Ellenzék, 1938. június (59. évfolyam, 123-144. szám)
1938-06-05 / 126. szám
ELLENZÉK 5 19 3 8 ] uni us 5. VASÁRNAPI KRÓNIKA 13 X [ßV tó ted bis un tail ßa'J 26 lüM r ß Mt SS2 ßn flo tßi Bai 6Ü 9öl dd m ß/V ßd íéí Í9Í itß 311 m an *8 ho X2 m >b äi rrt Lß n 2Í Î2 iß d fi ÍT-Á A j n írja marai Sándor ““ Egy Yiszoniiálás FIRENZE, májusban. Az élei! egyik legfonákabb élménye tizenöt évi távoliét után viszontlátni egy várost, ahol az ember fiatal volt, ami egyértelmű azzal, hoigy csak élt valahol és nem látott semmit. A vonat délután hat fellé érkezett Firenzébe. Az uj pályaudvarral szemben, melyet már a fasizmus épiitett, éppen bontották a tribünöket, Hitler kancellár látogatásának vas- traverz-maradéka it. Beültem a konflisba és élhajtattam a lebontott tribünök előtt. Miikor uiírtjára jártam itt, még más volt a világ, feliismerhetetlenül más. Micsoda tizenöt év! — gondoltam. S elindultam szállást és emlékeket keresni. Mind a kettő bonyolult! vállalkozásnak bizonyult: az emlékek megrohantak, olyan erővél, hogy zajlásuktól alig láttam a jelent. Szállást pedig nehezen kaptam, mert a város tele volt idegenekkel. Mindenfelé sok angol. A zenei, heteket megelőzte az olasz-angol! egyezmény hire s a turisták, akik az abesszin háború szankciós idejében elmaradtak, e tavaszon újra megjelentek Firenzében, makacs angol szokásaikkal s birtokba vették a szállodákat, a San Marcót, Freso- let és az Ufficit. Ezek az angol turisták, akik oly ünnepélyesen és korrekten élnek angol életet egy idegen városban, mintha valamennyien nagykövetei lennének az otthonnak, ezen a tavaszon megint összebarátkoztak Firenzével. Az utcákon sok angol rendszámú gépkocsi s a szállodák halijaiban az a különös, finom és öntudatos unalom, amelyet gondosan magukkal hoznak idegenbe s aztán kicsomagTolmak és szétteregetnek, mint ahogy az éttermekben szétteregetik az édeskés angol pácolt dohány pipafüstjét. Ez a szag és ez az angol unalom is hozzátartozik kissé Firenzéhez. Egyszerre ismerős volt minden. Lementem aiz Arnóhoz, megálltam a Szentháromság hidján s kerestem valamit. Az ember, sajnos, egy napon mégis eljut abba a korba, amely még ném éppen mathuzsálemi, dte mindenképpen arra késztet, hogy mindenütt a világon emlékeinket keressük. Mi ez az emlék? Az ifjúság. Az ember élt, műkincsek és városok között s lázasan figyelt a jövőbe. Megálltam az Arno fölött, a Szenthárom- ság-hidján s nem éppen lázasan, de nagy érdeklődéssel figyeltem a múltba. Most egyszerre felmerült az eső fátylai mögül a város, ez a legnemesebb város. A San MiniatJo-t láttam és a régi hidat, melynek apró bazárházaiit kimeszelték a német államfő tiszteletére. Általában díszbe öltözött e hetekben Firenze. Könnyű, esővel higitott virágszag úszott a levegőben. Ez a kimeszelt Firenze, ez a gőgös, zárkózott és érthetetlen város, mely az idegeneket mia is olyan közönynyel és fölénnyel tűri, mint egy meghódított középkori; város az átvonuló ellenséget, ez az arisztokratikus város, ahol pénteken délben, a hetivásár napján, nemcsak Doney drága vendéglője telik meg helybeli arisztokratákkal, hanem az; apró osztériák is zsúfoltak azzal az elparasztosodott toscanai előkelőséggel), melynél