Ellenzék, 1938. június (59. évfolyam, 123-144. szám)
1938-06-12 / 130. szám
8 mmmmm ELLENZÉK wsm* ?SWSI i 9 38 I u n I u t 12. :}zxrr,v GYÖRGY ÉS GYÖRGYIKE Irta: PERÉDI ÁDY peremére tette, v sszaloccsaiutoll i vederből és 6v«'toJatn <»ntOtte belé a mellel te lévő cse- rép/koi'iióbt). Telitek, nini 1 lak 017 ének. György 0 (külföldi tanul máuiyaii befejezte és hazajött. Horváth Gyötrgybö!' úriember és bányamű-nők leli! Varghát Iksz teje lett Györgyikéje pedig rég férjhez ment cgv hints Íróhoz és messzire körülit a k)csá szUlóPeihijától. • A ház udvarán, öieg. korhedozó <1 V>fd wliaititi, kaross/ékbeni ült Horváth Mátyás és moliei)te a fia. 1 (orváth Mátyás megöregedett. Háta mogigjürnyedt. Arca össze fonnyadt ás nz Ölöt élles Ik/jirmn mély 'táliicolkiiit vésett mjUae A luftját teljesen bcbor'iltotta az ősz, csak a J>«/juisi/.a vége vorlt sárgi 11 pipától — Meddig kelti vev/ekodjek veled hogy nősülj meg már végre — dohogta és lásson egyet fpederített a bajuszmln — Asszony köll a házihoz . .. — Mondjon le :t,pám róla — felölte röviden Gyöngy és erős kezével végigsim tolta haját. — Eh, bolond beszéd! Harminc fellé jársz. Meddiig vértsz? Talán arra o finnyás kisnsz- .szonyua hit — és hirtelen a papiak felé bökött a hüvelykujjával György széles homlokára apró ráncok vésődlek. Keskeny orreimpáí kilAgnl t-.uk, húsos \z egész lain kél keskeny ule.illnV állott, ■mi t középen 'övidobb s/J les utca kérészié- <'ll Vz egyszerű kies Utliuiuk szépségét a havasok merészen kiemelkedő kék s/inibeţi játszó csíksai és a szé.’los itt közepén levő két kis templom «din. Az egyik templom tornyán Ott csi llogott a kereszt .1 ve'e szemben levő tornyon pedig a rézkmkas A kato- I kos p lélváu ti o másik utcába nyúlt \ reformál us pjuoebi 1 pedig a templom inelleU volt, ahol To> dm Vargha Ádárn ti.sztélé tas nr és csütIád ja lakott. A parochia közvetlen szoanszJódság.it Horváth Mátyás, afféle jómódú paraszt Ívirt«. Horváth Mátyás' tornácá- ' ól egészen jói jeliekül látni a pia; och árt). Ujgyvm gy láthatott és ha Uh« tolt mindent a. tiiS'ZJteletes ur is, arai odaát Horváth una- jnóknál történik, h'ostsz uz ilyen szomszédság, annyi bizonyos. De még hozza a kél szomszéd mély és évekig elnyúló haragot tartott. A hamg ott kezdődött, hogy négy évvel ezelőtt egy tönkrementi gnzda adta e' birtokát és kösA rrhányáját. A bányám Vargha tisztedet es u’\ a Jártokra Honváth Mátyás pályázott. De Vaigha tiseteletes ur hir- feftan meggondolván « dolgot, a bánya helyett tu birtokra kapott kedvet .lóvu! többet 0 'górt » bi tókért, runnt Horváth Mátyás ós üigy meg is vette Az. ügy befejeződött és k-éleződött a falu két legmódosritb ura közt a harag. Hithü református és buzgó bib’iio- forgatö vott Honváth űriem. De a birtok és a bánva közt támadt konfliktus után erősön fogadtkozott, hogy mg ő él és- ez a sémin beváló pe ina hă jder és önző pap hirdeti az Isten Igéjét ks osztja az Ur caiesoíát, addig ő be nem teszi a lábát a templomba. Miné;, nagyobb haraggal és gyűlölettel volt egymáshoz a két szomszéd, «Ríná! szorosabban. rugaszkodott és szerelte egvm,i.st u két gyermek, a Vargha tmszteüetes leánykája. Gyöoigyiíkje és Hor váth Mátyás fia, György. lilába igyekeztek be leoltani, ebbe a két parányi gyermekszívbe a gyűlölet mérges v - rágát, megfakasztuni nem tudták, ök mégis továbbra is együtt jáftiríadóztak ‘is szerették egymlást. Egyidősök voltak, egy ’iskolába jár (iáik és egy padbaln ültek. — Te nem szoktál menni halY.ngozn' vft- sáirmöjj) a tem-boruba? — kérdezte egysze’’ a nagy játékba be'el'áradva Györgyi — A többi fiú pedig jár .. . Akkor te miért nem jársz?... Pedig olyain szép, aki tud baretagozmii. — Aaár't nem megyeik, mert apám letör' a derekjaim... —ivákézolt hetykén Gyurka s nándíkét kezét a noŐTágja zsebébe sülyesz- tiette. De hogy erről a kényes témáró1 elterelje György rgyemet, hirtelen f.