Ellenzék, 1938. június (59. évfolyam, 123-144. szám)

1938-06-05 / 126. szám

I ellenzők Lindbergh és Goddard professzor háromszoros robbantó-íöhésre tervezet: rakétáját nemsokára kilövik a Hold vagy a Mars leié MEXIKÓ, június hó. Két évvel ezelőtti mondta Charles Lind bergh, hogy a mai értelemben vett repü­lés csak dadogás ahhoz képest, minivé később fejlődik. Most hozzátehetjük, hogy még csak nun is dadogás, hanem csak embrió, ami nem is sejteti azt a ha- laimias lehetőséget, amelyet a légi közle' kedés rejt magában ... A HÁROMSZOROS GYÚJTÓ- LÖKÉS Ü RAKÉTA Xewmexikói laboratóriumában való' siija most meg Goddard professzor Lind­bergh elgondolását és egész lelkét betöl­tő munkájában nagy segítségére van a Carnegie-alapitvány, valamint az „Atlan­ti Óceán legyőzőjének“ bőkezűsége. Rudolph Hutchings Goddard dr., a re' piilés futurista apostola. Csak Lindbergh tud kísérleteiről Jelenleg egy olyan hármas rakéta be­fejezésén dolgozik, amelyik egymást kö' vető robbanó lökéseknél fogva meg tud küzdeni! a Föld nehézségi vonzóerejével és el tud jutni akár a 1’öidünk bármely pontjára, akár a Naprendszer valame­lyik bolygójához. Egyszóval, uj tudo­mány bevezető kísérletei folynak, ame­lyek még tegnap álomnak és utópiának tetszettek. „Fizikailag és matematikailag elkép­zelhető egy olyan gépezet, amelyik annyi •energiával rendelkezzék, hogy felül tud- , jón emelkedni a föld vonzóerején és be­hatolhasson \a légíirbe, előzetesen is meg­határozható vonalban . . /“ állítja God­dard dr., aki elgondolása megvalósításá­ra már megtette az eliső lépéseket. A LÉGÜR RAKÉTA A rakéta, amelyiken Lindbergh tudós barátja dolgozik, a háromszoros gyujtó- robbanfásra berendezett lövedék elvén épül. F. J. Maiina, a kalifomia'j technikai intézet vezetőjének számításai szerint a I rakéta, mihelyt a Föld vonzásának ha­tárvonalát elhagyja, egyelőre meghatá' rozható irányban halad tovább és pedig annál gyorsabban, minél nagyobb a súlya. Tehát meg kellett találni egy olyan rakéta megjvalósitásának a módját, ame­lyik elég energiával rendelkezik ahhoz, hogy áthatoljon légkörünk és a föld vonzóerejének legfelsőbb határvonalán és megfelelő súlyú legyen, hogy a légür ben szükséges gyors haladás feltételének megf éttel jen. LINDBERGH 0TLEŢE Lindbergh adta az ötletet Goddard dr.-nak, hogy háromszorozza meg a ra­kéta robbantó "löké seilt, mert ezzel teljes mértékben biztosítani lehet a Föld von­zóerejének határán való át jutást. A hármas rakéta, amelynek sikerülni fog az égitestek közötti légürbe behatol­ni, három egymástól teljesen különálló j .gépezetből áll. Az élíső a kezdősebességet j adja, amely tízezer méter magasságba ţ röpíti a rakétát; a második nagyobb dö" j fejjel járó robbanás mintegy száz kilo­méterrel tovább; a harmadik robbantó lökés pedig óránként 18.000 kilométeres félelmetes sebességgel hajtja tova. Ezzel a lendülettel a rakéta hamarosan eV hagyja a Föld felületétől számított száz­kilométeres távolság határkövét és ugyan akkor a végzetes vonzást qjs . .. ALULMARAD VERNE ÉS WELLS FANTÁZIÁJA . . . És itt fel lehet vetni a kérdést, vájjon Jules Verne és Wells meglátásai győz­nek-e, vagy buknak. Véleményünk szerint bizony alulma­radnak mind a ketten! Hiszen ők maguk :;em