Ellenzék, 1938. május (59. évfolyam, 98-122. szám)

1938-05-22 / 115. szám

ELLENZÉK 7 193 8 május 2 2. Viktor Emúnuel király és császár Afrik ába utazik RÓMA, május 21. Victor Emanuel király és császár Ro" mából Szirakuzába utazott. A királyt és császárt, aki a líbiai olasz gyarmatra ha= józik Szirakuzából, a pályaudvaron a ki­rályné, Mafalda és Mária hercegnők és az állami méltóságok búcsúztatták. Ahol tiios a háború A hongkongi béke légvédelme HONGKONG, április hó. Hongkong, a brit világbirodalom egyik legfontosabb stratégiai pontja a layol- Keleten, a béke szigete, szabad kikötő, ahová ,a háború rémének tilos a bemenet! Japán már hónapokkal ezelőtt győz­tesen befejezte volna kinai háborúját, ha Hongkong nem áll terjeszkedésének útjába és nem nyji't titkos kaput a kinali seregek hadellátásának. Hongkong körül, Gantonban ágyuk dörögnek, emberéletek pusztulnak, de Anglia megvédi szigetét, a békét min­denáron . .. Menekülő kínaiak eziei árasztják el Kowloont és Viktóriát, azo­kat a területeket, amelyek brit fenható- sága alá tartoznak. Üldözött kinai hajók az angolt vizeken oltalomra lelnek. Itt tilos a háború. A kowlooni utcákban, a Viktóriái sikáto­rokban kinai titkos társaságok szervez­kednek, terjesztik a bojkottot a japán áruk ellen. A brit impérium szárnyai alatt meghúzódnak ai vert hadak vezérei. Egy négyszázmiliós, szinte védtelen nemzetet megvéd atz igazi sárga veszede­lemtől, a világ egyik leghatalmasabb ten­geri haderőjétől néhány angol ágyuna- szád, a fehér és indus katonaság s né- hányezer európai, akik Viktóriában és Kowloonban élnek. Hongkong megállítja hódító utján a terjeszkedő japán imperializmust. Kü­lönben a sárga emberkék hajói már el­jutottak volna a délién geri szigetekig, el­vették volna Manilát az amerikaiaktól, akik egyik utolsó hivatalos jelentésük­ben a világ tudtára adták, hogy nem tudják, de nem is akarják tartani a Fii' löp-szigetek fölött aíz uralmát. A hongkongi szigeteken, a sziik szoro­son, amely Kowloont Viktóriától elvá­lasztja, ellenséges szándékú hadiierő nem haladhat át anélkül, hogy ne találja ma­gával szemben a briteket. LÉGVÉDELEM HONGKONGBAN Hongkong felkészül az ellenséges bom­bavetők fogadtatására. Ma este héttől ti­zenegyig a két városrész koromsötétbe burkolódzik, hogy fényei ne lehessenek seminő gonosz támadás célpontjai. Az újságok első oldalon hasábokat Ír­nak a „Black outiról, a nagy légvédel­mi próba szinjátékáról. Másutt egy ilyen légvédelmi nap jelentéktelen lehet, de itt, ahol a béke keskeny szigete körül, néhányszáz mérföldre házak romjai és emberek hullái kiáltanak a végső, min­dent kiegyenlítő igazság után, minden ilyen gyakorlat hallatlanul fontos. Kowloonban, a „Hotel Peninsula“-ban lakom. Délután az appartemanben, amelynek a sors különös kegyelméből egy hétig a lakója vagyok, <aiz asztalon fi­gyelmeztető Írást találok: este héttől ti­zenegyig a szobákban minden olyan fényt, amely kiszivároghat az utcára és igy ellenséges támadás célpontjává tehe­ti az épületet, el kelll oltani, csupán az ágyak fölött égethetem a villanyt, sehol másutt, amire ai legszigorúbb büntetés terhével köteleznek. T. T. Ling, ismerősöm, hongkongi ki­nai ember,, aki többször járt Európában és nem tartozik a kinai tömeghez, amely­nek a hagyományok csupán piszkos szokásokat jelentenek, a „Hongkong“ hotelben teázik velem, néhány perccel fél hét előtt felugrik, szabadkozik, hogy fontos értekezlete van este s mielőtt még egy italra meghívhatnám, már el is siet. Nincs értekezlete, csak fél a „black out“-tól, a Hongkong fölött megjelenő angol) bombavetőktől. mert azt hiszi, hogy könnyen közéjük vegyülhet cgv ülpponi repülőgép és megkezdi a pusz­id st, amelyet maguk előtt is eltitkoltan várnak az emberek, színesek és fehérek egyaránt. A sangháji példa kettőzött óvatosságra figyelmezteti. SÖTÉTSÉG A FÉNYEK VÁROSÁBAN Hongkongban már fülledt, nyári me­leg tikkasztja az európai tüdejét, aki hi­degebb tájakról érkezett. Néhány perc múlva hét óra. Sötétedik. Különös érez­ni a meleg és a korai sötétség kettős el­lentétét, amely annak, aki régóta itt él, teljesen természetes. Sietek, hogy még a teljes sötétség be' álllta előtt) hazaérjek. A zöldszrnü „Ferry boat“-ot. amely Kowloon és Viktória köl zött közlekedik, „Night Star“-nak hív­ják. A felső fedélzeten — első osztály — fehérek és jobb kínaiak, — az alsó ré­szében pedig — harmadik osztály — kulik, sárga páriák. A hajó zsúfolt. A kínai tengerész ellöki a parttól a „Night Star“ zöld testét, indulunk, Kow­loon felé. A kezdődő este sötét árnyait a városba szőtte, az öbölre is feketeség borul, a hajók teste megvilágitiatlam, sö­tét tömeg. A „ferry boat“ az öböl közepén halad. Máskor ebben az időben Viktória már árasztja a világosságot, sárga fényutak ragyognak, szeszélyes vonaliakban, a hegyes szigeten. Most csupán lámpák magános, pislákoló szemei hunyorog­nak a „Night Star“ felé. A sziget szinte magába szívta szokott ragyogását, ezt a csodálatos látványt, amely minden érkezőt megigéz. A fény tenger helyett most ai sziget he­gyes vidékének szilüetje sötét árnyként emelkedik ki a vizekből s az égbolt röslö hátteréből. EiíliZaS tipr szedjen minden reggel a ..mindennapi kis adag“’ «mim sói Kruachen tartalmazza mindazon sókat, amelyek az ön jó közérzetéhez szükségesek és fontosak. Kruscher klzáró- VO" '** termőim*» ••fon 4 elő e zeivclr rk rend­szere* tevékeny f-zni.nj hzto111jr n> eltávolítását azon mérge- salaknak amely az elhízás fő oka. Az egész __ világon az emberek milliót »zedlk. ezért szedjen ön is A kowlooni, OldalOIl csak kevesen vai minden reggel Kruschen .ót és jobban fogja magát érezni mint életében Mrm'Vn- ............,■ ■■ • . Rf, jej ff Vigyázzunk a fényre!44 A Peninsula előcsarnokában csak az asztali lámpák égnek, a szálloda törzs' vendégei halkan beszélgetnek, de most minden hangot, zörejt élesebben észlel a fül. A Fiilöp-szigetekről való zenekar zsen- gilő, modern dzsesszef szórakoztatja a szár.az. angolokat. — Gyerünk a szobába, miit kezdjünk itt, még a szokottnál is unalmasabb. A második emeleti', széles folyosón minduntalan a sötétség áll elénk, fekete akadályként. Szobánkban a roletta s a függönyök leeresztve, csupán az ágy fö­lött ég a villany. Hatalmas hetükkel a figyelmeztetés, szinte tolakodóan: Vigyázzunk a fényre 1 A levelezésemet akarom elintézni, még igy, a sötétben is. Ágyamra teszem Írógé­pemet, a villanyt, amely aiz ágyam fö­lött van, magam felé irányítom. — Ez a csekély világosság csak nem szűrődik az utcánál, nem okoz kellemet­lenséget, — gondolom a polgár felelőt­lenségével. Nehány perc múlva türelmetlenül ko­pogtatnak ajtómon. A kinai boy. — Master, a megfigyelőállómásról a Wiüor huzalban áll... — Ez az ur huzatban áll. — Ha nem alkaimaz Carmol*-os be- dörzsölést, hogy egy esetleges náthalá­zat megakadályozzon, a hülés és az idegbaj elhatalmasodik szervezetén! *) Carmol a legjobb bedörzsölő szer hülés, aáthház, reumatikus fájdalmak és láz elleu. Egy üveg ára 22 lej. szállodába telefonáltak, hogy a második emeleten, ebben a sarokban ég a villany. A master legyen olyan szives és burkol­ja fényt. így aztán lefekhetem, lemebetek az előcsarnokba, vagy a sötétben eltapoga- tódzhatom egy moziig — a mozik ma is nyitva vannak. RÉMÜLET ÉS MEGSZOKÁS Hangok kakofóniája. Motiorberregés, szirénák üvöltiének, motorok zuginak, re­pülőgépek a szálloda fölött, kiáltások. Eloltom a villanyt. Feflebbentem a füg­gönyt. A néptelen utcán, közvetlenül a szállodával szemben, a cantoni vasútvo­nal fakerítése melllett kuli áll a riksa előtt és hangosan óbégait, az égboltot né­zi, mereven, miért? A hangok zavarában az elsötétített vá­rosban, ha fegyelmezettebben iis, de min­denkit ugyanúgy elfog a félelem, ahogy a reszkető kulit, a szállodával) szemben. Pedig nem újdonság. Madridban már hónapok óta igy élnek az emberek, meg­szokták, ahogy a fehér utas egy kinai hajót is meg tud szokni a harmadik na­pon, amikor már beletörődött uj sorsába. Black out — kiívül sötét — angol ki­fejezés és mennyire találó. Ha a város feketeségbe ,js burkolódzott, a függönyök mögött mégis él a mindennapi élet, ha korlátozott formában is, igyekszenek a tegnapot átmenteni a jelenbe. Amikor újra az utcán vagyunk, szin- ie vágni lehet a sötétséget. A „ferry boat“-ok fénytelen városból sötét sziget­re úsznak. Viktória végképpen elmerült a fekete csöndben. A hajón kevesen ülnek. Jobbról, a szorosban sárga fénypon­tok húzódnak a levegőben, gyorsan, re­pülőgépek, amelyek a várost figyelik, a a fényt, amit szükség esetén meg kell vé­deniük . . . Ebben a fekete csöndben nem a békét, hanem valami hallatlan feszültséget le­het érezni. Komplámpák húzódnak a messzeség­nak a „ferry boat“-ra. Mégegyszer visz- szapillantok a másik oldalra., a máskor i ragyogó Viktóriára, már csak néhány szegényes fény világit s látni, ahogy ezek is egymásután kia szanak. Kowloonban is teljes at sötétség. A ku­lik riksáin, alul a kerék mellett mécses pislákol, hallatlan üzleti befektetés a páriák számára, de kifizetődik, ha a környékkel ismeretlen érkező ül a hátuk mögé és elfuthatnak vele elhagyott, még sötétebb városrészekbe, ahol aztán meg­zsarolhatják. Az autóbuszokon vörös üvegburkok tompítják a fényt — a vö­rös szin a magasból kevésbé látható, úgy látszik. A Salisbury Road, Kowloon főutcája, litt van a Peninsula Hotel is, teljesen sötét, ugyanúgy, mint a „ferry boat sta* tion“-nal szemben a cantoni pályaudvar a cantoni pályaudvar, ahonnan na­ponta háromszor indul a vonat a hábo- boru rémséges világábai, Canftonba. Az emberek, kínaiak és fehérek egy­más kezét fogva, óvatosan lépdelnek. Nevetgélést is hallani. Sokan mulatsá­gosnak találják a sötétséget. A Peninsula háromszárnyu, impozáns épülete alig terjeszt világosságot. Csak néhol szűrő­dik az utcára egyegy fénysáv, mint va­lami kisurranó tolvaj. — Vigyázz, — figyelmeztetjük egy­mást társammal, — most