Ellenzék, 1938. május (59. évfolyam, 98-122. szám)

1938-05-29 / 121. szám

i 9 3 8 május 2 9.

E L L E /V Z fl K

MIKI, A KIFUTÓ

CLUJ, május hó. hatalmas vasláncot

Nézem, nézem a Miki biciklijén.

— Hány kiló ez, Miki?

— Van vagy tiz.

— Minek ez a nagy lánc?

— Kell. Biztosíték..

— Mi ellen?

— A tolvajok ellen.

— Ellopták már biciklidet?

Fölényes vállrándítás.

— Hogy ellopták=e? Az nem is beszed. Kettőt.

— Kettőt?

’ — Még hozzá egymás után.

— Azért kell a lánc.

— Azért. Ez a nagy, vastag, súlyos. Ezzci kötözöm meg a gépet. Fához, rács hoz, kapuhoz.

Büszkén:

— Ezt lopják el, ha tudják. Ezt. Na nézzenek oda . . .

Megvakarta a fejét.

Azt még értem, hogy engem elvisz a szél, de hogyan birta ezt a nagy láncot? |

Miki kifutó.

így ismeri mindenki.

Amikor megkérdeztem tőle, mi a ve* zetekneve, igy válaszolt:

— Hát fontos az? Kit érdekel egy ki* futófiu vezetékneve.

És ebben igaza is van.

Kit érdekel egy kifutófiu neve? Miki. Ennyi elég.

— Beceneved van?

— Van.

— Mi?

— Samu. így becéznek. így hiv, aki szeret. Aki nem szeret, annak egyszerűen Miki vagyok.

Felnéz. Ábrándoz.

— Samu! — sóhajtja. — Szép név!

Szőke apróság.

Vékony, sovány, fejletlen gyerek.

— Hány éves vagy, Miki?

— Tizenhét.

— Nem hiszem.

— Pedig igaz. Húszba' születtem.

— Hány kiló vagy?

— Nem sok. Harminchárom.

— Hihetetlen.

—Ezt már más is mnodta. Pedig igaz. Tizennégy éves koromban huszonnégy kiló voltam.

_A nyaka olyan vastag, mint egy férfi felső karja.

Nem tudja, hány centi.

Becslésem szerint huszonnégy-huszonöt.

— A múltkor, amikor az az irtó vihar volt, elkapott a szél. Elkapott és vitt, vitt. Kiabáltam, hogy segítség, segítség, de senki sem állított meg, vitt a vihar és odavágott a falnak.

— Fájt?

— Fájt.

Mosolyog.

— De legalább megálltam. Vége volt

az izgalomnak.

Miki árvagyerek.

A papa harmincegyben halt meg. Pipa- készítő volt és tüdőbajos.

— Azóta abból élünk, amit a mama meg én keresek.

— Mi a mama?-- Takarítónő.

— Mit keres?

— Kétszáz lejt.

— Egy nap?

Hülyének néz.

•— Egy héten! Hát hogy képzeli? Csak úgy lehet pénzt keresni?

— És te mit keresel?

— Háromszázat.

— És miből éltek?

— Albérlőkből.

*

— Hány albérlőtök van?

— Kettő.

— Milyen a lakásotok?

— Egyszobakonyhás.

— • Hol laknak az albérlők?

— A szobában.

— És ti?

— Mi is.

— Hogyan?

— Két ágy van. Az egyikben alszik a mama meg én, a másikban a két albérlő.

— Nem értem.

— Házastársak.

— Egy ágyat foglalnak csak el, az egy

albérlőnek számit . . .

*

— Mikor kelsz?

— Félötkor.

— Miért olyan korán? Hol laktok?

— A külvárosban. De nem azért kelek fölötkor. A mama miatt. Ö akkor kel, hatra benn kell lennie a hivatalban. Én

.0pe\eWeWeV'

» «09 figye'mese*

mindaz?. °r‘"1 ° • Csak a pórusok

F^rn«\léketkönyve-— . „

^^^ffegmélyéig megtisztított bo:

Ápolja arcbőréi mindet',nap Scherk-arcvizzel! Szép lesz!

SCWERKpark.bor szép!

sáp

'ORK

— Első nap az ebédnél előételt adtak. Valami tésziát szalonnával. Megettem Jóllaktam tőle. Majd leestem a székről, amikor láttam, hogy utána hoznak még levest, meg húst, meg tésztát. Nem bírtam már hozzányúlni.

Rámnéz.

— Nem szoktam én meg azt. Az én gyomrom talán már nem is bírná a sok jó ételt . . .

Három hétig volt Miki a paradicsom- ban. Külön szobája volt, ágya, paplana. S a főnök ur csak vele társalgott, barátkozott. Vele sétált lenn, a hatalmas, gyönyörű parkban.

Miki hátul összefonta kezét, ugv lépkedett a piros salakuton,

De unatkozott.

— Nem bírtam kérem a tétlenséget. Nem nekem való az. Titokban leszöktem, elhoztam a biciklimet. Minden reggel lesétákam a biciklivel a hegyről, azt’

— Játszani szoktatok?

Legyint.

— Á! Nem vagyok én gyerek . . . vasárnap sétálok a Majzikkal, meg a Pállal, azt' beszélgetünk.

Csönd.

— Az jó.

íígss»

Csak az a tabletta, amelyen a BAYER- kereszt van, a valódi, hatásos és tel- lesen ártalmatlan.

csinál a mama

— Vasárnap nem maceráinak. Nem hajszolnak. Azt teszek, amit akarok.

Kihúzza magát.

