Ellenzék, 1938. május (59. évfolyam, 98-122. szám)
1938-05-22 / 115. szám
8 Mm ELLENZÉK 1938 m á I u a 22. V Feltárul a legendás lflu-(öld rejtélye vérek, a Naacalok. számára a valláls és a tudományok tanításához. A rejtélyes agyagtáblák Egy nap, amikor a főpap különösen közlékeny hangulatban volt, feltűnő dolgot közölt fiatal barátjával. Elmondotta Churehwardnak, hogy a gondjaira bízott templom titkos irattárában több, ősrégi Írásos tábla fekszik, amelyekről azonban senki nem tudja, miről szólnak, mert be vannak burkolva és ezt még eddig nem merte senki sem lefejteni róluk. Hozzá tette, hogy ő, mint az őrzőjük megtehetné, de nem meri, olyan szentek azok . . . A főpap szavai lázbahozták a fiatal tisztet. Mindent megkísérelt, hogy megtekinthesse őket. Különösen pedig akkor csigázódott fel az érdeklődése, amikor a pap azon véleményének adott kifejezést, hogy ezek a régi-régi táblák biztosan arról a legendás Anyaországról szólnak, melyet Munak is neveznek és amelyről már több alkalommal beszélt tanítványának. Elmondotta azt is, hogy a hagyomány azt tartja, hogy a táblákat egykor a Naacalok rendjének tagjai Írták, mégpedig vagy Burmában, vagy pedig — magában az Csodálatos áörténetok a tüdőidről, a világ és az ember teremtéséről jával sikerült Is ez neki. De az eredmény mindenért bőven kárpótolta. Az Írások részletesen feltárták előtte azt a helyet, ahol az ember először jelent meg a földön. A különböző tárgyakról különböző táblasorozatok szóltak. Volt olyan sorozat, amely csak két, de akadt olyan is, amelyik tizenkét táblából állott. A legértékesebb az a két tábla volt, amely a többinél nagyobbméretü volt és a többiek olvasásához kulcsul szolgált. Ha ezek nem kerültek volna elő, a többit nagyon nehéz lett volna kibetüzni, főképen pedig megérteni. Utóbb, amikor Churchward más beosztást kapott, mindent elkövetett, hogy a hiányzó táblák nyomára jusson. Nem sikerült. Nem sikerült ez neki akkor sem, amikor megválva a hadseregtől, minden erejét ezeknek felkutatására fordította. I Egyszer azonban, mintha nyomra akadt I volna. De csak mintha . . . Ezután megnyugodva kissé, nekikezdett a táblák szövege elolvasásának. Már az első sorok elolvasása után nyilvánvalóvá lett előtte, hogy ezek a legendás Mu-földön Íródtak és arról szólanak. A második tábla végén a történet még nem ért véget. Mivel most már a főpap kíváncsisága is felébredt és a szent hagyományt már úgyis megszegték, megígérte, hogy a történet folytatását is előhozza. A másnapi táblák azonban megint másról — de éppen olyan érdekes dolgokról — szóltak, úgy, hogy harmadnap újabb táblák kerültek évezredes érintetlenségükből napvilágra, hogy a történet végét megismerhessék. Sok közöttük törött volt, ezeket Churchward azután összecementezte, amivel a főpap háláját érdemele ki és azt a hitet keltette a táblák őrében, hogy az angolt egyenesen az istenek küldték a szent ereklyék megmentésére. Miután minden táblát megnéztek, Churchward nekifogott a lefordításuknak. Hosszú hónapok fáradságos munkáHafsza a töi)hi tábla utáo: kudarc Burmában, Burmában járt, egy buddhista templom | főpapjánál. Elmondotta, mi járatban van, tanúbizonyságát adta beavatottságának és kitűnő ajánlóleveleit is felmutatta. Hiába. A pap hidegen fogadta. Mikor nagysokára megszólalt, az első kérdése az volt, hogy honnan jött? . . . Amint megtudta, hogy Indiából, hevesen kifakadt, hogy csak menjen vissza Indiába s kérje vissza a táblákat azoktól a tolvajoktól, akik tőlük ellopták. Azután