le kell lépni, fel, lámpavas, az ördögbe is, nekimen­tem ... — így haladunk és mellettünk magános árnyékok lépkednek. Az em­ber most kétszeresen érzi, hogy volta" képen milyen egyedül van és mennyire szükséges a társ, a baráti, segitő kéz. Fekete árnyékok az ostromlott város­ban. CIGARETTAFÉNYEK Viktóriában, ahogyan a Queen's Street felé lapogatódzunk, elvervén magunktól az egyre szemtelenül tolakodó kulik tö­megét, minduntalan parázs'ó, vörös pon­tokat látunk. Ma még azok is cigarettáznak, akik gyűlölik a dohányzást, ilyen furfanggal! világítván útjukat. A villamosok lassan közlekednek, a gépkocsik hangosan tülkölnek. A „Hong Kong Hotel“ ablakait is elfödték, egy kis fény mégis kisziiremlik az utcára és se­gíti utunkat a „King's Theater“ felé. A mozikat itt is színházaknak hívják, akár­csak az ötödik kontinensen. A moziban Greta Garbo egyik régi filmjét pörgetik. Az előadás tizenegy óra után ér véget. Az utcákon már kigyulladtak a szo­kott, hétköznapi fények. Mellettünk két angol beszélget­— Álom volt? — Igen, lidércnyomás. K. I, ben, pislákoló, árasztva. sárga világosságot Sivatagi városok fehér rabszolganői. Londonból jelentik: Számos razzia során, amelyeket a Sivatag Királynőjének neve­zett városban tartott a rendőrség, megál­lapítást nyert, hogy legalább ezer olyan nőszemély tartózkodik Timbuktuban, akik nem tettek eleget bejelentési kötele­zettségüknek. Kihallgatásuk alkalmával elmondották a szerencsétlen leányok, hogy lelketlen emberek csábították őket nagy ígéretekkel a sivatagba s kihasznál­va érdeklődésüket, jóformán rabszolgák­nak adták el őket. Akadt közöttük olyan, akiért nagy összegeket fizettek gazdáik. Arab háztartásban fehér szolgáló a leg­nagyobb kincs, amit a sors csak adhat — Mohamed szerint. Voltak olyanok az el- fogottak közönt, akik nagyon meg van­nak elégedve sorsukkal. Általában az arab gazdagok jól bánnak fehér szolgálóikkal, csiak az a baj, hogy valósággal rabságban tartják őket. A házat nem szabad elhagy- niok és dacára európai származásuknak, arcfedőkendőket kellett használniok. — Legtöbben haza akarnak menni elhagyott szüleikhez, de számosán vannak, akik so­ha többé nem tudnának megválni a sivau tagi városnak és magának a sivatagnak ezernyi szépségétől és keleti varázsától. önkéntes jogakadémia alakult a fe- gyenctelepen. Párisból jelenítik: Az alcat- razi fegyenctelep, az „amerikai ördög- sziget" zárkáiban önkéntes jogakadémia alakult. Tanulói fegyencek, akik magán- szorgalomból páratlan buzgalommal bú­várkodnak a büntetőjog és bűnvádi eljá­rás szakaszai közöt. Az egyik fegyenc nemrég sajátmaga által készített felülvizs­gálati kérelme segítségével visszanyerte szabadságát a Habeas Corpus alapján. Pél­dája annyira fellelkesitette fegyenctársait, hogy most harmincötén folytatnak jogi tanulmányokat, hogy sajátmaguk ügy­védjei lehessenek. LEVÉLPAPÍROK egyszerűtől a leg« választékosabb kivitelig legolcsóbban az Ellenzék könyvosztályában Clnj» Piaţa Unirii. Gyakorló orvosoknak nél­külözhetetlen. Most jelent meg Dr. Müller Vilmos: Klinikai dlagnoszüha (Orvosi kórisme) 2 kötet, 1000 oldal, rengeteg fénylemez- papiron nyomott ábra Ára 1000 lei. Kapható az Ellenzék könyvosztályábai Cluj, Piaţa Unirii. — Vidékre utánvétté is azonnal szállítjuk.

Next

/
Thumbnails
Contents