Ellenzék, 1938. május (59. évfolyam, 98-122. szám)
1938-05-28 / 120. szám
ÄRA 3 LEJ Szerkesztő."éjt és kiadóhivatal: Cluj, Odea Merilor 4. Telefon: 11—09. Nyomda: Str. í G Duci> No. S. Fiókkiadóhivatal és könyv osztály: P. Unirii 9 Telefon 11-99 ALAPÍTOTTA BARTHA MIKLÓS Felelő3 szerkesztő és igazgatót BR. GROIS LÁSZLÓ Kiadótulajdonos: ELLENZÉK R T. Előfizetési árük: havonta 70 lej, negyedévre 210 lej. félévre 420 lej. évente 840 lej. Magyar- országra: negyedévre 10, félévre 20. évente 40 P. ]LIX ÉVFOLYAM, 12 0. SZÁM. i¥TiímMB»wiMwri'i-»-inn-irTr———" SZOMBAT Tiz évi Kényszermunkára, öt évi íegyliázi'a és öt évi toráoiBre Ítélte & katonai törvényszék Zeiea CoJrennut ■ ini—'iniiain-».—■ Az uj büntető törvénykönyv szerint azonban ebbői az Ítéletből csak a tíz évi kényszer mankót heil a vádlottnak kitölteni. « Elfogadta a katonai törvényszék a lázitás és árulás vádját — Nagy szótöbbséggel kozta meg Ítéletét a katonai törvényszék BUCUREŞTI, május 27. Zeiea Codreanunak a bucureştii II=ik hadtest katonai törvényszéke előtt na* pok óta folyó és nagy érdeklődéssel kisért perében a tanuk kihallgatása, a vád- és védőbeszédek elhangzása után, tegnap hirdetett ítéletet a katonai törvényszék. Az ítélet rendkívül súlyos és megfelel a szigorú ügyészi beszédben elhangzott vádpontoknak. A katonai törvényszék Codreanut 10 évi kényszermunkára, polgári jogainak 6 évre szóló elvesztésére, 5 évi fegyházra, 5 évi börtönre, polgári jogainak 8 évi elvesztésére és 2000 lej perköltség megtérítésére ítélte. Az uj büntetőtörvénykönyv előírásainak megfelelően, az elítéltnek csak a 10 évi kényszer- munkára való büntetést kell kitöltenie és a főbüntetéssel járó 6 évi jogvesztés következményeit szenvedi, mint a legsúlyosabb büntetéseket. A katonai törvényszék tagjai a feltett kérdésekre nagy szótöbbséggel feleltek. Az ügyész vádibeszéde Az ítélet kihirdetése előtt, a bizonyító eljárás befejezése után Ionescu katonai főügyész két órás vádbeszédet tartott. Codreanu célkitűzéseinek és jellemének ismertetésével kezdte hatalmas vádbeszédét. Megállapítja, hogy a vele szemben tanúsított elnéző magatartást nem lehetett .tovább folytatni. Miron Cristea pátriárka- 'miniszterelnököt, Averescu marsaik, Ior- >ga professzort és az ország több más vehetőjét is megrágalmazták, anélkül, hogy -a rágalmazók valami érdemet tudnának felmutatni. Ionescu főügyész ezután részletesen ismerteti Codreanunak a légionista mozgalomról irt könyvét, majd a mentőta- nuvallomások problematikus értékével foglalkozik, mely a vádirat pontjait nem •képes elhomályosítani. Codreanu — hangoztatta az ügyész — a bűnös cselekmények egész sorát követte el, hogy az ország nyugalmát megzavarja s megrontsa, megfertőzze az ifjúságot. Merényletek, gyilkosságok Codreanu könyvének ismertetése következik. Az egyik fejezet cime a következő: „Egy bosszuállási kísérlet, mely például kell szolgáljon a jövő századokénak". Codreanu — állapítja meg a katonai főügyész — bevallja, hogy meg akarta ölni a minisztereket és arra a kérdésre: bánja-e, azt feleli, hogy nem. Egy napon Mota légionista rilőtt az árulónak tartott Vernicescu légionistára. Ennek a merényletnek leirását Codreanu könyvében a következő megjegyzés kiséri: „Ver- nicescut kiviszik, mi pedig fütyülni kezdjük himnuszunkat“. A Vernicescu-ügy után újabb' merénylet következik: Codreanu meggyilkolja Menciu rendőrparancsnokot. A harmadik bűntény: a Duca-gyilkosság. A gyilkosok továbbra is a szervezet tagjai maradnak, hol kitüntetésben részesülnek. Végül Ste- lescu következik sorra, kit páratlan kegyetlenkedéssel gyilkolnak meg kórházi szobájában. összegezés Ionescu főügyész emelkedett hangon (folytatja: .. . — Vádolom Codreanut először is a társadalmi rend elleni