Ellenzék, 1938. június (59. évfolyam, 123-144. szám)
1938-06-12 / 130. szám
1938 junlua 12. BLZBWt&K 9 Eszméiét Ma: SZÉP ERNŐ A színész, mikor másik két szereplő beszél, mikor neki csfftk ülni kell és várni, mig megint rákerül a. sor, lenéz a combon nyugvó kezére, megemeli azt a kezét. nézegeti. Ezzel a színész azt jelzi, hogy' hallgatása közben is az az ember ő, akit béléteremtettek a színdarabba, hogy most is érez és eszmél. Ez a lehaj- tott fővel való kéznézés néha nagyon is iliik annak a színésznek a drámai helyzetéhez. Észrevenni társaságban is, hogy fölemeli a kezét valaki, aki kirekedt a társalgásból; bánatában, unalmában a tulajdon keze iránt érdeklődik. Étteremben vagy niiniszteri előszobában, meg autóbuszon i&s látni ilyen embert, aki magában van, elgondolkozott, egyszer csak eszébe jut a keze. Megszemléli a kezét. De talán nem is gondolt a kezére, csak az idegzete követelte, hagy megmoccanjon ott vés\z\teg ültében. Vagy a lábát teszi föl ilyenkor egyiket a másikra az ember, vagy mcglóditja a csüngő lábát, vagy elkezd az egyik talpával dobolni, vagy pedig a pihenő keze mozdul, minden cselekvési szándék nélkül. Fölébred a kéz, akár aludt volna. A gazdája ébred föl, igen, a gondjaiba, belső világába merült ember. Bizonyos másodpercben megpillantotta a kezét, amelyik olt volt a tekintete alatt az asztalon vagy a térdén, de mintha eddig nem látta volna ezt a kezet. Mintha meglepődnék ezen a kézen. Megbámulja. Fölocsudik, valami véghetetlen csodára ocsúdik az ember: ni, én vagyok, itt vagyok a világon, ez a kéz az én eleven kezem. Ismerkedik a kezével. így vagyok magam ■is, igen a magam kezével, akár a jobbal, akár a ballal. A munkám közben, az olvasásom közben, vagy valahol a várakozásom, unalmam közt magam is azon mód akadok meg a kezemen, ahogy másoknál látom. írás közben elakad a pen nám, vagyis a gondolatom; fölnézek vagy oldalt pillantok a papiros mellől, oda folyamodom egy könyv sarkához, a virág- cseréphez vagy a hamutartóhoz segítségért, elmered a szemem, abban a buta csendben a virágcserép vagy a réz hamutartóm súgni fog, diktálni fogja tovább az irnivalómat. így nézem meg hirtelen a pennát szorító jobbkezem vagy a papirom aljára tett balkezem. A legelső másodpercekben nem is kezet látok, mert nem látok semmit se; az írásom folytatását keresem; az eszem egy falu piacán jár vagy a tengeren, vagy egy asszonynak a hajahutláimain. Azután elmered az eszem, csak úgy, mini a szemem elmeredt. Elfelejtettem, hogy írok, a kezemmel foglalkozom. Megemelem az ujjam, egyiket a másik után. Elcsodálom, hogy azonnal szót fogadnak ómnak a rend eleiemnek, hogy moccanjanak, egy centimétert vagy mennyit fölfelé hatoljanak, azután Visszaessenek és elnyugodjanak. Azután pedig magát a kezet csodálom, a kezet, amelyről azt szoktam mondani, gondolni, hogy az enyém. Mintha vettem volna, mint a kesztyűt, vagy mintha rendéltem volna, mint cipőmet. Jól megnézem a körmeim az ujjak végén, a holdat külön elnézem a hüvelykujjam körme tövében, meg azután az ujfaim közepén azokat a gyürő- déses térdeket, meg az ereket a kézfejen. Egyszer csak által pillant ok a jobbkézről a balkézre vagy a balról a jobbra. A másik kezem is látni akarom. Vájjon miért? Nem tudom. De, mégis, sejtem: hasonlatot kellett szereznem. Ha nézem a holdat, mindig hasonlatot keresek. A hold olyan, mint a handsár. A hold olyan, mint az izkVap. a hasonlat arra szolgál, hogy jobban elhigyje, sőt hogy igazán élhigyje az ember annak a valaminek a valóságát, a létét, aMit észrevett. A hasonlat tanú amellett a tárgy mellett, amellett a jelenség mellett. Ez az ismeretlen, ez a csudálatos kéz elevenebb s természetesebb tesz az eszméletemben, ha a másik kezemet is megnéztem. Abból tudhatom, hogy mások ilyen percben, a kezök nézése közben az élet tudatára ocsúdnak, abból, hogy magamnak is 'Igenkor szokott az agyamon, mint esti 1-.VÉLPAPIR.0K egyszerűtől a lőj* tékosabb kivitelig legolcsóbban üenzék könyv osztályában Cliej, . Uniră* felhőn a