— Gyalog járok! Gyalog, mint a többi ember. Nem bánt semmi. Nem gondolok a melóra. Meg a cégvezető urra, aki mindig fenyeget, hogy felmond.

Panaszos a hangja.

— Kérem, a múltkor elfelejtettem elvinni egy levelet. Későn kézbesítettem. Jött a szombat, a cégvezető ur levont io lejt a fizetésemből.

Most először megerősödik a hangja;

— Hát tessék mondani, lehet ez? Szabad ilyent csinálni?

— Nem hagvtam magam! Odaálltam a cégvezető ur elé, vigyázzba vágtam magam és azt mondtam: .,Cégvezető ur. ha a pénzt nem kapom meg, rendelkezésére bocsátom az állásomat.“ így mondtam.

Diadalmasan:

— Meg is kaptam!

gye r m e k n y a r a ló telep Dr. IMAS M. RÓZA, Parisban specializált gyermekorvos vezetése mellett.

Különleges ellátást nyújt. Torna, sport, napfürdő, stb. szakszerű felügyelet mellett. — Speciális gyermek konyha, naponta 5 étkezés. Román, magyar és német társalgás. - Tájékoztató ismertetést küld és jelentkezéseket felvesz:

Dr. IMAS Róza

BucuresF, Strada Nicolae Fiüpescu 32. - Tel. 2.44.76. Nyitva jin. 15-től szeptember 15-ig.

is felkelek, mert akkor reggelit.

— Mi a reggeli?

fölfelé kerékpároztam dolgozzak . . .

Miki a panzió kedvence volt. Mindenki

— Tea. És zsíros kenyér. Amikor meg- i őt nézte, az ő barátságát kereste

ettem, visszafekszem. Lustálkodni egy kicsit. Az a legjobb. Amikor az ember fönn van es mégis fekhet az ágyban.

— Meddig lustálkodsz?

— Hatig. Hétre benn vagyok én is a melóba!

Tiz lejt kap Miki a mamától reggel. Abból táplálkozik egész nap.

E«te főzni is szokott a mama vacsorát. Bablevest.

— ÉS?

— Bablevest, csak. Nálunk mindig csak egy tál étel van.

Sóhajt.

— Megszoktam.

(1 izenhétéves. Harminc kiló.)

Felragyog a szeme.

Egyszer! Egyszer volt csak jó dolgom! A nyáron. A főnök ur fenn nyaralt azt elvitt oda engem is. Három hétig iaktam ott! A panzióban . . .

Lelkendezik:

— Külön szobám volt!

Nevet.

— Rekamién aludtam!

Nevet.

— Selyempaplannal takaróztam!

Nevet.

— Nagy ur voltam!

*

— Ott ettem a legjobb dolgokat az életben. Rántotthust. Csirkepaprikást!

Csettint a nyelvével.

— Csuda finom volt!

Megint nevet. Mint valami huncutságon, mint valami csinyen.

Látták, hogy a főnök ur hogyan bánik a kis kifutófiuval és egyszerre megváltozott ott fenn a levegő.

Attól kezdve máskép beszéltek a pincérrel, szobaasszonnyal.. .

Egy balesetről beszél. Egyszer elütötte egy nagy teherautó.

— Úgy jött, mint a ménkű! Alája kerültem. A biciklim eltört, de nekem nem lett semmi bajom. Mire jött a rendőr, meglógtam. A cégvezető urnák kellett elHogy egy kicsit j kergetni engem a mentőkhöz.

Felemeli mutatóujját:

— Tessék megírni, hogy a sofőrök vigyázzanak a kifutófiukra! Ne rohangas- sanak úgy! Nagyon könnyen a kocsi alá kerülhet az ember!

Az emberekkel nincs megelégedve Miki.

— Az ember elmegy hozzájuk. Kilóg a nyelve, amíg odaér. És amikor ott van, kiüzenik, jöjjön holnap. Miért?

Széttárja a kezét.

— Miért? Miért lohokatják hiába az embert?

Lenéz. Komoran mondja:

— Este majd letörik a lábam a sok biciklizéstől. Nyolckor jövök haza, úgy dűlök le az ágyra, mint a tuskó . . .

Egy nő megy el mellettünk, Miki utánanéz.

— Érdekelnek a nők?

— Hát . . . nem nagyon. Megnézem őket, rájuk is szoktam kacsintani, de tovább nem érdekelnek.

Belefésül ujjaival a hajába.

— Más gondom is van . . .

— Mi van a kollégákkal?

— Nem barátkozom én a szakmabeliekkel. Ők sem barátkoznak velem . . .

Hallgat.

— Büszkék. Mert többet keresnek, mint én. Különösen azok vágnak föl, akik bankban vannak . ..

Irigykedve:

— Tele vannak pénzzel. Moziba járnak! Nem állnak szóba olyan szegénylegénnyel, mint én vagyok . .

— Mi a vágyad, Miki?

— Eldobni a biciklit. Bicikli nélkül kifutó szeretnék lenni . . . Gyűlölöm a biciklit!

Úgy mondja, mint valami elérhetetlent.

— Gyalog szeretnék járni!

Sóhajt.

— Gyalog!

Elhallgat, hosszan néz a semmibe.

Sz. S.

SVÁBHEGYI SZANATÓRIUM

(BUDAPEST)

— Mégis, kikkel jössz össze?

— Két barátom van. A Majzik István, meg Pál József. A Majzik dobozgyárban inas, a Pál kifutó.

Bólint.

— Rendes emberek. Komolyak Olyan, mint én.

Ideális diétás üdülőhely. —

A legelőkelőbb hotel. - A legtökéletesebb klinikai gyógyintézet. Strandfürdő. Mérsékelt árak.

y

___