hitték, hogy álmaik valaha is meg' valósuljanak, pedig már ott tartunk. Tengeralattjárók, úszó szigetek, a repi'r iögépeken (távolbalátó készülékek, az em­ber túllicitálja még azt is, ami álomban is alig elképzelhető. Filozófiai jelentése lesz'e csupán God­dard professzor rakétájának? Egyáltalán nem! Elsősorban a tudósok előtt még is­meretlen fizikáig adatok tömegét bocsát­ja majd rendelkezésünkre, másodsorban egy eszmét szimbolizál: a jövendő úttö­rőjénuk eszméjét... A HOLD FELÉ VAGY A MARS FELE? Az első rakétát vagy a Föld bolygója, a Hold felé irányítják (ami látványosságr szempontból érdekesebb volna), vagy pe­dig a. Mars, a naprendszer egyetlen olyan bolygója felé, amelyről feltehető, hogy előbb*utóbb hozzánk hasonló lényeket találunk rajta1. . . Lindbergh ezredes szerint, akinek je­lenteiében lövik majd kii néhány hónap múlva a rakétát, ez lesz. a holnap aero- buszának östipusa. „A motorjaink, valamint robbantó- és gyújtó lökés re szolgáló berendezésünk segítségéved elérhető sebesség — mondja Goddard dr. —, össze som egyeztethető máj. gépeinkkel, amelyek minden erejü­ket arra; fordítják, hogy legyőzzék a le­vegő ellenállását, küzdjenek a viharok ellen és a levegőben tudjanak maradni, mintahogy képtelenek azon nagy gyorsa­sággal áthatolni... PÁRIS, junius hó. Az V. kerület e városrésze felett, amit ős-Quaftier Latinnak is hívnak, évszá­zadok óta megállt az idő. A szomszédból idenéző Notre Dame-templom pedig sok­kal öregebb, mint e néhány rozzant ut­ca*, inkább haladt a korral s el se kép­zelhető környéke áramvonalas autóbu­szok s modern szinességgel öltözött em­berforgatag nélkül. A „clochard‘c-ok, e titokzatos, főleg azonban bozontos pá­risi csavargók szűk utcáit technikai okok­ból kikerüli az autóforgalom s az ide­genvezetők se hozzák erre áldozataikat. A kopott, sose javított, behajlott falu házak között stílszerűen: torony nélkül lapul a szegények imádkozó helye, a Saint Julien le Pauvre,-templom s vala­mivel arrébb az Englise St. Sévérin, amelynek egyik csigavonalban felnyúló oszlopa előtt töprengett valamikor nap­hosszat egy Párisba tévedt Dante nevű olasz. Az itt futó Rue Fouarre-t a „Di­vina Commedia“ születése idején is Rue Fouarrenak hívták s akkoriban is okvet­lenül halszagtól büzlött. Itt található a „clochard“-ok törzskávéháza. Találkozás a szerkesztővel Különös népükkel valóban furcsa mó­don kerültem kapcsolatba. A napok­ban a Boulevard St. Michel-en összeüt­között két autó. Behorpadtak a karosszé­riák, csörömpölve széttörtek a reflekto* rok és az egyik sofőr keze megvérződött. Persze hatalmas csoportosulás támadt. I A Iógr közlekdés szempontjából a re­pülőgép kényszermegoldás, minthogy még nem találtulc meg a levegő ellenél' Iás;In:Ik legyőzéséhez a megíelelö esz közt. Mihelyt a rakéta tökéletes lesz és a belső ellenállóképesség kénlését megold' juk, a repülőgép nem sokáig fog élni. Könnyen elérhetünk 1500 kilométeren felüli óra sebességei és a repülőgép az el­múlt idők letűnt emléke lesz csupán...