nagyot köpött az angol tiszt lábai elé, gyorsan megfordult és szótlan, köszönés nélkül eltávozott. A balsikerek nem keserítették el Chur- chwardot és most kutatásait a táblákon foglaltak helytállósága bebizonyitására fordította. Végigtanulmányozta az összes régi kulturáltat és ekkor rendkívüli felfedezésre jött rá. Észrevette, hogy az a szent nyelv, amelyet Indiában a hindu főpaptól tanult és siker Mexikóban amelyet az általa ismertetett hagyomány szerint az egykori Naacalok használtak, nem más, mint — az amerikai mayák ősi kulturnyeive!... Tibet, India, a Déltengeri szigetek, Ausztrália, Egyiptom áttanulmányozása után most minden figyelmét Dél-Amerika felé fordította. És nem is hiába. Abban a két és félezernél több kőtáblában, amit Niven mexikói régész ásott ki a háború után Mexikóban, bár más Írással irva, megtalálta a Naacal-táblák kiegészítését. Ezek a táblák is még Mu fennhatósága idején készültek. Churchward ezzel sem fejezte be kutatásait, még ma is járja a világot. Felfedezései eredményeit Amerikában tette közzé és ezek anyagát ismerteti magyar hive, Csicsáky Jenő napvilágot látó kétségtelenül nagyon érdekes könyvében. Futó András. Az öngyilkos dühbegurul Irta: TÖRÖK SÁNDOR anyaországban, Muban! . . . Lassan kiderült az is, hogy a táblák egy hatalmas gyűjtemény töredékei csupán, a gyűjtemény többi darabjairól azt tartják, hogy India hét más nagyon szent tempóméban őrzik. Churchward most már olyan hevesen kérlelte mesterét, hogy az nem tudott sokáig ellenállani neki — és egy este ott feküdt asztalán kettő a rejtélyes táblák közül. Mutatóba hozta fel a titkos irattárból a pap. Miután a táblák őre megadta az engedélyt rá, a fiatal régész az izgalomtól remegő kézzel fogott hozzá az évezredek pora által takart táblák burkolatuktól való megszabadításához. Végül sikerült. Két napégette agyagtábla feküdt előtte furcsa, de hála a főpap tanításainak, előtte már nem ismeretlen Írásjegyekkel teleróváf. Ha lehetett, még izgatottabban vetette rá magát a jelek kibetüzésére. És értette! . . . Megértette a tábla szövegét, mert tényleg a Naacalok titkos nyelvén Íródott, ahogyan a pap azt mesélte. A hálától könnyes szemmel mondott köszönetét mesterének. Érdekes könyv látott napvilágot nemrég. Szerzője -— és egyúttal kiadója is — egy volt hosszujáratu tengerész kapitány, Csicsáky Jenő. — Könyve kulutrank eredetét mondja el egy nálunk meg teljesen ismeretlen angol régész feltűnést- keltő felfedezései nyomán. A könyv cime — „Mu, az emberiség szülőföldje“ — mindenesetre sokat sejtet, de korántsem annyit, mint amennyit a könyv magaban foglal. Csicsáky egy nagy-nagy földrészről beszél könyvében, amely a történelem előtti időkben a Csendes-óceánban, illetőleg annak a helyén volt és amely szerinte mintegy tizenkét és fél évezreddel ezelőtt elsüllyedt az óceán hullámaiban. Ez a földrész, amit Munak hivtak, volt Csicsáky kapitány könyve szerint az emberiség bölcsője és amig fennállott, uralta az egész világot. Innen népesült be az egész föld és innen indult ki mintegy ötvenezer évvel ezelőtt az emberiség első nagy művelődése, amely szerinte sok tekintetben felülmúlta a mai kultúránkat is. Különben ami műveltségünk is ennek leszármazottja, mint ahogyan minden ismert emberi kultúra a Mu-földi műveltségben gyökeredzik. A Mu-föld elmélet nem Csicsáky feltalálása. Ezt meg is vallja könyve előszavában. Az érdekes és talán a tudomái- nyos világban egyszer még forradalmat okozó feltevést egy angol régész, James