Ellenzék, 1938. május (59. évfolyam, 98-122. szám)
1938-05-15 / 109. szám
8 ELLENZÉK a ». . , •. ü" ' • ^::-niKiigar;^^v-n^"wy^.^iC^TNMrMaraiLm^^ :»„*!?/nv.<nMmmpm mm-.M^namwmm Hogyan lett a mocsárból termőföld és város Látogatás a szabinok és a latinok ősi földjén. — Littoria és az uj olasz városok RÓMA, május hó. Rómától délre, a. rómaiak legősibb és legfontosabb feladatát ma is nagysze' vüen teljesitó, modern autóstradának is beillő Via Appián jutunk el- a történelemből, irodalomból, költészetből és a festészetből is annyira ismert Campagna Roma nara. amit más néven Agro Pontio- nak isméi link. Ezt ai hatalmas területet nyugatról a trrréni tenger hullámai mossák, míg a félsziget belseje felé a Sabati" m, Albani hegyek alkotják a hullámos, halmos-dombos vidék koronáját. Valamikor, a Krisztus előtti Vili. században már virágzó városok tarkították, amelyekben a volscusok, aiusonok, szabinok, etruszkok, majd a lattanok élték a maguk csendes, később pedig mindig viharosabb. küzdelmesebb életüket. Kezdettől fogva Itália egyik legjobb gabonatermö földje volt századokon keresztül. De amint nagyobbodott Róma hatalma, növekedett határainak nagysága és meg' hóditotta a Pó-völgyét és Siciliát, ahonnan olcsóbban szerezhette be gabonáját, az Agro Pontino a belterjesebb kertgaiz- dálkodásra tért át. A birodalom hatalmának a növekedésével itt is erősen tért | hódított a nagybirtokrendszer, amely | az egykorú irók és politikusok fel jegy zé* sei szerint a vidék elnéptelenedésével járt * együtt. Következésképen a termékeny föld pusztává alakult át s a birodalom hanyatlása idején már szegény vidéknek számított. A Krisztus utáni századokban még büsz' kén nyújtóznak végig rajta a hatalmas vízvezetékek, amelyek Róma egymilliós lakosságának hozták a vizet, de az északi barbárok lassan ezeket is elpusztították. A birodalom bukása« után Róma is lehanyatlott egy időre: nem volt viz, lakosai északabbra húzódtak, ahol köny- nyebb megélhetést találtak. A Campagna Romana, az itáliai kuk tnra bölcsője pedig tovább pusztult s a szomorúan 'terpeszkedő pusztaságot lassan ellepte a vad növény, elborította a viz s a mocsarakba! befészkelte magát a legszörnyiibb ellenség, a malária. Amikor a pápaság Aviignonból vissza' költözött Rómába, az Örökváros ismét fejlődésnek induLti, de hiábai volt a hatalmas reneszánsz és barokkori pápák minden igyekezete, áldozatkészsége, a mocsarat már nem tudták eltüntetni. A halált hordta magában ez a hatalmas terület a legutóbbi évekig, amikor a fasizmusba^ újjászületett Irtába, ai régi hatalmát «igénylő és megvalósító Róma nem tűrhette tovább, hogy a város szivétől néhány kilométerre posvá* nyos mocsár éktelenitse el Itália testét és fertőzze, pusztítsa népét. Ötvenezer hektár uj föld Alig néhánvszáz merész, halálra szánt pásztor őrizte bivalyait a tisztásokon s I húzódott meg egészségtelen kunyhójá' i ban. A Risorgimento után hoztak ugyan j néhány törvényt, amely a Pontini-mo- \ csarak lecsapolását célozták, de a háború előtti kormányok semmi komolyabb eredményt nem tudtak ezen a téren elérni. előtt meg kell említeni, hogy a Campagna Romanán már a rómaiak idejében, 2000 évvel1 ezelőtt pompás utak húzódtak végig, siirü hálózatot s nagyszerű kereskedelmi és katonai közlekedési le' hetőségeket alkotva. A mintegy 500 kilo' méternyi római ut rendbehozatala mellett közel 2000 kilométer uj utat építettek a magántársaságok, az