fényszóró sugara, átvílfanni (tz élet örök meglepetése s a szivemben is érezni szoktam az élet jelentkezését, olyanforma osonó szúrást, amit a fogorvos tűje teszen, ha kutat a fogban. Megragad a tekintetem a kézfejen, elijedek a feldagadt erektől, a ráncoktól, a forgók feletti bőrön kerekedett sürü törésektől, a fűtől, a vékony, gyönge barna fűtől, anti ide lopakodott az idővel a ke zem fejére, azt hitte, talán nem is veszem majd észre. Itt varrnak. Oda fúvók a fü közé; moccanni se mer, olyan gyáva. Csak valami hüs érzést ad a kezemnek a fuvás. És meghallom a sóhajomat; nem tudom ki sóhajtott, hiszen én nem bánkódtam most, semmi panaszom. Oh, roppant érdekes az ilyen érett férfikéz. Olybá türíik, mintha az ember életének a hegyr és vízrajzi térképe lenne. Folyók, dombok, erdő, pusztaság, országul, utak, bujkáló ösvények, tolvaj árkok. Hány álom nyargalt ezen a:, országon át, mennyi remény menetelt, mennyi gond vánszorgott, mennyi bűn tekergeti, meny nyi megbánás bandukolt lehorgasztott fővel. Ez a kéz, ez a jobbkéz, mennyi hamis köszönést nyújtott ez, mennyi hazug kézfogást, mennyi simogatással tapogatta mint a vak, a boldogságot, menynyi hideg kilincshez ért és mennyi meleg könnyet gázolt el a két orcámon. A halál 'is eszébe jut az embernek, mikor igy megnézi a kezét. Meg úgy is van, hogy. aki a halálra talált gondolni, el veszettségében lepillant a kezére, azzal a kézzel kezd szegény tanácskozni. Barátom, a kezed nem lökheti vissza azt a sötét támadót, se nem rejtheti el előle az arcodat. Azt is olvastam egg szent könyvben, hogy az ítélet napján először is meg kell mutatnod a jobbkezed, tenyérrel fölfelé. Arra a tenyérre, amelyikből oly kandi mód jósoltattál a földön, arra fel vannak írva jó és gonosz cselekedeteid. A szódat ki se nyithatod. Ä CaröJa Szappan snyhe — krémszerű — habja, mindennapi használat mellett, gyengéd, bársonyos, fiatalos arcbőrt kölcsönöz: az arc ruganyos, üde, illatos. Ezen utolérhetetlen minőségű pipereszappan tisztító hatása biztosítja bőre egészségét. Aki mindennap használja a Caola Szappant — amelynek csodálatos illata, az utolsó darabkáig állandó — a legeredményesebb szépségápolást végzi Thompson kettős élete és rejtélyes halála Miért nem fogadta el Mrs. Thompson férje hagyatékát LONDON, junius hó. | Az angol fővárost érdekes és páratlanul • álló társadalmi botrány foglalkoztatja. A j botrány különös örökségi üggyel kapcso- j latban pattant ki. Az angol hatóságok egy 25.000 fontos örökség gazdáját keresik. Az örökség tulajdonosának személyazonosságát ugyan kétségtelenül és köny- nyen sikerült megállapítani, viszont az Az elegáns A nem mindennapi társadalmi regény a mult évben kezdődött egy elegáns angol fürdőhelyen, Brightonban, ahol a gazdag londoni polgárok töltik a nyarat. Itt nyaralt egy gazdag özvegyasszony, Mrs. Crompton 21 éves Laura nevű leányával, aki megismerkedett egy kitűnő megjelenésű, gazdag fiatalemberrel, Mr. Thomp- sonnal. A fiatalember olasz barátjával, valami Tizini nevű fiatalemberrel időzött a fürdőhelyen. A 30 év körüli Mr. Thompson udvarolni kezdett a gazdag fiatal leánynak, aki szívesen fogadta udvarlását és két hón'ap múlva, a mult év őszén fényes külsőségek kötött megtartották az esküVőt Londonban. A fiatal pár nászutjai mindössze két hétig tartott, mert az ifjú férjet üzleti ügyei Londonba szólították. Mr. Thompson és ifjú felesége London egyik kertvárosában, elegáns villában laktak és a fiatalember innen járt be minden reggel Londonba. Thompsonnak nem voltak rokonai, csak olasz barátjával, Tizinivel érintkezett, aki majdnem minden nap meglátogatta. Mr. Thompson azt mondotta feleségének, hogy a londoni tőzsdén ügynök és a Farrington Roadon nagy irodája van. Minden reggel tiz órakor eltávozott hazulról és csak este hat órakor tért haza1. Felesége több alkalommal kereste a Farrington Roadon lévő irodájában, ahol isTragikus A rendőr megállította a két koldust, akiket igazolásra szólitott fel. A két koldus igyekezett nyugodtan