“ MINDENKI A HANGSZÓRÓKHOZ... Azon a napon, helyesebben abban a pillanatban, mikor Goddard professzor rakétáját kilövik, a rádiósok figyelmét felhívják arra, hogy bál-melyik leadóál­lomás fültanui lehetnek az események' nek. Könnyen érzékelhető hangátalakulást fogunk észlelni abban a pillanatban, mi­kor a rakéta áthalad a jónizált réteg fel' ső határvoulán, amely, mint tudjuk, üt­köző felületként visszatükrözi a földről hozzájutó hullámokat. Egyébként csak két eset lehetséges: vagy elvész a rakéta a légürben, vagy pe­dig eljut céljához, amiről könnyen meg- győzöhetünk majd. Akárhogyan is vég­ződik, olyan kísérlet, amelyet érdemes végrehajtani. A new—mexikói különvo­natok jó üzleteket csinálnak azon a na­pon, mikor a rakétát a nagy nyilvános­ság előtt kilövik a világűrbe. H. S. Egy rendőr érkezett a helyszínre s igye­kezett szétzavami az embereket. Általá­ban mindenki engedelmeskedett neki, csak egy rendkívül piszkos, rongyos, sza­kállas öreg ember nem. Kirántotta a kar­ját az erélyeskedő rendőr markából s dü­hösen kiabálni kezdett: — Hagyjon békén! Én itt szakmai kötelességemet teljesítem. — Na, ne mondja, öregem! — vetette közbe kétkedőén a rendőr. — Tessék! — kiáltott tovább a vén csavargó s kihúzott végtelenül összefol­tozott kabátja egy zsebszerü nyílásából valami piszkos papirost — kt az igazol­ványom. A „Journal des Clochards“ szerkesztője vagyok . . . ... A baleset színhelyéről jövet, a „szer­kesztő úrhoz“ csatlakoztam s intervjut kértem tőle. A vén csavargó nagyon tér- ■ n vette kérésemet s azt mondta, hogy valamelyik nap ebéd után keres­sem föl a szerkesztőségben, amely a Rue Fouarre és a Rue Lagrange sarkán levő „clochard“-kávéház egyik helyiségében ta­lálható. így történt aztán, hogy eljutot­tam a nevezetes helyre. Hát a világ legkülönösebb szerkesztő­sége a kávéháznak egykor mosdófülke Terepét játszó részében talált menedéket. A kicsit elhanyagolt kinézésű „szerkesztő urat“ ép munkában találtam. Mint Írás­ból élő emberhez illik, egy halom köny­vön ült s egy nagy láda helyettesitette előtte a nélkülözhetetlen Íróasztalt. A te­nyérnyi helyiséget a plafon tetejéről egy m.mu TÁRSASNYARALÁS A Fekete-Tenger gyöngyében: CARPIÍN-SYLIANÜ! Indulás junius 21-én. Visszaérkezés junius 30-án! — Részvételi dij, melyben a következők foglaltatnak benn: Utazás Cluj—Carmen-Sylva—Cluj gyorsvonat 111. osztályú külön Pullman-kocsiban, lakás kitűnő szállodában és elsőrangú ellátás Carmen-Sylván, fürdőjegyek, borravalók, stb. stb., csak 2.750 lej. Jeieníftczésl iielárMö: iimiiss hó 15. Csak 60 személy vehet részt, így — ha be­telik a létszám — a jelentkezést előbb lezár­juk. — Jelentkezések és részletes információk: ELLENZÉK HÖNYVOSZTALYABAN, Cluj, Piaţa Unirii No. 9. Telefonszám: 11—99. ECONOniA PIENETJEOYIROBABAN, Cluj, Piaţa Unirii No. 23. Telefonszám: 36—02. Jelentkezés­kor 1000 lej előleg, teljes hátralék jun, hó 15-ig fi­zetendő ki. - Tekintettel a nagy érdeklő­désre, most jelentkezzék! A világ legfurcsább szerkesztősége egy kis párisi kávéházban 19 38 / u n lu * 4. SVÁBHEGY! SZANATÓRIUM (BUDAPEST) Ideális diétás üdülőhely. — A legelőkelőbb hotel. - A leg­tökéletesebb klinikai gyógyin­tézet. Strandfürdő. Mérsékelt árak. I teljesen clszüikült villanykörte világította ! meg. A „szerkesztő ur“ megismert s har- ! sányan üdvözölt. Hellyel nem kínált meg, í viszont, hogy igy állva maradtam, hát ; jobban elfértünk. í — Most állítom össze a júniusi számot I — mondta. — Persze, még