-lkapolt egy követ és az utón átsétáld kotiósíyuk utáto dobta. Gyöngyi édesen felnevetett Gyurbt.' ennek örült és 'veQie kacagott. — Akarod, hogy csinífljak neked furulyát és aánkákiyt? ... — Akairom — csi'jSaut fel Györgyi szeme. Letette kezébő, a jálékásóját, felágaskodott Mbujjhögyre és vékony hófehér taarocská- jávali táJtfanfa Oyintka feketére barnított vastag nyakált és ráha'jtotta v'jágos szőke fejét. — OQiyatm jó fin vagy, te Gvurk'a — behunyta szemét ás ritka cipré egérfogóival mosolygott — Tudod, hogy én kit szeletek az egész vtílágon? Aput, anyut, léged á* :i tani- tónléjniiit. .. Természete:an az együtt kellemesen eltöltött cSáluilánárt kikapott (a. két gyermek. A tisztelete« ur aznap esle Györgyi gömbölyű âffllaosGiâia alá tette kezét és úgy emelte lassan, magafeé a megrémüllt arcocskát. — Meg ne lássalak még egyszer ázz«' a buta paíraiszt Gyurkáttal játszani, mert baj lesz — mond la lehetőleg jó hangosan, hogy Horváth Mátyás udveiráróg el ha Hat szó d j ék. Horváth Mátyás, miri oz indem este. most is a keskeny tornácon ült e kedfvenc kutyájává!. Elmerülie nézegette a pipából kieredő sok funosaalaku füstöt Es odá se neki. mintha 'nem is hallott volna a Vargha tisz- teletes erélyes szava'hói sémin1 . Csőik a felesége hangjaira húzta fed bozontos fekete szemöldökét és oldalt mézelt 0 hang irányába. — Ahelyett, hogy a kútról segítené! hordani vázét, vagy « bai’.iomttakait megetetni', j'á.llsizol egész nap' — vágta dühösen csi.pöre a két kezét Gyurka onyja. — Szóljon mar maga Is Mátyás, « fához! Egész nup csak « játékon, töri a fejét. .. Horváth Mátyás kivette salájjábó' lassan n pipáját. Zsebkendőjével törölt egvet a hajszáin és ránézett a fiára — HaíÜod e! Nekem azzál a kényes mél- tóságos kibasszonnyíi.1 re játszi Moncíteim már nem egyszeri — öőimögte szigorú hangolj és öbis'zehuzta ozcmöldökk't. hogv jobban megerősítse, amit mondott. — Hüinrn. már külön personáit tautaeuak mellette, ak vjgyáz a lépéseire — felkaoagott gúnyosan a fogai közit. Ezt már nem is annyiba Gyurkának, inkább magáinak mondta Gyurka ezalatt lassen bűzt« fei a gémes- kut szárát. Friss vizzef teliíett vedfrei a ku* ÉRDEKEL ÚJÍTÁST vezetett be a Heinrich szappangyár a Senlaslo toalett és fertőtlenít j szappan fogyasztói részére. Ugyanis, aki a Senlaslo szappant csomagoló papírból 12 darabot összegyűjt, az bármelyik szappant árusító üzletben telesen ingyen kap azokért egy darab azonos nagyságú Senlaslo szappant. Ezen újítás által a közönség szélesebb rétegeiben és nagyobb mértékben lógják megismerni a ma már nélkülözhetetlen Senlaslo szappant, amely amellett, hogy egyúttal kellemes Illatú piperecikk, több kiváló orvos, tanár egybehangzó szakvéleménye szerint, tökéletesen fertőtlenít és annak használata megvéd a fertőző betegségek ellen száját lilikot-záró lakatként szorította össze. Nem feüelit. Az (üregbe megint bc'ébujt .1,7 ördög. — Hümm. . megint Itthon vám mú'‘ — monagla egyre a magáét ós hangja ellenségesen remiegiett. — i')7veg>- lett. mztan hazajütt ■az ojpÁ1 nyakára — felnevetett. T^iaisan kii- üilögettie tenyerére a pipájában' ruairadt