Ellenzék, 1938. július (59. évfolyam, 145-171. szám)
1938-07-17 / 159. szám
n N 7 fiK wn mamm Gyöngéd polipokkal, kényeskedő tengeri pókokkal és hízelgő halakkal kísérletezik egy monacói tudós PÁRIS, julius hó. A „Jc sais tout“ folyóiratban rendkívül érdekes cikk jelent meg di. Oxner- nek, a monacói, oceanográfiái mu/cum aligazgatójának kísérleteiről, amelyek a halak emlékezőtehetségére vonatkoznak. Egészen a század elejéig az volt az álláspont, hogy a primitívebb állatoknak, mint a halaknak is, nincs emlékezőtehetsége s ennek igazolására azt hoz iák fel, hogy ugyanaz a hal akárhányszor is megfogatja magát horoggal. Oxner monacói kísérleteit a Pavlov-fóle orosz iskola egyik tanítványának kísérletei nyomán indította meg. Mihajlov orosz tudós mo- nacóban ugyanis -a következő kísérletet csinálta:-Ezknck a kísérleteknek alapján Oxner, akinek a monacói tengerészeti inuzeum medencéjében egész sor halbarátja vám. a következőképpen látott ho/jzá, hogy bebizonyítsa, hogy a halaknak is van emlékezőtehetségük. Laboratóriumának egy nagy termében több medencét helyezett el és mindegyik medencébe egy-egy halat tett. A kísérleteket a Julis Vulgaris nevii, mintegy 20 centiméter hosszú, kekszinü halacskával végezte. Mindenekelőtt neki* állt és horgászni kezdett a medencében. A hal minden naip .heteken keresztül beleharapott a horogba. Oxner óvatosan kiszabadította és visszadobta a vizbe, de a hal másnap megint horogra akadt. Ez tehát azt bizonyítaná, hogy’ a halnak nincs emlékezőtehetsége. Oxner azonban abból a feltevésből indult ki, hogy a hal mindössze nagyon éhes volt. Á A piros vés:jel Legközelebbi alkalommal tehát egy pi* ros papirosdarabot erősített a horogra a csalétek fölé. Négy napig a piros clijesz tette a hallat, amely az ötödik, hatodik és hetedig napon már a horog körül szaglászott, a nyolcadik napon horogra akadt és a kilencedik és tizedik napon is megfogatta magát. A tizenegyedik napon tiz percnyi horgászás után ismét beleharapott a horogba, de utána már nem volt hajlandó közeledni a csalétekhez. Mikor Oxner a piros papirost levette a horogról, a ball azonban újra megfogatta magát. Amint azonban a. piros papirost visszahelyezte a horogra, a hal nem volt többé hajlandó beleharapni a cselétekbe. A tizenhatodiktól a huszonegyedik napig a hal, noha nem kapott enni, nem volt hajlandó beleharapni a horogba. Megtanulta tehát, hogy a piros papiros a horgon veszélyt jelent. A hol megismeri a sárga hengert Oxner ezt a kísérletet odáig fejlesztette, hogy végül ay „emlékezésre“ szoktatott halak a piros papirossal ellátóit horogról a legnagyobb óvatossággal lerágták a csalétket, ai papír nélkül való horgot azonban bekapták és fennakadtak rajta. Oxner a következő ellenőrző kísérletet készítette ugyanezzel a halfajtával: átlátszó színes két üveghengert bocsátott be egy medencébe. A hengerek 15 centiméter hosszúak és 12 centiméter szélesek voltak. A sárga be; ger közepére egy kis csalétket helyezett el jól elrejtve. Mikor elsöizbcn bocsi póttá a hengereket le a medencébe, a ha] rémülten menekült. Néhány nap alatt hozzászokott a henger jelenlétéhez és már nem félt. A további napok során egyre közelebbről vizsgál- gatta a hengereket, a zöld hengerben nem talált semmit, de felfedezte az élelmiszert a sárgában. Ötödnap harminc másodperc