nem futott be í minden kézirat s bizony elég sokat kell I bajlódnom. Megmutatnám Önnek a mult- i havi első számot, kétszáz példányt huz­tunk le belőle, de mind elfogyott. Hallat- 1 lanul népszerű a lap. Szakkérdések 1 A „szerkesztő ur" lelkesen beszél lap­járól: — Már régóta foglalkoztam a lapala- pitás gondolatával. A „clochard“-oknak mindig hiányzott, hogy nem volt orgá­' num, amelyik érdekeik védelmére kelt volna. Mert nehogy azt higyje, hogy ez a szabad, nomád élet problémamentes. Nekitüzesedik a bozontos, elhanyagolt öreg ember hangja: — Igen, nu vagyunk Európa utolsó no­mádjai. Nekünk nincsenek lakbér- és adó­gondjaink. Lakásunk az országút, aszta­lunk a szabad mező, hálószobánk a hidak alja. S mégis ezer ügyes-bajos dolgunk akad. Itt van például a hid- és mezőkér­dés. Nem mindenütt, tűrik meg a csend­őrök, hogy behúzódjék a szabad „clon chard“ a hidak alá, vagy hogy leteleped­jék ebédelni a mezőn, nem is beszélve a halászati és nyulfogási bonyodalmakról, elég az hozzá, hogy felmerült egy köz­ponti sajtóorgánum megteremtésének a szükséglete. A mi lapunk egyelőre csak szakkérdéseket tárgyal. Hogy merre ta­nácsos a „clochard“-nak vándorolni, mer­re nem, melyik vidéken barátságosabbak a csendőrök, hol mogorvábbak s végül, hogy hol lehet találkozni magánéletbe visszavonult s polgári javakkal feleslege­sen rendelkező volt kollégával. Egyszóval egy valóságos testületi szaklap a mi újsá­gunk. A lap programjának utolsó pontját nem nagyon értettem. Erre szakszerű ma­gyarázatot kaptam: — Mindenekelőtt meg kell érteni ön­nek, hogy kik a „clochard“-ok. Nem kol­dusok, és nem tolvajok. A polgári erköl­csöktől legfeljebb csak annyiban térünk el, hogy akkor is halászunk és vadászunk, amikor tilos. Sokat nem kockáztatunk, legfeljebb néhánv napra lecsuknak. Ilyen rövid ideig ki lehet bírni a tető alatt való alvást, még jót is tesz az embernek. Ez az uram, mi kóbor természetű emberek vagyunk. A vándorlás ösztöne a vérünk“ ben van s ezért nem tudunk benn marad­ni a városi társadalomban. Pedig vannak köztünk egykor polgári foglalkozással bí­ró emberek is. Itt van például egy volt közjegyző, aki miután nyugalmba vonult, kiosztotta vagyonát rokonai között s nyakába vette a világot. Most boldogabb ember, mint azelőtt volt. Nincs semmi gondja, nem köti semmi a kezét. Egy máisik kartársunk azelőtt kereskedő volt, nem is ment tönkre, de megunta az adás- vevést. Neki még mindig van pénze, ma­gával hordja, de nem használja fel. Nem kell a „clochard“-nak a pénz. Ugyan mit csinálna vele? Hiszen mi nem vásá­rolunk s nem adunk el semmit. Mind­amellett akad egy-két kollégánk, ak: né­hány esztendei szabad élet után visszatér a polgári világba. Ezek a mi támaszaink baj esetén. A szerkesztő ur felállt. Mennie kellett. Biztos valami riportutra indult, de erről nem nyilatkozott. Bucsuzás előtt még az ő személyi viszonyai felől érdeklődtem. Rendkívül büszkén felelt: — A nevem Jeannot. Tiszta vérü clo- chard vagyok. Már az apám is csavargó volt, az anyám is s még a nagyszüleim is. Olyan büszkén mondta ezt a csavar­gók újságjának szerkesztője, min tha a Góthai Almanach-ban szerepelne illusz- i tris családja neve. G. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents