Ellenzék, 1938. május (59. évfolyam, 98-122. szám)

1938-05-28 / 120. szám

mjganoHBKiia B L L n N 7. É K BBMaBgg^CTJiRara^Aim^rtgiTHffaPEfr^ 10 1H ni á I ii * 2 H. HUftnautaufl« mi e;?,y szürke rend- ri liir mögött van... JUCIT ES RÓZSIT lefényképezték a városban Két bubifrizurás, micisapkás leány a bűnügyi nyilvántartásban... ~ Akiket elsodort a város. « Gyötrelmes, rögös ut a fehérre meszelt falusi háztól az emeletes bérpalotáig CLUJ, május ‘21. Szürke rendőri napihir: „Lopás és he* lő rés büntette miatt a rendőrség őrizetbe voite F. Julis és ÎL Rozália cselédlányo* Ív:.!. A rendőri1 kihallgatás után mindket- mjiiket átadják az ügyészségnek.“ Olyan jelentéktelen „kis esel“ az egész, iutgy a napi események krónikusa, az új­ságíró unottan néz keresztül rajta s to* vább lapoz a jelentések között. Mit is kezdjen vele? Két cselédleány lopott — s/azharmincezer lakosú városban sem* mieselre sem szenzáció, nem is „anyag“ a lap számára. A nevüket sem érdemes feljegyezni. Gyerünk tovább!... A bűn* ügyi nyilvántartóban két jólöltözötb fia* h’.l leányt fényképeznek. Könnyű, elomló nyári selyemruha, bubifrizura és csersz­tonsapka. Slop!... ez talán érdekesebb. Kik ezek a lányok és mi a bűnük?- Loptak hangzik a rendőrkapi­tány válasza s azonnal megmondja a ne* vüket is. •— Lehetetlen! Ilisz ezek ­— Igen, igen... kiöltöztek. Nem első eset. Ott a jegyzőkönyvben a vallomá­suk! Mindent beismertek. Gyorsan átfutjuk a jegyzőkönyvet, ab* ban a pillanatban megelevenedik a sem­mitmondó, szürke kis napihir és mindaz, ami mögötte van. Egyszerre kiterebélye* sedik az. egész, s a jelentéktelen „kis eset“ mögül lassan kibontakozik egy fájdal­mas, szivetszorilö tragédia, amelynek szereplője két kis cselédlány: F. Julis és B. Rozália. Egyik 23 éves, a másik 21. aztán vigyázzatok magatokra!“ Három évvel ezelőtt kerültek be a. vá­rosba. Ciuc megye egyik kis falujából jöttek. Tiszta levegőjű, fehérre meszelt liázból indultak el, édesanyjuk csókjával arcukon... két kéz meleg, szerető simoga* tásával, amelyet a bucsuzáskor kaptak odahaza... amit édesanyjuk rebegiett el nekik könnyes szemmel, féltő aggódás­sal: — Julis... aztán nagyon vigyázz ma­gadra majd ott a városban! És a tétova nézésű két székely gver* «nekläny, Julis és Rózsi otthagyta a szü­lői házat, elhozták a, maguk egyszerű, a'ázatos kis életét a városnak. Beállottak szolgálni, hogy kenyeret keressenek: Tessék — itt1 vagyunk!... mert ennek igy kell lenni! Aztán... észre se vették s a csillogó vá­ros könyörtelenül magához ölelte őket. A két lány két jómódú úri családhoz állolM be. Julis egy vállalat igazgatójá­nak a házába került, Rózsi egy nagy- kereskedő családjánál kapott magának helyet. Életük uj fejezete kezdődött el ezzel. Tiszta, egészséges, rendes lány volt mindkelitő. Es szorgalmasak. Égett kezük alatt a munkai. A vasárnap dél­utáni kimenőkre patyolattiszta inget és az ünnepi szőttest vették fel, amit hazul­ról hoztak magukkal. Aztán ismeretséget kötöttek a szokásos módon. Kétesfoglal- kozásu városi legények kerültek Útjukba s a két lány előtt egyszerre csak ellen­szenves lett a falusi ruha. A hetek, a hó­napok teltek, egy év is elforgóit1 és köz­ben arra a megállapításra jutottak, hogy — a naccsága ruhája mégis csak szebb és finomabb mint az övéké. S a kisasz- szonyé is. Előbb csak megkívánták a szép, úri ruhákat, azultán... gazdájuk tá­vollétében fepróbálták, tükör elé álltak és rájöttek arra, hogy nekik is jól állnak azok a ruhák. Később odáig merészked­tek, hogy egy-egy