viselkedni, de örökös tudni sem akar a tekintélyes vagyonról és a hatóságokra bizta, hogy csináljanak az örökséggel, amit akarnak. A szerény örökös az örökhagyó özvegye és éppen ez a különös bonyodalom hozta nyilvánosságra a gondosan titkolt botrányt, amely az örökös férjének regénybe illő kettős élete és tragikus halála körül zajlott le. fürdőhelyen merték ugyan Mr. Thompson nevét, de a fiatalasszony mindannyiszor azt a felvilágosítást kapta, hogy férje nem jár be az irodába. Az asszony végül is gyanút fogott és miután férjétől nem tudott részletesebb felvilágosítást kapni foglalkozására vonatkozólag, elhatározta, hogy magánnyomozást folytat. Egy reggel nyomon követte férjét, aki a Piccadilly felé tartott, majd letért a Themze felé és eltűnt az egyik sikátor földszintes házában. Mrs. Thompson a ház közelében elrejtőzött és várta a férjét. Kis idő múlva a házból kilépett két rongyos ruháju, szánalmat keltő férfi, a londoni utca két koldusa. Az egyikben Mrs. Thompson nyomban felismerte férje barátját, az olasz Tizinit, aki óvatosan vezette az utcán társát. Ennek a férfinek a szemét fekete szemüveg fedte el, ruhája piszkos, rongyos volt és egyik lábára erősen sántitott. Mrs. Thompson a vak, sánta koldusban nem ismerte fel férjét, de gyanút fogott és követte a két koldust. Csakhamar rendőrrel találkozott, akinek figyelmét felhívta a két koldusra: — Az a koldus, akit társa vezet — mondotta a rendőrnek — valószínűleg csak tetteti a vakságot. Nyomon követtem hosszabb ideig ezt a két embert és megfigyeltem, hogy a vak koldus lát. leleplezés I csakhamar kiderült, hogy Mrs. Thompsonnak igaza volt: amikor a „vak“ kol1 dús észrevette a rendőr mögött álló fiatalasszonyt, kiegyenesítette lábát, eldobta botját és futásnak eredt. Abban a pillanatban azonban, amikor az át akart rohanni az úttesten, nagy sebességgel egy autóbusz fordult be az utcára és elütötte az úttesten átrohanó koldust. Az autóbusz kerekei halálra gázolták az asszony elől menekülő koldust, akiről a halottas házban paróka került le és az orvosok megállapították, hogy csak szimulálta a vakságot. Mrs. Thompson iszonyodva ismerte fel a halott koldusbain férjét, aki felesége elől menekülve lelte halálát az autóbusz kerekei alatt. Csakhamar tisztázódott a rejtély: a szerencsétlenül járt Mr. Thompson barátja, Tizini bevallotta, hogy évek óta rendszeresen űzte Thompsonnal a koldulást, amiből tekintélyes jövedelmük volt. A koldulásból szép vagyont szereztek, minden évben elegáns fürdőhelyen pihenték ki fáradalmaikat és barátja a koldulásból szerzett pénzen vásárolta meg London melletti villáját is. A fiatal özvegy minden erőfeszítése most arra irányul, hogy a botrány kipattanását megakadályozza. Gyászjelentést adott le a lapokba, amely szerint Mr. Thompson tőzsdeügynök autószerencsétlenség áldozata lett és ismerősei nem kételkedtek e hir valóságában. Senki sem gyanította, milyen fantasztikus előzményei voltak az autóbuszgázolásnak. Néhány héttel a haláleset után azonban mégis nyilvánosságra került Mr. Thompson kettős életének titka. A hatóságok 1 megállapították, hogy a milliomos kol- í dúsnak 25.000 font, körülbelül huszmil- ; lió lej készpénzvagyona volt és ezt a te- ! kintélyes összeget felesége örökli. I Amikor azonban a fiatalasszonnyal kö- í zölték, hogy férje után 25.000 font örökséget kap, az asszony visszautasította az örökséget. Az örökségről való lemondást igy indokolta meg: — Férjem rettenetes megpróbáltatás elé állított, amit csak úgy tudok kiheverni, ha nevét is elfelejtem. Nem akarok többé hallani volt férjemről és pénzét sem fogadom el, nehogy a vagyon emlékeztessen reá. Teljesen ki akarom irtani emlékét lelkemből. Csináljanak a 25.000 fonttal, amit akarnak. Az angol hatóságok most nehéz helyzetben vannak, mert a vagyon felett, mint kizárólagos örökös, a törvény értei- i mében csak Mrs. Thompson rendelkezh, - I tik. A nehéz kérdést valószínűleg u.*. • ] oldják meg, hogy a 25.000 fontot nép jó' 1 léti intézménynek juttatják.
