Ellenzék, 1938. június (59. évfolyam, 123-144. szám)
1938-06-05 / 126. szám
1938 juni us 5. ellenzék \ A barátságos skótok birodalmában, ahol mindenről lehet beszélni, csak angai po üikárói nem. - Skócia, amely Angliáé és Anglia, amely a skótoké. - A tradíciók igazi hazája EDINBURGH, junius hó. Megható barátsággal és szeretetremeltó- sággal fogadják külföldi ujsagirovendé- geiket a skótok. A külföldi ember meg a legszivélyesebb és legudvariasabb angol társaságban is valahogy mindig idegennek érzi magát itt, azonban ez az érzés eg> csapásra megszűnik. Csak magyar ven- déglátáshoz hasonlítható, ahogy a skotok otthonosságot varázsolnak a messziről jött vendég köré és szeretnék minden szépben és jóban részesítem, amit haza= juk nyújthat. Egyszerre azonban a barátságos arcok hirtelen elkomorodnak, a kedélyes szemekbe szinte ellenséges pillantás költözik, a beszéd elakad, a hangulat fagyossá dermed. Mi történt? Akaratlanul valami hibát követtünk el? Megbántottunk véletlenül valakit? Felidézzük magunkban, beszélgetésünk épp elhang- zott szavait és csakhamar a titok nyitjára jövünk. Megértjük a kellemetlen hangulatváltozást. A vendéget rabul ejtette a szokás hatalma és öntudatlanul „angol” kormányról, „angol“ külpolitikáról beszélt. A skótok szívesen eltűrnek mindent, de ebben az egyben nem ismernek tréfát. Könnyebb tréfálkozni velük, mint az angolokkal, lehet olyanokat kérdezni tőlük, amit az ember angoltól nem merne megkérdezni, különcségeik fölött maguk mosolyognak legjobban, de Angliát illetőleg a legnagyobb kíméletet várják el érzékenységükkel szemben. Angol kormányt, angol kiilnolitikát, angol udvart nem ismernek itt skót földön. Anglia és Skócia a skótok szemében két, az egyesült királyságokba összeforrt egyenlő- rangú testvérország, amely a brit világ- birodalom keretében brit kormánya révén brit külpolitikát folytat. Mihelyt átlépjük a skót határt, egy más világgal ismerkedünk meg. Ráeszmélünk sok mindenre, ami Londonban talán életünk végéig rejtve maradna előttünk. A világbirodalom fővárosában hajlamosak vagyunk arra, hogy Skóciát, mint nagy érdekes tartományt lássuk, anélkül, hogy politikai és társadalmi hagyományainak az érdekességnél nagyobb jelentőséget tulajdonítanánk. Rövid pár nap Skóciában elég ahhoz, hogy egész más véleményt formáljunk. Bár a két szomszéd nép, az angol és a skót méltóbb mint 200 esztendeje élet-halálra összefűzve él egymással, bár kifelé szét- választhatatlan, egybeforrt egységet alkot, különválásuk lelkileg megmaradt. Nemzeti érzésük, életfelfogásuk, temperamentumuk különbsége ma épp annyira elválasztja őket egymástól, mint azokban a századokban, amikor változó szerencsével, de változatlan szenvedéllyel harcoltak egymás ellen. Igen, talán éppen ez, a brit állammii- vészet egyik, legnagyobb csodája, hogy a népeket s fajokat, a közöttük fennálló lelki és politikai differenciák ellenére, oly egységbe tudja forrasztani, hogy a világ ma már nem is lát különbséget a skótok és angolok között, hanem a két n-pet éppúgy, mint a többi testvérnációkat, az íreket és a wc Éheket, egyszerűen briteknek tekinti, a nagy világbirodalom egy- ivásu polgárainak. Nem szeretik egym 1st... Rendkívül érdekes a skótok és angolok egymáshoz való viszonya. Valljuk be őszintén: nem szeretik egymást. Sót, mondhatnók ígv is: kölcsönösen kissé „lenézik” egymást. Viszont tudjak, hogy nem élhetnek meg egymás nélkül, hogy sorsszerűén