Ellenzék, 1938. április (59. évfolyam, 75-97. szám)
1938-04-10 / 83. szám
10 fi /. L /i N ZÉ K TrwmmmtumtBK I 9 3 H i p r 111 a 10. LORD HALIFAX angol külügyminiszter érdekes beszéde és beszélgetése a világsajtóval LONDON, április „hm1, Európa kis uenizolei a lialal- nias brit világbirodalom köri* csoportosulnakjcgy/i mojg va'ak; rs mindenki nevűt. Az is, aki a kis csoporl ku/ pen all: hord Halifax. Nevet? Nem, ez talán műn a helyes kifejezés. Hangos, kitörő nevetés nem térne* össze a brit kiilügy miniszter egyéniségével. \ iszom szívcm'ii mosolvog. Finom, emberien megértő és halk, kissé ironikus mosollyá!. Ebben az iróniában azonban nincs sémám keserűség. Halifax minden mozdulata elárulja a benső kiegyensúlyozottságot és a harmonikus kiegyezést a: élet problémáival. A hasonlat a Ids nemzetekről és a nagy l>ril \ ilágbirodalomról valóban talál. Külöuhü/ü újságok Ital, vagy nyolc innnkaiár.sa áll :i bril külügyminiszter körül .lavarész! legalább i-> illatos ma gasságu. Halifax mégis jó lejjel kiemel ked.k közülük. Hsak Így fiijuk igazán, milyen magas a: aj angol külügyminiszter minden szikár.ságában is izmos alakja. Bár nagyon közel van hatvanadik élet* évéhez, valahogy Halálosan bal. Hosszú kas. liliomán metszeti arca elmélyült ráncai ellenére egyáltalában nem leszi az öregedő ember benyomását. A fiatalság szieméböl árad, melyben, bármilyen furcsán bangoozzék is, szinte gyerekes frissesség, kamaszos naivitás rejtőzik. Csak feltűnést nel A pókhálóvékony selyemharisnya Mióta Anthony Eden bevonult riz angol külügyminisztériumba, megszoktuk, hogy az angol Foreign Secretary-ket a férfidivat szempontjából is vizsgáljuk. Halifax öltözékének legjellemzőbb darabjait., a régrmódian szabott bö, sötét kabátot és a szokatlanul keskeny kari- májú kemény kalapot kinn hagyta a Sa- voy szálló ruhatárában. így hiúba igyekszünk azon, hogy valami feltűnőt fedezzünk fel a gyorsan világhírűvé lett államférfi öltözködésében. Sőt éppen ellenkezőleg. Ruházatának egész összetétele tiltakozás a rendkívüli, a feltűnő ellen. Gsrfk a nyakkendő, melyet a csikós nadrághoz és fekete kabáthoz — a hivatalos Anglia délelőtti egyenruhájához — hord, szélesedik el kissé bohémesen és kiduzzadó csomót alkot a fehér, kemény duplagallér felett. Lord Halifax ma a mi vendégünk, a Londonban működő külföldi újságíróké. Lehet, hogy máskor talán feszesebb és formálisabb, de ebben a körben, mely szemmellálhatólag érdekli és ahol kétségtelenül jól érzi magát, olv magától- értetődően közvetlen, hogy pillanatok alatt meghitt atmoszféra keletkezik körülötte. Mielőtt megkezdődött a/, ebéd, alkalom adódik bizalmasabb beszélgetésekre is. Nagy politikai titkokat igazán nem árul el. A kényesebb kérdésekre való választ j mosolygó szelídséggel védekezve hárítja el. Azt hiszem, amúgy is túlsókat beszélnek világszerte politikáról. És különben is az utolsó napokban ép elég beszéd hangzott el. Elmondtunk már mindent, aanit csak lehetett Rejtélyes sürgöny A beszélgetést érdekes epizód szakítja meg. A szálloda egyik vörösfrakkos inasa hajol meg Halifax előtt és ezüsttálcán frissen érkezett sürgönyt nyújt át a brit külügyminiszternek. Kissé unottan, mintha már tudná, mi áll benne, bontja fel és azután ép jobbkezével (f eketek esz tyüs csonka balját alig használja) ügyesen darabokra tépi. Vájjon világpolitikai titkok álltak-eeb- ben a táviratban? Dehogy. Mielőtt átadta a megsemmisülésnek. Halifax egy pillanatra megmutatta a sürgöny szövegét. Csak két szóból állt: „Üdvözletek“ — és egy női keresztnév. — Furcsa dolog ez, mondja. — Ha