mértéktartóbb és udvariasabb, csendesebb és gőgösebb emberfajta kevés él Európában. Ezek a dombok a város körül oly gőgösen magányosak, mintha nem is atz Appeniinek előfutárjai lennének: Firenze vidéke önkényes és lezárt világ, ez a táj mindent önmagából termelt kii, embert és művészetet, politikát és légkört, nem volt soha szüksége 'idegen segítségre. A bidon álltam, amelyen Michelangelo és Leonardo da Vinci jártak át a firenzei Pestről Budára; s elindultam, a másik part felé, megkerestem a sikátorok mögött a teret és a házat, ahol ifjúságom hosszú tavaszi hónapjait töltöttem el, abban iái kissé hülye és magasztos várakozásban, mintha az élet csakugyan korlátlan lehetőségeket tartogatna számomra, egy uj reneszánszot, a hozzávaló háttérrel és közönséggel. Mindezen már csak mosolyogni lehetett. Beültem a régi kocsmába, a Pittivel Szemközti, a mészáros és a cipész közé, hallgattam beszédjüket s néztem, amint évszázados szakértelemmel kipumpálja a korcsmáros az olajat a vörösboros üveg nyakából. Már szürkült. Egyszerre eszembe jutott valami. Gyorsan elmentem, mint aki végre megtalálta uticélját, át a motorizált utcákon és őgyelgő tömegen, a dóm felé. Nem sokat értek a képekhez és szobrokhoz, nincs is elsőrendű szükségem reájuk. De most egy arc jutott eszembe, olyan erővel, mintha ezért jöttem volna Firenzébe; egy airc, melyet nem értettem tizenöt év előtt, de nem feledtem el a most egyszerre sürgősnek éreztem, hogy viszontlássam. Bementem a dómba és megkerestem az arcot. Az utolsó félórában érkeztem, sietni kellett, ha még látni akartam. A szobor ott állott helyén, az oltár balján, azzal a különös következetességgel, ahogy a végtelenbe állított tárgyak őriznek valamit. Ez a szobor Michelangelo utolsó szobra, a Pietá. — Nyolcvatnnyolcéves volt, mikor ezt a szobrot faragta. Már fáradt volt é9 törődött; az aggastyán erőtlen karjai kétség- beesett erőfeszítéssel tudtak csak a márvánnyal megbirkózni. A szobrot mindenki ismeri. Michelangelo ennen síremlékének tervezte. Munka közben, esténként, siránkozva mondta Donna Colonnának: „Már nagyon öreg vagyok. Nem bírom megcsinálni, amit akarok.“ Nyolcvannyolc éves volt s már csak egy éve volt háta .az életből. Milyen az arc, ember arca, aki mindent odaadott az embereknek és művészetének, az utolsó pillanatban, mikor mégegyszer az élet és az emberi szenvedés fölé hajol? A homályos dómban álltam és kerestem a kámzsába rejtett arcot. Az ember úgy van a műremekkel, hogy sorsára hagyja valahol a világban. Én koromban élek, tehát mozgóképek, továbbá zavaros elméletek és motorok között; de nyilván élek valamilyen időtlenebb elemben is. Egy firenzei templomban áll egy szobor, melyre évtizede nem gondoltam; de most a táj, a helyzet, megmozdítottak egy emlékcsoportot s ez az arc, a szobor arca, a nyolcvannyolcéves Michelangelo öharcképe átkozottul aktuális lett számomra; körüljártam a szobrot és kerestem valamit. Mit akar mondani a világnak ez az arc? Lángoló kor volt, tele vérrel, fenséggel, pestissel, zsarnokokkal, félistenekkel. Az ember, aki erőtlen kezével petyhüdten emelgette a vésőt, hogy búcsúra, mégegyszer, „megcsinálja, amit akar“, az emberiség egyik legboldogtalanabbja