hamut. Aztán saittJü, fújta a pipáját. Hol kerek. hol horpadt lett uz oroai, majd megtömte és rágyújtott. A "lövid k s fahid korlátjánál fe-ke.lenuhás fiattal nő állott. A melVtte álló négyéves fiúcskának igyekezett magyarázatot adni a pultiklidín vidáman ev ekélő rucákról. A túlsó oldalon fiatal úriember lépett a h'dr-a. Mintha fölismerte volna u hö%vet, meghókVALAKI BETEG a Mint filmen, ha átkopirozódik a kép, Megyek az utcán s embereken és házaJcon ét, Kirakatokon és rendőrön és autókon kereisztül, Egy bekötözött fejet látok egy kórházi ágyon. Megrendült körülöttem a világ. Mintha a biztos és szilárd föld Kisiklott volna a lábaim alól... Megyek az utcán, ismerősök köszönnek, Fogadom s nem tudom ki volt, aki rámmosolygott. Dél van, süt a nap és sok-sok ember körülöttem. Napfényed tarka kép, az emberek örülnek a nyárnak. Mindezt nem is látom, csak érzem. Igen, semmi sem változott, csak az én világom, Csak én vagyok egyedül, Végtelenül, kimondhatatlanul egyedül vagyok. Egy valóság van most: egy beteg a kórházi ágyon, Aki ha meglát, mosolyogni próbál És a kötésen átszivárog a vére, A keze forró s olyan gyenge, törékeny, Hogy a karomban tarthatnám, ahogy ő tartott engem valaha. A torkomban lüktet a szivem és remegek belül Mert olyan idegen az arca s most olyan fiatal. Nagyon közel volt valamihez, ami szörnyű és ismeretlen, Ahova nem tudom s nem akarom követni gondolatban. Mert sirni kezdek s megijed szegény. És most is, igy is arra kér, hogy vigyázzak magamra S azt kérdezi, hogy kinyiltak-e a virágok a kertben. Amiket együtt ültettünk tavasszal. Most olyan titokzatos és mélységes nekem, Hogy ő az édesanyám, aki testében hordozott s az életemet adta. Azt mondja, szeretne hazajönni .... Hazajösz drágám — felelem és tudom, hogy értem szeretne hazajönni, Mert fáradt az élettől és azt mondta egyszer: ,,Hidd el, ha te nem lennél, nem is szeretnék élni, Olyan fáradt vagyok már .. Telik a nap: munka és emberek Mind szívesek, jók, résztvevők, De oly messze vannak tőlem És mindig, mindig csak rá gondolok S egy bekötözött fejet Iátok egy kórházi ágyon. Néha úgy érzem megzavarodtam; Megyek az utcán s úgy imádkozom, Erősen s makacsul ismétlem magamban: Istenem, gyógyítsd meg, gyógyítsd meg Uramisten! És este, mikor hazamegyek, Elképzelem, hogy otthon van, Hogy vár rám és arra kér, hogy meséljek. A szobájába lépek és hozzá beszélek. Azt mondom a ruhájának: kezitcsókolom! Úgy van itt minden, mint azon a napon, Mikor negyvenfokos lázzal a kórházba vittem Öt napja — nem ötezer éve — Igen, minden olyan, mint azon a napon, Valahogy átlényegül minden, ami az övéf Amive! jár s amihez ér. Minden rendes, ügyes, gondos kezét dicséri. Minden tárgy olyan szomorú most mint én magam. Ahogy itthagyott minket egyedül, A taxiban a kezemet fogta s azt mondta: „Ne légy ugv megijedve, nem lesz semmi bajom“ Ö vigasztalt. Csupa rend és melegség, Amit nem tudtam tőle megtanulni soha. És minden vágyam és tervem, Akarásom és célom semmi-semmi. Istenem én már semmit sem akarok! Csak egy bekötözött fejet Iátok a kórházi ágyon És azt akarom, azt kérem, azért könyörgöm. Hogyha gyengén és sápadtan is a szenvedéstől: Csak hazajöjjön Istenem, hazajöjjön! MARTON LILI. keta. Nem iudta hirtelen, m'tévő legyen. Megfutamodni nem uikurt. M ko^ egészen közel ért, U'áköstzota. — Kezeit csókolomi — György! — kitiltott fel a, feketeruhás nö, miikor felás mer te a férfit. Bánatos, »ötét szemelt könny falvóin lepte el. — Örülök, hogy rám ismert nagyságos hsz- szevny — vo ". a kimért válate?. — Te vagy az György... Gyu'Uda — uj% jongott fel gyermekesen és kéziével finoman megérintette az előtte álló ftürfú karját. — IgcSn.. én rnagyok, Horváth Mtayás ptara&TJt fUa — felelte monoton hangon, de mtwxt az erdó mélyéből a tiilinikó fájdalmas osilütngiefliése, úgy vá'tt ki a hangjából a ke-' serüség. — Gyöngy, én sohasem néztem azk hogy k'nek a fia vagy ... mákoir játszottunk ... Es te nagyságos asszonyrak szólttottal... — Nem tehettem máskép ,. egy bines író' özvegyét... — Atytámék kényszeritettek hozzá. £n m%ís sokait gondoltam tad . •. A férfi egy darabig nézte 0 rohanó hegyi- paitaik apró fehér fodrait. Ajka körüü méi^ komor votxások rajzolódtak. — Hozzám úgy sem jöttél Tolna feleségül — töift kf krátérszerüeci' belő^ az elLesere- dés — mert eremben paT&sztvér csörgedezi HMha végeztem külföldön, paraszt volta ni és petfâiszt maradtam! Te pedig nekem mindig csak álom maradsz .. — Lásd — rázta szép fejét szomorttsin Györgyi — apád és apám haragjárak mi vagyunk az áldozatai. Ha kibékf-ied a k’ét öreget 'és szerető' tudnád azt am1 nekem oly. drága — s hirtelen felkiáltott ... A gyermek bent volt a sekély patakban. Szép cipőjével bokáig á‘1-t benne éf? hajóját uszkáltatta. György leszaladt é:te és ölébe khipta A fiúcska félt 07. anyja haragjától és szorosam simult a védelmezője aircához György szivét sohasem érzett melegség járta át, úgy jj érezbe, hogy ennek <1. bájos gyermeknek alpja helyett alpja tudna lenn". * Szeles, napos vasárnap délelőtt volt. A szél; könnyedén hajlította, j templom előtt lévő fatal jegenyefák korcnijit A tevönyban már másodszor szólnit meg e harang hívogató balogja Az asszonyok, leányok bementek, csak a férfi nép állott kisebb-nagyobb csoportokban a templom ajtaja előtt. Mikor 0 tilsizteVttes megérkezett, mfmd ogy csoportba gyülekezve beszélgetésbe elegyedtek a pappai. — Nü ... jön Horvá th Mátyás — kiáltotta el rctefgát arz egy 'k hivő. Miiínden kiváncsi szem arra nézett. Csak a pap arca maradt nyugodt, semmi meglepetést nem áruit el, sőt úgy tűnt fel. mintha várta volttá. Es csakugyan Horváth Mátyás ünneplőbe öltözve, fiává11 karonfogva lassan jött a templom fellé. — Aggyisten! — köszönt 0 papra megemelve a kalapját — Isten hozott Horváth Mátyás! — fogott vélte kezet Vargha tlsztetefes ur Hangjuk egyszerű volt. Szivükben a harag leeser- desedebt, im nt az eloltott lámpája, üresen hagyott: ház. A levegő néma lett. De a szél újra kezd te játékát. Bele ragadt Vargha tiszteletéi és Horváth Mátyás ősz hajába. Erősen rázo- gatai kezdte az ősz haj limeseket, ninth n momd'a/nlá: hál ilyen ősz fejjel kel! ki'btkülni ? — Fiád nálam volt, Mátyás — szelídem mosoHygotit — s megkérte leányom kéziét.. Beliegyeztem ... egyenek boldogok — meg- liguritotta palástját és próbálta, hátaa srmi tani a szél által felborzolt hajá. — Úgy van... ba egymásnak ílendell' őket aiz Isten ... — babrált vastag óna&án- Cával Horváth Mátyás. — Neküttk pedig — folytatta a pap — békesség uná'kod lék szivünkben. Kézfogásunk olyan legyen mint igazi két jó baráté. Ne hkarcoljunik cgym'áls eben, ne tartsunk haragot... és főleg, ne szóljunk at fiatalok dolgába .. . A hamngok megkondultak harmadszor : s A pap Összekapcsolta fekete palástját és fel tette fővegét a fej éne. Hive" c’őre engedtél; és sorban tiszleletteljesen léptek be a tern pflom ajtaján- Bent felbiigolt az orgona. E- huszonöt év után Hortváth Mátyás lelépett a templomibb... Ll