köztudomásra jut, hogy valahol beszélni fogok vagy megjelenek, rendszeresen kapok ilyen táviratokat, legalább négy- szer-hatszor egy évben. Kitől? magam sem ltudom. Nem is nagyon érdekel. Szeaumelláthatólag egy hölgytől. No de nem olyan veszélyes dolog, mint amilyennek látszik, a feleségemet is megörvendezteti ilyen üzenetekkel. Tegye, ha öröme telik benne. Filmsztárnak nem volna való a brit külügyminiszter, ez kétségtelen. Ismeretlenek rajongása nem tesz rá valami nagy benyomást. Megkérdezem, ismeri-e közvetlen tapasztalatból Közép-Európál. — Sajnos, nem, — mondja. — Bevallom, igen kevés helyen jártam. Németországnál keletebbre nem is jutottam el. ! — Ez kissé túl szerény, — vetjük köz- ! be ,— ugv látszik, Indiáról megfeledke- ! zik! — Igen — Ind a. Persze, persze,— de hiszen a külföldről beszéltein. Ez a kis Dárbeszéd rendkívül jellemző j SVÁBHEGYI SZÁMTÓRIUM (BUDAPEST) belekerül a közéletbe, mint én, ha kora ifjúságától kezdve az, államot szolgálja, soha nem teheti azt, amit szerelne. Mindig kötve van. Es most jobban, mint valaha. Ezt Halifax nemcsak mondja, hanem kétségtelenül őszintén gondolja is. Hiszen Tudvalevő, hogy ez a sokoldalú érdeklődésű, nagy műveltségű arisztokrata inkább hagyományból és kötelességér- zetböj házasodott össze a politikával, mint becsvágyból, vagy szenvedélyből. Szóbakeriilt a sajtó. Halifaxról köztudomású, hogy- kerüli az. úgy nevezett „publicityt'c. A sajtó méltatására a legmelegebb szavakat találja. Rendkívül sokat köszönhet a sajtóval való együtlt- müködésének és emellett a legkényesebb helyzetekben is megbízhatott az ujságirók tapintatában és diszkréciójában. Csak egyszer járt pórul, amikor egy uj- ságiró nyilvánosságra hozta egy bizalmas beszélgetés tartalmát. — Még hozzá angol is volt, — teszi hozzá szomorúan. Ilyesmit Halifax, a korrektség szobra, egy életen át nem felejt el. Angliában ritkán akadnak kontinentális értelemben vett jó szónokok. (A ma élők közül csak az egyetlen Lloyd George.) Középeurópai hallgatóságot Ha lifax sem tudta magával ragadni. Számára a beszéd nem öncél, hanem csak gondolatok és eszmék természetes kifejezésmódja. Ezért még akkor is ha a legbonyolultabb dolgokról bes/. d, formulázásainak szándékosan egyszerű keretet ad. Minden szava elárulja a frázistól és fontoskodástól való irtózást. Annyira fél ettől, hogy még szavai jelentőségét is némi öniróniával csökkenti. Amikor nagy politikai beszédét az an- I gol népiélek jellemzésére két kis történet- ; tel fűszerezi, tréfásan könyörög, hogy történeteit ne hozzuk nyilvánosságra. — Tudják, uraim, nekem csak két ilyen storym van, ha ezek megjelennek a lapokban, akkor a jövőben nem lesz semmi sikerem velük ... Persze, ezt a kérést nem kell komolynak tekintenünk és igy legalább az egyiket mégis csak idézzük. Kitünően jellemzi az angolok bölcs és megelégedést kereső magatartását az élettel szemben. A világháború alatt történt, egy hosz- szu franciaországi állóharc idején, hogy Halifax és tiszttársai Asszony om! A modern technika legcsodásabb villamos háztartási készülékeit mutatja be Önnek a Ideális diétás üdülőhely. — A legelőkelőbb hotel. - A legtökéletesebb klinikai gyógyintézet. Strandfürdő. Mérsékelt árak. Ciu), Caá®a it ieiJînand f$o. 28/«s. Rádiók, csillárok és szerelési anyagok nagy választékban raktáron. Wesiiíigfsouse meglliódiioiia a világ piacát technikai vívmányainak csodás tökéletességével. — Ne mulassza el tehát háztartását Westinghous villamos készülékekkel felszerelni. megfelelőbb sört el sem tudnának képzelni. Mert ha valamivel rosszabb