szervezkedéssel. Ez abban állott, hogy kapcsolatba lépett külföldi szervezetekkel abból a célból, hogy utasításokat és segítséget kapjon és szociális forradalmat idézzen fei Romániában. Rátérek egy másik ugyanilyen súlyos vádpontra. Az állami hatóságok oklevéltárából elvett titkos iratok magánál tartása, amire nem volt sem joga, sem illetékessége. Külföldi szervezetekkel való egyetértés és állalmi titkos okmányok magánál tartása: mindenki beláthatja, hogy milyen különleges jellege van ezeknek a tényeknek, amelyek ugylátszik, hogy kapcsolatban vannak egymással, sőt kiegészítik egymást. De megkaptuk a rendőrségnél, állambiztonsági hivatalnál és a vezérkarnál levő informátoraihoz intézett ismert rendeletét is, amiből kitűnik, hogy nem akármelyik párthive küldte ezeket az okmányokat, hanem külön információs szervezet és mindenesetre szoros kapcsolatban állott különböző informátorokkal meghatározott cselekvés érdekében. Bizonyos, hogy Codreanu kapcsolatban állott ezekkel az informátorokkal és utasításokat adott nekik. Már egyedül ennek az állami hivataloknál működő kémszervezeteknek a léte is súlyos tény. A nála és más híveinél tartott házkutatásnál más okmányokat is találtak. Egyeseknél a hadgyakorlatok területeinek katonai térképét is megtalálták. Találtak a vezérkar egyes szerveihez benyújtott tudományos tanulmányokat. A 191. szakaszban minősített árulás alkotó elemei: a román állampolgári minőség, titkos iratok, vagy okmányok megszerzése, illetéktelenság ezek megszerzésére. Ezeknek az okmányoknak maga- náltartása, vagy közlése és ebből az egész tényállásból levezetett bűnös szándék. Következésképen a vádlottnak tulajdonított árulás tényét teljesen bizonyítottnak tekintem s az a 191. szakasz intézkedései i alá tartozik. Lázadás — Vizsgáljuk meg — folytatja a katonai főügyész — a vád harmadik pontját, a lázadás vádját, amelyet a büntető törvénykönyv 210. szakasza büntet. Mivel bizonyítható ez a vád? Codreanunak a vasgárda által végrehajtott és előkészített lázadási cselekedetei olyan számosak, hogy immár valóságos közhelyek. Codreanu félkatonai alakulatokat szervezett, egyenruhákat használt, katonai lépést és szokásokat vezetett be. Milyen célból? Másodszor: emberei felfegyverkeztek és lövőgyakorlatokat tartottak. A vádlott különleges célokkal zárt katonai alakulatot létesített, tehát tízezerre szabva meg a tagok számát é9 ez a sereg szervezeténél és a neki adott feladatánál fogva bármely pillanatban zavart okozhatott az állam rendjében. súlyos büntetés Azok az idők, amelyeket élünk — hangoztatta a katonai főügyész — és a nem éppen kedvező nemzetközi körülmények s ez a helyzet mindnyájunkra, akik igazán románul érzünk, azt a kötelességet rója, hogy harmonikus együttműködésben egyesítsük erőinket s nem pedig arra, hogy gonosz cselekedetekkel zavarjuk meg az ország életének azt az egészséges útját, amelyre hazánkat vezetőink helyezték. Következésképen kérem, hogy a bíróság alkalmazza a büntetőtörvénykönyv 191. szakaszának első és második pontját, a 209. szakasz negyedik pontját és a 210. szakaszt. A főügyész beszédének elhangzása után a védők szólaltak fel, majd éjjel 11 órakor Ítélethozatalra vonult vissza a katonai törvényszék. ítélethozatal közben a vádpontokkal összefüggő 40 kérdésre kellett felelni. Bucuresti-i lapok helyesléssel fogadják a katonai törvényszék szigorú ítéletét és megállapítják, hogy ezzel a veszélyes mozgalom utolsó fejezete is lezárult. CLUJ, 1938 MÁJUS 2 8. ícBx^mtmsassms MumaamammBBiaamesaaa Közeledő emlékezés Ilimét megérkezett a kis szász városkából a magyar társaskör f ölhívása, hogy Petőfi Sándor halála napján a csatatéren szokásos emit ék ünnepélyt üz egész kisebbségi magyarság zarándoklásává avassuk. Az