egymáshoz vannak láncolva és az ebből adódó helyzetbe bölcsen belehelyezkednek. örökké vitás kérdés marad, hogy melyik a hóditó és melyik a meghóditotít? Vájjon az angolok igázták=e le a skótokat vagy a iskótok terjesztették ki hatalmukat Anglia fölé? A külvilág méltán hiheti, hogy az ezeréves küzdelemben az angolok lettek győztesek. A kormány és a parlamenti Londonban, az angol fővárosban székel. A skót szabadságnak, néhány hagyományos előjogtól eltekintve, véget vetett az egységet teremtő angol alkotmány. A birodalom világhatalmi súlyát London képviseli, a világ gazdagsága London felé árad, a nemzetközi nagypolitikában az angol befolyás érvényesül, a gazdasági fejlődés inkább az angol népnek kedvezett. És igy tovább. A látszat igazolására még számtalan példát sorolhatnánk fel. A skótok azonban tisztában vannak azzal, hogy a valóság egészen más képet mutat. A látszat csal! Ha jól emlékszem, épp "Walter Ellio, a brit kormány skót minisztere volt az, aki egy nagyon jellemző skót anekdotát mesélt nekünk. Egy skót Londonba, a birodalom fővárosába utazik, hogy egy magas kormány- hivatalnál valami fontos ügyét elintézze. Amikor visszatér Skóciába, valamelyik honfitársa megkérdezi: „No és sok angollal találkoztál?” Mire a hazatért váll- vonogatva mondja: „Ugyan dehogy. Csak a vezető emberekkel volt dolgom . . .“ Az angol Skócia — a skót Anglia Ez az anekdota valóban kitünően ka- rakterizálja a skótok helyzetét a brit világbirodalomban. E rendkívül mozgékony, energikus, tetterős, ambiciózus fajta a kormányban, a közigazgatásban, a nagyiparban, a kereskedelemben, sőt még az irodalomban és a művészetben is a közélet úgyszólván minden területén a fontos pozíciók szinejavát elhódította maga számára. Ha talán igaz is, hogy ma Skóciát Anglia kormányozza, nem kevésbé igaz az sem, hogy Angliát viszont a skótok kormányozzák. Nemcsak Angliát — az egész brit világbirodalmat. Glasgowban mesélték, hogy a brit domíniumok öt kormányzója közül négy tiszta skót. Ha a hires „"Who is whot”, a brit híresség lexikonját végiglapozzuk, hamarosan felfedezzük, hogy az „igazi angolok” elenyésző kisebbséget alkotnak. Száz brit közéleti személyiség közül legfeljebb tiz tiszta angol, legalább 30 skót, míg a többi megoszlik a welshek, az írek és főleg az angol-skót „félvérek“ között. Természetes, hogy a két ország szoros kapcsolata a közöttük fennálló állandó népvándorlás, valamint a társadalmi elkeveredem következtében a skótok és az angolok egyre jobban összevegyülnek. Csakhogy azt látjuk, hogy a skót-angol házasságok leszármazottai úgyszólván kivétel nélkül a skótokhoz számítják magukat és teljes mértékben átveszik a skót nemzeti érzést és nemzeti büszkeséget. Aki csak teheti, igyekszik skót ősöket kimutatni, olyannyira, hogy még a legtisz tább angolnak tartott Neville Chamberlain miniszterelnök felesége is nemrégiben kisütötte, hogy férje ereiben ugyancsak némi skót vér folyik. És ha már miniszterelnököknél tartunk, mindjárt hozzátehetjük, hogy az utolsó száz év alatt a brit miniszterelnökök túlnyomó többsége tényleg a skótok közül került ki. Felvetődik a kérdés, vájjon hogyan lehetséges, hogy a skótok, minden államalkotó és áliamépitő képességük ellenére, saját országukat nem tudták jobban kifejleszteni és eltűrik, hogy Skócia Anglia mellett némileg a mostohagyermek szerepét játsza. Az angolok erre az't válaszolták: Ja persze, a skótok kitünően