lett volna, nem tudták volna meginni, viszont ha valamivel jobb lett volna, nem kapták volna meg ... ANGLIA EREJE ÉS POLITIKÁJA Ilyen értelmes az angol nehéz helyzetekben, — ez a kis történet nagy tanulsága. Persze volt Halifaxnak a háborús anekdotáknál fontosabb mondanivalója is. Az angol természettől fogva mérsékletre és más nemzetek megértésére törekszik, de vannak robosztusabb, keményebb jellemvonásai is. Nagyon tévednek azok, akik gyengeségnek tartják Anglia magatartását. Nem gyengeség, hanem az értelem parancsolja, hogy ameddig csak lehet, engedékenységet gyakoroljanak és a diplomácia minden eszközével dolgozzanak a háború elkerülésén. Anglia demokratikus ország. Hiába támaszkodna egy angol kormány a parlamenti többségre: a népakarat ellen tehetetlen volna. És Halifax, ez a konzervatív angol főnemes, szinte szerelmes szavakat talál az angol demokrácia erényeinek méltatására. Nagybritannia a világ egyetlen nemzete ellen sem táplál támadó szándékokat, de nem maradhat közönyös akkor, ha mások támadnak. Ezért a britek nemcsak azért fegyverkeznek, hogy saját birtokaikat védelmezzék, hanem hogy az európai népek tanácsában is erőteljesen és befolyásosan szerezzenek érvényt szavaiknak. Ezeket mondta Halifax az ujságiróebé- det követő nagy beszédében. Mindvégig oly egyszerűen, oly természetesen, oly pátoszmentesen beszélt, hogy szinte csak a szavak elhangzása után eszméltünk rá, hogy íme, a brit világbirodalom külügyminisztere szólt a világhoz. ■ ■■■ ----RIBBENTROP elhalasztotta varsói utjai t VARSÓ, április 9. Ribbentrop német külügyminiszter április hónap első felére kitűzött varsói látogatását elhalasztották. Az elhalasztást a jelenlegi körülményekkel okolják meg, melyek nem engedik meg a német birodalmi külügyminiszternek, hogy most e!= hagyja Berlint. A „Semnalul“ irja: UtaDtolefarfózfaíás©^ virtie- i0hazor¥05i és tfu&iuszerfóz diplomă!* Sicîiîlsilâsfi üd&6i*en BUCUREŞTI, április 9. A hamis külföldi orvosi és gyógyszerészi diplomák ügyében Zlatcu vizsgáló- bíró az orvosok, gyógyszerészek és állatorvosok újabb sorának elővezetését rendelte el. A „Semnalul“ értesülése szerint újabb letartóztatások várhatók. ————wwa—rr Az Ön szállodája BUDAPESTEN a CORVIN SZÁLLODA Budapest szivében, a Nemzeti Színház mellett : VIII., Csokonay-utca 14. szám. [Tökéletes, modern komfort. Folyóvíz és központi fűtés minden szobában. BuJaiast valamennyi villamos vasuta és autobuI szok a hotel közvetlen közel énei. Egyágyas szobák már 3 pengőtől, kétágyas szobáké p.-től, teljes penzió 6*5) pia'Ó. a brit külügyminiszter beállítottságára. Indüa, védtelen távolságban, Londontól sokezer mérföldnyire, India, ahol négy évig alkirálv volt, az ő szemében mindenekelőtt brit territórium, vagyis közelebb van. mint Európa szomszéd országai. Külföld otíl kezdődik számára, ahol a brit világbirodalom megszűnik. Kissé bocsánatkérő mozdulattal folytatja: — Tudja, ha az ember olyan korán hiába kértek sört az ordonánctól. Kifogyott. Utasitották, hogy akár a pokolból is, de teremtsen elő sört a számukra. Sikeres expedíció után az ordonánc valóban tekintélyes számú itókával tért vissza. Nagy volt az öröm, de még nagyobb a csalódás. A rossz francia sör nem Ízlett az angol tiszt uraknak. Keserű szívvel lemondtak róla. Az ordo- nác megkérdezte, hogy odaadhatja-e a le- ! génységnek. Tegye, ha akarja, mondták neki, bár nemigen hiszik, hogy izlene a i fiuknak. Másnap azután kiderült, hogy a legénység boldogan kiitta az egész hordót. — És mit szóltak hozzá? — kérdezte lord Halifax. — Azt, — felelte a legény, — hogy