vasárnapi kimenőn lopva kicsempészték a ruhát, majd át­öltöztek és este ismét visszacsempészték. így kóstolgattak bele a 'tőlük távolálló, idegen világba, mig aztán egyszer — „el­felejtették“ visszacsempészni! az idegen ruhát. Az első „fogás“ sikerült. A tettes nem került elő. Később más helyen szol­gáltak. Ott is eltűnt egy-egy ruha. Sőt — mosifc már nemcsak női, hanem férfiru­hák is. Mert a kétes foglalkozású gaval­léroknak is kapóra jött egy-egy jó öl­töny. A LEJTŐN NEM LEHET MEG­ÁLLNI... Az első kísérletek sikerén felbuzdulva, vérszemet kaptak s most már nemcsak a szolgálalíhelyükről loptak, de — gaval­lérjaik közreműködésével — bemerész­kedtek idegen lakásokba is. Titokban. Észrevétlenül. Hol volt már akkor arcuk­ról a távoli falu tiszta levegőjének üde hamvassága... az anyai csók és féltő sr mogatás... a paltyolattiszta ing, az ün­nepi szőttes, a félénk, tétova tekintet... hová tűntek? És a régi, kedvescsengésü nevek is hogy el c sűréi deliek: a Julisból Juci... Rózsiból Rózsa lett. így szebb, így városiasabb. Elegánsabb. Lassanként teljesen elmosódott előttük a távoli kis falu képe és helyette kirajzolódtak annak a lejtőnek körvonalai, melyen nem tudtak többé megállni... És egy napon szinte észrevétlenül tagjai lellek egv jólszerve­zett kis betörőbandának, de egy két fo­gás után a rendőrség rajtaütött. A bün- ------------- —M szövetkezel gyakorlottabb férfitagjai per­sze idejében kereket oldott. Őket, a két lányt lefogták. Egyikükről... a „Jucid­ról a rendőrorvosi vizsgálat azt is meg" állapi-tolla, hogy — beteg. Lehet ebből riport? Nem. Mindössze egy rendőri jegyzőkönyv sűrűn teleirt lapjaiból jegyeztünk fel néhány monda­tot. Egy, amint történt. Nem is kell hoz­zálenni semmit, csak azt, amit a hivata­los jegyzőkönyv is felemlíti: „mindent töredelmesen beismerlek.“ * Most ill ülnek a bűnügyi osztály nyil­vántartó irodájában, könnyű selyemru­hában, bubifrizurásan, micisapkában, Julis és Rózsi. A két lányról két két fény­kép készül. Egy profilból, egy élűiről. Mögéjük számtábla kerül: a 234‘es és 235-ös szám. Bűnügyi nyilvántartás. Ro* voll múltnak. Elsodorta őket a város. Odahaza, a tisztalevegőjü falu fehérre meszelt kis házában két édesanya még nem tudja, hogy lányukat a városban — lefényképezték, ők most is úgy látják őket... olyannak, ahogy elindullak tiszta kis ruhájukban... kenyeret keresni. És éppen olyan meleg, féltő aggódással gon­dolnak rájuk: „Istenem... csak ne érje őket semmi baj, ott az idegenben!...“ (g. a.) A Plasztikon harca a kiállított A Plasztikon nem nyugszik bele a bírói ítéletbe, — Legújabb attrakciók BUDAPEST, május 27. A felperes ökölbeszoriott kézzel, indu­lattól kidülledt szemmel áll a cellában. Arcán vörös foltok tarkállanak, mert kí­nos kalandja volt, mielőtt szobor lett be­lőle a diszes galériában, ruhája a jólöltö­zött külvárosi iparosé. És mégis szégyen­kezve bújik el két kollégája: Matuska, a rém és egy „előre megfontolva“ gyilkoló parasztlegény között. A felperes csak most lett felperes, egyébként vádlott, il­letve elitéit és mint ilyen tizenkétévi fegyházbünetését tölti. Viaszváltozata azonban mint pernyertes szerepel a 11= geti bűnügyi szenzációk között és ezért vonul vissza szégyenkezve a szélesvállu parasztlegény mögé, mert a nyilvánosság előtt nincs sok keresnivalója. A törvény­szék ugyanis helyt adott az elitéit rabló- 'támadó: Benkovszky Pál keresetének és kötelezte a Panoptikumot, hogy távolítsa el szobrát a gyilkosok cellájából, viszont a közszerepléssel járó erkölcsi