Ellenzék, 1938. május (59. évfolyam, 98-122. szám)
1938-05-15 / 109. szám
1938 május 15. ELLENZÉK 9 Hr. Kecslceméíliy ls<Yáii Irta: Dr. IMRE LAJOS teológiai tanár Egész közéletünket, a református egyház és református teológián kívül, súlyos veszteség érte dr. Kecskeméthy Istvánnak, a Ref. Teol. Fakultás nyugalmazott professzorának e ho io-en történt Halálával. Egy sokoldalú, úgy ^személyes vonásaiban, mint munkásságában kiváló személyiség hunyt^ el vele, akinek egész egyénisége, tudományos munkája, a Teol. Fakultás kebelében kifejtett tanári és nevelői tevékenysége, közéleti működése, mély nyomokat hagyott mindazok életében, akik ismerték és akik valamilyen vonatkozásban és formában hatása alá kerültek. Kecskeméthy Magyarországon, a Dunántúl született, Pakson, 1864-ben, teo'ó- giai tanulmányait a budapesti teológiai akadémián folytatta és végezte be. Olyan időben volt teológiai hallgató, mikor a református egyházban a racionalizmus és liberalizmus hatását a Németországból és Skóciából behatoló pietista irányzat kikezdette s amikor egy evangéliumi szellem kezdte ostromolni az ortodoxiajaban és másutt racionalizmusában megmerevedett egyház falait. A keleti es összehasonlító nyelvészettel foglalkozott tudományosan, amely tárgykörből a budapesti egyetemen doktori fokozatot is nyert. Fíárom évig a kitűnő költő és műfordító Szász Károly püspök mellett volt titkár s ez alatt az idő alatt ébredt fel lelkében az irodalom iránti szeretet, amelyet ugyan ő maga a szépirodalom formájában sohasem müveit, de amely kifejleni segitette írásai pompás magyaros nyelvét. Majd szülőfalujába, Paksra került lelkésznek s itt éri a meghívás, amely őt az Aiudról áthozandó Ref. Teol. Fakultás egyik professzorává, városunkba hívta. Még egy évig a régi Bethlen-kollégium- ban tanít, majd 1895 óta egészen i937~ig a Teol. Fakultás professzora gyanánt működik. 42 éves működése alatt az egyház- kerület református papságának szinte mindenik élő tagja az ő tanítványa volt. Idejövetele után is képviselője maradt annak az iránynak, amely az egyház megelevenitésére, evangéliumi szellemének erősítésére törekedett 9 Kenessey Bélával együtt, aki szintén rokonszenvezett ezzel a munkával, megindítottak itt egy egyházépitő munkát. Ez a szellem azonban összeütközésbe került az akkori itteni egyházi közszellemmel 9 ebből az ősz- szeütközésből heves harc támadt az egyház vezetői és Kecskeméthy között s ebben a hol elvi, hol személyeskedő vitában kapott sebeit sohasem tudta elfelejteni. Teológiai tudományos munkássága mellett tovább folytatja ezt az építő tevékenységet, amely hallgatóit és résztvevőit — talán éppen a körülötte feltámadt harc miatt — nem a nagy tömegeket összegyűjtő, diszes alkalmakban, hanem a kisebb, bensőbb közösségekben kereste s amely tevékenységet csak 1935- ben bekövetkezett betegsége szakit meg. Ez az épitő munka vezetett arra is, hogy a felsővárosi kis házban vasárnapról vasárnapra összegyűlt gyülekezetből, akiknek ő minden vasárnap tartotta bibliamagyarázatait, kialakulhasson a felsővárosi református egyházrész s a zsindely- fedeles kicsiny otthont, ahol az istentiszteleteket tartották, később a Kós Károly által tervezett magyaros stilusu szép templommal felcserélhesse. Egyénisége a legérdekesebb, mondhatni ellentétes vonásokból volt összetéve. Volt benne egy határozott radikális vonás, amely gyakran állította ellenzékbe mindazzal, ami megszokott, hétköznapi s arra mditotta, hogy minden téren újat igyekezzék alkotni. Nem