alaitt, hatodik nap 10 másodperc alatt találta meg a sárga hengerben az élelmet és a hét végén alig merítették le a hengert, ■& hal már rá is vetette magát, azonnal megkereste az élelmet és megette. Tehát a sárga szint azonosította az élelmiszer jelenlétével. Ezek után, amikor a' két hengert lebocsá.tották a medencébe, a hal azonnal a sárga hengerhez úszott. A kisérlet ellenőrzését Oxner a következőképpen vitte véghez: Üresen bocsá• A tengeri féreg emlékezik Egv kis tengeri férget dobozba zárt, a dobozba lyukat fúrt, amelyet piros üveggé] zárt el'. A nyílást is teljesen elfedte, úgy hogy az állatka sötétben maradt. A féreg hátán fekve lábával az ég felé, tel* jesen mozdulatlan volt. Ekkor kinyitotta a pirosüveges nyilast, de a piros fény semmiféle hatást nem gyakorolt a féregre. A kisérlet második stádiuma a következő volt: Abban a pillanatban, amikor a piros fény a dobozba hatolt, Mihajlov egy fémdróthal megérintette az állatot. Az. állat azonnal menekült. Ezután az eljárást napokon keresztül ismételte. Néhány nap múlva már nem kellett megérinteni a dróttal az állatot: abban a pillanatban, amikor a piros dobozba fény vetődött, az állat rögtön menekülni kezdett. Ez az eljárás » Pavlov-féle úgynevezett „kondicionált reflexeken“ alapszik. Pavlov, a világhírű orosz tudós ugyanis a következő kísérletet csinálta: húst adott egy kutyának és ugyanakkor a szomszéd szobában megkonditott egy harangot. Mikor a kutya szájába kapta a húst, erősen nyátazni kezdett. Napokon keresztül mindig megkondult a harang, amikor a kutya húst kapott. Néhány nap múlva meg- konditották a harangot és nem adlak húst a kutyának, de a kutya nyálazása most már hús nélkül is azonnali erőteljesen megindult Oxner munkához lát ! tóttá le a két hengert a> medencébe. A hal j habozás nélkül a sárga hengerhez sietett és csa ódottan úszott vissza. Egyetlen egy esetben sem közeledőit a zöld hengerhez, j tehát bebizonyította, bog}- van emlékezőtehetsége. Ezután Oxner doktor a hengereket nyilasukkal függőlegesen bocsátotta le a medencébe, amivel megnehezítette a halnak a bejutást, de néhány nap múlva ugvanatzt az eredményt érte el. Az emlékezőtehetségnek külön meggyőző bizonyítéka volt az, hogy mikor a hal egyébként is jól táplálkozott, habozás nélkül odauszott a sárga hengerhez, de nem ette meg az élelmet, mert nem volt éhes. Az Epinephelus megeszi feleségét A halak emlékezőtehetségével folytatott kísérletei során Oxner doktor különféle halakkal és tengeri állatokkal, meleg barátságot kötött. A szó szoros értelmében megszeliditctte és idomította őket. Az idő* mitás titka a türelem — jelentette ki Oxner, aki éveken keresztül nem lankadó türelemmel foglalkozott a monacói múzeum medencéiben halbarátaival. Kedvencei: egy Epinephelus és egy polip. Az Epinephelus mintegy 1 méter nagyságú ragdozó hall, meglehetősen ritka Földközi tengerben. Ez a hal 26 év óta van a monacói múzeumban. Oxner doktor feleséget is szerzett neki, de a tizki'ósra hízott óriási hal egy nap szó nélkül elnyelte nőstényét, úgy. hogy azóta is egyedül lakik medencéjében és a jelek szerint, igen jól érzi magát. Hogyan kell halat idomítani ? Oxner a következőképpen kezdett hoz zá a hal megszelídítéséhez: Bementette j kezét a medencébe, mire a hal ’jedten menekült. Oxner teljesen mozdulatlanul