Churchward ezredes állította fel. Csicsáky csak az angol kutató felfedezéseit ismerteti a magyar közönséggel, megtoldva egy függelékkel, amelyben ennek az elméletnek alapján megírja a magyarok igazi eredetét. A hindu főpap csodálatos legendái Érdekes kétségtelenül Churchward elmélete, de még érdekesebb az az ut, amelyen az angol régiségbuvár erre a felfedezésre eljutott. Csaknem olyan izgalmas, mint a legértékesebb kalandorregények. A furcsa és nem mindennapi történet ötven évvel ezelőtt Indiában kezdődött. Az angolok indiai hadseregének volt ekkor hadnagya James Churchwardt, aki egyébként szenvedélyes műkedvelő régész volt. India a maga tengernyi és akkor még jóformán ismeretlen romjával hálás munka- terület volt a fiatal angol tiszt szokatlan sportja szármára. Történetünk kezdetének esztendejében a szokottnál is hatalmasabb éhinség sújtotta az ehhez már hozzászokott bennszülött lakosságot. A kormány mindent elkövetett, hogy a szegény népen segítsen és e munkához segítségül hívta a katonaságot is. Churchwardot egy régi indiai városkába vezényelték, amely hires volt régi és felette szent templomáról. A templom főpapja mellé osztották be. A hindu pap és az angol tiszt csakhamar jó barátságba kerültek. A bennszülött pap megszerette a nála sokkal fiatalabb tisztet, de különösen akkor fogadta szivébe, amikor megtudta, hogy az mennyire érdeklődik India szent hagyományai után. Tőle telhetőleg segítségére is sietett. Tanitgatta. Churchward meglepetten tapasztalta, hogy milyen müveit, tudós ember a pap. Különösen a hozzá értő szemébe oly érthetetleneknek látszó hindu ábrázolások magyarázata terén volt kitűnő szakember. Churchwardot a hindu főpap megtanította egy csomó ősi titkos egyházi Írásra és egy nyelvre, amelyet a főpap szerint India hét legszentebb főpapjának mindenkor el kellett sajátítania, hogy olvashassák a legősibb titkos egyházi iratokat. Megmondotta tanítója Churchwardnak J azt is, hogy ez a föld legősibb nyelve, j Több mint két éven át tanulta a fiatal I angol hadnagy bennszülött öreg barátjától ezt a furcsa nyelvet. Nehéz feladat volt az elsajátítása, mert az ezen a nyelven iródot, egyébként egyszerű szövegeknek nagyon nehéz volt a megértése, a mögöttük rejtődző titkos értelmezések miatt. Ezek ugyanis titkos utasításul szolgáltak egy papi szerzetes rend, a Szent TestBairátomhoz rohanok, akii öngyilkos lelt. Tulajdonképen nem rohanok olyan nagyon, sőt, inkább csak lassacskán mr gyek, útközben meg kelli gondolnom, mit is mondjak neki s hogyan is mondjam? S hogy mát vigyek? Kórházba! mégis . .. nem állít be az ember üres kézzel — ta" Ián néhány narancsot, vagy inkább befőttel? Ha nő volna, természetesen virágot kapna. Lassan megyek, soha ilyen óvatosan nem közeledtem még, a forgalmi lámpát alaposan megnézem, csak- ugyan zöldet mutat? Igen? Na, akkor mehetünk. Könyvet viszek neki, az lesz a legjobb. Valami könnyű, vidám olvasmányt. Kavargatnom kell magamban barátom tragédiáját, hogy megfelelő hangulatba mesterkedjem magamait. Mert barátom kissé mulatságos, mint általában mulatságosaik a sikerületlen öngyilkosok. Még hozzá aszpirinnel! Jó, jó, hiszen azon“ kivül beugrott a Dunába, de lírába, nem hali meg A Dunából kihalászták a mo toros rendőrök, a/ aszpirint kimostál. 