szeretett párthoz tartozni s ha tartozott valamelyikhez, alxhoz igyekezett csatlakozni, ahol a legnagyobb egyéni szabadság és a meggyőződés nyilvánítása van biztositva. Ellensége volt minden felületességnek, megvetett minden filiszterséget, más utjain járást, egyéni ösvényt igyekezett magának keresni, nem szeretett az országúton járni. A teológiai tudományban, amelyet akkoriban a német liberális iskola tudományos akribiái, aprólékos kutatásai uraltak, nem lehetett egyetlen iskolához vagy irányhoz sem beosztani. A német teol. tudomány aprólékoskodását mélyen megetette, de nem volt nevezhető ortodoxnak sem, bár sokra becsülte ennek eredményeit, pietistának sem, mert annak is a módszereiben az egyéni szabadsagot megkötő békót látott. Amint tudomány- szakja az Ige magyarázata volt, úgy igyekezett a maga tudományát is minden emberi rendszer és irány felett megtartani. Azért van, hogy bár sok tanítványa volt, iskolája nem lett, gazdag egyéni szellemét, hatalmas invencióval rendelkező tanításait nem lehetett semmiféle rendszerbe sorozni. Igyekezett nem járni a kitaposott utakon, a maga felfogásához akkor is ragaszkodott, ha mindenki ellene fordult. A keleti nyelveknek, különösen a héber és arámy nyelvnek bámulatos ismerője volt, több mint egy évtizedig dolgozott a biblia fordításán, amelyet úgy igyekezett elkészítem, hogy a biblia eredeti szövegét is rekonstruálta. A Mark evangéliumáról felállította azt az elmeletet, hogy az tulajdonképen a Jézus eleiéről szóló hősköltemény s kiadta ennek fordítását úgy, hogy ezt a bibliai könyvet 72 énekre felosztva, hogyan lehet egységes egésznek nézni. Ő szent eposznak nevezte ezt a könyvet, amely drámái formában adja elő a jézus eletet s csak akkor lehet ezt a felfogást teljes eredetiségében látni, ha valaki az 6 fordításában olvassa. Kiadott munkái, az említetten kivíil az Énekek Énekéről irt tanulmány s ennek művészi, verses fordítása, apróbb, építő jellegű elbeszélések es tárcák, amiket főleg az általa hosszú ideig szerkesztett Kis Tükör c. vallásos lapba irt, amellett, hogy mindegyiknek komoly tudományos háttere és alapozása van, szép magyarsággal, annyi irásmüvészettel, pompás humorral vannak megírva. Kecskeméthy István alapjában véve zárkózott természetű ember volt. Talán élete sok csalódása, amelyeket lehet, nagyobbaknak is érzett, mint amekkorák voltak — hiszen minden csalódás akkora, amekkorának érzi az ember — a harcok, amelyek idejövetele alkalmával körülötte fellángoltak, talán az az idegen- ség, amely dunántúli otthonától olyan tával annyiszor elővette, tették bizalmatlanná az emberek iránt. Könnyen sértődő ember, akinek nagyon tud fájni minden mellőzés, szúrás, s aki ezeket a sebeket legtöbbször súlyosabban érzi azért, mert nem szokása visszaadni. Inkább visz- szavonul, abba a kis közösségbe, amelyet legközelebbi barátai és hívei alkotnak s amelyet mindig is nagyon szeretett, mert benne zárkózott természetű lénye feloldódhatott és megnyílhatott. Mint professzort is, minden hallgatója szerette, mégis kevesen jutottak baráti közelségbe hozzája, kevesek előtt engedett fel zárkózottságából. De akik előtt felengedett s akik közelebbről megismerték, azok meglátták, mennyi bölcs humor, mennyi mesterkéletlen szeretet sugárzik azokból a csodálatosan kék, derűsen csillogó szemekből s mennyi elnézést tud rejteni a szája szögletén meghúzódó mosolygás. Akik igy közeljutottak hozzá s akikhez igy ő közeljutott, azokért mindent meg tudott tenni, védeni és pártolni