kárért nem ítélt meg kártérítést az érzékenylelkü rabló számára. Majd a felsőbíróság ! . . . Fényes ur, az igazgató még most sem tudja elhinni, hogy a gyilkosok cellájá­ból ki kell majd emelni bírói határozat­ból az egyik figurát: — Ilyen eset kérem még nem fordult elő, amióta Plasztikon a Plasztikon. Ille­tőleg már előfordult, de az Leirer Amá­lia volt. Mert mi közszemlére tettük a Leirert is úgy, ahogy történt, viszont az apa tiltakozott leánya szerepeltetése ellen és a hatóság be is tiltotta a szobor mu­togatását. Arra viszont nem volt példa, hogy maga a bűnös modellje lépett volna föl a kiállítás ellen. Hát kérdem: ott vég­ződik a becsület, ha a gyilkos cellájában szerepel valaki, vagy ott, hogy a bíróság elitéli bűncselekményért? Dehát majd a- felsőbíróság végleg eldönti, kinek van igaza . . . A Plasztikon most az alapitó Fényes Márton özvegyéé. Az érdemes müintézet 1880-ban alakult, bölcsője egy Andrássy­úti házban ringott, a kiállításkor aí Vá­rosligetbe költözött, majd pedig „korsze­rűen berendezve kikötött a Vurstliban. A Plasztikon tehát ncm'S/orul felfedezés­re a bírói ítélet alkalmából, vidám má­jus elsejéken, vagy diákkorunkban ko­mor algebraórák idején mindnyájan bor- zongtunk az egyenruhás és tépettruháju viaszfigurák, életből ellesett jelenetek előtt. „Vállalatunk ma már országszerte a legjobb hirnévnek örvend“, dicsekszik a tárgymutató. — Édesapám a londoni Panoptikum mintájára csinálta meg a Plasztikont — emlékezik megha'tottan az igazgató. — Persze a londoni az egészen más. Ott nemcsak a gyilkosokat lehet bemutatni, hanem a bűntényeket is, a legdrámaibb pillanatokban és a színhelyet, ahol a szen­záció történt. Nekünk azonban meg kell elégednünk azzal, hogy a legújabb ese­mények hőseinek bemutatásával állandóan haladunk a korral. Uj attrakciók Nyilván ezért kapott te réti a: Plaszti- konban a sanghaji légibombázás áldozata, a kimonós, gázálarcos hulla is. A sanghaji fülke papirma'sé-utcák és füstös kövek í omladéka alatt heverő holttestek festői csoportképe. A másik fülkében az orosz világesemények hősei, életnagyságban: a muzsikinges Stalin, aki mint főszereplő, az asztalnál ül, körülötte feszeng elegáns zsakettben Trockij, Zinovjev, a pirosin- ges Jagoda, Tuchacsevszky marsall és a többiek. A nagybajuszu Stalin békésen el­nököl áldozatai között, mint tanár az is­kolában. Az abesszin császári család egy. régeb­bi szenzációs művészi terméke a „legen­dás kincseivel“ elmenekült Négussal, fiai­val és ápolónő-lányával, az adjutánsok­kal, testőrökkel és a kecses oroszlánnal, szóval az egész közelmúlt világszenzáció elfeledett hőseivel. Van egy fülke, amelynek címe a kata­lógusban: harcos ellenfelek. Polgári póz­ban állanak egymás mellett Franco tábor­nok, aki csak „Istennek és a történelem­nek“ felelős és harcos ellenfele, Miajj tá­bornok, valamint a másik két nagy ellen­iéi: Macvuji tábornok, az expediciós j<- pán sereg paranc'.nőka és Csang-Kai-Sek. A közönség félve lépked a zord és ba­rátságos figurák fülkéi között. Nem tud­ja melyikben botlik királyba vagy ke­gyetlen gyilkosba. Igaz, hogy tábla figyel­meztet: „csak erős idegzetűeknek“, ha komoly borzalom fenyeget. Mint például az öngyilkos ablaka előtt. Kilincsen ka­limpál az öngyilkos rnatróna valóban nem szívderítő pózban. Pedig — mint a ka­talógus kioktat — „az öngyilkosság gyá­va megfutamodás az élet elől, amellett nem is mindig célravezető. Ha nem si­kerül, magát és családját örökre szeren­csétlenné teszi“. Az öreg néninek valószínűleg