volt.' Azt mondják, élete végén, talán kissé Donna Vittoria Colonna hatása alatt, megbékélt ez a kegyetlen természet s minden indulata feloldódott a mély és őszinte vallásosságban. A szobor három alakjának közös tartása olyan vonalat mutat, mint két imára illesztett kéz háromszöge. Mindez müel- mélet és legenda). A valóság itt van, ez arcban, e kámzsás arcban, a nyolcvannyolcéves Michelangelo márványba faragott önarcképében, amint a keresztről leemelt szenvedés fölé hajol. Mit mond ez helyes védekezés a fogkő veszedelme ellen : használjon Kalodonf fogkréméi I .Kétszer naponta Ka- lodonf”—ez tartja egészségben fogait. Tudja meg: Kalodont az egyetlen fogkrém, mely a tudományosan elismert dr. Bráunlich-féle Sulforlzin-Oleatot tartalmazza. az arc? Üzen, biztat, lelkesít? Egyedül voltam a templomban, künn az utcán vonítottak az esteledő Firenze gépkocsijai, felmentem a három lépcsőfokon, meg- gyujtottam öngyújtómat s az apró rebbenő láng mellett néztem az arcot, mely ilyen erővel jutott eszembe, másfél évtized távolságából és ködéből, az ifjúság zavaros emlékei mögül- Néztem az arcot, mely mindent látott, ami emberi indulat, szenvedély és szenvedés, mindent megértett s az utolsó pillanatban már nem akar mást látni a világból, csak a keresztről leoldozott Isteni áldozatot és emberi szenvedést. Néztem az arcot, olyan kíváncsian, egy félőrült világ közepette, mely c pillanatban vésztüzeit lobogtatja az emberi műveltség tájai felett s szerettem volna, ha az arc felel. De az arc nem felelt. Az arc üres volt, komoly és szenve- délytelen. Az arc nem vigasztalt, nem is igért semmit. Ez az arc nem komor, nem is fenyegető a a legkevésbé sem megenyhült. Egy aggastyán arca, aki valamilyen különös vaksággal és éberséggel hajol mégegyszeír a szenvedés és a világ fölé, üres arc, bezárva abba a páthosztalan hallgatásba, amelyből már nem mozdíthatja ki többé emberi fenség, sem pimaszság. Mikor az öngyújtó lángja kilobbant, az arc elmerült a sötétben s egy izgatott sekrestyés közeledett. A sekrestyés olaszul átkozódott és kizavart. Kimentem a dómból, a viszontlátás után, mely nem adott választ a kérdésre, az egyetlen kérdésre, mely a múló időben minden kis és nagy művészt, irót, szellemi embert egyre kinzóbban folalkoztat: a kérdésre, mely mindössze úgy szól, hogy mit csinál az ember, ha már nincs belső köze a korhoz, amelyben él? Michelangelo arca nem felel e kérdésre. Megfaragta a síremlékét s aztán meghalt. Alaptalan a ciule fotisztvlselő ellen emeli súlyos vád CLUJ, junius 4. Néhány nappal ezelőtt nagy port vert fel egy névtelen feljelentés, amely T. V. G. H. helybeli pénzügyigazgatósági tisztviselő ellen irányult. A feljelentés azzal az elképesztő váddal illette a tisztviselőt, hogy folyó évi február 26-án hirtelen elhunyt felesége halálában bűnös szerepet játszott volna. A feljelentés fojtogatás, sőt mérgezés esetét emlegette a halál okául. Bármennyire különösnek is tetszettek a vádak, az ügyészség mégis elrendelte a szerencsétlen fiatal asszony holttestének kihantolását, annál inkább, mivel a március 27-iki első feljelentést május 17-én újabb följelentés követte. Az elmúlt szombaton megejtett kihan- tolási műveletnél