tudta őket hibáikban is s akkor is, ha nem volt igazuk, mert hiszen ahhoz nem kell szeretet, hogy azokat védjük, akik igazságuk tudatában úgyis tudják védeni magukat s ezeket a hibákat elfedezte az ő szemében irántuk való szeretete. Igazi régimódi magyar ur volt, aki azt tartotta, hogy a magyar embernek természetében van, hogy tud ur lenni, ezt nem kell neki mástól tanulnia és keleti eredetével függ össze .az igazi, született uraság, amelynek lényege nem a vagyonban, nem a külső méltóságokban, hanem a lelki minőségben van. De amennyire vallotta ezt, olyan mélyen és engedelmesen tudott meghódolni az előtt, akié minden uraság, hatalmasság és erő és igehirdetése mindig kicsendülő végszava a Krisztusnak való engedelmesség, a neki való átadás volt. Nem lett volna magyar ember, különösen abban a korban, amikor életereje teljességében volt, ha a politikai életben is nem vett volna részt. FIosszu ideig volt a város képviselője, természetesen ellenzéki programmal, sokan emlékezhetnek még programbeszédeinek éles, gúnyos, szellemes, de mindig súlyos hangjára. Pedig nem. volt népszónoknak való, mert alapjában véve megvetette a szónoki foOívassa ei a Scherk arcvîz üvegen levő kis könyvecskét. Leütni fogja, hogy csak ar alaposan megtisztított bőr friss és szép, csak ez bir az egészséges szépség von- zóerejével. Scherk areviz tökéletesen megtisztítja a bőrt és a» arcot ruganyossá, gyengéddé 47Ä gásokat, üres Ígéreteket, a semmitmondó frázisokat, nem is tömegeknek, hanem egyeseknek beszélt s kevesen voltak, akik beszédét mélységében megérthették. Az uralomváltozás után még néhány évig résztvett a magyarság politikai életében, a magyarság uj tájékozódásának útját és működésének módjait egy Magyar Néppárt keretei között próbálván megtalálni, de azután ezzel is felhagyva, csak tu- ! dományos munkásságának élt. \ Élete legfőbb müve az a bibliafordítás I volt, amely, ha elkészül, korszakalkotó munka lett volna az egész magyar teológia történetében. Jelentőségében ennek a munkának elkészülését csak az első magyar bibliafordítások múlták volna felül. Nagy gondossággal, a maga csodálatosan eredeti felfogásával, tudományos készültsége és nyelvészeti tudása teljességének latbavetésével, hihetetlen szorgalommal dolgozott ezen a munkán, pedig egészsége már súlyosan meg volt rongálódva, különösen feleségének 1929-ben történt halála óta. Orvosa figyelmeztette is, hogy tartózkodjék az izgalomtól s különösen akkor vigyázzon magára, mikor nagy munkája végefelé jár, mert az izgalom ekkor a legveszedelmesebb. 1935 januárjában egy délelőtt úgy találták, tollal a kezében, a kézirata fölött Íróasztalára borulva, eszméletlenül. A bibliafordítás nagy munkája háromnegyedrészben készen állott. Azóta még három évet élt s bár sokat javult, munkaképességét sohasem nyerte vissza s azt a munkát, amiért élt, nem fejezhette be. A kézirat ott volt összecsomagolva az Íróasztal egyik fiókjában, amely Íróasztalt uj lakása egyik szobájában helyezték el befordítva a fal felé. Valahányszor ebbe a szobába bement, a szeme megtelt könnyel és nyugodt beszélgetés közben is észre lehetett venni, hogy a gondolatai ott járnak a! megkezdett, de soha többé be nem fejezhető sorokban. De ezen a befejezetlen munkán kívül is, egész élete, tanitása, igehirdetése és tudományos munkái tesznek bizonyságot arról, hogy hűséges szolgája volt az ügynek, amelyért elküldetett. POBT FARUK, a sivatagi óriás-erőd IZMAILA, május hó. A Szuezi-csatorna környékén nagy események vetik