megáll- iák helyüket, hogyha együtt dolgoznak velünk, de magukrahagyatva nem jutnak semmire. Mi kitünően tudjuk használni a skótokat, — Skóciának azonban angolokra van szüksége . . . Viszont a skótok? Egy előkelő skót utat megkérdeztem, hogy vájjon ő is ugyanazt vall ive. mint az angolok. Gúnyos mosoly volt a válasz: „A mi bajunk egészen más. Már mindig úgy volt, hogy a legjobb, a legkiválóbb skótok kivándorolnak, megtermékenyítik a világot és közben megfeledkeznek a maguk szükebb hazájáról.” A skótnak szűk Skócia És valahogy igy is van. A skótok számára országuk határai túl szűknek bizonyulnak. Skóciában az a szólás járja, hogy skót földön több az iskola, mint Angliában — a korcsma. Minden túlzása ellenére ez a kozmondásszerü megállapítás jól jellemzi a skót nép túláradó művelődési vágyát. Annyi műveltséget, tudást, gyakorlati képességet halmoznak lel magukban, hogy — világgá kell menniük . . . Mindennek érvényesítésére saját országuk nem nyújthat elég teret. Edinburgh a világ talán egyetlen nagyvárosa, mely kizárólag a művelődésből és a művelődésnek él. „Edinburghinak egyetlen ipara van” — mondták nekem ?. skót fővárosban — „a nevelés, a tanítás, a népművelés.” És valóban, e félmilliós város igazi jellegét a legkülönbözőbb iskolák, a hatalmas kiadó- vállalatok, a hires nyomdaüzemek, a világszerte becsült tudományos intézetek adják meg. A kivándorlók eleven áradata Betegség esetén először a lázat kell legyőznünk! — Ismét magas láza van. Mit tegyünk ? — Alkalmazunk egy Carmol*)-os be- dörzsölést az egész testén és a láz azonnal szűnni fog. * Cairmol a legjobb bedörzsöl őszer meghűlés és gripa, reumatikus fájdalmak és fáz ellen. Árai üvegenként Lei 22. révén a skót műveltség szétözönlik az egész brit \ilágbirodalomban. Ha csak a maii Skócia földrajzi határait tekintjük, a skót egy kis ötmilliós nép De ha összeszámolnánk az egész világba szétszóródott skótokat (ami gyakorlatilag persze lehetetlen), kiderülne, hogy legalább tízszer annyian vannak. A brit domíniumokat a skótok népesítették be és építették ki. Ausztrália, Kanada, Dél-Afrika és Uj- Zéland épugy skót munka és szorgalom révén lettek naggyá, mint ahogy az Amerikai Egyesült-Államok nagyszerű fejlődésében is a skótok játszották a legnagyobb szerepet. A nemzeti határvonal ma változatlanul fennáll Anglia és Skócia között, faji határvonalról azonban már alig lehet szó. Anglia lakosságának a tiszta angolszász fajhoz már époly kevés köze van mint a skótoknak országuk kelta ősfajához, melyre oly büszkén hivatkoznak. Annál érdekesebb, hogy a hagyomány, a környezet és az életfelfogás különbsége mégis mennyire kihat a két testvérország népének úgy külső, mint belső karakterére. A szikár, zárkózott angollal szemben a tagbaszakadt skót sokkal nyíltabb, kedélyesebb, közlékenyebb. A társadalmi eikülö nülést — az angol életnek ezt a végsőkig kifejlesztett sajátságát — Skóciában nem ismerik. Magánéletükben jóval demokratábbak a demokrata angoloknál Legfeljebb nemzetségeikre büszkék. Egv nemzetség leszármazói minden társadalmi' különbség mellőzésével összetartoznak. Az ősi clam-ok még ma is fennálló nemzetségi szövetségeiben a legkülönbözőbb rétegek olvadnak össze. Egy MacDonald Mac-Donald marad, akár miniszterelnök, akár kikötőmunkás. Láthatatlan lánc fűzi össze a vdág ösz- szes MacDonaldjait. Pedig ez sokat jelent. Hiszen egyedül a glasgowi telefonkönvv- ben öt zsúfolt oldalt találtam csupa Mac- Donalddal. ÉJs a MacGregorokból, Mac- Kenziekből, Maclntoshokból legalább env- nyi van. Ha egy skót Angliába jön, 24 óra alatt, ha kedve tartja, felolvadhat az angol népben. Soha többé senki nem fogja kérdezni, hogy skót-e, vagy angol. Egészen máskép van azonban Skóciában. Megkérdeztem egy skót urat, hány nemzedék elegendő ahhoz, hogy egy bevándorolt angolt skótnak ismerjenek el. Egész komolyan felelte: Ehhez bizony ezer év is kevés . . . Nemcsak a skót nacionalizmus elevenebb, mint az angol, hanem a higyomi" nyok is elevenebben élnek Skóciában, mint angol földön. Ez talán furcsán hangzik, hiszen általában Angliát nevezik 2 tradíciók hazájának. Azonban Angliában a hagyományok már csak az intézményekben élnek. Szokásokban, ceremóniákban, a századok óta változatlan „pageantek- ben” nyilvánulnak meg; Skóciában azon- ban a hagyomány eleven hatóerőként átszövi az egész népi életet Angliában már nem is emlékeznek arra, hogy volt-e valaha egy angol népi viselet. Skóciában azonban büszkén viselik még ma is a skót harcosok ősi öltözetét; a nemzetiségi szí" nekben szőtt anyagból, az úgynevezett ,,tairtan“-ból szabott sokrétű szoknyát és vállon átvetett piáidét. A rég kihalt angol nemzeti táncokat mostanában próbálják mesterségesen feltámasztani. Skóciában viszont öreg és fiatal, szegény és gtzdag minden ünnepélyes alkalommal járja az ősidőkből öröklött nemzeti táncokat, az úgynevezett „scotch reel”-eket. A skót duda hangja, mely évszázadok előtt harcbaszólitötta a hegyek lakóit, ma is. lelkesíti és magával ragadja a skór nagyvárosok polgárait. Angliában a konyha már rég elszintelenedett, elvesztefe cavát- borsát. A skótok asztaláról sohasem hiányzanak a régi receptek alapján készült hires' fogások, mint a haggis és társai. A múltjukra, hagyományaikra, fajukra büszke skótok persze sokat zsörtölődnek az angol „szupremácia” miatt, de volta- képen meg vannak elégedve helyzetükkel. Meg is van minden okuk rá. Lelkűk mélyén szentül hiszik, hogy tulajdonképen ok uralkodnak Anglia és a brit világbirodalom fölött — és ma még jobban hiszik ezt, mint valaha. Hiszen a „skót király'' mellett most skót királyné ül a brit világ- birodalom trónusán. Á "Windsorok skót származása ugvan elég kétes, de a skótok nem felejtik el, hogy 1603-ban az ő királyuk, VI. James, Stuart Márk fia, angol király lett és VI. György, bár igen So- nyalult elágazásokkal, erre a dinasztiára vezetheti vissza származását Viszont ami a királynét, Queen Elzabeihet :llei! ő valóban „telivér skót”. Márcsak ezért is a skótok királyhüségükben még az angolokat is felülmúlják. A brit világbirodalom uralkodójának ók a leglojálisabb alattvalói. Londonban megelégszenek a d’sz.cbéde- ken a hagyományos királytószttal. Skóciában azonban, amikor a vendégek a királyra emelik poharukat, rögtön énekein* kezdik a God save the King-et, Igaz. hogy jobban is énekelnek, mint a2 angolok . . . R. L. Megnyílt junius elsején Borsec fürdőn a fürdő park centrumában Dr. T. DRAGO ü dűlő- és gyógypenziöja. Gyönyörű uj épület, pazar berendezésű erkélyes, parket- tes, folyóvizes szobák, fürdőszobák, nyugateurópai kényelemmel berendezett hallók és társalgók, napozó és bridzs- terrasz, elsőrangú luxus és diétáskonyha, orvosi felügyelet, telefon, rádió. Kívánatra fürdőszobás lakosztályok. — SürgönyeimVila Dragomir Borsec. — Érdeklődni lehet 8 Clujon Dr. T. Dragomirnál, " Str. Samoil Micu 2. 2—5-ig.