Opera Combattenti és a Gazdaságtudományi l'öi»skolák, illetve egyetemek. Egységes, előre kigondolt és részleteiben, de időben is pontosan meghatározott tervek szerint folyt és folyik ma is a munka. A földterület lecsapolás és termékennyé tétele nvelllett igen jelentős, sőt mintaszerű maga a betelepítés. A már említett városok politikai, kereske' del mii, ipari és művelődési központok. Mellettük 17 faluszerü házcsoport van, rövid, de szépen rendezett, egységesen megépített utcákkal. Ezeken kívül több, miint 3200 tanya épült, amelyek mindegyikéhez ÍO—20 holdas birtok tartozik s cgy egy tűzharcos, telepes család, akik nyugodtan élvezhetik hősi magatartásuk s későbbi munkájuk gyümölcsét. Ök termelik ma Itália legjobb búzáját, zabját, amellett szépen fejlődő állattenyésztésük van s az olasz cukorkagyártást nagy mértékben lendítették fel cukorrépa termelésükkel. A betelepítés fokozatosan történt, hiszen először a legnagyobb nehézséggel, a lecsapolással kellett megküzdeni. Ami' lyen mértékben folyt ez a munka, úgy keletkeztek egymásután az első lakótelepek, községek és városok, amelyek lakossága az 1937-es adatok szerint mintegy 40.000, míg 1930-ban, tehát a munka megkez' dése után 5—6 évvel csak 5.500 volt. Igen sok gondot fordítottak a malária leküzdésére; 1930-ban, amikor a munka még aránylag lassú tempóban folyt, négyen haltak meg, a legtöbben 1932'ben, amikor teljes erővel indultak meg a munkálatok: 47en s a következő években ez az összlakossághoz (ekkor 14.000) arányitva 3.3 százalék is, rohamosan csökken, 193G'ban mindössze egy s 37-ben már egy haláleset sem történt. 1883-tól 1921 dg 44.000 hektárnyi terüle' tét rendeztek, Rómát mintegy 10 kilométeres körzetben övező részen, de ezek a munkálatok igen kezdetlegesek voltak. A fasizmus 1925-ben látott hozzá az erőteljesebb munkához s az elmúlt 14 év alatt páratlan teljesítményeket tud felmutatni. Mussolini akarata szerint •ez a terület természetesen most teljes egészében a frontharcosok (tűzharcosok tulajdona. A munka nagyobb része, az egész terület mintegy 80 százalékának lecsapolása az Opera Combattentit illette. Hogy fogalmat nyerjünk a hatalmas tel- ; jesiitményről, szükségesnek látszik né' j hány fontos adatnak a megemlítése: j mintegy egymilirárd és hatszázezer lira i költséggel lecsapolták az egész Pontiul- I mocsarat s termékennyé tettek belőle 55 i ezer hektárt, amiben nem foglaltatik a ‘ legelők, a városok, ai csatornák álltai el- j foglalt térségek. Felépítettek négy varost: Littoriút, Sa- j baudiát, Ponliniát és Apriliát. Az egész bonifikációs területnek, sőt to" | vábbmenőleg, a közvetlenül kapcsolódó i egész vidéknek, Littoria-itiartoanánynak a Pontini-mocsarak helyén keletkezett első város, az 1932 december 18-án felavatott Littoria (alapkövét 1932 junius 30-án tették le). Lakosainak száma meghalad' ja- a 12 ezret, mig a közvetlenül hoz«zá' tartozó tanyák és kisebb faluszerü ta~ nyaközponitokkal együtt a 20 ezret is túlhaladja. Megépült a nagyszerű csatornahálózat, amelyből a fő- és másodrangu csatornák 500 kilométert tesznek ki, mig a/ «egészen vékony viz vehető erecs- kék, amelyek azonban szintén megmér" heteden munkamennyiséget vettek igénybe. 