1 tőle a! mentők s most kívül belül m< fürdetve fekszik u kórházban. Életéi jól ismerem. Sikerületlen élet, ettől az élello: igazán elhilletném, hogy meg akart hal ni. Zavaró mellékkörülmény például a búcsúlevele, melyet ideaxJtak a rendőr ségen. Négy sűrűn teleirt oldal, bölcs mondásokkal és verses idézetekkel. A ta pasztalai szerint mennél több és liosz- szabb búcsúlevelet ir az öngyilkosjelölt, annál kevésbé hal meg. A sikerült öngyilkosok után kis cédulák maradnak Legfeljebb, a legszükségesebbnek Ítélt intézkedésekkel: kérem értesíteni menyasszonyomat, lakása itt és itt... — önként mentem a halálba, ne boncoljanak föl! .. . Tettemnek oka gyógyíthatatlan betegség — stb. De az Igazi öngyilkosok azok, akik nem hagynak maguk után egy sort sem. Akik mukkanás nélkül kilépnek a világból, egyik pillanatról a másikra' eltűnnek s egyetlen halvány jelt sem adnak az iltmaradottaknak. Ennél a sötét némaságnál a legsötétebben kicrrkalmaizot búcsúlevél sem tud többet mondani. A kórház kapujában azért mégis elfog valami, a halál meglebbentett árnyékából. Amig a nevét mondóm a kapusnak, — tudakolva, hogy hol fekszik —, ez a név... ez a két szó tehát még őt jelenti, az élőt, harmincnyolc esztendejének minden örömeivel és bánataival, apró sikereivel és kétségbeeséseivel együtt őt jelenti. S bár véletleneken múlott csak — ha köd lett volna például a Dunán, vagy a rendőrök motorhiba miatt később érnek a hídhoz —, most jelenthetne lezárt és vissza nem térő körülményeket és emlékezéseket elhalt barátomról. S igv, ha nem is megrendülve, de mindenesetre megilLetődve állok meg az ágya előtt. Rámnéz és pillanatra ismét behunyja szemét. Restelkedik, össze kell szednie magát. A sikerületlen öngyilkosok szégyenlősek. Megfogom a kezét, mondom: — Szervusz, pajtás. Fölpillant hálásan: — Szervusz. — Kis szünet után azt mondja: — Hát eljöttél? — El. .. igen. Gyöngén megszorítja a kezemet, mire másik kezemmel megsimogatom a keze- fejét. Erre hálásan a szemembe né^ és azt mondja: — Képzelem, mi volt a lapokban! Az újságírók mindent kiszíneznek, fölfuj- nak, már bocsáss meg.. . — Kérlek, kértek — nyugtatom —, ne izgasd magad, minden rendben van, a lapokban nem volt semmi. Felül és rámmered: — Mi?! Semmi?! — Na, hát. . . hiszen volt itt-ott néhány sor, azt hiszem, két újságban volt külön napihir, a többiben elcsúsztál a... a . .. — nem akarom kimondani az öngyilkos szót —, szóvali, a vasárnapiak közé kerültél általában, tudod, szokott lenni egy olyan kis hir, ha sok ízé, tör" ténik. — A vasárnap öngyilkosai?! — Úgy van. És kérlek, a nevedet is rosszul írták a legtöbb helyen, egy énnél és ível. Efelől tehát nyugodt lehetsz. — Haha! — röviden és keserűen fölnevet barátom —, remek! Egy énnél és ivei?! MI?! Odakenve egy napihirbe, mi? Tömegsírba velem, mi? És ez a ma,- gyár sajtó, amelyre olyan büszkék vagytok!? A jól informált, a pontos, a lelki- ismeretes sajtó! Nagyszerű! Hát, kérlek — és sápadt arca vészesen kipirul —, kérlek, megvan a véleményem rólatok és rólad is külön, ha éppen tudni akarod! — De kérlek ... — Mit kérlek, kérlek! Nem kaptad meg az utolsó levelemet? — A búcsúleveledet? — Megkaptam ... — Nahát. Olyan nagy dolog lett vol‘ na kivenni belőLe néhány szép sort és leközölni, mii ? Letört volna a körmöd? Haha, remek, egy énnél és ivei! Mindenféle szamárságról hasábokat irtok, ha egy külügyminiszter ide vagy oda utazi?k, vezércikk, meg minden, de ha a barátodról van szó, akkor persze nem tudod elintézni), hogy legalább a nevét ne hamisítsák meg, ne lopják el! Tolvajok, igenis tolvajok és hamisítók és meg is sértődhetsz, ha akarsz! Micsoda világ, Istenem ... — s a falnak fordult. A bucsuzásnál már nem fogtunk kezet. 1