tartotta kezét, mire a hal lasssan visszanyerte bizalmát. Naponta ismételte ezt és a hal lassankint teljesen hozzászokott, hogy Oxner keze időnként belemerül medencéjébe. Ezentúl már Oxner kezével minden alkalommal élelmet is szórt a vizbe. Újabb néhány nap múlva tenyerére vette az élelmet. Néhány nap múlva a hal már odamerészkedett. elette tenyeréről az élelmet, de mindjárt azután \ menekült. Legközelebbi alkalommal már I ottmaradt és kíváncsian megérintette a I kezet. Erre Oxner megmozgatta ujját, mire az állat ismét elmenekült. Mikor azonban tapasztalta, hogy ai kéz sohasem bántja, hozzászokott mozgásához, elvette tenyeréről az éleimet és tűrte azt is, hogy megérintsék. Hosszú, hosszú türelmes munka árán igv sikerült elérnie Oxner- nek, hogy a mogorva ragadozó hal valósággal barátjának tekinti a két kezel, amely sohase bántja és mindig élelmet hoz neki. A hal megölelteti magát Fantasztikus látni, mikor Oxner doktor bementi két kezét a medencébe. A hal villámgyorsan odauszik, odadörgölőd- zik Oxner karjához, valósággal megölelteti magát, tűri, hogy simogassák, sőt liá- etára fekszik, hogy a hasát vakarják. Egy másik barátja Oxnernek egy jól megtermett tengeri pók. Ha a tudós tenyerén az. éle'miszerel, benyúl a medencébe, valamely sziklaiyukból villámgyorsan előpatttan a pók, kényeskedve kiveszi Oxner etnyeréből az. élelmet, aztán barátságosan sétálgatni kezd a karján és valósággal simogatja csápjaival. A gyöngéd polip A polip m'egszeliditése sem tartott tovább, mint a halaké. A jól megtermett po ip nagy medencében, mohos sziklafal zugaiban lebeg. Hai apró hal kerül a közeiébe, villámgyorsan löki ki utána rugalmas, kígyózó karját és egy pillanat alatt agyonnyom ja. Mikor Oxner keze benyúl a medencébe, a polip hullámozva elindul felé, rákuszik kezére és valósággal végigsimogatja, v érsz ivó köpölyökkel paskolja a tudós kezét és tátogat csőralaku szájával. Tűri, hogy Oxner simogiassa, hasát odadörgölj tenyeréhez, mint ahogy a kutyái fületövét szokták vakarni. Mikor már minden élelmiszert megkapott, Oxner ujját nyújtja a polipnak, valósággal búcsúra. A polip egyik karjával gyöngéden körülfonja az ujjat, Oxner óvatosan megszorítja a nyúlós, lágy polipkart és az állat megelégedetten vonul vissza rejtekhelyébe a kövek között. Cigányországról álmodozik r. János cigánykirály párisi nagykövete „Eleget muzsikáltam, most PÁRIS, julius hó. Az ajtón kis névtábla: Maurice Déguin, I. János király párisi követe. Az előszobában livrés inas fogad s miután névjegyemet bevitte, ott állok az első cigány-diplomata elegáns dolgozószobájában. Furcsán érzem magam, dalok, már díiplomata leszek“ nóták, barnaképü művészeink képviselője, ezúttal mint diplomata áll előttem. Igen, Maurice Déguin az első cigánydiplomata. Karcsú, elegáns férfi. Mosolyogva kinál hellyel és kérdezés nélkül beszélni kezd: — Tudom, hogy kissé furcsa helyzetben vagyok itt Párásban. Nekünk nincs országunk, önálló államot nem alkotunk, de van királyunk, őfelsége I. János s igy azt hiszem jogosult, hogy a diplomáciát is érdekeink szolgálatába állítsuk. — Az On kinevezése honnan származik? — kérdem, hiszen tudtommal ez elég súlyos formaságokhoz, van kötve. — Engem királyunk személyesen neve- eztt ki. Ugyanis a varsói világkongrcsz- szusunkon elhatároztuk, hogy a cigányságról