13.000 kilométert tesznek ki, amibe nmes beleszámítva a magántársaságok i tal készített csatornahálózat. Nem ki- s: bb jelentőségű az úthálózat1. MindenekSabaudia a legmodernebb város De messzire vezetne, ha teljes statisztikai képet akarnánk nyújtaná az Agro Pontino bonifikálásáról. Végezetül néhány' szót a városok berendezéséről és épitész«etii jellegéről kell még mondani. Természetesnek látszik, hogy nem min' dent az állam, «illetve az Opera Combat- tenti építtetett, hanem részt vettek benne a nagy olasz biztosító, kereskedelmi, ipari társulatok és vállalatok, jelentős részit vállaltak az idegenfoirgal' mi szervezetek és a szállodaipar, valamint az egészségügyi, társadalmi, kulturális és politikai szervek, illetve egyesületek iS. Amis a városok, illetve ai községek és tanyák építészet jellegét illeti, ar- ravon atkoz óláig könnyben megállapíthatjuk, hogy a Pontinrmocsarak bonifiká- lása a modem olasz építészet egyik legfontosabb fejlődési] területe. Littoria még nem nevezhető teljes«en modemnek, igen sok benne a háború előtti oltasz építészeti stilus maradványa, de némely palotá' jában, középületében már itt is megcsillan a későbbi nagyszerű kibontakozás ígérete, A legpompásabb valamennyi között Sabaudia, a XX. század egyik legérdekesebb városképződménye. Mert amig Littoria alig néhány hónap alatt épült meg, addig Sabaudia tervei" nek elkészítésére és felépítésére sokkal több idő volt. Mintaképe ia modern mezőgazdasági s az ezzel szoros kapcsolatban álló mezőgazdaság, ipari, kereske" delmji központnak, amely a podesta (polgármester) palotájából a kereskedelmi, mezőgazdasági és ipari szakiskolákon kérésziül a politikai párt, illetve fascio-ig mindent egyesit magában s nagyszerű úthálózat köti össze nemcsak a nagy városokkal, hanem a falvakkal és tanyákkal is. Nem kevésbé áll ez a Ldtoriára, amely tulajdonképen a Provincia di Littoria központja, valamint Pon/tiniára és Apri- liára is. Ezeken a városokon kívül még számos ipari, kereskedelmi, és mezőváros épült Itáliában s fog épülni a«z elkö‘ vetkező évek folyamán. Jóllehet nem tartozik a bonifikációs terület városai közé, de azokhoz igen közel esik s velük édestestvér az olasz légihaderő egyik legfontosabb telepe és kísérleti állomása. Gui- donia, amely úgy építészeti stílusában, házainak művészi egyszerűségében, mint egységes terv szerinti elrendezésében, méltó párja az előbbbieknek. A városok mel' lett nem csökkent a gond. amivel a falvakat és a tanyákat építették. Ezek a kisebb épületek, az olasz falusi és paraszt- építészet évszázados hagyományai sze' rint mind emeletesek s kőből, illetve téglából épültek. A földszintet gazdasági helységek, istállók, ólak foglalják el, mig a lakórész az emeleten van. Ennek természetesen nemcsak a hagyomány, hanem sok más észszerüség, igy elsősorban aiz« egészségügyi meggondolások és szükségszerűségek adják az okát. Úgy formájukban, mint belső berende' zésükben a régi olasz falusi építészet modern, korszerű folytatását jelentik, de a (tanyáktól, a falvakon keresztül szépen emelkedő, fokozatos fejlődésü ut vezet a városok stílusához is. „Csodálatos, nagyszerű, hihetetlen“ s más eféle szavak hagyják el a látogató száját, amikor ai bonifíkáció elő«tti állapotról készült fényképek után eléje tárol az a hatalmas méretű alkotás, amely nagyszerű szimbóluma az alkotó erőnek. Csoda? „Nem — felelte Littoria felavatásán Mussolini —, ez nem csoda, mert itt azoknak a munkája változott valósággá, akilc a háborúban is hősiesen áll ; iák meg a helyüket. N. Z. 1 / (J 3 H m ú j ii H I 5. MAGUNK FELETT 1 May templomból