dr. Breban Emil vizs- gálóbiró mellett jelen voltak dr. Pop Maxim ügyész, Draghiciu és Marpozan rendőrfőnökök, Gazdac, a III. számú vizsgálóbirói kabinet jegyzője, valamint a boncolást végző dr. Kernbach törvény- széki orvosszakértő. A boncolás a vád pontjait nem igazolta be, sőt a vizsgáló- biró részéről az esettel kapcsolatosan megejtett tanúkihallgatásokból az világlik ki, hogy halála előtt a szerencsétlenül elhalt fiatalasszony jódkezelés alatt állott és a gyanút keltő — fojtogatásokat sejtető — nyakduzzanat e kezeléstől eredt. A boncolás jelentőségteljes eredményei alapján, a vizsgálat valószínűleg rövidesen — a megvádolt tisztviselő teljes rehabilitációjával — befejezést nyer. Százötmillió lej vagyona van a volt liberális pártnak Volt liberálispárti képviselők és szenátorok részt kérnek a vagyonból BUCUKESTT, jun'us 4. A biiva.l'alosi Up oen delelt örvényt közöl, mely elrendeli a volt iptoí bika: pártok vagyonának felszámolását s ennek állapján Nís- tor volt miniszter vezetékével málr bizottságot nevezitek ki a volt 1 liberális párt vagyonúinak Ilikvi dátósára. A „Romania“ rimü lap órlesiiiHései szerint) közel 105 millió lejre becsülik a megszűnt párt vagyonát, ebből! 72 millió lej készpénz betéti;élni van el helyezve a Banca Romaneasca nevű bankban, ai vagyon többi részét két bucureştii palota és n Viitorul" cinul lup nyomdává!lalata és üzeme lóépezi. A volt liberálispartiii képviselők és szenátorok érdekes követeléssel álltak elő a felszámolással kapcsolatban. Emlékilpitot készítettek — Írja1 a lap — és elöadtiák. hogy nPpidíjaik 12 százalékát négy éven ái fi- zettéJc pártalapra anélkül, hogy ennek ellenében részvényeket kaptak volna. A volt képviselők ’es szenátorok így ítészt kérnek a felszámolásiban. Az iiigybelni — irja a „Romania“ -- érdekes fejlemények várhatták. Időjapás Bucurestiből jelentik; Tovább emelkedő légnyomás, többnyire derült ég, még növekvő hőmérséklet, az ország nyugati részeiben eső és zivatar vár- ható. KÉSZÜL A VADHATáROZAT A GLUJI VÁMCSALÓK ELLEN. A helybe'’1; törvényszék mellett működő TII. számú vizsgáid bírói! kabinet vezetője, dr. Breban Emil vtes- gálíábibó, a napokban tartotta meg a v zsi- gálóbírói tárgyalást az elmúlt évek emlékezetes vámosa láss i ügyében. Miként isme’felesi, nléhámy évvei eze"őtt “öbb szállítást vállalkozó egyes vámtfsztviselőkkel összejátszva a vám alá keiüitő csomagokban kisebb díjazás alá eső árut tüntettek fd a valódi túr kilóm helyett. Dr. Breban. vizsgálóbíró ai vk- dők bizonyíték kiegész/lésre vonatkozó kérését efíu'taisJi'tO'bta és igy rövidesen elkészíti a vádlliotbak elleni a végleges vádbaíároz.atot, Áliamellenes szervezkedést lepleztek le Lengyelországban. Varsóból jelentik: A lengyel hatóságok nagyarányú államellenes szervezkedés nyomára bukkantak. Bizalmas értesülés alapján váratlanul házkutatást tartottak több ukrán vezető férfiú lakásán, ahol nagymennyiségű lizitó röpiratot találtak. A nyomozás ţc-án megállapítást nyert1, hogy az állam -«sdje és biztonsága ellen irányuló iratokat a csehszolvákiai Ungváron nyomták és til tott módon juttatták Lengyelországba. Az ailamellenes szervezkedéssel kapcsolatban még több letartóztatás várható.