előre árnyékukat. Néhány nappal ezelőtt munkások százai szállták meg a csatornának egyiptomi oldalán levő Ballati édesvizállomást és kitérőt, hogy hozzálássanak Afrika, vagy talán a rilág legnagyobb angol erődítményének építéséhez. Teljesen sivár, kopasz és a napsütésben reszkető levegőjű sivatag kellős közepén folyik a serény munka,, mely a jövő esztendő elejére huszonötezer angol katonának szerez kellemes és óriási gar- nizont. Bármennyire állították az elenkezőjét: a valóság az, hogy a Szuezi-csatorna, különösen a Sinai-félsziget belsejében, majd- j nem teljesen védtelen. Már a világháborúban bebizonyította ezt a legendás Lawrence ezredes, amikor tetszése szerint vágott át rajta hol itt, hol amott s ezt a menetelést senki sem tudta megakadályozni. Az angolok egyik legégetőbb feladatává nőtte ki magát azóta a csatorna megvédelmezésének kérdése s ezért épül most a sivatagban Port Faruk, valóságos földalatti város, melyben huszonötezer katona állhat ugrásra készen bármely irányba. A munkálatok gyors megkezdésére különösen legutóbb, a csatorna ellen megkísérelt merényletek sorozata adott impulzust. Kiderült ugyanis, hogy az a csatornaomlás, melyről a lapok is megemlékeztek, robbanás következménye volt. Port Faruk a Tinsan-tótól északra létesül a csatorna hajtásában, ahol az édesvizet szállító külön vezetékek találkoznak a kétszáz esztendő óta keresett nagy karavánutak főútvonalaival. Még a rómaiak építették ki ezeket az utakat hadi szempontokból, de aztán a sivatagi homok örökre betakarta ezeket és minden nép, amely azóta ura a Sinai-félszigetnek, lázasan keresgélte a nagy országutak helyét, mignem Stromm angol kapitány I megtalálta egyiket a másik után, pontosan ott, ahol most Port Faruk, a sivatagi meseváros épül. A nagy karavánutak, melyeket eddig El Kantara környékén kerestek, ettől jóval délebbre húzódtak meg, tizenhatméteres homokréteg alatt. Ennyit futt rájuk néhányezer esztendő óta a Szahara szele. Megbízható adatok szerint, ezeket a negyven méter széles, ma is kifogástalan állapotban levő utakat noo-ban részben még használták, de aztán a folytonos viharok miatt a karavánok áthelyezték útjaikat északnak és igy alapították El Kantarát is, ahol ma a Szuezi-csatorna legjelentősebb posta- és vizállomása van. Ami már most Port Faruk erődjét illeti: mindenekelőtt hatalmas oázist varázsolnak a sivatagba, aztán megkezdik a földalatti repülőterek, hangárok, kaszárnyák és ágyúállások építését. Hogy az édesvizcsatorna esetleges elvesztésével se kelljen túlságos sokat törődni, magából a Nílusból építenek földalatti vezetékeket Port Faruk városához s soha senki sem fo gja megtudni, hol is vannak ezek a csövek. A föld fölött csak tenniszpályák és magánépületek lesznek. Mély megszilárdított homokvölgyekben vezetnek majd az utak s állítólag a homokfalakat üvegessé olvasztják össze, hogy merevek legyenek. Az a főcél, hogy Port Faruk helyőrsége percek alatt olyan gépesített hadsereget tudjon szétfröccsenteni minden irányban, amely a százhatvan kilométeres csatorna bármely pontját a tökéletes siker jegyében megvédeni tudja. De egyúttal kézben tartja a sivatagon átvonuló és katonai célból egyedül hasznosítható nagy ka ravánutak metszőpontját is. Mivel azt is tervbevették, hogy Port Faruk elkészülte után az egész csatornamentét fokozatosan erdősitik, semmi kétség aziránt, hogy 50—60 év múlva a jelenleg oly forró, lehetetlenül unalmas vidéke;, haladó hajók sivatagi tündérligetck k zott kelnek át a csatornán.
