívesen egy nagy és jelentős bevételi forrásról? . . . Ha kétságkivül jelentős szociális tett is lett volna a munkásbiztositás dijait csökken­teni, a miniszter úgy vélte, hogy talán még nagyobb tett lesz a munkásbiztositás még egyre emelkedő jövedelméből a né­pesedési terheken könnyíteni. így szüle­tett meg a birodalmi kormány gondolata és ezt a tettet követi most a másik, a gye­rekpénz, a sokgyerekes családok számára. A német gazdaság, ipar és kereskedelem egyre több kezet foglalkoztat és a jólke- resők, tudatában az állam szociális tervei­nek, kezdenek többet fizetni a munkás­biztositás céljaira, mint amennyit kötele­sek. Vannak már ipari vezetők, akik ke­rek száz márkát fizetnek husz-harminc helyett, mert tudják, hogy ezt a pénzt vagy szegény munkásnők hozományára használják fel, vagy pedig sokgyerekes családok felsegitésére. Ma a helyzet úgy fest, ha megszavaztatnák a munkásokat, vájjon hozzájárulnak-e a munkásbiztosi­tás dijainak fenntartásához, a szavazás eredménye a miniszter ötlet dicsőségét jelentené. Ritkán esik meg, hogy egy államnak fölslegesnek látszó millió vannak. De ta­lán még ritkább eset, hogy ily áldásos cé­lokra tudják felhasználó.. Két esztendővel ezelőtt Göbbels mi­niszter a társadalmi korlátok letörésére minisztériumának számos főbb tisztvise­lőjét kiküldte a különböző munkatele­pekre, hogy ott, mint egyszerű munká­sok dolgozzanak. A kísérletet nem ismé­telték meg, nyilván, mert az alig volt más, mint egy sereg élettapasztalat és em­lék halmozása. Akik igy egy hónapot szolgáltak, azzal az érzéssel tértek haza, hogy a kézi munka nem megszégyenítő foglalkozás és az ember minden körben megértő barátokra találhat, ha esze és szive a helyén van. Ebben az esztendőben Göbbels minisz­ter elgondolása uj formában ébredt fel. Nem hivatalból kiküldve, hanem önszán­tukból jelentkeztek hivatalnokok, akik hajlandók az épitőmunkásokkal — cserél­ni. Két hétre, három hétre az épitőállvá- nyokon dolgozni, hogy az igazi munkás időközben pihenhessen, még pedig teljes fizetés mellett. A helyettes dolgozik, a heti bér pedig a munkásé. Hogy a mun­kaadók meg vannak-e elégedve az ilyen helyetesitéssel, kérdéses, de itt is szociális szándék az uralkodó és kifogást emelni pár tucat helyettesítő ellen, mégsem le­hetne . .. Fel a munkások helyettesítésére, ez a legújabb, legfrisebb divat Berlinben. Az évi szabadság nemes kihasználása. Akinek nincs szüksége az üdülésre, pihenést biz­tosíthat egy-egy fáradt munkásnak, annál is inkább, mert a hivatalnok e különös szabadságidő alatt is megkapja fizetését. A jövő statisztikája fogja megmutatni, vájjon van-e egy ilyen divatnak is hó­ditó ereje..• ­J

Next

/
Thumbnails
Contents