való téves fogalmak kiküszöbölésére hatalmas világpropagandát indítunk. Fel akarjuk világosítani a népeket, hogy ha a cigányokat megfelelő életkeretbe juttatják, akkor igen hasznos kuhur- emberekké válnak. Ma Európa egyes pontjain végveszély fenyegeti néhány millió testvérünket, ezeknek a sorsán is segíteni fogunk. — Hogyan képzelik ezt el? — Addig is, amíg önálló országra teszünk szert, a genfi kisebbségvédelmi hivatal pártfogását fogjuk kérni a veszélybe jutett testvéreink számára. — önálló országot említett követ ur, azt hiszem most már nem igen akad lakatlan terület e földtekén, hol gondolják tehát a „cigánybirodalmat“ megalapítani? — Erre nézve királyunkkal egyetértésben diplomáciai karunk máris nagy terveket dolgozott ki. Küldöttséget menesztettünk Mussolinihez s az olasz vezértől kérünk földet Abessziniában. Ott rengeteg parlagon heverő terület van, maid csak akad föld a „cigányország“ számára is. önálló birodalmunk beláthatatlan reneszánszát jelentené a sokat szenvedett cigányságnak. Az előjelek biztatóak, úgy értesültünk, hogy Mussolini semmi esetre sem fog elzárkózni az elől, hogy kérésünket valamilyen formában teljesitse. Ebben az irányban dolgozik jelenleg az egész diplomáciai karunk. — Hány tagból áll ez a bizonyos diplomáciai kar és hogyan találtak mindjárt diplomáciai szolgálatra alkalmas egyéneket a cigányság soraiban? Hiszen ugyebár nem veszi rossznéven, követ ur, de eddigi életpályáik elég messze esnek a diplomáciától? Mr. Déguin, I. János király párisi követe elmosolyodik s miközben fehér fogai elővillannak fekete bajusza alól, a világ legtermészetesebb hangján mondja: — Bizony, én sem erre a pályára készültem. Muzsikus voltam. Lengyelországban, Pomámában játszottam, azután muzsikáltam nagy óceán járón s ott megtanultam tökéletesen franciául, angolul, németül és olaszul. Azonkívül a közügyek mindig vonzottak, igy fordult azután felém királyunk bizalma a varsói kongresz- szuson. Akkor kaptam megbízásomat s most már mintegy féléve itt vagyok Parisban. Mindössze 38 éves vagyok, ez, azt hiszem, egy diplomatának nem nagy kor, még előttem az élet. Én már eleget muzsikáltam, most már diplomata leszek s talán maid egyszer, ha álmunk megvalósul — miniszter ... a cigányok birodalmában! De ez még a messze jövő ábrándja, egyelőre sokat kell dolgoznunk, hogy megismertessük népünket a világgal! Látja, én fényes amerikai szerződést utasítottam vissza, hogy népemet szolgálhassam, pedig Amerika legelőkelőbb helyein muzsikálhattam volna, de éreztem, hogy ez a hivatásom, a diplomácia! Sok szerencsét kivántam Mr. Dégiun- nak s hazafelé menet egész utón azon töprengtem, vájjon egy nagyravágyó muzsikussal, vagy pedig egy jövendő külügyminiszterrel csináltam-e interjút? Ma még nem lehet tudni... Földes László. !<Í38 17, 1938. tnfföfipimp Ady Endre összes versei Jókai- Mór: Fekete gyémántok Arany János ö.c<szes költeménye] Móricz Zsymond: Lágy jó m Művészeti Lexikon (2 kötet) Sárközi: Gy.: Mnit oldott ké1 Illyés Gyuüia'- Puszták népe Illyés Gyük: Petőfi Körmendy Ferenc: Budapest kaland Peéry: Bambuszfejü esernyő 1: Kötve Fűzre Lej Lej i6j.— 135.— 92.—* 440 — ndhaKbg 59 — $6o.— re 119.— 92.— 12*.— 92.— If*.<2 92 — 96.— Kaphatók az Ellenzék kői itályá&an Ciuj. Piai» Unirii. Vidékre utánvéttel is íizoonű &zá'll!átjukl /