szemérme:, szűz■< ■<>//‘l, melynek leikéhez áhitat tapad, meghatotta!i úgy bú elő a s-Zio mögül legdrágább, áldott, primitív öaérzésünk, inéig poklokból kiment hogy élni kell és jó, mert élni szerit, még akkor is, ha nehéz* feladat. Hatalmas titkok közt kis ember itt, kit vágya és a fótnm hen/jerit, ki mór-mór tón lélegzeni se mer s az önbizalma alig egg szemer, ha lelöktek is, dalold odalent, hogy élni kell és jó, mert élni szent még akkor is, ha szinte nem lehet. függjétek el, alázott leikeink fölött egg angyal szüntelen kering és óv és véd és biztatón leszól; embert s Istent csak egg, mi igazol: a végtelen Adám-daj odabent, hogy élni kell és jó, mert élni szent, még akkor is, ha sorsunk elfeledi függjünk, repüljünk önmagunk felett!... fíÁRD OSZKÁR. Eltűnik Atkamaar világhírű sajtvására HÁGA, május hó. Hollandia közvéleménye egy idő óta az ország határán túl is nagy érdeklődést keltő, mondhatni, szenzációs kérdéssel foglalkozik: Megszüntessék-eAlkmaarban, abban a városban, ahol a hollandi sajt. az eidami „nő“, a világhírű sajtvásárt? A modern börzék és a hagyományos sajtpiac hivei közt ebben a kérdésben valóságos háború tört ki. A börzepártiak legfontosabb érve az, hogy a sajtvásár régi formáiban, mint nyilt vásár, melvet hetente egyszer rendeznek az utcán s melyre a vevők mindenünnen jönneK, hogy kézadással pecsételjék meg az üzletet, elavult, költséges módszer a krízis mostani idejében. A vásáron résztvevőknek csak a költségei 20.000 forintot emésztenek fel. Ezek a költségek nem állanak arányban a vásár propaganda értekével. A vásár hagyományos szokásainak védelmezői az ellenkezőt állítják. Szerintük a 20.000 forint nem sok s egy modern börze halálát jelentené a sajt-kiskereskedelemnek, amelynek szálai ennek az agrárországnak legkisebb tejgazdaságaiig érnek. A börze a nagykereskedelem privilégiuma, teheti, amit akar. A kiskereskedelemnek azonban hűnek kell maradnia a régi jó tradícióhoz. A vita egyre hevesebb s ma már ott tart, hogy komolyan veszélyezteti a „régi, jó Hollandiának ezt a darabját“. * A helyzet az, hogy ma még minden héten áll a heti vásár s pár lépésre tőle ott áll a modern „börze“, melyről egyetlen paraszt sem akar tudni. Az éppen Hollandiában tartózkodó idegenek minden héten nagy seregekben érkeznek Alkmaarbai, hogy megcsodálják a sajtosok nemzeti viseletét s hogy megállapítsák, hogy a hires eidami sajtot csak akkor lakkozzák pirosra, mikor az elhagyja az országot s mintha akkor csak azért változnék pirosra, mert szégyelli, hogy idegenbe kerül. És megcsudálják a mérőmestert, aki stoikus nyugalommal méri a sajtgolyók százait és százait. * Mindjárt a piac mellett folyik, ami egy ilyen vizgazdag országban természetes, valamelyik csatornának a vize, amelyen a csónakok ringanak, amelyekre az elárverezett sajtokat görgetik. Alkmaarban vasárnapokon az utcákon és a csatorna- kon mindenütt ott állanak a sajthegyek és várják a vevőt. És itt is, ott is beleszur valaki egy üreges, csőalaku tárggyal a friss sajtba; vevő, aki nem akar zsákba macskát venni, hanem sajtpróbát csinál. Egy cilinderalaku sajtdarabot szúr le a sajtból, letör belőle parányi darabot, megkóstolja s a többit újra visszahelyezi a sajtba, olyan ügyesen, hogy senki észre nem veheti, hogy már egy másik is pró= hálta. Külsőleg alig lehet észre venni valamit a harcból. Itt a vásár ... ott a börze! Már a kereskedelemnek is le kell mondád a romantikáról?