ünnepélyt éviről-évne a Társas Kör rendezi, ő gondozza, amennyire lehetséges, a Bem tragikus csata', hellén épített emlékműveket. A Társas Kör úgy érzi — ez az idők fontos egy jellemvo- nása — nagykorán kell hozzálátni a készü- lődéshez, idejekorán kell megkezdeni a bűz*, diitást, jóéi eve kell biztosítani az ilyenkor, legfőbb tényező, a sajtó nemes bujtagatáisút. ,,Már évek óta fölmerült annak szüksége — irtják — hogy ,., a félszázadnyi idő óta minden évben, 3 .,, csatatéren, Petőfi Sándor eiest ének helyén emelt emlékoszlopnál megrendezett Pe'cőfi-emlékünnepet a romániai öd&zmogyptrság emlékünnepévé emelje Sajnos, \Qz eszmét megvalósítani mái napig nem lehetett, Petőfi-bizottságunk .. * a magyarság vezetői, különösen a magyar, dajtó támogatása nélkül, erre képtelen.». Épp ezért... méltóztassanak az elkövetkezendő és f. év julius hó 31-én.,, megtartandó ez* Iévi Petőfi-eml ék ünnepély népszerűsítése 'ér* dekében b. lapjukban Petőfi vonatkozása cikkek révén odahatni, hogy Petőfi-emlékün- appélyeinkeii a magyarság minden rétegéből minél többen vegyenek részt.“ ţ ÍÁ2 elgondolást minden szűrnek 'igenelni kell, a felszólítást helyeselni és a megvalósításihoz szavazatával, munkájávál, szándékával hozzájár alr.i. Csakugyan általános kisebb* ségi magyar nappá kellene fölavQthi a Petőfi* ünnepet. A magyar szellem legnagyobb képviselője volt Petőfi és a világirodalom törté* netirása megállapította, hogy ő a legkiválóbb, dalköltő, A népek szabadságának halhatatlan .vértanúja is. Kemcsak az egyetemes közös-, ségbe kapcsol, 'de a rom!á\n nemzettel való, szellemi és lelki együttesbe. Ha nem volnánk annyira elesettek és csüggedtek, önkéntelen már föl kellett volna szentelnünk jitMus Síiét általános kisebbségi ünnepünkké és nem Üt* köztünk volna semmi külső akadályba, pajta. kell hát ennünk, hogy ezután avassuk I föf ilyennek, amikor a tízezrek zarándokúira ■kelnek. Ismerjük a nehézségeket. Julius 31-a 'nagy dolog ideje, vagy a nagy elszéiedésck évadja. Rég zárva már akkor iskoláink. Egy hónappal előbb ez érettségi találkozókat és évzáró ünnepségeket n esettedért kirándulás* sail kapcsolhatnák össze. A közönség szeglény és egyre szegényebb lesz. .4 távoli vidékek aligha győzik az útiköltséget, mégha, mihez nem fér kétség, az állam vasúti kedveimé* nyékét nyújtana, Re jó megszervezéssel so* kent lehetne, habár lassan is, lendíteni a dől* gon. Rá kellene bírni minden létező intéz* menyünket, hogy iktasson költségvetésébe rié* mi fedezetet egj-két képviselő kiküldése cél* jóból. A nyári kirándulásokat oda kellene, irányítani1. Az évenként szokásos összejöveteleket lehetőleg erre az id&rei a Petőfi-siri őrző városkába kellenélc egybehívni. Divatossá válhatnék gyalog nemzeti zarándokló* sok módja Is. * Mi ezentúl is teret adunk lelkesítő és föl* világosiló közleményeknek az ügy ,,népsze* rülsitése“ érdekében. Hiszen mintha éreznők, hogy a nagy szellem a magasból ellenőrzi, hogy sáfárkodunk isteni és hősi hagyatéká* val. Többször mteni fogjuk a közvéleményt, De igazi mearnozduláshoz mégis köziélek, közérdek, közlelkesii'tség kell elsősorban. Ennek a megvalósításához nem elég egy lap és néhány cikk forró szándéka: ennek ön* kent kell fogannia. A százak és ezrek szoros közreműködését kel' sóvárognunk. Főleg az ifjúságét, mehj tavaly megmozdult, hogy ki* sebbségi magyarságunk sorsát kezébe vegye. lm ez ifjúság költője kínálkozik mintakép* nek és eszköznélz. Eddig se lett volna szabad megfeledkezni róla, mikor „márciusi“ értelme és értéke csak előre lép olykor a félre- szorított Ságból, ö alkalmas arra is, hogy állami. világnézlcíi, társadalmi gyanakvásokat eloszlasson. Mindenki tudja hogy állami, emberi és kisebbségi hűsége tiszta és szilárd. Spectator(