sikerült, mert tiz évvel ezelőtt ugyanilyen hely­zetben láttam. A Plasztikonnak van bűnügyi múzeu­ma is: utazókosár, melyben női hulii úszott a Dunán, kályha, melyben holt­test égett el, gyermekkocsi, amelyben ba- romf'ikereskedő utazott a szemétgödör­höz, bőrönd, amelybe női holttestet cso­magoltak, sezlón, amelyen hentesmestert lőttek le, balta, amellyel házaspárt és cse­lédet vertek agyon, no és a bádogdoboz, amelyben Kiss Béla a „pénzes nőket“ rej­tegette. A Plaszikonba főképen pénztelen nők járnak, ezért nem félnek a bádogdoboz­tól. Azután húzódozva, de kíváncsian sietnek fel az emeletre, ahol a bonctani osztályon — mint a katalógus figyelmez­tet — „megtalál mindent, amit keres!“ (g—ly*) PÁLYÁZATI HIRDETÉS. A sfântu-gheorghei ref. székely Mikó-kollégium elöljárósága pályáztot hrdet: I. a főgimnáziumnál megüresedett i. Román— rom.-történelem, 2. Lat-b—görög, 3. Német— francii, 5. Filozófia—magyar vagy f lozófia—ro­mán, 6. Torna, 7 Isko-aorvosi. tele,, képesítésű rendes, illetőleg .icenc ás helyettes tsrnári állásra, 8. igazgatói-titkári állásra s végül négy internáluü felü gye ői áfásra. Ií. A leánygimnáziumnál1 megüresedett: 1 fran­cia—romáin,, 2. francia—latin vagy romián—latin, 3. vallás, 4. ének—zene, 5. történelem—földrajz, 6 rajz—kézimunka 7 törne—kázítirtástan szakos he yectes tanári ál-árraj, tovLbbá két internátus felügyelői állásra. Az igazgatói-titikb-V: állásra .fa'nári, jogi, lelkész- vagy tanítói ők levéllé" vagy legiíibbb középskcéaii végzettséggel bíró olyan ref. anllásu állam polgá­rok pályázhatnak, ekik k:ítona!' kötieTefitségüknek eleget tettek. Az internájiusi felügyelői állás betö té­hez Jegdább az egyetem elvégzése szükséges, előny­ben részesüli, akinek Ücencáj;i éj paedagogin bi­zonyítványa' is van'. Az igaz.gatói-titkár fizetése ké- pesjésének megfelelő lesz. a megválasztandó t - nároké pedig az egyhíázkerü'et igazgatótanácsa ál­tal megálLjpito-tt jav: balom. Szabályszerűen felsze­relt kérések legkérőbb junius hó 25-ig a kollé­gium IgíZgaiJóságához n}mjtandók be INSPEKCIÓS GYÓGYSZERTÁRAK. Május 21—27-ig a következő gyógyszer* tárak teljesítenek éjjeli szolgálatot: Lu­kács, Str. Memorandului 2. Telefon: 20—78. Dr. Olariu, Str. Regina Maria 0. Minerva, Cal. Reg. Ferdinand 28. Tele­fon: 21 — 54. Dr. Rusu, Str. Cipariu 1. Telefon: 27—92. hogy Bródszky Miidós. a neves magyar. komponistai érdekes ajánlatot kapott egy hollywoodi vállalkozótól. Az ajánlat úgy szólj hogy Bródszky nyisson bárt Hollywo­odban és maga üljön a zongora mellé; hogy ötvenedszer került színre C.sathó Kálmán Fűszer és csemege cirnü darabja a pesti Vígszínházban; hogy óriási színházi botrány volt Rómá­ban, ahol Bcnelli Orchidea cimü darabjánál az olasz színházak történetében páratlanul álló esemény játszódott le. A közönség egy része hangos kiáltozással követelte °z elő­adás beszüntetését, mojd két részre szakadt és összeverekedett_ A tüntetés oka a darab erkölcstelensége; hogy Alpár Gálát meghívták a: angol ki­rályhoz. Az angol királyi udvarnagyi hiva­tal hívta meg Alpárit hogy májusban éne keljen az angol királyi pár előtt. A nagy ld ■ tüntetés miatt Alpár elhalasztotta délameri- kas turnéját; hogy filmgyár alakul a pesti Szirti akadé­mia égisze alett. Kiss Ferenc lesz az ötlet meg1 er emlő je; hogy Bálint Dezső nyerte el az idei Ilu-, boy dijat. Másod’k lett Batári József; , hogy a pest; eucharisztikus kongrHT-as alatt az Operában szinrekeriil Liszt Kriszfjaţ oratóriuma.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents